Tanuló szoba

Tárgy: Re: Tanuló szoba Szer. 27 Aug. - 21:55

Szabad játéktér, új játék kezdhető.

Tárgy: Re: Tanuló szoba Vas. 4 Május - 13:10

A csók túl finom volt ahhoz, hogy most ezt így elrontsuk, de persze Mercedesnek ezt kell tennie. Miért kell ennyire aggodalmaskodnia? Miért nem maradhatna ez az egész közöttünk és akár folytatódhatna is tovább, ha úgy tartja kedvünk? Tényleg ügyes ez a lány, el tud mindent rontani, úgy, ahogy talán más nem. Én viszont nem érzem azt, hogy megcsalnám Quinnt, ugyanis ő nem a párom és nem tudom, hogy valaha az lesz-e, de a lényeg, hogy most még szabad vagyok, ezt pedig a vöröske is tudja.
- Több, mint barátság? Nem tudom, hogy te ezt hogyan látod így, ha én nem, de biztosan igazad van. – most persze hazudok neki, bele a szemébe, szemrebbenés nélkül. Igen, valóban több és picit el is kezd most már zavarni ez az egész, de én akkor is pasiból vagyok és nem tehetek róla, hogyha mást kívánok meg. Quinn olyan kis ártatlan, túl jó lelke van, Merci pedig… Áh, fogalmam sincs, tényleg kezd összezavarni, ez pedig így nem lesz jobb, nem engedhetek neki, még a végén nekem is lelkiismeret-furdalásom lesz, az pedig nem járja.
- Áh, szóval bánod… rendben van. – bólintok rá és most, hogy hallom azt, hogy semmit se jelentett ez neki, furcsa érzés kerülget. Kicsit szíven szúr, mintha fájna az, amit mond nekem. Miért is akarom azt, hogy jelentsen ez bármit is? Nem tudom, de… ez most rosszul esik, főleg, ahogy arcát figyelem. Nem, nem tudok erre mit mondani, ennyiben hagyom. Ha neki ez semmit se jelentett, akkor talán úgy van jól, elvégre, ki tudja, hogy hány pasival játszadozik, én is egy játék vagyok neki, nem több, ahogy ő is nekem, ez így van jól.
- Az előbb mondtad, hogy semmit se jelentett neked ez az egész, tehát nincs itt semmi „ha” se, Mercedes. – morgom most már utána nézve és valahogy most fel se fogom azt, hogy ismét a barátnőjét említi. Hagyom, had menjen, már kedvem sincs megállítani, így utána se nézek, csak dühösen az ablakhoz sétálok és ki is bámulok rajta. Jó pár percig maradok még a tanulószobában, úgy a biztos, addig talán elhúzza a csíkot a közelemből, de az biztos, hogy a mai nap ebből már nem lesz tanulás. Képtelen vagyok arra állítani az agyam.

Tárgy: Re: Tanuló szoba Csüt. 1 Május - 21:01

A durva csók teljesen felvillanyoz, átjárja minden porcikámat, de már túlságosan kiestem az ihletből ahhoz, hogy viszonozni tudja, és a lelkiismeretfurdalás sokkal előrébb helyeződik. Egyértelmű, hogy vonzódom hozzá, mi több, szerelmes vagyok, amit nyilván nem tud, csak azt hiszi, testileg vágyom rá. Nem is javítom ki, ha ettől ő többnek érzi magát. Nem szoktam csak úgy megkívánni valakit, most sem erről szól a dolog, lelkileg vágyom rá, amivel jön minden más. Olyan kisugárzása van, hogy kell nekem, de miután nem akarok másodhegedűs lenni, így inkább még jobban eltaszítom magamtól.
- Nem csak akkor verheted át, ha együtt vagy vele. Én... úgy látom, hogy több mint barátság, ami köztetek van, nem kell ahhoz sem csók, sem... más. Mindegy, ha nem érted, a te bajod. – Keményen megmakacsolom magam, máshogyan gondolkozik mint én, és megint máshogy, mint Quinn. Lehet, hogy én is könnyűvérű vagyok, de ha valakivel megtaláltam a közös nevezőt, és barátok lettünk, nem taposom a sárba az érzéseit, még a saját magam boldogságáért sem. Nem tudnék a szemébe nézni, különben meg nem is hiszek a fiú lány barátságban. Azért vannak különböző nemek, mert előbb utóbb az egyik majd többet akar. Nekem sosem volt barátom, mert mindegyik meg akart dugni, vagy én akartam megmarkolászni ott lent. Egyszerűen nem létezik, hogy ez működjön, és miután Ethan ilyen, még ha valami csoda folytán megoldást tudnánk találni a problémákra, egymáséi lennénk, nem tudom, hogy viselném el, hogy ha más lányokkal barátkozik. Nem féltékenység, nem birtoklási vágy, én ilyen vagyok.
- Bánom hát. Nem akartam, de megtörtént. Lényegtelen, hogy milyen volt, semmit sem számít. És semmit sem jelentett nekem. – Hazudom bele a képébe remegő ajkakkal, amelyek továbbra is azt sugalják, hogy elolvadok tőle, de ez mindegy, az fontos, amit kimondok. Elengedi végül a kezemet, és pedig nagy levegőt véve arébb lépek. Pontosan jól látja, én féltékeny lennék Quinn-re, de legalább elfogadnám, és nem érezném magam megbántva, ha ők összejönnének, viszont fordítva árulás lenne. Én nem vagyok áruló, már nem. Az új életemet nem így fogom elkezdeni.
- Igen, pont én. Voltak páran, de irántuk nem éreztem túl sokat. Ha viszont irántad igen, akkor nem fogom a barátnőmet annak kitenni, hogy ő megosztja veled a lelkét, a barátsága fogad, én meg itt szétteszem neked a lábamat. – Sértő ahogy beszél, lassan már szikrázok a dühtől, de talán olyan szempontból jól teszi, hogy könnyebb lesz így lezárni. Köszönés nélkül sietek el mellette, hogy aztán jó nagyot magyarázkodhassak Quinn-nek, hogy miért rendezetlen a hajam, miért kenődött el a sminkem. Innom kell...

