Jared Davis

Userinfó: Annie Montgomery

Név: Jared Davis
Mutáns név: Jégvérű
Születési dátum: Amerikai Egyesült Államok, Miami, 1965. január 1.
Besorolás: Független
Képességek
Osztályozás: Alfa mutáns
Elsődleges képesség: Hideg- és jégmanipuláció (kriokinézis)
Aktiválódás: 6 éves kor
Képesség jelenlegi szintjei: A környezete hőmérsékletének, illetve testhőmérsékletének lecsökkentése akár több mínuszra, saját teste bevonása jéggel.
Képesség távlatai: Saját teste átalakítása jéggé, építményeket létrehozása.
Bővebben:A szereplő képes csökkenteni saját és környezete hőmérsékletét, esetenként jég-struktúrákat létrehozni. Képes olyan alacsony szintre csökkenteni a körülötte lévő levegő és saját teste hőmérsékletét, hogy a páratartalma kicsapódik és megfagy rajta. Később egész testét képes jéggé alakítani, nem csak a felületet. Különböző szerkezeteket is fel tud építeni jégből, idővel akár nagyobb épületeket is képes létrehozni.
Másodlagos képesség: Fizikai védelem
Aktiválódás: ?
Képesség jelenlegi szintjei: Maga köré fel tud húzni úgynevezett "zöld, átlátszó falakat", melyek megvédik a fizikai támadásoktól, legalábbis kezdetben csak kisebb erejűek ellen véd. Kisebb tárgyakat már képes bekeríteni képességével, pl.: labda, párna...
Képesség távlatai: Egy erővel bíró személy fogva tartása a "dobozban", nagyobb tárgyak, akár épületek, tengeralattjárók védelme.
Bővebben: A használó összeérinti két tenyerét, amitől kisebb-nagyobb energia szabadul fel(függ a tapasztaltságtól, szóval egy kezdő nem tud akkora erőt felszabadítani, mint mondjuk egy profibb mutáns). Ez az energia zöld fényként jelenik meg a használó keze körül. Ebből a zöld fényből képes egy falat felhúzni maga elé, vagy akár mások elé, ez megint csak függ attól, hogy mégis mennyi ideje birtokolja ezt a képességet és mennyire ért hozzá. Ez a fal, úgymond egy pajzs, ami kisebb támadásokat simán kivéd kezdetben, de csakis fizikai támadásokat. Egy telepata ettől még könnyen tud turkálni a fejében, ezt nem tudja kivédeni. Magasabb szinten nem csak egy fal felhúzására képes, hanem akár egy emberméretű dobozt is tud kreálni, ami körülveszi az ellenfelet. Persze ez sem tart az örökkévalóságig, mert ha a bebörtönzött személy erősebb, mint maga a használó, akkor könnyedén ki tud törni belőle. Ellenkező esetben függ az akadályt létrehozó személy energiájától és érzelmeitől. Ha dühös, akkor tovább képes fenntartani ezt, ha viszont szomorú, akkor a létrehozott akadály megsemmisül. Ez igaz kezdők esetében is.

Jellem: Alapvetően egy jó fej, közvetlen srác, de azért neki is meg van a maga rossz oldala. Túlságosan el van szállva magától, ha lehetősége adódik rá, máris fényezi, dicsőíti magát. Persze ez abszolút nem célja, szimplán ilyen módon próbál beilleszkedni társaságokba, ugyanis régebben nem igazán sikerült a kedves, aranyos, kis fiús arccal barátkozni. Magának sem meri bevallani, hogy bizony szüksége van valakire, de ezt majd a jövő eldönti. Nagyon törtető típus, mindig a tökéletességre hajt, neki a „majdnem sikerült” az azt jelenti, hogy próbálkozása kudarcba fulladt és ezzel egyáltalán nincs megelégedve, még ha céljától csak egy hajszál választja el. Ha valamit eldönt, akkor az általában sikerül is, ha meg nem, akkor újabb próbálkozások sorozata, egészen addig, amíg nem sikerül tökéletesen végrehajtania. Szeret társaságban lenni, de még inkább a középpontban, ha úgy érzi. Eddig nem sok barátja volt, ezért elsőre egy kicsit nyomulós srácnak tűnhet, viszont tényleg egy kedves és segítőkész fiú, ha elhagyja ezt a kissé flegma stílust.

