Stephen és Liam

Tárgy: Re: Stephen és Liam Vas. 2 Feb. - 18:02

Örültem hogy már is akadt valaki akivel beszélgetni lehet. - Mondjuk úgy hogy jobb volt ha nem maradtunk sokáig egy helyen. Próbáltam mindent megadni Linnek de remélem itt legalább nyugta lesz. - mondom ahogy a falnak támaszkodom. Jobb szeretem távol tartani Lindsayt az emberektől. Nagyon kiszámíthatatlan az ereje és mióta a szüleink meghaltak... hát ő sem épp nyugodt természetű. Talán ezért is ellentétes az erőnk. Hogy megvédjem az ikertestvérem.- Amúgy meg egy igazi kis boszorka. Ha össze akadtál volna vele emlékeznél rá. - mondom majd figyelem az ábrázatát. Neki sem lehet könnyű. Mint ahogy másnak sem aki itt van. De azért vagyunk itt hogy tanuljunk nem? És hogy változtassunk a dolgokon. Inkább nem mondok semmit mikor elmondja hogy nincs tesója. Mit mondhatnék? Sajnálom? - Remek, akkor majd keresgélhetem Lint. - Fogom a fejem. Nem is sejti milyen borzalmas egy hárpia. - Ha nem bánod akkor most mennék és pihennék egyet. Szép kis gyalogtúra volt még ide értem. Közben megmutathatnád merre van a szobánk akkor. - mondom neki.

Tárgy: Re: Stephen és Liam Vas. 2 Feb. - 17:42

- Nem zavarsz, jól jön a társaság. - mondom mosolyogva. - Akkor biztos jól beilleszkedett! Itt aligha kerül bajba. Ha esetleg mégis, akkor a többiek megvédik. - próbálom nyugtatni, hogy ne aggódjon annyira a testvéréért. - Miért veszélyben voltatok? Vagy miért küldted ide?
Nem lepődöm meg, hogy a családomról próbálgat kérdezni. Én is ezt tenném a helyébe. Nem szeretek beszélni róla, de valamikor egyszer muszáj lesz. Biztos van aki rosszabbul járt, mint én. Aki nem ismeri a szüleit, vagy akinek meggyilkolták őket. Én meg itt sajnálom magamat, miközben lehet, hogy mindkét szülőm él. Néha el gondolkodom, hogy milyen lenne, ha itt lenne velem anya. Biztos büszke lenne rám. Mikor gyakoroltunk sokszor mondogatta, és szerettem is hallgatni. Ő csodált engem. Azt mondta szerencsés vagyok, amiért ilyen hatalmat kaptam ajándékul. Ezért is tanított meg rá, hogy soha ne mutassam meg senkinek, mert az emberek megijednének és a vesztemre törnének. Amit nem ismernek, vagy nem tudnak megmagyarázni, azt fenyegetésként fogják fel. Ezért is utálok rejtőzni. Remélem eljön majd az idő, mikor már nem kell bujkálnunk. Kicsit elkalandoztam, Stephen biztos kicsit furcsán néz rám, mert még mindig nem válaszoltam neki.
- Nincs testvérem. - mondom neki kicsit szomorúan, de azért mosolygok. - A hely amúgy klassz. Nagy, szabadon járhatsz benne, sok mindent feltudsz benne fedezni. Ha egyedül akarsz lenni, kimehetsz a kertbe, és soha nem találnak meg.

Tárgy: Re: Stephen és Liam Vas. 2 Feb. - 17:11

Biztos viccesnek találja a dolgot de ha ismerné a húgomat teljes valójában. Egy igazi kis boszorkány tud lenni. - Az jó lenne Ha nem zavarlak. Már egy ideje normálisan úgy se tudtam aludni. És az a tragacs is a városhatárban robbant le. Ilyen az én formám. - Mondom majd elgondolkodom. - Már jó ideje itt van. Ide küldtem hogy biztonságban legyen. Remélem azért nem került Lin bajba mert csak úgy vonzza azt. Vagy ha az nem találja meg majd ő keresi meg azt. Neked van testvéred? - kérdezem kíváncsian. Ha már szobatársak leszünk nem árt megismerni egymást. - Amúgy jó a hely? - kérdezek a sulira utalva. Soha nem szerettem tanulni de hátha itt más a helyzet.

