Sagitarius

Csak én vagyok ennyire bizonytalan? Nem mondanám azt, hogy nem tetszik, de úgy, hogy tudom mit akar már más a helyzet. A csoportomból többen is felénk pillantanak ami szerintem nem tetszik Scott-nak, de még nekem se. Azt hiszik nem tudok magamra vigyázni? Lehet, hogy fiatal vagyok, de nem hagyom magam átverni. Még nem ismerem annyira, hogy igazán levonhassam a következtetéseimet, de pont annyira tetszhetek neki, mint nekem az a srác a zenegépnél akinek nincs egy szabad hely az arcán a sok pattanástól. Mondhat bármit nem vagyok vak, látom hogyan nézek ki és messze állok én a bálkirálynői poszttól. Következő szavain mosolyognom kell. Hát tényleg nem egyformák az emberek igényei és ízlésük. De akárhogy akarom elhinni, hogy igazat mond, nem megy.
-Igen ez igaz. De nem vagyok az eseted az biztos. - Végig simít az egyik hajtincsemen, próbálok nem tudomást venni róla. Pedig nagyon is észrevettem. Beleiszok a poharamba és magamban imádkozom érte, hogy végre átlépjem azt a határt ami már nem számít józanságnak. Most még kimondottan józannak számítok mivel mindent megfontolok és tartózkodok. Szeretnék csak cselekedni. Mármint én egyszerre törékeny és erős? Nos tényleg speciálisak az igényei. Bár nem nagyon volt olyan alkalom, hogy erősnek éreztem volna magam. Valahogy mindig csak megvoltam. Átléptem a nehézségeket, de nem tudtam sikernek felfogni. Szerintem az erős messze áll tőlem. Kimondottan törékeny sem vagyok. Inkább a kettő között állok, olyan semmilyen, ez rá a legtalálóbb.
-Hát tényleg érdekes ízlésed van. - Biccentek neki miközben ismét poharamért nyúlok mint egy mentőövért amibe kapaszkodhatok. Ebből a közelségből a szeme még szebb mint ahogy eddig láttam. A társaságot nézve már javában megy az ünneplés. A torta mesésen néz ki. Leah-nak meg kellene kétszer is gondolnia milyen szakmát vállal. Remek cukrász válna belőle. Majd meghallom ahogy Tati felénk szól.
-Nem rég érkeztem így annyira nem vagyunk még összeszokva. Amúgy aranyosak mind és remek társaság. - Tényleg így van. A kezdeti félelem, hogy nem fogok kijönni velük már elszállt. Bebizonyosodott, hogy még én is képes vagyok beilleszkedni. Végül közlöm Scott-tal, hogy egyelőre nincs kedvem elmenni. Látszik rajta, hogy ez nem nyerte el a tetszését.
-Én is megismernélek, szó se róla, de amúgy is faragatlanság lenne elmenni anélkül, hogy el ne köszönnék Tatjana-tól. - Lágy csókot ad ujjaimra, de hiába köszön el, kezemet akkor sem ereszti. Nem tudom mire véljem ezt. Távozni akar így már fel sem teszem neki a kérdést, hogy lenne-e kedve odajönni a többiekhez, hisz most kaptunk Tatjana-tól egy meghívást.
-Neked is! - Csak nézem és várom a következő lépését merthogy én nem tudom mit is tehetnék.

- Mindenki vigyázzon magára. Én amúgy sem vagyok harci x. De tudsz te aranyos is lenni, de többször vagy szexi vadóc. És nem akarlak titeket szétválasztani, azt akarom, hogy nagyon jó barátnők legyetek. Milyen az a triumvirátus ahol ketten hol egymást tépik, hol a harmadikat? - Foglalom össze a válaszaim Jillnek, majd gyengéden könyékkel oldalba bököm amikor kuncogni kezd a Lisás hangom miatt.
- Gabriel, jól becsüld meg a kincset, mert Tati olyan, mintha a húgom lenne. - Nyújtok kezet neki. Persze, hogy ismerem. Csak az nem biztos, hogy neki leesik-e, hogy én vagyok a melltartós szöszi aki ajtót nyitott neki.
