Rori & Bella

Tárgy: Re: Rori & Bella Szer. 27 Aug. - 17:05

Úgy tűnik, hogy egy újabb tök jó könyvvel lettem gazdagabb, és biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog. Szeretem az ilyesfajta könyveket és a fülszövegbe beleolvasva mosolyra húzódik az ajkam.
- Majd elmondom a véleményemet, ha végeztem vele - jegyzem meg olvasás közben, majd mosolyogva nézek fel Rorira. Bár nem tudom, hogy mennyire fogja érdekelni a véleményem, azért azt hiszem, hogy örülne neki, hogyha megosztanám vele, hogy mit ajánlott. Szóba kerül a barátkozás is, és az, hogy jó lenne minél több embert ismerni az iskolában. A lány kérdésére kicsit megvonom a vállamat.
- Hát, nem tudom. Elég nyílt típus vagyok és hogyha van lehetőségem, akkor simán beszédbe elegyedek bárkivel, úgyhogy... Igen, azt hiszem - bólogatok mosolyogva. A lány elmeséli, hogy itt van a nővére is, és hogy ő X-men. Erre picit értetlenül nézek rá, hiszen nem vagyok képben, hogy ők kik is. Azt tudom, hogy egyértelműen vannak diákok és tanárok. De hogy mások is élnek a kastélyon belül, azt nem tudtam. A lány elmagyarázza, hogy ők azok a mutánsok, akik már képzettebbek és segítenek Charles-éknak a többi mutáns felkutatásában. Néhány szót mesél a lány a nővéréről, és kiderül, hogy már 3 éve nem találkoztak, és itt látták újra egymást.
- Ó, akkor biztos nagy volt a döbbenet, meg az öröm, amikor szembe jöttetek egymással - mosolyodom el lágyan.
- És mi történt 3 éve, hogy-hogy nem találkoztatok? - bukik ki a számon a kérdést, majd ijedten szégyellem el magam és teszem hozzá: - Már ha persze publikus.
Sejtem, hogy a lány nem fogja egyből az első találkozás alkalmával megosztani egy "idegennel" a családi dolgaikat, de azért kíváncsi lennék. De hát én mikor nem vagyok az?! Mint általában minden beszélgetés témájaként, feljön a különleges képesség is, és a könyvekkel mutatom meg a karjaimat a lánynak.
- Nem gondoltam még arra, hogy bántásra, vagy éppen védekezésre használjam őket - húzom el a számat, hiszen ezen még tényleg nem gondolkoztam. Miféle baj érhetne, vagy mi ellen kellene harcolni?
- Gondolod, hogy itt számítanunk kellene valami bajra és tudni kellene megvédeni magunkat? - húzom picit össze magam és kissé pánikkal telve nézek a lányra. Azt hittem, hogy itt megvédenek minket és nem kell félnünk azoktól az emberektől, akik bántani akarnak minket. Bár tény, hogy nem maradhatunk itt egész életünkben, valamikor szembe kell velük néznünk. A lány rákérdez, hogy mi a legcoolabb képesség?
- Hát fogalmam sincs. Jó lehet gondolatolvasó lenni. Vagy itt hogy is hívják? Telepata azt hiszem. De az elemeket is jó lehet irányítani, sőt olyan szép szárnynak is örülnék - csillan meg a lelkesedés a szememben, majd elnevetem magam.
- Mi a képessége a nővérednek? - teszem fel a kérdést, hiszen bizonyára nagyon menő, hogyha Rorinak az tetszik.

