we fight for the change to change the world
heroes of xmen: reunion



welcome





Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?

Az oldal alapítása:
2013. szeptember

(A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox





promónk






Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

last posts





Kerti lugas (fürdő előtér)
Sportpálya Icon_minitimeby Nikola Tesla
Szer. 29 Aug. - 15:32

Maszkabálba menni jó! :)
Sportpálya Icon_minitimeby Emma Frost
Szomb. 9 Jún. - 21:36

Dallas-i kikapcsolódás
Sportpálya Icon_minitimeby Nathan Jones
Csüt. 7 Jún. - 15:21

Konyha
Sportpálya Icon_minitimeby Jean Grey
Szomb. 28 Ápr. - 17:19

Új fiú a láthatáron :)
Sportpálya Icon_minitimeby Emma Frost
Vas. 15 Ápr. - 13:03

Folyosók
Sportpálya Icon_minitimeby Jean Grey
Szer. 21 Márc. - 17:51

Faye & Jamie - Végre együtt!
Sportpálya Icon_minitimeby Faye Adler-Barlow
Csüt. 1 Márc. - 11:05

Sürgősségi ügy
Sportpálya Icon_minitimeby Mesélő
Szomb. 17 Feb. - 15:27

Aiden, Hope and Amber - Újabb tervezgetés
Sportpálya Icon_minitimeby Aiden Hamilton
Szomb. 30 Dec. - 19:57

Top posting users this month
No user
i'm here





Jelenleg 22 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 22 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (56 fő) Vas. 6 Szept. - 22:27-kor volt itt.

Megosztás
 

 Sportpálya

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 

Mesélő
mutant and proud

Mesélő
Mesélő
Hozzászólások száma : 520



TémanyitásTárgy: Re: Sportpálya   Sportpálya Icon_minitimeSzer. 22 Ápr. - 10:36

Szabad játéktér, új játék kezdhető.
Vissza az elejére Go down

Neil Hunter
mutant and proud

Neil Hunter
független
loneliness is a gun
Play By : Dakota Goyo
Hozzászólások száma : 31
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: Sportpálya   Sportpálya Icon_minitimeHétf. 8 Szept. - 20:54

Ha tudná, hogy számomra is ismerős az arca, vajon mennyire lenne kiakadva? Lehet azért néz ki majdnem úgy, mint az évfolyamtársam, mert tesók? De melyik szülő adna mind a két fiának ugyanazt a nevet? Én tuti különbözőket adnék, ha odajutok majd az életben, de az még jó sok idő múlva lesz.
- Már attól féltem, hogy valami fura dolog van rajtam, azért nézel így rám. -motyogtam halkan Brandonra nézve, aztán nem tudtam eldönteni, hogy boldog, vagy szomorú legyek. Hogy tudna segíteni abban, hogy megtanuljak gördeszkázni, ha ő maga nem tud? Talán a kíváncsiság vezérelt, mikor vigyorogva felpattantam a földről, és elszaladtam a sisakért és a deszkáért, majd visszakuporodtam mellé.
- Oké, erre kíváncsi vagyok. De, ha bajom esik, neked kell elcipelned a sürgősségire. -ezzel nem azt akartam neki sugallani, hogy béna vagyok, de ha az előbbi esetből indulok ki, akkor bármi megtörténhet. Közben ismét felkelek a földről, és a kérdésére bólintok, jelezve, hogy nyugodtan kérdezzen akármit. Cikis kérdést csak nem tud feltenni, vagy igen? Viszont megdöbbentem, mikor meghallottam, hogy mit szeretne megtudni. Léptem pár lépést hátra, kicsit erősebben markoltam meg a deszkámat, és gyanakvóan néztem rá. Miért akarja tudni, hogy van-e furcsa képességem? Valami kém, vagy ilyen mutánsbegyűjtő ember lehet, de ha az utóbbi, akkor nagyon kezdő, hiszen ki kérdezne rá nyíltan ilyesmire?!
- Az attól függ mi számít furcsa képességnek... Elárulom, ha elmondod, hogy a tiéd mi. -alkut ajánlás megtörténve, most már csak arra kell várnom, hogy bevallja a képességét.
Vissza az elejére Go down

Brandon Hawks
mutant and proud

Brandon Hawks
független
loneliness is a gun
Play By : Callan McAuliffe
Hozzászólások száma : 33
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Sportpálya   Sportpálya Icon_minitimeVas. 24 Aug. - 20:35

Vörösödik, mint az orosz lobogó. Na, msot kettő lehetőség áll fent, rájött, hogy kit rángatott elő a bokorból – halál komolyan, mint valami tortából kiugró táncosnő, olyan lettem –, vagy pedig tényleg halovány segédfogalma sincs arról, ki vagyok én. Pedig annyira hasonlít, sőt, ha gondolatban elveszem azokat a bizonyos éveket, talán még ugyanúgy néznének ki… De nem, ez nem volt más, mint reményteli gondolkodás. Közben azért rájövök arra is, hogy úgy bámultam, mint éhező a kenyeret, és inkább a földre szegezem a tekintetem. Az amúgy is jobb, jelen pillanatban, időt ad gondolkodni. Mi a fenét mondhatnék egyáltalán?
– Nem, csupán… hasonlítottál valakire, akit ismerek – felelem, és érezheti, hogy zavarban vagyok. Szívem szerint visszaforgatnám az időt néhány perccel ezelőttre, de az sajnos nem az én mutatványom ebben a hatalmas cirkuszban.
– Nem, sajnos nem, de tudok segíteni, amíg te megtanulod – felelem. Ha nem a testvérem, akkor lehet, hogy egy teljesen különböző, normális ember, akinek nem kellene demonstrálnom, mit is tudok, de ám legyen. Azt hiszem, ennyivel tartozom neki azért, hogy kihúzott a bokorból, és azért, ahogyan utána kezeltem. És hátha közben megtudok még valamit. Nem adtam föl a reményt, az egészen biztos, bár ha ezt megemlítem Mirandának, szerintem lábközépen fog rúgni, amiért vesztegettem az idejét korábban.
Időközben szemrevételezem a pályát, és eldöntöm, hogy tudnék mit kezdeni vele, ha egy kicsit is jó az egyensúlyérzéke. Végül is, vannak módok, ahogy valakit a gördeszkán lehet tartani, ragasztó nélkül is. De mielőtt még elkezdenénk, meg kell kérdeznem valamit.
– Egyébként, lehet egy hülye kérdésem? – nézek rá. Tudom, hogy valószínűleg teljesen ismeretlenek vagyunk egymásnak, meg azért nem szoktam ennyire ajtóstul rontani a házban (meg máshogy sem igazán, de az mellékes), most azonban tudnom kell. Ha emiatt jön a csőcselék vasvillákkal meg fáklyákkal, hát elbírunk velük. – Van valamilyen furcsa képességed?
És ha nincs olyan, amire én gondolok, értse ezt úgy, hogy jó-e matekból. Azok a srácok mindig furák voltak nekem…
Vissza az elejére Go down

Neil Hunter
mutant and proud

Neil Hunter
független
loneliness is a gun
Play By : Dakota Goyo
Hozzászólások száma : 31
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: Sportpálya   Sportpálya Icon_minitimeVas. 24 Aug. - 16:46

Mondanám, hogy nem így terveztem a kiszabadítást, de hát ezen nem tudok már változtatni. Az ismeretlen srác rajtam landolt, de vette a lapot, és hamar lemászott rólam. A fejemet fogtam, miközben érdeklődtem hogylétéről, de a nézése eléggé zavarba ejtő volt. Éreztem, hogy mutáns, talán ő is érezte rajtam, és ezért néz annyira. Furcsállottam ezt az egészet, és egyre jobban tudatosult bennem, hogy elvörösödik az arcom. Talán valami vicces holmi van rajtam, vagy valahol vérzek, hogy ennyire szemügyre kell venni?
- Ennyire ciki, ha egy nálad jóval fiatalabb srác ment meg? Vagy inkább az zavar, hogy rám estél? -bár vigyorgott, nekem kicsit nehezemre esett ezt megtennem, de végül én is csak mosolyogni tudtam rá. Törökülésbe helyezkedtem, és már akkor ért a bemutatkozása, és a felém nyújtott kéz. Brandon... mintha, mintha ismerős lenne... Igen, az egyik évfolyamtársamat is így hívják, de tuti, hogy nem vele ülök szemben.
- Neil Hunter vagyok, örvendek. Figyelj, tudsz gördeszkázni? Ha igen, megtanítanál? -érdeklődve néztem rá, és reménykedtem abban, hogy tud. Végül is, ha azt veszem, akkor lóg egy szívességgel, amiért kiszedtem a bokor fogságából.
Vissza az elejére Go down

