Logan & Jill

Arra, hogy Jill életét meg akarják váltani hümmög csak magában. Nehezen tudja elképzelni, ki lehet az a bátor, de nem haladhat valami jól, ha őt így akarja megvesztegetni a lány. Más kérdés, hogy percekkel később kiderül, hogy a csajnak nem jön össze a terve. Amikor megtudja, mi lesz ebből, az arca megfizethetetlen.
-De.
Hagyja, hagy tomboljon a lány, ha nem akar a természetben új életet kezdenie, úgyis szednie kell a lábát hazafelé, a sulin kívül pedig minden más vagy egy napi sétára van innen. Persze, pár óra alatt eljuthatna az autópályához is, hogy stoppolhasson, de lássuk be, ilyenkor, ezen a környéken még Logan a legrendesebb tag, aki erre járhat, ami nem túl jó kilátás. Azért a motor reccsenésére összeráncolja a homlokát.
~Ezek szerint, nem lesz boldog a motor gazdája...bárki is az...~
Leszáll a motorról, a lányhoz sétál, és érzelem mentes arccal kikapja a kezéből az iránytűt, majd zsebre vágja.
-Három órád van villanyoltásig. Húzz bele, vagy szobafogságot is kapsz, és ha kell, ott állok majd melletted egész héten. Na nyomás.
Azzal Logan meglódul előre, nem törődve a gallyakkal, majd leveti magát egy szakadékba, és nagy robajjal tör utat magának az erdőben. Jill-nek esélye sincs tartani vele a lépést, bár amúgy sem sok hajlandóságot mutatott rá, hogy szaladjon.

Mire a lány hazaér, a tanár már várja őt, bármikor is történik ez.
-Menj a szobádba. Ha a következő héten meglátlak a sulin kívül, akkor a következő túra nem lesz ilyen rövid.
Az ígéretét egyébként betartja. Fél szemét valóban a lányon tartja egész héten, és most kivételesen a saját tivornyáiról is elmond pár napig, hogy minden alkalommal, amikor meghallja a lányt, ahogy megpróbál kiosonni, ott teremhessen előtte. Három napig tud csak azonban aktívan őrködni, mert aztán halaszthatatlan dolga támad, és muszáj rábíznia Jill őrzését egy X-menre, amíg távol van.

//Köszi a játékot @->>-- //

-Képzelem... - feleli, ezúttal már több gúnnyal a hangjában. Tény, hogy találkozott már idegesítőbb nőszeméllyel is még az a rövid idő alatt is, amire vissza tud emlékezni, de azért ő sem piskóta.
Az viszont egyre furább, hogy milyen irányba terelődik ez az egész. Eleinte valami cselre gondolt a részéről, de most már abszolút biztos benne, hogy ez a vonzó lány teljesen komolyan gondolja, hogy így szeretné megúszni a büntetést. Na igen, megvan az előnye annak, ha valaki egy olyan suliban tanít, ahol a legtöbb diák már nagykorú, nem igaz? Gázt ad, és szinte kirepülnek a garázsból, majd egy éles kanyart követően megindulnak azon az úton, ami mélyen a távoli erdőbe vezet.
-Alkohol megvonáson, te? - Kérdi, túlkiabálva a gép zúgását alattuk. - Egyébként, viccen kívül, észrevettem. Általában azonnal kiszúrom, ki bulizott az éjjel, te pedig...nos, van egy olyan érzésem, hogy reggel is azzal kezdtél néha, amikor belépsz az órámra, vagy csak elmész mellettem. Mostanában viszont ez annyira nem jellemző, jó neked!
Lekanyarodik egy ritkán használt földútra, majd újabb, és újabb kanyar, míg végül olyan érzés az egész út, mintha csak egy marha nagy kört mentek volna. Mondjuk a végére rengeteg erdő van köztük, és az iskola között, más pedig semmi. Ezen a ponton leszáll a motorról, és Ha Jill sem ül már rajta, kinyitja az ülés-t, és az alatta lévő csomagtartóból elővesz egy üveg vizet, és egy iránytűt, majd mindkettőt Jill-nek passzolja.
