Sebastian & Jill

Tárgy: Re: Sebastian & Jill Szer. 6 Nov. - 21:44

- Hát ha te az ilyen kihívásokat kergeted... – Vonom meg a vállamat, én a kis félénk fruskákból nem szoktam kihívó csajokat varázsolni. Megtartom őket azon a szinten vannak, hiszen pont az tetszik meg bennük. Egyébként pedig minek lúzerekből rendes pasit varázsolni, amikor eleve vannak rendes pasik? Időpocsékolás. Erre túl rövid az élet. Mosolyogva bólintok végül, hogy távol tartjuk egymástól a mocskos kis trükkjeinket, de kérdés, hogy én meddig tudok ellenállni a kisértésnek.
- Nos ő a nagynéném, de több is annál. Ő nevelt fel, azt hiszem talán az egyetlen, akire mindig is számíthattam. Család híján. - Véget ért a táncunk, így itt az ideje némi harapnivalónak.
- Szerintem nem tudod még magad sem, hogy mit szeretnél. Néha ugratsz engem, időnként meg komolyságra vágysz. Fura. – Csóválom meg a fejemet, és bár szívesen ágyba bújnék vele, de talán ott is ilyen kiszámíthatarlan lenne, és nem tudnám, hogy mit hova érdemes dugnom. Ettől azért nem akarnék zavarba jönni. Azt, hogy kinek lenne könnyű, vagy nehéz préda, meg sem tudnám most itélni, hiszen állandó kettősség lengi körbe. Ha nekilendülök, lehűt. Ha bátortalan lennék, akkor meg egyből nevelni akarna. Érdekes lányka. Leülünk végül, én eszem a rákomat, és csinos, kivillanó térdeit vizslatom, igazán szép alakja van ennek a Jillnek.
- Tisztelet? Talán valakinek kell, de olyan réteg is akar, aki simán lúzernek gondolna, ha bókolok. – Vonom meg a vállamat, még a nők sem egyformák. Ha bemennék egy rockkocsmába, akkor már a wcben rámülne valaki, és képen röhögne, ha elkérném a számát. Végül bekattan a képességem, és meglesem őt, legalábbis felülről, az alsó szekciók még előttem is titokban vannak. Egyenlőre. Azonban tudom,h ogy túlságosan messze mentem, mégsem tudok bűnbánó arcot vágni. Bevállalom a büntetést, de a szemüveget nem dobom ki.
- Jobb lett? Fogjuk rá, mert szexi vagy. De megbántani nem akartalak. Mit vársz? Azt, hogy hirtelen hátraarcot csinálok? Próbálkozom, nem megy gyorsan, ennyi. – Rántom meg a vállamat. Feláll, én pedig követem a példáját. A csúnya nézést állom, karba is fonom a kezemet.
- Ma nem akartam... vadászni... – Magyarázkodásba mentem, ez rossz ómen. Az üveg viszont szétpattan a zsebemben. Fel kell mennem átöltözni. Basszus. A fenekét már pont nem tudom megnézni Ethan érkezése miatt, amiről azonban nem tudok, de igazából meg sem próbálom, valahogy rosszul érzem magam. Szégyen? Inkább kudarc.

Tárgy: Re: Sebastian & Jill Kedd 5 Nov. - 14:24

- Ki tudja? Vannak unalmas könyvmolyok, akikből kihívás rendes pasit varázsolni. - az az igazság, hogy nem vagyok e téren válogatós. Igenis szoktam foglalkozni olyan srácokkal is, akik nem akarnak ránézésre megdönteni. Sőt időnként még kifejezetten élvezetes is az, ha mondjuk úgy megkönyörülök valakin és foglalkozom vele, netán még ki is hozok belőle valami jót. Szóval engem aztán egyáltalán nem riaszt el egy unalmas könyvmoly sem, abban a van a kihívás. Esetemben pedig nem azért, mert le akarnám a illetőt teperni, egyszerűen csak miért ne lehetnék néha egy kicsit rendes és segíthetnék valakin nem? A válasza már nem lep meg, szemtelen és ezt szerintem senki sem vitatná. - Milyen megtisztelő, akkor egyelőre én sem alkalmazom rajtad a képességem. - döntöm oldalra a fejem, mintha csak megpróbálnám felmérni, hogy melyik csontját lenne a legizgalmasabb eltörni. Persze, ahogy rávilágított nem jönnék ki jól belőle, hiába tudsz durva dolgokat, ha nem használhatod. De a kis flaskát a mellényében bármikor elroppanthatom, aztán mehet szépen átöltözni.
- Alice néni? - ismételem el a nevet. Ezek szerint nincsenek szülei, vagy csak van valami jótét lélek nénikéje aki táncórákra íratta be, hogy jobban bevágódhasson a csajoknál? Fene tudja, nem is biztos, hogy érdekel. A karját viszont elfogadom és elindulunk valami asztalt megcélozni. Végülis pár korty rám fér és lehet, hogy egy szendvicsre se mondanék most nemet. Azért vagyunk itt, hogy együnk-igyunk nem de?
- Hát tudod nem szeretem a könnyűvérű pasikat, vagy legalábbis nem mindig. - mosolyodom el, de azért a tányért átveszem tőle. Persze ez nincs így, de mégis csak jobb a kihívás. Meg amúgy is egy magamfajtával minek bújjak ágyba? Totálisan nincs értelme, nem vagyok neki préda, mint ahogy ő se nekem, szóval sokkal egyszerűbb más irányban vadászgatni. Az odahúzott székre szépen elhuppanok, eligazítva a szoknyát keresztbe tett lábaimon. Így is eleget mutatok magamból felülről, nem feltétlenül kell, hogy még lent is mindenfélét villantsak igaz? Azért a rák kicsit meglep, vagyis... butaság, sejthetném, hogy egy ilyen alak effélékkel tömi magát.
- Végletes nők? Szerintem minden nő szereti, ha valamelyest tisztelik és nem egyszerűen csak le akarják teperni, szóval... te hol éltél eddig? - minden bizonnyal vannak kivételek, akiket könnyű megkapni, vagy ahol néhány kedves szó elég, meg az ígéret, hogy majd másnap felhívlak. Kétlem, hogy valaha is megemelte a telefont ez ügyben. Amikor leteszi a szemüveget azért felszökik kicsit a szemöldököm. Ennyit a nagy javulásról.
- Nem riasztok el senkit, de nem szeretem, ha folyamatosan a nyakamban liheg valaki. - finoman szemforgatok a pillantását látva és nem tudom eldönteni, hogy nevessek, vagy csúnyán nézzek, amikor még közelebb is húzódik, hogy direkt felkínálja nekem az arcát egy jókora pofonra. Az újabb duma az, ami talán egy kissé kiveri a biztosítékot. - Hát akkor remélem, hogy ettől jobb napod lett... - igenis zokon veszem, hiszen vannak dolgok, amiket az ember azért takar el, hogy akkor mutassa meg, amikor akarja. Mintha ajándékot adnál neki, de már előre belenézne a csomagolásba, akkor meg minek a csomagolás. A következő duma már csak hab a tortán. Hogy én meglovagolni őt? Jó vicc... tényleg nagyon jó vicc.
- Tudod mit? Csak nyugodtan lovagolj, ahol akarsz, és vágd ki a szemüvegedet az ablakon, amúgy is felesleges úgy tenned, mintha. - a rákos tányért egyszerűen fogom és a képébe nyomom. Nem fogok én időt húzni azzal, hogy pofont keverjek le, amitől lehet, hogy az én kezem is megfájdul. Óóó nem... ennyit nem ér meg nekem. Felállok szépen, egy kicsit megigazítom a szoknyám és kihúzom magam. Aztán éppen csak egy kacsintást eresztek még meg felé. - Tovább jó... vadászatot! - a következő pillanatban pedig már egy gyors pattanással roppan szét az üveg a belső zsebében. Az hogy ezek után mit csinál engem már hol érdekel? Gyors hátraarc után tűnök el a tömegben. Egészen mázli, hogy az a srác csak pillanatok múlva érkezik meg, legalább a hátsómat nem fixírozhatja ruha nélkül a kis kukkoló. Én pedig amúgy sem akarok semmi mást eltörni ennyi elég volt mára.