Brandon Hawks
mutant and proud

Brandon Hawks
független
loneliness is a gun
Play By : Callan McAuliffe
Hozzászólások száma : 33
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Sportpálya   Sportpálya Icon_minitimeVas. 24 Aug. - 11:58

Szóval, hol is tartottam? Ja igen, lábbal a bokorból kifelé, minden eltelt pillanattal csökken az a kevés önbecsülésem, ami még van, és ja, láttam a halott öcsémet. Na, ha ez utóbbi nem csesz be valahol rettentően mélyen, akkor semmi. Azt a pszichológusi vizsgálatot lehet, nem kellene tovább halogatnom, főleg, ha belegondolok, hogy valószínűleg a bűntudat láttat velem ilyen dolgokat. Mondjuk az önbüntetési módon egészen sajátos ezzel a bokorral. Másvalaki már valóságos filozófussá vált volna, ha beleesik ebbe, és arra vár, hogy valaki kihúzza. Na, mégiscsak megtörténik, itt a mentőalakulat, adja az ég, hogy ne az egyik Szöszi legyen, mert akkor valószínűleg megkukulok.
Nem szöszi. A tesóm. Akkor mégsem hallucináltam, basszus. Na jó, ennek a végére kell majd járni, egyelőre annak örülök, hogy kikerültem az ágak közül, igaz, ezúttal a betonon kötöttem ki, egyenesen a srácon. Basszus, msot sétálna be valami felnőtt, hát lehet, félreérthető lenne a helyzet. Igen, arra gondoltam, hogy bunyózunk. Szóval inkább lekászálódok róla, mert vannak helyek ahol az ilyen félreértéseket még elektrosokk-terápiával próbálják kikezelni.
– Persze, csak a büszkeségem sérült – vigyorodok el, amikor azt kérdezi, jól vagyok-e. Mondjuk nem erre utal, hogy még mindig úgy bámulok rá, mint az agykárosult, aki most látott kísértetet. De ez mondjuk gyorsan kikúrálható, és gyorsan születik egy fura és hülye terv az agyamban, amíg kezemet nyújtom a srác felé. – Brandon Hawks. Benned kit tisztelhetek?
Ártalmatlan kérdés, és egyébként is, nem úgy tűnik, hogy fölismert volna, de esküszöm, ha játszotta a fejét, kap egy jó testvéri gyomrost. Nem azért, mert megjátssza magát, nem… Azért, mert cseszett jelentkezni az elmúlt években, és mert hagyta, hogy egy üres koporsót tegyünk a földbe.
Vissza az elejére Go down

Neil Hunter
mutant and proud

Neil Hunter
független
loneliness is a gun
Play By : Dakota Goyo
Hozzászólások száma : 31
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: Sportpálya   Sportpálya Icon_minitimeCsüt. 21 Aug. - 9:33

Lehet nem kellett volna ennyire lelkesednem a deszkázásért, és akkor nem kötöttem volna ki a betonon. Az is igaz, hogy nem lehet mindenki profi benne, és a nagy gördeszkások is eséssel kezdték a karrierjüket. Nekem sem szabad hát szégyenkeznem miatta. Egy jó tíz perc után mégis felkeltem a földről, mert bármennyire is jó volt ott feküdni, és nézni az eget, nem szeretném, hogy a szüleim arra jönnének ki, hogy fetrengek. Megkerestem a deszkámat, mert az időközben elgurult tőlem, és ismét elsétáltam a kis eldugott helyre. Újra, és újra ráálltam, és óvatosan gurultam vele pár métert. Már egész jól ment, de mikor visszasétáltam a helyemre, hallottam, hogy valami vagy valaki nekicsapódik a kerítésnek. Ijedtemben összerezzentem, majd gyorsan fordultam a vélt hangforrás felé. Elmosolyodtam, mikor két kikandikáló lábat pillantottam meg a bokorból. Levettem a sisakomat, rátettem a deszkára, és otthagyva a két tárgyat, futólépésben indultam meg az ismeretlen felé. Fogalmam sincs ki lehet, és talán nem is kellene neki segítenem, mert rossz ember lehet, de hát csak nem hagyhatom beszorulva a természet adta szépségbe. Legfeljebb az lesz, hogy kihúzom, és már el is iszkolok, hogy még véletlenül se tudjon bántani, ha az a szándéka. Bár ki az, aki ártana annak, aki segít rajta?! Oké, ez költői kérdés volt. Na szóval, mikor odaértem, megragadtam a lábait, és minden erőmet bevetve, elkezdtem kihúzni a bokorból. Meg kell mondanom, elég termetes és súlyos emberke lehet, mert eléggé nehéz dolgom van, de az is meglehet, hogy én vagyok gyenge. De hát könyörgöm: 13 vagyok, nem lehetek kigyúrt izomagyú, nem igaz? Örülök, hogy az idegent is sikerrel kihúztam, és bár nem úgy terveztem, hogy a hátsómra huppanok tőle, majd ismét kiterülök, mert rám esik. Kicsit nyöszörögve próbálom letuszkolni magamról, hogy felülhessek, és a fejemet tapogatva nézzek rá.
- Jól vagy? -érdeklődtem a sráctól, mert ránézésre nem tűnik felnőttnek, és viselkedésileg se, hiszen egy idősebb alany csak nem szalad neki a kerítésnek, és köt ki egy bokorban. Vagy ezt csak én hiszem így?!
Vissza az elejére Go down

Brandon Hawks
mutant and proud

Brandon Hawks
független
loneliness is a gun
Play By : Callan McAuliffe
Hozzászólások száma : 33
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Sportpálya   Sportpálya Icon_minitimeKedd 19 Aug. - 20:38

A múltkori beszélgetésem Charlene-nal arra ösztökélt, hogy magam is kipróbáljak valamiféle sportot. Na, nem a sárkányernyőzést, az család lenne, meg ha mégsem jön össze a csalás, akkor elég csúnyán szét tudnám csapatni magamat a betonon, szóval marad a futás. És mint az kiderült az első két alkalom után, amikor levegőért kapkodva kiterültem a betonon – mert hol máshol? –, ebben is ugyanúgy tudok csalni, mint bármi másban? és amióta manuálisan pumpálom futás közben a tüdőmbe az oxigént, azóta valahogy kevésbé akarok megfulladni mielőtt kiérnék a birtok kapuján. Tiszta haszon, igazam van?
Nem ez az első alkalom, hogy a városba is bemegyek, sőt, már legalább negyedik napja. Minden nap más útvonalat választok, már csak azért is, hogy növeljem a spontanitást. Közben egészen jól szórakozok, bár az életemet adnám, ha valami föltalálna egy módot, hogy zenét is hallgassak közben. Bár akkor lehet, nem is figyelnék oda a levegőre körülöttem, arra, hogy a tüdőmbe annyit nyomassak bele, amennyit kell. Szóval inkább hagyjuk, jah, jobb ez így.
Éppen a Sportpálya mellett húzok el a kora délutáni napfényben, amikor olyat látok, hogy kis híján barna kondenzcsíkot hagyok magam után. Dylan? Ez nem lehet Dylan, Dylan halott, eltemettük az üres koporsót… Hát mondjuk jah, abban sosem bízhat az ember.
Annyira figyelek arra, amit csinálok, hogy egyenesen nekirohanok a kerítésnek, aztán, mivel lelassítani sem volt lehetőségem, fejjel előre, irtóztató káromkodások közepette zuhanok be a bokorba a túloldalon, hogy csak a lábam kapálózzon ki belőle. Most kezdjek el kiabálni a srác után, hogy segítsen már, akár az öcsém, vagy sem? Lehet, nem lenne rossz, mert innen semmi nem szed ki, hacsak nem jön mondjuk egy tűzvész… Az meg nem lenne buli, mivel több baleset és tanulmány is bemutatta, hogy az ember éghető anyagból készült.
Vissza az elejére Go down

Neil Hunter
mutant and proud

Neil Hunter
független
loneliness is a gun
Play By : Dakota Goyo
Hozzászólások száma : 31
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: Sportpálya   Sportpálya Icon_minitimeHétf. 18 Aug. - 22:03

