we fight for the change to change the world
heroes of xmen: reunion



welcome





Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?

Az oldal alapítása:
2013. szeptember

(A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox





promónk






Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

last posts





Kerti lugas (fürdő előtér)
by Nikola Tesla
Szer. 29 Aug. - 15:32

Maszkabálba menni jó! :)
by Emma Frost
Szomb. 9 Jún. - 21:36

Dallas-i kikapcsolódás
by Nathan Jones
Csüt. 7 Jún. - 15:21

Konyha
by Jean Grey
Szomb. 28 Ápr. - 17:19

Új fiú a láthatáron :)
by Emma Frost
Vas. 15 Ápr. - 13:03

Folyosók
by Jean Grey
Szer. 21 Márc. - 17:51

Faye & Jamie - Végre együtt!
by Faye Adler-Barlow
Csüt. 1 Márc. - 11:05

Sürgősségi ügy
by Mesélő
Szomb. 17 Feb. - 15:27

Top posting users this month
i'm here





Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (56 fő) Vas. 6 Szept. - 22:27-kor volt itt.

Share | 
 

 Folyosók

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

mutant and proud

avatar
Mesélő
Hozzászólások száma : 520



TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Szer. 22 Ápr. - 10:26

Szabad játéktér, új játék kezdhető.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Isabelle Fuhrman
Hozzászólások száma : 50
Kor : 20



TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Szer. 19 Nov. - 13:33

Scarlett & Claire

- Persze, én is sokmindenkitől tartok, akiknek nem tudom a múltját.
Érdekes dolog ez. Én ítélkezek, de felettem is ítélkeznek. Vajon ez jogot ad arra, hogy én is ítélkezzek?
- Rendben, majd ha lesz bátorságom meglátogatom, bár mire összeszedem magam nem hiszem, hogy ott lesz - mosolyodtam el saját gyámoltalanságomon, majd következett az ölelkezős jelenet.

----

- Rendben, végülis az volt az eredeti cél, noha sokkal többet adtál nekem egy egyszerű körbevezetésnél.
Még ugyan törölgettem a könnyeim, de már újult erővel indultunk meg a kupola felé. Mindent összegezve ez volt életem első kifejezetten "baráti" élménynek nevezhető történése, és ez valamit megváltoztatott bennem a jó irányba. Tudtam, már mikor feltekintettem a kupola üvegtetején átszűrődő napfényre, hogy ilyen apró kis sugarak fogják bearanyozni itteni életem. Legalábbis mindennél jobban bíztam ebben. Ki merem jelenteni magamban, hogy jobb lesz. Ez az első lépés, nem? Még ha fáj is, muszáj bízni, a reményt nem szabad kitépni önmagunkból és eldobni. Olyan, mintha megvonnád magadtól az ételt vagy az italt. Elfáraszt, elcsüggeszt, majd a végén megöl hiánya. Szellemileg, lelkileg, majd végül fizikailag is. Elrothadsz belül és van, hogy már nincs visszaút. Ezért is örültem annyira, hogy Scarlett megajándékozott egy erős sugárral, és egy támaszpont lett számomra. A sok idegen között végre egy barát. Nem is kívánhattam mást az első napokra, ez kellett. Még nem vagyok teljesen jól, nem... még fáj, és fájni is fog, de legalább a kirakós egy darabját visszakaptam: a reményt!

// Köszönöm szépen a játékot, egy élmény volt, remélem még sokat fogunk együtt játszani. Smile És igen, a te karaktered is egy angyalka. Razz //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : ♠ Victoria Justice
Hozzászólások száma : 461
Kor : 24



TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Hétf. 17 Nov. - 22:11





Claire & Scarlett



- Mindenkinek mindenre meg van az oka, de attól még én ugyanúgy tartok tőle igazából. - persze mindenki más és mindenki máshogyan áll másokhoz, de nincs is ezzel gond. Igazából én a legtöbbekkel jól kijövök és Lensherr professzor is olyan, hogy maximum, ha tudom, akkor inkább egy kicsit kerülöm, de néha így is úgyis muszáj az embernek összefutni vele.
- Kék fények? Nem igazán tudom, de remélem, hogy nem lett komolyabb baja. Ha baja van, akkor biztosan megtalálod a gyengélkedőn, de nagyon ügyesek itt az orvosok is, nem hiszem, hogy komoly baja lett. - itt tényleg mindenkire nagyon odafigyelnek, szóval nem hiszem, hogy bárkinek is komoly baja lehet, viszont az akkor is megrázó, amit a leányzó magáról mesél. Annyira kis esetlen és jámbor és tényleg nem tudom megállni, hogy ne öleljem meg, egyszerűen képtelenség lenne. Túlságosan édes ahhoz, és talán igen félnem kéne tőle, hogy hat majd rám a képessége, de akkor sem akarok félni tőle, ha egyszer ennyire szomorú a története. Persze szinte azonnal jönnek... a nem túl kellemes dolgok. Rémes képek villannak be megtörtént és meg nem történt dolgokról, vagy olyanokról, amik máshogyan történtek volna meg, ha minden rosszul alakul, de csak összeszorítom a szemem és csak azért sem engedem el őt azonnal. Nem akarom, hogy e miatt megint csak még rosszabbul érezze magát. Végül csak elengedem őt, de a szememet talán csak pár pillanattal később nyitom ki, amikor a csúnya képek már eltűnnek szépen a fejemből. Ha tudod, hogy mi a másik képessége egy fokkal könnyebb arra koncentrálni, hogy amit látsz nem igaz, bár így se teljesen könnyű. De hiába lépek hátrébb óvatosan letörlök egy könnycseppet az arcáról, csak aztán nyúlok a zsebembe zsepiért. Lassan visszatér egy erőtlen mosoly is az arcomra. Nem olyan, mint az elején, de majd az is visszatér. Akkor se akadtam ki, amikor Liam kiütött, szó szerint, pedig fájt a karom, fájt mindenem, de nem akartam, hogy elmenjen, próbáltam úgy tenni, mint aki jól van. Persze... nem sikerült.
- Vannak halvány sejtéseim róla és... az a fontos, hogy tudd ez nem olyan vészes. Na jó... az, de nem számít. Csak hidd el, hogy itt tényleg jobb lesz majd. - bátorítóan elmosolyodom. Szeretném, ha megpróbálná itt jól érezni magát, mert tényleg kedves lány, csak rossz képessége van, de azt megpróbálhatja uralni. Aztán csak megrázom a fejem, nem kell bocsánatot kérnie, nem várom én ezt el tőle. - Na gyere! Nézzük meg azt a kilátot rendben? Szép hely és jobb kedved lesz tőle, még ennél is sokkal jobb. - indulok neki az utolsó pár lépcsőfoknak, hogy végül eltűnjünk odafent. A kilátástól majd tuti, hogy végképp megnyugszik és szépen elhiszi nekem, hogy itt tényleg minden szép és jó lesz.

//Úgy gondolom, hogy itt esetleg zárhatunk, ha neked is jó, aztán még keríthetünk alkalmat játékra alkalmasint, ha van kedved. ^^ Ezt a menetet pedig köszönöm, tényleg édes a karid. Smile//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Isabelle Fuhrman
Hozzászólások száma : 50
Kor : 20



TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Vas. 16 Nov. - 14:07

Scarlett & Claire

- Hát igen, Lensherr prof. eléggé durva tud lenni, de biztosan  meg vannak az okai. - nem tudom ugyan, hogy miért, de valahogy a két alapító közül én Ericet jobban szerettem. Bár Charles kedvesebb és lágyabb módon foglalkozik a diákjaival, van valami ami jobban megfog társában. Valami megmagyarázhatatlan... Sokszor bűntudatom is van ez miatt, mivel ez így nem valami igazságos.
- Persze, tudom, hogy vannak, például tegnap láttam egy fiút, aki az udvaron  sétálgatva egyszer csak összeesett, és ilyen fura, kék fények törtek elő mindenfelé belőle. Egyből segítettek neki az arra járó tanárok természetesen. Nem is tudom, mit csinálok, ha ők nincsenek ott. Biztosan leblokkolok és nézem tovább, és esetleg még valami baja is eshetett volna.. Bár sajnos nem tudom mi lett vele, szóval lehet, hogy esett is. Nem tudod esetleg kiről van szó? - kérdeztem érdeklődve.  Arra, hogy nem mondtam semmi rosszat, csak egy megnyugvó sóhajtással válaszoltam , jelezve, hogy megkönnyebbültem.
És miután elmondtam a lánynak gyakorlatilag életem történetét egy mondatba foglalva, valami olyan történt, amire egyáltalán nem számítottam. Nagyon meglepődtem, amikor Scarlett átölelt. Átadott nekem magából egy darabot, a szívének egy kis részét. Milyen régen is történt velem ilyen... És milyen kevésszer. Pedig mennyire jó érzés... Először hezitáltam, hogy mit is kéne tennem, lépjek hátra és lökjem el magamtól, hogy ne okozzak neki fájdalmat? Óvatosan fejtsem le magamról a lányt, megpróbálva minél jobban visszafogni magam? A gondolatok gyorsan pörögtek végig a fejemben, miközben én csak álltam egy helyben nézve ki a fejemből üveges tekintettel, melyben azonban nem a keserűség könnycseppjei csillantak meg, hanem a szereteté. A szívem hevesen dobogott, egy mérhető ütemre. Éreztem a félelmet amit okoztam neki, de ő nem engedett el. Olyan volt, akár egy szuperhős, aki a zuhanó ellenséget megfogja és felemeli a mélyből, önzetlenül és hősiességgel. Felnéztem rá, és csodáltam, ő volt életemben a második ember, aki hosszabb ideig ölelt. Végül egyik dolgot sem tettem meg, amire eddig gondoltam. Szorosan átöleltem, és úgy éreztem valami távozik belőlem. Valami rossz és mérgező, mintha csak erre vágytam volna, a szeretetre. Nem spiláztam volna túl azt, hogy megölelt, ha nem voltam volna tisztában azzal, hogy mit érezhet most. Újabb könnycseppek jelentek meg a szemembe, és a gombóccal a torkomban csak annyit tudtam kinyögni, hogy köszönöm. Egy gyenge és félénk, de hálás köszönöm. Mikor elengedtem Scarlettet, letöröltem a könnyeim és eközben mosolyogtam. Nagy, őszinte mosollyal. Át akartam magam adni a pillanatnak, hiszen tudtam, hogy ugyanilyen pillanat nem lesz többé.
- Scarlett, nagyon hálás vagyok, én nem is tudom hogyan tudnám ezt .. - akadtam bele mondatomba, majd újra nevetve sírtam és megvontam a vállam jelezve, hogy ezt a mondatot nem igen fogom tudni végigmondani.
- Nem is tudod ez mennyit jelentett - szedtem össze magam kicsit, hogy ezt ki tudjam mondani.
- És sajnálom, ha rossz élményt okoztam neked - nem tudtam, hogy fog reagálni a dolgokra, és csak beszéltem és beszéltem, de leesett a tantusz, hogy esetleg akár rosszul is érezheti magát, így aggódva mértem végig.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : ♠ Victoria Justice
Hozzászólások száma : 461
Kor : 24



TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Csüt. 13 Nov. - 21:30





Claire & Scarlett



- Értem persze, vannak ilyen tanárok. El ne mondd senkinek, de én... határozottan félek Lensherr professzortól. Olyan morcos feje van állandóan. - a végén még kicsit le is halkítom a hangomat, mert hát na ki tudja, hogy nem hall-e minket valaki és adja tovább a hírt, hogy félek Magnetotól, bár gondolom azért nem csak én vagyok így ezzel. Azért lássuk be, hogy nem mindig kifejezetten kedves ember. Nem olyan, mint a professzor, ő tényleg rendes és odafigyel mindenkire és vannak kedves tanárok sokan, de persze nem lehet mindenki ugyanannyira szimpatikus az embernek.
- Majd innentől menni fog, majd jársz társaságba. Szerintem jól fogod magad itt érezni, vannak mások is, akik... tudod... félnek a képességüktől. - én se vagyok oda az enyémért, de nem azért mert rossz lenne, csak mert sajnos olyan, ami másoknak is kéne és ez nem valami megnyugtató dolog. E miatt kerülök folyton bajba, e miatt lőtték meg Liamet, és e miatt volt kérdés, hogy egyáltalán visszajutunk-e a suliba. Pedig én... én szerettem volna normális életet, de az a helyzet, hogy már biztos, hogy nem fog összejönni.
- Oh, nem mondtál semmi rosszat, inkább kedveset. - rendes lány és nem fair az élettől, hogy olyan képességet ad neki, amitől félnie kell, de itt szerintem akkor is jó helye lesz, beilleszkedik majd.
- Igen, én is így próbálok hozzáállni. Volt kilenc... rémes évem, de most itt van a húgom, aki újra velem akar lenni és itt van nekem Liam, akit annyira szeretek, hogy... elmondani se lehet... úgyhogy nem panaszkodom. - lehetett volna az életem más is, lehetett volna tökéletesebb is, de nekem ez jutott és igazából nincs vele baj. Van olyan is, akié sokkal rosszabb, van olyan is, akinek aztán nem ível felfelé az élete, de az enyém legalább most jó, hiába hogy voltak rémes részei.
- Oh! - nem mindig vagyok reakció terén a legtökéletesebb, most se mondanám, hogy így van, de hát erre mégis mit mondhatnék? Egy sajnálom ilyenkor egyáltalán elég? Nem tudom megállni, de hiába nem kéne talán, de végül csak közelebb lépek hozzá és megölelem, hiába akarna távolabb lépni. Nem foglalkozom én most a képességével, ha hat rám... hát majd túlélem. De ezt olyan rossz hallani és sajnálom. Ha könnycseppeket látok valakinek a szemében, képtelen vagyok csak állni és nézni, hogy rossz neki, az... az nekem nem megy. Maximum, ha nagyon hátra akar lépni, akkor engedem el, vagy ha érzem, hogy nagyon ellenére van a dolog. - Jobb lesz majd, itt... tényleg jobb lesz minden. Lesznek majd barátaid, és jó órákra jársz és képzeld lesz majd biztosan karácsonyi party is. Elmegyünk előtte vásárolni? Valami szép ruhát mondjuk, és a végén még majd valami cuki srácnak is megtetszel. - nem volt kellemes és szép életem, de ettől még - vagy pont ezért - meg van bennem a kényszer, hogy tegyek azért, hogy másnak jó legyen.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Isabelle Fuhrman
Hozzászólások száma : 50
Kor : 20



TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Csüt. 13 Nov. - 20:56

Scarlett & Claire

- Hát, röstellem, de nem tudom a nevét... Engem nem tanít, csak kívülről nem valami szimpatikus. De mindegy, gondolom nem mindenkit szerethet mindenki. - próbáltam javítani a helyzeten amit okoztam. Csodás, most biztosan azt hiszi, hogy egy első látásra ítélő vagyok, pedig pont utálom az olyasfajta embereket. De inkább nem szólaltam meg, mert az csak tovább rontott volna a helyzeten.
- Nem igazán járok társaságba, csak ha muszáj... - hajtottam le a fejem belegondolva ez mennyire szánalmas. Alapjáraton még csak nem is lennék az a visszahúzódó típus, szeretnék bulizni és társaságba járni, de egyszerű ember még nem volt, aki közel állt hozzám és sosem bántottam. Legalábbis azt hiszem, nem lennék ennyire félénk. Nem tudom, lehet ehhez nincs köze a mutációmnak, és ezt sosem fogom megtudni.
- Bocsi, ha olyant mondtam! - kuncogtam kissé azon, hogy Scarlett zavarba jött. No nem azért, mert élvezném, csak ez olyan emberi, és annyira én vagyok.
- Sajnálom, ezt nem tudtam. Milyen különös a sors.. elvesz, aztán ad - elmélkedtem kicsit megfeledkezve magamról. Bár érezni kezdtem a melegséget a szívemben, és az otthon gondolatának megvalósulása is kezdte beletúrni magát kusza fejembe, azért a hideg , undok árnyak még elleptek mindent. Nagyot sóhajtottam .
- Nem tudom, kik a szüleim. Az egyetlen ember , aki közel állt hozzám, meghalt. Teljesen komolyan mondva te vagy az az ember, aki a legközelebb áll hozzám a tanárokon kívül. Csodásan elintéztem magamnak az életet - talán a keserűség, vagy a visszagondolás mondatta velem az utolsó mondatot, amit aztán meg is bántam, hiszen nem rég kiabáltam rá a belső énemre, hogy hagyja abba az önsajnáltatást. Dehát muszáj volt még egy-két könnycseppet is elmorzsolni. Kicsit hátrébb léptem, mert tudom, hogy az érzelmeim hatására erősebb lesz a képességem. Nagy levegőket vettem, hogy megnyugodjak és egy pár pillanat múlva már összeszedettebb is voltam. Sokszor csináltam már ezt, mindig bejött, most is.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : ♠ Victoria Justice
Hozzászólások száma : 461
Kor : 24



TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Kedd 11 Nov. - 19:43





Claire & Scarlett



- Szinten mindről? Van, akit nem kedvelsz? Nem árullak be, van akitől én is kicsit... hát nem is tudom, van aki azért riasztó. - túl szigorú típus teszem azt. Nem minden tanárunk egyformán kedves és laza, azért akadnak köztük bőven nehéz esetek is, úgyhogy én tuti nem fogom leadni a drótot senkinek, ha elmondja ki nem tetszik neki.
- Talán másokra sincs, talán már tudod kontrollálni, csak még nem vetted észre. Másra hatott mostanában? Vagy... inkább kerülni szoktad a többieket? - nem hiszem, hogy én olyan különleges lennék, nincsenek nagy mentális képességeim vagy ilyesmi, maximum embereket tudok megtalálni, de az nem számít annak azt hiszem. Igazából nem tudom, hogy a képességeim pontosan hogyan is alakultak ki, főleg ha azt nézem nem olyan hű de látványosak, miközben a húgom meg az elektromosságot manipulálja, ami azért lássuk be, sokkal ütőképesebb képesség.
- Oh, igen, tapasztalt és... hát azt nem tudom. - mosolyodom el talán kissé zavartan. Nem vagyok én olyan nagyra magammal. Tudom én, hogy Liam szépnek tart, tisztában vagyok vele, mondta már elégszer, de ez még nem jelenti azt,hogy tényleg olyan fenemód szép lennék, hiszen... vannak még szép emberek rajtam kívül is szép számmal és teljesen logikus, hogy a szerelmed számára te vagy a legszebb, nekem is ő a legeslegtökéletesebb a világon.
- Van igen, de... jó ideig nem találkoztunk sajnos. Tíz voltam, amikor elvittek, akkor ő csak nyolc és egyedül maradt a nagybátyánkkal... Szóval azt hiszem most ilyen újraismerkedési fázisban vagyunk, de úgy érzem kezd alakulni a dolog. - mosolyodom el a végére, mert így van. Nehéz volt a végén, de azóta, hogy Dorothy visszajött a szigetről már minden más. Jobb lett, nyit felém, meg akar ismerni, én is őt és meg is ölelt! Ezek nekem nagy dolgok, nagyon nagy dolgok. - És a szüleid tudnak a képességedről? - sokféle diákkal találkoztam már itt, olyanokkal is, akinek nincsenek szülei, vagy nem tudnak a képességükről, vagy tudnak, vagy még a barátaik is. Eléggé változó.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Isabelle Fuhrman
Hozzászólások száma : 50
Kor : 20



TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Kedd 11 Nov. - 15:26

Scarlett & Claire

-Persze, tudom, és nagyon jó véleménnyel vagyok szinte minden tanárról. - mosolyogtam a lányra, majd megigazítottam a hajam, mert az egyik ablak nyitva volt és az azon befújó szellő kicsit elrakoncátlanasította tincseim.
- Ez nagyon jó - lelkendeztem, majd kissé azért visszafogtam magam, mégsem ugorhatok Scarlett nyakába második találkozásunkkor - bocsi, kicsit elragadtattam magam. De annyira örülök, hogy rád nincs hatással!
Kívülről szemlélve biztosan egy buta kislánynak tartanám magam, aki megint elfeledkezett magáról.
- Úgy értettem tapasztalt, és biztosan nagyon jó az ízlése! - próbáltam célozgatni a lánynak, még több bókkal elárasztva őt. Reméltem, hogy nem kínos neki vagy valami ilyesmi. Már majdnem az épület tetején voltunk, kicsit el is fáradtam, úgyhogy már nagy levegővételekkel megszakítva mondtam neki következő szavaimat.
- Van húgod? Mesélnél róla? Én egyke vagyok, sajnos.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : ♠ Victoria Justice
Hozzászólások száma : 461
Kor : 24



TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Hétf. 10 Nov. - 14:00





Claire & Scarlett



Nem mindig jó, ha kimondod azt, ami először eszedbe jut és azért lássuk be vannak a suliban bőven olyanok, akiknek nem könnyű beszélni a múltról, vagy a képességükről, vagy netán a kettő összefüggéseiről. Én nem vagyok kifejezetten zárkózott típus, de még én is viszonylag nehezen beszélek néhány dologról, hiába igyekszem úgy kezelni az elmúlt kilenc évet, mintha teljesen normális lenne. Nem volt az tudom, de nem hagytam, hogy elérjék nálam, hogy végül teljesen savanyú és megkeseredett legyek, főleg hogy végül mégis csak jól alakult minden.
Azért mindezek ellenére kicsit azt hiszem meglepődöm, amikor elmeséli, hogy miről is szól a képesség. Nem lehet valami kellemes együtt élni vele. Az enyém se kifejezetten látványos, de legalább nem negatív ugye. - Hű! De most azért vagy itt, hogy majd tudd kontrollálni, szóval menni fog. A tanáraink nagyon odafigyelnek és vannak mások is, akiknek bonyolult a képessége. - sőt még a tanáraink között is van ilyen, mint Elijah... aki vért iszik. Azért az nagyon nem gyenge, mintha minimum valami vámpír lenne vagy ilyesmi. A kérdésére csak megrázom a fejem. - Én nem érzek semmit, ne aggódj és tudod a párom, Liam... egyszer még engem is megrázott, mert nem tudta rendesen kordában tartani az erejét, de már neki is megy, szóval ne aggódj itt majd minden rendben lesz. - legszívesebben még meg is ölelném, hogy tényleg ne féljen nem lesz baj. És hát igen előfordul ez, néha vannak balesetek, mert ez is az, amikor az ember nem tudja kordában tartani a képességét, szimpla baleset és úgy is kell kezelni.
- Jól van, akkor ezt inkább felejtsük el. - mosolyodom el. Nem akartam én kellemetlen helyzetbe hozni és főleg nem pirulásra késztetni, csak hát a fene tudja, gondolkodhatna máshogy, mint az átlag és persze azzal se lenne baj.
- Erős? - nevetem el magam. Nem akarom én ezzel megbántani, csak hát az ember nem ezt szokta először mondani másról, hogy erős, akkor sem, ha x-men az illető. - Végül is igen erős is, a képessége is meg amúgy is... Mármint... érted. - igen most rajtam a sor, hogy egy enyhe pír megjelenjen az arcomon. Nem vagyon én olyan kapcsolatkiteregető típus, de hát azért szó se róla, hogy Liam... nem semmi külsőre sem, belsőre pedig még sokkal-sokkal több. - De nekem mondjuk nem ez jut róla először eszembe, hogy erős. - mosolyodom el végül, miközben lassacskán elérjük a legfelső emeletet is, ahonnan már nem sok lépcső a kupola. - Majdnem annyi idő vagy, mint a húgom, ő tizenhét. - teszem még aztán hozzá, mert valahogy olyan érzésem van, mintha gondja lenne ezzel a tizenhat éves korral, pedig butaság, semmi gond nincs vele.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Isabelle Fuhrman
Hozzászólások száma : 50
Kor : 20



TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Vas. 9 Nov. - 12:56

Scarlett & Claire

A kérdésére nem lepődtem meg, és úgy voltam vele, hogy miért ne mondhatnám el, amikor úgyis ki fog derülni előbb-utóbb, és bár nehezen beszélek erről, jobb ha tudja. Nem igazán tudtam, hogy kezdjek neki, de sokkal könnyebb volt neki ezekről beszélni, mint egy átlagos embernek. Hiszen ő is mutáns. Ő is ebbe az iskolába jár, és neki is itt lett jobb.
- Hát... Mindenki aki ebbe az iskolába jár, mutáns. Ezt már nagyon jól tudom, és bár először furcsa volt, itt úgy érzem könnyebben tudok erről beszélni. Tudod, az én mutációm nem olyan érdekes, mint a legtöbbeké. Nem tudok tüzet okádni, repülni, megfagyasztani a vizet de még csak mások fejében sem tudok olvasni. Az én képességem a félelemmel és a sötétséggel kapcsolatos. Nem nevezném áldásnak, inkább szörnyűséges. Képes vagyok másokban a félelem erős érzetét kelteni, olyasmi, mintha sokkot kapna az illető. Ez még nem is lenne probléma, de nem tudom kontrollálni. Bárki, aki túl közel jön hozzám, vagy hozzámér át fogja élni a legrosszabb érzést, mely egyben fájdalom, rettegés és gyengeség. De, hogy ne csak ijesztgesselek, már tanulom kontrollálni, viszont azt nem tudom, hogy az emiatt ért lelki sebek mikor lesznek képesek beforrani, és biztos vagyok benne, hogy sokszor fel fognak szakadni. De ez még a jövő zenéje, egyenlőre még kordában sem tudom tartani nagyon. Te nem is érzel semmi furcsát a közelemben? - csillant meg a szememben a fény, mert nem nagyon vettem eddig észre rajta.
- Tudom, aranyos lány vagy, de tényleg nem ! - pirosodtam bele ismét, pedig próbáltam ellenállni, hogy ne érezze magát rosszul, hiszen én csak jó véleménnyel vagyok Scarlettről.
- X-men? Hű, akkor biztosan nagyon erős! 16 éves vagyok. - szégyelltem ismét el magam kissé, hiszen most már azt is tudja, hogy ennyi idősen nem értek semmit az emberekhez.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : ♠ Victoria Justice
Hozzászólások száma : 461
Kor : 24



TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Csüt. 6 Nov. - 20:06





Claire & Scarlett



- Nem, de... nem mindenkié az, szóval... - finoman megvonom a vállam. Sokan vannak itt, akiknek nem volt tökéletes élete, de az a fő, hogy megpróbáljunk tovább lépni és akkor majd minden jobb lesz igaz? - Nem tudom, hogy mindenki olyan-e, mint én, de... szerintem jól fogod magad itt érezni, hidd el. - a mosolyom nem tűnik el, és szerintem tényleg menni fog majd neki. Nem hiszem, hogy olyan ellenséges lány lenne, aki ne tudna beilleszkedni, ha akar, és itt az ember tényleg megpróbálhat jobb életet élni, mint ami előtte volt neki. Nem tudom, hogy esetében mik vannak a háttérben, de az látszik rajta, hogy minden bizonnyal történtek vele bőven rossz dolgok, az ember magától nem lesz ennyire félénk és visszafogott igaz?
- Miért? - csúszik ki a számon szinte azonnal a talán kissé naiv kérdés. Nem biztos, hogy akar válaszolni, ezért egy bocsánatkérő mosollyal rázom meg a fejem. Csak akkor meséljen, ha tényleg szeretne, nem akarok ráerőltetni semmit sem. Valami miatt biztos így gondolja, hogy nem tud barátokat szerezni, pedig ha akar szerintem ez mindenkinek megy. Nem azt mondom, hogy akkor tuti nem akarja eléggé, de minden bizonnyal valamilyen okból kifolyólag így gondolja. Én viszont szívesen megváltoztatnám a véleményét, ha esetleg tudom. Bizonytalan még, de lehet ez még jobb is, maximum nem azonnal.
Úgy fest, hogy ma csak ilyen zűrös kérdések csúsznak ki a számon, pedig igazán nem akartam zavarba hozni. Szegény még el is pirul. - Bocs! Én nem tudtam, és tényleg semmi gondom nincs vele, ha valaki... máshogy gondolkodik... érez... ilyesmi. - mondom gyorsan mentegetőzve. Tényleg nem akartam ennyire zavarba hozni, csak hát véletlenül kicsúszott a számon ez a buta kérdés. Nem kellett volna, de ki tudja, hogy... talán tényleg nem érdeklik a fiúk, erre is van esély. Nem is nagyon merem a témát tovább feszegetni, hogy akkor vajon mi a gondja a fiúkkal, nem akarom még kellemetlenebb helyzetbe hozni.
- Van igen, ő is ide jár, mármint ide járt, de azóta már X-men lett, nem rég. Nagyon... édes srác és nagyon szeretem. Egyébként hány éves vagy? - mert most hiába kérdezek rá, hogy volt-e már pl. szerelmes, vagy tetszett-e neki valaki már, ha egyszer mondjuk még túl fiatal hozzá.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Isabelle Fuhrman
Hozzászólások száma : 50
Kor : 20



TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Szer. 5 Nov. - 19:53

Scarlett & Claire

- Értem. Biztos nem volt könnyű életed , de a mosolyodból ítélve igazad lehet abban, hogy itt mindenki egyenesbe hozhatja az életét. Ha ilyen mindenki a suliban, mint Te, biztosan hamarosan jobb lesz. Vagy legalább hasonló. - mosolyogtam.
Bár ezt mondtam Scarlettnek, én magam még nem hittem el. Akármennyire is próbáltam, a sötét felhők beárnyékolták gondolataimat. Pedig nem én vagyok az egyetlen, akinek nem habostorta volt az élete. De én úgy érzem nem leszek képes beilleszkedni. Nem is akarok egyenlőre. Hagynom kell a sebeket gyógyulni, és közben próbálnom kell barátokat szerezni, így lesz a legjobb. Nem szabad erőltetnem semmit, ez biztos. De hogy meddig fog tartani? ... talán örökké.
- Nem igazán. Tudod, nekem kissé nehézkes barátokat szerezni, vagy egyáltalán közeli kapcsolatba kerülni bárkivel... - hajtottam le a fejem kissé szomorkásan, de nem akartam elrontani a hangulatot, amit Scarlett a bájos mosolyával teremtett, ezért ismét felszegtem fejemet és kedvesen mosolyogtam. Jól esett, hogy valaki végre nem úgy érzi magát körülöttem, mint egy horrorfilm főszereplője, és reméltem, hogy ez a képességem fejlesztésére szánt órák hatása. Míg a kupoláról és a tantermekről beszélt utitársam, én csak bólogattam és helyeseltem, majd a mondata vége felé érve érdekesebbnél érdekesebb dolgok ütötték meg a fülemet.
- Nem, nem, dehogy ! Én... én nem! - pirosodtam bele kérdésébe, de nem volt düh a hangomba, ahogyan nem is éreztem azt. Egy félénk, és halk, egyszerű válasz volt. Igazából szinte még magam sem tudom, hiszen nem volt dolgom se fiúval, se lánnyal. Voltak furcsa érzelmeim már mindkét nem iránt, és mivel nem sokat tudok a kapcsolatokról, ezeket nehezen azonosítom és különböztetem meg a szezont a fazontól. Nincs ez másképp ezzel a lánnyal sem, érzek furcsa és idegen érzelmeket. Bár valaki megtanított volna ezekre a dolgokra... Valahogy nem jön nekem ösztönösen.
- És veled mi a helyzet? Egy ilyen aranyos csajszinak biztosan van valakije! - próbáltam elterelni magamról a témát. De lehet, hogy ez hülyén jött ki, esetleg félreérti vagy valami ilyesmi. Kissé zavarossá váltak a dolgok belül és kívül is, ezért igyekeztem kimászni a számomra kínos témából.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : ♠ Victoria Justice
Hozzászólások száma : 461
Kor : 24



TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Szer. 5 Nov. - 17:43





Claire & Scarlett



- Én is tudom ám milyen elveszettnek lenni, természetes, hogy segítek. - a mosoly nem tűnik el az arcomról. Én se tudtam mit kezdeni magammal az első napokban. Hiába mondja Liam, hogy könnyen ismerkedem és barátságos vagyok, de attól még nem annyira egyszerű barátkozni csak úgy. Van amikor jó, ha az embernek segít valaki és én szívesen segítek neki, kicsit megismerni a helyet. Az pedig már alapvető, hogy kérdezek is tőle, hiszen nem lenne értelme némán sétálgatni, akkor már úgy tegyük, hogy élvezzük is és egy kicsit megismerjük egymást.
- Végül is az én életem sem volt annyira érdekes, nem sok mindent csináltam, mivel... kilenc évig voltam egy katonai támaszpontfélén és nem nagyon hagyták, de itt már minden más. Jó helyed lesz neked is. - biztató mosollyal bólintok. Ahogy Liam is mondta elég pozitív jellem vagyok, annak ellenére is, ami történt velem és valahogy sosem éreztem úgy, hogy erről ne beszélhetnék senkinek. Igazából pont azzal tudok túllépni rajta, hogy elmondom, így nem tűnik annyira nagy dolognak, hogy a bácsikám csak úgy odaadott nekik, miután a szüleink meghaltak. Ha egyszerűen kezelem, akkor egyszerű is lesz és már jól vagyok. Sikerül ide kerülnöm és megismertem a páromat is, aztán meglett a húgom, szóval bár elég lassan, de végül minden jól alakult. - És sok barátot hagytál hátra New Yorkban? - igaz, hogy csendes és félénk lánynak tűnik, de attól még lehettek olyanok, akik most hiányoznak neki, és akkor e miatt is nehezebben illeszkedik be, de majd menni fog neki, szép fokozatosan.
- Hát akkor gyere megnézzük a kupolát. A legtöbb tantermet úgyis megtalálod majd, ha először mész oda, igaz? Aztán már tudni fogod. A fiúk pedig... majd úgy is tudod, ha megtalálod azt, aki tényleg érdekel, vagy úgy érted, hogy... nem a fiúk érdekelnek? - nem ismerem őt és nem akarom, hogy véletlenül is úgy tűnjön, hogy ha a másik oldalon tolja a bringát, akkor e miatt rosszul kell éreznie magát. Nincs nekem gondom senkivel sem, mindenki úgy élje az életét, ahogy szeretné.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Isabelle Fuhrman
Hozzászólások száma : 50
Kor : 20



TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Kedd 4 Nov. - 19:23

Scarlett & Claire

- Nem, természetesen. - mosolyogtam rá kicsit erőltetve a kínos helyzet után, amire ő nem szállt rá, nem nevetett ki. Hálistennek. Elindultunk a folyosón, felfelé.
- Rendben, nagyon aranyos vagy, hogy így segítesz.
Nagy mosolyt, Claire! Nem lesz semmi baj. Eddig legalábbis még nem történt. Talán nem is fog. Koncentrálj, és akkor minden rendben lesz. Aztán jöttek a kérdések, amiknek jönnie kell. Ettől nem tartottam, úgy voltam vele, hogy szépen bátran és egyenesen elmondom mégis honnan bújtam elő, hogy ide kerüljek. De aztán mikor szóra nyitottam a szám, máshogy alakult, mint azt gondoltam, hogy alakulni fog. Olyan görcsbe szorult a hasam, mintha valaki jól gyomorszájon ütött volna.
- Hát... Igazából New Yorkból. Nem volt valami érdekes az életem. - tudtam, ha nem hadarom ezt gyorsan el, nem tudom majd türtőztetni magam, szánalmat pedig senkitől sem szeretnék.
- És veled mi a helyzet? Biztosan sokan szeretnek.
Mosolyogtam vissza miután észrevettem a két szembejövő lányt, akinek Scarlett biccentett.
- Hmm... nem is tudom, talán ... igazából nincs kifejezett hely, bár a kupolára kíváncsi vagyok, hallottam, ahogy két fiút beszélget róla... hogy nyugodt és mindig talál magának az ember ott helyet. Csak éppen nem tudom hogy juthatok oda.. Nem, a fiúkra nem vagyok kíváncsi .
Kicsit önsajnálatban nevettem. Fiúk? Ugyan már, hiszen még lány barátaim sincsenek, pedig általában a lányok megértőbb típusok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : ♠ Victoria Justice
Hozzászólások száma : 461
Kor : 24



TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Kedd 4 Nov. - 17:56





Claire & Scarlett



Igazából nem az én dolgom belekötni abba, hogy igazat mond, vagy sem, hogy tényleg öt perce van itt, vagy régebb óta. Én azért igyekeztem időben jönni, sőt még egy picit előbb is, és a mosolyából arra következtetek, hogy nem kellett sokat várnia rám, vagy... tévedek, ez is előfordulhat.
- Oké, az a fő, hogy nem szobroztál itt túl sokat, azt nem venném a lelkemre. Amúgy is sok felfedezni való van még előttünk. - a mosolyom nem tűnik el ugyanolyan barátságos, hiszen segíteni szeretnék neki. Tudom én milyen kissé elveszettnek lenni a legelején, hogy az ember azt se nagyon tudja, hogy hol és merre van. Jól esett, hogy volt aki segített. Ott voltak a szobatársaim pl, meg aztán elég hamar jött ez a kis atlantai út, aztán már nem volt kérdés, hogy ki segít megismerni a birtokot, meg a környéket.
- Értem és akkor még bőven van mit megismerned, de majd felfedezünk mindent és nem lesz itt gond oké? - végül el is indulok szépen a folyosón. Valahol a bejáratnál futottunk össze, szóval az talán a legegyszerűbb, ha szépen végigsétálunk felfelé, aztán megnézünk mindent, ami megnézhető. - És mikor érkeztél? Honnan jöttél? Mesélj picit magadról. - fordulok felé újra, miközben biccentek egy szembe jövő lánypárosnak. Ismerem őket, bár inkább csak futólag, de már elég ideje itt vagyok, hogy nagyjából mindenki meglegyen arcról. - Van olyan hely, amit kifejezetten szeretnél tudni hol van? Gondolom a fiúk emeletét nem kell végigjárni. - elég fiatalnak tűnik, de hát fene tudja, hogy hány éves. Én mondjuk elég sokat jártam a fiúk szintjén már csak azért is, mert elég sok időt töltöttem Liamnél már, de gondolom ő inkább a lányok szintjén mozogna többet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Isabelle Fuhrman
Hozzászólások száma : 50
Kor : 20



TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Hétf. 3 Nov. - 19:01

Scarlett & Claire

Most már tényleg Scarlett-et pillantottam meg, szóval egy utolsó hajigazítást és nagy lélegzetvételt követően visszaköszöntem a barátságosan közeledő lánynak.
- Nem, dehogy ! Mégcsak... 5 perce vagyok itt ! - vágtam rá kérdésére gyorsan. Lehet, hogy kicsit túl gyorsan, és feltűnő volt, mintha számítottam volna a kérdésre. De azért próbáltam mindent elkövetni, hogy úgy tűnjön még csak öt perce téblábolok a folyosón. Egyáltalán nem hibáztathattam őt, hiszen pontosan, sőt, előbb érkezett a megbeszéltnél, ráadásul tényleg inkább álldogálok a folyosón, mint a gondolataimban teljesen elmerülve zombulok a szobámban.
- Öhm.. hát, igazából a nagy részét még nem láttam. Ahova odatalálok már talán az a gyakorlóterem, az étkező és a saját szobám. Ja meg néhány terem. És persze kitalálok az udvarra.. de ez hülyeség. Mármint hogy kitalálok. Vagyis, nem hülyeség mert kitalálok, de.. érted ?
Zavaromban megvakartam a fejem. Gratula Claire, most megmutattad mennyire nem volt még dolgod emberekkel. Kitalálok az udvarra... csodás. Ennyi erővel a wc-t is mondhattam volna, vagy azt, hogy tudom melyik ágyra kell lefeküdnöm esténként. Sőt, hogy még jobban megcsillogtassam tehetségem akár azt is mondhattam volna, hogy tudom hogyan kell megmosni a kezem: melegvízzel, szappannal, alaposan.  Próbáltam nem még jobban beégetni magam, szóval vártam, hogy mondjon valamit, miközben próbáltam kissé távolságtartó lenni. Nem bunkóságból, de nem akartam számára kellemetlen pillanatokat okozni. Elvégre az előbbi után már csak az hiányozna... Ezt nem akarom elrontani. Remélem nem fogja félreérteni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : ♠ Victoria Justice
Hozzászólások száma : 461
Kor : 24



TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Hétf. 3 Nov. - 17:58





Claire & Scarlett



Egy újabb olyan "kaland", amit sikerült megúszni, egy újabb olyan rémséges időszak, amiről sikerült visszatérni. Még mindig nem tudom, hogy mi lesz ennek az egésznek a vége, hogy... nem veszünk el majd végül végleg egyszer. Mi van, ha valamikor nem ússzuk meg? Mi van, ha valamikor nem tudunk visszatérni? Mi van akkor, ha... tudom, hogy nem ezen kéne gondolkodnom, tudom, hogy nem azt kéne néznem, hogy milyen rossz dolgok jöhetnek még, de túlságosan sok rossz történt már és én őszintén szólva... félek, hogy mi lesz még. Nem akarom, hogy folyton valami félbeszakítsa a jó dolgokat. Már így is épp elég bajom volt, így is volt kilenc évem, amikor nem élhettem normálisan az életemet, amikor csak vágytam rá, hogy egyszer majd jóra fordulnak a dolgok, hogy kijutok onnan és majd végre találhatok olyanokat, akiket szeretek, de nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan sor kerül majd rá. De sikerült és ez a lényeg igaz? És nem akarom ezt elveszíteni, küzdeni fogok érte, hogy ne történhessen meg.
De tovább kell élni az életünket, úgy kell tenni, mintha minden rendben lenne, hiszen mégis csak egy iskoláról van szó és nem lehet az ember folyton rossz kedvű. Én sem akarok az lenni, ezért vállaltam, hogy körbe vezetem ezt a leányzót, akivel összefutottam pár napja a folyosón. Kicsit elveszettnek tűnt, mint ahogy én is annak éreztem magam az itt töltött első napjaimban, de majd segítek neki, hogy kicsit körbevezessem. Nekem is jó lesz, egy kicsit elszakadok minden gondtól, Liam se ér rá folyton velem foglalkozni, hiszen X-men lett, van elég dolga és a húgomra sem akaszkodhatok rá folyton, hiába is lenne jó.
Végre megérkezem, bár meglep, hogy ő már itt van, mert én is mindig kicsit előbb érek oda mindenhova. - Szia! - köszöntöm egy barátságos mosollyal. - Ugye nem vártál sokat? - remélem, hogy nem szobrozott itt sokat, de nem késtem ugye? Nagyon ciki lenne, ha mondjuk elnéztem volna az időt... valamennyivel. - Mennyit láttál már a suliból? Vagy mutassak meg mindent? - az mondjuk jó sok lesz, de meglátjuk mennyire lesz időnk. Maximum, ha mondjuk megéhezünk akkor megállunk az étkezőnél, vagy ilyesmi, nem kell feltétlenül egy alkalommal az egész épületet feltérképezni, nekem is időbe telt mire teljesen kiismertem itt magam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Isabelle Fuhrman
Hozzászólások száma : 50
Kor : 20



TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Hétf. 3 Nov. - 17:02

Scarlett & Claire

Pár napja futólagosan megígérte nekem egy Scarlett nevű lány, hogy körbevezet az iskolában. Aranyosnak tűnt nagyon, de nem sok reményt fűztem az esetleges barátsághoz. Izgultam, és egyben kíváncsi voltam mennyit sikerült pár nap alatt tanulnom, mennyire tudom visszatartani a képességemet, nagyon nem akartam, hogy a lányra hatással legyen, de ennek mennyi a valószínűsége? 2-3%? Visszatérve Scarlettre, sietett éppen valahová, ezért nem elegyedtünk különösebb beszélgetésbe. Bevallom kicsit irigy vagyok rá, biztosan népszerű és sokan szeretik. Szép, kedves, aranyos, és az, hogy sietett valahová is arra utal, hogy talán valakihez, vagy valakikhez ment éppen. Jó, ez butaság, mert éppenséggel egy szakkörre is járhat, ahonnan késésben volt, de akkor is! Én is vágynék a szeretetre, vagy egyáltalán valaki közelségére. De az nem egy-két kedves szóban merül ki, amit szánalomból mondanak.
Már minden cipőkoppanásra a folyosó végéből azt hittem ő jön, úgyhogy körülbelül 20 alkalommal igazgattam meg a ruhám, tettem rendbe a hajam és erőltettem magamra a mosolygó bájos kislány szerepét. De egy szót sem szólhatok, hiszen én jöttem sokkal előbb a megbeszéltnél. Mert úgysem volt más dolgom, csak a szobámban ücsörögtem vagy feküdtem volna aminél még a folyosón áldigálás is sokkal-sokkal jobb. Néha zavaromban ha eljött mellettem valaki, aki már körülbelül fél órája is ugyanitt látott állni rá-ránéztem a falon csüngő tájképekre vagy éppen az okleveleket olvastam. Majd persze az állcselekvések után jól elszégyelltem a pofám, hogy ilyen görcsös kis szánalom vagyok, aki mindig és mindenhol meg akar felelni, pedig már beleunhatott volna, hiszen tudja hogy sehol és soha nem felelt meg igazán. Halloweenkor a csokit vagy csalunknál (még az árvaházban) be sem kellett öltöznöm, hogy megijedjenek tőlem, egyből adták a kosárnyi édességet, csak menjek el. Gondolom ez az alkalom is ehhez hasonló lesz, próbál majd gyorsan körbevezetni, és közben tartani fogja a megfelelő - és érthető - távolságot. Lehet, hogy közvetlenebb lesz mert mondjuk kissé vissza tudom fogni az erőm, de az emberek többsége ott is hagyna a fenében, viszont valahogy érzem, hogy ő más, és legalább végig fog kísérni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Deborah Ann Woll
Hozzászólások száma : 186
Kor : 22



TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Vas. 5 Okt. - 13:24

Leon & Océane

Miért esik? Annyira utálom mikor bent ragadok a kastélyban és csak bámulhatok ki az eső áztatta ablakokon. Annyira lehangoló tud lenni a látvány. Ahelyett, hogy kint a napon lehetne pihenni vagy sétálni a parkban bent kell kivárni még eláll az eső hacsak nem akarunk így is kimenni és összeszedni egy tartós tüdőgyulladást.
Mára pedig terveztem, hogy kiülök majd a szökőkúthoz olvasok vagy éppen tanulok esetleg gyakorlom a képességem, bármi jobb lenne ennél, bármi.
Már reggel mikor felkeltem is rosszul kezdődött a nap, ebből már tudnom kellett volna, hogy ne számítsak valami sokra a továbbiakban sem. Az első óra amit vártam, tanultam rá és mellesleg gyakorlati óra lett volna elmaradt. A tanárnőnek valami megbízatás miatt el kellett utaznia, na, de persze ezt így senki nem mondta el nekünk, de ha valakinek ilyen hallása van az könnyen utána tud fülelni egy ilyen dolognak. Az óra helyett a szobámban kuksoltam vagy éppen megint azt a kis görényt hajkurásztam Miranda-nak. Megfogadtam, hogy még egyszer nem fogok az után az állat után kutatni, de hát Miranda még csak 10 éves és olyan szemekkel tudott nézni, hogy rátudott venni a keresgélésre. Persze Titus a görény hol máshol lett volna, mint az előtérben lévő nagy szekrényben. Már a múltkor is ott akadtunk rá Eric-kel. Ám ezúttal nem várt meglepetés is rejtőzött a szekrény mélyén. Titus a fiú görény lekölykedzett. Miranda sikítozott örömében, hogy az Ő kis Titus-ának kicsinyei vannak, segítettem neki vissza vinni a görényeket a ketrecbe. Ismételten tiszta por és pókháló lettem a kutakodás miatt, de mivel Eric nem volt itt így nem tudta levarázsolni rólam a port. Lezuhanyoztam, tiszta ruhát vettem fel és azóta itt állok az ablaknál és várom, hogy elálljon az eső, de nem akar, mintha még annál is jobban esne, mint reggel tette. Ha sokáig esik akkor az esti edzés is elmarad Jürgen-nel, mert a latyakos pálya nem a legmegfelelőbb a közelharci fogások elsajátításához, tapasztalatból mondom, hogy akkorát tudnék esni, hogy hetekig lila lenne még az a testrészem is amiről nem tudtam, hogy létezik.
Azok akikkel nagyrészt beszélgetni szoktam vagy eltöltöm az unalmas perceket most órán vannak. Nekem csak délután kettőtől lesz még három órám addig pedig semmi tennivalóm nincs, ilyen időben és ráadásul lámpafényben még olvasni sincs kedvem. Mihez kezdjek? Történjen már valami!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Mesélő
Hozzászólások száma : 520



TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Szer. 27 Aug. - 21:57

Szabad játéktér, új játék kezdhető.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Claire Holt
Hozzászólások száma : 115
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Csüt. 8 Május - 20:44


Chalres & Joanne
Why are you so kind with me?

