Borospince

-Maradjunk annyiban, hogy megyünk ha tudunk...
Vigyorodtam cinkosan. Aprót biccentettem.
-Köszönöm, ha már nőknél járunk, nekik is nagyon be jön. Magyarázatnak pedig megteszi, hogy egy bűvész sosem fedi fel a titkait...
Érdeklődve hallgattam mi is nyomja a lelkét. Miért akar egy nőt egyáltalán elfelejteni. Hamar megtudta ma választ. Szerencsére nem teketóriázott, nyíltan közölte. Egy pillanatra elhúzott szájjal bólogattam. Végül megjött az isteni szikra.
-Hát figyelj. Ezen nem sok mindent kell titkolni. A diákok 30% valamiféle telepata. Annak is a fele tudja, hogy mit gondolsz, érzel, a másik fele pedig eldönti azt.
Pohara felé nyúltam és ha engedte elvettem. Immáron kézzel hagyományos módszerekkel töltöttem ki az alkoholt. Fölösleges itt túl csicsázni. Bármennyire is elegánsnak indul egy kiadós iszogatás végén mindenki a legalján végzi. Legyen az pad, egy borospince, árok. Személyes kedvencem az árok. Fűvel bélelt, puha. A természet lágy ölén van. Visszatettem az üveget ah elyére, megemeltem a poharat és zutty.
-Szóval, nem látom értelmét titkolni. Nem azt mondom, hogy sunyiban a délelőtti órák egyikén zavarjatok le egy gyors menetet az előtérben...
Jöttem a végén kicsit zavarba és ujjammal kopogtam a pohár falán meg vettem egy nagy levegőt.
-Hidd el arra is rájönnek... Vagy beleszólna a fejedbe hogy még sem kéne, meg olyan képeket vetítenek eléd hogy egy életre elmenjen a kedved az aulában csámborogni....Szóval, csak arra akartam kilukadni, hogy az iskola legalább fele előbb tud arról, hogy összejössz e egy diákkal, mint te magad.... Talán fogadásokat is kötnek rá...
Forgattam körbe szemet, mintha csak egy gyenge utalást tettem volna.
-Nem lesz belőle baj, nézd én is még...
Húztam a számat egy kicsit.
- ...itt vagyok. Mit is tanítasz? Ha kellően mellőzhetetlen vagy akkor csak nemfognak kirúgni. Vagy ha kellően veszélyes és csapodár...

- Óh, ezek szerint én nem láttalak téged.- Vontam össze a szemöldökömet, majd körbepillantottam, hogy hogy a fenébe nem vettem észre azt, hogy rajtam kívül más it van itt, nem csak én.
- Óh a rossz lett volna, nem gondolkodnék rajta, és nem igyekezném elfelejteni.- Nevettem fel, miközben megráztam a fejemet, hogy tényleg megszabaduljak egy kicsikét Felicity-től, ami több kevesebb sikerrel össze is jött. Aztán, mikor már teljes figyelmemmel Greg-re tudtam figyelni felsóhajtottam.
- Igen, én is úgy emlékszem, hogy ma van, bár igazából nem értem, hogy miért, de ha menni kell, hát menni kell.- Motyogtam, aztán amikor belenyúlt a falba és valami után kutatott érdeklődve figyeltem a tevékenységét.
- Ó tökéletes, a lényeg hogy üssön.- Válaszoltam, majd összecsaptam a tenyeremet és már épp fel akartam ajánlani, hogy menjünk a társalgóba, de amint láttam, hogy egy székformájú betonalak emelkedik ki a falból csak elnevettem magam.
- Ez a képesség nagyon praktikus. És bármibe le merem fogadni, hogy sehol nem szolgálják ki így a vendégeket.- Hümmögtem elismerően, aztán leültem vele szembe és a poharához érintettem az enyémet, majd egy húzásra megittam. A kérdésén el kellett kicsit gondolkodnom, de végül arra jutottam, hogy jó lenne, ha valakivel megehetne beszélni, és miért ne pont Gregory-val?
- Hát... azt hiszem elég ha annyit mondok, hogy egy diák.- Sóhajtottam fel, majd a falnak döntöttem a fejemet úgy néztem az előttem ülő férfira.
-Úgyhogy gondolom érted, hogy miért is olyan nagy feladat, hogy kiverjem a fejemből. Nem mellesleg... nem szeretném se őt, se magamat bajba keverni.- Tettem hozzá, miközben a poharamat kezdtem tanulmányozni.

