Lisa & Jean

Tárgy: Re: Lisa & Jean Vas. 6 Okt. - 11:32

Lisa M.

Valóban kicsit zavarbanvagyok, de azt hiszem, hogy ez nálam szinte minden napos tevékenység. Annyira félénk és visszahúzódó vagyok - lettem, hogy nem is csoda, hogyha egy ilyen határozott, magabiztos és enyhén lenéző lány mellett totálisan elveszítem a méltóságomat és mint egy szürke kisegér cincogok mellette. Valahogy ezt a félelmeme, ezt a jellememet le kell vetkőznöm és magabiztosabbnak, határozotabbnak kell lennem, de egyelőre még nem jöttem rá, hogy ezt hogyan is tegyem. Tény, hogy mástól vároma választ, és az nem más, mint Charles. Remélem, hogy a foglalkozások, az órái, amiket nekem személyesen külön tart, segítenek majd ezenproblémákiküszöbölésében. Remélem... Szóba kerül a lány képessége és egy aprócska kis játékra invitál, hogyegyszerűen csak szedjem össze az információ morzsákat és találjam ki én magam. Oh, hát mi semegyszerűbb, igaz? Kicsit értetlenül nézek rá, de furcsa izgalom járja át a testem minden porcikáját a játék említésére. Habár egyszerűen megpróbálhatnám kiolvasni a fejéből, gyanítom, hogy megint egy furcsa birkás falba ütköznék. Birkák... Vajon mit keresnek birkák a lány fejében?
~Talán mégén is? Oh, hát ez kedves...~morcogok a magamban egy sort, majd sóhajtok egyet.
- Oké, lássuk csak... - kezdem és el ins gondolkozom.
- Amikor... Megpróbáltam a fejedbe látni... Éreztem, hogy valami kilök. Jól láttam, hogy... - kicsit elharapom a mondatot és aprópír jelenik megaz arcomon. Még számomra is totál hülyeségnek hangzik a dolog, pedig biztos vagyok benne, hogy a gyapjas állatokat láttam.
- ...szóval tényleg birkák voltak a fejedben? - kérdezek, majd szégyenlősen elmosolyodom, hiszen igen: kimondva még hülyébben hangzik. Ahogy a teát iszogatja, furcsa gondolat fut át a fejemen, és megemlítem Westmorland-et.
- Hát... Ő az egyik gyakorlati tanár. Illúziókat tud létrehozni. Ami azt illeti, elég élethűek az illúziói... - magyarázom a lánynak, hogy legalább ő is képbenlegyen a dolgokkal. Ha már eddig nem sikerült ennyire kiismernie magát. A mutáns névre nem válaszol és én is elvigyorodom. Igan, túlságosan egyszerű lett volna, és erre az átlátszó trükkre Lisa is rájön. Azonban hirtelen a fejemben megjelenik egy furcsa, kicsinyített mása a lánynak.
- Úristen, ezt hogy csinálod? - kiáltok fel ésijedten dőlök hátra a fotelben.
- Biztos, hogy valami elmemanipuláló képességed van, igaz? - nézek most az előttem ücsörgő lány szemébe és igyekszem nem a kis manóra koncentrálni.

Tárgy: Re: Lisa & Jean Hétf. 30 Szept. - 17:03

Halovány mosoly terült szét arcán amint Jean zavarát figyelte, s maga is meglepődött milyen jól szórakozik a jelenlegi társalgáson.

- Hm, megpróbállak rávezetni... Szedd csak össze azon dolgokat, amik esetlegesen az erőmre utalgathatnak... Ha végiggondolod talán még te is leszűkítheted a kört...

A lány "fenyegetése" különösebben nem érintette mélyen, sőt valamilyen módon még viccesnek is találta. Majd újra kortyolt a teából, s megjegyezte.

- Komolyan mondom, ez a tea maga az álom.... Amúgy fogalmam sincs ki az a "Mr. Westmorland"...- Majd a mutánsneves kérdésre szélesebben elvigyorodik.- Túl nyilvánvaló a kérdés, de tudd mit?