Tárgy: Re: Sebastian & Jill Hétf. 4 Nov. - 21:30

-Nézd, ha valóban az unalmas könyvmoly lennél, akkor biztosan nem táncoltatnálak meg, ugye? – Kapom fel most a karomba, hogy egy pillanatra felemeljem őt. Szerencse, hogy nem egy mázsányi a súlya, egyébként pedig jó kondiban vagyok. Pár pillanatnyi kitartás után leteszem, hogy végre el tudjunk ülni egy keveset, mert volt már gyorsabb szám, lassabb szám, talán érdemes lenne harapni valamit. Az elejtett célzásra vidáman kuncogni kezdek. – Belőled nem lehet eleget látni, de majd a fantáziámra bízom a többit. Olyan szép az arcod, hogy egyenlőre az is leköt. – Válaszolom szemtelenül, és igyekszem pofontávolságon kívül maradni, olyan vagyok most, mint egy játékos kölyökkutya. Mégsem hiszem, hogy bántana, biztosan legyezgeti a hiúságát, hogy jól érzem magamat a társaságában, még akkor is, ha csúnyán néz, amikor incselkedem a szemüveggel.
- Ahha. Alice néni mániája a szalontánc, engem vagy ötévesen beiratott, és végigtangóztam a gyerekkoromat. – Jegyzem meg szórakozottan, miközben a karomat nyújtom neki, hogy belémkarolva lesétáljunk a parkettról, mivel a zenekar valami afrikai dobolós zenét kezd el játszani. Nekem ez annyira nem bejövős, ledobhatnám a ruháimat, és ugrálhatnék, mint a majmok. Kell a francnak ez a szeánsz!
- Egyébként meg mi az, hogy javítok? Talán nem vagyok elé jó nálad? – Kérdezem cinikusnak szánt vigyorgással, pedig tudom, hogy általában nem olyan pasikkal szokott járni, mint én, nem is baj, csak hülyülök vele. Kiérünk az asztalhoz, és elragadok egy rákkoktélos szendvicset, amit tányérostul nyújtok át neki, majd mikor átvette, kihúzok neki egy széket, úgy mégis kényelmesebb. Én is helyet foglalok, és némi osztrigát nyelek be. Oda vagyok az ilyesmiért, már csak egy kis kaviáért fáj a szívem, de lehet, hogy benyelték már a bélpoklok.
- Nem, most már tuti elég volt belőle. Sosem értettem az ilyen végletes nőket, azt hittem, szeret szórakozni. –Csóválom a fejemet, aztán az evésre koncentrálok. Meglazítom a csokornyakkendőt, a sárga szemüveget pedig leteszem az asztalra, és miközben eszek, álszent mosollyal Jillt fixirozom, de egyenlőre nem tágítok az arcáról, hogy érezze a fenyegetést.
- Komolyan? Furcsállom. Talán azért lehet, mert a túlzott magabiztossággal riasztasz mindenkit el. Vagyis franc se tudja, nem mindenkit. Ebből már nem jövök ki jól. Hopsz, bocsánat. – Téved lejjebb a tekintetem, és jól megnéztem a mellét, ruha nélkül. Felpillantok, és lovagiasan húzódok közelebb, hogy beleadjon mindent az ütésbe. De azért még odasúgom. – Ne kímélj. De ezekért a dudákért... megérte. Szánom bánom. – Ravasz mosoly, aztán behunyom a szememet. Ha a pofon után (vagy anélkül) még itt van, akkor hátrébb tolom a széket, és felhúzom a szemüveget. – Ahogy mondod, a mesebeli lényeknek pont a misztikuma a lényege. Különben is, furcsa is lenne, ha én akarnálak meglovagolni téged, és nem fordítva. – Nevetem el magam halkan, aztán mégsem akarom, hogy a hallóközösségünk valami ócska kurvának vélje őt.