Tárgy: Re: Rori & Bella Pént. 22 Aug. - 22:28

Bella & Rori

- Nincs mit, én tényleg csak ajánlani tudom, imádtam.
Az már egy egészen más kérdés, hogy én tulajdonképpen minden könyvben lelek valamit, ami elvarázsol, és amiért méltathatnám, de azt is tudom, hogy vannak olyan művek, melyek sokak számára nem tartoznak a fogyasztható kategóriába. Valahogy jól esik a kis lelkemnek, hogy máris magához vette, és kedve támadt elolvasni. Biztosan tetszeni fog neki. Közben leülök a kanapéra én magam is, és egész kényelmesnek találom.
- Igen, jó lenne sok barátot szerezni. Te könnyen ismerkedsz egyébként?
Az eddigiek alapján, már az ijedtségen kívül nekem úgy tűnik, hogy igen, én magam is elég közvetlen vagyok, bár talán egy kicsit félénk, de ez talán nem akkora probléma, hogy ne sikerüljön barátságokat kiépítenem.
- Na, azt nem tudom pontosan, hogy micsodák, csak azt, hogy már nem diákok, mert a képességüket tudják kezelni, és nem is tanárok. De hogy mit csinálnak? Majd megkérdezem Bellsiet.
Ez valahogy eddig nem jutott eszembe. Annyira örültem, hogy újra látom, hogy nem igazán érdeklődtem életének ezen része felől. Milyen faragatlan dolog volt ez tőlem… remélem nem bántódott meg miatta.
- Igazából, nem láttam három éve, most találkoztunk újra, de nagyon örülök, hogy végre újra együtt vagyunk, kimondhatatlanul hiányzott már. Nekem van olyan tesóm, akinek nincsen képessége… de ő nem féltékeny, sosem tudta igazából elfogadni, hogy mi mások vagyunk.
Sóhajtok fel némileg gondterhelten, az sosem jó, ha Wendy kerül szóba, nem szeretek igazán beszélni róla, de azt hiszem, emiatt nem hibáztathatom magam a végtelenségig, megérdemelte, amit kapott.
- Wow, ez nagyon király. Azt hiszem, bőven tudnál meglepetést okozni, ha valaki mondjuk bántani akarna. Mondjuk, errefelé biztos nem lesz ilyesmire szükséged.
Meg úgy általában sem vagyok az a paranoiás típus, szóval senkiről sem feltételezem, hogy ártani akarna másoknak, de az biztos, hogy nem mindenkiből lesz jó ember, az évek olykor nem olyan minőségben telnek el, hogy megőrizhessük a velünk született gyermeki jóságot és ártatlanságot.
- Az biztos, hogy nagyon érdekesek vannak, az enyém a legtöbbhöz képest tökre semmilyen. Mondjuk, nem zavar, mert legalább nem feltűnő.
Engem nem zavar, ha mások különlegesebbek a különlegességben, egyébként is ritkán használom az adottságomat, igazán soha nem is volt még rá szükségem.
- Szerinted melyik a legszuperebb? Én elfogult vagyok, szerintem a nővéremé...
Mosolyodom el büszkén, de ahány szem, annyi nézőpont, tényleg érdekel a véleménye.

Tárgy: Re: Rori & Bella Szer. 30 Júl. - 18:02

Mosolyogva hallgatom a lány beszámolóját a könyvről. Én is imádom az ilyen mesés fantáziavilágokat, úgyhogy kicsit felcsillan a szemem és le is emelem a polcról a könyvet.
- Nagyon izgalmasan hangzik, azt hiszem el is fogom olvasni, köszi. - mosolygok a lányra. Habár nem sok szerepe van abban, hogy ezt a könyvet válasszam, azért ha nem most hozza vissza, talán elvész a könyvek tömegében ez a fantasztikus történet és nem kerül a kezeim közé. Tényleg izgatottan lapozgatok bele a könyvbe, majd a karjaimat a könyv köré fonom, és el nem engedem. Nem én! Közben beszélgetésbe elegyedünk, aminek nagyon örülök. Lassan az egyik kanapé felé sétálok és intek a lánynak is, hogyha van kedve akkor üljön le mellé, vagy velem szemben a fotelba.
- Akkor még inkább itt fogok lógni, mert szeretnék minél több embert megismerni. Az otthoni barátaimmal nem nagyon fogom tudni tartani a kapcsolatot, úgyhogy szeretnék minél több barátot ebbe a suliban - mesélek egy picit, és való igaz, hogy az otthoni barátaimmal nem nagyon fogom tudni tartani a kapcsolatot, maximum levélben, de hát az milyen már? Azért örülök, hogy Rori nem érzi úgy, hogy kinevettem,hanem velem
nevet, de tényleg humoros volt a megjegyzése. Az iskoláról is beszélni kezdek, majd mikor szóba hozza az x-meneket, kicsit felvonom a szemöldökömet.
- X-menek? Azok kicsodák? - tátom el a számat, mert még nem hallottam róluk. Persze láttam már pár felnőttet a folyosókon, de nem gondoltam volna, hogy ők valami különleges valakik, azt hittem, hogy mindenki tanár. Hiszen a régi sulimban is sok tanár volt. Rori elmeséli, hogy itt van a nővére is, aki tündérré tud változni.
- A nővéred is itt van? Jaj, hát az tök jó, hogy azért együtt maradtatok. Nekem nincs testvérem, nem is tudom, hogyan viselné el ezt az egészet, hogy nekem van képességem, neki meg mondjuk nem lenne. Én biztos nagyon féltékeny lennék - pirulok el és kuncogok kicsit, bár tudom, hogy ez nem szép dolog. A lány elmeséli a képességét és egy kis humort is belecsempészik a leírásba.
- Na igen, akkor biztos jól fog jönni - nevetek vele én is és megcsóválom a fejemet.
- Hát, nekem van négy karom... - állok fel és kicsit közelebb sétálok a könyvespolchoz, majd leemelek róla négy darab könyvet a láthatatlan karjaimmal.
- ... de csak én látom őket. - Rori láthatja, hogy a négy könyv mintha lebegne a levegőben, majd szép lassan visszakerülnek a helyükre és visszaülök mellé.
- Annyira különleges képességek vannak, el se tudom képzelni - mosolyodom el és látszik az arcomon, hogy tényleg eléggé el vagyok képedve. Fantasztikus ez a hely!