Ekkor hirtelen Jean elméjének a telepata képességekkel lezárt fala előtt Lisa miniatűr mása jelent meg, s elkezdte:

- Hát nem olyan vagyok így, mint egy cuki kis manó? Mondjuk én útálom őket, mert irritálóak, de a legtöbben bírják őket ha jól tudom...

Tárgy: Re: Lisa & Jean Hétf. 30 Szept. - 14:18

Lisa M.

Alapjáraton visszahúzódó személyiség vagyok,így még ezt a néhány mondatot és szót is soknak érzem. Nem úgy, mint Lisa, aki szerint még így is túl sokat, túl feleslegesen beszélek. Mennyire mások az emberek, nemde? Akinek valami kevés, az a másiknak bizony, hogy sok. Érdekes dolog ez... Minden esetre, én is érzem, hogy valami furcsa jelleme van ennek a lánynak, ami kihoz a sodromból, és szinte erőteljesebb és határozottabb leszek. Megpróbálok belenézni a gondolataiba, de valami furcsa erővel kilök a fejéből, mintha csak megérezné, hogy odabent kutakodok. Pedig nem szoktam, Isten a tanúm, hogy nem szoktam. Túl gyakran... No, meg persze nem is nagyon vagyok még benne profi, nem úgy mint Charles. Bár nem hiszem, hogy valaha is arra a szintre jutok, mint amin a férfi most van. Pedig biztos vagyok benne, hogy még ő sem jutott el a csúcsra, még mindig van tovább és feljebb, hogyha a képességéről van szó.
- Játéknak? De hát hogy találjam ki, hogyha nem is tudom, hogy mit keressek? - lepődök meg, de a furcsa az, hogy valamiért tényleg izgalmasnak tartom ezt a dolgot és tényleg furcsa, megmagyarázhatatlan izgalom tölt el. Felvonom az egyik szemöldökömet, majd sóhajtok egyet és megcsóválom a fejemet.
- Érdekes egy lány vagy te. De rendben, majd rajtad tartom a szememet és figyelni fogok. - jelentem ki. Enyhe mosoly bujkál a szám szegletében, hiszen úgy hangzik ez a kijelentés, mintha fenyegetném a lányt. Pedig hát elég távol áll tőlem az, hogy fenyegessem őt. Neem, olyat soha nem tennék senkivel sem. Lisa totál nem foglalkozik azzal, hogy újabb adag teával kínálom őt, egyszerűen megfogja a csészét és kortyolni kezd belőle. Hogy mi?! De hát az előbb itta ki teát belőle, a csésze egyszerűen üres. Felvont szemöldökkel lépek kicsit közelebb hozzá és szimatolok bele a levegőbe, amiben még - vagy talán már megint? - érzem a tea aromáját, finom illatát.
- Mit iszol? Te is... - harapom el a mondatot, majd lassan leülök az egyik fotelba, nem véve le a tekintetemet Lisáról és a csészéről.
- Neked is olyan erőd van, mint Mr. Westmorlandnak? - teszek fel egy furcsa, halk hangon elsuttogott kérdést. Közben a lány megjegyzi, hogy nincs szüksége több alkoholra és amúgy sem érdekli, hogy ki mit mond róla.
- Aha... - csak ennyit mondok rá. Én túl naiv vagyok, és túl félénk, hogy ne foglalkozzak azzal, amit mások mondanak nekem. Valahogy egészen befordultam, mióta megtudtam, hogy mi vagyok és mióta átéltem azt a furcsa sokkot a barátnőmmel. Azóta adok mások véleményére, és egyszerűen nem tudok nem foglalkozni a többiekkel. Kicsit irigylem ezt a lányt, hogy ennyire lazán veszi ezt az egészet.
- A neveden foglak szólítani, miért szólítanálak máshogy? Vagy esetleg... - nézek kicsit értetlenül rá, majd egy furcsa, pajkos, titokzatos mosoly jelenik meg a szám szegletében:
- Mi a mutáns neved? - kérdezek rá és érzem, hogyan jár át a büszkeség, hogy ilyen furfangos kérdéssel akarom kitudakolni a lány mutáns erejét. Bár biztos vagyok benne, hogy erre ő is rá fog jönni...

