Ryan Bane

Userinfó: Főkarakter – Eric Lensherr

Név: Ryan Bane
Mutáns név: Ivadék
Születési dátum: 1960. április 24. / Glasgow, Skócia
Besorolás: Független
Képességek:

Elsődleges képesség: Radioaktivitás
Osztályozás: alfa mutáns
Aktiválódás: 15 éves kor
Képesség jelenlegi szintje: Képes az alábbi képességekre:
- Képes 1800 Curies (atombomba) méretű sugárzás kibocsájtásra.
- Az akaratával akár vizet is fel tud forralni.
- Ha úgy érzi, hogy már nem akar élni, 20 mérföldes körzetben minden élőt képes elpusztítani a sugárzásával.
- Elektromos hullámok segítségével képes leverni műszaki hálózatot, mint egy generátor.
- Puszta érintésével el tud indítani egy autót, mint a robbanó motor.
- Érintésével égési sebeket okoz, ha nem figyel oda.
- Ha felhergelik, és nem tud uralkodni rajta, egész egyszerűen felrobban, a kisebb robbanásokba még nem hal bele, de egy nagyobba igen.
Képesség távlatai: Magasabb szinten a képessége már tökéletesen uralható. Bármilyen robbanást képest túlélni, nem kell koncentrálnia semmi negatívumra, minden csakis aktívan működik, ha bekapcsolja, és még hergelésre is tudja uralni őket. A totális állapot, amikor 10 000 Curies erejű atombomba robbanással várost is képes elpusztítani, minden benne vagy körülötte élővel.

Másodlagos képesség: Őrjöngés
Aktiválódás: Születéstől megvan, de 18 évesen fedezte fel magában.
Képesség jelenlegi szintje: Ha felidegesítik, vagy olyan dologgal találkozik, amely a világnézetével teljesen ellentétes (brutalitás, gyilkosság), véletlenszerűen átváltozik egy nem létező állattá, amely a farkas, a medve, és a puma hibridjéből alakult ki. A bestiának hatalmas agyarai, karmai vannak, félelmetesen gyors és erős. Az átváltozás alig fél órán át tart, ám ekkor Ryan nem ura a tudatának, mindenkit megtámad, nem ismer meg senkit. Érdekesség: az apja összes gyermeke rendelkezett ezzel a képességgel.
Képesség távlatai: Erősebb nem lesz tőle, ez a maximuma. Ám ha rálép a gonoszság ösvényére, félő, hogy egyszer nem fog tudni visszaváltozni, és ez lesz a végleges alakja.

Jellem: Abból kifolyólag, hogy mik is történtek a múltamban, állandóan lelkiismereti válsággal küzdök, próbálom megbánni bűneimet, és jóvátenni amit csak lehet. Nem tehetek a származásomról, és arról, amit a vérem művelt velem, de azt igen, hogy előre nézek, és jobb ember leszek, mint amivé kellett volna válnom az alapján, akinek születek. Amit lehet megteszem, segítőkész vagyok mindenkivel, és próbálom megérteni, ha hibázott. Az akaratom erős, igyekszek mindenkit kirángatni a rosszkedvből, megtalálni bennük a jót, bátorítani az erősségüket. Szabadidőm gyakorlatilag nincsen is, a munkám összefügg a hitvallásommal, tehát számomra nincsen szünet. Fontosnak tartom ellenben, hogy nem engedek senkit közel magamhoz, attól félek ugyanis, hogy a szerelem olyan útra vihet, amelyről nincsen visszatérés. Megmaradok hát mindenki hősének, akkor nem érhet baj. Állandó nyugtatókat szedek, nehogy véletlenül felidegesítsem magam, ezen felül komolyzenét hallgatok, amit bár gyűlölök, furamód mégis van rám hatása, akárcsak a jógának, és a tai-chinek.

Külső: A sportnak köszönhetően igen szépen kidolgozott alkatom van, amihez vagy 190 centis magasság is társul. Zöldesszürke szemeim általában szeliden tekintenek a nagyvilágra, rozsdabarna tincseimet pedig vállig hagyom nőni, de nagyritkán katonásra leszedem. Időnként szokásom elhanyagolni a külsőmet, borostám nő, ami furamódon bezsongató módon hat a lányokra, amitől hajlamos vagyok zavarbajönni. Nem mondanám, hogy divatosan öltözködöm, nem akarok én lenyügözni senkit. Egyszerű kényeles viselet jellemző rám, az évszaknak megfelelően. Bal fülemben apró, csillogó fülbevaló fityeg. Vonásaim erősek, állkapocscsontom kiugró, mint valami fenevadnak, nem is állok messze tőle.

