Lari & Liam

Tárgy: Re: Lari & Liam Csüt. 30 Okt. - 14:36

Lari & Liam

- Gondolom nem számít, hogy én nem akarom felemlegetni?– nézek rá mosolyogva. Nem akarok ezzel semmit rosszat mondani, értem én, hogy tudni akarja a részleteket, és minden bizonnyal ő is tudja, hogy legszívesebben elfelejteném az egészet, de ha neki ez ilyen fontos, akkor elmondom, bár… bár nem olyan elképesztően részletekbe menően, de a lényeget azért mindenképp, legalábbis ami velem történt, mert a többieket nem tudom, gondolom ők is így vannak ezzel, nem szívesen beszélnek róla, mert nem volt valami kellemes az ott töltött idő.
- Férjhez Vegasban? Tudom, hogy nem kéne meglepődnöm, de… de azta! Ilyenkor gratulálnom kéne? – nem kéne meglepjen, tényleg elégé Larira vall a dolog, de soha nem hittem volna, hogy majd így fog megházasodni. És ezt mind azért, mert azt hitte meghaltam. Úgy tűnik képes lennék még halálomban is jót tenni az emberekkel, bár ha egy vadidegen emberhez ment hozzá, akkor nem tudom, hogy ez mennyiben nevezhető jónak, hiszen nem ismeri, bár… bár azon se lepődnék meg, ha végül Lari nem válna el tőle. Amit eddig mesélt a szüleiről… legalább már azért nem nyaggatnák, hogy egyedül van, bár azt is kétlem, hogy egyáltalán tartja a kapcsolatot a szüleivel. Ebben hasonlóak vagyunk, én se beszélek egyik szülőmmel sem.
- De akkor most végül is… elválsz tőle valamikor? Szeretném, ha boldog lennél, és hát… nem is tudom, legalább normális a fickó? – ütöttem már le néhányat azokból a barmokból, akik Larinak csapták a szelet, és megteszem ezt újra, ha kiderül, hogy valami seggfej ez is.
A kérdése hallatán azért húzom a számat, de végül csak bólintok egyet. Szívesebben beszélnék inkább róla. – Összedolgoztunk, így jutottunk ki. Fogságban voltunk ott, képességek nélkül, magunk... először ellátmány kerestünk, a hajó roncsaiból is sodort ki valamit a víz, de az nem volt elég, elázott minden. Aztán… volt ott néhány mutáns meg egy szamuráj, valami Angyal nevű fickóról beszéltek, gondolom az ő műve volt az egész. Sokan elég csúnyán megsérültek, én… nekem szerencsém volt, megmentettek a többiek. – egyszer mikor Leah nem hagyott megfulladni, aztán a szamuráj azzal a fiolával, és végül Josie, aki kis híján belehalt, de végül csak sikerült őt is felhoznom.

Tárgy: Re: Lari & Liam Hétf. 27 Okt. - 14:35

Liam & Lari

Senki sem hal meg egyedül. Mikor valaki meghal, egy részük, mely másban él, szintén odavész.

- Attól, hogy a homokba dugjuk a fejünket még nem lesz a dolog meg-nem-történtté téve. Igenis számít, s hallani szeretném! – morgok rá, mint egy veszett kutya. Elhiszem én, hogy nem akar a szigeten történtekről beszélni, elhiszem épp csak nem érdekel. Hallanom kell, hogy hogyan élte túl, és azt gondolom, hogy neki is ki kell adnia magából, különben csak rágni fogja az egész belülről és az nem használ senkinek. Scarlett lehet, hogy beveszi ezt a hagyjuk maszlagot, de én nem vagyok már kamasz, elég rég kinőttem ebből. Fürkészőn, aggodalmasan nézek Laimre. A legjobb barátom, minden érdekel, ami vele kapcsolatos, s ha lélekbúvárt kell játszanom, akkor meg is teszem.
- Pff, nos az egy érdekes történet! – forgatom meg a szememet.
- Eljöttem, hogy meglátogassalak, közölték velem, hogy elsüllyedtél egy hajóval, mire levontam a következtetést és halottnak hittelek. Vettem egy doboz hajfestéket.. – mutatok szőke tincseimre - ..és úgy döntöttem, hogy minden midnegy alapon eldobom az agyamat. Sikerült is. Vegasban férjhez mentem részegen egy vadidegenhez. - mutatom fel a gyűrűsujjamat. Elnevetem magam. Tipikus Lari-történet, nem gondolom, hogy várt mást tőlem, de ez talán még az én dolgaimhoz képest is sok.
- Aztán visszajöttem ide, s most is itt vagyok. Közben sikerült kinyomozzam, hogy hogy is hívják a férjemet, s bosszúból úgy döntöttem, hogy nem válok el tőle, kajtasson csak ő az ügyvéd után. - megvonom a vállamat.
- És most, hogy mindezt tudod, visszatérhetünk a téged illető dolgokra, Életem?