- Leah, isteni a süti. - Mosolygom rá és kacsintok is hozzá. Látszik rajtam, hogy ma ép elég időt töltöttem fiú alakban Jillel ahhoz, hogy ne legyek feszélyezett. Az a csók volt a legnagyobb sokk ami ma engem érhetett, szóval ma már többször nem lesz csajos hangom és el se pirulok.
- Tati drágám, én valami különlegeset akartam neked adni, de elakadt valahol Manassasnél, Virginiában. Reggel viszont menj el a lovardához és keresd Hercegnőt. - Adok neki puszit. Igen, egy gyönyörű betöretlen hófehér kancát hozattam neki Texasból. Majd együtt hozzá fogjuk idomítani. Jill eddig nem adta jelét, hogy szeretne lovagolni, így ő nem kap. Remélem nem veszi zokon.
- Juliette örülök, hogy megismerhetem. Igazán csinos fiatalasszony, hogyhogy így egyedül? Az udvarlóit hol sikerült leráznia?

-Ne bánkódj - mondom, és játékosan Juliette-re kacsintok - Nagy huncut a csaj, biztos lesz még alkalma hasonlókra.
Finoman megcsiklandozom Tati oldalát, amikor senki sem figyel, de aztán én is nevetek, ahogy az ajándékom után kap.
-Bizony, magánsuli...valaha én is oda jártam, most már csak dolgozom ott - bólogatok, egyenlőre még egészen büszkén a társaságra,a miért kissé ittasan sem árultak el semmit a helyről. Másfelől, viszonylag titkos a mutáns téma, és akivel eddig felmerült a dolog az utóbbi hetekben, arról előbb utóbb kiderült, hogy maga is közénk tartozik szóval...mi a legrosszabb ami történhet, ha lebukunk, nem igaz? Nos, sok minden, de kétlem, hogy nagyon emlékezne az estére ez a lány, ha még sok pezsgőt nyakal be.
-Szép helyen van amúgy, de nem hagyják az embert rendesen bulizni - biccentek itt a poharak felé - úgyhogy ne is beszéljünk róla többet. Mesélj inkább magadról, itt élsz a városban? Oké, nyilván...mit dolgozol?
Közben megérkeznek a többiek is, én pedig biccentek a párosnak.
-Miss O'neill - mondom, jelezve, hogy nem muszáj bemutatkoznia, majd pont róla nem tudom, hogy kicsoda. - Üdv neked is Erwan.
Aztán végre sikerül szereznem egy falatot a tortából, és jólesően hümmögve ítélem azt gyomor általi halálra, és már kapok is a következő utána villámmal.
-Hát Leah, lehet nem vagy nagy szakács, de Cukrásznak óriási!
Aztán persze csak lecsap rám valami édesebb is, én pedig viszonzom a pusziját.
-Boldog szülinapot - suttogom neki mosolyogva, aztán visszatérek a tortához. Almás...hogy ez eddig nem jutott eszembe.

- Tizennyolc, bizony - kacsintok nevetve Gabrielre, ujjamat játékosan húzva végig tarkóján. Persze csak lopva, ezek az érintések csak ránk tartoznak. És közben előkerül egy apró dobozka is, meglepetten pislogok rá, majd gyorsan kapok is érte, mint egy gyermek, mintha valóban attól tartanék, nem adja ide.
- Az enyém! - nevetek fel, de a dobozkát egyenlőre nme nyitom fel, hisz kezembe nyomják a kést, én pedig nem szeretném megváratni a vendégeim. Nevetve fújom el a gyertyákat és nyomom a kést a tortába. Egy-két éve én vagdostam már otthon is, szóval nem szerencsétlenkedem, nagyon. De azért néhány szelet után visszaadom az egyik pincérnek a kést, hogy folytassa ő, ha esetleg még valaki kérne.
