Aura és Árny

Tárgy: Re: Aura és Árny Vas. 1 Dec. - 16:28

A nevünk csak véletlen egybeesés, de nem fogok ezen lovagolni, hisz' nem egy eget rengető felfedezés. Ahogy elnézek ő nem az a nagyszájú, "mindenbe beleszólok" típus, inkább a csendesebbik fajta, aki kerüli a konfliktusokat. Lényegében örülök is ennek, hogy nem egy olyan lánnyal futottam itt össze, aki senkit sem kíván látni és képes leordítani mások fejét, ha épp úgy akarja. Engem nem zavar más jelenléte addig, amíg nem csinál vagy mond olyat, ami a múltamat eleveníti fel. Az már egy kicsit túllő minden célon, remélem Annie nem fog előhozakodni valami hasonló kérdéssel. Eléggé elcsendesedünk így ebben a pár percben, amit kicsit furcsállok is, de jelenleg nem akad mondanivalóm, csak a kérdésemre várom válaszát. Megint bocsánatot kér, amit nem tudok hova tenni. Elbambult, ennyi, emiatt nem fogok bemorcosodni, vagy hasonló.
- Sokszor kérsz bocsánatot, pedig nem tettél semmi rosszat. Próbáld kerülni azt a szót, oké? - mosolygok rá biztatóan. Hát igen. Ritka pillanataim egyike, hogy segíteni próbálok, no meg a mosolygás. Életembe ha ötször mosolyogtam őszintén. A mostani sem az a felszabadult mosoly, ami a régi énemet jelképezi. Amolyan hamiskás mosoly, ami mások számára hihető, de önmagam számára nem.
- Aha... Szóval New York. Nem jártam ott még, csak Európa különböző részein, mivel én azon a kontinensen születtem. - magyarázom, viszont még nem teszem hozzá az én szülővárosomat. Ha kíváncsi rá, persze hogy elmondom, de feleslegesen nem akarom jártatni a szám. Kényelmesen hátradőlök a padon, s a szemüvegemet felhelyezem a fejemre. - Neked jó. Legalább volt családod. - pillantok az égre gondolkodó arccal. Talán elsőre úgy néz ki, mintha csalódott, vagy szomorú lennék, ami valamilyen szinten igaz is.
- Dánia fővárosából, Koppenhágából. - válaszolok. - Az árnyékot tudom irányítani, eggyé válni vele stb. De a további szintekre még nem derült fény. - vonom meg vállam, majd kíváncsian hallgatom az ő beszámolóját képességéről.
- Igen, ezért, de egész biztos el tudod sajátítani ezt az erőt. - biccentek.

Tárgy: Re: Aura és Árny Pént. 15 Nov. - 13:10

Az ő neve is Annie volt. Kissé furcsa egybeesés volt, bár ez a név egyáltalán nem megy ritkaságszámba. Kezet fogtunk, majd elkezdtem tovább festegetni. Már nyugodtabb, lágyabb vonalakat tudtam húzni. Egy ideig csak csend volt. Én sem akartam megszólalni, és valószínűleg ő sem. Ám egy idő múlva megkérdezte, hogy honnan jöttem. Még mindig bennem volt a bizonytalanság ezzel kapcsolatban, és valahol legbelül még mindig magamon éreztem azt a súlyt amit annyi ideig kellett tűrnöm. De nem akartam sajnáltatni magam, főleg nem akartam előhozni a múlt rossz eseményeit azok után, hogy a gondok elől menekülve jöttem ide. Néma voltam egy pár másodpercig, de aztán rámosolyogtam, mintha csak nem figyeltem volna.
- Jaj, bocsi, elbambultam. - szabadkoztam - New Yorkból jöttem. Szerettem ott lenni... A nagy városi nyüzsgés, tudod... Ott laktam a családommal. - hazudtam. Nem tudom miért, nem szoktam hazudozni, de valahogy úgy éreztem, hogy szégyellnem kell magam a múltam miatt és jobb ha titokban tartom a valóságot. Magamban keserűen nevettem. Méghogy a családommal. Jó vicc! Kicsit elbizonytalanodtam, hogy helyes -e, hogy hazudtam a lánynak de akkor már csak még rosszabb lett volna, ha visszavonom a hazugságomat és elmondom az igazat. Mégis mit gondolt volna rólam? Gyorsan tovább kellett vinnem a beszélgetést.
- És te, honnan jöttél? Ha nem vagyok indiszkrét, akkor milyen erőd van? Elvégre ebbe a suliba csak mutánsok járnak! - hülyeséget kezdtem beszélni... majdnem a föld alá süllyedtem. Azt is lehetségesnek véltem, hogy ezzel a kérdéssel nagyon megbántottam. - Én képes vagyok erőtereket gerjeszteni! Bár még nem tudom irányítani, de hát ezért vagyok itt. - hadartam el a mondatot.