Bran

Deszka, deszka, gördeszka... Tegnap kaptam a szüleimtől, és egyszerűen imádom. Szép fényes, fekete-kék színátmenetű, és bah... elmondhatatlan, hogy mennyire szeretem. Persze, a könyök-, térd- és fejvédő már kevésbé szimpatikus, de mivel nem tudok még gurulni rajta, így azokat is elviselem.
A szüleim megígérték, hogy ma kimehetek a sportpályára, hogy gyakorolhassak, ezért gyorsan belapátoltam az ebédet, felvettem a védőfelszerelést, a sisak kivételével, és egy jó félórás diskurzus után útnak indultam. Nem cipeltem magammal semmit sem, mert azt mondták, hogy később utánam jönnek majd, és megnézik, hogy mennyit haladtam egyedül. Érdekes mutatványnak fog ígérkezni, hogy alig pár órája ismerem a szerkezetet, és máris egyedül leszek hagyva vele, hogy az ismeretlenből kiindulva kezdjem el tanulni a használatát. Abban azért reménykedem, hogy a pályán lesz majd kint nagyobb srác, aki megtanít egy magamfajta "csórikát" gördeszkázni. Ám, mikor kiértem, csalódottan sétáltam a rámpákhoz, ugyanis senkit nem láttam a környéken. Sóhajtva csatoltam be a sisakomat, és kerestem egy kisebb eldugott zugot, hogyha elborulok, akkor ne lássák, hogy mennyire béna vagyok, ha közben valaki idetéved. Letettem a deszkát, ráálltam, és egyelőre a rajtamaradást gyakoroltam. Nem volt valami bonyolult, így gondoltam, szép lassan megindulok. Csak azzal nem számoltam, hogy a lejtőre keveredtem, és nem tudtam megállítani a szerkezetet. Telibe trafáltam az egyik olyan lépcsős cuccot, így most közelebbről megismerhettem a betont... megint. Szerencsére volt rajtam védősisak, nem ütöttem meg magam annyira, de hogy nem kelek fel a földről egy darabig, az biztos. Inkább bámulom az eget, az sokkal biztonságosabb.
Vissza az elejére Go down

Mesélő
mutant and proud

Mesélő
Mesélő
Hozzászólások száma : 520



TémanyitásTárgy: Re: Sportpálya   Sportpálya Icon_minitimeSzer. 23 Júl. - 23:08

Szabad játéktér, új játék kezdhető.
Vissza az elejére Go down

Nora Outterridge
mutant and proud

Nora Outterridge
független
loneliness is a gun
Play By : Arielle Kebbel
Hozzászólások száma : 79
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Sportpálya   Sportpálya Icon_minitimeSzer. 16 Júl. - 23:23

Charlene & Nora


- Persze, a gyerekek néha kifejezetten gonoszak tudnak lenni, nincs ebben semmi meglepő. Már így utólag, azt nem mondanám, hogy akkor sem mászott senki a lelkembe.
Kamuzok, olyan folyékonyan, akár a vízfolyás. Most erre mit mondhatnék? A gyerekek tényleg gonoszak, rühellem is őket, nekem tutira nem lesz soha, szerintem rövid úton kiszívnék belőle minden csepp életerőt, annyira felcseszne, hogy vinnyog. Egyszerűen az ilyesmi nem való mindenkinek, nekem legalábbis tutira nem.  Az még hagyján, amikor kicsik, és mások szerint cukik, de amikor már tudnak beszélni, és be nem áll a szájuk… őrület.
- Van persze, de aki túl sokat alszik, lemarad mindenről, meg állandóan fáradt lesz, olyan álomkóros féle, tudod… akiken látszik, hogy meghalnak a napi húsz kávéjuk nélkül.
Nyilván túlzás, de igenis vannak olyanok, akik vagy túl keveset alszanak, vagy túl sokat, de sosem találják el az optimálist. Én mondjuk csalni szoktam, mert elég egy kis életerőt csennem valakitől, és máris pörgök, szóval nekem tök mindegy, mennyit alszom. Azzal mélységesen egyetértek, hogy a sok alvás időpocsékolás, és nem csak annak tűnik, hanem valóban az is.
Aztán hirtelen kettő lesz belőle, és már nem is érdekel semmi egyéb, csak a láthatólag megkukult másolat. Nem láttam, és hallottam jönni, márpedig elég jó a megfigyelőképességem, lévén egy ideje menekülőben voltam. Ha csak nem valami érzékelhetetlen mutáns, akkor bizony itt van valami bibi. Engem mondjuk pont nem zavar, hogy egy másik mutánssal hozott össze a sors, ellenben határozottan szórakoztat Charlene zavartsága. Szerintem egy kevésbé jó emberismerőnek is egyértelmű lenne, hogy hetet-havat összehord.
- Éééééértem.
Felelem olyan hangsúllyal, amiből egyértelmű, hogy én ugyan nem hiszek neki, s ne akarjon palira venni. Tény, hogy ha egyszerű ember lennék, inkább ezt a verziót szeretném hallani, mint a valóságot. Durva mondjuk, hogy még integetni is tud. Vajon mi lenne, ha bántanám? Már azon vagyok, hogy kipróbáljam, de Charlene bejelenti, hogy mennie kell. Mindjárt ebéd… hát persze, egyeseknek még a reggelihez is korán van.
- Tőlem…
Vonom meg a vállam, úgy tűnik, a reggeli mókámnak ezennel vége szakad, talán még menthetném a helyzetet, ha közölném, hogy nem gáz, tudom, hogy micsoda, és nem zavar, de az nem lenne olyan mókás, mint elképzelni, hogy esetleg kínban lesz amiatt, hogy nem hittem el ezt a kis mesét, és olyat láttam, amit nem kellett volna.
- Én is örülök, Charlene! Szia!
Intek neki, de az „ikertestvéréről” valahogy megfeledkezem, egyszerűen nem vagyok hajlandó tényleges személyként kezelni. Nézek a két lány után, aztán megvonom a vállam, visszasétálok a sörömhöz, hogy megigyam végre, és kitaláljam, mit kezdjek a rendkívül üres délelőttömmel.
Vissza az elejére Go down

Charlene Carols
mutant and proud

Charlene Carols
Diák
power to the future
Play By : Dove Cameron
Hozzászólások száma : 45
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Sportpálya   Sportpálya Icon_minitimeHétf. 14 Júl. - 16:18




Nora & Charlene



Jó, hát az alapjellemét tekintve nem is tudom, miért gondoltam azt, hogy ezzel a stílussal neki zavaró lehet, ha ilyen a neve. Nem hiszem, hogy problémát jelent neki, ha jól sokan nézik meg maguknak, vagy figyelnek fel rá csak azért, mert Artemisnek hívják.
- Jó hát... igazad van, csak vannak olyanok, akik furcsállkodnak néha, főleg a gyerekek között. - ezt én már csak tudom. Amikor kicsi voltam, akkor volt nem egyszer téma az, hogy mi az, hogy nekem nincsen anyukám. A gyerekek között ez nem egyszerű, és én nem igazán tudtam elmagyarázni, mert apu nem beszélt erről sosem. Szóval nekem csak úgy egyszerűen... nincsen anyukám és kész. Szerencsére azért idővel lekattantak a témáról, meg ha már idősebb vagy, akkor te is jobban kezeled, de azért volt, amikor ez nem volt kimondottan egyszerű és kellemes sem.
Viszont tényleg egészen jól dob. Ha gyakorolná, még jobb is lehetne, bár őszintén szólva - és nem csak a sör miatt - nem gondolom, hogy életében az a legfontosabb, hogy remek kosaras legyen belőle. Nem fog lejárnia pályára ezentúl és sokat gyakorolni, sőt szerintem egyáltalán nem viszi majd túlzásba a dolgot, talán nem is nagyon jár majd erre ezen túl, hiszen ha jól emlékszem arról volt szó, hogy nem is itt lakik, csak épp látogatóba jött.
- Azért van szükség rá, néha nekem is kell egy kicsit több, de valahogy soha nem voltam az a hétalvó fajta. Nem is tudom... olyan időpocséklásnak tűnik. - én legalábbis szeretek sokat ébren lenni, sok mindent csinálni, mert élvezem, ha zajlik körülöttem az élet. Ha sokat alszol és elmegy vele a fél nap, akkor aznap lehet, hogy fontos dolgokat hagysz ki az életedből és az nagyon-nagy butaság. Nem csinálunk ilyet, hanem szépen minél több mindent ki kell próbálni, hogy aztán az ember tudja, hogy miben jó, mit szeret igazán. Alvás közben ezt nem lehet megcsinálni nem igaz? Elmosolyodom, amikor megdicsér, és enyhén lefagyok, amikor megjelenik a másik én, akkor pedig főleg, amikor ezt ő ki is szúrja és nem tűnök el én sem. Szóval... ez így rém ciki.
- Hát ez... csak... - fogalmam sincs, hogy mondjam. Zavaromban harapdálom az alsó ajkamat, a másik én meg csak fogja a labdát, mivel most nem nagyon foglalkozom vele, ezért csak egy kedves mosoly maradt az arcán, miközben én próbálom összekapni magam, és megpróbálni összeszedni a gondolataimat, amik alapján elmagyarázhatom neki.
- Ő csak... Beth, az ikertestvérem. Nem vetted észre, amikor megjött, mert... gyakran kissé túl csendes... és néma. - vágom rá a végén még hirtelen. Nem ez még nem megy, hogy a másik én is beszéljen pl. Állítólag tudna, de még nem vagyok ebben olyan profi, hogy menjen. Szóval amikor felé pillant újra Nora, akkor kedves mosollyal még integet is, és visszapasszolja nekem a labdát. Bizonytalanul kapom el és... - Az az igazság, hogy mennem kell, mármint... mennünk, mert hogy azért jött, hogy szóljon, hogy várnak már a suliban, mert kihagytam a reggelit és... mindjárt ebéd... és... szóval... örülök, hogy megismertelek Artemis! - rohadtul látszik rajtam, hogy ki vagyok, zavarban és minden és nem tudom kezelni a helyzetet és keverem az ebédet a reggelivel, meg a szezont a fazonnal és... tényleg felkapom gyorsan a táskámat és Beth-szel együtt tiplizünk, mielőtt még kámforrá válna itt Artemis szeme láttára.

