we fight for the change to change the world
heroes of xmen: reunion



welcome





Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?

Az oldal alapítása:
2013. szeptember

(A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox





promónk






Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

last posts





Kerti lugas (fürdő előtér)
Sheena Lawson Icon_minitimeby Nikola Tesla
Szer. 29 Aug. - 15:32

Maszkabálba menni jó! :)
Sheena Lawson Icon_minitimeby Emma Frost
Szomb. 9 Jún. - 21:36

Dallas-i kikapcsolódás
Sheena Lawson Icon_minitimeby Nathan Jones
Csüt. 7 Jún. - 15:21

Konyha
Sheena Lawson Icon_minitimeby Jean Grey
Szomb. 28 Ápr. - 17:19

Új fiú a láthatáron :)
Sheena Lawson Icon_minitimeby Emma Frost
Vas. 15 Ápr. - 13:03

Folyosók
Sheena Lawson Icon_minitimeby Jean Grey
Szer. 21 Márc. - 17:51

Faye & Jamie - Végre együtt!
Sheena Lawson Icon_minitimeby Faye Adler-Barlow
Csüt. 1 Márc. - 11:05

Sürgősségi ügy
Sheena Lawson Icon_minitimeby Mesélő
Szomb. 17 Feb. - 15:27

Aiden, Hope and Amber - Újabb tervezgetés
Sheena Lawson Icon_minitimeby Aiden Hamilton
Szomb. 30 Dec. - 19:57

Top posting users this month
No user
i'm here





Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (56 fő) Vas. 6 Szept. - 22:27-kor volt itt.

Megosztás
 

 Sheena Lawson

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 

Sheena Lawson
mutant and proud

Sheena Lawson
Törvényen kívüli
our time is coming
Hozzászólások száma : 100
Kor : 33



TémanyitásTárgy: Sheena Lawson   Sheena Lawson Icon_minitimeCsüt. 5 Jún. - 14:11


Userinfó: Főkarakter

Név: Sheena Lawson
Mutáns név: Párduc
Születési dátum: USA, Charleston 1962.07.09.
Besorolás: Törvényen kívüli
Képességek: állati mutáns - feketepárduc

Elsődleges képesség: állati mutáns
Osztályozás: Gamma mutáns
Aktiválódás: születésétől fogva ismeri a képességét
Képesség jelenlegi szintje: Emberként éjszaka is kitűnően lát, mintha infraszemüveg lenne rajta. Szeme ilyenkor sárga lesz függőleges írisszel, mint ami a macskáknak van. 100 méteres körzetben a legkisebb zajt, neszt is képes meghallani, de ahogy nő a távolság ez arányosan romlik, tehát egyre nagyobb zörejt képes csak a füle felfogni. Szaglása, sokkal jobb, mint az embereké, képes kiszagolni, ha van valaki a közelben, ez a távolság kb. ugyanúgy 100 méter, mint a hallásánál. Hihetetlenül ruganyos és az alkatához képest meglepően erős fizikummal rendelkezik.Teljes testében átalakulhat egy kifejlett fekete párduccá, de akár részlegesen is lehet az átalakulás. Az átalakulás a karakter akaratától függ. Ebben az alakban mindenre képes, amire az állat képes lenne.
Képesség távlatai: A emberként az érzékelései fokozatosan megnőnek egészen 500 méteres körzetig érzékeli a zajokat és meg is különbözteti őket, az illatokat már képes rövid távon még akkor is követni, ha az járművel közlekedik, de ezt csak akkor, ha max. 15 percen belül tudja követni, ereje megegyezik a vadállatéval. Szintén a karakter irányítja már az átalakulást. Másodlagos képességként kifejlődik benne, hogy állati alakban képes elméje erejével kommunikálni azzal, aki 50 méteres körzetében van.