Tárgy: Re: Stephen és Liam Vas. 2 Feb. - 16:58

Örömmel veszem észre, hogy Stephennél van hamutartó. De azért nevetek is magamban, hiszen kihord magánál hamutartót? Aztán megértem, hogy a testvére miatt. Az emberek utálják, ha a másik füstöl, és meg is tudom érteni. Én se szerettem, de most már, hogy rászoktam, nem hinném, hogy zavar. Elnyomom a csikket és meghallgatom amit mond. Hát, ahogy végignéztem rajta, sejtette, hogy nem sétagalopp volt az útja idáig. Talán motorral vagy autóval jött, az meg le robbant. Vagy csak a busz amivel jött az robbant le. Még szerencse, hogy nem ért ide előbb. Ez egy szerencsés nap ma.
- Charles Xavierrel, vagy Eric Lensherrel kéne beszélni, de jöhetsz az én szobámba is, úgyis egyedül vagyok. - ajánlom fel neki, és remélem, hogy elfogadja. Semmi kedvem egyedül lenni tovább.
- Lehet, de nem mondanám biztosra. Mikor jött a birtokra? - jó sok lánnyal találkoztam már itt, de egyiket sem szólítottam meg. Legközelebb megteszem. Mégis csak velük leszek hosszú évekig nem? - Segíthetek majd megkeresni, de szerintem felesleges. Ha itt van, akkor a barátnőivel van, vagy itt, vagy a városban ütik el az időt. Előbb-utóbb összefutsz vele!

Tárgy: Re: Stephen és Liam Vas. 2 Feb. - 16:36

-Stephan Tyson vagyok. Örvendek Liam. - mutatkozok be majd körbe pillantok újra. - Ja nem ártana egy hamus. - húzom el a számat. Aztán elgondolkodom. Majd a táskámban kezdek kutatni. ~ Emlékszem ide raktam egyet. Meg van.~ gondolkodom majd fölkelek.- Tessék még szerencse hogy megszokásból mindig hordok magamnál. A húgom sose szerette ha dohányzom, ezért jobbnak láttam mindig magammal hurcolni egyet valahova. - mondom. - Először is hol lehet itt szobát kapni? Már egy ideje itt kéne mondjuk lennem csak tettem egy kis kitérőt. És véletlenül nem találkoztál egy Lindsay Tyson nevű lánnyal? - Kérdezem tőle közben alaposabban felmérem a terepet.

Tárgy: Re: Stephen és Liam Vas. 2 Feb. - 16:25

Kicsit meglepődöm, ahogy kivágódik az ajtó, és egy srác viharzik be. Van isten! Gyorsan felmérem a srácot, és elgondolkodom rajta, vajon diák-e. Mondjuk, csak az lehet. Látszik rajta, hogy jó kondiban van, és elégé idegesnek is tűnik. Már majdnem köszönök, de végül úgy döntök, hogy nem. Köszönjön ő előbb.
- Hát, én se régóta vagyok itt, de talán tudok segíteni. - mondom neki, és felállok.
Gyorsan körülnézek, de nem látok hamutartót. Itt nem lehet dohányozni szerintem, úgyhogy elég rossz ötlet volt rágyújtani. Közelebb megyek a sráchoz és kezet nyújtok neki.
- Liam Mason. - mondom a szemébe nézve. - Keresnünk kéne egy hamutálat!
Lenézek a földre, és megvakarom az állam. Egy új lakó. Ennek örülök, legalább ő se ismer senkit sem, így nem leszek egyedül. Ki tudja, talán összehaverkodunk?
- És mit, vagy kit keresel? - kérdezem mosolyogva.