Vissza az elejére Go down

Nora Outterridge
mutant and proud

Nora Outterridge
független
loneliness is a gun
Play By : Arielle Kebbel
Hozzászólások száma : 79
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Sportpálya   Sportpálya Icon_minitimeVas. 13 Júl. - 21:42

Charlene & Nora


- Zavaró? Ne viccelj, szerintem tök menő, ha egy istennőről neveznek el valakit. Az meg nem az én hibám, ha egyesek annyira alulműveltek, hogy fogalmuk sincsen erről.
Rántom meg a vállam, mondjuk, lövésem sincs, milyen az, ha valakit egész gyerekkorában csesztetnek a neve miatt, a Nora tök normális név, és egyébként is egy babaarcú kis angyal voltam még gyermekként, mindenki imádott. Persze, különösképp a perverz apám.
- Már a próbálkozásért is hálás vagyok.
Kacsintok mosolyogva, de szerintem már tudatában van annak, hogy nem fogom telesírni a párnámat éjszaka, ha most kikapok 33-ban, valahogy nem olyan létfontosságú kérdés, van más, ami miatt aggódhatok.
- Köszi.
Nem érzem magam kifejezetten annak, de a dicséretet illik megköszönni, nem pedig olyasmivel dobálózni, hogy az illető hová tette a szemét. Lehet, hogy szimplán csak jólelkű csaj, nem sok hasonlóval találkoztam eddigi életem során, de nem csoda, én sem vagyok épp angyali teremtés.
- Azt hiszem, a legtöbben túlértékelik az alvást.
Állapítom meg, én mondjuk bárhol, bármilyen körülmények közt tudok szunyálni egy keveset, ugyanis viszonylag ritkán van alkalmam a saját ágyamban tölteni az éjszakát.
- Széééép!
Állapítom meg az első köre után, aztán a következő dobás kicsit túl erős, talán még gyanakodni is elkezdenék szándékosságra, de automatikusan a labda után nézek, ami Charlene kezében landol. Öhm. Visszapillantok a másik verziójára, aztán az újra, aztán vissza, és így tovább, már amíg látom a dolgot. Ha hamar eltűnik az egyik, akkor viszont csak azt fogom furcsállni, hogy miként is került hirtelen oda.
- Ez… mi akar lenni?
Kérdezem eltátott szájjal, sejtem én, hogy honnan fúj a szél, de mégis mi muris lenne abban, ha rögtön kimenteném a szorult helyzetéből, hogy jah, amúgy én is mutáns vagyok, helló. Helyette inkább csak hitetlenkedve nézek rá, próbálok olyan fejet vágni, mint aki szellemet látott, nekem az ilyesmi nem esik nehezemre, még színésznőnek is elmennék, de nem vágyom arra, hogy megkockáztassam a lebukást, elvégre, halott vagyok…
Vissza az elejére Go down

Charlene Carols
mutant and proud

Charlene Carols
Diák
power to the future
Play By : Dove Cameron
Hozzászólások száma : 45
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Sportpálya   Sportpálya Icon_minitimePént. 11 Júl. - 16:05




Nora & Charlene



- Áh, így már minden világos, és nem féltek tőle, hogy zavaró lesz számodra a furi név. - magam sem vagyok biztos benne, hogy ez most kérdés volt, vagy kijelentés, mert hát na elég érdekes egy neve van és nem lepne meg, ha mondjuk piszkálták volna gyerekkorában e miatt, vagy ilyesmi, előfordulhat simán. Persze elég... nyitott lány, ahogy látom, szóval simán lehet, hogy nagyon könnyen kivágta magát, vagy csak visszaszólt párszor, aztán már meg is volt oldva minden probléma. Főleg, ha azt nézem, hogy sörrel nyitja a napot ugye.
- Oké, nagyon fogok igyekezni, ígérem. - bólogatok, mert tényleg nem akarom én itt első körben lemosni a pályáról, hiszen a szórakozás miatt vagyunk itt, nem azért, hogy rossz legyen bárkinek is. Figyelem, ahogy belekezd és az első dobás megtörténik. Nem megy be, pedig nem sokon múlik, de hát mindenbe bele lehet jönni, ha az ember gyakorol, csak akkor nem, ha kifejezetten nagyon béna hozzá, de azért az ritka. - Ügyes vagy! - mosolyodom el, amikor passzolja nekem a lasztit, aztán szépen én is a vonalhoz állok, de előbb még a kérdésére figyelek, mert hát az is ugyanolyan fontos, de dobás közben nem igazán tudok beszélni ugye, szóval megvárom, amíg válaszolok.
- Nem, még csak nem rég jöttem a közeli suiba, szóval annyira még nem ismerem a környéket. Hétvége van... gondolom még alszanak. - rántom meg a vállam, aztán dobok is. Az első sikeresen betalál, aztán pár lépésnyi futás után kapok el a lasztit, majd egy újabb kosár. Arról volt szó, hogy nem leszek izé, szóval remélem, hogy a következő nem megy be, vagyis... talán egy kicsit benne van, hogy direkt dobok nagyon erőset, mert úgy elpattan, mint annak a rendje. Én pedig reflexből vetem utána magam, csak épp a nagy figyelem, meg a nagy távolság miatt a laszti a kezemben landol... vagyis nem teljesen az enyémben, mert a másik én kapja el, aki pár méterrel arrébb jelenik meg. Ilyenkor mondjuk ugye azt, hogy... upsz? Azonnal Artemiszre pillantok, hogy vajon észrevette-e, ugye nem?

Vissza az elejére Go down

Nora Outterridge
mutant and proud

Nora Outterridge
független
loneliness is a gun
Play By : Arielle Kebbel
Hozzászólások száma : 79
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Sportpálya   Sportpálya Icon_minitimeCsüt. 10 Júl. - 19:46

