Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?
Az oldal alapítása: 2013. szeptember (A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
chatbox
promónk
Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)
Karakter neve: Ezra Moretti (változtatható) Play by: Jay Ryan (esetleg Tom Welling) Kor: 25-30 év Csoport: Ember/Független/Tövényen kívüli Képesség: Ha lesz, rád bízom. Kapcsolat: A karakter alapinfóit nagyjából rád bíznám, légy kreatív és nyugodtan szárnyaljon a fantáziád! Amivel hozzám kötődsz: Néhány évvel ezelőtt elloptam tőled valami nagyon fontosat. Én nem sokat tudok a tárgyról, akkor sem tudtam, amikor megbíztak vele, hogy hozzam el. Azt sem tudtam, hogy egy viszonylag nagy olasz maffia család leszármazottja vagy, de a medál, amit elloptam tőled olyasmi, amiről még ők sem tudnak. E miatt viszont még inkább szükséged lenne rá, és e miatt keresel már jó ideje égre-földre. A nagy pech csak az az egészben, hogy én már nem is emlékszem se rád, se a megbízatásra a képességemnek hála, ugyanis rendkívül gyorsan tanulok, viszont az elmém nem tud ennyi infot befogadni, ezért gyakorta szelektál és kidobálja azt, ami nem túl fontos. Valahol lehetséges, hogy még ott vannak bennem ezek az emlékek is elzárva, de én úgy tudom, hogy nem. Nem emlékszem sem a családomra, sem a származásomra, te viszont azóta, hogy utánam kutatsz megtudtál már ezt-azt a családi hátteremről is, mint például, hogy a szüleim kutatók voltak, akik rejtélyes körülmények között haltak meg, aztán lettem én árva öt évesen. Egy ideig a családodnál húztam meg magamat tinédzser koromban. Rendesek voltak, befogadtak, bár akkoriban te nem éltél ott velük. Aztán felkértek a lopásra. Sok pénzt ígért, szóval... bocsi, muszáj volt. Azóta én már nem emlékszem rád, te ellenben nem igen felejtettél el, még ha csak futólag találkoztunk is anno, kell neked a medál és talán válaszok is, hogy miért tettem, ha a családod segített nekem.
Kezdőlap 
by 