-Nagyon remélem, hogy én voltam az első, akinél bepróbálkoztál ezzel. Más tanár nem lenne olyan jó fej, hogy ezt elhallgassa. No, a suli durván 5 órányi járásra van innen, keleti irányban, és ha belehúzol, talán még visszaérsz sötétedés előtt. Ha sikerül, megúszod a szobafogságot, ha nem...reggel majd megpróbálunk megkeresni. No, sok szerencsét.
Ez után nem megy sehova, csak várja, hogy a lány meginduljon. Teljesen azért nem hagyja magára az erdőben, mert mégiscsak utálná a halálával járó rengeteg papírmunkát, viszont olyan messziről tartja szemmel, hogy ne tudhasson róla.

Cseppet lekezelően sandít a lányra, amikor arra hívja fel a figyelmét, hogy a történtek után ő sem tűnne minta pedagógusnak, de még tűrhetőnek sem. Szinte olvasható az arcáról a felelet: "Ki a francot érdekel? Engem aztán nem", és valóban így van. Ugyan hol találnának még egy olyan tesitanárt ebbe az iskolába, aki képes túlélni a diákokat?
-Valójában arra gondoltam, hogy össze költöztetlek a három legárulkodósabb tízévessel, és megveszem nekik az én kicsi pónim zenéjét kazettán. Bezárni nem sok értelme lenne, ha azt szeretném, hogy kevesebbet rongálj, nem igaz?
Azért, valami hatással csak van a lányra. Egyrészt, egyre trágárabb lesz, bár ez már a megszokott reakció mindenkitől, aki túl sok időt tölt vele, viszont a csaj is kezd megnyílni előtte.
-Elhiszem - mondja komolyan arra, hogy a lány megélt már pár borzalmas dolgot, a pajeszos dolgot meg elengedi a füle mellett.
-Valószínűleg keményebb életed volt, mint a suliban bárkinek. Persze, amilyen kibírhatatlan vagy, ez nem is csoda, de azért szép, hogy nem hagyod, hogy megtörjenek.
Szavai ellenére viszont esze ágában sincs elereszteni a lányt. a Büntetés az büntetés, amit nem úszhat meg, bárhogy is toporzékol a dolog ellen. Erre ő is rájöhetett, mert hirtelen valami fura történik.
-Máshogyan? - Kérdi először értetlenül, de ahogy a lány közelebb lép, rögtön leesik neki, mire céloz Jill. Nem kicsit lepődik meg a dolgon, de nem ellenkezik a közelsége ellen, és a simogatást is hagyja. Kibírhatatlan egy nőszemély ez a Jill, de tény, hogy ha egy bárban próbálná felszedni, mostanra már az ágyban lennének, még akkor is, ha egy kicsit meglepi, hogy egyáltalán megfontolta a dolgot.
-Ó...
Szabad kezével átkarolja Jill derekát, hogy szorosan magához húzza őt, és mosolyogva hajoljon a nő füléhez, és suttogjon bele.
-Szeretnéd, hogy máshogy izzasszalak meg, hmm? Rendben, de ne itt, kövess.
Ez után ellép tőle, de a csuklóját nem ereszti, és így húzza őt magával a garázsba, ahol a cél természetesen az egyik motorbicikli.
-Pattanj fel, elmegyünk egy nyugodtabb helyre, hogy megbeszéljük ezt a nézeteltérést.

-Hát persze, hogy lenne... - feleli lekezelően, és már tényleg csak az hiányzik, hogy összeborzolja a lány haját, amire egyre erősebb amúgy a kísértés, főleg amikor arról kezd el hadoválni, hogy simán bevennék az igazgatók a kislányos színjátékát.
-Úgy érted, a gondolatolvasó, és a háborús bűnös? Na jó, az utóbbiban nem vagyok biztos, de az a manus még úgy is kevésbé hinne neked, hogy nem látja mi megy a fejedben. Persze, ha minden vágyad az igazgatóval is szájalni csillagvirág, akkor megteheted, ha itt végeztünk, és bírod majd szusszal.
