Jillian & Shelton

Tárgy: Re: Jillian & Shelton Hétf. 2 Dec. - 19:59

Csak megrázom a fejem és csoda, hogy nem nevetek fel a szavaira. Mondjuk igazából én is csak sejtetek, azét nem libbentem be ide egy szál fürdőköntösben, ami alatt nincs semmi, na az már tényleg zavarba ejthetné. De ha mondjuk véletlenül a lányok szintjére keveredik, akkor még ilyesmibe is belefuthat, amikor épp tusolni megyek. Nem szoktam én azért annyira beöltözni, simán átlibbenek a szobámból a másik helyiségbe akár egy szál törölközőben is. Azt hiszem ha így futnánk össze, akkor minimum ott esne össze helyben idegességében egy heveny szívrohamtól, vagy minimum répa vörös arccal vágna egy hátraarcot és húzna el a fenébe, hogy aztán soha többé ne kelljen látnia. Bár azt hiszem nem ütne azért ez nagyon szíven, maximum jól szórakoznék rajta és kész. Pedig akárhogy is, de meg van az esély arra, hogy ilyesmi bekövetkezik, maximum majd akkor megoldja valahogy a helyzetet.
- Elkészült képeidet? Mert rajzolsz, vagy festesz? - mosolyodom el. Igen, sikerült leszűrnöm a szavaiból a lényeget. De most mint mondjak erre a magánszféra dologra? Én nem érzem úgy, valahogy mindig is könnyen megosztottam az életemet, meg mindent másokkal, sosem éreztem úgy, hogy vissza kéne fognom magam, és most sem fogom csak azért, mert ez a srác kissé zavarban van. Ilyen vagyok és elég nehéz lenne megváltoztatni, nem is hagynám, hiszen szeretek így élni, de az tényleg érdekel, hogy milyen képei vannak. Az is lehet, hogy fotózik, hát a fene tudja. A teáját viszont gondolkodás nélkül iszom meg, főleg ha már odaadta, mert hát én eredetileg vissza akartam adni neki, de ő nem hagyta. Innentől már nem kell rosszul éreznem magam miatta igaz?
- Oh! Hát te milyen okos vagy! Én ezt komolyan nem tudtam, szóval ha sokat iszom, akkor még szomjasabb leszek tőle? Durva! - tényleg meg vagyok lepődve, és érdekel is, amit mondd, mert hát a fene se tudott erről. Sosem elemeztem az ivászat kémiai következményeit, egyszerűen csak iszogatok, amikor úgy érezem, hogy szükségem van rá és ennyi. Na persze ettől sem fogok változtatni, de... lehet hogy majd egyszer egy kicsit esetleg elgondolkozom. Majd meglátjuk. Az viszont tényleg fura nekem, hogy valaki ennyire egyedül van... bár persze régen nekem is más volt. Már-már kihívásnak érzem, hogy változtassak mások hozzáállásán, és nem úgy, ahogy velem akarták megtenni anno, mert az akárhogy is nézzük, de durva volt. Ha ellenkezne nagyon, akkor nem erőltetném, de szerintem igenis jót tenne neki is egy kis társaság.
- Azt én elhiszem, de csak nem mindig igaz? - döntöm kicsit oldalra a fejem, amikor az utolsó kortyokat is elfogyasztottam a bögréből, amit szépen le is teszek egy távolabbi asztalra. Félő, ha máshova kerülne, akkor hamar leverném, ha túl közel lenne hozzám. Szóval igenis érdekel ez az egész, mert nem hiszem, hogy mindig jó neki egyedül. Az tényleg képtelenség. Inkább elrángatom valahova, csak azért is.
- Itt volt valami bál, tuti lesz még, de nem erre gondoltam, hanem lent a városban. Mondjuk egy bár, vagy egy disco. Csomó lehetőség van ám, csak ki kell nyitni a szemedet. - majdnem előre hajolok, hogy a fejére koppintsak játékosan, de végül visszafogom magam, mert még ki találna akadni miattam. Szóval visszafogom magam ügyesen és a helyemen maradok, onnan figyelek rá és sorolom el az ötleteimet, ami van bőven és mostmár nehéz lesz megállítania, hogy tényleg ne rángassam el valahova. Egy pillanatra felmerül bennem, hogy megkérdezem a képességéről, de talán meg találna ijedni, ha a sajátomról is beszélnék, így lehet hogy jobb ezt egyelőre hanyagolni.

