Eric és Lisa

Tárgy: Re: Eric és Lisa Szomb. 30 Nov. - 20:15

Nem hinném, hogy csak akkor dicsérhetek meg valakit, hogy ha rászolgált, nekem ehhez már elegendő egy kisugárzás, egy karizma, mögé tudnak képzelni mindenfélét. Ha ilyen kis érzékeny lelkű, akkor így fogok bánni vele.
- Szerintem már elment a bálról, én egyre inkább érzem a mágneses erőtereimet. Ha most kitörnél, az izgalmas mulatság lenne. – Vigyorodom el, van bennem egy kis provokáció, nem mintha felelősségteljes igazgatóként ez lenne a célom, mégis jó kicsit heccelni Charlest, hogy a diákjaink erejét feszegetem.
- Talán arra, hogy nem minden a látszat. Többre lehetsz hivatottabb annál, mint a társaid nem mernek elérni. Ha majd személyesen tanítalak, megismertetlek azokkal a mélységekkel, amelyek miatt most bűntudatot érzel, abból igenis ki lehet hozni monumentális dolgokat. – Egyenlőre mást nem árulok el, bennem is még csak körvonalazódik, hogy akár magántanítványra is szert tehetek. Nyilván csak titokban, hiszen nem kéne, hogy bárki is kikérje magának, hogy ő miért nem kap nagyobb figyelmet.
- Nem hinném, hogy csalódok majd benned. Már akkor is láttam benned valami pluszt, amikor először felkerestünk. Akkor is megmondtam már a professzornak, hogy ha őt megszerezzük, akkor páratlan kincs birtokosai lehetünk. Azóta is tartom a véleményemet, ha a saját utadat járod, némi mentorálással nagyobb lehet majd az erőd, mint nekünk. – Ő elfogadja az ajánlatot, amit végülis ő húzott ki belőlem, ám nincsen ellenemre. A harcomat majd letudom a telepatával, ebből nem fogok engedni. Finoman bólintok, afféle kedves nagybácsi az ábrázatom, jovális, megértő. Nekem feltűnik, ami másnak még nem, van köztük valami.
- Hát persze, menj csak, várni foglak. – Köszönök el tőle, aztán még utána nézek egy darabig.

//Én is köszönöm, nagyon bejött^^//

Tárgy: Re: Eric és Lisa Csüt. 28 Nov. - 22:26

Nem szeretem, hogyha úgy dicsérnek meg, hogy azt nem érdemeltem ki. Inkább hallgatom azt, hogy mit csesztem el, hogy miként csinálhatnám jobban azt, amiről éppen szó van, mint ezt és ezt próbálom normális hangnemben azért Eric tudtára is adni, bár érzem én is, hogy ennél lehettem volna bőven finomabb.
- Úgy tudom, hogy képtelen lennék most kitörni, amíg az a srác blokkol. Nem tudom, hogy pontosan melyik, de mintha itt lenne valahol. – tényleg fogalmam sincs, ennyire nem figyeltem meg, éppen eléggé elkeserítő a tudat, hogy amíg itt van, nem tudom használni a tüzet. Jó, talán így tényleg biztonságosabb, de akkor is.
- Más alkalommal? Mégis mire célzol? – oké, ezt azért szeretném tudni, így nem kicsit vágok kíváncsi képet és nagyon remélem, hogy Eric el fogja árulni azt, amit most a fejében forgat. Tervei lennének velem? Nem… ezt így nem nagyon merem elhinni, de egyértelműen nem esne ám rosszul a dolog, persze attól függően, hogy mit tervez. A számunk viszont a végét járja és már jön is a pörgősebb zene, amire természetesen tudnám rázni magam, de erre esélyem se lesz, hála annak, hogy a férfi lehív a parkettről. Nem szomorodom el, hanem nyugodt léptekkel követem őt egy asztalig, ahova le is csüccsenek, majd biccentek az italra.
- Köszönöm! – és ez után már el is veszem, hogy a szívószálam segítségével fogyaszthassam annak tartalmát. A köpésnél egyébként nem fordulok el, csak nyugodtan viselkedjen úgy, ahogy akar, engem aztán nem zavar.
- Ugyan, láttam én ennél már sokkal rosszabb dolgokat is. – mosolyodom is el kissé, majd nemsokára rátérünk a beszélgetés lényegi részére. Nem véletlen néztem ki őt, ez természetesen, mivel én is akarok ám tőle valamit, tehát ez az egész kölcsönös. Mehetnék talán Charles-hoz is, de… én most mást választottam és remélem, hogy a férfi nem fogja bánni, illetve visszautasítani se.
- Én ettől függetlenül Téged választanálak… és, nagyon hálás lennék, ha segítenél. – nemsokára pedig meghallom a beleegyezést is, így szinte fülig ér a szám. Nem tudom, hogy minek köszönhető ez, de… - Nem fogsz bennem csalódni! – nem vagyok egy szót fogadó teremtés, de ha a saját céljaim miatt kell megfogadnom dolgokat, akkor nagyon is azzá tudok válni, tehát igyekszem majd, hogy ne legyen ezekből problémánk és már alig várom, hogy végre harcolhassak egy igazi ellenféllel szemben. Talán… talán egész életemben erre vágytam, mélyen, legbelül.
- Természetesen megfelel. Akkor majd mindenképpen felkereslek és tényleg köszönöm! – biccentek is felé, miközben lassan megiszom az utolsó korty italomat is. Az este viszont halad és mint látom, Mike is lassan lelépne már, így lassan felkelek, majd Eric-re pillantok.
- Viszont ha nem bánod, én most megyek. Akkor majd mindenképpen jelentkezem, jó éjt! – köszönök is el tőle, így még egy édes mosolyt kap tőlem, majd már itt sem vagyok. Mike-al az ajtóban találkozunk majd, és hagyjuk is el együtt ezt a báltermet, hogy ez után egy kicsikét kettesben is ellegyünk… majd meglátjuk, hogy milyen is lesz az este.