Külső: 167 centiméter magas fiú, ezért nem mondható túlzottan magasnak. Nem is fog többet nőni, úgyhogy ezzel a magassággal kell megelégednie, ha tetszik neki, ha nem. Hajáról lényegében annyit érdemes tudni, hogy imádja stílusosan hordani. Legyen az bezselézve, tüskésre állítva vagy épp „hátranyalva”. Bár nem olyan gyakran lehet látni a haját teljes egészében, ugyanis mindig sapkát visel, leggyakrabban egy szürke, kötött sapi áll hozzá közel, ami jól passzol világosbarna hajszínéhez. Mondhatni, hogy kis fiús arca van, ezért néha fiatalabbnak vélik a valódi koránál, no meg rásegít erre az alacsonyabb termete is. Általában laza, kényelmes ruhákat hord. Közéjük tartozik a kissé feszes csőnadrág, ami a mai fiatalok körében igen híres vagy épp egy sima melegítő alsó, de inkább az előbbit szokta hordani. Nagy mániája csuklójára húzott unisex bőrkarkötők. Különösen azért, mert egy nagyon kedves ismerősétől is egy ilyet kapott, amit a mai napig hord.

Előtörténet: Napfényes délután köszöntött Miami lakosaira, mint általában mindig, most is nagy hőség fogadta őket. Mindenki a strandokon, tengerpartokon időzött, vagy épp a légkondicionált házakban kuksoltak. Ezzel így volt az akkor még hat éves Jared Davis is. Egyedül hűsölt otthonukban egy nagyon jó barátjával, Melodyval, mivel szülei akkor kiugrottak valami apróságért a helyi plázába. Így hát ketten bámulták a nappaliba helyezett képernyőt, néha-néha eljátszadoztak a kihelyezett fából faragott lovacskákkal, de inkább a rajzfilmek kötötték le jobban őket.
- Jar, ugye örökké barátok maradunk? – szólalt meg a szöszi kis lány, közben óvatosan letette a dohányzóasztalra a falovat. Jared kissé értetlenül pislogott a leányzóra, ugyanis számára Melody volt a legjobb barát, nem értette, hogy miért teszi fel a kérdést, ha erre a válasz úgyis egyértelmű.
- Hogy kérdezhetsz ilyet?! Még szép, hogy azok maradunk. – mondta határozottan a választ, amire Melody csak elmosolyodott. - Amíg meg nem halunk. – tette hozzá Jar kissé elpirulva.
- Van itt valami a számodra Jar… Neked készítettem. – kotorászott bő nadrágja zsebében Melody, majd nem sokkal később elő is húzott egy kissé nagyra szabott bőrkarkötőt, melyen valami apró írás is szerepelt. Lelkesen nyújtotta át legjobb barátjának az általa készített apróságot, s mikor Jared megszeppenten átvette, kíváncsian pislogott rá. A fiú pár percig szóhoz sem jutott, csak ámultan forgatgatta az ajándékát.
- Köszi Mel! – mondta vidáman, közben felhúzta kicsinyke csuklójára a karkötőt. Nagyon tetszett neki az ajándék, és még inkább boldoggá tette, hogy egy számára fontos személytől kap ilyet. A kis szöveget el sem olvasta, ami a bőrbe volt vésve, inkább játékot kezdeményezett és kezébe vette az apró játéklovat. Egész jól eljátszadoztak egymással, de ez a vidámság sem tartott örökké. Mint mindennek, ennek az örömnek is hamar vége szakadt. Melody apró tenyeréből kicsusszant a falovacska, s nagyot koppant a földön. Jared hirtelen nem tudta mi lehet a gond, meg nem is értette annyira, hogy ilyen helyzetekben mi a teendő. Gyermek volt még, nem értett az ilyen dolgokhoz, de ő is megérezte, hogy valami nem stimmel.
- Melody? Minden oké? – azért valamelyest aggódott, de szerencsére a lány még tudatánál volt és válaszolni tudott a kérdésre. Vacogva húzta össze magát, s karjait dörzsölgetve próbálta felmelegíteni testét.
- H-h-hideg…v-vann… - dideregte a szőkeség.