//Ne haragudj a késeiért, csak zh-zgattam. :$ //

Tárgy: Re: Lisa & Jean Kedd 24 Szept. - 13:44

Túl sok felesleges kérdés, túl sok értelmetlen szó eme vörös csitri szájából. Normális esetben szimplán hátat fordítana a lánynak, ám érzett valamit, valami sötétet annak álmainak mélyén, s kíváncsisága helyben tartotta. Hirtelen hatalmasat sóhajtott, majd az alkoholos flaskát jól meghúzta, mielőtt megszólalt.
- Nem. Nem vagyok telepata, az én képességem sokkal furcsább ennél. Nem mondom el, de az idők folyamán kitalálhatod. Ezt veheted egyfajta játéknak, kérdezhetsz, leskelődhetsz, de csak akkor mondok konkrétumot, ha kitaláltad.
A "csinálj magadnak" megjegyzést hagyta elsuhanni a füle mellett, helyette megfogta az immáron üres csészét, szájához emelte, s a semmiből itta a teát, melynek aromáját még Jean is érezte. Ekkor már össze lehetett volna keverni egy úrihölgyel, csupán a szemének sötétsége árulta el személyiségét.
- Már nincs is szükség több alkoholra bele... És hogy mások mit gondolnak, az nem érdekel különösebben.
Pár percig néma csöndben ültek egymás mellett, hirtelen Jean bemutatkozott, s Lisa feljebb húzta szemöldökét, majd pilláit lehunyva erősen koncentrált valamire, miközben halkan magában motyogta:
- Jean, Jean, Jean... Jean
Majd hirtelen felnézett, s érzelemmentes szavakkal ismét megszólalt.
- Talán nem felejtem el, de nem ígérek semmit. Az én nevemet tudod, de úgy szólítasz ahogy akarsz, különösebben nem érdekel.
tán ismét ajkához vette a teát s ismét jóízűt kortyolt az üres üvegből...

Tárgy: Re: Lisa & Jean Hétf. 16 Szept. - 11:28

Lisa M.

Ahogy megszólítom a lányt, látom, hogy furcsa, döbbent arckifejezéssel néz rám. De miért? Talán már el is felejtette, hogy itt voltam, vagy egyszerűen csak meglepődött, mert megszólítottam? Azt hittem, hogy ez teljesen normális ebben az iskolában, hogy a diákok beszélgetnek, ismerkednek egymással. El sem hiszem, hogyan tud valaki ennyire levegőnek nézni valaki mást, és hogy képes ennyire nem foglalkozni azzal, aki egy szobában van vele? Számomra ez annyira abszurd és érthetetlen, hogy nem is tudok mit kezdeni a helyzettel. Engem illedelmesen neveltek, hogy köszönjek, ha valahova belépek, válaszoljak a kérdésekre és ne igyak bele mások teájába. Úgy tűnik, hogy Lisa neveltetéséből ezek az egyszerű lépések totálisan elmaradtak. Ahogy lassan próbálok belemászni a fejébe és néhány érzést elkapni, furcsa, bárányokból álló fehér fal jelenik meg a lelki szemeim előtt, és érzem, hogy egyszerűen kilök a fejéből. Döbbenten meredek rá, és megcsóválom a fejemet.
- Te is telepata vagy? - teszem fel a döbbent kérdést, ami megfogalmazódott a fejemben. A furcsa, sötét vigyort nem tudom hova tenni, de kicsit megijedek tőle, így ez kis is ül az arcomra, majd kicsit hátrébb lépek és leülök az egyik fotelba. A teát már szinte el is felejtettem, de Lisa felhozza a témát. És meg is fenyeget. Összevonom a szemöldökömet a mondatára és ijedten pislogok rá.
- Csinálj magadnak, ott a kancsó. - bökök fejemmel az egyik polcon található gőzölgő kancsóra, ami mellett tálcán ott van cukor és citromlé is, hogy ki a maga szájíze szerint ízesíthesse.
- De szerintem ne nagyon tegyél bele több alkoholt, mert nem biztos, hogy díjazni fogja az, aki esetleg erre jár. Én nem köplek be. Most. - jelentem ki határozott hangon, bár az utolsó szónál kicsit elcsuklik a hangom, ami nem igazán arra mutat, hogy mennyire határozott személyiség lennék. Az igazat megvallva megrémiszt ezt a lány.
- Amúgy Jean vagyok. Jean Grey. - mutatkozom be most már, kicsit durcás hangon, és mélyen a lány szemébe nézek azon tűnődve, hogy vajon mik voltak azok a bárányok...

