Jake és Amy

Tárgy: Re: Jake és Amy Csüt. 31 Okt. - 17:18

Nem számítottam társaságra, így kissé meglepődöm ezen az egészen, de azért rendezem ám hamar arcvonásaimat és mivel láthatóan Jake egy ideig maradni szándékozik, ezért a könyvet is összecsukom. Nem leszek bunkó, hogy majd itt olvasgatok, miközben esetleg beszélgetni szeretne, sőt, örülök is annak, hogy egy újabb embert ismerhetek majd meg. Bár picit fura ez a stílus, amit képvisel, mégis, mindenkit úgy kell elfogadni, ahogy van, én is bizonyára érdekes személyiség lehetek néhány ember számára. Na de valahogy el kellene kezdeni a beszélgetést, így hát érdeklődni is kezdek tőle, de a válasza, meg ez a szemforgatás is.
- Öhm bocs, gondoltam próbálok ismerkedni, és ha te már láttál itt uszodát, megkérdezem, hogy merre van. De ha zavar, akkor akár olvashatok is tovább. – vonom meg vállaimat és próbálom nem kimutatni azt, hogy mennyire szarul esett most ez a viselkedés. De azért megjegyzem ám, amit mond, hogy hol van az a bizonyos uszoda, mivel a napokban fel óhajtom majd keresni azt is. Rég úsztam már, jót fog tenni és remélhetőleg senki se lesz majd akkor ott, amikor én.
- Aha értem. Fura, hogy ott nem figyelnek oda a kandallóra, lehet, hogy elromlott. De nem zavarsz, szóval nem ezért kérdeztem ám, mielőtt félreértesz. – igen, jobb megmagyarázni a dolgokat, most már nagyon úgy látom. Na de még nem fog lelépni, a fotel kandalló elé húzása nem erről árulkodik, na meg az se, hogy most ő kezd el kérdezgetni engem.
- Azért, mert esetleg szeretek vásárolni, az nem jelenti azt, hogy mindig azt teszem. Olvasni is szeretek, ezért most ezt csinálom, nincs ennek oka, hogy itt vagyok. Amúgy se lehetek mindig társaságban. – azt pedig inkább nem is közlöm vele, hogy még nincsenek igazán barátaim… inkább kicsit másképp fogalmazok. – Amúgy még csak pár hete élek itt, nem ismerek még túl sok embert innen. – szerintem nem gáz, hogy még nem alakítottam ki igazi barátságokat, ami késik az nem múlik, én úgy hiszem. Remélhetőleg barátnőim is lesznek és igen, akár közös vásárolgatások is, de nem pár hét után. A mutáns léttel valahogy a bizalmatlanság is együtt jár, így hát nehezebb kialakítani komoly dolgokat.
- A hely egyébként nekem is nagyon tetszik. – bólogatok is rá, miközben eszembe jutnak a kisebb felfedezőutak, melyek során azért akadt bőven ember, akit megismerhettem. Na de gépterem? – Komoly? Olyat még nem láttam… - vonom össze szemöldökömet is, mert ez tényleg meglepő információ most a számomra. Viszont mintha most már szívesebben beszélne erről az egészről, így bólintok is a kérdésére.
- Igen. Időnként segítettem otthon apámnak a munkában és volt, amihez kellett a gép. Na nem vagyok profi, de valamennyire tudom kezelni.– mesélek is róla egy kicsit, hogyha már így kérdez, és csak remélni merem, hogy nem untatom ezzel. Mondjuk, ha nem érdekelné, nem kérdezne és bármikor le is állíthat amúgy.
- És van kedvenc helyed is itt a kastélyban? – teszek fel ismét én is egy kérdést kíváncsian, mert nekem még nincs, de nagyon rajta vagyok az ügyön, hogy megtaláljam az én tökéletes kis helyecskémet, ahova sűrűn eljárhatok.

Tárgy: Re: Jake és Amy Hétf. 28 Okt. - 17:37

Hello, My Dear Angel!