Tárgy: Re: Jillian & Shelton Csüt. 28 Nov. - 14:28

Jillian and Shelton

- Hát... eléggé... - mondom zavartan a felvetésre, miszerint valaki a ruhája alá nem vesz melltartót. Jó nincs semmi gond a lányok tökéletes idomával, és a mélyen dekoltált ruhákkal, csak valahogy... én nem azok táborát erősítem, aki zavartalanul nézegeti a női melleket. És itt most nem azt értem ez alatt, hogy nem csodálok meg egy-egy női domborulatot, hiszen férfi vagyok, könyörgöm, csak egyszerűen ... nekem sokkal izgalmasabb egy olyan lány, aki csak sejtet, nem pedig megmutat mindent.
Nagyot sóhajtok és a szememet kezdem forgatni, mikor arról beszél, hogy tulajdonképpen ez egy kolesz. Nem is kelett volna felhoznom ezt az egész témát, hiszen teljesen egyértelmű, hogy nem ért meg engem. Nem arról van szó, hogy nem merek bemenni egy lány szobájába, hanem arról, hogy kínosan ügyelek arra, hogy meghagyjam másnak a személyes, privát szféráját. Még akkor is, ha egy adott szobán hárman osztoznak.
- Én csak úgy gondolom, van mindenkinek magánszférája, és én ebbe nem akarok belerondítani, ahogyan én sem szeretem, ha esetleg a sajátomba belemásznak. Szükségem van némi térre, hogy nyugodtan nézegessem az elkészült képeimet és mindenféle dolgot, amit csak egymagam szeretnék csinálni... - mondom, majd húzom el a számat, és nézem ahogyan szép lassan elfogyasztja a teámat. Most igazából értékelném, ha egy varázsvilágban élnénk, mert akkor csak becsuknám a szemem és varázsolnék magunk elé egy nagy kancsó friss vizet, kávét, és aprósüteményt, ha már így belemelegedtünk a társalgásba.
- Persze, ezzel nincs is gond csak az alkohol vízhajtó, szóval akármennyit is ittál tegnap, az etil-alkoholnak köszönhetően ki vagy száradva, a fejed pedig lehet azért fáj... - próbálom tudományosan megmagyarázni, bár kétlem, hogy értékelné ezt a fajta okoskodást. Pedig nem annak szánom, nem akarom kioktatni, csak tényt közlök azzal kapcsolatban, ami a szervezetében végbe ment. Mikor megemlítem, hogy én még soha nem voltam bulizni olyan reakciót váltok ki belőle, ami kissé meglep. Zavartan hajtom le a fejem, arcom vörössé válik, hát igen... most végül is mit mondjak? Nem vagyok egy bulis típus, és hát eddig barátaim sem voltak olyanok, akik úgymond elvittek volna bárhová. Mikor arról beszél, hogy el kell mennem, és ezért meg is fenyeget, nem bírom ki röhögés nélkül. Hangosan felkacagok, kivillantom hófehér fogaimat, majd immár sokkal vidámabb tekintettel fürkészem a lány arcát. Hát igen, ez a mai nap végül mégis csak jó lehet.
- Azért vannak pillanatok, mikor igenis élvezem az egyedüllétet. - mondom még mindig mosolyogva, hiszen nem hiszem, hogy ő soha nem vágyik egy kis magányra. Oké, tudom, itt most nem erről van szó, hiszen az én magányom nem csak pár perce tart, hanem hónapok, évek óta, ez pedig nos, talán kicsit több mint amennyinek lennie kellene.
- Na és milyen bulira gondoltál? Azt sem tudom, ott mit szoktak csinálni, vagy hogy ... szóval... érted?!