Tárgy: Re: Sebastian & Jill Vas. 3 Nov. - 14:51

Lehet, hogy egy kicsit kötekedő típus vagyok, soha sem tagadtam, hogy nem így van, főleg ha valaki még meg is érdemli, mert mondjuk átver, vagy beszól. Nem fogom vissza magam és nem fogom be a szám, ez egyszer tuti biztos, de nem is gondolom hogy kéne. Azért van a véleményem, hogy mások tudtára adjam igaz? Ha valakinek nem tetszik, akkor el lehet kotródni, én tuti, hogy nem fogok megsértődni rajta. Igazából ha valaki nem tetszik, mert nem visel el, az is előfordul, hogy én magam koptatom le, mint ahogy legutóbb Sebastian esetében is megtettem. Bár úgy fest, hogy olyan nagyon mélyen nem orrolt meg miatta, vagy csak túlságosan erős a dekoltázsom ahhoz, hogy tovább tudjon állni? Egyébként meg nem hiszem, hogy a teljes név lenne a legfontosabb, ha nagyon akarom, majd elmondom, vagy ha egyáltalán szükség van rá. Egyelőre az is elég, hogy nem úgy szól nekem, hogy "Hé, te ott!".
- Nem tudom, nehéz rólad elképzelni. - akaratlanul is elmosolyodom. Az a helyzet, hogy sokkal szimpatikusabb a pasas ezzel a stílussal, mégha néhol kissé bicskanyitogató is, mint amikor ezzel az álruha dologgal jött. Az határozottan kiverte nálam a biztosítékot. Most is akad pár mondat, ami nem tetszik, de nem olyan vészes. - Nem mutatok eleget így is? Sokkal izgalmasabb, hogy nem látszik minden... - szökik fel kicsit a szemöldököm, amikor a szemüveg nélkül végigmér. Nem érdekel, ha tudok róla, hogy megtette, akkor majd jól elroppantom a drága kis szemüvegét, aztán majd könyöröghet másikért. az pedig, ha egy szilánk véletlenül megvágja az arcát közben... hát istenem, hátha tanul valamiből. Egyelőre viszont békén hagyom. A következő szavakra már csak elmosolyodom, nem is hinném, hogy akarna változni.
- De legalább jól táncolsz, mondjuk, hogy ezzel egy kicsit javítasz a renomédon. - apró vállrántás, aztán picit célzok rá, hogy túlságosan vulgárisnak tartom a szavait, amit persze túl is játszik. Nem lep meg, egy kicsit sem, fura de máris kezdem kiismerni? - Nem kell nagyon, csak... egy leheletnyivel. - rázom meg a fejem. Szerencséje is hogy nem túlságosan játssza meg ezt a gúnyos hangnemet, mert a végén még tőlem is kapna egy felképelést, és nem hiszem, hogy annak nagyon örülne.
- Persze, most ezt mondod, aztán három hét múlva már újra elfelejted. Kíváncsi vagyok, akkor mit kapsz tőle. - simán el tudom képzelni. Azért ez egy suli, olyan nagy cserélődés nincs, nem is tudom, hogy gondolja, hogy itt csajozik, hiszen egy idő után úgyis a lista végére ér, ha jön egy-két új diák, akkor még szerencséje lehet, de olyan sok nem hiszem, hogy a végtelenségig kitartson. És ha már most ilyen hibákba ütközik... azért vicces, azt a pofont is megnéztem volna szívesen.
- Tincsekkel? - nevetem el magam, hiszen a tekintete mindent elmondott. No lám, még egészen szórakoztatónak is mondható a pasas a végén? - Nem kötöm le magam és egyébként is akad is nem egy kis visszafogott egérke, nem annyian tobzódnak körülöttem, én meg mondjuk úgy, hogy egyelőre csak felmérem a terepet. - apró vállrántás. Nem is szoktam én annyira pasik között mozogni, mármint nem egyszerre többel. Nem tudom, annyira azért nem vagyok az a népszerű csaj, aki akkor van elemében, ha minden ujjára jut valaki, akik felnyalják a lába előtt a talajt, ha lép egyet. Azért ennyire nem alacsonyítok le senkit sem. Az viszont tény, hogy jól táncol, még az sem zavar, hogy milyen közel kerülök hozzá az újabb kiforgatásból való visszatérés alkalmával.
- Unikornis? Szóval akkor, ha... engednék neked bármiben is, akkor már nem is lennék olyan érdekes igaz? - egy leheletnyit beharapom az alsó ajkamat, de igazából csak a játék kedvéért, meg sem fordul a fejemben, hogy direkt el akarnám csábítani, vagy ilyesmi. Egyszerűen csak szórakozom vele és ennyi, azt lehet igaz? A szemüvege viszont tényleg kissé gagyi, bár idővel talán meg lehet szokni.
- Világos a dolog, szóval nincs más választásod, kénytelen vagy egy kicsit alkalmazkodni. - szűröm le a szavaiból a lényeget, aztán csak egy kicsit felcsúszik a szemöldököm és egyetértően biccentek. Velem ne is játsszon el átverést, annak nem lenne jó vége, legalább már ő is tisztában van vele. Fejlődő képes.