Tárgy: Re: Rori & Bella Vas. 27 Júl. - 10:47

Bella & Rori

- Előfordul, néha én is annyira el vagyok varázsolva, hogy nem veszem észre, ha jön valaki.
Legyintek, az teljesen biztos, hogy én szándékosan sosem ijesztek meg senkit, egyszerűen távol áll tőlem az ilyesmi, nem tartozom abba a típusba. Örülök azért, hogy vigyorog, lévén jobb szeretem, ha mindenkinek jó a hangulata, a komorság azt sugallja, hogy baj van, s bár az én életem sem tökéletes, de legalább már Bellsiet megtaláltam.
- Szerintem nagyon érdekes. Fantáziavilágról szól, és a főszereplő kisfiú egy könyvet olvasva belekerül a történetbe, az a dolga, hogy megmentse azt a világot a semmitől. Olyasmi, hogy ugye az emberek már nem hisznek a mesékben, nem fantáziálnak, és ezért egyszerűen Fantáziavilág elkezd elfogyni.
Regélek róla egy keveset, úgy vélem persze, hogy ezzel semmi olyat nem mondok el, amivel lelőném a könyv érdekesebb részeit, de talán sikerül felkeltenem a másik lány érdeklődését. Nekem nagyon tetszett, ez talán kiderül a hanghordozásomból is, innentől persze már csak rajta múlik, hogy elolvassa-e majd valamikor, vagy sem.
- Jóóó, hát nem pont most, lehet, hogy a mindig erős kifejezés a részemről, hiszen nem rég jöttem, de mikor benéztem, mindig többen voltak.
Értem én a nevetése okát, sőt, én is vele nevetek, nem érzem kínosan magam, néha szokásom hamarabb beszélni, minthogy átgondoljam, mit ejtek ki a számon, de különösebben nem zavar a dolog.
- Biztos nagyon gazdag lehet, máskülönben nem igazán lenne módja ennyi embert elszállásolni. A kastély meg tényleg elképesztően nagy, nem is hiszem, hogy valaha felfedezem minden szegletét.
Szeretek én sétálgatni csak úgy találomra, de megesett már, hogy elkeveredtem, és hosszú óráimba telt, mire jó felé fordultam. Ez van, előbb-utóbb biztos ki fogom ismerni, de egyelőre ez a veszély még nem áll fenn.
- Igen, nagyon sok a diák is, gondolom tanár meg x-men kevesebb van. Nekem a nővérem is x-men, olyan jó, hogy végre egy helyen vagyunk…
Áradozom a dologról, az angyalszárnyak hallatán eltátom a számat. Mennyire jó lenne már, ha nekem is olyanok lennének.
- Azta, gondolom repülni is tud velük. Nekem a tesóm kis tündérré tud változni, és ő is képes repülni. Biztos szuper érzés lehet.
Mosolyodom el, megnézném azokat az angyalszárnyakat, remélem, belefutok majd egyszer az említett személybe.
- Én érintéssel tudok altatni. Nem nagy szám szerintem, de nem is használom túl sokat… de például, ha egyszer gyerekem lesz, biztosan jól fog jönni.
Elkuncogom magam, mert valljuk be, elég abszurd elképzelés ez a gyerek téma, ahhoz előbb találnom kellene valakit, aki hajlandó azelőtt feleségül venni, hogy olyasmit tennénk, amit a férfiak, s a nők szoktak. Még abba is belepirulok, hogy erre gondolok. Kötve hiszem, hogy valaha lelek ilyen fiút, később férfit…
- Na és neked?
Kérdezek vissza, ha már ő feltette a kérdést, biztos nem bánja, ha én is kíváncsiskodom egy kicsit.