•• ©

Tárgy: Re: Jillian & Shelton Csüt. 21 Nov. - 21:24

Nehezen fogom vissza, hogy ne nevessem el magam, mert hát... nekem aztán eszembe sem jut, hogy az zavaró lehet, hogy a pizsim alatt nincs semmi extra. A nevetést végül csak egy mosollyal és a szám összeszorításával helyettesítem. Látom ám, hogy így is elégé zavarban van, nem kell, hogy még én is kínozzam, vagy legalábbis nem nagyon.
- És mi van, ha valaki mondjuk egy olyan ruci alá, ami alá nem passzol, nem vesz melltartót? Az is kínos? Meg most rajtam van a köntös is, szóval ha úgy vesszük, akkor meg van a két réteg. - nem akarom én direkt izélgetni, de akkor is fura a logikája. Vannak olyan rucik, ami alá nem a legjobb fehérneműt venni, vagy legalábbis felülre, mert úgy egyszerűen nem mutat jól, bár ahogy elnézem akkor is tuti, hogy zavarban lenne, vagy próbálna nem tudomást venni a tényről. Igazán kíváncsi vagyok rá, hogy vajon attól, hogy ennyire kis visszafogott a fejében ott motoszkál-e valamiféle gyengébb fantázia a miatt, hogy csak pizsiben vagyok, vagy ha ilyesmi történne vele akaratlanul is, akkor elsüllyedne szégyenében? A következő szavaira viszont már nehezebben fogom vissza magam, de még mindig sikerül a széles mosolynál maradnom a nevetés helyett.
- Te tudod, hogy ez a hely végülis olyan, mint egy kolesz? Szóval annyira nem vesszük durván a privát szférát, az én szobámba bármikor nyugodtan bejöhetsz, nem gondolom, hogy védenem kéne bárkitől, vagy be se mernél menni egy lányszobába? - kicsit oldalra döntöm a fejem, miután feljebb tornásztam magam, hogy törökülésben helyezkedjem el a padon és így egy kicsit megpróbáljak szembe fordulni vele. Persze figyelek, hogy a köntöst eligazgassam a lábamon, hogy ne jöjjön egy újabb köhögő roham, vagy tudom is én mi. Viszont tényleg érdekel a válasza. Vagy ő sem engedne be lányt mondjuk a szobájába? Milyen vicces lenne, ha meglepném egyszer kora hajnalban, amikor még tuti, hogy pizsiben lenne, vajon akkor is ugyanennyire vöröslene az arca? A tea pedig... hát most ez van, akkor ebből iszom inkább többet, most úgyse fogok lemászni kávéért és valami meg kell.
- Kiszáradva? Nem láttál te tegnap, épp az a gond, hogy túl sokat írtam, nem az, hogy túl keveset. - mostmár nem tudom visszafogni magam és csak előbukkan az a bizonyos nevetés. Azért nem utasítom vissza a teát, bár meglep, amikor még a kezemhez is hozzá mer érni, azok után, ahogy eddig viselkedett, ez tisztára nagy dolog! Bár az is lehet, hogy szimplán csak fél utánam beleinni a bögréjébe, hallottam már ilyesmiről, de nem teszem szóvá, hátha tényleg csak szimplán előzékeny. Azért most már kisebb vehemenciával iszom a teáját, időnként egy-egy korty.
- Soha... nem... voltál... bulizni? - jó ég, hány éves lehet? Hasonló korúnak tűnik, mint én, legalábbis azt hittem, de az, hogy még soha nem volt bulzini egyáltalán? Az olyan durva, ezt mindenkinek ki kell próbálni, aztán már nincs megállás. Egy kis ereszed el a hajam, meg ha inna pár korty erősebbet, talán még ez a folyamatos zavarban levés is csökkenne. Komolyan úgy érzem, hogy meg kéne menteni a srácot, mert ez így valami iszonyú élet lehet. Csak rázom a fejem, ahogy felvont szemöldökkel hallgatom a szavait. Határozottan meg vagyok döbbenve, főleg ahogy erről beszél, hogy nem számít, nem baj, hogy tök egyedül van és elunja az életét, amit most kéne élnie, mert nem lesz újabb lehetőség. Kicsit közelebb húzódok hozzá, de aztán meg is torpanok, mert a végén még elindul hátra, aztán leesik a pad másik végén, vagy mit tudom én. Kinézem belőle.
- Ez nem oké így, mármint mi az, hogy nincs gond ezzel? Ne mondd már nekem, hogy te élvezed az egyedüllétet, meg hogy nem szórakozol kicsit? Most vagy fiatal, aztán már negyven évesen nem sirathatod a fiatalságodat. - nem akarok túl hevese lenni, hogy úgy tűnjön, mintha kiosztanám vagy leszúrnám, azért mert ilyen. Valahogy meg se hallom az utolsó kérdését, totálisan leköt az, amit mondott. - Figyu! Eljössz velem bulizni oké? Nem mondhatsz nemet, különben leveszem a köntösöm! - szerintem ez elég hatásos fenyegetés, ha már attól is kiborult, hogy kilátszott a térdem, akkor ettől tuti, hogy infarktust kapna, de nem fogom ezt csak úgy annyiban hagyni. Még hogy nem volt soha bulizni és hogy neki ez így jó... francokat! Azért lassan csak felfogom, hogy kérdezett is, csak idő kérdése mindig, amíg eljut az info a célig.
- Nem nagyon van nekem olyan, hogy otthon, mondjuk úgy, hogy van pár ismerősöm erre-arra. - az az igazság, hogy nem vagyok egy mélyen barátkozós típus, és már elég ideje elhúztam otthonról, hogy ne legyen ilyesmim, arról már nem is beszélve, hogy ott én is hasonló szürke egér voltam, mint ő, akit kihasználtak és akit csak bántani akartak.