A két hetet nem érzi úgy, hogy magyaráznia kellene. Hogy az előbb még csak egy hét lett volna? Nos, igen, van egy olyan érzése, hogy lesz ebből még három is, amire véget ér ez a nap, és végre kioszthatja azt az egy hónapos szobafogságot is a leányzónak, de aztán lehet, hogy az a két hónap túl kevés lesz, és ő lesz az első, akinek sikerül összeszedni egy évszaknyi elzárást az iskola történelmében.
-Maradjunk annyiban tündibündi, hogy ha így folytatod, akkor amire újra elhagyhatod a sulit, nem kell majd aggódnod a korhatár miatt.
Közben egyre nehezebben tudja eltitkolni, mennyire kezdi az őrületbe kergetni ez a lány. Logan alapból sem arról híres, hogy nehéz lenne kihozni a sodrából, ez a csaj viszont már kezd olyan mértékben teperni a Darwin díjért, hogy szinte azt kívánja, bárcsak részeg lenne Jill, abból legalább ki tud józanodni.
-Nem érdekel, mit akarsz.... - jelenti ki határozottan, és most már dühösen, aztán a törött, de már gyógyuló karjából lassan, és hangosan kúsznak elő a pengéi, felsértve a bőrét. Vére nagy,m kövér cseppekben hullik a betonra, az arcáról pedig üvölt, hogy üvölteni szeretne, de nem engedi magának.
-Le tudom futni törött lábbal, ha kell - jelenti ki, összeszorított fogakkal, aztán egy pillanat alatt visszarántja a karmokat, és a csillogó halálos fegyverek újra kiadják azt a jellegzetes hangot, mielőtt végleg eltűnnének, a sebek pedig másodpercek alatt beforrnak a bütykei között.
-Te tényleg fájdalommal akarsz elrettenteni valamitől ENGEM? El tudod képzelni milyen érzés, ha ketté szakítják a tüdőd, fejbe lőnek, kinyomják a szemed, felgyújtanak élve, vagy a falhoz passzíroz egy 50 tonnás fémmonstrum, ami padlógázzal ütközik beléd? És aztán fel kell állnod, és folytatnod a harcot, újra, és újra, és újra, mert neked a halál nem opció, minta többi mázlistának, kik eszméletüket vesztik a gyomrukat szaggató láncfűrész fogaitól, és véget ér a dolog, mielőtt az ellenség igazán bele jönne.
Mély levegőt vesz, aztán eddig ökölbe szorított keze ellazul, a másik pedig, ami Jill vállát fogta, na az viszont nem ereszti őt. Viszont, cserébe sokkal nyugodtabban, és halkabban folytatja a beszédet:
-Szerencsédre, minden apróbb kellemetlenségért nem megyek ölre... - beszéd közben pedig finoman megmozgatja újra egészséges csuklóját - Ezért aztán, elfelejtem az előzőt, ha végre nem nyafogsz, mint egy kislány, és elfogadod a büntetésed. Vagy, megpróbálkozhatsz megint lenyomni, de ajánlom, hogy adj bele mindent, mert aztán én jövök.
Ezek után elhallgat, és és gyilkos tekintetével, illetve rezzenéstelen arcával a lány szemeit figyeli csak, amíg Jill eldönti, hogy mit szeretne, meglepetés tesi órát, és egy hét szobafogságot, vagy fél évet a gyengélkedőn, és orvosi igazolást a fémérzékelő kapukhoz.

-Csak akkor, ha rájönnek - feleli halkan, és mégis kitöltve szavaival a termet, mint egy lassan bekúszó óriási gleccser - szóval ha nagy a gáz, majd oda áslak, ahova a többieket is.
Egyébként sem nagyon hatja meg, hogy mit szólnak hozzá az igazgatók, hogyan nevel. Neki aztán ne okoskodjon valaki a biztonságról, aki szuperszónikus géppel küldözgeti őket veszélyes helyekre. Egyébként is, felvették ŐT tanárnak ide, tudhatták mire számítanak.