Megpróbálni hinni? És mégis miben? Az élet valami őrült tréfa, amit végig kell szenvedni, és ha mázlid van, akkor az az állítólagos jobb hely majd egyszer eljön, és megtalálod a békét. Vagy nem. De ha meghalok, akkor már teljesen mindegy lesz, nem igaz? Mégis szeretném, ha valami kis optimizmus átragadna rám is a mellettem ülő férfiról, de én nem ilyen vagyok. Valamikor egyszer volt egy kislány, aki még reménykedett egy szép életben, de azóta az a kislány felnőtt. Én nem tudok ilyenné válni, mint Charles, az fizikai képtelenség.
- Én csak remélem, hogy megérem a holnapot, nem tudom, hogyan kezdhetnék bele - lehet, hogy mnne. De az rengeteg idő, és az az, ami nekem nincs egy helyen. Mindig akkor jön valami, amikor a legnyugodtabbak vagyunk. Lehet, hogy elvész mindez, amit itt felkínál. Hiszen az addig mind szép és jó, hogy ígéretet tesz, de honnan gondolja, hogy őt nem lehet legyőzni? Hiszen ha az én erőm nem fog azon a férfin, akkor Charles telepátiája sem fog. Néha talán túlságosan is optimistán nézi a dolgokat, de ez is visszaüthet. Kételkedem.
- Jobb? talán igazad van, lehetne, ha a múltam eltűnne, és az az alak a semmivé foszlana. Akkor tényleg jobb lenne. Hogy ezek mellett esélyem lenne-e arra a jobb életre, amire te gondolsz, nem tudom - és rettegek, hogy a válasz nem. De ezt még magamnak sem vallanám be. Hozzászoktam egy élethez, és csak ritkán jut eszembe, hogy jó lenne megállni, de a folyamatos menekülés után megállni furcsa lenne. Nem készülni a támadásra, elaltatni az éberségem, nem félni semmitől. Megunnám. Az is csoda, hogy már lassan két hete vagyok egy helyben. Vagy lehet, már van egy hónapja is.
- Soha nem is szerettem osztozkodni, és később sem szeretnék rászokni - jelentem ki határozottan, mintha valami olyan dolgot mondtam volna, ami egy nagy titok, holott sosem titkoltam. Nem vagyok az az osztozkodós fajta. - Ez nem a helyen múlik. Szeretnék mélyen aludni, de nem megy. Már az altatók sem használnak, és szedni sem akarom, mert tompítják a képességemet is. Ha van erre ellenszer, akkor szívesen elfogadom - nézek bele a szemeibe, majd lehajtom a fejem. - És a szobát is, már ha ez változtat valamin - talán tényleg nyugodtabb lennék, ha tudom, van aki nem engedi, hogy bajom essen. Talán még maradok is. De persze nem vennék rá mérget.

 
words Öltözet Szeretem a játékunkat *-* ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Tanár
let me to help you
Play By : James McAvoy
Hozzászólások száma : 1244
Kor : 33



TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Csüt. 8 Május - 14:49



Joanne & Charles



Az egyik legnehezebb dolog az, hogy soha ne veszítsük el a hitünket a jóban, másokban, de majdnem ugyanilyen nehéz az, hogy másokkal is megértessük, hogy nekik is jó, ha ugyanígy tesznek. Nem tudom mit mondhatnék még neki, amitől jobb lesz, főleg ilyen hirtelen. Úgy gondolom akkor érthetünk el változást, javulást az életében, ha ő is akarja, ha itt marad a birtokon, ha többet beszélgethetünk és ha megláthatja, hogy az élet egyáltalán nem olyan szörnyű, mint amilyennek többnyire látszik. Igenis van remény neki is, mindenkinek, csak akarniuk kell. Nem kell semmi más hozzá.
- Hát akkor tedd, vagy legalább próbáld meg. Néha nehezebbnek tűnnek a dolgok, mint amilyenek valójában. - az ember nagyon bonyolult lélek. Sokszor hajlamosak vagyunk mindent túlkomplikálni, csak mert nem hisszük el, hogy mennyire egyszerű is lehet, máskor viszont túl könnyedén állunk hozzá ahhoz, ami igazából rendkívül bonyolult. De azért vagyunk emberek, még mi mutánsok is, hogy hibázzunk és azt máshogy nem is tehetjük meg, ha csak próbálkozunk legalább. Úgy gondolom, hogy az élet épp azért gördít elénk akadályokat, van aki elé nagyobbat, más elé sok kicsit, hogy megtanuljunk átjutni rajtuk, hogy ez által is erősebbekké válhassunk. Semmi sincs véletlenül, úgy hiszem, hogy az sem, hogy ő most itt van, vagy hogy találkozott Erickel. Nem mi találtunk rá, magától találta meg az utat, ez csak jelent valamit.
- Mind sebezhetőek vagyunk, és pont akkor leszünk erősek, ha ezt elismerjük és képesek vagyunk együtt élni vele, nem pedig folyton attól rettegni, hogy mit hozhat a sors. - nem akarok olyasmit elhitetni vele, hogy ha itt marad akkor onnantól minden rendben lesz és tökéletesen fog működni, hiszen ez hazugság lenne, de igenis akkor lehetünk erősek, ha képesek vagyunk elfogadni, hogy az élet pontosan milyen is. Nem minden sikerül könnyen, nem minden hullik az ölünkbe. A saját boldogulásáért mindenkinek magának kell tennie. Neki most csak annyit, hogy dönt, hogy itt marad és megpróbál máshogyan élni. Lehet, hogy nem fog menni, talán a végén mégis feladja, de ha meg sem próbálta... - Azt tudod, hogy a mostani életed nem jó, miért ne próbálhatnád meg, hogy lehet-e jobb? Ha még sem, még mindig visszatérhetsz a jelenlegihez. - én legalábbis így gondolom. Nem veszíthet, sőt szerintem csak nyerhet azzal ha marad, hát persze érthető, hogy nehezen áll le és dönt a mellett, hogy mégis csak a pihenést válassza.
- Akkor tedd meg. Maradj egy éjszakát. Kerítünk neked egy üres szobát, ahol egyelőre senkivel sem kell osztoznod semmin. És holnap reggel meglátod, tiszta fejjel. Itt biztosan nem lel meg senki, erre a szavamat adom. - a birtok védett, nem jöhet ide be csak úgy valaki, hogy én ne tudjak róla. A figyelmem egy része mindig a környékre koncentrál, csak akkor nem, amikor Cerebrot használom, mikor kitágítok mindent és messzebb pillantok, de vajmi csekély az esélye, hogy valaki épp ezt a pillanatot választaná arra, hogy beszökjön ide, főleg ha nem is tudhatja, hogy Joanne itt tartózkodik. Amennyiben vele tart, tényleg szívesen mutatok neki egy szobát, ahol ha más nem, hát egy nyugodt éjszakát eltölthet, aztán meglátja mit szeretne.



Ne feledd Eric:
Derű és harag között!
 



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Claire Holt
Hozzászólások száma : 115
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Szer. 7 Május - 20:19


Chalres & Joanne
Why are you so kind with me?

Olyan egyszerű lenne az, amit mond nekem, olyan könnyen meg tudnék bízni, ha nem szólna az a kis vészharang. szeretnék lenyugodni, pihenni és nem félni. Szeretném, ha az életem rendeződne, ha már a családom sosem fog. Azt hiszem, feladtam a küzdelmet. Már nem akarom, hogy emlékezzenek rám, nem lenne értelme. Túl sok időt vett el tőlem a menekülés. Nem hiszem, hogy ez olyan, ami pár nap alatt visszaáll a régi kerékvágásba, bár ennek ellenére nagyon szeretném. Veszett ügynek gondolom magam, és nem tudom elhinni, hogy lenne valaki, aki segít rajtam, aki ösztönöz.
- Szeretnék én is így hinni a dolgokban, ahogyan te is - jelentem ki egykedvűen, miközben egy pillanatra a tekintetét kutatom. Hiába akarok, nem tudok kiolvasni belőle semmit. Túl hihetetlen ez az egész. Nem létezik ilyen hely, ahol ennyire könnyű lenne az élet, nem értem. Olyan egyszerűnek festi le, hogy álljak meg, hogy pihenjek, hogy nyugodjak meg, de hogyan tegyem? Lehet, hogy ezt kellene tennem, és valahol talán vágyom is rá, szeretném, de félek, ha megkapom, akkor megint elvesztem. Talán nem is attól félek, hogy meg kell állnom, hanem attól, hogy valami olyat találok, amit nem akarok többé elhagyni, mert különben meghasad a szívem és a lelkem. Ezt akarom elkerülni. A saját magam ellensége vagyok ezzel, mégsem veszem észre. Hiába világítanának rá mások, letagadnám, hiszen ismerem magam. Legalábbis ezt gondolom, holott évek óta fogalmam sincs arról, hogy ki is vagyok valójában.
- Olyan könnyűnek tűnik... De ez valahol olyan, mint egy halat a szárazföldi életre tanítani. Képtelenség, ha nem vagyok éber, akkor sebezhető leszek - mondom ki, amit gondolok. Megállni egyet jelent nálam azzal, hogy megnyugszom, és tompább lesz az éberségem, és olyankor fog utolérni a végzetem, aki már közel nyolc éve üldöz. Olyannyira belém ivódott már ez az életforma, hogy nem is emlékszem milyen volt csak lenni a nagyvilágban, nem gondolni másra, csak az aznapi élelemszerző túrámra, most viszont már ezek annyira eltörpülnek a jelenlegi gondjaim mellett, hogy a megállás gondolata majdnem akkora rémálom, mint szembenézni azzal a férfival.
- Pihenni? azt sem tudom, hogy azt hogyan kell. Egyetlen átaludt éjjelem nem volt, mióta ez az egész tart... - válaszolok, mikor feláll, és ismét csak hezitálva fogadom el a karját, miután én is felállok. Kezdem úgy érezni, hogy ez a vége a mai találkozónknak, holott én még szívesen elbeszélgetnék, hiszen végre tényleg figyelnek rám. De talán lesz alkalmam még máskor is...