Tárgy: Re: Jillian & Shelton Kedd 19 Nov. - 19:32

Jillian and Shelton

- Lehet, de akkor is csak egy pizsama. A pizsama alá nem szoktak az emberek általában felvenni semmit... - mondom, majd pirulok el ismét, ahogy a lányra gondolok, és arra, hogy a ruhája alatt nem visel semmit. Egy szoknyát valahogy helyénvalónak találok, ott tudom, hogy úgy jön ki abban a viselője az utcára, hogy ez egy olyan darab, melyet mindenkinek megmutat. Ez azonban... nos a hálószoba nagyrészt mindenkinél tabu téma, miért is kellene akkor nem zavarba jönnöm? Én nem tucat fiú vagyok, aki ráhajt egy lányra azért, mert az lenge öltözetben jelent meg. Nekem fáj, hogy így mutogatja magát, és igen, határozottan megkönnyebbülök, mikor meglátom, hogy gyors mozdulataival maga köré tekergeti köntösét.
- Köszönöm! Csak tudod, úgy gondolom, hogy a hálószoba egy olyan terület, ahová nem engedsz akárkit, és ezért a háló ruha sem mások előtti mutogatásra való.. - mondom, és kicsit békítően elhúzom a számat. Nem akarom megbántani, isten őrizz, és tudom, nekem is lazulnom kellene kicsit, úgyhogy próbálom a kezemet nem túlzottan szorítani, és még a teámból is megkínálom. Persze jajong, hogy fáj a feje, és az italom felét le is csorgatja a torkán, amire csak felhúzom az egyik szemöldökömet. Nem vagyok irígy, nem sajnálom tényleg, csak kicsit meglepő, hogy nem nagyon teás, és hogy inkább kávét szeretne, mégis megissza a felét az innivalómnak.
- Egészségedre, idd meg mind, szerintem, mire végzel elmúlik a fejfájásod. A kellő folyadék bevitel ilyenkor szokott segíteni... szerintem csak kicsit ki vagy száradva.. - mondom kedvesen, majd megfogom a kezét, mikor visszaadná a bögrét és visszatolom ezzel is jelezve, hogy nem tartok igényt a maradékra. Hiszen nekem nem fáj semmim, kávét már ittam, és ez a tea csak a hangulathoz kellett, mely úgyis elszállt Jill érkezésével.
Jill... milyen szép név....
- Buli? Rám? Hát még sosem voltam bulizni... - vallom be, és ajkam apró vonallá keskenyedik. Tény, hogy mindig is szerettem volna, csak ugye régen, ez valahogy a menők bulija volt, én mint kis "csóró lúzer" a lábam sem tehettem be oda. Vagy betehettem volna, de tuti, hogy vagy összevertek volna, vagy én lettem volna az aznapi szórakozás a számukra.
- A régi sulimban nem igazán tartoztam a menők közé, és az ilyen összejöveteleken nekem nem lett volna szerencsés megjelenni.. - vonom meg a vállam, miközben fürkész tekintettel a lány arcát fixírozom.
- Én nem vagyok túl menő, tudod. Unalmas vagyok, félénk, és ezért nem is nagyon vannak barátaim... - vonom meg a vállamat ismételten, majd egy beletörődő mosollyal próbálom megelőzni a sajnálkozását.
- Nem, tényleg, semmi gond nincs ezzel. Én ilyen vagyok... - jelentem ki, majd inkább próbálkozom a társalgással.
- Neked sok barátod volt otthon? Mert gondolom itt azért van jópár...