Tárgy: Re: Lari & Liam Kedd 30 Szept. - 15:54

Lari & Liam

- Na így mindjárt jobb! – mosolyodom el, mikor megölel. Oké, azért kicsit meglep a dolog hirtelensége, mert az előbb még valami szellemnek hitt, de ettől függetlenül jól esik a dolog, csak kissé meglep. Bár… bár talán számítanom kellett volna rá, Lari igencsak kiszámíthatatlan tud lenni néha, hiába ismerem őt már nagyon régen, elég sokszor megtud lepni. Nem tudom, hogy ez engem minősít, vagy őt dicséri, de… de mindegy is, a lényeg az, hogy itt van, ami kicsit meglep, de nagyon is örülök annak, hogy eljött ide. Mert magától jött, ez biztos, nem tudják a számát, így elérni se igazán lett volna lehetőségük mikor eltűntünk.
Egy hónap… mit csinált ő addig itt? Nem akarom őt még véletlenül sem leszólni, de nem éppen az a típus, aki csak úgy ül a fenekén és vár a csodára. Bár azért ez most talán más volt, nem igazán volt még ilyen helyzet, és nagyon remélem, hogy soha nem is lesz, mert pokolian rossz volt ez az elmúlt másfél hónap. Én már a sziget előtt is nagyra értékeltem mindent, amit csak kaptam az élettől, de a sziget után… foggal-körömmel fogok ragaszkodni már csak a gondolatukhoz is, nagyon rossz volt rádöbbenni arra, hogy milyen könnyedén is veszthetek el mindent, ami kedves a számomra.
-Nem jöhetett, de… de jó is, hogy így volt. – egyrészt, mert nem kellett átélnie mindezt, másrészt pedig azért, mert… mert már csak a gondolatára, vagy neve hallatára olyan erős honvágy tört rám, amit még soha nem éreztem. Nem gondoltam arra, hogy ne lenne miért küzdenem. Én csak… az járt a fejemben, hogy nem lehetek annyira peches, hogy most veszítsek el mindent, mikor szinte még alig kaptam valamit az élettől. Újra összefutottam Larival, az életem egyenesbe jött, szerelmes lettem, nem létezik, hogy mindezt ilyen hamar elveszítsem. Minden számomra fontos dolog hiánya volt az, ami arra ösztökélt, hogy ha beledöglök is, de megpróbáljak kijutni onnan. Ami sikerült is majdnem párszor. Mármint a megdöglés része.
- Valami szigeten, rémfura volt az egész, mert nem működtek a képességeink, és… mindegy, már nem számít. – nem is igazán akarok beszélni erről. Talán egyszer majd részletes élménybeszámolót tartok a történtekről, de most nem akarok belekezdeni ebbe. Scarlettnek se meséltem az ott történt dolgokról, és… mégis ki beszél szívesen arról, hogy majdnem meghalt párszor? Na ugye. – Mondd csak… mi történt veled? – bökök a fejemmel először a gyűrű felé, majd a hajára mutatok. Na igen, valamiért csak most jutott el a tudatomig az, hogy fazont váltott, az a gyűrű pedig...