Tárgy: Re: Tanuló szoba Szer. 30 Ápr. - 20:58

Nem tudom, hogy mi van velem jelenleg, de nem tudok ellenállni ennek a nőszemélynek itt előttem, így lépek utána, fogom le kis időre, majd csókolom meg hosszan, durván, élvezetesen. Szeretném minél tovább elhúzni a pillanatot, mivel ki tudja, hogy megismétlődhet-e még, mert bár azt tudom, hogy ő vonzódik hozzám, a saját érzéseimmel nem vagyok tisztában. Idegesít, ez biztos, ez tény, de valahol mégis tetszik nekem, de ott van a barátnője, aki még fontosabb a szívemnek. Igen, Quinn-nek megengedtem, hogy belém lásson és félek, hogy a múltkori után haragszik rám, jó lenne ismét látni, megtudni, hogy miként is áll hozzám és bár ezt Mercedestől is megkérdezhetném, mégse teszem. Nem tudom, hogy őszinte lenne-e, belőle szinte bármit kinézek.
- Nem vagyok vele együtt Merci, miért verném át? Ha a párja lennék, más lenne a helyzet, de nem udvarolok neki, egyszerűen barátok vagyunk. – igen, jelen pillanatban ez a helyzet, tehát azt teszek, amit csak akarok és azzal csókolózok, akihez nekem kedvem tartja. Bár valószínűleg bántaná Quinn-t, de én se tudom, hogy ő kikkel találkozgat, kihez hogy viszonyul, mert amit én és Merci is észrevettünk, azt más is láthatja, tehát egyáltalán nem biztos, hogy ő továbbra is úgy akarna engem. Szeretném tehát, ha közöttünk maradna ez a kis titok, de akármennyire is próbálom meggyőzni a vöröskét, most úgy tűnik, hogy nem járok sikerrel, így sóhajtok fel cseppet.
- Mint mondtam, nem verem át. Te mit nem értesz azon, hogy nem vagyok vele? Vagy talán bánod, hogy csókolóztunk? Ennyire szörnyű volt? – eleresztem, ahogy azt kéri és felőlem el is repülhet a közelemből, én most már nem nyúlok utána, se semmi, csak kissé dühösen nézem csinos pofiját és ennek az egésznek hála odalent is kezdek lenyugodni. Igen, fenyegetőztem, de nem tudom, hogy miként is akarnék ártani nekem… Bár, a legszörnyűbb számára szerintem az lenne, ha látna engem és Quinnt abban a helyzetben, amiben most ő vele voltam…
- Tényleg nem hittem volna, hogy pont te problémázol majd azon, hogy egymásnak estünk. Eddig úgy tűnt, hogy nagyon is engedékeny vagy a pasikkal szemben, hányan is tapasztalták már meg ezt? – igen, bántom őt, direkt úgy, hogy most furcsa mód én magam sem élvezem. Nem akarom ezt neki, mégis, ha így állunk, akkor tényleg jobb, ha megtartjuk a távolságot és ahhoz az kell, hogy most ellökjem őt magamtól és talán képes leszek nem ismét a közelébe menni. A jövő majd eldönti.

Tárgy: Re: Tanuló szoba Szer. 30 Ápr. - 20:36

Igazából lehet, hogy kicsit sem tetszünk egymásnak, csak az fűz össze, hogy mindkettőnknek fontos Quinn boldogsága, óvni próbáljuk, a közös érdek pedig egymás mellé sodor. Túl sok rémes dolgot tettem már a múltban, ami visszaszállt a fejemre, ideje a helyes útra térni, és ahhoz ragaszkodni, amennyire csak lehetséges. Eddig próbáltam Ethant kerülni, mert ismerem a fajtáját, csak lukra játszik, velem biztosan, Quinn-nel pedig nem tudom, de erősen kétlem, hogy olyan lovagias eszmék vezetnék, hogy tényleg nem akarná megbántani. Egyszerűen ezt nem tudom elhinni. Nem is nagyon firtatom, mi majd Quinn-nel kettesben megbeszéljük a dolgot, nem fogok én ezzel itt veszekedni. Még ha érdekelném is, mint most mutatja, akkor is van értelme leállni vele? Nem sok. Párszor beleéltem magam, drukkoltam, hogy legyenek egymáséi, de csak nem indult meg a dolog, ettől még nem éreztem kevésbé rosszul magam, nem vagyok úgy vele, hogy na akkor szabad a pálya. Még ha barátnőm ki is mondaná, hogy szabad, akkor sem tudnék rá úgy tekinteni, mint akivel boldog lehetek, hiszen nem én voltam a kiszemeltje, és néha belefáradok abba, hogy valójában senkinek nem kellek, csak amit lát belőlem. Ha nem kiváncsi rám, akkor kész, mit erőltessem... Néha rohadtul idegesítő annak lenni, akivel csak kavarni lehet. Vad csókba fullad a vitánk, és már arra sincsen erőm, hogy ellenkezzek, viszont így neki lesz igaza, nem vagyok elég határozott, hogy lerázzam, innentől fogva csakis magamat okolhatom. Érzem a teste jelzéseit, amire az enyém hasonlóan reagál, megnyitva olyan kapukat, amelyekkel Ethan-nal kapcsolatban nem akartam számolni, mégis hátradöntöm a fejemet, hogy a nyakam hajlatát cirógassa. Menekülni akartam, mégsem hagytam el a szobát, azt pedig, hogy most itt tartunk, a rémesen egyszerű pasi gondolkozásnak tudhatom be. Kioktat, lenéz, de megdugna. Tipikus. Ha más körülmények között találkozunk, akkor én magam lökném le a padlóra, és másznék rá, de ez most nem az a pillanat.
- És még azt mondod, hogy nem vered át... – Ingatom a fejemet, és a csókját már nem viszonzom, bármennyire is bizserget, éget, hogy beszívjam ahányszor csak tudom. A kezem végül megáll a tarkóján, és félrenézek. Az ölelésem sem találta őt úgy meg, ahogyan gondoltam. Úgy véltem, hogy talán fontosak lehetünk egymásnak, és dilemmát jelet, ahova jutottunk, de ahogy látom, mindent vagy semmit helyzet alakult nála ki. A kezét már észre sem veszem, hiszen alkudozni, majd fenyegetni kezd. Nem a csók miatt ragaszkodom hozzá. Már előtte is bele voltam esve, de ne aggódjon, bőven ki tudok ábrándulni, hiszen pontosan azt teszi, amit hittem róla. Mégis vonz, amilyen szemétláda. Talán én vagyok a kapcarongy, akinek csak ilyenek jutnak.
- Akkor megfizetek. Ne hidd, hogy te itt egy félisten vagy. Visszaélsz csak azzal, amit mondtam. Én nem akartam ezt, te vered át a barátnőmet. De ez... mindegy, hagyjuk is. Az én hibám, hogy vagyok olyan hülye, hogy egyátalán szóltam hozzád. – Keményen kirántom a kezemet, ha engedi. Ha nem, akkor a körmömet is használni fogom, ebből most már elég.
- Engedj. – Nem nézek most már a szemébe, csak az ajkam remeg. Itthagyom ezt a parasztot.