- Hát emlékeztél rá? - pislantok meghatottan Leahra, ahogy az első falat almatorta a számba kerül. Imádom az almás sütiket, nincs az a mennyiség, amit ne tudnék belőle megenni.
És közben Jillék is visszatérnek, kapnak is rögtöne gy-egy szeletet, illetve Erwan, mert Jill élelmesen kiszolgálja magát. Tekintetem végigfuttatom a társaságon, majd ahiányzó láncszemeket keresem. Aztán két ujjam a számba, kissé elhajolok, hogy ne épp Gabriel fülébe füttyentsek, és megpróbálom túlzenélni a benti zajokat.
- Gyere, tömj a bátortalan lovag szájába egy szelet sütit! - kiáltok nevetve Angeláék felé, majd vissza is fodrulok az asztalbeliekhez. Nem erőltetem, hogy jöjjenek, de attól még, hogy a srác idegen, szívesen látjuk, ha esetleg ez tartaná vissza őket. Ahogy Juliette-t is szívesen láttuk.
- Öm.. egy magánsuliba járunk, onnan - felelem némi habozás után a feltett kérdésre, miközben a félig majszolt tortát az azstalra teszem és végre felbontom Gabriel meglepetését is. AZtán csak boldog vigyorral lesem a képet, arcomon tuti ezernyi érzelem fut végig.
- Köszönöm. Azt az estét sose feledem el - bújok hozzá egy puszi idejére, majd a többiek felé mutatom az ajándékot, mielőtt a zsebembe süllyeszteném.
- Nagyon finom a torta Leah. És nagyon köszönöm, hogy ma velem ünnepeltek - mosolygok a többiekre, ismét egy pezsgőspoharat emelve fel, majd apró kortyokkal simítom a torkom, hogy aztán eltüntethessem a maradék tortám is.

Kicsit már mondhatni oldottabb vagyok. Az elején nagyon feszülten viselkedtem, de ez így volt mikor találkoztam Tatjana-val meg a többiekkel. Nem az a típus aki barátnőre vágyik vagy egy kapcsolatra, határozottan nem olyan. De ezért miért is hibáztatnám, én se vágyok kapcsolatra. Régen szerettem volna egy nagy kertes házat meg férjet meg úgy általában mindent mint egy átlagos lány. De nem vagyok átlagos, pont, hogy a képességem az oka annak, hogy most vele beszélgetek. Mert esélyem sincs egy komoly kapcsolatra. Nem helyes az első sráccal szóba elegyedni csak mert nincs senkim, de hányszor tettem én már ilyet, simán belefér még. A következő bókja, hogy cukibb vagyok mint a többiek, megnevetett. Hát ha jobbra nem tellett ezzel is beérem. Ha lenne lovagom, élve az Ő szóhasználatával, akkor valószínű, hogy tojnék az italra amit nekem rendelt és a bókjaira is, szerencséjére nincs senkim. Jól néz ki, kár, hogy tudom mire megy ki a játék. Az ilyen srácoknak csak egy dolog jár az eszükben, minél több lányt az ágyukba csábítani. Elgondolkodtató, hogy én vajon mit is szeretnék. Hagynom kellene, hogy elcsábítson vagy ésszerűen vissza kellene mennem a többiekhez, nehéz döntés.
-Nos köszönöm a bókot még ha a fele se igaz. - Iszok bele a poharamban lötyögő alkoholba. Majd hirtelen majdnem félrenyelek mikor azt mondja bálkirálynő. Kicsit köhécselek, de nem feltűnően.
-Bálkirálynő? - Hitetlen képet vágok, már csak azért is, mert határozottan ki lehet szúrni a csoportomból, hogy ki a bálkirálynő és ki csak egy egyszerű udvarhölgy. Hát nem mondhatom, hogy nem igyekszik vagy ezerrel, de ez nálam kevés, vagy már túl sok? Nem is tudom. Egy kicsit többet kell innom, mert még a végén faképnél hagyom ezt a hantás fazont. Nem kerüli el a figyelmem, hogy rengetegen pislognak felénk. Vannak itt aggódó arcok meg olyanok is akik csak fogadni akarnak arra, hogy sikerül-e megfektetni-e vagy sem. Elvigyorodom. Csak ránézek mikor már visszafogottabban szól hozzám. Nem is tudom. Jó ötlet lenne-e ha odavinném a többiekhez? Kétlem. Így hát egy újabb korty után megszólalok.