Tárgy: Re: Lari & Liam Szomb. 27 Szept. - 21:49

Liam & Lari

Senki sem hal meg egyedül. Mikor valaki meghal, egy részük, mely másban él, szintén odavész.

Nem tudom, hogy mire számított, meg azt sem, hogy én miért reagálok ilyen idiótán. A nyakába kéne ugranom és nem rettegni baromságoktól, hiszen szellemek márpedig nincsenek. Ő sem reagál a szőkeségemre, ami meg engem lep meg, de nem baj, nem kell mindent észrevenni, nem azért csináltattam, hogy tetsszek bárkinek. Csak meg akartam változni, eldobni a régi életemet. Hát, kurvajól sikerült, ami azt illeti. A nevem is odalett. Kíváncsi vagyok, hogy Liam sírni fog-e vagy nevetni, hogyha megtudja a dolgokat.
- Várj egy kicsit! – intek pillanatot. Veszek egy nagy levegőt, majd megfontoltnak induló, de igencsak hisztérikusra sikeredő véggel záruló ölelésembe fullasztom. Franc az egészbe, el sem mertem siratni, annyira megütött a gyász, mert azt hittem, hogy halott. De most, hogy látom, megnyílik a csap, s nem bírom visszatartani a könnyeimet. Jobb, ha nem látja. Ezért is zárom őt a karjaimba, hogy ne lásson rá az arcomra. Mire elengedem, addigra normalizálom a vonásaimat.
Leülünk, mosolygok, mert így könnyebb. Nem akarom, hogy a könnyek nyoma megmaradjon emlékezetében. Hisz örülök, hogy itt van, még akkor is, ha hatalmas bennem a feszültség.
- Egy hónapja. – válaszolok az első kérdésre. Előre dőlök ültemben, terpeszbe fordítom a lábaimat, lazán térdeimre támaszkodom.
- Nem mondtak semmit, csak azt, hogy eltűntetek, de már folyik a keresés. Megmondom őszintén, hogy nem hittem abban, hogy túlélted. Azt mondták, hogy Scarlett nem ment veled. Úgy voltam vele, hogy nem volt kiért küzdened. Pesszimista vagyok, tudod. – vonom vállat. Nem szégyellem bevallani a tényeket.
- Meggyászoltalak, Liam. Pokoli volt, de hagyjuk is. Hol voltál? Mi történt veled? – kérdezek, mert ő a fontos. Ő az és nem én.
Gyűrű van az ujjamon, azzal játszom. Bóvli darab, valószínűleg bizsu, de a gyűrűsujjamon viselem. Dacból. Eddig nem volt meg, Liam nem emlékezhet rá. Azért játszom vele, mert ez a pótcselekvésem. Ez tart a valóságban. Nem akarok sírni megint, pedig égnek a szemeim.