Tárgy: Re: Tanuló szoba Szer. 30 Ápr. - 11:34

Tisztában vagyok vele, hogy nem vagyok jó ember, de nekem is van lelkem, és tudom azt, hogy akadnak olyan emberek a világon, akik fontosak a számomra. Ilyen ugyebár itt Quinn, na meg a családom is, mégha azt nehezen is ismerem be magamnak. James is hiányzik, hiszen a testvérem, szeretném még mindig megjavítani azt a viszont, de nem tudom, hogy ő ezzel hogy van. Mindenesetre most nem is tudok sokáig ő rajta gondolkodni, hála Mercedesnek…
- Nem fogtam vissza magam! – jegyzem is meg ridegen, de ezek szerint választ már nem kapok kérdésemre. Nekem így is jó, végülis, nem számít a véleménye, ellentétben Quinn-ével. Oh, hogy milyen nagyon is hiányzik nekem az a lány, de amikor ott volt az alkalom a randira, a csókra, mégse tettem meg. Miért? Miért nem csókoltam meg őt úgy, istenigazából? Miért tartok attól, hogy nála bármit is elrontok? Szépen lassan haladok, de talán nem is erre vágyik, már fogalmam sincs, hogy mikor teszek jót vagy mikor nem, de talán a jövőben egyszer erre választ kapok, talán fel kéne keresnem… De el tudnám hívni egy igazi randira? Tényleg úgy fontos nekem? Néha még mindig a hugica és a pár között vacilálok nála és továbbra se döntöttem el, ezért is jó, hogy most itt van Mercedes, akit ki tudok használni, akiről tudom, hogy nem utasít vissza, így kerülök is oly közel hozzá gonosz módon. Nem szép ez, amit teszek, tudom én magam is, mégis, ezt akarom tenni, muszáj, mert szétszakadok belülről.
- Nem úgy tűnik, mintha nagyon próbálkoznál. – jegyzem meg szomorúságot mímelve hangomban, majd ez után támadom be végül ajkát, miközben szorosan hozzá simulok, így ismerkedve testével, ahogy ő is azt teszi az enyémmel és bizony férfiasságom egyre keményebb és keményebb. Egy ideje már nem voltam nővel és egy gonosz kis ördögfióka azt súgja a vállamon, hogy húzzam le a sliccem, toljam arrébb azt a pici bugyit és tegyem itt rögtön a magamévá Mercedest. Mégse teszem, nem tehetem meg, így nagyon lassan, szinte kínlódva távolodom el tőle és kérem meg arra, ami nekem fontos és a reakciója se lep meg. Megköszörülöm cseppet torkomat, majd végül bólintok.
- Igen, én képes lennék erre. – mondom ezt persze most, azt nem tudom, hogyha Quinn állna ilyen közel hozzám, mint most ez a vöröske, akkor is képes lennék-e ezt az egészet eltitkolni előle, de most egyszerűbb ez a válasz, hiszen meg akarom győzni a másikat. Finoman ajkába is harapok, majd nyakát cirógatom meg.
- Nem emészt fel, ez csak egy kicsinyke titok. – súgom ajkai elé, majd amikor csókot kezdeményez, azt finoman viszonzom is, ez után pedig engedem, hogy megöleljen. Nem vágyok én pont vele ölelkezni, de ha akarok valamit, akkor azért tennem kell, így karjaimba zárom, majd lassan jobb kezem formás fenekére téved.
- Te is kérhetsz ezért cserébe én tőlem egy szívességet. – végülis ez így fer. Viszont elég ebből az ölelésből, így eresztem el, majd most már ténylegesen hátrébb lépek tőle, nem akarom, hogy egy csók miatt most így ragaszkodjon hozzám, nem volt ebbe semmi, csakis vágy, hiszen férfiből vagyok, ő pedig egyre szebb.
- Nekem ez fontos Mercedes, de ha elárulod neki, akkor azért fizetni fogsz. – édes kis fenyegetőzés ez részemről, de azt egyelőre nem fogja megtudni, hogy miként. Most kell döntenie és remélhetőleg okosan. Ha beszél, akkor keményen megbosszulom, ha pedig nem… akkor bár benne van a pakliban az, hogyha Quinn rájön, nagyon megbánthatja, de én egyelőre még itt maradok, talán néha engedek is neki, amíg meg nem unom.

Tárgy: Re: Tanuló szoba Vas. 27 Ápr. - 20:30

Én aztán tudom, hogy mit akarnék tőle, ha máshogyan ismerkedünk meg. Talán életemben először most szerelmes vagyok, és ez nem csak a testi vágyról szól, amelynek alig tudok ellenállni. De nem, Quinn itt van, így az egésznek semmi értelme. Csak aztán hiába győzködöm magam, ez tökéletesen működik, amikor éppen nem látom a fiút, mert amikor összetalálkozunk, akkor mindent kisöpör, amit korábban hittem, és csak veszekedni tudok vele, vagy a csókjára vágyni, ölelni őt. Szorítson úgy magához, hogy még levegőt venni sem tudjak. Szűnni nem akaró küzdelem, ellene, a saját érzéseim ellen, néha feladom, időként új erőre kapok.
- Most mit fogod magad vissza? – Vigyorodom el benyelt káromkodásán. Velem aztán minek kell finomkodnia? Úgy csinál, mint egy úrigyerek és pont nem azt bírom benne, ám ki tudja, talán pont az ő kedvéért szoktam ezt mostanság hanyagolni. Nem akartam, hogy megváltoztasson, mégis hatással van rám, nem is kicsit. Quinn viszont mindkettőnk angyala. Hasonlóak vagyunk a sráccal, és pont a végletekig jólelkű lány miatt nem akarok belebonyolódni ebbe. Kihátráltam volna most is a szobából, de Ethan ahogyan a múlt alkalommal, most is játsza velem veszélyes játékát, és aztán olyanokat mond, hogy nem akarja átverni. Pontosan azt teszi, én pedig ebben cinkos vagyok, mert manipulál. Visszaél azzal, amit lát rajtam. De hogyan mondjak nemet? Hogyan rázzam le magamról, ha nem úgy akarom? Mi van, ha az egész közöttünk csak a külső lángról szól? Nekik kettőjüknek kéne együtt lenni. Quinn talán képes betörni, jobbá tenni, míg mi ketten együtt az eleve halvaszületett ötlet.
- Pedig próbálok. – Rántom meg a vállamat, mégsem tépem már ki magam, csak hagyom, hogy megtörténjen a csókunk. Nem csak hagyom, hiszen nem egy érzéketlen fadarab vagyok, visszacsókolom, magamhoz húzom, forrón szívom be az illatát, simulok az ágyékához, amely már az enyémre vágyik jól érezhetően. Amikor a csipőmre markol, kissé hátradöntöm a fejemet, hogy a nyakamhoz is hozzáférjen, de mégis győz a józanabb énem, ahogyan ő is lassít.
- Te képes lennél erre? Titokban tartani? Nekem ez nem menne... Csak felemésztene belülről.. és nem csak engem... Téged is. – Rázom meg a fejemet, egyszerűen Quinn olyan nekem, mint egy jobbik én, egy önálló lelkiismeret, és pont őt bántsam meg? A legjobb megoldás az lesz, hogy ha elmondom neki, aztán megkérem a professzort, hogy mindent töröljön ki az elmémből, küldjön el valami messzi tájra, ahonnan segíthetem az ügyüket. Talán ez lenne a legjobb megoldás. Ám hiába tűnödöm ezeken, Ethan az ajkamba harap, amely jólesően fájdalmas, vissza kell csókolnom, hogy aztán csak elmerüljek a szemében, és egyszerűen átölelve őt nagyot sóhajtsak...

Tárgy: Re: Tanuló szoba Szomb. 26 Ápr. - 21:34

Talán örök rejtély marad az, ami közöttünk van, hogy mit is akarunk a másiktól, nem tudom, de az biztos, hogy most nem fogom hagyni csak úgy elsétálni és én se óhajtok még egyelőre lelépni. Tudni akarom azt, hogy mit váltok ki belőle, hogy vajon mindaz, amit az uszodában tudtam meg róla, az igaz-e, hogy még mindig vonzódik-e hozzám vagy már véget ért az a kisebb ábránd. Talán nekem is ezért tetszik, mert ő az – nagyjából az egyetlen lány itt -, akit nem kaphatok meg. Na nem ő miatta, Quinn miatt… Nekem az a lány túl sokat jelent, szerintem még ő se tudja felfogni, hogy mennyire sokat, és éppen ezért se lennék képes a barátnőjével kavarni a szeme láttára, mégis, gyenge pillanataim nekem is lehetnek.
- Mert én átverném mi? Mert én olyan ki****ottul szemét egy állat vagyok. – hangom is kissé feljebb emelem, ahogy rideg tekintetem a másikéba fúrom és kissé kezd már elegem lenni a feltételezéseiből. Nem vagyok jó ember, de Quinnt soha a büdös életben nem bántottam és nem is lennék képes rá. Nem tudom, hogy miért nem, de van benne valami, ami talán engem is jobbá tehet, én pedig ebbe kapaszkodom, az utolsó lélegzetemmel is, ha kell. Ezt persze egy olyan kis picsa, mint Mercedes, úgyse értheti meg. A helyzet viszont kezd forrósodni, túlságosan is dühös vagyok és… túlságosan is kívánom őt, ezt a démoni nőszemélyt itt velem szemben, így képtelen vagyok elereszteni, így lépek utána, majd nyomom is neki a falnak, egyre inkább csökkentve a közöttünk lévő amúgy se nagy távolságot.
- Igen, fogva… de nem tűnik úgy, mintha annyira menekülni akarnál. – suttogom halkan ajkai elé a szavakat, majd nem várok tovább, a következő pillanatban már érezheti is vad, követelőző csókomat, miközben kezeit is lassan eleresztem, hogy egyikkel a gyönyörű tincsekbe túrhassak, kissé talán fájón, de mégis ingerlően, másik kezemmel pedig csípőjébe markolhassak. Annyira akarom őt, annyira nagyon, és érzem, hogy ő sincs ezzel másként, ugyanis viszonozza a csókom, nem állítva le és még hajamba is túr, ez pedig már egyértelmű jel. Kis szünetet viszont kap, így homlokom finoman az övének döntöm, úgy nézek le rá, majd hunyom le egy rövid időre szemeimet.
- Azt, amit Quinn soha nem tudhat meg. – szemeim hirtelen kinyílnak, majd ez után jobb kezem puha arcára kerül, otthagyva most a vörös tincseket. – Megértetted? – hangon nem fenyegetőző, van benne egy rejtett kérés is, de ez fontos nekem. Finoman simítom meg puha bőrét, miközben kissé rá is harapok alsó ajkába, de addig nem fogom elereszteni, amíg meg nem ígéri, hogy mindez közöttünk marad.