A társalgóban ácsorogva nem vagyok egyedül, hiszen egy leányzó is ücsörög az egyik fotelban és olvasgat. Meg is ijesztem a jelenlétemmel, amiért bocsánatot is kérek. Nem is értem, hogy hogy ijedhetett meg tőlem, vagy miért. OK, nem köszöntem meg minden, de ennyi erővel én is riasztónak találhattam volna azt, ahogy ott ücsörög egy szál magában a fotelban és hulla csendben olvas. Na ja… Olvas? Nem szeretek olvasni. Egyszerűen baromira nem köt le a dolog és inkább nézek valami frankó filmet, vagy játszok valami régi videójátékot, mint hogy olvassak. Maximum a dolgozatokra nyitom ki a könyvet. Azt se szívesen…
A bocsánatkérésemre Amy egyszerűen csak legyint, hiszen tényleg ő volt nagyon ijedős. Bármikor betoppanhat valaki ide, nem ijedhet meg minden egyes személytől. Talán egy légy s van idebent. Búúú! Nem igazán tudok mit mondani arra, hogy olvas. Nem közölhetem vele, hogy az mennyire gáz és hogy én utálok olvasni. Azt hiszem, hogy egyből megszakadna a kellemes társalgás. Már ha ezt annak lehet nevezni…
- Igen, mint mondtam, úsztam. Igen, uszodában… Az alagsor alatti szinten van, a gyakorló terem mellett. Kb. - mondom , majd forgatom meg a szemeimet. Miért kell itt állandóan mindent megmagyarázni? Nem vagyok én térkép, hogy mindenről beszámolót adjak, sőt ha már itt tartunk GPS sem, hogy elmeséljem, “itt forduljon balra!”
- Csak a hajam nedves még kicsit, és nincs kedvem megfázni. Na nem mintha nem lenne itt gyógyító a suliban, de valahogy nincs most kedvem ahhoz, hogy külön kérésekkel zaklassak másokat. Melegre vágytam, amit egy kandalló adhat, és a fiú részlegen még nem fűtöttek be. Gondolom úgy vannak vele, hogy mi kevésbé szeretünk egy ilyen részen bandázni, úgyhogy marad a vegyülés. Új ismertségek, barátságok köttetése és a többi szokásos klisé… - mondom, majd a kandalló elé húzom az egyik fotelt és lazán ledobom magam, és elterülök mint a nagy Alföld.
- És te miért nem a barátnőiddel vagy mondjuk vásárolni? A lányok szeretik az ilyen dolgokat nem? - kérdezem vigyorogva. Bár ahogy a lányra nézek, nem feltétlen az a fajta, aki csak úgy elmegy vásárolgatni a barátnőivel. Az sem biztos, hogy vannak barátnői.
- Mikor kerültél ide? Beilleszkedtél már? - teszek fel ismét egy csomó kérdést, és igazából eszembe sem jut, hogy valószínű, hogy baromira zavarom az olvasásban. Hiszen nem rakta el a könyvét, egyszerűen csak összecsukta. De végül is azt mondja, hogy nem zavarom ,szóval tovább ömlik belőlem a szó. Csak fecsegek és élvezem a kandalló adta kellemes meleget és érzem, hogy a hajam is megszárad. Mivel nem hosszú, elég neki néhány perc.
- Egész frankó ám ez a kastély. Olyan dolgok vannak itt, hogy el se tudod képzelni. Van számítógép terem is. - meresztem a szememet és furcsán fintorogva ejtem ki a szót.
- Nem nagyon értek hozzájuk, de lehet, hogy itt majd megtanulom használni őket. Te szoktad használni a számítógépeket? - teszek fel ismét egy kérdést, majd a lábamat lazán átteszem a fotel karfáján és lóbálni kezdem, miközben Amy arcát vizslatom és remélem, hogy nem áll fel és hagy itt néhány perc után.
Bár simán elképzelhető, most hogy elmondtam, hogy milyen egyéb szórakozást is találhat magának inkább fogja magát és a számítógépet választja helyettem. Végül is, az legalább nem beszél annyit…