Tárgy: Re: Lisa & Jean Vas. 15 Szept. - 10:32

ruha

Őszinte, szinte már döbbent arckifejezés ült ki Lisa arcára amint a lány megszólította. Az alkoholos tea katarzis szerű élménye teljesen megfeledkeztette a vöröskéről.
Az évek alatt megtanulta a leggusztustalanabb módon semmibe venni az emberi fajt, szinte levegőnek nézni őket, s ezzel elzárta maga elől a többiek álmait, ám most hogy figyelme teljesen egy emberre összpontosult, hirtelen dühös lett az erejének enyhe, mentális hatásai miatt, mert érezte amint a lány az elméjét pásztázza, s ezért fejben visszatámadott...
Ő maga csupán az álmok mibenlétét, jelenlétét nagyságát volt képes érzékelni másokban, sose lett volna képes így kutakodni egy elmében, viszont tudta mikor neki csinálják... Xaviertől már megszokta, de egy idegen tudatot nem tűrhetett.. A gigantikus fal, melyet hihetetlen erős bundájú bárányok fala alkotott kizárt mindent a tudatából, ám mentális védelme hatására valamit elcsípett a vöröske álmaiból is, s újfent meglepődött... Valami hatalmas iszonyat, mely a lány agya mélyén bujkál..
Falfehéren, ám elméje áthatolhatatlan védővonalával tért magához, s bámult bele a vöröske gesztenyebarna íriszébe. Elképzelni sem tudta, miféle ösztönszörny lapulhat a lány belsejében, de megfogadta, egy napon kiszabadítja sőt talán föl is emészti...
A széles, sötét vigyor, mely ekkor kiült arcára, kicsit ijesztően hatott érzelmek nélküli aranyos szemével együtt, ám mikor megszólalt, hanga kicsit mély, érdes, de azért nőies, kedves, sőt meleg tónusban csengett:

- Finom volt. Kérek még. Az alkoholt meg titkold el, mert különben egyik este nem ébredsz fel. Ez nem fenyegetés, csupán tény. Jól mondod a nevem, ám nekem eddig nem volt okom megtanulni a tiéd, ezért nem is ismerem. Talán most majd megmarad.

Tárgy: Re: Lisa & Jean Hétf. 9 Szept. - 10:35

Lisa M.