Tárgy: Re: Sebastian & Jill Szomb. 2 Nov. - 21:55

Eddig nem azt láttam a vadmacskáról, hogy időnként békebíró, gyakorlatilag az élő fába is beleköt, ha az nem úgy nő, ahogyan neki tetszik. De ez költői túlzás, csak az átverésre reagált számomra furán, a többiben elég szabadszellemű, és kezdeményező lány, érdekli, hogy mi van velem, nem csak magáról fecseg, mint a korabeliek. Ebben a mai világban nem csoda, hogy én is a külsőt nézem meg először, de függőségemtől eltekintve azért érdekel az is, hogy kit akarok közben magam alá gyűrni. Régen más volt a helyzet, csak strigulákat húztam skalpjaim után, viszont úgy a kielégülés sem igazi, ha csak intelektualitás nélküli kis cafkákat húztam meg. Viszont az okosoknál félő, hogy rájönnek, magam sem tudom, hogy akarok e hosszabb kapcsolatot. Mert hát istenem, nem vagyok tisztában az ilyesmivel. Ő nem mutatkozik be a teljes nevén, de kideríthetném, ha akarom, végülis a titkári szobában simán átlátok az aktákat tartalmazó szekrényeken.
- Megjavulni? Lehet egyátalán? – Kérdezek vissza kajánul, aztán feltolom a homlokomra a szemüveget. Végigmérem őt pimasz mosollyal, és így nem tudhatja, hogy megtettem-e valójában. Végül azonban mégis az orromra tolom az ocsmányszínű kukkert, és most már el is nevetem magam. – Nem tudom. Nem próbálok. De attól még bennem is van tisztesség. Valahol mélyen. Szeretem a nőket, de a megalázás távol áll tőlem. A szívem csücskei vagytok na! – Vonom meg a vállamat, ami táncikálás közben furán hat, de azért pörgünk tovább. Egész jól táncol Jill is, ezt kellemes következtetésként vonom le. Finom kis dereka van, lágy mozgása, összepasszolunk.
- Vulgáris? Elnézést hercegnőm, majd visszafogom a dolgot, ha túlságosan elragadtattam magam. – Jegyzem meg kicsit gunyorosan, viszont tartom a mértéket, és nem vált élesre a hangom. Rossz vagyok, és azért a végletekig nem fogom feladni magam senki kedvéért. Mosolyogva fogadom, hogy a feketehajú csajjal ért egyet, nem is vártam mást. Egyrészt a szokásos női szolidarítás, másrészt pedig az ő békebírós hivatása.
- Elő szokott fordulni, annyit azért ér, hogy harmadszor már nem próbálkozom nála. Beérem egy döntetlennel. Egy jó, és egy rossz élmény. Egyik sem meghatározó. – Aztán eszembe jut valami, amíg vált a zenakar a következő számra, és elül kicsit a hangzavar. – Te meg miért nem valami pasirengeteg közepén vagy? Ilyen formás... – Téved a mellére a tekintetem, aztán emelem az arcára. – Tincsekkel... – Fejezem be magamhoz képest egészen szerethetően. – De tényleg, azt hinné az ember, hogy érted hal a fél pasikolónia, és nem magamfajta fickókkal mulatod majd az időt. – Persze, hogy megjegyeztem a nevét, míg a fekete felejthető volt, ő minden negatívumával együtt tökéletesen meghatározó. Amikor kipörgettem, ismét visszasimult hozzám, magamhoz is ölelem a derekánál fogva, a jóizlés határain belül.
- Nem, te inkább olyan vagy, mint egy mesebeli unikornis, akit csak üldöz az ember, de sosem ér el, mégis szívesen van a nyomában. – Rázom meg a fejemet, és lépek vissza a parkett szélére, el nem engedve a kezét. A szemüvegemre bök, én pedig fújtatok egyet, szabad kezemmel felborzolva a hajamat, amely a lakknak köszönhetően így is királyul fest.
- Változási vágy? Szó nincs róla. Megfelelési kényszer. A szex nem csak fizikai szinten lehetséges, úgy tartom. Ha bejön valaki, akkor való igaz, szeretek harcolni vele, viszont... ellene sem vagyok igazán. – Kisfiúsan biggyesztem le az ajkamat, mintha rajtakaptak volna, hogy megettem a dugicsokit, mégis derű vibrál szép metszésű szemeim fényében. – Megváltozni már késő, de csiszolódni lehetséges. Téged tuti nem verlek át így.

Tárgy: Re: Sebastian & Jill Szomb. 2 Nov. - 13:10

Szó se róla prűd tényleg nem vagyok, maximum időnként békebíró az igen, mert hát mégis csak van egy nagy igazságérzetem és vannak bizonyos dolgok, amik kiverik nálam a biztosítékot, mint mondjuk amikor valaki álcában próbál meg közelíteni és átver vele... végülis azért ez nem olyan ciki, minden bizonnyal más is nehezen viseli, ha átejtik, és még sikeres is az akció. Egyébként meg tényleg nem kell visszafognom magam, nem is szoktam, tudom, hogy nézek ki és tisztában vagyok azzal is, hogy mit érhetek el a külsőmmel. Nem hiszem, hogy ez baj lenne, viszont legalább mindig magamat adom, mert így gondolom fairnek.
- Végülis igen, lehet hogy még jól is állna, de akkor sem biztos, hogy értékelnék. - rántom meg a vállam újra. Mondjuk nem szoktam azzal foglalkozni, hogy más mit gondol, inkább egyszerűen csak azt teszem, ami jó esik, de itt most ebben a suliban legalább valamelyest kénytelen vagyok visszafogni magam, mert a végén még túl hamar kivágnak és azt egyelőre nem akarom. Most egy kicsit megmaradok itt, amíg bírom, meglátjuk, hogy meddig tart majd. Most viszont még a vezetéknevét is megtudom, na nem mintha kérdeztem volna, de ez végülis hozzátartozik a James Bond megjelenéshez és ha lesz kedvem, akkor esetleg még meg is jegyzem.
- Áh, szóval most próbálsz megjavulni, vagy mi a szösz? - szökik fel kicsit a szemöldököm a magyarázat hallatán. Fura, azért ezt nem gondoltam volna, bár persze használhatja attól még a képességét, csak ugye más is tudni fog majd róla, márha rákérdeznek, hogy miért villog a szemüvege. Simán lehet, hogy egy csomóan ezt inkább nem teszik meg és akkor ugyanúgy nyugodtan leskelődhet, amikor akar. Azért a végén mégis csak marad a szemforgatás erre a cseppet sem tetsző szóhasználatra. - Ez annyira... vulgáris duma, még akkor is, ha én se fogom vissza magam általában. - tényleg nem tetszik túlságosan, sőt határozottan idegesít, de mindegy, végülis nem az én dolgom, hogy kiket kefélget végig a suliban, vagy hányan hagyják egyáltalán. Már az is nagy öröm, hogy van olyan, aki lazán felképeli inkább. Kissé meglepődöm, amikor hirtelen helyszínt váltunk, még a poharamat is elfelejtem letenni, így hát azért csak kinyúlok valami asztal felé, hogy megváljak tőle. Végülis... miért ne? Táncolni szeretek és ha ezzel a tíz centis sarkú cipővel rálépek a lábára, mert olyasmit csinál, ami nem tetszik, még le se szólhat senki, mert nem is a képességemet használom a bosszúállásra igaz? Szóval a kezébe csúsztatom az enyémet, hogy lekövessük a zene ritmusát.
- Legalább néha valaki helyre tesz kicsit, ez csak jó, bár gondolom semmit sem ér. - mosolyodom el, újra a fekete csaj felé pillantva. Igenis megérdemli, hogy néha felképeljék, mert amúgy semmiből se tanul. Bár persze gondolom nem is akar, szóval... egy árva szavam sem lehet. Azért persze az én nevemmel is szórakozik kicsit, de úgy fest, hogy a viccelődés után csak rávilágít arra, hogy megjegyezte. Oké, piros pont, egy fél, vagy ilyesmi.
- Egyedi? Mintha meg akarnék felelni neked... eszem ágában sincs... hapsikám. - hagyom, hogy kipörgessen, és amikor visszakerülök hozzá, egészen közel kerülök hozzásimulva. Ennyit kaphat igaz? Tudom én, hogy mitől döglik a légy, de attól még eszem ágában sincs feliratkozni a kis listájára, bár úgy fest azt nem vezet, ha a másik csajt is simán elfelejtette.
- És mire fel ez a nagy változási vágy? - bökök az állammal a szemüvege felé. Oké, nem akarja, hogy kirúgják, de végülis nem tök mindegy, hova jár? Meg gondolom új suli, akkor új csajok is vannak a láthatáron, nem vágom, hogy egy ilyen pasinak az miért olyan rossz.