Tárgy: Re: Jake és Amy Vas. 27 Okt. - 16:55

Egyszerűen annyira sikerül belemerülnöm a könyvembe, hogy nem veszem észre azonnal azt, hogy már nem vagyok egyedül, hanem egy srác is van a közelemben. Kissé meg is ijedek ennek hatására, de hamar rendezem ám vonásaimat.
- Áh, nem gond, én vagyok figyelmetlen. Ez egy suli, nem meglepő, ha mindig összefut valakivel az ember. – mosolyodom is el, tehát tényleg nincs gond, nem kell itt szájhúzás vagy hasonló, amúgy se vagyok haragtartó. A kérdése viszont kissé fura, főleg, mert még idegen a számomra, de azért megválaszolom, ne tűnjek már bunkónak. Láthatóan nem nagyon tud mit kezdeni a dologgal, így felvonom cseppet szemöldökömet is, miközben a másikat vizslatom.
~ Most meg mi lelte? Cool? Fura… ~ - hát igen, nem nagyon tudom, hogy miféle fiúval hozott össze a sorsom, de kezdem úgy érezni, hogy nem feltétlenül vagyok én más, mint a többiek, akadnak még bőven különcök is, mint mondjuk Jake. Viszont mivel érdeklődni próbál, ezért felemelem könyvem és annak borítóját a másik felé mutatom, így láthat a fekete éjszakában egy hatalmas kastélyt, körülötte egy sárkánnyal és néhány emberrel a bástyákon.
- Cordric legendája. – mondom is ki a címét ennek a bizonyos fantasy könyvnek. Nem hiszem, hogy ismeri, de hát soha se lehet tudni. Idejét látom viszont magam is érdeklődni, ezért kérdezek rá a hajára, a válaszon meg kissé megdöbbenek. Megigazítom dús tincseimet, majd végül az ajtó felé tekintek, ez után a kandalló irányába, majd ismét a srácra.
- De hogy-hogy a női részlegre jöttél szárítkozni? Ez a lányok szintje, a fiúké lejjebb van. – jó kifogás ez a hajas dolog, de átlátszó is egyben. Egy kisebb vigyor alakul ki arcomon, mert azért tényleg fura ez így. Persze bejöhetnek ide a srácok is, de mégse ide járnak ilyen dolgokkal.
- Amúgy nem zavarsz. Inkább elmondhatnád, hogy hol úsztál. Van itt uszoda is? Én még sose láttam. – ragyognak fel szemeim is, mivel egyszer kipróbálnám itt az úszást, de eddig tényleg rejtve maradt előlem az uszoda. Vajon merre lehet? Fent? Lent? Talán Jake majd segít egy kicsit és egy másik alkalommal majd felfedezem magamnak azt a helyet is.

Tárgy: Re: Jake és Amy Csüt. 24 Okt. - 14:28

Hello, My Dear Angel!