Tárgy: Re: Lari & Liam Szomb. 20 Szept. - 10:38

Lari & Liam

Sokfajta fogadtatásra számítottam, de erre nem. Nem mintha baj lenne, mert… mert végül is érthető, másfél hónapig nem voltam itt, lehet, hogy halottnak hitt, sőt, biztos, és azért ez egy kicsit elszomorít, mert… mert jobban kellett volna hinnie bennem. Persze, értem én, hogy másfél hónap hosszú idő, Lari pedig soha nem volt az a lány, aki reményeket meg álmokat dédelgetett, de ez a remény most én voltam, a túlélésem, azért ezt igazán dédelgethette volna. Nem haragszom rá emiatt, mert valószínűleg sokan mások is úgy éreztek volna, mint ő, de akkor is azért egy kicsit az önérzetemet ez szúrja. Talán azt hihette, hogy Scarlett nélkül nem akarok visszajutni? Mert, ha igen, akkor téved. Persze, szörnyű volt nélküle, és nem telt úgy nap, hogy ne gondoltam volna rá legalább ezerszer, de ő volt az többek között, aki miatt mindent elkövettem, hogy visszajöhessek. Nem állok készen a halálra, soha nem álltam, és félek, hogy nem is fogok. A szigeten többször is felkészültem erre, egyszer sem sikerült. Anyám, Lari, Scarlett… végre kezdett minden egyenesbe jönni. Találkoztam volna anyámmal, Lari visszajött, még ha véletlen is futottunk össze, és szerelmes is lettem. Életemben először úgy éreztem, hogy mindenem megvan, és visszaakartam jutni. Nem lehetek annyira peches, hogy pont ekkor dobjam fel a bakancsomat, mikor végre minden klappol. Erre vártam már nagyon régóta, nem fogom elveszteni úgy, hogy még csak ki se élvezhettem.
-Igen, ez egy nagyon pontos megállapítás. – bólintok mosolyogva, megerősítve ezzel a szavait. – Mi lenne, ha leülnénk, rég nem ültem már rendes székben. – ha nincs ellenére, akkor ledobom magamat vele szemben és talán kissé látványosan terpeszkedem szét, de most nem foglalkozok azzal, hogy mennyire nyújthatok hülye látványt. Ennyire még soha nem örültem egy széknek. – Mióta vagy itt? – egy amolyan felvezető kérdés, amire talán egybe még az okot is megkapom, mint válasz. Azonban ez csak a kezdet, a több száz lényeges kérdés közül kell feltennem jó néhányat. – És mit mondtak neked, hol voltam? – például ezt, mert ha kitaláltak valami frappáns kis hazugságokat, akkor muszáj elmondanom neki az igazat, ha meg tudja azt, akkor… akkor kicsit kiszépíthettem. Utólag már felesleges idegeskedni, bármennyire megérthető az.

Tárgy: Re: Lari & Liam Kedd 16 Szept. - 21:09

Liam & Lari

Senki sem hal meg egyedül. Mikor valaki meghal, egy részük, mely másban él, szintén odavész.

Nem szeretek itt lenni, de valahogy az iskola nyakán maradtam. A gyász letaglózott, s bár nem mutattam ki, mégis magába szippantott ez az egész. A fogadószobában Morgan mondhatott nekem bármit, számomra a hajó levők mind meghaltak, s azzal, hogy elveszítettem a legjobb barátomat elveszítettem a régi önmagamat is. Vagy legalábbis egy részét.
A halálhírre elég szélsőségesen reagáltam. Első dolgom volt elmenni egy drogériába, s hajszőkítőt szerezni, hogy immáron szőkére festett tincsekkel legyek megáldva az eredeti barnám helyett. A szemöldököm kivilágosításával nem foglalkoztam, de vannak, akik szerint ez így szexi. Végül is nem sötétbarna, hanem világosbarna. Már-már sötétszőke, szóval jó ez így.
Friss szőkeségemet bevetettem Las Vegas éjszakájába és máris gazdagabb lettem egy férjjel. Persze még mindig nem emlékszem arra, hogy mi is történt közöttünk, hogy mi a fenéért mentem hozzá, de már nem is kutatom az okokat. A válasz az abszintban keresendő és a nyakló nélkül fogyasztott piákban, s őszintén? Nem is érdekel már. Az ügyvéd intézi a dolgokat, bár állítólag sokat nem tud tenni, a fenének kellett nekünk még nyerőgépezni is. Mindegy, egy évet seggen csúszva is kibírok a fazonnal, majd a tárgyaláson eldől. Ha nem kell összeköltözzünk, akkor annál jobb.
A tetőkertbe viszonylag gyakran járok, ide nem ér el az iskola zaja, nem tudok meg semmit a történésekről. Nem is akarok. Nem vagyok kíváncsi a sok gyászoló szülőre, akiknek a rohamától szerintem lehet tartani. Én nem fogok tajtékzani.
Scarlett elől is bujkálok, ami azt illeti. Nehezen mondanám a szemébe, hogy ne reménykedjen, Liam sose jön vissza. Akárminek is hisz, nem vagyok én a naiv lányszivek összezúzója. Ezért is járok ide. Itt többnyire egyedül lehetek, hírzárlat van, tökéletes.
A hangra felkapom a fejemet, hirtelen fordulok meg, s mint aki szellemet lát, ajkaim elé kapom a kezemet. Lassan lépdelek közelebb Liamhez, óvatosan nyúlok felé, mint aki azt hiszi, hogy menten átszalad szellemtestén a keze. Amikor viszont hús-vér vállát érintem, kiszalad a számon a megállapítás.
- Nem vagy halott.
Ennyi és semmi több. Nem tudok mit mondani, de érzem, hogy megremegnek a lábaim, s szégyen szemre még sírni is fogok, ha ez így halad. Liam előtt nem szégyellem mondjuk. Ő látott már gyengének, mindennek. Él. De hogy? Hihetetlen az egész.