-Egyébként meg, mi a nagy terv, eléjük állsz, és elsírod nagy szemekkel, hogy a gonosz Logan bácsi túl szigorúan büntetett meg, amiért összetörted azt a párzó amőbákat, vagy mi a rákot ábrázoló kerti szobrot? Hajrá, lesz rá alkalmad bőven a következő héten, amikor nem hagyhatod majd el a sulit.
A lány csuklóját amúgy nem fogja annyira erősen, hogy fájdalmat okozzon, csak akkor szorít rá, amikor próbál kiszabadulni...ami akár lehet folyamatosan is, ezt a nebulót ismerve, de az már az ő baja. A bulira azért kicsit felhorkan.
-És mégis hova készülsz, Európába? Rossz hírem van Tündibündi, ilyen kislányos arccal tuti nem kapsz piát személyi nélkül, 20 évesen meg nem kapsz piát ebben a dilis országban. Én sem értem, hogy miért, a részeg diákok legalább néha megnevettetnek, de ez nem az én bajom. Te meg inkább örülj, mert ha ittasan futtatnálak meg, még hánynál is.
A bámészkodók nagyon nem hatják meg, még az a manus sem, aki az európai alkohol turnéra zavartan vakarja meg a tarkóját, és hajtja le a fejét. Az úthoz érve már nem vitatkozik tovább a lánnyal, csak szembe fordul vele, és rámosolyog, nem kevés kárörömmel.
-Na jó, felkészültél a...
Vigyora fájdalmas grimasszá változik, és a lány kezét tartó kezére téved a tekintete, ami ugyan még mindig fogja a lány csuklóját, de eléggé fájdalmas...nos igazándiból a létezés is fájdalom annak a kéznek. Az adamantium váz sértetlen marad természetesen, és a csontok nagy része is, de ha valaki most megröntgenezné, eltiltaná egy darabig mindentől, amihez két kéz kell az tuti. Neki mondjuk elég egy is, hogy megragadja Jill vállát, igaz ezúttal ez a bal lesz.
-Hát ez nagyon hülye vicc volt - jelenti ki, kissé sziszegve, és ezúttal minden játékos rosszindulat eltűnik a hangjából, felváltva azt igazi, könyörtelen rosszindulattal.
-A következő bulin úgy fogysz kinézni, mint aki a börtönből szabadult, és azt fogod kívánni, bár így lett volna.
Vár még egy kicsit...pár percet legalább, amíg az a rengeteg repedés elmúlik a csuklójában. A fémváz remekül helyén tartja a csontokat, szóval nem tart sokáig helyrehoznia kárt, de addig nem kellemes érzés, egy cseppet sem az.

Logan egészen biztos benne, hogy ha azt látná, ahogy Jill így beszél egy másik tanárral, a hasát fogná a röhögéstől, de legalábbis csak csendben vigyorogna a háttérben, óriási kárörömmel. "Jöhet a fejmosás, aztán mehetsz a dolgodra". Nem semmi, mennyire felvágták a  nyelvét ennek a csajnak, a baj csak az, hogy amíg ő talán a legkiállhatatlanabb diák ebben a suliban - a Xavierről van szó, úgyhogy ez kétséges - addig Logan biztosan a legborzalmasabb lidérces álma azoknak a diákoknak, akik ragaszkodnak a testi épségükhöz.
-A fejmosás nem az én stílusom - jelenti ki halkan, aztán picit mosolyra is húzódik a szája széle. Jill nem nagyon töri magát, hogy hihető legyen a lódítása, és komolyan, kezdi érteni, miért ússza meg élve a gaztetteit ez a csaj. Van benne valami bájos, őt azonban nem fogja megtörni lágy érintésével, és azzal a két szép szemével. Gyengéden nyál a lány keze után, és húzza végig az ujjait a karján, amíg ujjait a csuklója köré nem tudja kulcsolni, ezzel maradásra kényszerítve, és úgy fordítja meg őt, hogy szembe kerüljön vele. Ó nem, távozásról szó sincs.
-Nem mondta senki, hogy futnod kell Tündibündi. ÉN fogom körbeszaladni a sulit háromszor, ahogy csak bírom, és közben szorítom a csuklódat. Persze ajánlatod neked is futnod, de ha úgy jobb, húzlak magam után a földön is.
