Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?
Az oldal alapítása: 2013. szeptember (A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
chatbox
promónk
Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)
Tárgy: Re: Bruce & Jenna - Éjféli móka Szomb. 9 Aug. - 10:30
Jenna & Bruce
Elmerülten nézem, ahogy tevékenykedik Jenna. Lassanként rájövök, mit szeretne. Egészen jó elgondolásnak tartom, mostanában úgyis feszültség és aggodalom van a falak között. Másképp állok a dolgokhoz, általában magamban tartom és igyekeztem a képességemmel is kivenni az aggodalmat, hogy egyben maradjunk. Már amennyi időm volt rá. Egy buli viszont az ő világuk, amibe sem a jellemem, sem a jelenlétem nem tartozik. Talán Mo Mo is csatlakozik hozzájuk, jó látni, hogy ha lassan is, de nyit és barátkozik. Vagy csak én szeretném így látni? Nem tudom, néha még nekem is rejtély, de láttam párszor Jennával, hogy örüljek. Nem akarom, hogy észrevegyen és kínos magyarázkodásba kelljen kezdenie. Szigorú, de talán inkább a túl nyugodt és savanyodott ember hírében állok itt, aki valószínű, hogy nem engedné. Valahol így is van, de most szeretném hagyni, hogy ez megtörténjen. Munkahelyi bulikban is csak a nagyon kötelezőkön veszek részt. Nem nekem való és nem hozzám tervezték, így itt is csak a kényelmetlenséget okoznám a jelenlétemmel, még ha tanárként felügyelhetném őket. Éppen erre nincs most szükségük, elvégre pont nem egy tanárt akarnak a bulin látni. Engem végképp nem, megértem őket. Mire kigyúlnak a fények, már jóval távolabbról látom azokat, ahogy visszavonulok, teret adva a fiatalság tombolásának, ha lesz buli.
//Köszönöm a játékot! //
Sekigawa-Hendricks Keiko
mutant and proud
független
loneliness is a gun
Play By : Levy Tran
Hozzászólások száma : 153
Kor : 32
Tárgy: Re: Bruce & Jenna - Éjféli móka Vas. 3 Aug. - 10:26
Bruce & Jenna
Sikerül végül szépen kidekorálni mindent, a közeli borokat, a szökőkutat, szóval szépen az egész környéket. Egész jól fog ez kinézni, ha sikerül áramot is kijuttatni, már csak az a kérdés, hogy melyik a legközelebbi ablak, ahol találok egy konnektort, plusz kéne egy magnó, lehozhatnám a kedvenc kazettáimat, meg szólni kéne pár embernek. Azt hiszem tudom, hogy melyik MoMo ablaka, ha megdobom egy kaviccsal - és nem töröm ki az ablakot - talán felébred rá, és ha már amúgy is odafent van, akkor körbeszólhat kicsit, hogy jöjjenek le páran. Jó lesz! Lehet, hogy a végén kapunk egy kisebb dorgálást, de csak vannak lazább tanárok, akik elnéznek egy kis esti mókát és persze nem is kell üvöltetni a zenét, max. a kedvenc számaimat... ha jó, igazán megpróbálhatjuk visszafogni magunkat, de akkor is jó lenne egy kicsit elengedni a gyeplőt, főleg hogy napok óta mindenki frászban van annak a hajónak az eltűnése miatt. Tudom én persze, aggódni kell, ez alap, sokan tűntek el, de tuti megkerülnek majd és nem kell e miatt mindenkinek totális búskomorságba süllyedni, mert attól nem kerülnek elő, meg egyébként is biztos vagyok benne, hogy mindent megtesznek a felkutatásuk érdekében, szóval addig egy kicsit igenis szórakozhatunk, amíg megkerülnek. Szóval lassan elkészülök, mindenhol már elég izzó van, úgyhogy szépen felnyalábolom a hosszabbítót, hogy megkeressem a legközelebbi ablakot. Nem lenne rossz az sem, ahonnan a cuccokat hoztam ki ott, már eleve nyitva az ablak, csak épp az a gond, hogy nem az a legközelebbi, meg akkora kupi volt bent, hogy nem vagyok benne biztos, hogy van ott bármilyen konnektor, ami egyáltalán használható lenne erre a célra. Sikerül végül kiszúrnom egy olyan földszinti szobát, ahol láthatóan nincs bent káosz, valami üres háló lehet, vagy leendő tanár szobája, amit még nem lakott be, ilyesmi. Ugyanazzal a módszerrel sikerül kinyitni az ablakot. Nem arról van szó, hogy profi betörő vagyok, de ezek az ablakok tök könnyen nyílnak, gondolom nem jár ide senki betörni, ami miatt jobban kéne vigyázni a környékre. Egy pillanat múlva már tolom is fel az ablakot, hogy aztán végre bedughassam az égőket, és egy pillanat múlva fel is villan kint minden szépen szikrázóan. Elég nehéz elnyomnom egy lelkes sikítást, de valahogy csak sikerül tompábban előadni. Akkor is fene mód jól néz ki, és szerintem baromi jó bulit lehetne itt csapni! Körbepislogok a szobában, hátha van egy kallódó magnó, és akkor nem kéne felcaplatni a sajátomért.
