Valahol Weschester megyében

Üvegfalak, erősen gyaníthatóan föld alatti rendszer, klímával és légtisztítóval, a lehető legmesszebb a természettől és a felszíntől, beton, beton és acél, beton és üveg, acél és üveg... Nyomaszt, rám szakad, betemet... De nem! Pontosan ezt az érzést akarják kelteni bennem, ezért én csak azért sem esem pánikba. Gondolkodjunk logikusan és tiszta fejjel. Ez egy bazinagy építkezési beruházás aminek a puszta fenntartása többe kerül, mint az USA északi felén a legtöbb bűnszervezet bevétele. Kizárt, hogy az oroszok vagy a kínaiak ilyen kecót tudnának üzemeltetni anélkül, hogy a SWAT ne csöngetne be hozzájuk. Mondjuk ki is vihettek az országból egy csempészgépen, de valami azt súgja, hogy az kizárt. Külföldről senkinek nem szúrna szemet egy külvárosi diszkó, főleg nem a tulaja. Akkor ez egy belföldi szervezet. Márpedig belföldön kinek van pénze ilyesmire? Szűk a lista: NASA, USARMY, belbiztonság, más top secret kormányügynökségek. És ezek mibe fektetik a pénzt? Fejlesztés. Az egész űrprogram katonai alkalmazhatóságra épül, még a NASA is fegyverrendszereket fejleszt. És mi van akkor, ha egy hacker csapat átveszi az irányítást az informatikai háló felett? Az USA fegyverzet nélkül marad, hacsak...
- A kutatófőorvossal akarok beszélni. Jó hazafiként felajánlom teljes együttműködésem és aláírok bármilyen korlátlan idejű szerződést csak engedjenek ki innen és kapjak a komplexumban egy egyágyas szobát és megfelelő katonai C-1 típusú élelemfejadagot. Hogy ő - mutatok Jayára - mennyire hajlandó együttműködni azt nem tudhatom.
Állandó megfigyelés alatt állunk, azaz valaki csak hallotta amit mondtam és rögzítette is. A józan ész pedig azt diktálja, hogy bármit is akarnak kísérletezni rajtam, gyorsabban megy és olcsóbban, ha önként beleegyezem, mintha itt ösztökélni kellene mindenféle gyógyszerekkel, amik a kutatási eredményeket is befolyásolhatják. Ha az az ára annak, hogy ne a felnyitott és szétszedett holttestemben kotorásszon egy rakás kórboncnok és génsebész, hogy tökéletes G.I. Janet csinálnak belőlem, akkor ez nem az én lelkemen szárad. Ez pusztán Darwinizmus. Az erősebb mindig megeszi a gyengébbet. Itt legalább kijelölnék az ehető zsákmányállatot.

A nő szavaira csak egy szemforgatással reagálok, még hogy én részeg… Amúgy is, kinek képzeli magát, hogy folyton sérteget? Attól, hogy másképp reagálok mint ő, még felfogom a dolgokat! Miután egyikük se vesz túl komolyan, én se aggódom agyon magam. Úgy tűnik, a fegyvercsenés most tényleg felejtős lesz, így aztán vissza is megyek a bárpulthoz… no nem azért, hogy ott üljek le, idetolok a kis csipetcsapat mellé egy széket, hogy úgy kövessen az eseményeket. Igaz, nem túl sokáig…
Látom, ahogy a férfi a fegyvere után nyúl, ahogy már zsigerből menne a menekülés is – ha épp működne a képességem… Így azonban csak épp, hogy lecsúszok a székről, egy apró, szúró fájdalmat érzek az oldalamban, én pedig már kapok is oda, hogy kiszedjem, leseperjem magamról, ám mire oda érnék, a karom megadja magát a benne dolgozó szernek, majd egy pillanat múlva már el is sötétül a világ.
Meghaltam? Ha igen, legalább nem nyúl/őz pörköltként végeztem, szóval mondhatni, boldogan haltam meg. Vagyis… basszuskulcs, ha halott lennék, nem kéne az oldalamnak ennyire sajognia…
Lassan nyitom ki a szemem, bántja az éles fény, és így is másodpercekbe telik, mire sikerül fókuszálnom. Kómásan tápászkodok fel ott ahol vagyok, amikor azonban meglátom, hogy hol vagyok, csak értetlenül vakargatom a tarkómat. Ejha, ekkora buli volt tegnap, hogy arra se emlékszek, hogy kerültem ide? Ja de, arra emlékszek… De hogy pont ezt a csajt kaptam szobatársnak, ahhrrrr…
-Már megint? –egy börtön… miután körbenéztem, és levontam magamban a következtetést, hogy ki tudja, meddig fogok itt rohadni, fáradtan vissza is dőltem az ágyamra. Valahogy ki kéne jutni…
-Remélem boldog vagy, megkaptál grátisznak magad mellé. –jegyeztem meg gúnyosan, ha láttam, hogy a másik is magához tér.

Jaya & Diane

Jayának akármilyen tolvaj is esélye sincs egy hozzáértőtől csak úgy nyílt színen ellopni egy pisztolyt egy pisztolytáskából. Annyi az esélye, mint tíz méterről beletalálni az apróval a kávé automatába. A szavaikra már nem sok választ kapnak, inkább csak fejcsóválást és továbbra is azt a nem túl megnyerő mosolyt. Nem úgy fest a két fickó, mint akik tovább szeretnének tárgyalni. Elmondták már a lényeget, azaz, hogy menjenek velük, és ha nem teszik, akkor kénytelenek más módot alkalmazni. Egyébként elég sok értelem fedezhető fel a szemükben, bár tény, hogy nem ők a feje feltétlenül a szervezetnek, ha van is ilyesmi a háttérben egyáltalán, de nem úgy néznek ki, mint két agyatlan kidobófiú.
Mindenesetre a magas, szarukeretes szemüveges fickó az, aki végül cselekszik. Egy szemvillanás alatt kerül a kezébe a pisztoly. Ember, egyszerű ember, de látszik, hogy fegyverforgatás terén igazi profiról van szó. Majd el is dörren két lövés, ha esetleg valamelyikük félre próbálna ugrani, akkor maximum több is. Nem golyó száll ki, szimpla altató lövedékről van szó, amitől hamar elsötétül a szemük előtt a világ.

Egy cellában térnek magukhoz. Erős betonfalak, ablaktalan hely, ahol csak két csupasz ágy található. Eléggé kómásak, és a képességeik még most sem működnek, ám azt érezhetik, hogy ez a kábaság nem csak az altató miatt van, mintha egy szer lenne, ami blokkolná őket, nem engedi a gondolataikat rendszerezni, és így a képességüket sem aktiválódni. Egyetlen erős plexi üveg van csak előttük, ami majdnem az egész falat beteríti, azon kívül egy újabb szoba, ahova jól zárt ajtó nyílik. Rajtuk kívül nincs itt más.

Tárgy: Re: Valahol Weschester megyében