Tárgy: Re: Aura és Árny Szer. 13 Nov. - 18:11

Nem akarok jelenetet rendezni, hogy most „minek jöttél ide, hagyj békén”. Ha úgy érzi, innen tud jól festeni, akkor hajrá. Igazából érdekelne is, milyen érzéke van a művészetekhez, ha ilyen magasra tette a mércét. Nem festettem még sose, de állíthatom, hogy egy szökőkutat lefesteni nem olyan gyerekjáték. Valahogy úgy érzem, a nevünk még egy ideig titok marad, de a lány máris szabadkozik, amiért csak úgy leült mellém bemutatkozás nélkül. Engem nem zavart volna az se, ha nem mutatkozik be, nem vagyok az udvariasság híve, így ez nekem mindegy.
- Annie? – pislogok párat a neve hallatán. Minő véletlen, hogy egy mutáns suliban futok össze a névrokonommal. – Én Annie Montgomery vagyok. – biccentek egyet. Hogy azért még se legyek udvariatlan, nyújtom neki a jobbom, hogy kezet fogjunk. Miután megtörténik az a kézfogás, szimplán elhúzom és fejem tetejére biggyesztem a szemüvegemet, amit eddig a kezemben fogtam. Nem fogom egész idő alatt a kezemben tartani. Már kezdem bánni, hogy egyáltalán megvettem olvasáshoz. Visszatérve Anniere. Meglepett, hogy azonos a keresztnevünk, de azért nem annyira. A világon több ilyen van, úgyhogy semmi okom arra, hogy kiakadjak. Egyáltalán minek? Kínos csend honol a parkba. Nem is csoda, hisz én jobb ötlet híján csöndben maradok és várom, hogy megszólaljon egyikőnk. Egyre jobban kezd érdekelni, hogy a másik Annie honnan jött, ezért egy kis erőt pumpálva magamba, végül én szólalok meg elsőnek, s meg is kérdezem.
- Mellesleg… Honnan jöttél? – próbálok beszélgetést kezdeményezni, ami köztudott, hogy nálam nem megy mindig valami jól. Egyrészt, mert eddigi életem során aligha beszéltem másokkal és akkor is ők tolták oda magukat elém. Másrészt nem vagyok túl beszédes. Válaszolok a kérdésekre, de tömören, nem magyarázom túl.

Tárgy: Re: Aura és Árny Kedd 12 Nov. - 19:45

Az idegen lány nagyon kedvesen köszönt, és arrébb csusszant, hogy leülhessek. Elkezdtem ugyan festeni a szökőkutat, de nem voltam feloldódva teljesen, így az ecsetvonások kicsit durvára sikeredtek. Először fekete festékkel festettem meg vékonyan a körvonalakat, majd a köveket kezdtem részletesen kidolgozni amikor hirtelen beszélhetnékem támadt, ami tőlem elég szokatlan.
- Bocsi, elég udvariatlan voltam. Leültem melléd és még csak a nevemet sem mondtam, nemhogy megköszöntem volna. Pedig biztosan sokat fogjuk még egymást látni, úgyhogy... A nevem Annie Collins . - nyújtottam felé a kezem miután letettem az ecsetet a kezemből. Kicsit zavarban voltam nem voltam benne biztos, hogy szimpatikus-e neki ez a kézfogásos dolog. El is pirosodtam kissé. Ha ő is odanyújtotta a kezét, kezet ráztam vele, ha meg nem akkor kis idő múlva elhúztam a jobbom. Akárhogy is történt, tovább festegettem és próbáltam nem annyira unalmas társaság lenni. Bár lehet, hogy pont magányra vágyva jött a parkba, úgyhogy inkább nem kérdezgettem, gondoltam megvárom amíg ő kérdez, mert "ha beszélgetni akar úgyis fog, ha meg nem akkor nem is akarom erőltetni".