Tárgy: Re: Sebastian & Jill Pént. 1 Nov. - 18:39

Jó, tényleg kell a paróka a tökéletes jelmezhez, de ettől még magamban megjegyezhetem, hogy ő sokkal dögösebb, mint egy egykori szexikon? Mindenesetre egész jó megkezdődik köztünk a könnyed társalság, módosítanom kell belül a róla alkotott elsődleges benyomást, miszerint valami prűd békebíró lehet, nagyon nem az, egészen értelmes lányka, csak komoly igazságérzettel megáldva. Láthatóan nem indul neki a tömegnek, marad velem időt tölteni, amit egészen jó kedvvel fogadok, ami betudható a meghúzott flaskának is. A nyálam nem csorog látványosan, egész egyszerűen elismeréssel adózom a szépségének, és a szexualitásának egyaránt, ami bizonyára legyezgeti egy kicsit a hiúságát. Valahogy úgy érzem, hogy bár sokat szid minket hímeket, nagyon is jól esik számára, ha valaki méltatja közülünk.
- Egy kicsit azért lehet, az még jól is állna. – Ezzel nem vonom kétségbe amit mond, de abban van valami, hogy ha netán valami médiahír lenne belőle, hogy a bentlakásos iskola bálkirálynője részegen tántorgott, azzal a két vezető csúnyán felhívná magára a figyelmet, az meg kinek hiányzik? Mi mutánsok egyenlőre maradjunk csak rejtve. Végül még odáig is eljutunk, hogy ő is méltat engem. Ezt nem gondoltam volna. Illetve valahol legbelül azért reméltem, hogy egyszer majd, de kétségkívül ez az ismeretség nem szokványosan indult, már az is értékes momentum, hogy nem szemforgat minden mondatom hallatán.
- Egen, valami olyasmi. Carson. Sebastian Carlson. A szemüveg pedig... McCoy-t kértem meg, hogy üssön össze nekem valami kezdetleges mechanikát arra az esetre, amikor használom a „ragyogást”. Nem nekem segít, hanem nektek. Komolyan elgondolkoztam, és nyolc magániskola után innen már nem akarom kirúgatni magam, úgyhogy... – Mosolyodom el, ez végülis magamhoz képest egészen emberi cselekedet. Leveszem a szemüveget, és odanyújtom egy pillanatra. – Ha átnézel rajta, sima lencse, nem torzítja, vagy javítja a látást.- Visszateszem a szememre, és féloldalasan fordulok a fal felé, hogy azért Jill is lássa a szemüveget. – Viszont ha használom a „ragyogást”, akkor a külső szemlélők egy villanást látnak az üvegen, mint a fényképező vakuja. Ebből láthatod, hogy nem molesztállak. Mondjuk ezt nem verem nagydobra, de ha valaki rákérdez, akkor nem titkolom. Nem ezen fog múlni a napi dugaton. – Vonom meg finoman a vállamat, és hirtelen ötlettől vezérelve én is belemerek a puncsba, töltök magamnak. A számban mozgatok egy brutál nagy cseresznyét, csak sikerül lenyelnem, szerencsére magazott. Viszont a lé alkoholtartalma lényegesen lájtosabb a flaskám tartalmánál. Ez inkább üdítő. – Kissé unalmas ez a felhajtás, ennél már valami lötyögés is jobb lenne. – Egy középgyors szám szól, miután eddig sem húzott el, kézen ragadom, és finom erőszakkal vonom a parkett egyik szélébe. Egyik karomat a derekára tolom, ujjaim határozottan fogják, nehogy elcsússzon, de azért nem szorítom, hogy fájjon. A másik kezemet pedig az övé felé közelítem, de hagyom, hogy ő fogja meg az enyémet. Nem kértem fel, nem szarozok az udvariskodással.
- Csak annyi rémlett, hogy jól néz ki, de amolyan felejthető tucatarca volt, hát istenem, elfelejtettem. – Nevetek fel hangtalanul, és ha végre elfogadta a kezemet, akkor egy finom mozgásba kezdek vele. Miután úri körökből jöttem, rengeteget táncoltam bálokon, kecses vagyok, nem lépek a lábára, nem kell még azt sem néznem, hogy ő merre lépdel, vagy hogyan mozog. Ha vonakodik, nem erőltetem, akkor maradunk a puncsosnál. – A te nevedre... – Ráncolom homlokomat tűnődve. – Jenna? – Kaján mosoly. – Azért Jill felejthetetlen az, aki az életemre akar törni. Fura módon megjegyezhetőbb voltál eddig, mint egy kis „testedzés”. Kérdés, hogy továbbra is ilyen egyedi maradsz. – Ha táncolunk, akkor kipörgetem, majd vissza.