//Köszi a játékot és várom majd a különórákat. //

Tárgy: Re: Eric és Lisa Csüt. 28 Nov. - 20:04

Én is hasonlóan érzek Lisával. Többségük leginkább félénk, a saját erejével sincsen tisztában, nem igazán merik használni, ám ez a lány erős, akárcsak én, és bár sötét tettek nyomják a lelkét, kellően domináns az a motiváció, amely hajtja őt. Mindent maga mögött hagyni, de mégis... kicsit kiemelkedni az átlagosból. Azt hiszem jól meg fogjuk érteni egymást. A modora igencsak darkos, jólneveltségem lepereg róla, annak ellenére, hogy nem azért teszem, hogy bókoljak, egyszerűen többre tartom az ilyesmit, mint a nyers vadságot. Annak ellenére, hogy utóbbival nem ritkán élek magam is. Félmosollyal biccentek a kérésére.
- Ahogy kívánod Lisa. Inkább ne hozzuk ki belőled a sértett hölgyet, mert nem igazán lenne pozitív, ha egy hozzád hasonló elemista pont egy bálon törne ki. – Hunyorítok a nyomatékosság kedvéért. – A kitörésedet inkább más alkalommal vetném be. – Jegyzem meg sokat sejtetően, hogy máris terveket szövögetek magamban vele kapcsolatban. Egyébként az nem jó dolog, hogy ha ilyen kis sértődős, nem tudja elfogadni, ha más különböző stílust képvisel. Nem az a célom, hogy mindenképpen jóban legyek vele, végülis ő függ tőlem, nem pedig én tőle. De ameddig számomra még teljesíthetőek a kérései, ezen nem múlik, mindent háromszorosan fogok visszakövetelni. Az egyik lassabb szám után egy gyorsabb, pörgősebb következik, abban már végképp nem vagyok profi, ezért a karomat nyújtom a leányzónak, hogy foglaljunk valahol helyet. Be is célzom az egyik kis körasztalt, és odavetem Lisát, majd leülünk. Töltök neki is a bóléból, majd magamnak is, és már kortyolom is. A számban forgatom a gyümölcsdarabokat, fanyar pofát vágok hozzá, aztán egy intek neki, hogy forduljon el, és visszaköpöm az egészet.
- Ah, bocsánat, ez ihatatlanul szar... – Csóválom a fejemet, nem is tudom, hogy kit kértünk fel, hogy rendelje meg ezeket az italokat, kétségkívül kapitális baklövést követett el. – Nos... annak tűnik, de valójában nagyon is szereti a társaságot. Mégis, rajtad áll, hogy mit, és hogyan akarsz tanulni, nyilván mások a módszereink, de a tanárok azért vannak itt, hogy felkészítsenek arra, ami rátok vár. – Beharapom az ajkamat, és hallgatagon meredek rá. – Nagyon ritkán van, hogy valakivel csak úgy foglalkozzam, de... azt hiszem veled kivételt teszek. Túl sok fájdalom ért, talán én lehet a kárpótlás. – Nyilván úgy értem, hogy leszek a segítsége, megkaphatja azt, hogy uralja a vérét, mélyebb rétegeket hozzon ki a tűzből. – A bál utáni napokba keress meg, és valamit kitalálunk. A birtok elég nagy, el tudunk bújni a kiváncsi szemek elől, nem akarok nagy sorbanállást, ha véletlenül kiderülne. Így megfelel? – Kérdezek vissza komoly mosollyal. Azt hiszem már így is bőven túlteljesítettem amit tőlem várt.