Előtörténet: A múltam nagy része ködbe vész, titkok övezik, így legtöbbször nekem is nehéz emlékeznem, mi is történt. Sokáig csak annyit tudtam, hogy árva vagyok, mint oly sokan ebben a világban. Csak a nevelőm halála után jöttem rá, hogy ki is vagyok valójában. A ködös északangliában nevelkedtem, egy könyvtáros pap keze alatt, akinek a neve mit sem számít már. Még csecsemőkoromban vett magához, belőlem is szentéletűt akart volna nevelni, bár nem sok affinitásom van a valláshoz. Talán azért szemelt ki engem, mert okosabb, ügyesebb voltam a társaimnál, így már kiskoromban a személyes védencének tekintett, és abban a szellemben nevelt, hogy sose ártsunk másoknak, mint a segítő szándék vezéreljen. Tanítását szem előtt tartottam, mégis unalmasnak tartottam az egyhelyben ülést, gyakran kiszökökdöstem a helyi haverokkal, ám a bajkeveréstől távol tartottam magamat. Tizenöt éves koromban történt meg az az esemény, amely mindörökre megváltoztatta az életemet. Az egyik ilyen kiszökés alkalmával túl sokáig elmaradtam, és amikor visszatértem a könyvtárban, nevelőapámat éppen kínozta egy kisebb banda, rólam akartam mindent megtudni, ám ő ellenállt. Amikor megláttak, egész egyszerűen leszúrták. Kétségbeesésemben rohantam oda, felém is eldördült egy lövés, amely vállon talált. Szemeim kifordultak a helyéről, valami olyan erő lett rajtam urrá, amelyet még sosem tapasztaltam előtte. Ujjaim vibrálni kezdtek, egyre melegebb lett a bőröm, az egész alakomat beragyogta a különös fény. Felüvöltötte a lelki, és fizikai fájdalomtól, majd egy robbanás szaladt végig a könyvtáron. Aztán mégegy. Csak utólag ébredtem rá, hogy mindez belőlem jött. A támadók lángolva estek térdre, majd az újabb hullám már leolvasztotta róluk a húst is. Folyamatosan üvöltöttem, a harmadik löketnél már csak a csontok lángoltak. Fél óra múlva tértem magamhoz, ekkor az öreg pap már nem élt. A sebem kiégett, a golyó elolvadt bennem. Nem sok időm volt keresgélni, de a könyvtár maradványai között egy rejtett kis szobára leltem, amelyben megtaláltam azokat az iratokat, amelyet azonosítanak engem. Egy őrült mutáns sorozatgyilkos gyermeke vagyok, akinek többek között az a mániája, hogy asszonyokat erőszakol meg, és többek között olyan képességgel rendelkezik, hogy nem lehet elvetetni ezeket a babákat, és mind örököl valami sötétet az ő hatalmából. A gyilkost egyébként akkorra már elkapták, és villamosszéket is kapott, de akkor vajon ki kereshetett engem? Sosem derült rá fény. Mindenesetre szedtem a sátorfámat, és megkerestem a pap barátait, akik mi minimálisan tudtak a dologról, ők befogadtak. Az életem során számtalanszor történt valami szörnyűség, olyanoknak ártottam, akiknek nem kellett volna. Többek között kiderült, hogy akaratomtól függetlenül nagy ritkán rámtör a vágy, hogy én is öljek, mint néhai apám,  átalakulok egy fura lénnyé, amely a farkas, a medve, és a puma bizonyos stílusjegyeivel rendelkezik, mint a gyorsaság, erő, hatalmas karmok, és agyarak. Ilyenkor nem vagyok tudatomnál, és előfordult, hogy öltem ez alatt. Ám sosem feledtem a pap intelmeit, ez nem én vagyok, engem az éltet, hogy másoknak segítsek. Megtanultam együtt élni az átkaimmal. Nyugtatókat szedek, komolyzenét hallgatok, és állandóan hordok magamnál sugárzásmérőt. Habár nem tanultam tovább, de erőimet az emberiség oltárán áldoztam be. Karitatív munkát vállaltam, a rászorulóknak osztok ételt, elmegyek olyan országokba, ahol éheznek, vagy nincsen erejük dolgozni, és besegítek. Én lettem a legfitalalabb Anglia történetében, akit a királynő lovaggá ütött. Furcsa érzés, nem tudok vele azonosulni, hiszen annyi embernek ártottam akaralanul. Szerelem persze szóba sem jöhet, hiszen ha véletlenül elengedném magamat annyira, ki tudja, hogy mit tennék a szerencsétlen lánnyal? Jelenleg az államokban élek, North Salemben, időnként pedig elutazom Washingtonba, mert megfigyelőnként végigülhetek egy ensz konferenciát.