-Nincs rám ott most szükség. Csak nem rég csatlakoztam és még nem állok olyan közel hozzájuk. - Nézem ahogy kiviszik a tortát és mosolygok. Jó Tatjana-nak, hogy ennyi jó barátja van akik szeretik őt. Scott, tehát így hívják. Kicsit összerezzenek az érintésétől, de nem húzódok el. Hogy én mennyire tudtam mi jár a fejében. A férfiak olyanok, mint egy nyitott könyv, csak tudni kell olvasni belőlük.
-Nos én se azért jöttem, hogy barátkozzak, de még nincs kedvem menni, nem ittam eleget és nem buliztam ki magam, már pedig megfogadtam ezt a helyet józanul nem hagyom el. De ha gondolod keress valaki mást aki hajlandó azonnal veled menni. - Nyúlok az italomért és egy nagyot kortyolok belőle majd rendelek egy következőt is.

Halálos komolysággal nézek Jill szemébe és türelmesen kivárom, hogy abbahagyja a nevetést. Ez most kivételesen nem vicc volt.
- Ötven százalék esély. Bár, ha Lisás ösztönnel nézem a srácot. Hasonlít rám, céllal jött ide és bármi áron eléri. Nem, szerintem nem fogja kiszívni a csajszi vérét. Inkább csak jól ágyba akarja vinni. - Összeszűkült szemekkel vizslatom a szemüveges pasit, rutinos ragadozó nagyvadként. Igen, határozottan csak a dugás miatt dugta ide a képét és Angelát elnézve, hamarosan áttöri az ellenállást.
- Az aranyos, ártatlan szende szűz, mi? - És úgy teszek, mint aki el is hiszi amit kérdezett. Jill pont annyira ártatlan és szende, mint Lisa. Az aranyos viszont inkább sértő, mint bók. Ha egy lányra semmi mást nem lehet rámondani, hogy aranyos ott már komoly gondok vannak. Márpedig egyikünk sem merül ki pusztán az aranyosban. De ezt mindketten egyformán nagyon jól tudjuk.
- Ha Tatit ismernéd nem mondanád rá, hogy rendes. Akit kedvel vagy szeret, azzal jó fej, barátságos és hűséges. De ne akarj az ellensége lenni. Belemászik a fejedbe és megzanzásít. Ha rendesen akarnám kifejezni magam, akkor Lisa olyan, mintha kettőtökből gyúrtak volna össze. Óvakodj a telepatáktól és az összes többi bétától, aki bele tud nyúlni az agyadba. Ettől függetlenül igen, nagyon jó fej és nagyon bírom. De ha hajnalban megkerget egy falka veszett zombifarkas, akkor lehet, hogy csak ő viccelt meg. - Vigyorodom el. Az Ötös szobába fiú hívatlanul nem léphet be vagy nem kerül ki egy darabban. És én még gyámoltalan vagyok a barátnőimhez képest.
- Basszus. Már megint kezdjük. - Tör ki belőlem Lisa hangján. Majd rögtön ez után fülig pirulok. - Még jó, hogy... khm... - Majd Erwan hangján folytatva. - ... nem hallotta senki. Totál idiótán érzem magam. És nem ér kinevetni. - Sziszegem a fogaim közt, de arcomon ott bujkál egy félmosoly. Lehet, hogy most az egész női hangos mizéria szándékos volt?