Jellem: A vele történtekből úgy gondolja, hogy ezek hideggé tették, pedig lelke mélyén vágyik az melegségre és a szeretetre, akár mennyire is furcsának tűnik egy bérgyilkostól. Környezetében hűvösnek és visszafogottnak mutatja magát, megőrizve a profiság látszatát. Alapvetően hűséges típus, de ha valaki eljátssza a bizalmát, azt többé nagyon-nagyon nehéz visszaszerezni, már ha életben marad az illető. Igyekszik a zavaró körülményeket kizárni a tudatából mikor dolgozik, de gyilkos létére is vannak erkölcsi gátlásai. Ha valaki fel tudja olvasztani a jégpáncél és a bizalmatlanság jegét a szíve körül, akkor meglepő dolgokat talál.
Külső: Karcsú, nyúlánk, 175 cm magas, izmos testalkatú lány. Hosszú szőke haját általában kiengedve hordja, szeme alapban sötét barna, ha használja a képességét, akkor sárga macskaszemmé változik. Szereti a kényelmes öltözékeket, ami nem gátolja a mozgásában, ezért szinte sosem hord női ruhát, vagy szoknyát, inkább laza, bő nadrágokat, trikókat, toppokat részesíti előnyben.

Előtörténet: A férfi a mocsaras nádasban bukdácsolt és folyamatosan siránkozott, könyörgött, ami egy idő után nagyon idegesítő volt. Legszívesebben már rég végeztem volna vele, de a Megbízó ragaszkodott hozzá, hogy maga is jelen legyen az eseménynél, így még egy darabig tűrnöm kellett a nyavajgást. Egy cseppnyi szánalmat sem éreztem ez iránt a féreg után, aki többször ölt már nőt és gyereket, de hála Istennek most ő lépett valakinek a tyúkszemére és így eggyel kevesebb gennyláda szaladgál majd a világban.
- Állj meg Nyikolaj! – löktem meg a pisztolyom csövével a hátrakötözött kezű férfi hátát, hogy figyeljen már rám is egy kicsit. – Itt megpihenhetsz! – mutatok egy kidőlt fatörzsre és én is nekidőlök egy másik fának. – És, hagyd már abba a rinyálást, már kezdesz fárasztani! – nézek rá fagyos tekintettel. – Inkább én mesélek neked valamit, míg várakozunk és ígérem neked, hogy amíg nem fejezem be, vagy nem szakítasz félbe, életben maradsz.
Gondoltam elszórakoztatom életem kalandos történetével, hogy addig is csendben maradjon, utána meg már úgy sem lesz módja, hogy másnak tovább adja.