Tárgy: Re: Eric és Lisa Vas. 24 Nov. - 22:50

Merész lépésre szánom rá magam azzal, hogy odasétálok csak úgy Erichez. Még csak pár napja vagyok itt, az X-Birtokon, tehát nem érzem még teljesen otthon magam, de nagyon jól alakulnak a dolgok és ha már ők ketten jöttek el értem, akkor már hálám valamilyen szinten üldözni fogja őket. Charles-al sincs amúgy semmi gond se, csak… ő valahogy túl jó nekem, Ericben pedig van valami, amiben mintha magamra ismernék, ezért is ő hozzá megyek oda, nem pedig a másik férfihoz. A táncba is hamar belekezdünk, amely számomra nem megy túl mesésen, de igyekszem mégis nem túl bénán viselkedni, de ezek a kedves hazugságok mégis, annyira nem tetszenek.
- De én nem ilyen vagyok, szóval… inkább csak őszintén, azt többre értékelem, az ilyesmin meg megsértődöm. – jegyzem is meg finoman. Nem akarok én bunkónak tűnni, tényleg nem, csak nem szeretem, hogyha hazudnak nekem, még akkor sem, hogyha nekem akarnak jót ezzel. Tehát ha Eric szeretne velem finoman bánni, akkor legyen egyenes és akkor jóban leszünk. Na de ideje kicsit komolyabb témák felé eveznünk, erről a helyről, na meg az ámisokról, akikről még nem tudok semmit, de ez a férfi nemsokára tesz róla, hogy ne maradjak tudatlak. Cseppet meglepődöm a közelebb vonáson, de mégse reagálok rá sehogy, tehát semmi negatívság, csak csendesen táncolok tovább vele, miközben halk szavait hallgatom.
- Hűha, léteznek ilyen emberek is? Ez érdekes… szerintem utánuk olvasok majd. – megfogott a téma és most már értem a hasonlatot is. Igen, tényleg hasonlítunk hozzájuk, ami meg is mosolyogtat cseppet és ha már rátértünk a mutáns létre, akkor rákérdezek a segítségre is. Azért vagyok itt, hogy tökéletesen tudjam használni a képességemet, tehát talán jó, hogy ezt most felvetem Ericnek.
- Hát nekem se egyszerű ez az egész, de nem szeretném megkérni Charles-t ilyesmikre, ő nagyon elfoglaltnak tűnik, meg nem is tudom. – vonogatom meg vállaimat kissé, majd amikor meghallom a direkt kérdést, csak lassan nézek bele a másik szemeibe és végül egy aprót bólintok is.
- De csak ha vállalod. Tudod, nem csak elméletileg szeretném hallgatni, hogy mit tegyek, hanem harcban is kipróbálni magad, te pedig biztosan nem félnék a tüzemtől. Vagy tévedek? – kérdezek rá kihívóan és most már talán érti, hogy én tényleges, fizikai összecsapást is szeretnék vele, de tényleg csak barátian, gyakorlásból.
- Képtelen vagyok visszafogni magam és ha nem használom úgy igazán az erőm, félek, hogy kirobbanok és nem szeretnék kárt tenni az intézményben. Egy diákot pedig nem kéne szintén felgyújtani, szóval… - na jó, tovább már nem akarok magyarázkodni, innentől kezdve talán egyértelmű a kérésem. Persze ő a felnőtt, hozzá igazodnék minden téren, hogy mikor ér rá és hol, már ha egyáltalán vállal engem. Tudom, hogy még nem ismer, de azt hiszem, hogy mindent tud már rólam Charles-nak hála, tehát van lehetősége átgondolni, bizonyára sejti, hogy nem kötelező most válaszolnia.