 
words Öltözet Szeretem a játékunkat *-* ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Tanár
let me to help you
Play By : James McAvoy
Hozzászólások száma : 1244
Kor : 33



TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Szer. 7 Május - 15:36



Joanne & Charles



Sokan azt hiszik, hogy optimistán szemlélni a világot könnyű. Sokan irigylik azokat, akik képesek rá, pedig bárki megtehetné, ha nagyon akarná. Egyáltalán nem egyszerű a jót meglátni, sokszor nehezebb, mint a rosszat, de mégis törekednünk kell rá, hogy időnként legalább sikerüljön, mert az élet csak úgy működhet, ha nem folyton a múltba nézünk, nem folyton a rosszat látjuk. Így csak egyre lejjebb süllyedünk a kétségbeesés mocsarában és egy idő után, ha már tényleg a nyakunkig ér, akkor már talán nem tehetünk semmit, akkor már lehetséges, hogy nincs visszaút és végül betemet minden, amit nem hagytunk egyszerűen csak elszállni. Azt hiszem az élet olyasmi, aminek örülni kell, hogy van, és nem siratni azt, ami épp nincs benne.
- Miért ne próbálhatnád meg? Az egyik kedvenc kínai közmondásom szerint... - rövid szünetet tartok nem csak a hatás, hanem a pontos felidézés kedvéért is. - Nincs veszett ügy, míg akad csak egy bolond is, aki küzd érte. - nem fogom magyarázni, olyasmi ez, amit mindenkinek magának kell érteni, a saját életére fordítani, mert úgy értheti csak meg igazán. Csak egyszerűen elmosolyodom a végén és remélem, hogy a jelentés eljut hozzá. Ezért is van az, hogy hiába mondják mások, hogy rossz jövő vár ránk, én ebben nem hiszek, és amíg én úgy gondolom, hogy idővel minden rendben lesz, addig a remény nem huny ki, és ez a legfontosabb.
- Ezért lenne szükséges arra, hogy megállj. Az erőink olyanok, mint a gondolatok. Ha túl sok minden van a fejedben, ha túl sok a kétség és zavaros minden, akkor a gondolatok sem tudnak tisztán szállni, így a képességed sem működhet úgy, ahogy kellene. - mindig is jó voltam hasonlatokban, de hát nekem ez a képességem igazából, hogy segíteni tudok, tanítani és elmagyarázni. Neki is csak annyi kéne, hogy megnyugodjon, nem kell azonnal felkeresnie azt a férfit és végképp nem kell ezt a lépést egyedül megtennie, de igenis érdemes lenne, hiszen akkor sokkal nagyobb esély van rá, hogy elérhet valamit, hogy végre nyugalomra találhat.
- Nem tudhatjuk, de biztosan mindenre van magyarázat. Talán az lenne a legegyszerűbb, ha adnál magadnak időt. A szavamat adom, hogy itt biztonságban leszel. A birtokot védjük, nem juthat be ide úgy valaki, hogy ne tudjunk róla. Adja magadnak egy kis időt, pihenni... aztán... meglátjuk. - nyugodt állapotban sokkal könnyebb minden. Senkitől sem kérik, hogy ha ledobja a ló, azonnal pattanjon rá vissza, bár akad, aki képes rá, de nem mindenki egyformán erős. Ő viszont talán akkor működik jobban, ha egy kis időt ad magának, pihen, megnyugszik és ha már jobban van, ha már nem ennyire rémült, akkor megteszi a következő lépést. Lassan felállok mellőle és a karomat nyújtom. Ez most nem csak egy sétára invitál, a mosolyom is ezt mutatja, sokkal többre, egy kis itt töltött időre, egy hétre, hónapra, amennyit szeretne.



Ne feledd Eric:
Derű és harag között!
 



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Claire Holt
Hozzászólások száma : 115
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Kedd 6 Május - 13:32


Chalres & Joanne
Why are you so kind with me?

Csak emésztem a hallottakat. Őszintén látok abban realitást, amit Charles mond, vagyis inkább látnék, ha nem ment volna el az eszem. Legalábbis néha nem érzem azt, hogy az emberek közé való vagyok. Menekülök, mert meggondolatlan voltam, és tudom, hogy meg kellene állnom, de nem megy. Mintha már úgy beleivódott volna az életembe, hogy nem tudom kiirtani onnan többé. Eszembe sem jutott megállni, vagy meghallgatni azt a fickót, csak szedtem a sátorfámat. Sosem gondoltam arra, hogy lehet máshogy is, de most Charles rávilágított valamire. Az, amit most csinálok, nem élet. Csak egy árnyék vagyok, aki feltűnik, mégsem hagy nyomot az emberekben, hiszen azonnal eltüntetem minden egyes emléküket, amiben én vagyok. Amerre csak járok, pusztulást hozok magammal, hiszen nem tudhatom, hogy a kimerültség, és az ideges menekülés hatása hogyan hat az erőmre. Hiszen amikor törlök, akkor néha óvatlan vagyok. Ami régen rossz, de félek, és ez a legnagyobb erő, ami bennem uralkodik most.
- Őszintén, semmit sem szeretnék jobban, mint azt, hogy valahol elfogadjanak, de annak sosem lesz jó vége. Minden, amihez hozzá érek, tönkremegy... -jelentem ki határozottan hosszú percek hallgatása után. Erről meg vagyok győződve, amióta megkaptam párszor. Elhiszem, hiszen nem tudom felmutatni az ellenkezőjét, szóval akkor csak igazuknak kell lenni. Ha jobban belegondolok, túl sok feszült helyzetet éltem már meg, és már feladtam. Pedig szerettem volna gyerekeket, családot, egy otthont, ahol boldog vagyok. De akkor még fiatalabb voltam. Viszont Charles-nak sikerült, habár fogalmam sincs arról, hogy van-e valakije, és gyerekei, viszont boldognak látszik, ami irigylésre méltó.
- Egy évvel ezelőttig tökéletesen uraltam az erőmet. Mintha mindig is tudtam volna, hogy kell, de történt valami... Talán feladtam, nem tudom, és azóta mintha megkergült volna. Mintha ő irányítana, és nem tudom, hogy mit tehetnék - vallom be szintén. Nem tudom, hogy miért teszem, de bízom ebben a férfiban annyira, hogy nem ad ki senki olyannak, aki üldöz, vagy aki el akarhat kapni. Igazat mondok, és mélyen a szemeibe nézek, hogy nyomatékosítsam a szavaimat. Sajnos nem tudom uralni azt, ami őszerinte különleges, és egy felsőbb szintre léptem. De mi az a felsőbb szint? És miért mutáció? Rengeteg kérdés van még mindig bennem, amivel már nem akarom bombázni őt, csak mély lélegzetet veszek, hogy elmúljon a gyomrom feszült remegése, majd megérzem a kezét a vállamon, de nem lököm el, hiszen ez a kedves gesztus kissé megnyugtat, és azt sugallja, hogy tényleg nem vagyok egyedül. Majd megemlíti, hogy felkereshetnénk azt a férfit, melyre kezem idegesen megremeg, miközben megcsóválom a fejem.
- Ne... Akkor esélye lesz bosszút állni. Nem akarok menekülni, de rettegek... Ha jó szándékú, akkor miért üldöz? Miért nem mondta meg akkor, amikor lehetett? - fordulok a férfi felé, majd elkezdem rágni a szám szélét. Rossz szokás, akkor teszem, mikor idegessé és feszültté válok, épp, ahogyan most. Szeretnék itt maradni, de nem akarom látni az üldözőmet többé. Szerintem ez érthető, bár kívülről nem tudom, hogy festhetek, de sejtésem szerint egy bolondnak, aki megszökött egy intézetből...

 
words Öltözet Szeretem a játékunkat *-* ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
mutant and proud





TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   

Vissza az elejére Go down
 
Folyosók
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heroes of X-Men: Reunion :: X-Birtok :: Földszint-