•• ©

Tárgy: Re: Jillian & Shelton Szomb. 16 Nov. - 12:38

Tényleg nem igazán értem, hogy mit néz rajtam annyira. A hajam áll hülyén, vagy csak nem látott még embert? Láthatóan eléggé zavarban van és lassan az is leesik, hogy talán a lábam zavarja? Az csak egy láb, biztos látott már ilyesmit, strandon, vagy csak nyáron lányokon, akkor meg miért olyan nagyon fura ez neki? Amikor hozzászólok ha ez lehetséges, még jobban kiborul. Már tényleg arra gyanakszom, hogy végbement rajtam valami furcsa elváltozás, pedig arról csak szólt volna Amy mielőtt leléceltem a szobánkból... legalábbis nagyon remélem. Meg hát csak belenéztem a tükörbe és ott se volt semmi fura. Végül csak válaszol, hogy mi a gondja, amire kicsit felszökik a szemöldököm és ülő helyzetbe tornászom magam, hogy a köntöst kicsit eligazítva legalább térdig takarásban legyek. Ha neki így könnyebb, nem halok azért bele.
- Ledérnek? Egy rövid naci, egy topp és egy köntös mitől ledér? Nem bugyiban és melltartóban libbentem be. - nyáron sem veszek fel ennél többet. Az, hogy ez afféle pizsi összeállítás nekem nem változtat többet a helyzeten. Egyébként is a lányszinten, ha el akarok jutni a fürdőbe, akkor is ugyanilyen módon teszem meg, sőt az sem ritka, hogy egy szál törcsiben hidalom át azt a pár métert és a folyosó nincs lezárva a fiúk elől, de ne láthatna meg valaki véletlenül. Egyszerűen csak nem volt érkezésem átöltözni, és azért annyira csak nem halálos a látvány. Mindegy, kedvezek neki, hogy alkalmazkodom, ennyi belefér, bár őszintén szólva vízszintesben könnyebb volt.
- Hát jó, majd meghálálod. Iszonyatosan fáj a fejem, így most jobban lüktet. - húzom el a számat. Már várom a naiv kérdést, hogy akkor miért nem maradtam az ágyamban, de hát nem lehet minden tökéletes és a szobában most nem volt maradásom. Meg amúgy is, ha délután kelek fel, akkor nagyon hamar jön az este, amikor megint aludni kéne és az kivitelezhetetlen. Ez meg egy suli, itt nem válthatok át teljesen éjszakai üzemmódra, amire azért volt már nálam példa nem egyszer. Végre az ökölbe szorult kezeit is kiengedi, ami már határozottan előrelépésnek számít. Megeresztek egy mosolyt, nem harapok, főleg ha hajlandó emberien viselkedni és eltenni egy kicsit ezt a nagy feszélyezettséget.
- Hát majd fel fog tűnni, ha pár óra múlva már tiszta foltos lesz a kezed. - utalok itt az esetleges véraláfutásokra. Elég erősen szorította, ezt a hülye is látta, tuti, hogy nyoma marad. Majdnem az is megfordul a fejemben, hogy megnézem a kezét, de félő, hogy pánikroham törne rá, ha hozzá mernék nyúlni, vagy minimum kirohanna ijedtében. A gyors mentegetőzésre viszont már megint csak a szememet forgatom.
- Legyen már egy kis önbizalmad, nyugodtan lehet saját véleményed, nem azt mondtam, hogy nem lehet. Jó ég! - de most komolyan. Mintha csak az ember kést szorítana a torkához, és ha valami rosszat mondd, akkor át is vágja. Pedig ilyesmiről szó sincs, azért mert kimondom a véleményem kerek-perec és alhatok sokáig, ha akarok, még gondolhatja úgy, hogy ez nem jó, vagy akármi. Engem aztán nem zavar, nem fogok leállni vitázni, mindenkinek legyen csak egyéni világképe, nekem is az van, és ha valaki beszól eltöröm a... na jó, azt most nem szabad, szóval inkább csak mondjuk, hogy csúnyán nézek. A teájából viszont rabolok kicsit, bár ha tudnám, hogy mi jár a fejében csak azért, mert érinteni mertem a bögre szélét tuti, hogy eldobnám az agyam. Bár azt is simán kinézem magamból, hogy tényleg kapna minimum egy szájra puszit, hogy lássa a különbséget. Mindegy, most nem teszem szóvá azt, hogy megint zavarban van.
- Hm... egész jól hangzik, akkor tényleg kötelező megosztanod velem. - széles mosolyt villantok csak azért is, és simán lenyomom a tea felét, még akkor is, ha kissé meleg még, maximum fújom. Kell most valami, ami kitisztítja a fejem egy kicsit. Ha nem félnék, hogy szörnyet hal, ha megkérem, akkor simán jelezném, hogy kicsit megnyomkodhatná hátul a nyakszirtemet, az is sokat dobna a jenlegi helyzeten.
- Húha, hát ha sok mindenre emlékeznék belőle, akkor büszke lennék magamra. Valami North Salemi kiskocsma, vagy... disco, vagy mi a szösz volt, azt hiszem. De jó volt az tuti, csak sok volt a pia... egy kicsit. Rád is rád férne valami ilyesmi, kicsit felengednél. - nem azt mondom, hogy egyből le kellene itatni, de ahogy elnézem nehéz elképzelni róla, hogy túl gyakran jár el szórakozni... vagy akárhova, ahol más emberek is vannak. Persze tévedhetek is, hiszen legutóbb Sebastian is simán átvert a lúzer stílussal, de ez a srác túl jól csinálja, hogy elhiggyem, hogy esetleg csak színészkedik.

Tárgy: Re: Jillian & Shelton Szer. 13 Nov. - 18:53

Jillian and Shelton

- Ő, nem, bocsáss meg... - szabadkozom, majd még inkább kiver a víz, és jobban a földre fókuszálok. Nem akartam megbámulni, nem akartam a földet nézni helyette, egyszerűen csak, annyira ledéren van öltözve. Tudom, a velem egykorú fiúk mind máshogy reagálnának, engem azonban határozottan zavarba hoz. Őszintén szólva, sosem láttam még lányt ennyire nekivetkőzve. Jó a szoknya oké, és láttam már olyat nyáron, sőt strandon is voltam, de az mégis más. Most ez rajta csak valami hálóruha szerű, és feszélyez, hogy úgy látom, ahogyan mások nem.
- De láttam már, ne haragudj, csak... kicsit ledérnek talállak... - mondom köhécselve, és próbálom kedvesen megfogalmazni a mondandómat úgy, hogy lehetőleg ne bántsam meg. Arcom persze eközben is vörössé válik, és kezdem úgy érezni, a fejemen lévő melegség már sosem fog elmúlni, mert mindig lesz valami, ami miatt kényelmetlen helyzetbe kerülök. Igen, kényelmetlen így látnom őt, és őszintén szólva én az a típus vagyok, aki jobban bírja a sejtetést, mint a teljes kitárulkozást, még akkor is, ha itt éppen arról van szó hogy valaki így akarja bemutatni a saját énjét.
MIkor kezével lassan lentebb tornázza magán az anyagot, akkor lelkem megnyugszik egy pillanatra, majd immár kellemesen elmosolyodva válaszolok gonoszkodó kérdésére, melyet abszolút nem veszek fel, nem értek meg, és ami számomra természetesnek hangzik, még akkor is, ha nem annak szánta.
- Igen, köszönöm! - kortyolok bele a teámba, majd mikor rám szól próbálom magam kicsit elengedni. Túl görcsös vagyok, az a baj, tudom. És komolyan próbálkozok felszabadultabb lenni, csak valahogy az évek alatt az iskolában kiölték belőlem ezeket a felhőtlen pillanatokat, melyek most úgy hiányoznak, nem csak nekem, hanem mindenki másnak is.
- Ó, nem is vettem észre... - vonom most meg én a vállamat, és engedem ki a kezemet, és hiába hagyna ez nyomot a lányoknál ez jobban, azért az én tenyerembe is határozottan látszanak a vöröslő bemélyedések, melyek már-már egyenértékűek egy kellemetlen véraláfutással. Mikor bemutatkozik, elmosolyodom, és biccentek felé.
- Örülök, hogy találkoztunk, és persze, miért ne aludhatnál sokáig. Én nem mondtam... hogy nem teheted... - mentegetőzöm, majd mikor felszólal a teával kapcsolatban illedelmesen felé nyújtom, igaz határozottan zavartan. Hiszen beleiszik a bögrémbe, ajkaival illeti annak szélét, és ez kábé már olyan, mintha csókolóznánk vagy nem is tudom.
- Zöld tea, elvileg sok benne a koffein, sokan isszák kávé helyett.... - darálom el neki a kiselőadást, melyet a zöldteáról tudok, és elég valószínű, hogy nem érdekli a dolog, én azonban úgy gondolom, fontos lehet számára.
- És milyen buliban voltál? - kérdezem, hátha kialakul közöttünk valami beszélgetésféle.