Egyszer volt, hol nem volt élt egyszer egy gazdag házaspár, akinek mindene meg volt, amit csak kívánhattak maguknak. Szép házuk, autójuk, jól menő vállalkozásuk, csak egy nem adatott meg nekik, egy saját gyermek. Telt, múlt az idő és már azon gondolkoztak, hogy talán örökbe kéne fogadni egyet, mikor rájuk mosolygott a szerencse és a nő gyermekáldás elé nézett. Mikor eljött az idő, rendjén meg is született a kisbaba, akiben az egész rokonság csak gyönyörködött, hiszen nagyon szép kislány volt. Szőke haja kicsi fürtökben keretezte arcát, barna szeme a meleg csokoládét idézte. Mindenki nagyon boldog volt. Aztán kis idő múlva, ahogy a kislány cseperedni kezdett egyre több furcsaság kezdett kiütközni rajta. Többször elcsípték, mikor éjszaka közepén egyedül bóklászott a korom sötét folyosókon, és mikor kérdezték, hogy nem fél-e a sötétben, csak furcsán nézett mindenkire, hogy milyen sötétről beszélnek. Hallása is szokatlanul éles volt és nagyon hajlékony és ruganyos testtel ajándékozta meg a sors. Szüleinek, akik elkötelezett mutáns ellenesek voltak egyre gyanúsabbak lettek ezek a képességek, így egy szép napon gondolván egyet elvitték egy, az 5 éves kislány számára rémisztő helyre, ahol mindenféle vizsgálatokat végeztek rajta. Ő nem nagyon értett az egészből semmit, csak azt, hogy mikor végre békén hagyták és ő boldogan szaladt volna a szüleihez, azok undorodó arccal fordultak el tőle. Innentől aztán vége szakadt a boldog időszaknak. Egy speciális intézetbe került, ahol hasonlóan „árva” gyerekeket neveltek szigorú rendszabályok szerint. Akkor még nem értett az egészből semmit, és sokáig reménykedve várta, hogy egyszer csak vége szakad a büntetésének – mert szegény azt hitte valami rosszat tett, és ezért van ott - és a szülei egyszer csak hazaviszik. Sokáig élt ebben a hittben, míg aztán a nagyobbacska gyerekek durván fel nem világosították, hogy ez nem fog bekövetkezni. Az utána lévő időszak később csak rémálmaiban jött elő néha, de mire betöltötte a 17. életévét már lelkileg és testileg is megkeményedett, főleg mivel a képességei is jócskán megerősödtek. Úgy látott a sötétben, mint a macska, ilyenkor szembogara hasonlóvá is alakult, mint a macskaféléknek, ha teljes csönd volt körülötte, még az egér cincogását is meghallotta minimum 20 méteren belül, és helyből fel tudott ugrani a szekrény tetejére, nem egyszer frászt hozva a nevelőkre. Aztán egy nap fekete öltönyös, komor férfiak érkeztek az iskolába és az igazgatónővel egyetemben kiválasztottak pár növendéket, akiket magukkal vittek, köztük volt a lány is. Valamilyen katonai bázisra vitték őket, ahol először tesztelték a képességeiket, aztán aki megfelelt a céljaiknak arra kemény kiképzés várt. A lány megtanult bánni a lőfegyverekkel, elsajátította a közelharc fogásait, és megtanult némán ölni. A sok-sok év embertpróbáló időszaka az intézetben, a lelketromboló szeretet hiány és az, ahogy a szülei magára hagyták, mind-mind segített neki abban, hogy majdnem, hogy örömmel sajátítsa el ezeket. Jó akart lenni valamiben, meg akarta mutatni, hogy ő lesz a legjobb, még ha az nem a leghálásabb „foglalkozás” lesz is. Mutációja nagyban hozzásegítette, hogy könnyen be tudjon lopakodni valahová, könnyen tudott rejtőzködni és a kiképzés vége felé, hatékonyan gyilkolni is, látszólag lelkiismeret-furdalás nélkül. Felettesei nagyon meg voltak elégedve vele, még becenevet is kapott: a Párduc. Még élvezte is, ahogy azt az Isztambuli akciót, ahol valami töröknek kellett ellopni a tojásait, na nem kell rosszra gondolni, hanem csak egy-két Faberge tojásra. Ott találkozott először Rombolóval, a mutánssal, aki a légnyomást uralta, de nem utoljára.
„A férfi volt megbízva a török és értékei védelmével. Párduc az őrségen könnyedén túljutott, már csak a páncélterem kinyitása volt hátra, de erre is megvolt a ravasz kis terve és ehhez kellett az őrök vezetője, akire nem is kellett sokat várni, hiszen az is profi volt, akit a szándékosan elpotyogtatott kis nyomok hamar idehoztak és már nyitotta is ki az ajtót, hogy ellenőrizze odabenn minden rendben van-e.