Tárgy: Re: Sebastian & Jill Pént. 1 Nov. - 11:32

A paróka pedig jelen esetben kell, hiszen a saját hajammal nem leszek Monroe igaz? Engem meg annyira nem is zavar, maximum időnként kicsit meg kell igazítani, mert nem rendelkezem még tökéletes tudással paróka helyretevés helyén. Nem volt alkalmam és okom sem gyakorolni az a nagy helyzet. A puszi miatt azért pofont nem adtam volna neki, maximum meglepett és tényleg nem viszonoztam, de ennyire nem vagyok agresszív, legalábbis ma kivételesen nem. Ez végülis egy bál, kár lenne már az elején valami jelenettel indítani. Még az sem zavar nagyon, hogy majdhogynem csorog a nyál a szája szélén, végülis azért vettem ilyen ruhát, nem szólhatok egy szót sem, ha megnéznek maguknak a pasik igaz?
- Hát jó, de nem hiszem, hogy értékelnék, ha látszana rajtam, hogy túlságosan becsíptem. - azért mégse vagyok még nagykorú, arról nem is beszélve, hogy ez egy iskolai bál. Annyira nem mennék messzire, hogy részegen tántorogjak, de egy nagyobb adag ital is tehet róla, hogy ne tudjak teljesen normális állni a lábamon és időnként esetleg meginogjak. Szóval most inkább legalább valamelyest figyelek majd magamra. Azért persze a bók jól esik, még akkor is, ha tisztában vagyok az adottságaimmal. Nagyképű lennék... hát végülis lehet, hogy rám is igaz az, amit én mondtam rá előzőleg.
- Hát kösz, te sem panaszkodhatsz. - egy egész apró kis viszonozás, ennél többet azért egyelőre még nem lehet elvárni tőlem, de azért így is igyekszem egészen normálisan viselkedni a legutóbbi után. Még csak az sem merült fel, hogy el akarnám törni a karját, vagy ilyesmi, mondjuk, hogy most tényleg egész értelmesen viselkedik a kis sármőr. A jelmeze viszont nem esik le nekem így elsőre, bár lehet hogy csak én nem vagyok a legjobb filmes ismeretek terén. Hát lehet, hogy lenne mit fejlesztenem magamon.
- Ah, szóval James Bond igaz? - és mostmár a szemüvegen is megakad a tekintetem. Hát szó se róla, nem valami előnyös, határozottan fura, főleg ehhez a szereléshez passzintva. - És ezt honnan szerezted, még nem láttam egy szuperkémen sem. - mostmár kíváncsivá tett, főleg hogy fel is hívta a figyelmemet erre a szemüvegre. Az határozottan meglepne, ha valamelyest a képességét kontrollálná vele direkt... de komolyan. Meg hát ez esetben arra is rávilágíthat, hogy saját magától nem tudja ezt megtenni, hogy visszafogja és kell hozzá egy kiegészítő, ez a kis szemüveg. Követem a tekintetét a fekete csajszi felé, majd az arcára nézek újra.
- Csak nem kaptál tőle egy pofont? Oh... és én nem láttam! - mosolyodom el, de azért az italra hamar lecsapok, mert az most tényleg nagyon jól fog jönni nekem. Nem vagyok én alkoholista, egyszerűen csak határozottan szeretek inni, főleg ilyen helyeken, ahol egy kicsit oldani lehet a hangulatot, meg... mindent. Látok azért itt pár embert, akikre nagyon is ráférne egy kellően tömény ital, hogy ne legyenek annyira feszengőek. - Talán egy kicsit lehetnél körültekintőbb, ha ágyba bújsz valakivel. - szökik fel azért a szemöldököm, majd mégis megrántom a vállam kíváncsian pillantva rá.
- Az én nevemre emlékszel még? - nem tudom palástolni a mosolyomat, kíváncsi vagyok, hogy így mit válaszol, vagy netán majd direkt úgy tesz, mintha nem tudná ki vagyok. A kérdésre már csak egyszerűen körbepillantok és széttárom a kezem. - Uncsi túlságosan bekorlátozni magam, így ahhoz megyek oda, akihez akarok. - azt hiszem azért nem is vonzottak soha a komoly kapcsolatok. Nem szeretem, ha valaki minden lépésemet figyelemmel kíséri és tőle kell függenem. Az nagyon nem nekem való, azt szeretem csinálni, amit én akarok, már az is nehéz, hogy itt a suliban valamelyest vissza kell fognom magam.