Ruha

A Társalgóban ücsörgök egyedül, és az egyik kedvenc könyvemet olvasom. Szeretek olvasni, hiszen nem vagyok egy túlzottan nyitott ember. Mindig is csendes, visszahúzódó lány voltam és igazából nem is értem, hogy miért. Talán félek magamtól. Vagy félek, hogy a többieket bántom. Nem is tudom, hogy néha miért tör rám ez a fajta fura érzés. Beszéltem már erről Charles-nak, de ő csak annyit mondott, hogy bizonyára az erőmmel van összefüggésben. Mert érzem, hogy még nagy dolgokra lehetek képes, és hogy a mutáns erőm növekedni fog. Ezt kell kordában tartani. Érdekes elgondolás, érdekes nézet, de hiszek neki. Persze, hogy hiszek, hiszen miért is ne hinnék? Szeretem őt! Ezért bízom benne és tudom, hiszem, hogy a legjobbat akarja nekem és persze minden diáknak, aki a Xavier intézetben tanul. Az erőmet használva kortyolgatom a teámat és persze olvasok, a levegőben tartva a könyvet. Szeretem kihasználni az erőmet ilyen apró dolgokra, és habár egy idő után érzem, hogy fáradok, mégis azt hiszem, hogy ez jó gyakorlási lehetőség. Annyira belemerülök a könyvbe, hogy észre sem veszem, hogy bejön valaki és már csak arra figyelek fel, hogy a bögrém után tapogatózva azt nem találom a helyén. Oldalra nézek, és ekkor látom meg diáktársamat, Lisa-t, akivel habár már beszéltünk néhány szót, még nem nagyon barátkoztunk össze, ami azt hiszem, hogy részben az én hibám. Egy kicsit megdöbbenve pislogok fel rá, ahogy látom, hogy beleiszik a bögrémbe, majd visszarakja a helyére. Nem vagyok egy finnyás, de azért... Ez még egy picit nekem is sok, hiszen egy vadidegen leányzó. Ha még megkérdezte volna, vagy ilyesmi, akkor lehet, hogy megengedem, de akkor is valószínűbb, hogy felajánlom neki, hogy csinálok neki is egy bögrével. Így csak döbbenten pislogok rá, és követem a tekintetemmel az immár üres bögrét, ami visszakerül mellém. A lány egyszerűen csak odább sétál, megigazítja a ruháját, és leül. Megfogom a könyvet a levegőbe és összecsukva lerakom magam mellé.
- Szia! Finom volt a teám? - szólítom meg a lányt, miután vetek egy lenéző pillantást rá. A hangomból enyhe gúny érződik, de nem vagyok olyan határozott, hogy konkrétan nekiszegezzem a gondolataimat: "De egy bunkó vagy, bakker!!". Minden esetre enyhén összevonom a szemöldökömet, és úgy nézek morcosan a lányra, majd sóhajtok egyet, felállok, magamhoz reptetem a bögrét és lassan a kancsóhoz sétálok, amiben ott gőzölög a finom ital.
- Máskor szólj, és csinálok neked is. - jegyzem meg ismét, fejcsóválva, majd beleszagolok a bögrébe.
- Mégis mit öntöttél bele? Alkoholt? Csak úgy alkohollal teli flaskával járkálsz a suliban? Ez nem tilos? - nézek rá kissé ijedten, de furcsa kíváncsiság csillan a szememben.
- Lisa, ugye? - kérdezek rá a nevére. Próbálok kitapogatni valamit az érzései és gondolatait közül, de igazából csak végtelen nyugalmat, és halál lazaságot érzékelek. Semmi egyebet. Ami azért kicsit aggasztó...