Tárgy: Re: Tanuló szoba Pént. 11 Ápr. - 21:51

Furcsa ez az egész helyzet, hogy állandóan tépjük egymást. Azt, hogy én miért teszem, azt pontosan tudom. Azért, hogy megutáljam őt, kitépjem a lelkemből, száműzzem a gondolataimból, és csakis rosszként tudjak rá gondolni, ami egyszerűen nem megy. Viszont ő miért csinálja? Én nem ártottam neki, miért teszi ezt velem? Kétlem, hogy azért, mert kellenék neki, már nem az óvódában vagyunk, hogy meghúzzuk a vöröshajú kislány haját, aki éppen tetszik. Nem, azt hiszem, már kinőttem ebből az egészből. Egyszer voltam csak szerelmes, aki miatt egy oltári baromságot csináltam. Betört egy bankba, én pedig azt mondtam a vallatásnál, hogy én igéztem meg. És mit kaptam cserébe? Bevágtak egy pár hónapra, ő pedig ahelyett, hogy meglátogatott volna, vagy megköszönte volna, hogy kiváltottam, egyszerűen lelépett egy másik üresfejű szépséggel. Mert az vagyok, kár is tagadni, mert ilyen ostobaság is csak tőlem telhet ki. Utólag már nem is tudom, hogy mit láttam benne, az érzés amit Ethan iránt érzek, annál sokkal fájóbb, égetőbb, mert szándékosan küzdök ellene. Ez különben sem lehet szerelem, úgysem mondom ki, magamnak sem! Ilyenkor még önnön gondolataimat sem tudom hallgatni, belevágnék a tükörbe, ha eszembe jut a fiú. A fiú, aki férfiasabb bárkinél, akit valaha láttam, aki iránt állandóan vágyakozom, csoda, hogy amikor hajnalban felriadok, nem az ő nevét rebegem amikor a párnámat ölelem. Csak egyszer hallaná meg Quinn, örökre eltűnnék, nem élném túl a szégyent. Quinn a jobbik énem, ő az, akivé nekem kellett volna válnom, ezért őrzöm törékeny lelkét, nem árulhatom el, ha már velem megtették.
- Olyanra, aki soha nem verné át. – Szűkítem össze a szememet, ezzel inkább a saját kívánságomat mondtam ki. Ez mégsem teljesen így van, mert már nem is akarnék kockáztatni, csak mindenki hagyjon békén. Én majd elszemezgetek a báb-pasik között, de nem kell már senki komoly. Nem tudom őket együtt elképzelni, de ha mégis így lenne, talán a lányka egy ideig boldog lehetne, hogy nincsen egyedül, van aki szereti, aki átöleli, aki megvédi az olyanoktól, mint én, vagy a nálam rosszabbak. Végigsimít a kibomló tincsen, én pedig merőn nézem őt, most már nem tudok mosolyogni, csak lehajtom a fejemet, ahogyan próbálom kitépni magam.
-Eressz... – Mégis csak annyit hátrálok, amennyi egy tánclépésnek megfelelő. A falhoz présel, mintha egyedül az ő akarata lett volna, valahogy mégis természetesnek veszem. Hiába fut rajtam végig az ellenkezés, vagy a rúgás gondolata, nem erőlködöm, egyszerűen hagyom, hogy csuklóimat most Ethan fogja le. A szőke tincsek nagyon is egyediek, amikor még jó kislány voltam, valami hasonló ideált kergettem. Átható, vesébe látó pillantás, amitől a térdem állandóan megremeg. De nem, ez csupán álomkép. Erősnek mutatja magát, de csak játszik velem, mint ahogyan mással is megteszi! Ahogyan én is megteszem! Én nem leszek senkinek egy a sok közül. Már én magam is az önsajnálatba menekülök, és még csak nem is igéztem meg senkit, amióta Ethant ismerem. Egyszerűen nem megy, nem érzem azt, hogy igényem lenne rá. Az egésze testem bizsereg, viszont ha másra nézek, nem érzek semmit. A játék öröme elmúlt, én pedig csak magamat átkozom, hogy az ablakból néztem a sétáikat, a tavi csónakázást, mintha csak engem vitt volna el. Quinn helyébe gondoltam magam, próbáltam magamban bátorítani, hogy bújjon az erős karokba, tegye meg azt, amit meg kell tennie!
- Nem tudom... De fogva tartasz... – Nem is csak a csuklómra értem, összességében nem tudok mit kezdeni a helyzettel. Néha azt érzem, hogy megvan a vonzódás, de a stílusom meg nem az ő világa. Én már ilyen vagyok, védekezésként nagy a szám, és őszintén hidegen hagy, hogy miért is kéne megfelelnem neki. Ha meg akar változtatni, akkor meg főleg ne játsszon velem! Ki is mondom, hogy hagyjon végre békén, mégsem enged el. Nem értem őt, egyszerűen nem. Egy perverz vadbarom, hogy visszaél az erejével. Nem is válaszolok, csak az ajkaiba harapok, támadó szándékkal, amely abban a pillanatban nyom nélkül tűnik el az éterben, amint a fogaim helyett az ajkát találom meg, tökéletesen engedem magamba a válaszát, ahogyan nyelveink találkoznak egy édes csókban. Miközben méhecskékre emlékeztető búgó hangot hallatok felszabadultságomban, észre sem veszem, hogy legyőzve az ő erejét kiszabadítom a karjaimat, és a nyakát átkulcsolva az egyik kezemmel, a másikkal pedig beletúrok a szőke tincsekbe a tarkójánál. Aztán levegő után kapva húzódok kissé hátra, de nem engedve el őt, csak felnézek rá, a hátsóm még mindig a falhoz préselve.
- Mit is csinálunk mi most? – Kérdem elveszve a szemében. Egy tökéletes pillanat most a miénk, ebből nem engedek, de félek, gyorsan el fog múlni.