Charlene & Nora


Hát jó, ha nem akar a dologról beszélni, én nem fogom faggatni, nincs is közöm hozzá, de ha már szóba került, hát egy próbát azét tettem. Kicsit kíváncsi személyiséggel áldott meg a sors, szóval nem csoda, hogy kotnyeleskedem. Ám erőszakos az nem vagyok, noha el tudnám érni, hogy nyitott könyv legyen előttem, de annyira nem érdekel, hogy használjam rajta a képességem.
- Ez több részletből tevődik össze. Édesanyám oda meg vissza van a görög kultúráért, édesapám pedig a vadászatért rajong. Összehozták a kettőt.
Éppenséggel ez mind igaz, bár Artemis sosem lettem, csak most illetem magam ezzel a névvel, meglehetősen találó, ha valaki kicsit is ismer, bár többnyire erre senkinek sem adom meg a lehetőséget.
- Világos!
Bólintok, szerencsére jó felfogó képességgel rendelkezem, szóval nem okoz nehézséget átültetni a gyakorlatba az elmondottakat. Az persze számomra tiszta sor, hogy nem fogok nyerni, de most inkább azon van a hangsúly, hogy valami olyat csináljak, amit nem szoktam, következésképpen kiszakadok kicsit bűnös életvitelemből.
Arra bólintok, hogy az apja New Yorkban dolgozik, bár sokat nem tudok kezdeni az infóval, nem ismerem az apját, de ha így lenne, akkor vélhetőleg már eleve tudnám ezt róla.
A labdát elkapom, és megforgatom a kezeim között, pattintok vele párat, hogy kicsit szokjam. A suliban néha kosaraztam, de én határozottan nem ilyesmiben vagyok tehetséges. Elszórakozni azonban el tudok vele, legalább elütöm az időt, s addig sem művelek semmi törvénytelent. Kész felüdülés.
- Azért, annyit tegyél meg, hogy nem egyhuzamban dobod majd be a 33 pontot…
Vigyorodom el, nyilvánvaló, hogy úgy vélem, ő fog nyerni, ennek ellenére nekem nem okoz gondot a játék, nem célom mindig nyerni, a vereségből többet lehet tanulni. Nem mintha ez sorsfordító esemény lenne, de nem gáz, tényleg rám fér egy kis nyugi.
Már oda is állok a vonalra, ismételgetve, hogy nem ugrom fel, nem ugrom fel. Már dobom is a labdát, de nem sikerül kosarat dobnom, viszont lépek is rögtön utána, hogy elkapjam, aztán három lépés után felugrom, hogy a palánkból bepattintsam a labdát. Ez már talál, szóval nem maradok halál cikiben, de ettől még nem túl fényes a helyzetem. Összeszedem a labdát, és odapattintom Charlene-nek, majd figyelem, hogy neki miként megy a dolog, feltételezéseim szerint sokkal jobban, mint nekem.
- Amúgy gyakran jársz erre? Kicsit kihalt ez a hely, pedig már annyira nincs korán.
Kérdezem, mert jelen pillanatban nem jut jobb eszembe, viszont a csöndért sem rajongtam túlzottam. Persze ha zavarom a csacsogással, akkor csöndben nézem, majd veszem át a labdát, ha megint rám kerül a sor.
Vissza az elejére Go down

Charlene Carols
mutant and proud

Charlene Carols
Diák
power to the future
Play By : Dove Cameron
Hozzászólások száma : 45
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Sportpálya   Sportpálya Icon_minitimeKedd 8 Júl. - 10:49




Nora & Charlene



Nem ítélek én elsőre, igazából nem tudom, hogy milyen is lehet valaki, aki már reggel sörrel kezd, de általában nem szoktam senkiről sem rosszat feltételezni, szóval ez most sincs így. Minden bizonnyal meg van a jó oka, hogy ezt teszi, és nem hiszem, hogy meg merném tőle ezt kérdezni, mert nem ismerem és nem is hiszem, hogy sok közöm van hozzá. Annyi biztos, hogy idősebb lehet nálam és az is, hogy minden bizonnyal nem egy visszafogott lány. Jó, én sem zárkózom be valami csigaházba sosem, de azért nem vagyok olyan, mint ez, ebben az egyben biztos vagyok.
- Semmi, nem érdekes, csak most aktívan sportolhatok megint és ez elég jó. - mosolyodom el. Nem akarok ebbe jobban belemenni, nem fogom csak úgy egy ismeretlennek azt mondani, hogy nem kell félnem, hogy megjelenik belőlem még egy, szóval ez most milyen remek új élet! Nem hiszem, hogy az átlag emberek gyomra ezt könnyen bevenni és mégis honnan tudhatnám, hogy ő nem átlag ember?
- Érdekes neved van, hogy-hogy ezt kaptad? - Artemis, nem egy hétköznapi név és persze, hogy kíváncsi vagyok, hogy szerezte, miért ezt adták neki a szülei, meg hasonlók. Minden bizonnyal volt okuk rá, lehet hogy mondjuk nagy... mitológia rajongók, de lehet prózaibb oka is. Volt egy osztálytársam, akinek az édesanyja a kedvenc cipőboltjáról adta neki a nevét, hát az már azért elég ciki kategória szerintem. Én nem is tudom, hogy az enyém hogy lett, nem kérdezgettem erről apát, majd lehet, hogy megkérdezem alkalomadtán.
- Oké, akkor dobáljunk és egyszerű. Ide kell állni és innen dobni mindig az elsőt. Nem ugorhatsz fel a vonalról ez fontos. Ha eldobtad, akkor ha bement, akkor az két pont, de mindenképpen, ha bemegy, ha nem, akkor elkaphatod, és még léphetsz hármat, majd újra dobhatsz, ami már csak egy pontot ér. Az a lényeg, hogy ki gyűjti be először a 33 pontot. - remélem sikerült érhetően magyarázni és persze közben mutatom is. Beállok a büntető vonalhoz, csak most nem dobok, csak a lendület van meg. Általában szokták érteni, ahogy magyarázok, szóval remélem, hogy ez most is sikeres, meg hát nem is bonyolult ez a játék, csak számolni kell hozzá.
- Értem, a papám New Yorkban dolgozik. - reagálok egy teljesen felesleges információval. Nem hiszem amúgy, hogy ismerném azt, aki miatt itt van, ezért ezt a témát nem is feszegetem, hiszen nem vagyok ismerős se a városban, se a környéken még. A labdát viszont lepasszolom szépen neki. - Kezdj nyugodtan! Jah és ha megvan a három pont egy huzamban, tehát mindkét dobás bemegy, akkor megint te jössz, ha nem, akkor én. - teszem még hozzá a kis plusz adalék infot, ez kimaradt.

Vissza az elejére Go down

Nora Outterridge
mutant and proud

Nora Outterridge
független
loneliness is a gun
Play By : Arielle Kebbel
Hozzászólások száma : 79
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Sportpálya   Sportpálya Icon_minitimeHétf. 7 Júl. - 10:37

Charlene & Nora


Nem vagyok egy könnyen megemészthető figura ilyen téren, az egyszer biztos, hisz a totálisan egészségtelen életmódom mellett rendszeresen sportolok, ami meg ugyebár egészségesnek mondott dolog. A reggeli futásom mellett szoktam néha eljárni aerobikozni, vagy kerékpározom egy nagyot, sőt, még a görkorcsolya és a jégkorcsolya is jöhet, szezonfüggő. Emellett ugyebár ott van a tánc… némi textileldobálással közben, meg a nem kevés ágytorna. Mondjuk, relatíve keveset eszem emellé, úgyhogy szerintem, ha akarnék, sem lennék képes lepukkanni a szenvedélybetegségeim következtében. Sokszor elgondolkodtam már azon, hogy talán ideje lenne leállni, még mielőtt tényleg, totálisan menthetetlen leszek, de mindig legyintek egyet. Nem. Én szeretem így.
- Hümm, miért, milyen suli kell ahhoz, hogy végre igazán az lehess, aki vagy?
Kérdezek vissza, mert ez a kifejezés valahogy azt sugallja, hogy több van mögötte, mint amit elsőként feltételezne az ember. Talán olyan, mint én, mutáns… bár arról még nem hallottam, hogy van olyan suli, ami mutánsokkal foglalkozik, de egyébként sem érdekelne. Nem lennék egy olyan helyre való, ez teljesen biztos.
- Oké, ez szerintem menni fog. Én meg Artemis.
Fogadom el a felém nyújtott kezét, és egy kósza pillanatra elfog a kísértés, hogy megízleljem az energia fergetegét, mert neki aztán jó sok van, ha már hajnalban így pörög, ám most én is jól vagyok, nincs szükségem plusz löketre. Még arra sem vetemedek, hogy úgymond elbájoljam a képességemmel, hogy szimpatikusabbnak találjon. Viszont természetesen kamu néven mutatkozom be, a Norát semmilyen szempontból nem okos dolog használni. Irataim ugyan nincsenek, de ennek kiküszöbölésére vannak egyéb eszközeim.
- Teljesen mindegy, az esélytelenek nyugalmával vetem bele magam a „küzdelembe”.
Vonok vállat, de jó, legyen, nem óhajtom kis bizonytalan látszatát kelteni.
- De dobáljunk egy kicsit, hogy bemelegedjek, és talán egy ponttal többet dobhassak ellened.- Kacsintok rá vidáman. - Csak akkor áruld el, hogy megy ez a 33-azás, mert még életemben nem játszottam...
Van valami homályos képem arról, hogy mi hány pont a kosárlabdában, de jobb, ha elmondja, az a biztos.
- Nem, én New Yorkban élek, itt egy barátom lakik, látogatóba jöttem.
Haha, túlzás. Nem a barátom, tulajdonképpen jelenleg semmim sem, de ha már olyan szerencsétlenül sikerült összefutnunk a legutóbb, hát tudni akarok róla mindent… Vérszemet kaptam, na. Ezt persze aligha árulhatom el bárkinek is.
Vissza az elejére Go down