-Nem is igazán jöttem egész végig itt voltam.
Biccentettem a hátam mögötti beugróra.
-De mind egy is.
Ráztam a fejem. Felvontam szemöldököm és meglepetten hátra hőköltem.
-Egy nőt? Minek azt kiverni a fejedből? Ennyire rossz volt? Hogy én? Én csak próbálok felkészülni a délutáni órákra, meg a konferenciára. Már ha az ma van...
Vontam vállat és kiittam az utolsó kortyot a borospoharamból. Köhintésére felpillantottam a pohár pereme fölött. Egy ideig csak némán néztem a méla tekintetét. Gyanússá vált ez a nő ügy. Az az érzésem támadt, hogy nem egy rosszul sikerült numera miatt van így letörve. Ízlelgettem egy kicsit az érett nedűt majd lenyeltem. A poharat betoltam a betonfalba. Kicsit hátrébb nyúltam és csuklóig elmerültem a falban. Majd kicsit jobban és kutakodni kezdtem.
-Meg is van...
Mondtam magamnak hangosan és kihúztam a falból egy üveg vodkát.
-Remélem szereted, a rum és a whisky elfogyott, a tequila meg.... szóval az másokra kell...
Megmarkoltam az üveg nyakát és lehúztam róla. Felé nyúltam és már egy kis feles pohár volt a mutató és a hüvelykujjam között. Ezalatt a másik három ujjam alatt is alakot öltött egy másik pohár. Miután elvette a palackból kígyó módjára kiemelkedett a vodka. Két felé ágazott. Egyenesen a poharainkat vette célba a kétfejű italkígyó és beletörte fejét a pohárba és visszamászott az üvegbe. A fal felé nyúltam az üveggel és ahogy hozzáért a bütyköm egy szép, felül íves mélyedés alakult ki benne, amiben kényelmesen elfért az üveg. A falból pedig egy beton nyúlvány nyúlt ki Matt felé ülőhelyként.
-Párnám sajnos nincs. De foglalj helyett.
Koccintásra emeltem a poharam és ha megvolt lehúztam.
-Szóval? Milyen nőről lenne szó?

Meglepően vettem észre, hogy nem csupán csak én ijedtem meg, hanem a kolléga is. Kérdő tekintettem figyeltem, hogy hogyan próbál védekezni.
- Boccs, de jelenleg te hoztad rám a szívbajt. Nem hallottam, hogy jössz, vagy hogy itt vagy és a lelki ismeretemnek semmi baja, csupán nem szeretem a meglepetéseket.- Vágtam egy grimaszt, aztán amint elfogadta a kezemet, határozottan megszorítottam és egyszer megráztam, majd a farzsebembe mélyesztettem a mancsom. Mivel kérdésemre, csak egy kérdést kaptam felsóhajtottam.
- Igyekszem kiverni a fejemből egy nőszemélyt, de nem igazán akar sikerülni. Na és te?- Néztem rá immár határozottabban, és miközben arra vártam, hogy válaszoljon nekidőltem a falnak. Most az egyszer iszonyatosan örültem annak, hogy fehér ing volt rajtam. Így ha a fal fogott is volna, az sem látszott volna meg az ingemen. A csöndben a szemben lévő falat kezdtem el tanulmányozni és iszonyatosan lekötöttem a figyelmemet. Ha bár... mindvégig arra gondoltam, hogy Felicity bőre is ugyan ilyen fehér... és az érintése...
- Khm...- Megköszörültem a torkomat, majd ellökve magamat a faltól ránéztem Gregory-ra.
- Nincs kedved valami töményebbhez?- Kérdeztem, miközben kilazítottam a nyakkendőmet.