Tárgy: Re: Eric és Lisa Csüt. 21 Nov. - 20:25

Miután Jane gyorsan továbbállt, azt gondoltam, hogy majd gyorsan el fogok húzni, ám úgy tűnik, evés közben jön meg az étvágy. Magával ragadott az ünnepi hangulat, és lecövekelek, hogy nézzem a mulatozókat, amikor Lisa hozzámlépett, szinte magától értetődő, hogy nem maradok társaság nélkül. Különös, mégis szívderítő érzés tartozni valahova, és az év egy napján nem azon agyalni, hogy akik körülvesznek, csak szövetségesek, akik egy mardosó harcban támogatnak csupán.
- Lisa... rendben, legyen így. – Adom meg magam egy teli szájas vigyorral, mintha minimum mint valami pszichopata lennék. Ő csak szolidan mosolyog, úgyhogy ez így talán visszatetsző lehet az ő oldaláról. Inkább afféle mentornak tekintetem magam, mintsem igazi tanárnak, hiszen sosem diplomáztam oktatásból, szövetségeseket nevelünk itt ki, nem több, így a tegezés teljesen helyén való. Végülis fiatal felnőttekről van szó, nem kisgyerekről. Talán marconának gondolnak sokan a kimértségem miatt, viszont ha teljesen elzárkózom, akkor csak felőrlöm magam. Charles is sokszor próbál engem kinyitni, talán az ő hatása, hogy hajlandó vagyok emberi reakciókkal élni például Lisa irányában is.
Nekikezdünk a táncnak, teljesen természetes, hogy még nem összeszokottak a mozdulataink, illetve van bennünk némi tartás, amit tudatosan igyekszünk csökkenteni, ha már nem ellenérzésből vagyunk együtt, hanem érdeklődésből. Talán öreg vagyok hozzá, nem olyan, mint a vele egykorú tinik, de ha belegondolunk, itt a birtokon nem is igazán van egy érett nő sem, talán Raven, de vele mostanság olyan keveset beszélünk. Nem zavar az sem, hogy ügyetlenkedik, én sem vagyok túlzottan a parkett ördöge, így hát fel sem tűnik.
- Nem akartalak megbántani, számomra alap, ha egy hölggyel úgy bánunk, mint egy finom úrinővel. Bárhogyan is viselkedik, ő a világ közepe. – Vonom meg a vállamat, én ilyen vagyok, nem tudták kiölni belőlem. Én sem gazdagnak születtem, de a gesztusok pénztől függetlenek. Ellenben úgy tűnik, hamar túlteszi magát a dolgon, és vissza tudom hozni a vidámságát. Hagyom, hogy átgondolja, mit is akar válaszolni, láthatóan még mindig nehéz elfogadnia, hogy itt nem úgy kezelik, mint kint. Nyilván ez nem egy torz, gyilkos közösség, nem pszichopatákat nevelünk, viszont képesek vagyunk megérteni az indokaikat. Kicsit közelebb vonom magamhoz, de mégis kulturált módon, ahogyan suttogóra fogom a mondandómat, ez nem tartozik másra.
- Tudod az ámisok olyan emberek, akik elutasítják, hogy létezik modern technika, áram, telefon, tévé. Mi is hasonlóak vagyunk, a magunk módján. Elzárva élünk, csak egymásra számítunk, és közös eszme fonja össze a sorsunkat. Belső törvények szerint élünk, és nem tartozunk számadással. – Nyilván ez nem jelenti azt, hogy morális gátlásokat mellőzzük, de ezt Lisa magától is láthatja. A kérdése viszont meglep.
- Nos... őszintén szólva Charles az, aki nagyon rá szokott érezni arra, hogy mit is rejt az elme, hogyan lehet felszabadítani a tudást, nekem is ő segített egykor. Én inkább a lázadókat, a makacskodókat próbálom tergelgetni, mint amilyen Rejtély is volt egykor, most látod milyen kiváló kaméleon lett. Ha nem tudnám, hogy az Ethan kölyök itt ólálálkodik, simán elhihetném, hogy most Rejtéllyel beszélgetek. Viszont... a kérdésedre rátérve... dehogynem, amikor felnőttem, túlságosan magabiztosnak gondoltam már magam, és az erőterek gerjesztése kicsúszott az irányításom alól. Nehéz volt a visszatalálás, de most már tökéletesen uralom. Sok sakkjátszma kellett hozzá. – Utalok rá, biztosan tudja, hogy Charles-szal gyakran bocsájtkozunk virtuális harcokba, de ezzel csak a feszültséget vezetjük le, közben pedig beszélgetünk.
- Különórát szeretnél? – Kérdezem fürkésző mosollyal, és észre sem veszem, hogy megálltunk a zene ellenére is, és csak a kezét markolászom.