Charlene Carols
mutant and proud

Charlene Carols
Diák
power to the future
Play By : Dove Cameron
Hozzászólások száma : 45
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Sportpálya   Sportpálya Icon_minitimeSzomb. 5 Júl. - 9:49




Nora & Charlene



Oh, hát eszem ágában sincs beleszólni az életébe, nem az én dolgom és nincs is közöm hozzá, hogy mikor iszik sört. Csak lassan bólintok, igen én maradok a turmixnál, mert egészséges és nem mellesleg nagyon finom is, főleg ha magamnak csinálom meg. Apu persze régen hülyét kapott, ha túlságosan édes lett a vége, de azért manapság már vettem vissza ebből, meg hát belefér, ha amúgy valaki annyit mozog mint én. Soha sem volt gondom az esetleges elhízással, hiszen folyton megyek valahova és folyton kitalálok magamnak valamit, ami lefoglal. Egy kicsit túlcukrozott turmix se sokat változtat tehát az alkatomon, meg amúgy se szoktam állandóan a külsőmre figyelni. Nem vagy egy folyton diétázó alkat, annak totál semmi értelme. Inkább mozogjunk sokat, és ha megkívánunk egy fagyit, akkor hát együk meg.
Közben persze passzolom a labdát időnként neki. Egészen jól dob, ahhoz képest, hogy arról volt szó, hogy nem olyan nagy ász, meg a sör mellé az ember nem nagyon gondolná oda, hogy valaki szokott sportolni, valahogy a kettő számomra nem passzol össze, aztán persze ki tudja.
- Köszi! Jó hely amúgy és... végre igazán az lehetek, aki vagyok. - mosolyodom el, mert hát ezt lehet csak úgy simán is értelmezni nem igaz? Bár számomra ez a képességemet fedi le elsősorban, hiszen nem kell félnem hogy valaki előtt lebukok, hogy hirtelen kettő lesz belőlem. Így azért sokkal könnyebb az élet, és sokkal könnyebben el is tudom engedni magam. Az ismerkedéssel meg nem sok gondom van, sosem volt, bár azt hiszem ezt ő is láthatja. Nem úgy nézek ki, mint akit zavar, hogy egy ismeretlennel állt neki kosarazni, és ide is úgy jöttem le, hogy majd jönnek mások, akikkel játszhatok.
- Igazából csak annyi, hogy ne a kezemet üsd, hanem a labdát és nem léphetsz háromnál többet, hogy közben nem pattintasz. - vázolom fel az alapokat, ha esetleg ezt nem tudná, de többet nem is kell. Azon kívül csak annyi a fontos, hogy eltalálja a célt, vagy is inkább hogy bele is találjon. - Egyébként Charlene vagyok. - lépek kicsit közelebb és nyújtok neki kezet, ez még arra is jó, hogy afféle fair küzdelmet fogadjunk itt meg egymásnak, ha már játszunk. - De ha dobálnál inkább, akkor 33-azhatunk is, ahogy neked jobb. - állok meg kicsit, mert hát na, úgy fest, hogy még dobálás terén sincs épp a toppon, lehet hogy érdemes előbb gyakorolni, aztán majd utána lenyomni egy meccset így kettecskén, de persze ahogy neki jó. Ha mégis csak meccsről lenne szó, akkor abban is benne vagyok. - És te itt laksz a városban? - jó hát gondolom egyébként nem lenne itt ilyen baromi korán, bár persze lehet csak simán átutazóban is.

Vissza az elejére Go down

Nora Outterridge
mutant and proud

Nora Outterridge
független
loneliness is a gun
Play By : Arielle Kebbel
Hozzászólások száma : 79
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Sportpálya   Sportpálya Icon_minitimePént. 4 Júl. - 10:12

Charlene & Nora


Mosollyal válaszolok a megjegyzésére, és természetesen aligha értettem szó szerint. A züllött életvitelem mellett talán meglepő, de én sem alszom túl sokat, mert a maradék időben megpróbálok kevésbé polgárpukkasztóan élni. A sör persze kivétel, és amúgy sem tartozik igazából senkire, hogy igyekszem fejlődő tendenciát mutatni, ha már képtelen vagyok lemondani a bűnös szenvedélyekről. Ha Jamesért nem tudtam megtenni, soha senkiért nem is fogom, ebben viszont teljesen biztos vagyok. Elvégre, mégis hányszor érezheti egy olyan lány az életben, hogy szerelmes, mint én? Szerintem nem sokszor, és még kevesebb azoknak a száma, akik képesek, ha nem is elfogadni, de elviselni azt, aki valójában vagyok.
- Maradj is a turmixnál, fő az egészség.
Így is gondolom, de azzal is tisztában vagyok, hogy milyen hülyén hangozhat a számból. Mindegy, ez nem érdekel túlzottan. Ha le tudnék szokni a rengeteg káros szenvedélyemről, talán én is egy turmixos lány lennék, aki rendszeresen sportol, imádja magát, meg a világot, blabla. Hát, elég röhejesen hangzik, ha összevetem a képet a mostani önmagammal. Vagy inkább lehetetlennek, hiszen nekem jó így, nem óhajtok megváltozni.
Ha megkapom a labdát olykor, akkor rá-rádobom a palánkra, viszonylag nagy sikerességi rátával, mert amúgy nem vagyok én béna csaj, kosaraztam már párszor, bár nem csajokkal. A pasik figyelme meg értelemszerűen olyankor másra fókuszál. Néha a lányoké is, hiszen bőven akadnak olyanok, akik a saját nemükhöz vonzódnak.
- Új suli? Uhh, nagy kalappal. Mondjuk, ha nincs gondod az ismerkedéssel, akkor nem olyan gáz.
Nekem sosem volt, már iskolába sem járok egy ideje, konkrétan mióta elhaláloztam. Kicsit furán venné ki magát. Lehetséges, hogy be kéne fejeznem a sulit, de nincsenek egyelőre kamu papírjaim, úgy meg kicsit gázos lenne.
- Nagyjából képben vagyok a szabályokat illetően, de nem leszek valami nagy ellenfél szerintem.
Természetesen ezzel arra is válaszoltam, hogy van-e kedvem hozzá. Szívesen elszórakoztatom magam ezzel is, mert bár láthatólag egészen különbözőek vagyunk, de abban talán egyezünk, hogy mindkettőnk számára kiemelten fontos a mozgás.
A megkapott lasztit kosárra dobom, de lepattan a gyűrűről. Gyorsan összeszedem, aztán visszapattintom neki.
- Kezdj inkább te, addig talán sikerül belerázódnom.
Lilám sincs, hogy mikor játszottam ilyesmit utoljára, de engem úgysem zavar, ha megver benne, nem szégyen kikapni a jobbtól, sosem volta annyira egoista, hogy ilyesmin problémázzak.
Vissza az elejére Go down

Charlene Carols
mutant and proud

Charlene Carols
Diák
power to the future
Play By : Dove Cameron
Hozzászólások száma : 45
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Sportpálya   Sportpálya Icon_minitimeSzer. 2 Júl. - 16:21