•• ©

Tárgy: Re: Jillian & Shelton Szomb. 9 Nov. - 15:31

Őszintén szólva észre sem veszem az elején, hogy elvörösödik és mennyire zavarban van miattam. Nincs rá oka, nem köntös nélkül és még csak nem is ruha nélkül jöttem fel ide, bár persze mindenkinek más a zavarba ejtő, ezt is el kell fogadni. Az viszont tény, hogy a fejem iszonyatosan hasogat és nem is nagyon tudok most másra figyelni, mint erre a kellemetlen tényre. Olyan jó lenne, ha legalább kávé lenne nála és nem pedig valami nyamvadt tea, ami ez esetben semmit se használ. Még csak aszpirin sincs nálam, bár lehet hogy van itt valahol valami gyógyszeres szekrény, bár az nem esélyes, hogy csak úgy hozzá lehet férni bárkinek, de talán van valami egészségügyi szoba, vagy a jó ég tudja. Oké, mostmár tuti, hogy nem ide kellett volna jönnöm, hanem első körben egy kávét, majd egy fájdalomcsillapítót beszerezni. Mostmár mindegy, meg nem moccanok, mert ha egy helyben vagyok, akkor még mindig jobb egy fokkal. Gondolkodás nélkül dobom le magam a padra és húzom fel a lábaimat. Nem zavartatom magam, hogy a köntös, ami amúgy is térd felett ért teljesen felcsúszik. Végülis van rajtam egy falatnyi sort, ami épp elég. Nyáron is mindenki lazán öltözik, nem hiszem hogy pironkodnom kellene csak, mert a combom szabadon van. Viszont mostmár észreveszem, hogy eléggé zavarban van, amire fel is szökik kissé a szemöldököm és egy kicsit megemelem a fejemet.
- Fogkrémes az arcom, vagy mi a frász van, hogy ide se nézel? Vagy nem láttál még lábat? - oké, nem akarok én szemétkedni vele, meg semmi ilyesmi, de tényleg nem értem, hogy miért kell ennyitől zavarban lenni. Nagy nehezen ráveszem magam, hogy feljebb üljek és csak a fejemet döntsem neki a hideg üvegnek. Legalább a tarkómat hűti, ez most kifejezetten jól esik. Így viszont vissza tudom igazítani a köntöst is, hogy majdnem térdig fedjen. - Így jobb? - És még ezek után sem sikerül helyreállnia, mert kellemes kis köhögőrohamot kap. Hát szó se róla nem valami bátor gyerek, ha ennyire nem tud mit kezdeni semmilyen helyzettel. Mit szólna hozzá, ha tényleg valami határozottan kihívó ruhában lennék? Kisülne az agya és lángolva esnének ki a szemei? Na jó, ne gonoszkodjunk. A szavaira csak megrántom picit a vállam.
- Igen, csak most, de miért ne aludhatna az ember néha kicsit tovább. Húzós estém volt. - de persze ettől függetlenül jó is, de tény és való, hogy elég rendesen kiütöttem magam és kell még egy kis idő, mire sikerül helyreállítani magam. Ez pedig mindenféle kiegészítő segítség nélkül határozottan nehéz lesz. Viszont legalább a nevét kiböki, a maga akadozó módján. Végülis egész aranyos ezzel a kis pironkodással, kár lenne tagadni.
- Jillian, de egyszerűen csak Jillnek is szólíthatsz, azt jobban is szeretem. És... nyugi, egy kicsit engedd el magad, még a végén leesnek az ujjaid, úgy szorítod össze a kezed. - naná, hogy kiszúrom a lassan már vöröslő ökleit. Nem tudom, hogy mi a pontos ok, de láthatóan nagyobb sokkban van és talán így könnyebb neki levezetni. Én ezt vágom, de még jó, hogy nem lány, mert akkor a körmei már rég nyomot hagytak volna a bőrén. Aztán magyarázhatja később, hogy miért néz ki úgy a tenyere, mint Jézusnak miután elszúrták a kiszögelést és több helyen is átlyuggatták a kezét.
- És mikor kínálsz meg a teádból? - döntöm kicsit oldalra a fejem egy mosollyal az arcomon. Nem vagyok én egy lejmolós típus, de határozottan szomjas vagyok és ha elég erős az a tea, akkor még valamelyest a kávé enyhe változatának is megfelelhet, de már csak attól is talán egy fokkal jobb lenne, ha teszem azt valami lejut a gyomromba. Valahogy kaját most nem kívánok, de folyadék az igenis kéne.