- Macikám, már azt hittem túl jól dolgozom és sosem jön fel ide senki ellenőrizni azt a kacatot – hallhatott az egy kellemes, kuncogó női hangot maga mögött. – Köszönöm a szíves fogadtatást, igazi úriember vagy, manapság kevesen tudják már, hogy a hölgyeknek illik ajtót nyitni.
A férfi sarkon perdült, hogy szemügyre vegye. Középmagas, nyúlánk, csinos nőt vehetett szemügyre, akinek szálkás izomzatú felépítése erőt sejtetett. A teste tapadó éjfekete kezeslábas szerű valamit a derekán egy vaskosabb öv fogta össze, amiben a tolvajszerszámok lapultak. Az arcot fekete kendő takarta, csupán sötétbarna, bársonyos pillantás villogott felette, na meg gondosan befont aranyszőke haj, hogy ne akadályozzák a lobogó fürtök semmiben.
A férfi morogva nyúlt a stukkeréért, ami… aminek csak a hűlt helyét találta a derekán. Sheena megrázta a fejét:
- Ugyan már édes szívem, mégis szerinted mivel töltöttem én az időt, míg mögötted lapultam? Nincs szükség erre a bazi nagy mordályra – emelte rá a férfira saját Magnumját, majd mellé illesztett a másik kezében egy könnyebb pisztolyt, talán egy kis Walthert is – ahogy erre sincs. Most szépen állj félre, amíg elviszem azt a szép hímes tojást a locsolóimnak. Csak nyugi, nem harap a néni, ha nem muszáj. Te és az embereid is kellemes nyugdíjas évek elé nézhettek majd, ha most okos leszel. Szóval engedj utat picinyem, mert ha nem, akkor gondolás nélkül szétlövöm azt a tekintélyes méretű fejedet.
Romboló széttárta a karjait és felemelte őket a feje fölé a megadás ősi jeleként és félre lépett. Párduc kecses léptekkel sétált a vitrin felé, de mindvégig felé nézve és irányozva a két pisztolyt:
- Jó fiú – lehelte a fekete maszk mögött. – Most hasalj le szépen, amíg kiszedem onnan az én kis drágaságomat s már itt sem vagyok, te meg pont visszaérsz még a tv elé a kosárlabda döntőre. Na, ugye nem is olyan rossz ez a ma este? Mozgás!
A biztonsági főnöknek egyéb lehetősége nem lévén hasra feküdt, mire a nő a nehéz Magnumot eldobta a szoba másik végébe a sötétbe, immár a balja szabaddá vált. Érdeklődve nézett a férfira:
- A jelszó?
- Kamber Manda – recsegte az.
Sheena vigyorgott, miközben az üveg felé fordult. Az üveg felé, ami a légnyomás súlyos sivítása közepette robbant darabokra…
A lány döbbenten szökkent hátra, a kezéből kihullott a pisztoly, a szeme melletti üvegszilánk ütötte sebet törölgette, hogy a vér ne zavarja a látásban. Felületi seb volt, de ha belecsorog a szemébe, akkor hatalmas hátrány neki. A nagydarab férfi felpattant és a pisztoly után vetette magát, de Párduc villámgyorsan rúgta el a könnyű lőfegyvert, hogy az a terem túlvégébe szánkázott. Aztán szintén villámsebesen rúgta képen a fickót is, aki egy rövidebb utat megtéve terült el újra, majd pattant fel. Zakója alól tekintélyes méretű túlélőkést húzott elő és gonoszul vigyorgott:
- Nekem van egy pengém. Neked mid van? – érdeklődött gúnyosan.
- Eszem – közölte Sheena röviden, majd tigrisbukfencben felé vetődve gyomorszájon rúgta a férfit. Az harákolva tántorogott hátra a késsel elkaszálva maga előtt és szitkozódva nézte a lányt. Lassan körözni kezdtek egymás körül. A Párduc meglepődve nézte, ahogy a férfi kisebb légörvény keltett az alkarja körül, aztán mogorván nézett a biztonsági emberre:
- Szóval mutáns vagy aranyom. Jobban felkészült a török, mint hittük…
- Cilám! Cicc! Cicc! – gúnyolódott az válasz helyett és hívogatóan intett felé.
A férfi minden mozdulatán látszott, hogy profi késelő, amely mutáns erővel felvértezve még inkább kellemetlen lehet. Na, de hát Sheena sem volt mindennapi és ez a lomha maci nem versenyezhetett az ő gyorsaságával.
- Nem szeretem, ha cicusnak hívnak – jegyezte meg miközben oldalra vetődött, majd alig követhető sebességgel visszagördült s mivel a férfi még az előző mozgás irányába fordult tekintélyeset rúgott védtelen oldalába. – De neked szabad mackókám – susogta nevetve.