Tárgy: Re: Tanuló szoba Csüt. 10 Ápr. - 22:34

Nincs kedvem megtartani most ezt a távolságot, én igenis piszkálni szeretném őt, ha már itt van és mivel nagyon is szemrevaló ez a ruha, na meg a vörös tincsek is, így végülis a saját javamat is teszem ezzel. Nem sietem el a dolgokat, lassan érek hozzá, tehát ha tudna, el tudna menekülni, de nem teszi, szerintem nagyon is élvezi azt, hogy a közelében vagyok, hogy foglalkozom vele és nem nézek át rajta, mintha valami szellem lenne. Quinn viszont mindig szóba kerül a beszélgetéseinkbe, olyan nem lehet, hogy kihagyjuk azt a kicsi lányt, hiszen mindkettőnknek fontos, éppen ezért is tudjuk mindketten azt, hogy én nem vagyok neki való, én biztosan megbántanám, pedig nagyon is szeretném a közelemben tudni, magamhoz ölelni, megcsókolni édes, érintetlen ajkait… de nem lehet. Nem használhatom ki! Mercedes viszont nem hiszi el szavaimat, ebben biztos vagyok, de nem baj, higgyen, amit akar, ő nem ismeri azt az énemet, amelyiket a másik lány viszont igen.
- Miért, te tudod? Akkor mondd el drága, mire vágyik a barátnőd? – teszem fel a nagy kérdést, végig szemeibe nézve és nagyon is szeretném tudni a választ. Vajon mi lehet az, amit annyira szeretne Quinn? Merci vajon tudja? Azt tudom, hogy egy randinak örült volna velem, de talán azóta már meggondolta magát, tényleg fogalmam sincs és talán még kapóra jön nekem ez a mostani találkozás. A vörös tincsek egy része viszont nemsokára elszabadul, amely el is tereli figyelmemet, és nem is állom meg azt, hogy ösztönösen végig ne simítsak egy hosszabb hajszálon. Gyönyörű ez a szín, egy igazi vörös kis démonnal van dolgom, ezért is tartom vonzónak. Durva lenne, ha az erejével hatni tudna rám, áh… belegondolni is szörnyű, hogy a pincsije legyek. Most szerencsésnek érzem magam az erőm miatt, máskor nem feltétlen, de jelen helyzetben nagyon is. A kicsike viszont ki szeretne csusszanni karmaim közül, ezt viszont én nem hagyhatom neki csak úgy, így bár hagyok neki pár másodpercet, hogy azt higgye, el tud futni előlem, de ez után hirtelen kapom el és bár nem durván, de a falnak taszítom, majd erős kezeimmel a vékony csuklókat fogom át, kissé meg is szorongatva őt, úgyis tudom, hogy élvezni fogja.
- Hmm, nem is tudom. Ki vagyok én, neked? – az ellensége? Egy idegesítő srác, aki a barátnőjével kavar vagy… vagy több annál? A vonzódás egyértelmű, igen, valahogy mindkettőnk részéről, pedig én se akarom ezt, nagyon nem, hiszen egyrészről undorodom tőle, a stílusától, de máskor pedig az ágyamba vágnám és addig tornásznék vele, amíg bírja szusszal. Na jólvan, csak nyugi… le kell nyugodnom, egyszerűen muszáj, de ahogy közelít hozzám, egyre jobban, úgy én is képtelen vagyok ellenállni most neki. Felejtsem el? Nézzem levegőnek?
- Ha te is ezt tennéd, akkor talán menne, de nem teszed! – morgom mélyről jövő hangon, majd amikor ajka az enyémre talál, hirtelen robban bennem a vágy, testem az övéhez simul, teljesen fogságba ejtve őt, tehát most már megrúgni se fog tudni, nyelvem pedig bekéredzkedik a kívánatos ajkak közé, hogy egy vad, nagyon is szenvedélyes csókkal jutalmazhassam, ez után pedig bal kezem elereszti az övét, hogy a dús, vörös tincsekbe túrjon. Bizonyára a frizuráját újra kell majd csinálnia, de annyi baj legyen, én nekem muszáj megérintenem ezt a selymes hajzuhatagot, miközben próbálom nem felfalni és a magamévá tenni itt rögtön.

Tárgy: Re: Tanuló szoba Csüt. 10 Ápr. - 22:00

A kedvesek sosem voltak az eseteim. Azok inkább kihasználhatóak, vagy legyenek kedvesek a barátnőmmel, ő megérdemli. Én már sok aljasságot elkövettem ahhoz, hogy harmóniát találjak, nem is áltatom magam. Vonzódom azokhoz, akik lábtörlőként kezelnek, és csak úgy szarnak az életre. Azt, hogy biztonságot nyújtson, úgysem hiszem, hogy bárkitől megkapnám, ha pedig mégis így alakul, talán el is unnám magam. A saját szabályaimat sem tartom be, egyedül fogok megdögleni, az már tuti. A pimasz mosolyról hiába gondolja, hogy nem esik jól, nincsen jelentősége, úgy bírom őt, ahogy van, és úgy nem akarok együtt lenni vele, ahogy van. Nem játszom vele, nem is keresem a társaságát, mégis mágnesként vonz magához. Vagy én őt.
- Na persze, mi mást is mondhattál volna. – Ingatom a fejemet, ha az egót személyről mintázták volna, akkor biztosan Ethan igazolványképe van beragasztva a fogalomtárba. Nem sértegetem őt, azon már túl vagyok, a kitérésre nem fog tudni reagálni. Egyszerűbb figyelmen kívül hagyni, kiüríteni a gondolataimat róla, jégcsappá változni, ami még mindig nem megy egykönnyen. Elindul felém, egyenlőre még hagyom, hogy felvegye az átlátszó vadászpózt, miközben a barátnőmet méltatja, nem túl jó színben. Ha ennyire kell neki, már régen összejöhettek volna, akkor mindenki boldog lenne, beleértve engem is, mert legalább Quinnt mosolyogni látom. De ez az állandó drámázásuk kikészít, mert nem akarok beleszólni, és magamnak sem vallom be, ellenük drukkolok. Ha valaki erre rákérdezne, őrültnek titulálva nevetném ki. Hozzám ér, és közben viperaként sugallja azt, hogy mennyire rendes fiú. Ekkor még próbálom tartani magam.
- Tévedsz. Nem tudod, hogy mire vágyik. – Ingatom a fejemet, ami rossz ötlet, mert a masnim elcsúszik, és a fél odatűzött tincshalmazom a vállamra esik. Felnézek rá, de csk egy pillanatra, nem tudom, hogy miért mond olyat, hogy senkit nem akar kihasználni, amikor sokkal intimebb a kapcsolatuk, mint ami egy barátságba beleférne. Úgy hajol oda hozzá, mint hozzám, pedig engem aztán még vécékefének sem használna. Az érintése közben újabb mélységbe csap át, amire már elnevetem magam, kizökkenek a komoly szerepemből, és egy pillanatra átadom magam a lüktető vágynak, hogy igen, tegye még tovább azt, hogy hozzám ér. Hiába próbálok elhúzódni, kitalálja, mit akarok, folytatja. Nem, én akarok irányítani. Miután megérintettem az ajkát, már sietnék is el, legalább a másik végbe, de a jól kiszámított tervbe triviális hiba csúszik, egyszerűen erősebb nálam, ahogyan hátraperdít. Én nem leszek senki bábja, hogy csak így leállítson. Fülig elpirosodok, de nem vágom képen, pedig bőven megvan már rá az okom. A csuklómnál nyomva présel a falhoz, ellenben a lábamat nem fogta le. Erőteljes a késztetés, hogy térdmagasságban lendítsem meg, hogy aztán az összegörnyedő szőkeségre gúnyosan kacagjak le. Mégsem tudok mozdulni. Az ujjai a csuklómhoz érnek, az ajkam pedig mintegy magától nyílik szét résnyire, ahogyan visszafojtott lélegzettel hallgatom, amit mond.
- És ki vagy te, hogy itt megmondd nekem, hogy ki legyek? – Lehelem alig elhallóan, mert igenis Quinn arcát próbálom felidézni, hogy ez a szemétláda most mit csinál velem, amikor nemrég még őt szédítette, de ahárhogy igyekszem, csak elveszni tudok a kék szempárban. Végül előrehajolok, hogy már csak egy szívdobbanásnyira legyenek az ajkaink, aztán megszólalok.
- Felejts el engem, nézz levegőnek. Hagyj... békén! – Kérem most már szinte könyörgően. Én nem akarok barátkozni, egyetlen barátom igazából a lány, akinek nem akarom összetörni a kicsi lelkét azzal, hogy... Eddig jutok a gondolatmenetben, aztán arra eszmélelek, hogy beleharapok Ethan alsó ajkába. Villámgyorsan hátrahúzódok, szerencsémre nem verem be a fejem. Járatom a tekintetemet, ez meg sem történt! Remélem elhúz, és visszautasításnak veszi!