Nora & Charlene



Csak finoman megrántom a vállamat. Na igen, a többséget tényleg nem dobja ki az ágy kora reggel, de én már csak ilyen vagyok. Nem szeretek túlságosan sokat aludni, mert az igazi időpocsékolásnak számít. Az élet szép, és olyan sok minden van, amit ki lehet próbálni, én pedig nem akarom mindezt egyszerűen csak átaludni. Nem is értem azokat, akik képesek napi 10-12 órákat aludni, az valami őrült nagy időpocsékolás! Az élet véges és minden percét jól kell használni nem igaz?
- Engem sem rugdosott, felkeltem én magamtól. - mosolyodom el, bár persze tudom én, hogy nem szó szerint értette, bár ha így nézzük, akkor őt is valami felverte, ha egyszer itt van, bár mondjuk a sör kissé furcsa így kora reggel, de nem az én dolgom, maximum egy hevenyészett megjegyzést teszek rá, de az is olyan, hogy nem fontos, nem akarom én befolyásolni és végképp nem áll szándékomban beszólni neki, hiszen azt csinál, amit akar.
- Jól van, végülis van aki reggel kávét iszik... más meg sört, én pedig a turmixra esküszöm! - szélesedik ki kicsit a mosolyom, mert hát a turmix a tuti, valami jó kis gyümölcs adaggal, sok hideg tejjel, egy minimális cukorral és ha az ember szépen felhajtja se perc alatt, akkor máris úgy felpörög, mint a fene. Mint a bokszoló pasas abban a filmben, bár én azért a nyers tojást annyira nem szívesen tenném bele a sajátomba, az valahogy nem vonz úgy igazán, meg nekem nem is kell izmokat növesztenem ugye, legalábbis tuti, hogy nem olyan mértékben. Azért annak örülök, hogy jön játszani, mert hát egyedül mégis csak unalmasabb, de vele majd izgibb lesz, szóval nincs más dolgunk, mint kicsit dobálni, esetleg lehet hogy arra is rá tudom venni, hogy játszunk mondjuk egy egy-egyest és akkor még egy kicsit ki is mozoghatom magam, mert a sima dobálás azért olyan sokat nem mozgat meg az emberen.
- Játszottam igen, de régebben viszonylag. Az utóbbi időben nem volt rá lehetőségem és nem tudom, hogy az új sulimban van-e ilyesmi, majd még kiderül. Te tudsz játszani is? Nincs kedved egy meccshez csak így ketten? - kérdezem meg lelkesen, miután a lasztit lepasszoltam neki. Csak óvatosan, mert hát nem tudom, hogy mennyire konyít a dologhoz, és nem akarom orrba dobni, vagy ilyesmi. Volt már rá példa. Tobyt még régebben egyszer úgy megdobtam labdával, hogy eleredt az orra vére. Ő nem olyan nagy játékos, és hát nem figyelt eléggé, én meg a megszokott erőből dobtam és nem sikerült a dolog a legjobban. Persze baromira mérges voltam utána magamra, és ment a sűrű bocsánat kérés, de legalább már jobban figyelek.

Vissza az elejére Go down

Nora Outterridge
mutant and proud

Nora Outterridge
független
loneliness is a gun
Play By : Arielle Kebbel
Hozzászólások száma : 79
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Sportpálya   Sportpálya Icon_minitimeKedd 1 Júl. - 9:52

Charlene & Nora


Bólogatok, elvégre, tényleg rettentően korán van, én is csak azért vagyok igazából ébren, mert nem volt olyan húzós éjszakám, mint szokott lenni, tegnap este még csak nem is dolgoztam.
- Na igen, a többséget nem rugdossa ki általában az ágya.
Célzok arra, hogy ezzel szemben őt igen, meg láthatólag engem is, de én hiú vagyok, fontos számomra a külsőm, az átlagosnál sokkal jobban. Elvégre, ha csúnya lennék, kövér, vagy valami hasonló, akkor azért sokkal megterhelőbb lenne a képességem használata is. Így mindig elég csak egy kevés, nem kell mindent bedobnom, hogy valakit úgymond elbájoljak.
Látom, hogy kiszúrja a sörömet, bár igazából nem is titkolom, elvégre, minek is próbálnék alakoskodni? Igenis szoktam inni, sokat, és ez még csak a legalapabb dolog egy napomban. Mit szólna akkor vajon, ha látná, ahogy felszívok egy csík kokaint? Azt hiszem, nem akarom tudni, ha már ez is láthatólag megakasztja egy kicsit. Ez van. Vannak a jó kislányok, meg vagyok én, minimum három külön fogalom.
- Tök jó ötlet amúgy, de nem, ez tényleg sör, és nem, nekem nincs korán hozzá. Nem szándékozom autót vezetni, meg semmiféle járművet, hogy gáz legyen.
Húzom fel enyhén a vállam a dologra, különösképpen nem foglalkoztat, hogy korainak tartja, igazából valahol megértem a dolgot, de attól még változtatni nem fogok. Ha James kedvéért nem voltam hajlandó másmilyennek lenni, úgy nem egy idegen véleményére fogok adni. Tisztában vagyok vele, hogy általában nem a pozitív képet erősítem meg másokban magamról, hanem hamar lerombolom a látszatot a viselt dolgaimmal, ám elég rég elfogadtam már magam ilyen kis penészvirágnak, szóval nem csinálok belőle lelki kérdést.
- Nem vagyok benne valami nagy ász, de szívesen dobálgatok, amíg nem jön valaki játszani tudó is.
Jelentem ki aztán a kérdésére, tényleg korán van még, nincs jobb dolgom, mármint, persze, megihatnám magányosan a sörömet, elszívhatnék pár szál cigit, vagy esetleg rárepülhetnék egy helyes pasira, de a változatosság gyönyörködtet, nemde? Szóval részemről benne vagyok, és különösebben nem fogok kétségbeesni, amiért valamihez nem értek. Ez az élet szépsége, mindenki másban kiemelkedő… Nos, az én tehetségem annyira nem szokványos, nem is szokásom hangoztatni. Ettől még a palánkot azért el fogom találni, meg talán egy két kosarat is sikerül dobnom, de nyilván le fog benne körözni, viszont ezzel nekem abszolút nincs problémám, lévén nincsen megfelelési kényszerem.
- Amúgy, kosárlabdázol is csapatban, vagy csak hobbi?
Ha már így alakult, akkor megpróbálom hozni a jobbik formám, és úgymond normálisan társalogni, mindenféle bűbájam bevetése nélkül. Közben, már ha nem küld el, leteszem a söröm a pálya szélére, és közelebb sétálok, lévén innen azért nem dobálgatnék, mert tuti, hogy a palánk közelébe se találnék.
Vissza az elejére Go down

Charlene Carols
mutant and proud

Charlene Carols
Diák
power to the future
Play By : Dove Cameron
Hozzászólások száma : 45
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Sportpálya   Sportpálya Icon_minitimeHétf. 30 Jún. - 16:59




Nora & Charlene



Nem is nagyon veszem észre a közeledő lányt, amikor már a sokadik dobásnál tartok, csak újra és újra lendül a kezem. Igen, tényleg bele lehet jönni, ha felidézed a jól begyakorolt mozdulatokat, és én ebben régen jó voltam, szerencsére nem felejtettem sokat a mai napig sem. Egy-egy laszti persze lepattan, de aztán az újabb próbálkozások után csak sikerül egyre többször betalálnom a hálóba még úgy is, hogy pár alkalommal ügyesen kicselezem a láthatatlan ellenfelet. E miatt viszont nem igazán veszem észre, hogy valaki közeledik, sőt inkább úgy fogalmazok, hogy egy pillanatra sem tűnik fel, csak teszem tovább, ahogy eddig a dolgomat, majd sikerül olyan szép ívben eldobnom a palánk mellett, amikor odaszól nekem Nora, hogy ihaj. Talán legutóbb még akkor dobtam ilyen nagy homályt, amikor elkezdtem az egészet és még nem éreztem eléggé a laszti súlyát, és hogy mennyire erősen lehet lendíteni ahhoz, hogy ne a túloldalon lévő rácsról pattanjon le a földre, hanem tényleg legalább el is találd a kosarat. Kicsit talán még össze is rezzenek, hiszen nagyon elmerültem a játékban, meg a koncentrálásban. A kérdése azért talán kicsit abszurd, mert látszik, hogy nincs velem senki, bár azt is hiheti, hogy az illető csak elment... pisilni, vagy tudom is én, vagy hogy várok valakire, amit ugye aztán meg is kérdez, de csak megrázom a fejem.
- Nem, vagyis nem konkrét személyre, bár gondoltam, hogy majd jönnek ki mások is és akkor lehet nyomatni valami frankó is meccset, csak egy cseppet korán értem ki, úgyhogy addig marad a gyakorlás. - persze a sörösüveget kiszúrom a kezében. Csak akkor nem szúrnám ki, ha vaksi lennék, de akkor végképp esélytelen lenne eltalálnom a palánkot igaz? Pár pillanatra kicsit el is bambulok, amikor látom, hogy most is épp iszik belőle. Kóstoltam már sört, apáéból, de nekem valahogy nem jön be, kicsit sem, de ez lehet hogy nem alkoholos, mert tényleg korán van még ezzel nyitni a napot. Mások kávéval szokták, az a normális inkább nem?
- Öhm... ahhoz nincs kicsit még korán? Vagy csak álcázod a vizet, hogy ne kérjen belőle más, aki szomjas? - mosolyodom el a végére, csak hogy ne úgy tűnjön, hogy direkt kötekedni akarok, hiszen nem is ismerem nincs rá okom, hogy beszólogassak itt neki, vagy én akarjam megmondani, hogy mit csináljon. Közben persze elindulok, hogy összeszedjem a kissé meglódult lasztit. És akkor most... mi van? Állni és beszélgetni egy kosárpályán labdával a kézben nem valami élmény teli cselekedet. - Te is játszanál? - pillantok aztán rá, miután kicsit megforgattam a kezemben a labdát. Lehet, hogy azért szólított meg, csak nem merte megkérdezni, hogy beszállhat-e? Bár ezt nem gondolhatom komolyan, nem tűnik kifejezetten megszeppent lánynak.