Ellent mondást nem tűrő, szigorú hangja elhallgat, és a lányt maga után vonszolva megindul a lépcsők felé. Kemény dió ez a lány, és ha osztálytársak lennének, még az is lehet, hogy közösen züllesztenék ezt a sulit, jelen helyzetben viszont...á, senki sem hinné el, hogy épp tanárkodni próbál,m, szóval maradjunk a hokimeccs megbosszulásán.
-Mi olyan halaszthatatlan, akartál ütni még egy lyukat a Kolosszeumba? Nos, el kell halasztanod a jövő hétre, hacsak addig nem kaplak rajta megint valamin.
És könyörtelenül vonszolja őt magával lefelé a lépcsőn, hamarosan pedig az iskola kapujában találják magukat, ha a lány nem ellenkezik NAGYON hatásosan. Logan legfeljebb akkor enyhül meg, ha esetleg tűsarkú cipő lenne a lányon, ebben az esetben ugyanis kap fél perce, hogy átbújjon valami kényelmesebbe, de aztán nincs mese, irány az utca.

Félig meddig arra számít, hogy a vadóc lány rátámad, és lelkiekben fel is készül rá, hogy valamilyen módon védekeznie kell, de aztán csak az ismerős megilletődött tekintettel találja szembe magát. Ha csak egy pillanatra is, de Jill úgy néz rá, mint amikor a házi egér a sajtkamra kifosztása után találkozik a macskával hazafelé menet. Na igen, mindig jó érzés, ha örülnek az embernek.
-Ez egy elég összecsapott munka. - Jelenti ki komoly, határozott hangon, mintha a lány tényleg a háziját olvasta volna fel. Tény ami tény, ha ehhez hozzá firkantja a hatalmas F betűt, akkor az esszé 10%-al hosszabb lesz. - Ráadásul elég szomorú tévedésre is alapozod ezt. Egy rendes iskolában, ami nem kiképzőtábor épp addig tűrnének meg téged diákként, mint engem tanárként.
A hangja egyébként szigorú, és mélységéből érezni lehet a szokásos adag életutálatot...mármint a mások életének utálatát, de az arcáról egész más olvasható le. Az túlzás, hogy mosolyog, de valamilyen szinten szórakoztatja a lány pimaszsága, és az, hogy nem kezdett el rögtön könyörögni, hogy had ússza meg csak most az egyszer, elvégre kétszázadszorra még egyszer sem rongált meg semmit itt!
-Utálom a giccset igaz, de ha összetörnék mindent, ami idegesít, nem sok dolog maradna egyben, kezdve azzal, akinek a lármázása miatt lemaradok a hoki meccsről. Egy dologban viszont tévedsz: megbüntetni valakit sosem fáradtság, nekem legalábbis. A másik félnek már inkább, de annyi baj legyen. Na gyere, itt az ideje, hogy levezessük az a sok fölös energiádat. Mit gondolsz, 3 kör futás az egész birtok körül elég lesz bemelegítésnek?
Ó nem, nem viccel, egy pillanatra sem. Ahogy azon a tesi órán sem poénkodott, amikor valamelyik tanuló felmentést lobogtatva állt elé. Csak egy pillantásra méltatta az irományt, majd ezt mondta a lánynak:
"Te még új vagy itt, szóval, had avassalak be, hogyan kezdjük itt az órákat. Bemelegítésnek futunk két kört, az a mező körül, hogy szokjátok az életet, és mivel nem szeretném, hogy akár csak egy diák is kevesebbet adjon bele, mint a maximum, ezért el szoktam engedni pár éhes vérebet a rajt után, hogy eljátszanak azokkal, akik megállnak pihenni. A többség elfut előlük, de ha te inkább ki szeretnéd próbálni, mit szólnak ehhez a flecnihez, senki sem áll majd az utadba."
Persze a véreb kamu. A kutyus pont annyira nem bántana senkit, ahogy Logan sem, bár ezt mindketten nagyon jól titkolják. A lényeg, hogy a három kör futás nem vicc, ami pedig utána jön, azzal alaposan meg fogja izzasztani szegény Jill-t.
