Megengedhetem magamnak a lazulást, végül is, ki merne szólni érte? A főnökség egyik legjobb oldala, hogy nincs főnököd, aki szurkáljon. Ellenben a legjobb hely lehet a tied, a legjobb italt szolgálják fel és elsőként, teljesen mindegy, mennyien várnak még.
Amióta visszatértem alig akadt igazán szabad órám. Még ha látszólag a semmittevésbe petyhüdtem volna is, valójában mindig járt valamin az agyam, vagy épp valakiben. Tehát most már itt az ideje, hogy tényleg lazítsak.
- Egy pohár édes vöröset - intem magamhoz a pultost, miközben kecsesen felcsüccsenek az egyik székre. Fehér fűzőmmel, térdig érő, oldalt felsliccelt szoknyámmal alig lógok ki a lányok sorából, bár azért hozzájuk képest talán még is csak túlöltözött vagyok. Már nem érzem szükségességét, hogy a hozzájuk hasonló aprócska fehérneműkbe flangáljak, nem, a jelenlegi pozícióm némivel több komolyságot kíván. Mindazonáltal nem tagadom meg a kihívó nőies ruhákat.
Az érkező italt csak egy apró biccentéssel köszönöm és már veszem is ujjaim közé a poharat, az első korttyal enyhítve feszültségem. Ez ma egy pihenős nap, és megpróbálok senki fejébe ne mbelekukkantani. Bár.. az is jó szórakozás lesz...