Tárgy: Re: Jillian & Shelton Pént. 8 Nov. - 19:51

Jillian and Shelton

Nem mondom, hogy nem lepődöm meg a lány hirtelen megjelenésén. Őszintén szólva, annyira halkan jött fel, hogy egyszerűen nem is hallottam macska lépteit. És mikor kinyitom a szemem, kissé megdöbbenek apró köntöse, hálóruhája láttán. Arcom persze egyből vörössé válik, szememet lesütöm, és ha nem baj, inkább nem is nézek a lányra. Valahogy mindig is feszélyeztek a lányok, és mivel amúgy sem vagyok valami túlzottan barátkozó típus, kicsit nehezen tudok velük zöldágra vergődni. Hiszen először volt Calla, akinek simán elvettem a kedvét a hülye kérdéseimmel, utána pedig Amy akit akaratlanul bántottam, pedig nem akartam. Szóval kezdem azt hinni, hogy nekem simán csak nem kellene emberek közé mennem, és akkor minden megoldódna. De nem vagyok az a típus, aki sokáig bírja a magányt. Még ha nem is vagyok túlzottan emberbaráti, muszáj kapcsolatokat létrehoznom….
Az már más kérdés, hogy mivel lentebb nézek, és nem a lány szemébe premier plánból látom a felcsúszó ruháját, ez pedig még jobban ara késztet, hogy zavartan krákogjak, és hogy elforduljak.
Igazából nem látom az ujjat, mert nem nézek rá, azonban zavarom miatt totálisan nem találom a hangomat, ergo annyira halk leszek, mennyire csak tudok. Na meg egyébként sem vagyok egy hangos típus, szóval, tőlem nem kell félnie. Mondata hallatán kicsit ledöbbenek, majd torok köszörülve fordulok felé, és próbálok az előtte lévő kövekre fókuszálni.
- Ne haragudj, ez nem kávé. Ilyenkor már teát szoktam inni. Kicsit késő van már a kávéhoz, bár úgy látom te még csak most keltél fel. – emelem fel a tekintetem, majd tátom el a számat kinézete miatt. Arcát még nem sikerült eddig szemügyre vennem, így kicsit sokk-ként ér meleg tekintet, állandóan mosolyra szaladó ajka, csinos pofija, és hosszú, dús haja, mely körülöleli kissé barnás beütésű, tökéletes bőrét. Calla után ő a második olyan lány, aki első pillantásra letaglóz. Nagy levegőt veszek egymás után kétszer, és közben elfelejtem kifújni azt természetesen, melynek egy köhögő roham lesz a vége. Arcom vöröslik a szégyentől, meg attól is, hogy itt fogok megfulladni egy ismeretlen, széplány előtt. Mellkasomat kicsit megveregetem az öklömmel, majd gyorsan kortyolok a teámból, és egyből helyre áll a szervezetem működése.
- Bocsánat… Öhm.. Shelton vagyok… - mondom elhalóan és kinyújtom a lábaimat, melyen kezemet még mindig görcsösen ökölbe szorulva pihentetem…