- Azért ez nem ilyen egyszerű. Még mindig nem hiszem el, hogy nem csak a te szemedben vagyok jó képű srác. Még mindig nem merek odamenni vadidegen csajokhoz, hogy meghívjam őket egy italra, mint az a vámpírgyerek. Még mindig csak veled tudok felszabadultan táncolni és még mindig zavarba jövök, ha megpuszilsz. Van még min csiszolnunk. És szerintem veled akkor is ilyen jól tudnék táncolni, ha egyáltalán nem lennél jó csak. Mondjuk úgy néznél ki, mint Leah. - Kaján fény gyúl a szemeimben és megvillan arcomon egy hamisíthatatlanul Lisás vigyor. Nem barátságos, vidám Erwan-féle, hanem a gonosz és önelégült. De hamar elmúlik, Erwan továbbra is irányítani akar és vidáman táncolni.

Kedvesen mosolygok Julie-ra. Valóban nem mindennapi a találkozás, de a magunk fajtának ez nem rossz pont, sőt. Nem akarja tudni, milyen számunkra a megszokott. Vagy lehet, hogy csak számomra? Ha jobban belegondolok, az asztaltársaságom egészen normálisnak tűnik, szóval nem, nem hiszem, hogy azzal ütnék el az idejüket mint én, bár mesélni azt egészen biztosan tudnának mind.
-Ne is törődj vele Juliette - legyintek a szabad kezemmel, aztán adok egy gyors puszit Tati arcára. - Előbb utóbb csak feltűnt volna. Nem vagyok egy nagy nyomozó, de a torta például elég forró nyom lett volna.
Apropó torta. Na ez még engem is meghat.
-Azta...
Csodálkozva nézem, mivel készült Leah, és nem semmi. Bár nekem lennének ilyen jó barátaim. Úgy értem, eleve egy aranyos lány, de torta...na ezzel teljesen megvett. Szinte hipnotizál a hatalmas édesség,  és a transzból csak akkor esem ki, amikor tati visszakerül az ölembe.
-Szóval 18 mi? - Suttogom a lány fülébe, sejtelmes hangon. - Jó tudni.
Amíg a többiek megérkeznek, addig úgy látom, talán épp itt az ideje, hogy én is előkapjak egy apró, masnival díszített sárga kis dobozkát, és Tati kezébe csúsztassam.
-Gondolom erre sem tartasz igényt, ha ekkora titok volt - súgom újra a fülébe, nem rosszallóan, inkább csak incselkedve. Egyébként nincs semmi különös benne, csak egy kis apróság. Egy pici fémkulcstartó, benne az egyik igazolványképpel, amit még Tokióban csináltunk pár napja.
-Boldog szülinapot, királynőm.

Ahogy Gabriel finoman rászorít a kezemre mint egy rajtakapott kölyök húzom be a nyakam és nevetek rá vidáman.
- Épp most buktattál le Gabriel előtt - fordulok a helyet foglaló Juliette felé, hogy ők is értsék a semmiből támadt jókedvemet. Közben persze észlelem Leah utaló mozdulatát és szabad kezemmel fogom is az itthagyott pezsgősüveget és telitöltöm a poharát. Ha már lúd legyen kövér. Jó kövér! És ha nem csak turkálni, de belelátni is képes lennék a fejekbe, tuti az orrára koppintanék. Persze szeretek Gabriellel lenni, ha csak kettesre terveztem volna az estét nem hívtam volna a többieket. Eszem ágában sincs még itthagyni a társaságot, vagy egy sarokba elvonulva nyilvános kukkoldát nyitni. Bulizni, táncolni szeretnék a barátaimmal, akik megszerettek annyira, hogy velem töltsék ezt az estét.
- Tizennyolc lettem - vágom ki büszkén a kérdésre, hisz semmi titkolnivaló nincs a koromban, sőt! Boldog vagyok, hogy végre elértem ezt a határt is.
Leah szavaira viszont értetlenül pislantok fel, mire ő elkezdi énekelni a Happy Birthday szokásos sorait, és a következő pillanatban már csatlakozik is hozzá pár pincér egy tortát hozva az asztalunk.
- Oh, Leah - nyöszörgöm meghatottan, és igazság szerint, ha nem egy disco kellős közepén lennék egy rakat vadidegennel körülvéve, no meg a barátommal, hát tuti elmorzsolnék egy könnycseppet meghatottságomban. Ám most csak felállok a székről, de meglepő mód nem az ajándék felé fordulok, hanem Leahoz lépek és átölelem a vállát.