- Nem értelek, nincs is hideg. Mi a baj, Mel? Beteg vagy? Ne viccelődj ilyenekkel…- húzta el száját Jared, majd aggódva tette a lány vállára kezét, de ő felszisszenve elhúzódott tőle. A fiú most már semmit sem értett. Nem volt hideg, abszolút nem is fázott, de Melody igen…
- H-h-h…hideg… - Melody és remegve eldőlt a kanapén. Mellkasa egyre lassabban mozgott, s szemei is lecsukódtak a hirtelen jött fáradtságtól. – Aludni akarok. Jar…örökké barátok… - lehelte halkan a szavakat, majd apró keze erőtlenül hullott le válláról –mivel egész végig melegítgetni próbálta magát-. Jared csak tehetetlenül ült a lány mellett, de ekkor beállt az a bizonyos néma csend. Csak Jar lélegzetvétele töltötte be a helyet, ami így nem volt rendben. Elkezdte bökdösni Melody vállát, akinek immáron elsápadt arca nézett a fiúra. Egyre kétségbeesettebben rázogatta barátját, de apró teste nem mozdult. Ott feküdt békésen, aranyszőke tincsei belelógtak fehér arcocskájába, mintha csak elaludt volna. Ennél többről volt szó.
- Az nem lehet. Melody? Ne játszadozz, kérlek! – rázta tovább, ébresztgette, de semmi. Kezdte felfogni mi a helyzet. Bármennyire is fiatal és tudatlan volt, ezt megértette. Melody meghalt az ő szeme láttára és nem tett semmit, hogy ezt megakadályozza. Lesokkolt állapotban ült még mindig a helyén, majd ebben a pillanatban lépett be a lakásba Jared szülei.
- Jesszusom! Jar, ugye nem állítottátok át mínuszra a légkondit? Nem fagytok meg itt?– dobta le a szatyrokat Arianna – Jared édesanyja-, majd azonnal a rendszer kapcsolójához sietett, ami meglepő módon nem volt elállítva. Eközben Mr. Davis is bebattyogott a lakásba, de rögtön kirázta a hideg, mikor a melegből belépett a sarki időbe.
- Mit műveltetek fiam? – dörmögte édesapja és nagy, kimért léptekkel sietett oda a kanapéhoz, szótlan fiához. Azonnal ledermedt, mikor a falfehér bőrű Melodyra tévedt tekintete. Elképedve nézett pár másodpercig, aztán kapcsolt, hogy mégis tenni kéne valamit. Leguggolt a kanapé mellé és megnézte a leányzó pulzusát… Ami már nem volt. Jéghideg kezecskéjét fogta a férfi, teljesen hihetetlennek tűnt számára ez az egész.
- Mi történt itt? – lépett lassan oda Arianna is.
- Hívd a mentőket! Most! – kiáltotta kétségbeesetten Mr. Davis, majd szúrós pillantással meredt a még mindig sokkolt állapotban lévő fiára. A nő szíve összeszorult, amikor észrevette a halott kis testet Jaredék mellett.
- Úristen… - nyögte elhaló hangon és remegő kezét szája elé tartotta. Nem sok kellett hozzá és máris zokogva rohant a telefonhoz.
- Utoljára kérdezem. Mi a frászt csináltatok, he? – Jared édesapja szavaira csak összerezzent, de nem válaszolt semmit.
- Válaszolj már te Istenverte kölyök!!! – csattant el egy pofon is, de ebből csak a férfi jött ki rosszul. Amint tenyere a gyermek arcához ért, szinte lefagyott, olyan hideg volt Jared bőre. A házban már alapból a dermesztő hideg dominált, de talán a fiú testének hőmérséklete még lentebb volt. A mentők megérkeztek és felpakolták a hordágyra Melody élettelen testét, miután alaposan megvizsgálták őt. Jöttek a halottkémek is, hogy kivizsgálják az ügyet.
Mindent átnéztek, kérdezgettek, de két kérdésre nem tudták a választ… Jared miért nem fagyott meg ilyen alacsony hőmérsékleten? És mitől hűlt le ennyire a levegő a házban, hogyha a légkondicionáló nem lett megpiszkálva? Éveken keresztül vizsgálták ezt az ügyet, sikertelenül. A szülők megtiltották, hogy gyermekük különböző orvosi vizsgálatokon vegyen részt, így ez az eset örökké egy titok maradt, amire csak Jared Davis jött rá bő tíz év után, de ekkora már felcseperedett és saját életet kezdett élni New Yorkban.