Tárgy: Re: Sebastian & Jill Pént. 1 Nov. - 9:56

Nem gond, hogy nem viszonozza a puszit, igazából én magam sem tudom, hogy miért adtam, már az is csoda, hogy nem töröl képen válaszként. A dekoltázsa így még durvább, mint legutóbb, a ruhája oltári szexi, csak egy a paróka, ez üt el nagyon, még akkor is, ha jelmez, az eredeti vöröses hajszíne sokkal jobban passzol hozzá. Még ki is húzza magát a kedvemért, pedig tudja, hogy bármikor láthatnám, azonban igéretet tettem neki, hogy nem kukkolok. Ezek szerint igazam van, a kezdeti utalat után mégis hajlandó legalább beszélni velem, és alájátszani sokat emlegetett kanos ösztönseimet. A válaszán ellenben nagyot mosolygok, és bólintok.
- Egyenes vonalban? Ez nem szondáztatás te! – Rázom meg a fejemet vidáman, aztán egy kicsit a tömeget nézem. Többségükben már egész jól elvannak, kialakultak a klikkek, az elmúlt pár hét alatt azok is megismerték egymást, akik csak mostanság jöttek. Mint én. Pedig én aztán inkább egyedül ingázom, és csak elragadok egy-egy leányzót. Sikerem pont abban rejlik, hogy nem vagyok túl ismert. Sőt, inkább hírhedt. Az nem tenne jót az esélyeimnek.
- Én így első ránézésre neked szavaznám, bár még nem láttam mindenkit. – Válaszolom, amiben bók is van, de visszafogottan, nem szándékozom bombázni őt, kellőképpen tisztában van az adottságaival. Az arcom még kicsit sajog egy korábbi incidens miatt, szerencsére nem maradt nyoma, mert mehetnék sminkelni, vagy mi, nehogy egy tenyérnyom éktelenkedjen rajtam végig a bál alatt. A puncsból egyenlőre nem iszom, majd valami másféle, hasonlóan női italban gondolkozom, mint a vodka martini. Az ilyesmiket talán a bár környékén találom, már huszonegy is elmúltam, nekem kevernek ilyesmit. Ha iskola, az ilyen alkalmakkor azért a felnőttek ihatnak.
- Pincérnek? Szivi, te vak vagy? Azok vagy fehér öltönyben vannak, vagy fekete mellényben? Szuperkémnek, hiszen előttem nincsenek titkok. Illetve... – Kopogtatom meg a sárga szemüveget. – Úgy döntöttem, hogy itt az iskolában csak visszafogottan teszem... – Hálálkodik az italt megkapva, ez azért meglepő, hogy már másodszor is a pia köti le a gondolatait, hiszen a konyhában is valami durva sört ivott. Idült alkoholista lenne? Vagy csak imád inni? Sebaj! Miután kortyolt, én is megteszem ismét, aztán az egyik kisebb társaság felé bólintok, amelynek központja egy dekoratív, fekete hajú csaj.
- Időnként még én is hibázhatok. – Mormolom bosszúsan. Ha még innék a flaskából, mérgemben most biztosan leharapnám a műanyag fedelet. – Megkértem az egyik haveromat, hogy mutasson be a cicusnak, oda is mentünk, bűbájos mosollyal kezdtem vele flörtölni, megkérdeztem, hogy hívják, erre akkora pofont adott, és azt válaszolta: Sebastian, mi már lefeküdtünk! – Oldalt pillantok Jillre, és ismét megtapogatom az állkapcsomat, amely még kissé kattog is, a csajnak minumum valami extrém ereje van. – Ezek szerint felejthető volt a vadmacska. Hát igen. Szóval egyedül. És te?

Tárgy: Re: Sebastian & Jill Pént. 1 Nov. - 9:27

Akármennyire is figyelek egyelőre még nem sikerült kiszúrnom senkit. A legtöbben másokkal együtt jöttek... rééémes. Nem fogom kibírni, ha egyedül kell lennem egész este, akkor a végén még kénytelen leszek magamban táncolni, ami végülis annyira nem lenne durva, vagy netán szétrobbantok valami kis nyomi párocsát, a pasit kiragadva a csaj karmai közül... ez sem okozna nagy gondot. Egyelőre még meglátom, el kell dönteni, hogy mi legyen, meg hát azért a zene se az igazi. Kissé nekem még lassúnak hat, kellene valami jó tápos szám, ami úgy igazán felpörget, amire lehet ugrálni és úgy istenigazából ereszd el a hajamat táncolni. Majd ha valami ilyesmi jön, akkor lehet, hogy betörök a parkettre, essen csak ki a pasasok szeme, ha ebben a ruciban kezdem el rázni magam. Épp nagyban iszogatom a frissen kitöltött puncsomat, amikor az egyik fordulat alkalmával, amikor ugye a terepet pásztázom konkrétan ismerős szempárral akad össze a tekintetem, aki úgy fest, hogy épp tök véletlenül pont szintén felém fordul. Felszökik kicsit a szemöldököm a reakciójára, és csak azért is kihúzom a hátam még jobban, hogy legyen mire csorgatni a nyálát. Tény és való, hogy nem túl szolig a ruhám kivágása, ezt kár lenne tagadni, úgyhogy végülis megértem a reakcióját. Én pedig leplezetlenül mérem végig.
- Szia! - az arcpuszi kissé meglep, és meg sem fordul a fejemben, hogy viszonozzam, olyan hirtelen jön. Inkább csak végigmérem a kommentjét hallva. Dicséret, végülis mondjuk, hogy kezdésképpen jó pont. - Kösz. Ilyen célom nincs... félő, hogy ha addig túl sok puncsot iszom, kiakadnak, ha nem egyenes vonalban megyek fel a koronáért. - egy kicsit még el is mosolyodom, de csak mert elképzelem a jelenetet és a megrökönyödött az arcokat. Persze őszintén szólva ez a minimális alkohol tartalmú puncs nem fog nekem betenni, maximum ha annyit iszom meg belőle, hogy másnak alig jut, de akkor meg folyton rohangálhatok wc-re, szóval... kénytelen leszek nagyrészt józan maradni.
- És te? Pincérnek öltöztél? - kis szurkálás, ennyi azért mégis csak kell, viszont, amikor meglátom a flaskát, amit felém nyújt. Pár pillanatig hezitálok csak, aztán máris kikapom a kezéből és jól meghúzom. Egy kis fintor azért csak belefér az ereje miatt, de aztán azonnal fel is sóhajtok. - Piros pont... hatalmas piros pont! - pillantok rá, majd mostmár a szemüvegen is megakad a tekintetem. Ez legutóbb tuti, hogy nem volt rajta, meg azért a pincér cuccban meglehetősen... baszki, tényleg jól néz ki egy a srác, kár lenne tagadni. Végülis, ha azt nézzük, akkor nem is olyan meglepő, hogy ilyen nagy az arca. Mondjuk úgy, hogy részben jogos és oka is van rá, nem lepne meg, ha már itt a suliban is megtalált volna pár könnyű vérű csajt, akik szinte könyörögtek azért, hogy az ágyába mászhassanak. Cafkák mindenhol vannak, ez tény.
- No és, csak így egyedül? Vagy a partneredet elhagytad a tömegben? - nézek körbe, mert hát tényleg úgy fest, hogy egyedül van, vagy csak azért jött ide, hogy vigyen egy italt mondjuk valami csajnak, akivel jött?