- Köszönöm! - suttogom a fülébe halkan, finoman meg is szorítva őt. Majd zavartan nevetve engedem el és lépek vissza a helyemre, vagyis hát Gabriel ölébe, hogy helyet adjunk a hordároknak.
- Hát ez egy felejthetetlen szülinap! - sóhajtok fel vidáman, tekintetemmel a többieket keresve, és bárkivel is találkozzon a tekintetem kezemmel intem az asztalhoz, hogy kicsiny társaságunk minden tagja kaphasson belőle, ha akar.
- Csak érjük el a te szülinapod! - kacsintok Leahra sokat sejtetőn, kezembe kapva az első szeletet.

Jól van, szerintem szedjük össze miket is tudtunk meg a jóképű idegenről akitől feláll a szőr is a hátamon...mondjuk nem tagadhatom azt se, hogy nem jön be a stílusa. Se szó se beszéd és ott hagytam a társaságot. Hogy jól tettem-e vagy esetleg megfogom-e bánni? Lehetséges, de a minimális alkohol szintem elegendő, hogy kiűzze belőlem a menekülési ösztönt ami kivált belőlem mindahányszor rám néz. Míg jobban meg nem néztem magamnak addig a szemüveg eltakart előlem mindent, de hosszasabb megfigyeléssel rájöttem, hogy ez nem így van. Látom a szemét ami éppolyan különleges mint Ő, bármilyen értelemben is értjük. Hogy én mit saccolok? Kettőt és könnyebbet ha kérhetem. Fogalmam sincs miért pont engem szúrt ki hisz látható, hogy vannak nálam szebbek is a pult környékén. Lehet feltűnt neki az, hogy egy picit kilógók? Hát nem tudom.
-Fogalmam sincs, mondd meg te! - Dobom vissza a labdát. Én idejöttem és ha tényleg annyira leköteleztem vele, nos akkor nyugodtan el is mondhatja mit akar. Én voltam most Ő jön, ez így fer. Következő szavaira nincs mit mondanom. Szerintem az arckifejezésem elmond mindent helyettem. Igen, tényleg tartok tőle, de még mindig itt vagyok és ebből látszik tényleg sok volt ma az alkohol még ha nem is ittam annyit mint szoktam.
-Szerintem túlzásokba esel...és nincs fiúm, bár nem tudom, hogy ez most jelenleg a hasznomra válik-e vagy épp ellenkezőleg. - Kényszerítek ki magamból egy halovány mosolyt ami még grimasznak is langyi. De nem tudok választ adni magamnak, ha ennyire rám ijeszt miért nem hagyom itt és spurizok vissza a többiekhez? Lehet azért mert nem rég szakítottam a barátommal vagy esetleg azért mert egy autóbalesetben majdnem meghaltam és félek kihagyni bármilyen lehetőséget még ha az igen rövid vagy azért mert, ez valószínűbb, hogy nem szívesen díszelegnék azzal a többiek előtt, hogy rám tört a frász egy nem átlagos srác modorától. Na az utolsó a legvalószínűbb. Nem lennék képes visszasétálni hozzájuk azzal, hogy dobtam egy aprócska lehetőséget. Így hát jó képet vágok hozzá és próbálok úgy tenni mintha érteném a viccet.
-A nevem Angela, de a barátaimnak csak Angie. - Most már kezdek kíváncsi lenni szemüveges idegenem nevére. -És téged hogyan szólíthatlak?

- Te hiszel a vámpírokban? Mármint, ha mutánsok léteznek akkor mi van, ha egy alakváltó nem más emberré változik, hanem állattá és mi van, ha bizonyos gének a halál után is tovább működnek és szükségük van más vérére, mert önmaguk nem képesek vörös vérsejtek előállítására? - Nézek időnként lopva a napszemüveges fazonra. Eléggé sötét aura veszi körül szerintem. Nem lepődnék meg rajta, ha ártatlan lányok torkát harapná át szórakozásból. Bár ez nem az én dolgom. Mindenki úgy szórakozik aki akar, elvégre Lisa sem ártatlan bárányka.