Vissza az elejére Go down

Nora Outterridge
mutant and proud

Nora Outterridge
független
loneliness is a gun
Play By : Arielle Kebbel
Hozzászólások száma : 79
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Sportpálya   Sportpálya Icon_minitimeHétf. 30 Jún. - 10:44

Charlene & Nora


Kevés jó tulajdonság írható fel a számlámra, az egyszer biztos, viszont nem vitatható el tőlem, hogy mindent megteszek annak érdekében, hogy megőrizzem a formáimat. Ez pedig a hiedelmekkel ellentétben nem csupán az, hogy rendkívül sokat gyakorlom az ágytornát, persze, nyilván annak is igencsak nagymértékben köze van ahhoz, hogy ilyen jól nézek ki, nem csak ahhoz képest, hogy halottnak kellene lennem. Szóval, minden reggel futok, vagyis, ez így nem helyes, minden reggel, amikor éppen ébren talál a napkelte, mert egyébként unom, viszont ezekre a fényekre érdemes kijönni. Szeretem a napfelkeltét, csodálatos, mindig abba a hitbe képes ringatni, hogy ez a nap lehet másabb, mint a többi, jobb, értékesebb, különlegesebb. Aztán persze hamar rájövök, hogy megint csak valami csalfa reményt kergettem, és esélyem sincs rá, de akkor már nem érdekel. Egy alkoholmámoros estén, valaki karjaiban, esetleg még beszívva is, már annyira mindegy, hogy mi volt reggel. Addig azonban hajlamos vagyok elfeledni erkölcstelen mivoltomat, és egyszerű, fiatal lányként tekinteni magamra.
Ez egészen addig így van, míg a szokásos körömet letudva betérek egy sarki boltba, és meg nem veszem az első sörömet. Nem túl nőies ital, szóval csak akkor engedélyezem magamnak a kísértést, ha nincs körülöttem pasi, mert a végén még elszúrnám az első benyomást, márpedig az nagyon sokat számít.
Így eshet meg, hogy a sportpályák mellett elhaladva már sörösüveg van a kezemben, ami szöges ellentétben áll testhezálló futószerelésemmel, de ilyenkor hidegen hagy mások véleménye. Mondjuk, máskor is, mert egyszerűen senki sem érdekel annyira, hogy számítsanak a gondolatai.
A szende kis szöszit persze hamar kiszúrom, meg is állok a pálya szélénél, de a rácson belül egyelőre nem megyek. Nem vagyok benne biztos, hogy akarok kosarazni, annyira nagy ász nem vagyok benne, én röplabdáztam, amikor még hajlandó voltam csapatsportokra. Azóta már inkább azon az állásponton vagyok, hogy mindenki magára van utalva, és inkább egyedül működöm. Szerintem nincs is jobb annál, mikor valaki csak a maga ura…
- Egyedül?
Kérdezem rögtön, persze egyből feltűnt, hogy nem csoportosan műveli a dolgot, de ezzel nincs is semmi baj, dobálhatni lehet egyedül is, bár lehet, kicsit unalmas, de gyakorlásnak biztosan megteszi.
- Vársz valakit?
Ha társasága érkezik a közeljövőben, akkor nem biztos, hogy itt fogom rontani a levegőt a sörrel a kezemben, amit most gyorsan az ajkaimhoz is emelek, hogy kortyoljak belőle egyet, majd elégedetten sóhajtsak.
Vissza az elejére Go down

Charlene Carols
mutant and proud

Charlene Carols
Diák
power to the future
Play By : Dove Cameron
Hozzászólások száma : 45
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Sportpálya   Sportpálya Icon_minitimePént. 27 Jún. - 15:27




Nora & Charlene



Tudom-tudom korán van sokan még alszanak, az is kész csoda, hogy ilyenkor sikerült buszt találnom, hogy bejöjjek a városba, de sosem tudtam sokáig aludni, valahogy nem megy. A szobatársaim nem is értékelték túlságosan, amikor sikerült valamikor hat körül elkezdenem mocorogni. Még egy fél órát próbálkoztam, igazán nagyon igyekeztem ám, hogy vissza tudjak aludni, de ha egyszer odakint hét ágra süt a nap, ha egyszer hívogat a természet, hogy kimenj, akkor mégis hogy várhatja el bárki is azt tőled, hogy bent maradj? Magamhoz vettem szépen a kosárlasztimat, meg persze felkaptam egy laza sportcuccot, edzőcipő, póló, rövid naci, a hajam szimpla lófarokban hátul, aztán irány az étkező. Kb. két embert láttam lézengeni a folyosón és ők is úgy néztek ki, mintha minimum most rángatták volna ki őket az ágyból szemét módon. De hát szép idő van, süt a nap, miért lenne bárki is rossz kedvű?! Szendvics a hátizsákba, laszti a kézbe, aztán irány a buszmegálló. Oké, kellett várnom egy fél órát, mire az első járat megérkezett, de addig elpusztítottam szépen a kaját, leöblítettem egy kis vízzel, aztán irány a cél. Láttam még tegnap, amikor a városban voltam, hogy van egy remek kis hely, nekem való. Ha lenne még több kezem, akkor tuti, hogy hoztam volna a deszkámat is, de azt majd következő alkalommal. Ki akarom majd próbálni a pályát, meg az egészet, mindent!
Egyelőre viszont marad a kosárlabda, kis gyakorlás addig, amíg nem kerülnek elő mások. Azt hiszem tényleg korán van, mert egy lélek se nagyon lézeng erre, de majd ennek is eljön az ideje. Gondolom sokan még alszanak, vagy még reggeli közben vannak, de tuti akadnak hasonlóan fanatikus alakok is, mint én. Egy kis gyakorlás amúgy sem árt, hiszen sokáig csak Tobyval tudtam edzeni, és remek lenne végre egy kis csapatjáték. Tudom, hogy figyelnem kell magamra, mert kockázatos, ha hirtelen többen leszek, de menni fog érzem! Majd nem megyek bele túl komoly helyzetekbe, vagy túlságosan vehemens játékba és akkor nem lesz baj. Amúgy is inkább csak meccsen pörgök fel annyira, hogy gond legyen, egy kis sima játék nem ártat meg. Lepakolom hát a cuccomat a pálya szélére, aztán még kicsit megigazítom a hajamat, és jöhetnek az első bemelegítő dobások. Hál' istennek ez is épp olyan, mint a biciklizés, nem lehet elfelejteni, maximum egy kicsit kopik a tudás, de csak épp, hogy alig. Nem lesz gond, dobálok párat és újra menni fog, mint régen. Pár csel, ügyes pattogtatás, ilyesmit egyedül is lehet gyakorolni, amíg nem kerülnek elő mások. Oh, el sem tudom mondani mennyire hiányzik nekem ez, ha mondjuk kénytelen vagyok egy helyben ülni, vagy csak... aludni.

Vissza az elejére Go down

Charles Xavier
mutant and proud

Charles Xavier
Tanár
let me to help you
Play By : James McAvoy
Hozzászólások száma : 1244
Kor : 39



TémanyitásTárgy: Sportpálya   Sportpálya Icon_minitimePént. 27 Jún. - 15:11

A város központi sportpályája. Persze a parkokban is vannak kosárpályák, meg hasonlók, de itt szinte minden megtalálható egy helyen. Kosárpályák, focipálya körben salakos futópályával is, még egy kisebb deszkás ugrató betonplacc is van, ahol többféle rámpa fel van állítva. Elég nagy itt a nyüzsgés, főleg nyáron, amikor a fiatalság a kinti mozgással foglalja le magát.


Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom
mutant and proud





TémanyitásTárgy: Re: Sportpálya   Sportpálya Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 
Sportpálya
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heroes of X-Men: Reunion :: Városok, egyéb helyek :: North Salem-