Tárgy: Re: Rori & Bella Szer. 23 Júl. - 11:07

Valóban kicsit megijedek, mikor egy másik lány toppan be a nappaliba. Habár persze ez nem egyedi eset, hiszen ide mindenkinek szabad bejárása van, eléggé lekötötte a figyelmemet a könyvek sokasága, így hát nem meglepő, hogy ugrok egyet, mikor megszólal mellettem a csajszi. Pirulva jegyzem meg, hogy megijesztett, de persze abszolút nem neheztelek rá, miért is tenném? Bocsánatot is kér, mire én is szélesebben mosolygok és lágyan legyintek és megrázom a fejemet.
- Igen, sejtettem, hogy nem direkt ijesztettél meg. Semmi gond, én vagyok még kicsit figyelmetlen - szélesedik ki a vigyorom és megrántom egy picit a vállamat. Annyi minden új még itt, hogy egyszerűen minden leköt. Talán túlságosan is és nem nagyon figyelek a környezetemre. Látom, hogy a leányzó egy könyvet rak vissza és persze le is csapok rá, hiszen szeretem, hogyha ajánlanak könyveket nekem. Akkor nem a dicsérő fülszöveg alapján kell értékelnem, hogy vajon érdemes-e elolvasni a könyvet, hanem tényleg egy
ismerős ember meséli el és véleményezi. És azt hiszem, hogy úgy sokkal könnyebb könyvet választani. Persze vannak, akik csak annyit mondanak, hogy "Jah, jó volt, olvasd el!" Az ilyeneket nem nagyon szeretem, de hát persze, lehet, hogy valaki csak ennyit jegyez meg a könyvből. A gondolatra elmosolyodom, majd kíváncsian lépek kicsit közelebb a könyvhöz és olvasom el én is a címét.
- És jó könyv? Tetszett? - nézek kíváncsian a lányra és valóban azt várom, hogy mondjon róla néhány szót, hátha nekem is megtetszik és akár együtt cseveghetnénk arról, hogy milyen jó/rossz, érdekes/elcsépelt sztorija van. Nincs is jobb, mint egy barátnővel közösen áradozni a főszereplő hercegről.
~De hát még a nevét sem tudod!~dohogja egy hang a fejemben, és rájövök, hogy valóban: még csak be sem mutatkoztunk egymásnak. De kínos. Kicsit el is szégyellem magam, persze még nem telt olyan sok idő, csak pár perc, és nem csoda, hogy ennyi könyv mellett kicsit megfeledkezem magamról és az illemről. Elárulom, hogy be fogok ide költözni, és itt fogom tölteni a szabad időmet, hiszen imádok olvasni.
- Tényleg? - nézek döbbenten a lányra, majd körbenézek a szobában, ahol most egy árva lélek sincs.
- Aha... - vigyorodom el, majd el is nevetem magam. Persze, bizonyára most még mindenki el van foglalva a dolgaival és azért nincs itt éppen senki. És simán lehet, hogy az elkövetkező 10 percben hárman is befutnak. Csak most így elég humorosnak hat ez a kijelentés, hogy ez a társalgó mindig zsúfolt. A lány kijelentésére egy kedves mosoly jelenik meg az arcomon.
- Én is csak tegnap előtt érkeztem. Annyi minden furcsa még és... Huh, hát hatalmas ez a kastély. Jó gazdag lehet Mr. Xavier, hogyha egy ilyet fenn tud tartani, nem? - ámuldozok és lelkendezek, majd az utolsó mondatot kicsit halkabb hangon teszem hozzá.
- És elég sokan vagyunk. Meglepően sokan - gondolkozom el hangosan, hogy a lány is hallhassa, de nem konkrétan neki mondom a dolgot, egyszerűen csak belegondolok.
- Tegnap láttam egy lányt, akinek fekete angyalszárnyai voltak. Gyönyörű volt! - mondom csillogó szemekkel és kicsit oldalra döntött fejjel nézek a lányra.
- Neked mi a képességed? - kérdezek rá, majd észreveszem magam és pirulva hozzáteszem:
- Már ha publikus...