- Tati szerintem kedvelni fog, Leah meg magasról le van ejtve. Kis szürke egér fenyegetve érzi magát ennyi nagyvad közelében és ezért félelmében a fogait villogtatja. Nem kell vele foglalkozni, ha már a legjobb pasikat mi fogjuk ki, legalább annyi öröme hadd maradjon, hogy utálhat minket ezért. Olyan lányokkal nem haverkodom, akik féltékenyek ránk olyan dolog miatt amiről nem tehetünk. Vagy te talán szándékosan jössz be több pasinak, mint ő? - Talán Erwannal járnom kellene vele pár hónapig, amíg Jill kéeps lesz megállapodni. Legalább lenne pár jó hónapja és egy jó pasija Jillnek is. Azt vallom, hogy a boldogság mindenkinek kijár, még ha nem is tart örökké.
- Nem bújhatok ki a bőrömből, még akkor sem, ha kettő van és egymás teljes ellentétei. De azért elég más lányként vagy fiúként táncolni. - Megszoktam, hogy engem vezet egy határozott táncpartner. Hogy rábízhatom magam két védelmező tenyérre és a srác szemeibe kapcsolódhatom, hogy elengedhetem magam, a külvilág megszűnik és csak mi ketten maradunk, keringünk a semmiben súlytalanul. És most az én karomnak kell lennie a védelmezőnek, az én tekintetemnek kell felszabadítania a partnerem, lelkét kiszabadítani a materiális kötöttségekből, felszabadítani, ellazítani. És pont azért csinálom teljes odaadással, mert Jill a legfontosabb személy az életemben és a boldogsága a sajátomnál is többet jelent. - A lassúzás után attól tartok, hogy szeretnélek majd megcsókolni, de nem tudom, hogy bármelyikünk is készen áll-e erre meg a következményeire, így azt a részt inkább kihagynám, ha egyetértesz. - Majd a hirtelen felismerés hangján visszakanyarodom egy korábbi kérdéshez. - Rájöttem, hogy ugyanúgy kell táncolnom, ahogy eddig, csak fordítva. - Amit Lisa elvár egy sráctól tánc közben, pontosan azt kell nyújtanom Jillnek. Illetve, kicsit módosítva az ő ízlése szerint. Még szerencse, hogy sűrűn járunk bulizni, így úgy ahogy megfigyeltem, hogy milyen a stílusa, de majdcsak összeszokunk. - Látom, ő Gabriel. X-men lehet. Párszor már láttam az ötös szobánál. Még szerencse, hogy eddig nem jött rá, hogy a szőke csaj és én egy személy vagyok. Lisa üzeni, hogy ha nem Tati pasija lenne, akkor... Én meg azt, hogy van elég jó pasi a diszkóban rajta kívül is. - Öltök nyelvet. Mióta Jill elkezdett kikupálni, egész jó képű srácnak tartom magam.

Tati persze nem ússza meg egy gyors szájra puszi nélkül, de aztán rendben helyet foglalok mellette, és le is csapok a kezére az asztal alatt. Ujjaim átfonom ujjai közt, aztán szabad kezemmel a pohárért nyúlok.
-Szóval akkor nem kell sokat behoznom? Még szerencse - jegyzem meg nevetve, bár nagyon nincs kedvem sokat inni. Túl élénken él az emlékeimben, milyen volt az utolsó buli után arra ébredni, hogy hányást nyalogat le az arcomról egy fóka.
-Erwan... - ismétlem meg a fiú nevét, és barátnőm tekintetét követve megállapítom, hogy az a fickó az, akit már korábban észrevettem. Egész helyes lánnyal táncol együtt...Akkor nyilván ezért látom állandóan a lányok részlegében. Nem mondom, elég bátor dolog tőle, de én tuti nem fogom lebuktatni...