Tárgy: Re: Aura és Árny Hétf. 11 Nov. - 17:28

Így hát a könyvemmel együtt ücsörgök a szökőkút közelében lévő padon és olvasnék is, ha nem fájna a szemem ettől a szemüvegtől. Enélkül meg nem is látom azokat az apró betűket... Szörnyű, nem kívánom senkinek sem, hogy olvasáshoz szemüveget kelljen viselnie. Mondjuk másoknak, akiknek egész nap hordaniuk kell biztos rosszabb, de egész biztos hozzá tudtak már szokni. Velem más a helyzet, én már pár nap után feladtam. Hát ennyi. A tervezgetett olvasásból bámészkodás lett. Nem sokkal később lépteket hallottam közeledni, ezért kíváncsian pillantok fel. Egy idegen arcot veszek észre, aki meg is áll a pad mellett. Nem tudom mit szeretne, de ahogy elnézem, egy kicsit bátortalan. Nem fogom leharapni a fejét, vagy hasonló, ezért nincs mitől tartania.
- Üdv! - biccentek neki és valamennyivel feljebb ülök a padon. Észreveszem kezében a festőfelszereléseket. Gondolom innen akarja lefesteni a tájat, vagy tudom is én mit. Nem tűnik olyan lánynak, aki rossz szándékkal jött volna, úgyhogy nem bánom. - Nyugodtan ülj le, nem zavarsz. - csusszanok odébb, hogy elférjen. Őszintén szólva kíváncsi vagyok milyen művészi tehetséggel van megáldva, ha már fest. Nekem a rajzolás, festés és egyéb ilyen művészetek abszolút nem mennek. Kisebb koromban is csak pálcika embereket tudtam rajzolni. Jó, mostanra persze, hogy fejlődtem ezen a téren, de még se gyakorlok minden nap. Nincs is hozzá kézügyességem.

Tárgy: Re: Aura és Árny Vas. 10 Nov. - 17:25

Sokszor jártam már a nyugalom parkjában, főleg, ha elöntött a bizonytalanság vagy valami kínos dolog történt velem. Most sem volt ez másképp, menekültem a társaság elől. Az egyik órán olyan butaságot válaszoltam a nekem feltett kérdésre, hogy szinte mindenki kinevetett, ami rosszul esett. De ez a park mindig sikeresen megnyugtatta a lelkem. A szökőkút csobogása és a friss levegő egy mélyreható nyugalmat adott nekem, amit sokáig képes voltam megőrizni. Ez volt az egyik hely az iskolában a kevés közül, amit igazán szerettem. Nem mintha bajom lett volna a sulival, de valahogy nem igazán éreztem otthon magam a nagy épületben. Általában a park labirintus részén nem tolongtak az emberek, ám a mögötte levő részen sokszor lehetett hallani a diákok beszélgetését és önfeledt nevetését. Hogy egyértelmű legyek, egyszerre voltam egyedül és társaságban is , hiszen a hangokat hallottam, de senki nem látott engem -jobb esetben- . Még gombóccal a torkomban léptem be a labirintusba, ám minél közelebb értem annak szökőkútjához annál oldottabb voltam. Vittem magammal egy vászont és egy ecsetet, valamint festéket. Azt terveztem, hogy lefestem a szökőkutat. Az egyik padon egy lány ült. Nem volt valami ismerős így kinézetre. Éppen a szemét dörzsölte valamiért. Megpillantottam, hogy szemüveg van nála, és így már magyarázatot is találtam a dologra. Egy könyv is volt nála, aminek a címe olyan ismerős volt... Mivel pont azon a padon ült, amelyik látószögéből legjobban le szerettem volna festeni a szökőkutat, úgy gondoltam talán nem zavarja, ha melléülök.
- Szia! - köszöntem bátortalanul - Leülhetnék melléd? Persze csak ha nem zavarlak! Ha igen, nyugodtan mond és én már itt sem vagyok... - szabadkoztam.