Tárgy: Re: Rori & Bella Pént. 18 Júl. - 16:21

Meglepetten pislogok rá, amikor megijed tőlem, azért, ennyire csak nem lehet egyedi eset, hogy valaki betér a nappaliba. Azt meg pláne nem hiszem, hogy olyannyira nagyon ijesztő lennék, de nem baj, megsértődni nem fogok ilyesmin, egyébként sem szoktam én olyasmit tenni.
- Észrevettem, bocsánat, nem állt szándékomban!
Mondom mosolyogva, mert tényleg eszembe sem jutott, sőt, szerintem soha életemben nem ijesztettem meg szándékosan semmit, kötve hiszem, hogy egyáltalán tudnék én olyat. Mindenesetre baj nem történt, hiszen biztos vannak olyan mutánsok, akinél ennyi miatt már alulról szaglászhatnám az ibolyákat. Persze, gondolom ebben az iskolában ez a veszély nem áll fenn.
- A Végtelen történetet.
Jelentem ki derűsen, de mikor elveszem a kezem, már ő is láthatja a címét. Valószínűleg családi defektus, hogy a fantázia világa sokkal jobban érdekel, mint bármi más téma. Meg aztán, kicsit elvarázsolt leányzó is vagyok úgy alapjáraton.
- Igen, innen aztán lehet válogatni.
Bólogatok, épp ezért vittem el én is a könyvet, és szerintem fogok is vinni megint. A Bellsievel közös szobám sokkal nyugisabb, mintha itt próbálnék olvasni, már ha épp nincs ott a nővérem, mert ahol ő jelen van, ott nyugi nincs.
- Ezen már én is gondolkodtam, de számomra csak éjszakánként lenne megfelelő… máskor mindig olyan nagy a tömeg.
Hozzá hasonlóan én is rajongásig imádom a könyveket, és ugyancsak nem élek semmivel, ami az egészségre káros, de én ezt tartom a normálisnak. Más számára persze biztos, hogy ez a fura, de nem különösebben érdekel.
- Te mióta vagy a suliban? Én pár napja jöttem, és hihetetlen, hogy mennyire nem találom még a helyem.
Ez mondjuk nem akkora csoda azok után, hogy eddig egy kolostorban éltem, ezt persze nem híresztelem, mert szerintem sokan kinevetnének miatta.

Tárgy: Re: Rori & Bella Kedd 15 Júl. - 16:47

Imádom a könyveket, imádok olvasni és nagyon ritka az, amikor nincs valamilyen könyv a kezemben, és éppen nem olvasok semmit. Sajnos vannak olyan időszakok, amikor a könyveket a tankönyvek teszik ki, de hát tanulni is kell valamikor, nemde? Márpedig - furcsa módon - én tanulni is szeretek (habár nekem is van néhány tantárgy, amit utálok). Elég nagyra törő álmaim vannak a jövőmmel kapcsolatban és azokhoz bizony tanulnom kell, szóval nem is lazulok sokat. Most is lekötnek a könyvek, lágyan végighúzom kopottas borítójukon az ujjamat, amikor valaki megjelenik mellettem és rám köszön. Megijedek, és érzem, ahogy a karjaim szinte kipattannak a hátamból, védekezésre emelkedve, de ezt persze a másik lány - hiszen ahogy odafordulok már meglátom őt - nem láthatja. Kicsit döbbenten és ijedten pislogok rá, és érzem, ahogy a karjaim lágyan lejjebb ereszkednek, habár nem tűnnek el teljesen.
- Szia! Megijesztettél - vallom be elpirulva és megvonom a vállamat, majd figyelem, ahogy visszacsúsztatja a könyvet a helyére.
- Mit olvastál? - igyekszem megpislantani a könyv borítóját, vagy az oldalán a címet, hogyha a lány engedi.
- Nem, nem keresek semmit, csak imádom a könyveket és egy pár percre lenyűgözött, hogy itt mennyi van - mosolyodom el és ismét a polc felé vetek egy pillantást.
- Azt hiszem, hogy be fogom ide vetni magamat, és itt fogok lakni - nevetem el magamat és csillogó szemmel nézek a könyvekre. Tudom,hogy sok fiatalnak totál nem lehetek normális, hogy ennyire imádok olvasni, de hát... Gondolatban megvonom a vállamat. És képzeljétek, inni sem szeretek, meg cigizni sem. Tiszta ciki, nem?