•• ©

Tárgy: Re: Jillian & Shelton Csüt. 7 Nov. - 10:28

Brutálisan hasogat a fejem... már-már elviselhetetlen a dolog, szóval muszáj volt lelépnem a szobából, mert Amy épp hajat szárít és ha ott maradok, akkor tuti biztos, hogy vagy kirobban az agyam a helyéről, vagy én töröm ripityára a hajszárítóját. Arról nem is beszélve, hogy határozottan hosszú haja van, és még el fog tartani egy ideig, amit művel. Igazán megkérdezhette volna, hogy vagyok, mert akkor felvázolom neki szépen, hogy a tegnapi alkohol mennyiség rendkívüli mértékben betett és legszívesebben a párba alá bújnék, vagy kiugranék az ablakon, mert ha eltöröm a lábam, akkor talán nem figyelek majd a fejfájásra. Még arra se szántam rá magam, hogy normálisan felöltözzek, úgy léptem ki szépen a szobából és indultam meg felfelé. Volt már itt, és elég jó a hely, sok a levegő, kicsit kimossa a fejem, ami talán segít, hogy elűzze a fejfájást is. Gyors léptekkel indulok meg felfelé, a harmadik lépcső körül pedig már a szédülés is kezd elmúlni. Lehet, hogy nem kellett volna ennyire hirtelen kipattanni az ágyból, de... tényleg sietős volt. Az már mellékes, hogy egy elég rövid sort van rajtam, rózsaszínben, felül meg egy ujjatlan topp szintén hasonló árnyalatban, persze melltartó nélkül, hiszen ez a pizsim. A lábamon nyuszis mamusz, és az egészre felkaptam egy térdig érő rövid köntöst, mert hát engem igazán nem zavar, ha szembe jön valaki a folyosón, miközben én enyhén szólva is lazán vagyok öltözve, de igyekszem tekintettel lenni arra, hogy esetleg ez másnak problémát jelenthet.
Lehet, hogy jobb lett volna, ha teszem azt a konyhát célzom meg először, de az most túl nagy távolság, no meg első körben talán a friss levegő jót fog tenni. Gyors léptekkel érem el tehát a tetőkertet, ahol azonnal mélyet szippantok a levegőből és egy pillanatra engedem magamnak, hogy érezzem a nap kellemes simogatását is. Már majdnem megfordul a fejemben, hogy ledobom a köntöst és egyszerűen elnyúlok a padon itt a csendben és nyugiban, amikor sikerül kiszúrnom a srácot, aki épp valamit szürcsölget.
- Jó ég, könyörgöm mondd, hogy kávé! - beleszagolok a levegőbe, de nagyjából csak a virágok illatát érzem és a kesernyés zamat nem tűnik fel köztük, ami az áhított italt jellemezné. Közelebb lépdelek és bele is pillantok a csészéjébe. Tea... tuti, hogy tea. Francba! Halk sóhajjal dobom le magam az egyik üres padra, és egyszerűen csak elfekszem rajta háton. A lábaimat felhúzom magam elé, amitől persze a köntös tökéletes felcsúszik a derekamig, de jelenleg ez cseppet sem zavar. Lassan masszírozni kezdem a halántékomat, és amikor hallom, hogy a srác levegőt vesz, hogy megszólaljon azonnal felmutatom a mutatóujjamat felé egy kicsit felemelve a fejem, hogy meglegyen a szemkontaktus.
- Halkan... annyira halkan beszélj, ahogy csak tudsz. - nem akarok nagyon beszólni, meg elijeszteni sem, de ha nekem túl hangosan elkezd dumálni, akkor tuti, hogy elroppantom a kezében lévő csészét. Még csak nem is direkt, hanem mert egyszerűen nem bírom elviselni a fejfájást. Persze ilyenkor az ember gond nélkül leígéri a csillagokat is az égről, azaz, hogy nem iszik többet soha, egy csepp alkohol, meg semmi, de ez nagyjából a következő buliig tart úgyis.

Tárgy: Jillian & Shelton Szer. 6 Nov. - 10:58

Jillian and Shelton

Pár nappal ezelőtt bukkantam rá erre a fantasztikus helyre, mely tökéletesen elbújva létezik a tetőn. Minden zöld, buja növények kúsznak a fény felé, és pompáznak úgy, mintha csak ez lenne a legszebb hely a világon. Mondjuk tökéletes is minden, és megértem, hogy miért imádnak itt növekedni. A napsugarak idesütnek, ezzel is kellemes meleget csinálva. És a néha eső, hűs őszi záporok segítenek a pára képződésben is, melyek még élettel telivé teszik a levegőt.
Csészémet a benne lévő teával percek óta szorongatom és próbálom egyensúlyozni. Kicsit sikerült teletennem, úgyhogy az ide jutás nem volt egyszerű feladat. Meg kellett másznom egy csomó lépcsőt, és mindezt úgy, hogy közben azon imádkoztam ne áztassak el semmit, és ne csináljak galibát, melyet nem akartam. A nagy koncentráció közben kissé a nyelvem is kidugom, majd mikor végre felérek a világos asztalokhoz nagy sóhajjal teszem le az úti csomagomat. Pár másodpercig bámulom a teás csészét, majd mikor kigyönyörködtem magam benne, akkor végre a helyet is szemügyre veszem. Ujjammal lágyan simítok végig a hatalmas leveleken, és akarva, akaratlanul is eszembe jut anyám, aki imádja a növényeket. Én nem különösképpen vagyok velük jóban, bár tény, a férfiak nem is nagyon virágnevelők. Nekem csak az a fontos, hogy akinek esetleg én adok ajándékba egyet, az jó helyre kerüljön. Mondjuk túl sűrűn senkit sem ajándékozok meg vele, szóval a lelki békémet nem nagyon fenyegeti veszély.
Miután mindent megszemléltem lassan leülök a teám mellé, majd először hangosan megkavarom a forró italt, majd a kanalamat kivéve belőle, hátradőlve élvezem a friss levegőt, a napsütést, és az ízek orgiáját a számban.

•• ©

Tárgy: Re: Jillian & Shelton

» Amy & Shelton
» Jillian & Micah
» Shelton Davies - készül
» Jillian O'Neil - Roppantó