-A ma estére - koccintok én is, aztán a tánc említésére már fel is hajtom a piát, de mint a villám. Persze megteszem a tiszteletkört a sóval, és a citrommal is, és épp annak nedveit szívom mint egy vámpír, amikor megjelenik egy idősebb hölgy is az asztalnál. Kissé gyanakodva kapom felé a tekintetem, sárga rajzfilmvigyorral a számban, mert először azt hiszem, hogy egy új tanárnő lesz az, de aztán kiderül, hogy ő is csak valami ismerős lehet...gondolom. Nevem hallatán biccentek, nem mintha nem lenne elég nyilvánvaló, melyik név az enyém. Közel sem vagyok elég dögös sem a Tatjana, sem a Leah keresztnév viseléséhez. Azért a szülinap hallatán kissé szorosabban fogok rá Tati kezére.
-Örvendek a szerencsének.
Közben azért figyelem, mit művel Angela a szemüvegessel...Scott-al! Miért ilyen nehéz emlékezni a nevére?  Mondjuk, jó srácnak tűnik, és nem balhézik állandóan, szóval lehet ezért. Úgy tűnik egész jól elvannak, és semmi szükségük arra, hogy figyeljék őket. Jobb is, úgyis van itt valaki, akit szívesebben tartok szemmel, és ő még közelebb is van hozzám, mondhatni karnyújtásnyira.

A vártnál kissé gyorsabban bomlik a társaság, de egyáltalán nem bánom. Nem azt vártam, hogy mindenki itt fog gubbasztani az asztalnál, mint a vénasszonyok hímzőköre. Egyértelmű, hogy egy buliban, akinek nincs párja, az lecsap egyre, legalább ideiglenesen. Akinek meg van.. az várja, hogy megérkezzen. Ahogy teszem én is.
De alighogy kiszúrjuk az Angelát pásztázó srácot, egy kéz fonódik vállamra. Önkéntelen rezzenek össze, de aztán csak nevetek a reakciómon, ahogy meglátom Gabriel felém magasodó alakját. Boldog mosollyal pattanok fel és bújok hozzá.
- Géppi.. ? - meredek rá meglepetten, majd ahogy szavai végére ér, megspékelve az egészet egy bókkol felnevetek.
- Nemrég érkeztünk csak. Lehet ez az oka. De látok, már kezdődik - teszem még hozzá mosolyogva, ahogy Angela a pult felé indul, hármunkat hagyva az asztalnál.
És pont azért, hogy Leaht ne hozzuk kényelmetlen helyzetbe, kibújok az ölelésből és visszacsüccsenek a helyemre, de persze ahoyg Gabriel is leül, kezemet nyújtom neki.
- Egy-két pohárról - nevetek rá, hisz épp érkezik az újabb kör, én pedig már szórom is a sót a kézfejemre.
- Meg Jill és Erwan táncáról - bökök állammal a táncparkettre és az emlegetett párosra.
- A ma estére - kacsintok közben Leahra, megemelve a poharam.
- Neked is ajánlom a bátorítót, mert még egy-két kör és vihetsz minket táncolni - nevetek Gabrielre, és a megszokott mozdulattal nyalom le a sót és küldöm utána a tequilam, majd azonnal rácuppanok a citromszeletre. Talán ezt a pillanatnyi beszédszünetet használja ki az annyit invitált nő is, hogy végre csatlakozzon. Boldogan és kedvesen nevetek rá a köszöntő hallatán, eszembe se jut, hogy ezzel elárult Gabrielnek. Azt hiszem, előbb-utóbb valakinél úgy is kibukott volna. A pezsgő említésekor viszont csak meglepetten pislogok, majd nevetve ingatom a fejem. Szép dolog, a saját ajándékával invitáltam magunkhoz.
- Nagyon finom, köszönjük - bólintok, miközben szabad kezemmel az egyik üres székre mutatok.
- Csüccsenj le. Én Tatjana vagyok, Leah és Gabriel - mutatom be a megmaradt társaságot, mindenkire egy mosolyt villantva.