Ross Caldwell

Tárgy: Ross Caldwell Vas. 27 Dec. - 23:33

Karaktered neve

Whoever said money doesn’t buy happiness didn’t know where to shop...

Userinfo: Főkarakter: Moira MacTaggert

Név: Ross Caldwell
Mutáns név: -
Születési dátum és hely: 1948. November 27. / London, Anglia
Besorolás: Ember

Jellem: Alapvetően igen komoly, mégis társasági figura vagyok, amolyan alfahím, aki szereti, ha minden körülötte forog, ez alapján választottam annak idején társat is, aki szintén nagyvilági nő. A versengés már véget ért, s azóta máshogyan viszonyulok az emberekhez, gyanakvóbb lettem, picit magamnak való alak, aki még mindig fenntartja a lehetőséget, hogy majd egyszer boldog lesz, erről nem szándékozom lemondani. Erőteljes személyiségként nemigen mondok le arról, hogy megvalósítsam az elképzeléseimet, akaratomnak kevesen tudnak ellenállni, mégis, van, aki megteszi, s azzal nem tudok mit kezdeni. Ráerőltetem másokra azt, ami bennem van, ám mindezt nem viták alapján teszem, pusztán a kisugárzásommal jelzem, hogy született vezető vagyok, az észérvek ellenben mégis távol állnak tőlem, a nyílt viták ellen visszavonulok, kihátrálok, inkább feladom, hiszen két dudás nem fér meg egy csárdában, s ilyenkor én vagyok a távozó fél. Képes vagyok sértetten fellengzősködni, amitől úgy tűnhet, sértett mélységeim vannak, ellenben ha férfiasan viselkedem, bezsongatóan hat a nőkre, igazi sármom ilyenkor előbújik, és nincsen aki ellenálljon, tarolok, mint a kétkezi munkások aratáskor.

Kinézet, megjelenés: Vonásaimban megtalálható az a kisfiús báj, amit nem sikerült kinőnöm, noha felnőtt férfivá értem. Alkatom erőteljes, járásom ruganyos. Gyakran kell hajat mosnom, mert gesztenyebarna tincsem rendezetlenné válnak, csak úgy lehet kevésbé kócosra kifésülni, ha még tökéletesen tiszta. Szemeim kékek, amolyan zafírszín változatot tükröznek vissza. Állam szinte sosem sima, gyakorta hordok borostát, ám előkelően kezelem még szakállá nőve is, hiszen nem szándékozom az ápolatlanság benyomását kelteni. Tartásom feszes, ritkán oldódom, ám ha társaságban középponti státuszt tudok kiharcolni, akkor teljes mellszélességgel tudom elengedni magamat, harsány nevetés jellemez, amely az utóbbi években nem volt rám jellemző. Mintha lenne valami elfojtott érzelem a szemem sarkában, ám ezt azok, akik nem állnak hozzám közel, aligha vehetik észre. Miután természetem igazságos, nem érzem azt, hogy különösen ki kéne emelkednem a szolgáim közül a ruházatommal. Viselek ugyan nemesien megkülönböztető, úriasabb külsőt, ám nem ritka nálam a tört fehér ing, és az egyszerű sötét vászonnadrág, csizma, amellyel akár közembernek is tűnhetek.

Előtörténet: Akár ideálisnak is mondhatnám a családunkat, hiszen brit családmodell, apa, anya, tisztességes gyermekáldás, akik közül a legidősebb voltam én, számos húggal megáldva A kezdeti családi idill gyorsan szertefoszlott, a szüleink nem igazán értették meg egymást, apám a modern háborúk áldozata lett, hiszen patriótaként becsületbeli ügynek tartotta megvédeni a hazát, és csak a halálhírét hozta meg a futár. Fiatalon lettem családfő, s nem csak anyámnak, húgaimnak is igazi támasza lettem, csak sajna mindig apám külseje nézett rá vissza általam, ezért jóanyám sopánkodott is rengeteget, hogyan képes szeretni engem, ezzel az ördögien jó külsővel, hiszen így el sem felejtheti apámat. Talán a szoros kötődésünknek köszönhető, hogy nekem kellett lennem a férfinak a családban, de egy olyan valakinek, aki figyel a másik érzelmeire, hiszen nem volt férj, nem volt apa. Anglia mellett egy kisebb faluban éltünk, amint férfivá értem, egyre több fehérnép körül forgolódtam, akik imádták a kék szemeimet, a búgós, férfias hangomat, s a kiállásomat. Egy leány még arra is kész lett volna, hogy gyermekeket szüljön nekem, én mégis fiatalnak éreztem magam, és szegénynek, ahhoz, hogy bármit is meg tudjak adni neki. A nagyvárosba költöztem, a gazdálkodás helyett az üzlettel kezdtem foglalkozni, s megismerkedtem a társasági élettel. Szenvedélyes szerelemre gyúltam egy fiatal nő iránt, akivel igen hasonlóak voltunk, ő is mindig a társaság lelke volt, hol túlszárnyaltunk egymást mind a komolyságban, s ha szóval kellett tartani a tömeget, könnyedén csináltunk magunkból bolondot is. Elfogadtuk egymást, és csakhamar eldőlt, a nemesi uradalomban ő lesz a Lady. Az unokatestvéremmel, Frankkel nem ápoltunk szoros viszonyt, mégis megrendített a betegsége, amelyet számomra csak az utolsó pillanatban tárt fel, őszintén szólva alig tudtam vele különösebben foglalkozni, mert Becca, szeretett hitvesem egy vészterhes éjszakán kihajózott, és nem tért vissza, csupán a kishajó romjait találta meg a parti őrség. Tengerbe fulladt, azt mondják, noha a teste nem lett meg. Sokan szerették, nem tudunk igazi haragosairól, így a hatóságok elsőre kizárták az idegenkezűséget, s a gyász amely hirtelen kettős érzésként tört rám... mintegy különös űrt képez. Meghalt a hitvesem, majd nem sokkal később az unokafivérem. Gépiesen bonyolítottam le a szinte dupla esküvőt, miután megtudtam, hogy Frank kedvese nem akar részesülni semmiből. Ellenben én, ismerve a kúriám viszonyait, csakhamar túladtam a kastélyon, és fel kéne keresnem a nőt a hírrel, s szeret ejteni, hogy legalább beszéljünk.