Tárgy: Re: Tanuló szoba Csüt. 10 Ápr. - 11:23

Nem vagyok kedves. Valahogy soha se voltam és csak pár emberrel vagyok képes a normális kommunikációra, bár hangulatfüggő is a helyzet. Mercedessel viszont… vele élvezem ezt a játékot, őt szeretem bosszantani, bántani, mert tudom, hogy nem esnek ám jól neki szavaim. Ezt érdemelné? Fogalmam sincs, hiszen nem ismerem, de az biztos, hogy nem közömbös a számomra. Bár általában elkerüljük egymást, szerintem elsősorban Quinn miatt, mégis, örökké nem tarthat ez a játék, ahogy most se, a véletlenek összehoznak minket, egy légtérbe zárnak, és vagyunk oly büszkék, hogy egyikünk se meneküljön.
- Reméltem, hogy elnyeri tetszésedet. – mosolygok rá pimaszul, de nem látom rajta, hogy annyira magára venné szavaimat. Szerintem egyik fülén bemegy, a másikon pedig ki, ahogy az ő sértegetései is én nálam. Lassan kitolom magam mögül a széket, majd megindulok ez a vöröshajú lány felé, miközben Quinn is szóba kerül. Meglep, hogy bulizni megy, őszintén, és valahol rosszul is esik, hogy engem nem hívott, nekem nem említette, de ezek szerint megsértődhetett rám… Talán jobb is ez így, talán el kéne engednem, hiszen én nem érdemlem meg a boldogságot, a szeretetett, oh, pedig az a szépszemű lány mennyit tudna nekem mindkettőből adni. Kezd kiforgatni önmagamból, ez pedig nem jó jel, ideje lenne valamit lépnem, hogy ezt megakadályozzam, ezért is érintem meg nemsokára a vékony derekat.
- Szerintem pedig elég jól ismerem, bár bizonyára a múltkori miatt haragszik rám. De én se vagyok képes bárkit kihasználni. – nem tudom, hogy Merci mennyit tud a dolgokról, de most már tudhatja azt, hogy történt valami, én pedig nem léptem, megálljt parancsoltam magamnak. Hogy ez jelent-e valamit ennek a csajnak vagy sem, az már nem érdekel, de Quinn-el szemben ne nevezzen szemétládának, ő vele más vagyok, mint itt bárki mással, és ha ezt a szépszemű nem értékeli, akkor magára vessen. Gondolataimat az édes nevetés állítja le, így automatikusan elmosolyodom, mikor hallom, hogy csiklandós a lány, de nem húzom el a kezem, inkább tovább cirógatom ott a másikat, és ez után hallom meg azt, ami nem hiányzott, majd ajkamhoz ér és menekülne… Oh nem, nem fog olyan könnyen elmenekülni innen, mert bár azt hagyom, hogy pár lépést hátráljon, hogy azt érezze, el tud menekülni, de aztán hirtelen kapom el vékony csuklóit, majd fejei mellett fogom le a falnál, így háta is finoman a falhoz kerül, én pedig közvetlenül elé, közel… nagyon is közel.
- Magam sem tudom, hogy mit akarok tőled, de az biztos, hogy nem ezt a stílust, Mercedes. – ajkam közel van az övéhez, nagyon is közel, így játszom a forró tűzzel, miközben a másik arcát figyelem, minden egyes apró mozdulatát. Szerintem izgul, biztos vagyok benne, hogy nem közömbös irántam. Na mivan kislány, ennyit ér a barátnőd? Kezeim mint valami bilincs, úgy fogják az övéit, és esélytelen az, hogy el tudjon menekülni addig, amíg én nem engedem.

Tárgy: Re: Tanuló szoba Csüt. 3 Ápr. - 21:46

Szívdobogás, pislogás, mintha valami régi fényképező objektívjén keresztül bámulnám őt. De nem, a meglepetést királynői gőggel rázom le magamról, én nem leszek senki rongya, főleg akinek nem kellek. Még ha kellenék is, nem állok Quinn útjába. Talán sokan félreismernek, azt hiszik, csak a saját céljaim érdekelnek, pedig ez hülyeség. Az igézéssel azt teszem amit akarok, de éppen ezért nagyon meg tud indítani, ha valaki még maga sem tudja, hogy mit akar. A kislány pedig ilyen. Még nem nőtt fel. Barátokra van szüksége, én pedig itt vagyok neki, és ha kell, majd én kitanítom, hogyan is viselje a pasik disznóságait. Jó, nem vagyok egy szentéletű, de Ethanhoz képest, akinek még a szeméről is süt, hogy mennyire akar valamit, nos, azt hiszem még apácaruhát is rendelhetnék. A mosollyal még rendben lennék, de az odamorranásra már felmegy bennem a pumpa, ajkaim szétnyílnak, de nem, nem fog kígyószerű villás nyelv kicsattanni belőle, sőt, szokásos káromlataimat is elnyelem. Jobb vagyok én ennél. Legalábbis próbálok.
- Te aztán tudod, hogyan oldd fel a találkozás indítását. – Rántom meg a vállamat. Na és ha keveset olvasok? Különben is, olvasok én, csak azt nem itt adják, hanem az újságárusnál. De szarok én rá, már megint csak azért jött, hogy az örömét lelje bennem. Bassza meg nem fogom megadni neki ezt a kéjt. Perverz állat. Na persze ha kikötözne... Nem, kuss, hülye liba, miket gondolsz már, csak nézz rá, soha nem lenne elég jó neked! Küldd el az anyjába. Ezeken morfondírozok, aztán igyekszem letörölni a közben hülye módon édessé váló mosolyt, ami az ajkaim tövébe kúszott. Mit vigyorgok? Bosszankodva fonom karba a kezem helyke melleim előtt, és fújtatok egyet. Semmi nem változott, pedig akartam, hogy változzon. Nem fog játszani velem. Én sem vele. Nem az az ember, akivel akár egy percet is tölteni akarok, hogy csak megnyomorítson. Elindul felém, én pedig megvetem a lábam, ahogyan várom, hogy közelítsen. Nem vagyok megfélemlíthető Bambi. Oldalra döntöm a fejemet, és egyenesen őt nézem.
- Bulizgatni? Talán rá kéne jönnöd, hogy nem ismered őt igazán. – A kezét követem nyomon, de csak amíg ki nem kerül a látóteremből, és a párkányt markolja meg. Szinte érzem a lehelletét, míg ő akár a szívdobogásomat, hiszen hófehér bőrömön gyakorlatilag tapintható a pulzusom a nyakamon. Nem érzem úgy hogy Harry feltűnése kapóra jönne nekem, nekem csak a barátnőm a fontos, és ő dönti el, hogyan éli az életét. Táncolni, és szolidan inni nem bűn, nehogymár a szőke tapló herceg azt merje hinni, hogy ártatlan hercegnő a kis szublimálós. Jó, igazából az, de bátorítom valami többre. Nem nagyon mesélt arról, hogy mi történt a tónál, én pedig nem faggattam. Jóban vannak, ez egyértelmű, ennyi nekem elég ahhoz, hogy tudjam, ellenkező neműek között nem tudok elképzelni barátságot. Ezért nem értem, hogy most mit próbálkozik. Ha én valakihez ilyen közel merészkedem, akkor akarok valamit. Ő pedig csak a saját egóját tornáztatja. Na de rajtam! Mégsem tudok arrébbsiklani, a Bambi-üzemmód nem hagyja. Az érintése meglep, visszafojtott lélegzettel engedem a harmadik másodpercig, amikor is kitör belőlem a nevetés.
- Ott... csiklandós... – Hagyom abba a nevetést, és viszonzom a tekintetét. – Hiányzik az alpári stílus? Akkor mondd csak Ethan... mi a faszt akarsz tőlem? – Kérdezem éles búgással a hangomon, aztán egy pillanatra megérintve az ajkát arrébb siklom előle, hogy a szoba másik sarkába siessek.