Tárgy: Re: Sebastian & Jill Csüt. 31 Okt. - 21:17

Na végre valami társasági esemény, amelyen érdemes is részt venni. Ilyenkor mindenki egy kicsit oldottabb, nem csak a tanulmányok kerülnek szóba, és a végén még az is elképzelhető, hogy belebotlok valami értelmes csajba, aki értékeli is a sármomat. Már rám férne, hiszen eddig összesen öt csaj sikerült, de valjuk be, elég gyenge hét volt, és még csak most érkeztem. Igaz, volt köztük egy okoskodó Jill is, fura módon csak neki sikerült megjegyeznem a nevét, érdekes konklúzió. Talán az extrémsége miatt. Ahogy kinézek, magáért beszél, mégsem igazi jelmez. James Bondnak beöltözni nem nagy találmánya, de azt hiszem az én sármos attitűdömhöz, illetve a képességemhez ez passzol a legtökéletesebb, hiszen bárkiről leimádkozom a bugyit, na meg kémkedésből is király vagyok ezzal az átlátásos dologgal. Végülis előttem még a széfek sem jelentenek akadályt, mert addig forgatom a zárat, amíg látom, hogy most fog helyre kerülni a zárnyelv. Okés, így végülis úgy nézek ki, mint egy pincér, de ami a jelmezemtől totálisan elüt egy sárga, kromozott üvegű szemüveg, amely láhatóan totálisan nem szokványos, nagy műgonddal készülhetett. Kicsit giccses, de majd megkérem a tanárt, hogy finomítsa a kinézetét, mert totálisan rombolja a tökéletes összképet. Sokáig nem kellett öltözködnöm, hiszen a szokásos hajmosás, borotválkozás, fogmosás, parfüm kombinációt alig tíz perc alatt össze tudom hozni, ezután már csak az előre megrendelt öltöny felhúzása van hátra, amelynek mandzsettagombjai szintén a márkát jelzik. Felteszem a szemüveget, ocsmány, de legalább ez most én vagyok. Amikor belépek a buliba, már javában szól a zene, szerencsére nem érkeztem túl korán, az valahogy nem az én asztalom, az a tuti, ha már meg van minden alapozva. Egyből körbepásztázok, csak úgy simán, hátha látok valami ismerőst, és ez meg is történik. Az egyik kis szőke libuskát sikerül leráznom valami eszméletlenül fontos dologra való hivatkozással, és éppen elköszönve fordulok hátra, amikor nem mással találom magam szemben, mint Jillel, a kis okoskodóval. A külsején nem kicsit ámulok el, és ez látszik is rajtam, mert meg kell nyálaznom az ajkaimat, nehogy kiszáradjanak. Pedig biztosan ezt is a kanosságnak fogja betudni. Teszek rá. Aki így néz ki, ne csodálkozzon.
- Hát szia...ismét... – Magam sem tudom, hogy miért, adok egy sima arcpuszit, automatizált a mozdulatom, remélem ezért még nem töri el a pofacsontomat. – A bálkirálynői posztra törsz? Nálam bejön. – Mondom neki oda, és nekitámaszkodom az egyik asztalnak. – Már megyek is, csak erőt veszek magamon. – Benyúlok a zakó belső zsebébe, és kiveszek egy kis whiskey-s flaskát. Beleiszok, aztán oldalra nyújtom. Hátha...

Tárgy: Sebastian & Jill Csüt. 31 Okt. - 16:10

Egy bál... hát naná, hogy itt a helyem! Buli, szórakozás, persze valamelyest visszafogottan, mert tuti lesznek itt figyelő szemek, akik elől azért el kell rejtőzni. Úgyhogy persze, hogy itt vagyok. Sikerült már a múltkori bunkót is kihevernem, szóval előre láthatóan jól fogok szórakozni, maximum ha itt lesz... hát elkerülöm, vagy esetleg normálisan viselkedik és akkor meglátom, hogy érdemes-e időt pazarolnom rá. A ruhám nem volt kérdés, hiszen manapság aki az igazi női ideál az tudjuk jól, hogy kicsoda, Merilyn. Szőke, fehérbe hajló haj, élénk, vörös rúzs, mélyen dekoltált ruha, bő, fehér szoknyával. Azért nem fogok direkt ráállni mondjuk egy szellőzőre, de ez is épp elég lesz arra, hogy a teremben lévő pasiknak finoman kiesen a szeme a helyéről és akkor én már tökéletesen elégedett is leszek. A lényeg tehát, hogy kicsíptem magam, csekély egy órás készülődéssel, hogy a hajam, a paróka és minden tökéletes rendben legyen, nem beszélve az élénk sminkről. Minden meg van, ami kell én pedig úgy libbenek be az ajtón, mint aki el is várja, hogy jópár szem rá szegeződjön. Szeretem a feltűnést, soha sem vágytam arra, hogy ne nézzen meg senki és nem szokásom csak úgy elbújni. Gondolkodás nélkül lépdelek át a termen, és amikor elérem a célt, méghozzá az italokat körbe is nézek közöttük. Hát nem valami durva a felhozatal, de ez nem lep meg. Kész csoda lenne, ha mondjuk töményebb italokkal lenne meghintve az asztal. Talán a puncsban van valami minimális alkohol és kb. itt ki is fújt. Esetleg csempészhettem volna be valamit, de félő, hogy túl hamar lebukok, aztán meg még ki is zavarnak, és elvész a szórakozás. Ilyesmit azért nem kockáztatok.
Egyelőre marad hát a sima puncs, amiből merek is magamnak egy kicsit sima kis papírpohárba és finoman az asztalnak dőlve mérem fel a terepet. Az az igazság, hogy még egy a kis professzorka se olyan rossz anyag, ha nem lenne folyton olyan komoly, a másik pasas meg... már-már elmondható róla hogy egészen szívdöglesztő. Fene esne bele, hogy az alapító pasasokra nem lenne hasznos rámozdulni. Akkor maradnak a diákok és a szimpla terepfelmérés... legalábbis egyelőre. Időnként persze megigazítom a parókámat, és majd a mosdó is elkél amennyiben túl sok rúzs kerül át a poharamra a számról, de egyelőre még ráér.

Tárgy: Re: Sebastian & Jill