Tárgy: Lari & Liam Csüt. 4 Szept. - 23:13

Lari & Liam

Nem rég jöttem meg, de hallottam, hogy Lari itt van a suliban, ami kicsit meglepett, hiszen nem mondta, hogy jön, és én sem mondtam, hogy jöjjön, és nem hinném, hogy szóltak neki mikor eltűntem, mert… mert gondolom az egészet ilyen titkos dologként rejtegették még a hozzátartozók elől is. Rendben, Lari nem a rokonom, de olyan ő nekem, mint a nővérem, és néha kicsit anyámra is hasonlít, de a lényeg a lényeg: ő a családomhoz tartozik, szóval nem ártana majd átírni a papírjaimat és bejelölni őt rokonnak. Mikor idejöttem, akkor ő valahol messze járt, úgyhogy nem írtam senkit se rokonomnak. Anyámat akkor még nem találtam meg, apámmal soha életemben nem szeretnék többet találkozni, Scarlettel pedig csak később hozott össze a sors. Természetesen egyből jövök, Scarlettnek szóltam is, hogy ne haragudjon, de muszáj megkeresnem Larit, ha már itt van, valószínűleg elégé aggódott, és szeretném megnyugtatni, hogy nincsen semmi baj, élek, még ha elég sokszor is forgott ez kockán. Kicsit fáradtan lépkedek fel a lépcsőkön, de azt hiszem meglehet érteni azt, hogy elég fáradt vagyok az utóbbi idő miatt, furcsa is volt újra leülni egy ágyra, de majd hozzászokom, ennyi bajom legyen. Kíváncsian nézek körül a tetőn, már szinte mindenütt kerestem őt, csak itt nem, és pillanatok múlva meg is pillantom őt, és mosolyogva indulok el felé.
- Hé! Hogyhogy te itt? – kérdezem, mintha nem történt volna semmi sem. Fogalmam sincsen, hogy reagál majd erre, de nem is igazán érdekel, mert örülök, hogy látom, nem tudom megállni, hogy ne öleljem meg, jóval hosszabban, mint a múltkor. Hiányzott nekem, mégiscsak ő a legjobb barátom, ő volt az, aki életet lehelt belém, aki összekapott, és embert faragott belőlem mikor én a legkevésbé akartam az lenni. Gyakran elég kíméletlen volt, de ez nem számít, az én javamat szolgálta ezzel, még ha néha jókat is nevetett a szerencsétlenségemen. Most viszont a legkevésbé sem érdekel ez, örülök, hogy látom és kész. Elakartam még menni Niagara Falls-ba is vele, mert komolyan kíváncsi vagyok a helyre, amit ennyire utál, de gondolom akkor ez most kicsit tolódott, mert vége a nyárnak, és újra dolgoznia kell, nekem pedig… nos, nem tudom nekem mit kell tennem, mert nem hittem volna, hogy sikerülni fog bekerülni az X-Men tagjai közé. Eddig nem is igazán foglalkoztam azzal, hogy mit csinálnak, mindig is amolyan békefenntartóknak gondoltam őket, és szerintem nem is vagyok olyan messze az igazságtól. Mindegy is, akármi lesz, biztos vagyok benne, hogy élvezni fogom. És igyekszek minél előbb meghálálni a bizalmat.

Tárgy: Re: Lari & Liam

» Scarlett és Liam
» Liam & Ren - Hír, hír hátán
» Angela és Liam
» Dorothy & Liam
» Scarlett & Liam