Tárgy: Re: Lisa & Jean Szomb. 7 Szept. - 0:38

ruha

Túl tágas nekem ez az egész kóceráj, ez az ostoba és fölöslegesen nagy épület, megannyi ajtóval ablakkal s rejtekúttal, melyek csak arra várnak hogy elveszejtsék a szerencsétlen diákokat... Ostoba kölköket...
Amint kilépett szobájából,- amit szigorúan meghagyott, rajta kívül senki nem foglalhat el- a folyosóra ért, s idegesen nézett körbe. Ma se aludt semmit, s rosszkedvében legszívesebben rémálmok hadával árasztotta volna el a világot. De még nem volt képes ilyesmire. Még...
Magabiztos léptekkel indult meg, habár nemtudta hová. Hirtelen egy irritáló szag ütötte meg az orrát, ami azonnal a kellő irányba csalta. Utálta bárminemű szépségápolószer szagát, amelyből már a legenyhébb észlelésére undor szállt az arcára, viszont ekkor egy másik illatot is érzékelt s ez valamelyest megnyugtatta.
Utálta a társalgót, ám most hálistennek csak egyetlen humanoid foglalta el, ki egoistán, könyvét maga előtt lebegtetve teljesen belefeledkezett a sorokba.
Csöndben, halk léptekkel közeledett a vöröshajú felé, kivel találkozott már párszor, de nevét még nem volt oka megjegyezni, s most se törődött vele. Lassan érezte amint felébred benne a vadászösztön, s ez most nem a szokásos, Álommanó által keltett gyilkos vágy volt, sokkal finomabb, kecsesebb, a társadalom szemében elfogadottabb ösztön volt...
Valamelyest megnyugodva, s ellazulva emelte szájához a vöröske teásbögréjét s élvezettel kortyolt párat, majd elégedetlenül csóválta a fejét. Ekkor elővett egy kis flaskát, s néhány csepp finomítatlan alkoholt kevert a teába, majd élvezettel húzta le az egészet, majd ellazultan nyújtózkodott egyet. Poirot kalapját elégedetten igazította a meg a pár kellemes korty után, s mintha csak most kezdődött volna el számára a nap, elkezdte igazgatni csinos ruháját, szoknyáját. Már teljesen megfeledkezett a mellette ülő lányról, s úgy minden másról maga körül, mikor hirtelen a lentiek gólörömüvöltése fel nem riasztotta a valóságba, hogy utána néhány, hölgy szájába nem való szóval illesse az egész kócerájt.

Tárgy: Lisa & Jean Pént. 6 Szept. - 18:28

Lisa M.

Ruha

Szerencsére elég csendes délutánnak nézünk elébe. Valami focimeccs lesz a tv-ben, állítólag tök híres, meg döntő meccs, meg ilyenek, úgyhogy az összes srác a lenti társalgóban tobzódik, és ott ücsörög a tv előtt. Engem nem érdekel a foci, szeretem a labdajátékokat, de nem vagyok oda a fociért. Főleg nem annyira, hogy végignézzek egy meccset. Úgyhogy most egyszerűen csak a lányhálókhoz közeli Társalgóban ücsörgök és teázgatok. A kandalló még nincs bekapcsolva, pedig imádom nézni a lángok játékát. Otthon minden télen ott ücsörögtem a kandalló előtti puha szőnyegen és élveztem a látványt és a meleget, mely átmelegítette átfagyott végtagjaimat egy kiadós hógolyócsata után. Habár most nincs annyira hideg, nem is vagyok átfagyva és a kandalló sem működik, mégis itt ücsörgök a puha, vörös szőnyegen, kezemben egy bögre forró teával. Szeretem a teát, tényleg, szinte minden este megiszok egy-két csészével. Most azonban délután is készítettem magamnak egyet, hogy egy jó könyv társaságában élvezzem a finom, barackos ízt. A szőnyegen fetrengve hason fekszem, és az előttem fekvő könyvet olvasom, miközben néha kortyolok a forró bögréből. Gyakran váltok helyzetet, így amint elzsibbad a lábam/karom, helyzetet váltok, felülök, hátamat az egyik fotel háttámlájának támasztom, a könyvet pedig az erőmmel a levegőbe emelem és úgy olvasom tovább, miközben lábaimat felhúzom, a térdemen pihentetve a bögrét. Így sem bírom sokáig, és hogyha valaki megzavar, akkor vélhetőleg a könyv is a földön kötne ki, de amíg egyedül vagyok, addig nincs gáz. Egy egyszerű farmer short van rajtam, egy fehér csinos top, egy nyaklánc, amit babrálok a kezemmel, és egy sima sportcipő. Vörös hajam lófarokba van kötve, arcomon enyhe smink található. Soha nem viszem túlzásba a dolgot, miért is tenném? 16 vagyok és amúgy is... Úgy gondolom, hogy bizonyos férfiaknak a lágy sminkek jönnek be.

Tárgy: Re: Lisa & Jean