-Remélem nincs programod estére. Gondoskodni fogok róla, hogy ne legyen baja koránfekvés kivételesen.

Logan nyugodtan ül a kényelmes bőrkanapán, és ámulattal nézi a hatalmas képernyős TV-t, ami véletlenül egyike annak a három dolognak, ami anno meggyőzte őt, hogy jó ötlet ebben az iskolában maradni, amíg össze nem szedi magát egy kicsit. Ennek már jó pár éve, de mit tegyen, nagyon frankó ez a TV. Jelen pillanatban épp többedmagával nézi a reggeli Hoki mérkőzés ismétlését, amiről sajnos lemaradt, holmi tesi óra miatt. Elképzelni sem tudja, miért, de valamiért odavan ezért a sportért. Sosem értette, miért tettszik neki, hisz általában csak a kanadaiak rajonganak érte, amit jól mutat, hogy a többiek mást szerettek volna nézni, de szerencsére továbbra is a legijesztőbb választja ki a műsort.
-Ti halottátok ezt? - Kérdi ércesen dörmögő hangján, majd összeráncolt homlokkal néz körbe. Persze senki sem tudja miről van szó, és igazán nem lepi meg. A teremben neki van a legjobb hallása, ráadásul a Tv sem épp halk, szóval nem csoda, csak ő hallotta a neszt. Végül megvonja a vállait. Biztos csak megint egy diák robbantott fel valamit. Van elég tanár ebben a rühes iskolában, többek közt olyanok is, akiknek nincs épp semmi dolga, vele ellentétben, szóval inkább nem zavartatja magát, egészen addig, amíg egy pár másodperccel később vissza nem tér a zaj, és a képernyő is berezonál ezúttal.
-Nem úgy volt, hogy ez kábel TV?
-Műhold... - cincogja valaki a közelből.
-Aha...na mindegy...
A következő zaj még hangosabb, és ezt már nem csak hallja, de valósággal érzi a férfi. Nem nagy dolog, épp csak egy apró rezgés, ami egy átlagembernek fel sem tűnne, de amilyen távoli lehet a robaj, ez azért már nem semmi. Ráadásul a kép is folyton berezonál. Morcosan pattan fel, és követni kezdi a zaj forrását. Alig csukódik be mögötte az ajtó, és hallja, hogy már át is váltottak egy másik csatornára.
~Bárki is ez az önjelölt lakberendező, nagyon nagy bajban van!!!~
Ökölbe szorított kezekkel baktat fel a lépcsőn a második emeletre, ahol a társalgó felé vezet az útja. Az összetört bútorokból már sejti, hogy jó nyomon halad, egy szippantás után pedig már azt is tudja, ki az, aki a mai nap árokásásból fog lediplomázni, ha már ennyi fölösleges energiája van. Ez után követi az elkövető kellemesen keserédes aromáját, és a teraszon meg is találja azt. Az egyik diákja a bűnös, bár a nevére nem esküdne meg, csak abban biztos, hogy ő az, akinek régebben mindig olyan pia szaga volt...és aki elég jól nézett ki ahhoz, hogy ezt elnézze neki. Ha ő érzi valakin az alkoholt, az úgysem jelent sokat, attól még a szondák szerint is lehet józan valaki. Az viszont biztos, hogy tud bulizni ez a lány, bár most elég érdekes szórakozást választott. valószínűtlenül halkan lép mögé, hogy aztán vasmarokkal ragadja meg a vállát. Nem roppantja össze őt, vagy ilyesmi, csak épp határozottan kapja el, hogy érezze, innen nem menekül.
-Mindig utáltam azt a szobrot - kezd bele halk, mély hangján, szigorú tekintetét pedig a lányéba fúrja, ha az felé fordult.
-Ezért aztán kapsz 5 másodpercet, hogy felidézd nekem a házi dolgozatodat, melynek címe: "Miért nem szeretnék egész nyáron iskolát takarítani, eszkimónak öltözve." Hallgatlak.