Tárgy: Re: Eric és Lisa Hétf. 18 Nov. - 19:05

Nem bánom, hogy ide jöttem ehhez a férfihez. Ha esetleg kiderülne, hogy zavarom, akkor szerintem úgyis szólna ez miatt, de talán nem lesz így. Hamarosan megtörténik hát a kölcsönös felmérés és köszöntés is, így kérem meg máris arra, hogy hagyjuk egyelőre a mutáns nevet. Nem akarom én ezzel megbántani, de… furcsa még, idő kell, amíg megszokom.
- Meglehet, de így, hogy „Lángom”, furcsa volt. Szóval egyelőre Lisa, aztán majd idővel változtatunk rajta. – ez talán egy amolyan arany középút, ami talán Ericnek se okoz majd problémát. A következő kérdése viszont cseppet meglep, így pislogok rá szép szemeimmel, majd végül egy szolid mosolyt villantok felé.
- Csak megadtam a tiszteletet és mivel idősebb nálam, ezért addig nem tegezem, amíg nem kapok rá engedélyt. – de hogyha szeretné, hogy tegezzem, akkor könnyedén átszokok ám arra. Igazából kényelmes lenne, csak mégis fura ez egy felnőttől, egy olyan embertől, aki tanít engem és segít is nekem, elméletileg. Tényleg, vajon… vajon tudna segíteni nekem abban, hogy tökéletesen irányítsam majd az erőmet? Meg fogom kérdezni, igen, rá kell kérdeznem, hátha foglalkozna velem. A kézcsók is megtörténik, ami azért újabb meglepettséget szül arcomra, de mégis, jól esik ez a kedvesség, tényleg nem volt ilyesmiben még részem. Máris egyre jobban örülök annak, hogy ide jöttem ma Eric-hez.
- Köszönöm! Igazán kedves vagy! - és akkor hát tegezem, ahogy szeretné. Ideje viszont rátérni a táncra, így halkan felkuncogok a boka összeverésen, majd végül együtt érkezünk meg a táncolókhoz, ahol kezeim a férfi vállaira tévednek. Nem húzódom hozzá közelebb, tehát nem fogok én kurvásan viselkedni vagy ilyesmi. Mike más volt, ő korban hozzám való, de Eric más… A tánc eleinte azért kellemesen megy, de néha mégis sikerül bénáznom egy kicsit. Szegény Magneto, össze lesz rendesen taposva a cipője a bál végére. Máskor kétszer meggondolja majd azt, hogy táncol-e velem.
- Jajmár, nem kell itt kedveskedni, tudom, hogy béna vagyok és ezzel nincsen semmi gond se. Majd fejlődöm és a jövőben jobb leszek! – jelentem is ki határozottan. Jól esik az udvariasság, de ettől függetlenül nem csípem a kegyes hazugságokat, szóval talán észreveszi majd, hogy ezt nem kellene. Jöhet viszont a pörgetés is, aminél már halkan fel is nevetek, majd ismét kezem a másik vállára talál, miközben folytatjuk nemrég megkezdett beszélgetésünket is.
- Igen, tudom, eddig egész jól alakul a dolog, csak akkor is furcsa. Az itteni emberek annyira mások, mint odakint… szerettem ott élni, de itt is azt hiszem, hogy jól fogom érezni magam. – mosolygok is rá bizalmasan, majd amikor rákérdez azokra a bizonyos ámisokra, akkor csak az agyamban kezdek el kutatni. Ahj, tiszta gáz, hogy ennyire műveletlen vagyok és hogy a suliban is csak arra hajtottam, hogy éppen hogy átmenjek. Persze, hogy nem tudom, de ahogy kiveszem Eric szavaiból, valamit elutasíthatnak, de vajon mit?
- Hát… nagyon ciki, de fogalmam sincs. – ismerem is be és mintha egy aprócska pír megjelenne az arcomon. Szégyellem magam ezért, de majd talán kisegít a másik ezzel a válasszal, én pedig ez után rajta leszek ám azon, hogy inkább témát váltsak.
- Egyébként ti szoktatok külön is foglalkozni a diákokkal? Csak… csak azért kérdezem, mert nekem nem nagyon akar mindig szót fogadni a tűz. Neked sose volt ilyen bajod a mágneses dolgokkal? – kérdezek is rá kíváncsian, mert valamilyen szinten hasonló az erőnk. Oké, az enyém elemi dolog, az övé pedig másabb, de mégis, mindketten egy bizonyos dolgot irányítunk. Kíváncsi vagyok, hogy neki mennyire is ment, hogy vajon mennyit kellett küzdenie ezért az egészért, hogy az legyen, aki. Én sokat gyakorlok, ezzel nincs gond – hiszen imádom a tűzet -, de mégis, néha talán túlságosan is figyelmetlen vagyok, fene tudja, hogy mi lehet a gond.