Tárgy: Re: Rori & Bella Szomb. 12 Júl. - 21:28

Bella és Rori

Valahogy muszáj ismerkednem, nem igazán szeretem az új helyeket, bár pozitív személyiség vagyok, meg minden, de azért némileg félős is egy teljesen idegen környezetben. Bellsie persze sok mindent megmutatott már, és hála az égnek, hogy itt megleltem, máskülönben szörnyen elveszett lennék. Neki köszönhetően már vannak normális ruháim is, meg persze szobám, nem kell egyedül töltenem az éjszakáimat, vagy egy idegennel, akihez két szót sem merek szólni.
A nappaliba viszont kicsit félve nyitok be, remélem, nem lesznek benn sokan, mert nem biztos, hogy jelen pillanatban már tudnám kezelni a helyzetet. Mindenesetre nem ácsorgok az ajtó előtt sután, hanem lendületesen, mosolyomat felöltve nyitok be a szobába, másik kezem egy könyv gerincére feszül. Pár napja vettem magamhoz, most pedig visszahoztam, sok könyvet volt alkalmam elolvasni még a zárdában, de ez nem volt köztük, így hát nem bírtam ki, hogy ne vigyem el. Az esetemben szóba sem jöhetett, hogy itt olvasgassam, szinte sosincs csönd, maximum éjszaka, de olyankor az ember szívesebben olvas a szobájában, a puha ágyában, takaró alatt, kislámpa fényénél. Legalábbis én így vagyok vele.
Észreveszem a benn ácsorgó lányt, nem ismerős, de ez az iskola 98%-ára igaz, szóval nem lepődöm meg különösképpen.
- Szia!
Köszönök rá vidáman, majd sétálok is oda mellé, hiszen pont a könyveknél áll, és nem sokkal mellette dugom vissza a könyvet a helyére, majd rápillantok, hogy az eszembe véssem a vonásait. Nem árt megjegyezni, kik azok, akiket már láttam legalább egyszer, így talán van némi esélyem arra, hogy kössem őket valamihez. Az ő arca mellé a könyv címke kerül a fejemben.
- Keresel valamit esetleg?
Kíváncsiskodom, remélhetőleg nem leszek a terhére, bár engem általában kedvelnek az emberek, szóval nem aggódom emiatt.

Tárgy: Rori & Bella Szer. 9 Júl. - 17:21

Tegnap előtt érkeztem az iskolába és még minden annyira új. Annyi új élmény, helyszín vár még rám itt és ami a legfontosabb: új emberek, diákok és tanárok. Mindig is szerettem ismerkedni, ám úgy vélem, hogy kicsit félénk vagyok ahhoz, hogy csak úgy lazán odamenjek egy társasághoz. Persze itt a többség diák és elkerülhetetlen, hogy megismerkedjünk egymással, mégis kicsit tartok ettől. Főleg, hogy mi kicsit különlegesebbek vagyunk és ez az iskola is kicsit más, mint a már megszokott középiskola. Itt mindenki különleges és mindenkinek van egy ajándéka. Van, akinek látható, van, akinek nem. Mint ahogy nekem sem láthatóak a karjaim, mégis tudom, hogy ott vannak bennem és bármikor előhívhatom, hogyha szükségem van rájuk. A tanítás után visszatérek a szobámba, ám egyedül nem olyan izgalmas az ágyamon ücsörögni, úgyhogy fogom a naplómat, egy fekete, bőrkötéses kis könyvecskét és felfedező útra indulok. A nappalit már tudom hol van és csak egyszer nyitok be rossz helyre, másodszorra már eltalálom az ajtót és be is sétálok. A nappali most üres, aminek örülök is, meg nem is. Hiszen társaságot kerestem, ezért is jöttem el a lehangoló, üres szobámból, mégis naplót írni nem lehet társaságban. Belépek, és lágyan végighúzom a kezemet a fotelokon és a könyvespolchoz sétálok. Szeretek olvasni, rengeteget olvasok és izgatottan nézegetem végig a könyvcímeket. Alig van olyan, amit olvastam, úgyhogy biztos, hogy sokat fogok itt ücsörögni könyvekbe bújva. Elmosolyodom, ahogy olvasgatom a könyvcímeket és szinte megszűnik körülöttem a világ, talán azt sem venném észre, hogyha valaki bejönne...

Tárgy: Re: Rori & Bella