A fickó felkapott egy széket és lendületből hozzá vágta, de a lány eszméletlen sebességgel ugrott a levegőbe, tulajdonképpen a repülő ülőalkalmatosságon vett lendületet a talpa, ahogy a másik mutáns felé lökte magát s vállait elkapva átugrott a feje felett. Mire az utána perdülhetett volna már gerincen is rúgtat, aki letarolt fejjel előre egy asztalt és két széket. Sheena gúnyosan pukedlizett, ami szoknya nélkül ugyan hülyén nézett ki, de nyilván nem is ez volt a célja.
- Tudod macikám, ha egyéb téren is ekkora vagy, na meg ugyanilyen lassú és módszeres, akkor azt hiszem pályát tévesztettél. Tudok neked egy jó állást ez esetben…
A férfi dühösen elengedte a légnyomást ezt a lány tisztán látta, majd felpattant és megpróbálta vállal felöklelni, de Párduc félelmetes ügyességgel szökkent oldalra, majd a test lendületére máris rásegített a gerincre feszített talpával, így a férfi számára a következő megálló a szembeni fal volt. Lerogyott az aljába és nehézkesen rázogatta busa fejét.-
- Fájdalmasan lassú vagy szívem. Ideje lenne feladnod – nevetett Párduc.
- Addig nem – recsegett az felállva, - amíg te is ilyen lassú vagy…
Sheena-nak nagyot villantak a szemei, ahogy megérezte a rá nehezedő nyomást, de már semmit sem tehetett. Zihálni kezdett a légszomjtól, eddigi kecses mozdulatai ólmossá váltak. Azonnal változott a testtartása, eddigi mozgékonyságból fakadó előnyét elvesztve már megérezte a valós veszélyt. Szemei kénsárgává váltak, az írisze megváltozott. A férfi döbbenten meredt rá, mert csak most esett le neki, hogy hasonszőrűvel áll szemben. A lány dühösen sziszegett, mint egy felingerelt macska:
- Ez nem fair, te hústorony!
- Kit érdekel? – vigyorogott Romboló, majd nekirontott. A kaszáló késpengét Párduc még elkerülte, de a férfi a bal kezével magához rántotta, majd elengedve a fegyverét mindkét karjával fogta be brutális medveölelésébe, hogy csak úgy reccsentek a bordái.
Sheena nehézkesen szuszogott a férfi meg röhögött:
- Amúgy pont annyira fair mint nem emberi ügyességgel harcolni. Ki mit kapott ugye…
Párduc hiába vergődött érezte, hogy nem fog tudni kiszabadulni, pedig kétszer is olyat rúgott vergődve a fickó térdébe, hogy annak összecsikordultak a fogai, de a szorítása nem gyengült. Párducnak lassan elfogyott a levegője, már csak kínlódva vonaglott, aztán minden átmenet nélkül karmok villantak meg az ujjai végén és zakót és inget feltépve martak a fickó vállába, fájdalmas, mély sebet ejtve. Az hátratántorodott Sheena meg a szőnyegre zuhant és furcsán nézegette tekintélyes karmait. Romboló nyögve meglódult felé, hogy a koponyájára taposva fejezze be ezt az egészet, de a lány kigáncsolta, így mellé vágódott.
A férfi ököllel ő meg könyökkel ütött, mindketten csúnyát kaptak. A biztonsági főnök elhengeredett és pár pillanatig négykézláb próbálta rendezni a gondolatait. Párduc kihasználta a helyzetet, talán az adrenalin adta erővel szökkent ki az erkélyre, majd onnan le.. Sejtette, hogy a férfi nem fog utána menni, eleget kapott és azt hihette győzött, de…….
Mire a férfi feltápászkodott már ott volt mögötte, a másik oldali erkélyen jött vissza!
Sheena bevitt egy rúgást, amitől Romboló azonnal elvágódott és már rajta is volt. A két talpa talajt fogott a férfi mellkasán, aki nyögve nézett fel rá, ahogy tüdejéből futott ki a levegő. Párduc leguggolt és közvetlen közelről lehelte az arcába:
- Ez a menet már majdnem olyan jó volt, mint egy kiadós szex, picim – susogta. – Még úgy is találkozunk, a legjobbak útjai mindig összefutnak…
Aztán Párduc felpattant róla, mire a férfi is talpra ugrott és felkészült az összecsapásra, de a lány csak megrázta a fejét:
- Köszönöm, de már így is visszaéltem a szíves vendéglátással. Pá picim!
Azzal már le is ugrott az erkélyről. A biztonsági főnök nagy szemekkel nézett utána semmit sem értve:
- Vagy megnyúzlak, vagy belé szeretek…- szólt utána kis fáziskéséssel, aztán megfordult és pillanatokig meredten bámulta az immár üres vitrint, a tojás helyén árválkodó tartó csonkját. - Nos, azt hiszem megnyúzom…
Sheena vigyorogva ugrott le most már végleg a magasból.”