Hatalmas volt a birtok, vagyis még most is az. Nincs sok diákunk, de azért az ember mindig összetud futni valamelyikkel. Pláne ha 20 másik van belőle egyszerre 20 másik helyen. Hol lehetne valakinek egy kis nyugta tőlük? Hol máshol ahol egy régi jó barátja gubbaszt évtizedek óta, csöndben és csak rá várva. Ahova diák nem teheti be a lábát. Így van, a borospince végtelennek tűnő alagútjai között egy megfáradt borkedvelő fiatal, mások szerint iszákos tanár békére lelhet. Szóval itt leltem némi békére egy betonszéken ami meglepő módon kényelmes volt. Kezemben egy gömbnyi az egyik idősebb borból és finoman harapdálok le belőle pár kortyot. Míg ízlelgetem a nedű más más alakot ölt magára. Hol ebben hol az ízében merül el figyelmem. Aztán egy hangos szentségelésre felkaptam a fejem. Hirtelen nem tudtam beazonosítani a hangja alapján. Elhúztam a vékony betonfalat magam elől amivel rejtőzködtem a kósza lelkek elől. Hirtelen Mathewal találtam szembe magam. Ijedtemben hátra léptem egyet a kezemben lévő borból pedig egy vörös kardot formáltam ami a fejem fölött meredt rá. Bal kezem csuklóig merült a beton falban az átjáró pereméből pedig több termetesebb betonkaró formálódott szintén felé meredve.
-Ohh... csak te vagy az... Nem kéne így üvöltöznöd... Rossz a lelkiismereted vagy mi?
A kard lassan lekonyult és vissza kúszott a kezembe. Balomat is kihúzta ma falból mire a tüskék is eltűntek teljes mértékben. A bor elnyúlt és kígyó módjára spirálban felkúszott a vállamig onnét át a másik kezembe. Elfogadtam a kézfogását.
-Mit keresel itt amúgy?

Gregory

Egy ideje már sétáltam az iskolában. És muszáj volt kicsit kivernem a fejemből Felicity-t bár nem nagyon akart sikerülni. Folyton a szemem előtt láttam a mosolyát, hallottam az agyamban a nevetését, éreztem a nyakamon, ahogy a kezei körül fonják. Mély levegőt vettem, majd a borospincébe lépve megcsapta az orromat a dohos pinceszag. Félre értés ne essék, nem terveztem magam részegre leinni egy diák lány miatt... nem.. azért ennyi emberiség szorult még szörnyszülött testembe. Csupán egy ideig el akartam mindenről feledkezni és talán... de csak talán Ő rá gondolni. Nem tudtam sehogy kiverni a fejemből.. és az igazat megvallva, már jó magam se tudtam megmondani, hogy pontosan mit is érzek a lány iránt. Jó hülyeség, mit érezhetnék? A tanítványom, nem lehetne belőle semmi, de ha talán ennek itt vége, mi lehetne? Vagy mi lenne?
- Óh a francba...- Sóhajtottam fel, majd kezeimet a zsebembe mélyesztettem és úgy haladtam tovább. A gondolataim kezdtek megőrjíteni, és az sem sokat segített az elvonatkoztatásban, hogy hideg volt idelent. Igen... hideg, akár csak a keze...
Megálltam és megráztam a fejemet. Kezdtem megijedni magamtól, hogy súlyos elmezavarom van a lánytól. Talán még is csak ő Miss Banshee, de aztán eszembe jutott, hogy mennyi ideig kellett kérlelnem, hogy elárulja a nevét... Felicity..
- Jézusom! Greg a frászt hoztad rám!- Néztem az előttem álló férfira, majd zsebeimből kihúztam a kezeimet, és meglazítottam a nyakkendőmet.
- Mi szél hozott erre?- Kérdeztem, miközben előrenyújtottam jobbomat a kollégám felé.