Tárgy: Re: Tanuló szoba Szer. 2 Ápr. - 11:25

Tényleg nem számítottam arra, hogy majd pont Mercedes lesz az, akivel a könyvtárban összeakadok. Oly rég nem láttam ezt a lányt, hogy… na jó nem, azért elfelejteni nem felejtettem, az akárhogy is nézzük, nehéz lenne, de az tuti, hogy nem sűrűn kerülünk egymás szemei elé. Egy gyors végigmérést követően meghallom meglepett szavait is és így tudatosul bennem az, hogy valakire várhat, valakire, aki természetesen nem én vagyok, így még némi mosolyt is kap tőlem, majd pedig beszólást, hogy az se maradjon már el, nem is én lennék, hogyha kedvesen állnék hozzá.
- Akkor tévedtél drágám, mert én tényleg azért vagyok itt, hogy olvassak is. Tudod, veled ellentétben, engem érdekelnek a könyvek, akármilyen nehéz is ezt felfognod. – döntöm meg fejem egy pillanatra, majd jobbnak látom inkább felkelni a székből, tehát lassan kitolom azt magam mögött, majd laza léptekkel indulok meg a vöröske felé, kíváncsian várva, hogy vajon még mindig zavarja-e a közelségem vagy azoknak az időknek vége. Lehet, hogy már rég talált magának valaki mást, aztán én meg hidegen hagyom, na, hamarosan kiderül.
- Bulizni? És pont Quinnel? Mióta jár ő bulizgatni? – vonom fel kíváncsian a szemöldököm, majd mivel idő közben megérkezem Merci mellé, jobb kezemmel lazán mellette támaszkodom meg és picit bele is mászok közelségemmel az aurájába. Érdekes ez az információ a számomra, tényleg nem igazán hallottam még olyat, hogy az a szépszemű lány majd lazítana, az pedig azért cseppet furcsa, hogy engem nem hívott, én azt hittem, hogy jóban vagyunk. Bár… a múltkori után lehet, hogy haragszik rám, sőt, szinte biztos, de nincs mit tenni, helyes döntést hoztam azzal, hogy nem használtam ki, én nem vagyok hozzá való, csak fájdalmat tudnék okozni neki, ő pedig nem ezt érdemli. Na de ha már itt vagyok a lány előtt, ismét kissé végigmérem magamnak és mivel jobb kezem a párkányon pihen, a formás derék mellett, így balommal most lassan végig tudok simítani a csajszi oldalán, így érintve a puha anyagot is.
- Nagyon jól áll ez a ruha és most még csak nem is beszélsz alpárian. Kezdesz meglepni Mercedes. – nem eresztem el őt, kap még egy apró simítást a másik után, miközben tekintetem az övébe fúrom, szinte feszegetve azt a bizonyos húrt, várva, hogy mit fog reagálni közelségemre, érintésemre. Rég játszadoztam már és valljuk be, hiányzik, ez a lány itt előttem pedig tökéletes játszótárs a számomra, nem több annál.

Tárgy: Re: Tanuló szoba Szomb. 29 Márc. - 21:32

Lépteket hallok magam mögül, és elsőre nem is társítom máshoz, csakis a barátnőmhöz, pedig ha jobban megfigyelném, egyértelmű lehetne, hogy nem finom női léptek.
- Na végrehogy... – Fordulok meg, és arcomra elsőre enyhe megdöbbenés ül ki, amit gyorsan visszaszorítok, akárcsak a testem önmagától működő reakcióját, mint a zihálás. Egyetlen gyors lélegzetvételen kívül nem mutatok egyebet, azt pedig betudhatja a meglepetésnek, hogy hátulról támadott be, nem számíthattam rá. Már éppen azt vártam, hogy Quinn belejt, mert már lábamban van a ritmus, a srácról szóló dolog mocskos fejezeteire is rém kiváncsi vagyok már, még akkor is, ha úgysem lesznek. Galamblelkű barátnőm valljuk be, egy lúzer. Akárcsak én, csak másképpen. Az életben nem lesz pasija, kivéve ha az is valami birkatürelmű. Hiába tanítgatnám, igazán kapcsolatom nekem sincsen. Csak vegetálok, és időnként eljátszom a bálkirálynőt. Amikor átpillantok a vállam felett, meglátom a szőke, tapló hercegemet, azonnal jegessé változtatom a szívemet, legalább gondolatban, mert a helyén mégis furcsa láva ég. Nem érdekes, úgyis az számít, ahogyan bánok vele. Szerencsére leül, ezért el tudok majd mellette siklani, talán Quinn nem fogja hallani, mert ha egy kicsit is beszól nekem ez a szemétláda, úgy kiosztom, hogy visszhangozni fog tőle az egész folyosó. A nem is burkolt sértést fel sem veszem, tudtam, hogy ilyesmivel fog indítani. Minimálisan szemforgatok, méltóságon aluli lenne visszavágni. Sőt, óvodás lenne, ha azt mondanám, hogy de téged se nagyon hiszem.
- De téged se nagyon hiszem! – Csattanok fel, hát annyit erről, hogy okosan átgondolom előre hogy mit is fogok mondani. Ennyit erről, hogy nem leszek óvódás. Ha meghúzza a hajam, beárulom az óvónőnél? Rémálom, ahova süllyedtem. Levegőt veszek, afféle hatásszünetként, már bánom, hogy megszólaltam, ennyit sem érdemel. Elszakítom róla a tekintetemet, és csak azt mantrázom, hogy de okos volt Quinn, hogy azzal a Harry gyerekkel lett megint jóban. Még ha csak barátok is, de akkor is szúrhatja a szemét ennek itt. Ha meg nem, akkor végképp nincsen ütőkártyám. Talán jobb is, ha megyek. Beletúr a hajába, ösztönösen odapillantok, és nyomom el a testem közepén fellángoló tűzet, amely akár a ruhám színéhez hasonlatosság tehetné a bőrömet. Még szerencse, hogy pirosító is van rajtam, mert így nem jelenik meg változás az arcomon, csak rágózom tovább méla undorral.
- Semmi különös, bulizni megyünk Quinn-nel. – Dőlök neki a párkánynak, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Ezt kéne tennem, levegőnek kéne néznem. Legalábbis tökéletesen jégcsapnak lenni. Egy érzelemmentes méhkirálynőnek, aki csak szolgaméheket tart maga körül. Nyilván nem a megtermékenyítő herékre értem, olyan posztot Ethan sosem kaphatna, csakis dolgozó. Aki porszem a szememben. Dacosan szorítom össze az ajkaimat, csak azért sem kérdezek vissza, csak számolgatom a másodperceket, gondosan kerülve a pillantását.