A tűzhöz sietve igyekszem melegedni, amikor meglátom, hogy nem csak én vagyok a társalgóban, hanem egy leányzó is ücsörög az egyik fotelben. Ráköszönök, mire a hölgyemény ijedten pislog fel és közli, hogy megijesztettem. Megcsóválom a fejemet és bocsánatkérően megvonom a vállamat.
- Bocsi, nem volt szándékos. - húzom el kicsit a számat. Bemutatkozom, és a leányzó is hamarosan elárulja a nevét. Amy. Milyen szép név! néhány észrevétlen pillanatig legeltetem a lány szép haján és arcán a tekintetemet, majd visszafordulok a tűzhöz és ismét kinyújtom a kezemet.
- Olvasol? Uhh... Öhm... - "az tök gáz." akarnám hozzátenni, de végül mégiscsak ráharapok a nyelvemre. Nem kellene elcseszni az első benyomást, igaz? Megvonom a vállamat és folytatom a félbehagyott mondatot:
- ... Az cool. És mit olvasol? - igyekszem csevegést kezdeményezni és eszembe sem jut, hogy frankón zavarom a csajt, mert OLVAS. Ja... Ez az, amit én nem nagyon szoktam. Nem is vagyok annnyira jó tanuló. Persze eszem az mindig is volt, de a szorgalmam valahol a béka segge alatt, így megelégszem az erős 3-as, gyenge 4-es kategóriával.
- Ja, hogy a hajam? - nézek felfelé a szememmel és beletúrok egy kicsit nedves tincseimbe.
- Úsztam. - jelentem ki egyszerűen és leülök a kandalló előtti szőnyegre.
- Azért jöttem ide, mert tudtam, hogy itt jó meleg lesz. Ha olvasni akarsz, akkor befogom, folytasd csak. - vigyorodom el. A lábaimat felhúzom, lágyan rádőlök a kezeimmel a térdemre és úgy pislogok fel a lányra féloldalas mosolyt varázsolva az arcomra.

Tárgy: Re: Jake és Amy Szer. 23 Okt. - 18:12

Fogalmam sincs, hogy mióta ülhetek már itt egymagam, a könyvet lapozgatva, de az tuti, hogy vagy 10-15 oldalt már haladtam. Egyszerűen annyira magával ragad ez a lovagi kor, amelyben még a sárkányok is felütötték a fejüket, hogy nem érzékelem azt, hogy valaki más is betér ebbe a társalgóba. Még azok a kezek se tűnnek fel, amelyek valahol a közelemben indulnak meg a kandalló felé, így kissé fel is ugrok ültömben, amikor meglátom az idő közben a kandallóhoz érő srácot, aki már köszönt is engem.
- Szi… szia. Kicsit megijesztettél. – pislogok rá aprókat, és láthatja is rajtam, hogy tényleg nem számoltam most az érkezésével, se azzal, hogy itt van. Csak egy gyors pillantás, amíg felmérem, hogy kivel is van dolgom, majd már az ölembe is ejtem lassan a könyvet, de még fogom azt, nem csukom össze, hiszen ki tudja, hogy ez a fiú itt fog-e még maradni vagy tovább áll. Amúgy se nagyon megy nekem még mindig ez a beszélgetéses téma, bár azért alakulok.
- Én Amy, nagyon örvendek. – egy kisebb mosolyt erőltetek az arcomra és csak most esik le, hogy érdeklődött is felőlem. De most mégis, mit kéne mondanom? Nincs velem semmi, amúgy se ismer, tehát ez olyan fura kérdés most tőle…
- Hát én csak tudod olvasok. Semmi extra nincs velem. – emelem is feljebb a könyvet, ezzel is utalva rá, hogy tényleg nem csak úgy díszből ücsörgöm itt, mint valamiféle szobor vagy szellem. Viszont most, hogy így jobban megnézem a fiú arcát, feltűnnek ám azok a nedves tincsek, így lassan felé is mutatok ujjammal.
- Miért vizes a hajad? Meg fogsz fázni… - kérdezek rá kíváncsian, majd egy kis tanács, amiért nem ártana vigyáznia. Persze semmi közöm hozzá, nem az én dolgom, de… már nincs olyan meleg, mint nyáron volt, talán tényleg nem ártana odafigyelnie és a kandalló melege nem biztos, hogy elég lesz neki.

Tárgy: Re: Jake és Amy Hétf. 21 Okt. - 20:52

Hey, My Dear Angel!