Tárgy: Re: Eric és Lisa Vas. 17 Nov. - 20:18

Lassan meg kell szoknom, hogy a gyerekek, akiket annak idején megkerestünk Charles-szal, mára már felnőttek, akiket pedig felveszünk, azok között is érett személyiségek találhatóak, nem lehet őket lekezelni, ugyanolyan motivációkkal bírnak mint mi. Végigmérem ugyan Lisát, de cseppet sem olyan pillantással, amellyel Jane-t illettem, hiszen láthatóan nemrég csapódott csak el valaki mástól, míg én magam még a szőke lánnyal kapcsolatban is benne vagyok a pácban, ettől függetlenül rendes tőle, hogy keresi a társaságomat. A kuncogására vállat vonva tűnödök el.
- Nos... Valahogy úgy vagyok vele, hogy a mutánsnév annyira meghatározó, sokkal inkább van jelentősége, mint a születésinek. Maradhatunk azonban a Lisánál is. – Biccentek végül magabiztosan, ahogyan neki tetszik. A Láng egyébként is túl rövid, ezért próbáltam ragozgatni. – Mi ez a magázás különben is? A tiszteletet nem így szokásom kívivni. – Teszem hozzá, ravaszkás mosoly az ajkaim tövében, míg a szemem aprót hunyorítva pillog rá, jelezve, hogy a szimpátiám az övé. Megindulunk lassan a táncparkett felé, ez a mai estén a második táncom, talán jobban fog menni, mint az előző, annak ellenére, hogy nagyon nem az én ünnepem ez. Talán kicsit zavarba hoztam a kézcsókkal, ám én egy régi kor gyermeke vagyok, nem változok a a huszadik század vége felé sem.
- Nem attól vagy úrilány, hogy hova születsz. A bók megillet, mert rászolgáltál. – Ütöm össze a bokámat, mint valami huszár. Ez azért is vicces, mert közben nácitiszt egyenruhában vagyok. Sebaj, legalább a katonás mozdulat így nem visszatetsző. Ahogyan ő is látja, nem számít, hogy ki milyen priusszal került ide, én sem fogom lemosni a gyilkosságaimat, a zsidó nyilvántartási számot pedig pláne nem. Ha tehetném, akkor sem élnék vele, jó, ha emlékeztet, hogy ki is vagyok valójában. Szembefordulunk egymással, és a zene ütemére mozogni kezdünk, miután átöleltem. Ha belelátnék a tudatába, bizonyára hevesen tiltakoznék, hogy nem vagyok foglalt, igazából én magam sem tudom, hogy mit akarok, de egy ilyen fiatal lánynak még élnie kéne, megtapasztalni, nem pedig ilyen vén rókákkal barátkozni, mint amilyen én vagyok. A külsőm ugyan harminc körülit tükröz, pedig ötvenöt is elmúltam már, csak hát a mágnesesség sokszor visszafiatalítja a vonásaimat. Ettől még nem lettem lelkileg zsémbes nyugdíjas, de azért tininek sem könnyen mondanám magamat. A tánc egyébként egész jól megy, legalábbis nekem, Lisa viszont botladozik, időnként nekem kell megtartanom. Ilyenkor megállok, és finoman ellenállok a lendületnek.
- Ugyan... csodásan táncolsz, bizonyára én vagyok botlábú partner, a te dinamikád nem hozzám termett. – Hazudom udvarisan, egy nő legfontosabb ismérve az önbizalma, ezt pedig erősíteni illik. A vállrántást látszólag észre sem veszem, nem ettől csökkennek az érdemei. Lassan, követhetően megpörgetem, nehogy elszédüljön, és amikor ismét előttem van, akkor jegyzem meg.
- Mondtam én. Kiváló. – Figyelmesen hallgatom őt, és máris ellent kell mondanom. – Beilleszkedni ide... korántsem bonyolult, próbáld meg. Ha körülnézel, csupa olyanokat látsz, akik örömmel jöttek. Ha lett volna megértő családjuk, vagy népszerűek lettek volna a barátaik körében, akkor ez egy üres terem lenne. Itt mindenki valamiért... kívülálló. Ezért értjük meg egymást. Többen gyilkossá lettek, akaratlanul. Vagy más törvénytelent tettek. Vagy csak mások voltak, mint az emberek. De itt... saját kólóniánk van. – Őszintén elmosolyodom, szeretek az ilyesmiről mesélni. – Tudod, hogy kik az ámisok? Mi is olyanok vagyunk, csak mást utasítunk el.