Tárgy: Re: Tanuló szoba Pént. 28 Márc. - 21:43

A mai nap valahogy nincs kedvem semmihez se. Nem mondhatni, hogy jó hangulatom van, egyszerűen nyűgös vagyok és morcos. Néha velem is lehet ilyen, tehát kb senkire se vagyok kíváncsi és jobb ötlet híján némi tanulásba óhajtok temetkezni. Igen, én szoktam ilyesmit is csinálni és aki ismer, az tudja, hogy nagyon is szeretem a könyveket, egyszerűen nincsen túlságosan hangoztatva a dolog. Lépteim tehát a tanulószoba felé visznek, mely előtt próbálok nem tudomást venni az egymást faló párocskáról. Nem érzek féltékenységet, se semmit, hiszen bármikor lehetne nekem is ilyesmiben részem, de most valahogy még az se vonz, hogy elkapjak egy csinos kis bigét és elszórakozzak vele. Sok minden történt mostanság, sok minden jár az agyamban és képtelen vagyok meghozni azokat a döntéseket, amiket kellene. Kezem a kilincsre téved, majd lazán nyitok be a tanulószobába, kezemben egy füzettel és egy tollal, majd miután behúzom magam mögött az ajtót, már ki is szúrok az ablaknál egy formás hátsót, melyhez szép alak és vörös hajzuhatag társul. Nem esik le azonnal, hogy ki lehet az, tehát egy picit nézegetnem kell, mire rájövök, hogy pont azzal az idegesítő kis fruskával hozott most össze a sors, akivel nem szerettem volna véletlenül se összefutni, főleg nem most. Csak egy sóhajjal teszem le az asztalra a cuccaimat, majd dobom le fenekemet az egyik székre, és csak ez után szólalok meg.
- Tudod, nem gondoltam volna, hogy majd pont Téged talállak itt. Bár nem csalódtam, sejtettem, hogy nem a tudásszomj vezérelt, ilyen göncben meg is lepne. – nézek ismét kissé végig rajta, majd túrok is bele szőke tincseimbe. Nem tagadhatom le azt, hogy tetszik mindaz, amit látok, de próbálom azért nem feltűnően méregetni és ha végre felém fordul, akkor legalább már a szemeit is célba vehetem, nem csak testét. Rajtam amúgy csak egy egyszerű, fekete, rövid ujjú ing van, melynek felső három gombja ki van gombolva, alul pedig egy egyszerű cipő és fekete nadrág. Nincs rajtam most semmi extra, de még ígyis helyes vagyok, a vonzerőm azért nem szűnt meg.
- Hová készülsz így? – azért ez érdekelne és most, hogy felteszem ezt a nagy kérdést, mégis csak vagyok olyan gonosz, hogy lassan végignézek rajta. Az uszoda óta nem igazán láttam ezt a lányt és emlékszem arra, hogy akkor mit is váltottam ki belőle. Hmm… talán még a végén jó kedvem lesz attól, hogy itt van, csak nem menekül el máris a kicsike, feldobhatná igazán a napomat, bőven rám férne.

Tárgy: Re: Tanuló szoba Pént. 28 Márc. - 21:26

Mit is keresek itt? Na nem mintha tanulni akarnék, ennyire hülye nem vagyok. Quinn-nel fogunk lemenni egy kicsit lazulni, és közben el tudja mesélni, hogy milyen eszményi dolog is az, hogy visszajött a gyerekkori legjobb barátja. Bevallom némi féltékenység van bennem, hiszen akkor az én szerepem tovább csökken, de Harry mégiscsak fiú, a csajos dolgokat úgyis együtt fogjuk továbbra is megbeszélni, úgyhogy teljességében nem féltem a posztomat. Gyorsan készen lettem, az átváltozás mestere vagyok, míg barinőm nekiáll hajat mosni. A jó életbe. Én meg ott vagyok tűzpiros ruhában, szőke melírral a hajamban, fekete kistáskával, és magassarkúban. Kérdés, hogyan lesz ebből tánc, de mindegy, úgyis beszélgetni fogunk, csak hát adok a külsőségekre. Mivel a folyosókon valami pár lamúrozik, ide húzódtam be, nincsen kedvem ahhoz, hogy a tavasz újabb megnyilvánulását nézzem végig. Reggel is eltapostam egy éppen párzó ganajtúró párt, még az orromba is befurakodik a nemiség semmivel sem összetéveszthető fuvallata. Sebaj, majd lent a városban eljátszom Scarlett O’Harát, legalább három pasit igézek meg, hogy lessék a kegyeimet. A tanulószoba ilyenkor tökéletesen kihalt, én pedig jobb híján az ablaknál kihajolva levegőzök. Formás melleimmel a párkányt támasztom, ahogyan figyelem a lassan sötétségbe burkolózó X-Birtokot, a hátsómat mutatom a nyitott ajtónak. Időnként az oda nem illő rózsaszín Mikiegeres órámra pillantok, Quinn annyit tollászkodik, mintha valami divatbemutatóra készülő szupermodell posztját ajánlották fel neki. Idegesen szitkozódom.

Tárgy: Tanuló szoba Kedd 10 Szept. - 18:32

Hasonló a könyvtár olvasóterméhez. Hosszú asztalok, minden ülésnél egy-egy asztali lámpa, az egyik sarokban egy nagyobbacska íróasztal, tele füzettel, papírral, ceruzával, tollal, tintával, itatóspapírral, amire csak a diákoknak szüksége lehet. Ezen felül található itt még egy nagy lemezlejátszó, hogyha valami kellemesebb zenére szeretnének tanulni az itteniek. Az asztalokon kényelmesen elférnek a könyvek, füzetek, könyöklő diákok. Párnázott, faragott székek, karfával, amiben kényelmesen lehet olvasni is akár. Az asztalok úgy vannak kialakítva, hogy aki szeretné, fel tudja támasztani a lábát az asztal alsó merevítőjére, így akár kényelmesebben tud tanulni, olvasni, vagy éppen belealudni a hosszú, éjszakai készülődésbe. A szobában található még egy könyvespolc is, mely tartalmazza az esetleges tankönyvek egy-egy példányait, az iskola és a helyi újság ugyancsak egy-egy példányait, hátha szüksége van rá valakinek. Ami azonban otthonosság teszi, az a kis sarok két villanyrezsóval, egy kotyogós kávéfőzővel, és egy vízforraló kannával, nagy, piros, ami sípol, ha felforrt a víz. Ez a diákoknak, hogyha megszomjaznak, vagy nagyon elálmosodnak, tudjanak egy teát vagy kávét készíteni, az asztal alatti szekrénykében van kávé, cukor, tea és méz. Tejet a konyhából lehet szerezni, vizet bármelyik csapból.

írta James "Logan" Howlett

Tárgy: Re: Tanuló szoba

» Tanuló szoba
» 5-ös szoba
» 7-es szoba
» 6-os Szoba
» 3-as szoba