Tárgy: Re: Stephen és Liam Vas. 2 Feb. - 16:10

A fene vinné el. Ki gondolta volna hogy a város határában hagy cserbe az a tragacs. Vállamon a sport táskával rontok be az épületben számban égő cigivel. Nagyon felhúzott hogy idáig kell gyalogolnom, mert persze senki nem volt hajlandó felvenni. Mind egy. Lényeg hogy itt vagyok és amint lehet megkeresem a húgomat. Már rég láttam és kíváncsi vagyok miféle galibába keveredett, vagy hogy jól van-e egyáltalán.
Ahogy belépek megállok egy pillanatra és körbe nézek. ~ Na most merre? Szuper az egy dolog hogy ide jövök de nem is ismerek itt senkit a húgomon kívül. Ekkora vadbarmot mint én.~ szitkozódom magamban. Majd megpillantok egy srácot talán velem egyidős lehet. - Helló köszönök rá és látom hogy ő is káros szenvedélyeknek él. - Tudnál segíteni? Mint látod új vagyok és nem igazán ismerem ki itt magam. - teszem hozzá és közelebb lépek.

Tárgy: Stephen és Liam Vas. 2 Feb. - 15:57

Nem tudom miért vagyok itt. Semmilyen okom nincsen arra, hogy itt lent álljak és bámuljam Charles családi képeit, azon kívül, hogy ők is bámulnak engem. Legalábbis így érzem. Néha azért szívesebben élnék a birtok falain túl. Bár nem szeretem az embereket, de akkor is. Sokkal több lehetőségem volt. Persze itt megtanulom végre használni a képességemet, és hálás is vagyok ezért Ericéknek. De néha elfog az érzés, hogy nem ide való vagyok. Na meg persze a harc. Valami harcféle is hiányzik. Szívesen verném össze azt sok hülye embert a kocsmákban, akik azt hiszik jobbak nálam. Nem tudom, hogy Charles tudja-e, mit érzek az emberek iránt. Őt úgy ismertem meg, mint aki....védi őket. Eric ezzel ellenben inkább közömbös feléjük. Elsőre legalábbis így tűnt, mikor eljöttek hozzám. Azóta változott meg sok minden. Elhatároztam, hogy amint tudom használni a képességemet, és nem fog meglepetéseket okozni, megkeresem az anyámat. Minden követ megmozgatok, hogy megtudjam mi lett vele. Tehát miért is vagyok itt? Lehet, hogy ki kéne mennem szívni friss levegőt. Amúgy is ráakarok gyújtani. Újabban dohányzom, de nem tudom mi vitt rá. Talán az unalom. Kéne már valami, vagy valaki aki lefoglal. Mindenkinek van barátja, olyan ember akivel megértik egymást, vagy csak tudnak egy jót vitázni. Én meg új fiúként vagyok itt, nem találtam egyelőre senkit sem. Nem, ez így nem igaz. Találtam, csak nem mentem oda hozzájuk. Féltem, azt hiszem. Az, hogy nem fognak elfogadni az emberek nem érdekel. De, hogy a többi mutáns nem fogad el...az már megrémít. Persze, ezt nem tudhatom. Lehuppanok a lépcsőre és előkapom az öngyújtóm. Farmert vettem fel, és egy fehér pólót mára. Semmi extra, de nem színházba készülök. Ránézek az ajtóra és meggyújtom a cigarettámat. Nagyot szívok belőle, és fáradtan, lassan fújom ki a füstöt. Valaki lépjen be azon az ajtón! Vagy mindegy is honnan jön, csak jöjjön valaki! Megőrülök egyedül!

Tárgy: Re: Stephen és Liam

» Dorothy & Liam
» Scarlett & Liam
» Angela és Liam
» Liam & Leah
» Lari & Liam