Tárgy: Re: Eric és Lisa Kedd 12 Nov. - 22:16

Eszem ágában sincs egyedül unatkozni az est további részében, amíg Mike azzal a fekete ruhás csajszival enyeleg, így hát útra is kelek és nemsokára kiszúrom Ericet is. Még nem beszéltem vele túl sokat, így négyszemközt még soha, de talán most jött el ennek is az ideje. Meg is szólítom tehát, így keltve fel a férfi figyelmét, aki láthatóan végig is néz rajtam. Kissé furcsa érzés, hiszen jóval idősebb nálam, de azért a mosoly nem tűnik el arcomról. Ahogy viszont hallom ezt a furcsa becézést, kissé felkuncogok.
- Lángom? Ez… ez olyan furcsán hangzik. Maradjunk a Lisánál, ha nem bánja. – oké, tudom, hogy ez egy mutánsoknak való suli, ahol mindenki kapott egy rá jellemző nevet, de… mégis csak nah, ezt én nem tudom még elfogadni. Meg kell szokni mindent és nem nagyon alakult még így, tehát a Lisa egyszerűbb, remélhetőleg ebbe a másik is benne van. Azt pedig nem tudom, hogy tegezhetem, amíg nem mondja, szóval megmaradok a kellemes magázódásnál, nekem végülis ez egy picit se gáz. Jó lenne táncolni is egyet a másikkal, elvégre ezért is jöttem ide, nem csak szimplán beszélgetni, így kezemet Eric felé nyújtom, miközben fel is kérem. Fura lehet, de hát miért ne? Nem szoktam visszafogni magam, ha akarok valamit. Ahogy viszont aprócska csókot lehel kezemre, úgy lepődöm meg és túrok balommal vörös tincseim közé.
- Öhm… hát eddig még senki se csókolt kezet nekem. Nem vagyok ám úrilány, szóval nem fontos ez így. – magyarázkodom is cseppet zavartan, mert ez most tényleg nagyon, de nagyon megdöbbentő volt, mégis, valahol jól esett. Itt tényleg normálisan emberszámba vesznek, nem törődve azzal, aki voltam és azzal, amit tettem.
- Azért én figyelnék Önre az után is, szóval akkor táncoljunk. – húzom is be a táncolók közé, igen csak határozottan, mivel nem látom értelmét a visszafogottságnak. Nem hiszem, hogy nőként nézne rám, hiába ez a gyönyörű, oly sok mindent mutató ruha és bár nem vagyok már kiskorú, azért ő mégis csak foglalt lehet. Szembe is fordulok vele hamarosan, majd kezeimmel szépen megfogom vállát és azért odafigyelve a tisztes távolságra kezdek el lépkedni úgy, ahogy ő. Mike-nál azért egy idő után már egész jól ment, és bár előfordul most is, hogy olykor Eric cipőjére lépek, azért egy zavart mosollyal kimagyarázom ám magam.
- Bocsánat… csak régen nem volt alkalmam ilyen bálokon részt venni, így még nehézkes ez a tánc dolog, de azért szeretném megtanulni. – magyarázkodom is rögtön, majd ez után hallom a kérdést is, mire nemtörődöm módon ismét megrándulnak vállaim. Hát, nem mindig viselkedem nőiesen, de ennyi baj legyen.
- Még csak pár napja jöttem el az árvaházból, mégis ki hívott volna el egy bálra? Alig ismerek valakit, szóval nem meglepő ez. De itt azért feltalálom magam. – mosolyodom is el, mert tényleg így van. – Bár ha tudnák, hogy mit tettem az előző… khm, családommal, akkor szerintem megvetnének és gyűlölnének. – buknak ki belőlem azok a szavak, amik egy ideje már nyomasztanak. Kemény csaj vagyok, szóval nem hagyom magam, de azért mégis, jó lenne valahova beilleszkedni, oly sok reményt fűzök még ehhez a helyhez.