Mivel most éppen nincs órám, ezért totálisan halálra unom magam. Azt hiszem, hogy valami elfoglaltságot kéne keresnem, de... Ajánlottak valami géptermet, de a fene sem ért még ezekhez a nagy masinákhoz. Majd egyszer megtanulom használni őket, de egyelőre elvagyok én a walkmenemmel is. Köszönöm szépen, ennyit a technikáról! Nedves hajjal sétálgatok a társalgó felé, hiszen tudom, hogy ott van egy frankó kandalló. Az kell most nekem! Habár imádok úszni és a birtok úszómedencéje egyszerűen cool, most mégis jól esne a meleg. Egy egyszerű fekete melegítőnadrág van rajtam, fehér sportcipő, és egy fehér póló, mely eléggé feszes ahhoz, hogy kiemelje kidolgozott felső testemet. No, nem ezért hordok ilyen pólókat, egyszerűen csak már kinőttem ezeket és nem ártana újakra beruházni. Majd... Egyszer... Nem vagyok egy vásárolgatós pasi, szóval nem sűrűn járok el ruhaboltba. Így hát sportosan, lazán, dögösen sétálok be a társalgóba. Fejemen a fülhallgatóm, így először nem is veszem észre, hogy van itt valaki, de ahogy közelebb sétálok a kandalló melegéhez, kinyújtott kézzel, észreveszem, hogy valaki azért mégiscsak ücsörög a fotelban. Lassan letolom a fülhallgatót a fülemről és úgy pislogok a csinos lányra.
- Helló! Öhm... Mizujs? - nem valami eredeti, de kicsit meglepődtem, hogy van itt más is, így csak állok bambán a kandalló mellett, a kezeimet pedig elveszem a tűztől, hogy a zsebembe dughassam őket. Lazán nekidőlök a kandalló szélének és úgy pislogok a lányra.
- Jake vagyok. Hát te?

certified zombie hunter @ caution 2.0

Tárgy: Jake és Amy Hétf. 21 Okt. - 20:16

Nagyon tetszik ez a hely, ezért nem is ritka az, hogy megforduljak itt. Egyik nap véletlenül nyitottam be ide, de azóta sűrűn visszajárok, ahogy azt ma is teszem. Nem csak unatkozva akarok ücsörögni a következő néhány órában, ezért a kezemben tartok egy fekete, vaskosabb könyvet, amelyet majd olvasni szándékozok a társalgó egyik puha foteljében, amely oly közel van a kandallóhoz. Az az én kedvenc helyem, és ahogy látom, még szabad is. Az mondjuk kissé meglep, hogy sehol senkit se látok, de hát ez van, nem lehet mindig, mindenki egy helyen és ahogy tapasztaltam, folyamatosan érkeznek új diákok az iskolába. Vajon Jer is ide téved majd? Ahj, fogalmam sincs, hogy mi lehet vele, de magamat se értem, hogy miért kattogok rajta ennyit.
~ Inkább az olvasással foglalkozz! ~ - korholom le magam kissé, miközben végül a fotelhez is érek, melyben el is helyezkedem, így a fekete sportcipő most az ülőalkalmatosság elé kerül, én pedig már bele is huppanok a helyecskémbe. Ha esetleg valaki bejön, akkor viszont egy nagyjából átlagos lányt láthat, mivel szárnyaimat most összehúztam, így a foteltől nem látszanak – egyelőre -, tehát tényleg full normálisnak nézek ki a világoskék színű farmernadrágomban és a hófehér pulóveremben, melynek háta természetesen ki van alakítva a szárnyaimnak, de ugye ez most nem látszik. Hajam kibontva, most egyenesen omlik előre vállaimra és szemeim körül is kevéske, kékes smink található.
Lassan nyitom ki a könyvem a könyvjelzővel jelzett résznél, majd még egy pillantás a kandallóban ropogó fákra, ez után pedig fejem lehajtva merülök el a kalandba, amely ennek a fiatal fiúnak az életéről szól. Oly sok ilyen mű van, én pedig egyszerűen rajongok értük, így talán nem meglepő az sem, hogy időről időre egy újabb lapozás következik, én pedig szinte ki is zárom most a külvilágot.

Tárgy: Re: Jake és Amy