Tárgy: Aura és Árny Vas. 10 Nov. - 16:13

Talán túl sokszor járok nyugodt helyekre? Hiszen most is egy Nyugalom parkja nevezetű helyre tartok. De ha már bekerültem ebbe az iskolába, érdemes lenne körbejárni, mert ki tudja mikor tévedek el. Úgyhogy ez egy jó döntés. Minél több helyet járok be, annál kevesebb a sansz rá, hogy eltévedek. Ahogy megpillantom a labirintusra hasonlító sövényhálózatot, egy pillanatra elgondolkozok, hogy melyik irányba tartsak. Jó, itt nem lehet olyan könnyen eltűnni, mert elnézve a sövény nagyságát, kevés az esély rá, hogy egyáltalán eltévedjek. Simán belátom az egész terepet.
Egy könyvvel a kezemben érkezek meg, ugyanis megint rászántam magam az olvasásra. Most komolyan, mióta érdekelnek engem a könyvek? Borzasztó, de legalább lekötöm magam és nem unom szét a fejem. Narancssárga, hosszú szárú melegítőalsó, egy fekete, kapucnis pulóver és egy sötétebb színű edzőcipő a mai öltözékem. Nem vagyok a divat híve, ezért lehet nem épp nőies göncöt választottam, de könyörgöm. Ha én ebben érzem jól magam, akkor kicsit sem érdekel, hogy mások mit gondolnak rólam.
Lassan ballagok be a labirintusba, hogy egy megfelelő padot válasszak. Tekintetem ide-oda cikázik a terepen. Hát igen, muszáj körbenéznem, mivel ha bárki is tartózkodik itt, nem fogok bátorkodni felvenni a szemüvegem és akkor majd vakoskodhatok, miközben a könyvet olvasom. Nem olyan rég van szemüvegem, de csakis olvasásra használom. Pech, nem szeretem, nagyon zavar, viszont sokkal jobban látok benne. Lassacskán észre is veszem a tökéletes padot, ami egy szökőkút közelében helyezkedik. Egy pillanatra elmélyülten bámulom a csobogó vizet, és végül arra a döntésre jutok, hogy oda ülök le. Gyorsan odabattyogok a szökőkúthoz és leülök a szélére.
- Na nézzük... - nyitom ki a könyvet az első oldalnál. Egyik kezemmel már ki is horgászom a zsebemben lapuló szemüveget, majd felteszem és egy kis hunyorgás után már olvasok is. Lábaimat keresztbe fonom és egyik kezemet a hűs vízbe lógatom. Egész kellemes, nem jéghideg, pedig mostanság igencsak lehűlt a levegő. Ezért is aggattam magamra pulóvert és melegítőnadrágot. Tudniillik én nagyon fázós típus vagyok, annak ellenére, hogy Dániában születtem, ahol ugyebár még sem az a döglesztő meleg idő uralkodik.
- "Első fejezet"... - motyogom magam elé csak úgy, majd felvont szemöldökkel kezdem el olvasni a sorokat. Remek, ez nem nyomozgatós, Sherlock Holmes regény, hanem valami élettörténet, ami eddig egész jónak tűnik. Bár sejtem, nem sokáig fogom ezt olvasni, mert máris lüktet a szemem ettől a fránya szemüvegtől. Le is rántom a fejemről, hogy megdörzsölhessem szemeimet. Ebből nem lesz valami hosszas olvasás és most is jobbnak látom, ha csak ücsörgök itt és gyönyörködök a tájban. Egész jó hely, nyugodt, békés, amire sokaknak szükségük van.

Tárgy: Re: Aura és Árny