Tárgy: Re: Eric és Lisa Kedd 12 Nov. - 19:49

Jane-nel végül egy kellemes beszélgetés, tánc után különválunk, én pedig a gondolataimba mélyedek. Bármennyire is próbálok többeket gyerekként kezelni, mutánsként sokkal hamarabb lesz valaki érett, felnőtt a felelősségre. Nyilván akadnak olyanok, akik nem számolnak ilyesmivel, és meg akarják kapni, amire vágyni, méghozzá a hatalmat, de a többség azért belátja, hogy mi az ami reális, megkapható, és így egy tizenhat éves lányka is egy hoszonéves felnőtt szintjén lehet agyilag, még ha a törvények mást is mondanak. Jane persze már bőven nem tizenhat, mégis vannak vele kapcsolatban aggályaim. Hogy nézne rám bárki is, ha teret engednék annak, amely hetek óta foglalkoztat? Nem, nem megyek fejjel a falnak. Az különben is Buldózer dolga. Azon tűnödöm, hogy lassan tényleg lelépjek a bálról, korábban sem szándékoztam maradni, csak a kis tündér váratlan feltűnése megakasztotta a mozdulatot, és most ismét valami hasonló történik, egy kevésbé ismert leányzó személyében. Természetesen találkoztunk már, voltunk nála a professzorral, illetve az iskola falai között is figyelemmel kisértem a tevékenységét, de kettesben még sosem voltunk. A figyelemfelhívó köszönésre szenvetlen mosollyal intek, hogy jöhet csak bátran. Végigtekintek a jelmezén, elismerően bólintok számára.
- Impozáns. Le vagyok nyűgözve Lángom. – Természetes, hogy tegezhet, testvérek vagyunk, akik együtt léptek szövetségre. Az, hogy mellettünk kibontatkoztatja a képességeit, korántsem jelenthet alárendeltségi viszonyt, nem kell itt udvariaskodnia. A kéznyújtásra előre lépek, és éppen meghajolva lágy csókot lehelek a karcsú ujjakra, majd a hátam mögé rejtem a saját kezeimet.
- Fordítva? Ugyan, nem a lovagkorban élünk, nektek lányoknak nagyon is jól áll, ha öntudatosak vagytok. Megtisztelsz, annak ellenére hogy nincsen ínyemre ez itt, de ma már ezt taglaltam valaki másnak, úgyhogy ne is figyelj rám. – Miután látom, hogy a keze még mindig nyújtásra kész, ismét megfogom, és hagyom magam odahúzni. Kissé fura, hogy a nagy és erős omegamutánst mostanság holmi tini lánykák irányítanak. Öregszem? Vagy csak túlságosan kevés a gondom mostanság, ezért hajlamos vagyok elmerülni a gyengébb nem dominanciájában? Amikor a parkettre érünk, próbálok alkalmazkodni az aktuális zeneszámhoz, a mai discokorszak mozgásához nem vagyok hozzászokva.
- Egy ilyen csinos lány egyedül jött a bálba? Megleptél. - Pillantok rá le, acélos tekintetemet az övébe fúrom, és mivel lassú a tánc üteme, fel is veszem a ritmust.

Tárgy: Eric és Lisa Vas. 10 Nov. - 19:39

Hosszú még az éjszaka és úgy érzem, hogy már megérte nekem lejönnöm ide. Jól éreztem magam Mike-al és mivel tudom, hogy még később a szobájában folytatjuk az iszogatást, na meg a beszélgetést is, ezért egyértelműen nem sértődöm meg azon, hogy kis időre magamra hagy. Ez egy bál, ami az ismerkedésről szól, mi is még csak most találkoztunk először, hát hogy várhatnám el tőle azt, hogy végig mellettem legyen? Ugyan… hülyeség lenne. Kíváncsian figyelem azért kis ideig, hogy kihez is sétál oda, majd ez után tekintek csak körbe, újabb partnert keresve magamra az este további részében, legalább egy kis időre. Ahogy nézelődöm, hamar ki is szúrom az egyik alapítót, aki most magányosan ácsorog az egyik asztal mellett.
~ Miért is ne?~ - nem hezitálok sokat, nemsokára már felé is indulok az ördög jelmezemben – a botomat most már nem hozva magammal -, és amikor mellé érek, kissé megköszörülve torkomat vonom magamra a figyelmét. Nem hiszem, hogy zavarná, hogy egy diákja jön ide hozzá, mivel ahogy láttam, én előttem mással társalgott, na meg, kissé hálás is vagyok azért neki, hogy ide hoztak. Eleinte még kételkedtem, most viszont egyre jobban érzem, hogy itt jó helyem lesz.
- Szép jó estét Magneto! – köszöntöm is még eleinte megmaradva az udvarias stílusnál, tehát a magázódásnál, ugyanis fogalmam sincs, hogy tegezhetném-e őt vagy sem és inkább biztosra megyek. Egy kedves mosolyt kap még tőlem, majd ez után kezemet nyújtom felé, csak úgy lazán, kérően.
- Tudom, hogy fordítva szokás, de nem táncolunk egyet? Unalmas a bál egyedül, és ahogy látom, Önnek sincs társasága. – nem tudom, hogy mennyire zavarja majd az enyém, de majd teszek róla, hogy ő is jól érezze magát. A bájos mosoly nem tűnik ám el szép pofimról, így ha esetleg megfogja a kezem, akkor lágyan húzni is kezdem a táncolók felé. Most amúgy ismét lassú zene szól – amit sajnos nem táncolok túl jól -, de talán jobb ez, mint a laza, azt valahogy zavaróbb lenne egy tanárral táncolni. Mert ő tanár vagy mégse? Pfú, fogalmam sincs.

/Jelmeze. (A szoknya itt is hosszabb, mint a képen. )/

Tárgy: Re: Eric és Lisa