És ez a jó érzés, hogy tartozik valakihez, egészen addig tartott, míg egy alkalommal egy férfit kellett volna elhallgattatnia, akiről miután becserkészte a lakásában kiderült, hogy nem régen halt meg a felesége és egyedül neveli a 6 éves lányát, aki ott sírdogált az apja mellett. Még sohasem kellett gyereket ölnie! Próbálta megkeményítenie a szívét, de nem volt képes ártani nekik, amivel viszont aláírta saját halálos ítéletét. A percek óráknak tűntek, míg végül döntött és, ahogy jött, olyan észrevétlenül surrant el arról a helyről és ……az államból is. Egészen idáig jött.

Kisebb szünet után a szemébe nézek a férfinak, aki kezdi megérteni, hogy vége a történetnek, ennek megfelelően ismét nyüszíteni kezd.
- Mint már biztosan kitaláltad, az a lány én voltam. – hallgatom a közeledő neszeket, melyek a kis mocsárbéli kirándulásom végét jelzik hamarosan, de még messze vannak. – Azt hiszem, ha még akarsz egyet imádkozni, akkor neki is kezdhetsz lassan. – ellenőriztem hideg nyugalommal a Waltert még utoljára.
Mire befutott a Megbízó, a leendő áldozatom, már a sárban csúszott-mászott a félelemtől. Undorító volt! Gondolom „öltönyke” is így gondolta, mert csak gúnyosan leköpte a fickót és intett, hogy fejezzük be a dolgot. Már ideje volt! Egy gyors lövés a tarkóra és végre csend lett.
- A pénzem? – néztem nyugodtan a férfi szemébe, miközben a tokjába csúsztattam a pisztolyt.
- A megadott számra elutalva. – biccentett és már fordult is vissza. – Szép és gyors munka volt! Majd még biztosan keresni fogom. – szólt még vissza, majd sietve távozott.
Nem érdekelt a dicsérete, de további megbízásokat jelentett, ha elégedett és ez nekem csak jól jön. Néztem utána, míg el nem tűnt, aztán magam is elindultam. Elég volt ebből a cuppogós mocsárból!

Vissza az elejére Go down

Moira MacTaggert
mutant and proud

Moira MacTaggert
ember
I just believe my eyes
Play By : Rose Byrne
Hozzászólások száma : 433
Kor : 37



TémanyitásTárgy: Re: Sheena Lawson   Sheena Lawson Icon_minitimeCsüt. 5 Jún. - 15:56

Izgalmas karinak igérkezik, gratulálok érte^^ A diák karijaim biztosan élni akarnak még, ezért nem teszek keresztbe neked Smile Avatárfoglalj kérlek, aztán irány a játék!
Vissza az elejére Go down
 
Sheena Lawson
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» The Shadow Lounge
» Sheena & Warren - Válaszok nyomában

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heroes of X-Men: Reunion :: Archivum :: A múlt árnyai :: Inaktívak előtörténetei-