Megint nem bírok aludni. A munkahelyi gondok sosem aggasztottak, megoldottam mindig a problémás kérdéseket és amúgy sem szokásom egyik életemet a másikéba átvinni. Egyszerűen csak nem tudtam elaludni, forogtam az ágyban, még le is zuhanyoztam, kétszer is, egyszer meleggel, aztán meg hideggel, de végül semmi. Most már viszont van annyira késő, hogy nem látom értelmét lefeküdni, aludni. Kiülök az ablakba, de nem dohányozni. Egyre kevésbé kívánom, csak a megszokás miatt teszem a mostani időkben. Mo miatt is teszem, és az íze sem tetszik most már. Előveszek egy könyvet. Olvasom már vagy fél éve, de még a háromnegyedéig sem jutottam el. Pedig amúgy nehéz letenni. Nem a szobámban teszem mindezt, így hallom, ahogy lent neszed valaki. Mivel azonban messze van, ezért a könyvet letéve, leosonok, mert azt azért nem hinném, hogy kintről egy besurranó betörő igyekszik be, de sosem lehet tudni. Minden lehetőségre felkészülök, így távolabbról folyatom a szemlélést, miután remélhetőleg halkan sikerült odasurrannom. ~Hát ez meg?~ Nem lépek még közbe. Láthatóan nem elcsenni, nem betörni valamiért van itt… felismerem az alakot, még ha elég sötét is van ehhez nekem. Mosolyogva csóválom meg a fejem és várakozok még egy keveset.
Hirtelen ötlet, de attól még nem feltétlenül rossz igaz? Ugyan még nagyon nincs karácsony, de az egyáltalán nem számít. Tegnap totál véletlenül sikerül megtalálnom az egyik raktárban az égőket. Nem is keveset és... nem sokáig tartott, mire kitaláltam, hogy mit is akarok kezdeni velük. Amúgy is simán benne van, hogy másnak is tetszeni fog, és nem hiszem hogy olyan nagy dolog lenne ez, ami miatt túlságosan kiakadnának a tanárok, vagy valamiféle szigorúbb valaki, akinek majd pont bevilágít az ablakán. Az amúgy csak halvány részletkérdés, hogy az a raktár nem volt pont zárva, hanem konkrétan a földszinti ablakon át láttam meg, hogy miféle kincsek vannak odabent és mivel az ablak pont nyitva volt... jó nem volt nyitva, de egyáltalán nem volt nehéz azt a kis kallantyút kipöccinteni egy hosszabb, és elég erős bot segítségével, ami még épp befért a rés alatt. Szóval pár perccel ezelőtt még a raktárat pakoltam ki, és most valamikor jó későn az éjszaka közepén settenkedem a szökőkút felé azzal a határozott célzattal, hogy kicsit kidekoráljam azt is, meg úgy az egész környéket. Baromi hosszú a zsinór, és már csak azt kell majd megoldani, hogy a hosszabbítót bejuttassam a legközelebbi ablakon, szóval nem lesz bonyolult igaz? Egyelőre tehát az első fázisnál tartok, azaz ott, hogy szépen felhajtogatom a nadrágomat és belépdelek a szökőkútba. Jó persze kissé hideg a víz, de kit érdekel? Annyi eszem azért van, hogy azokat a részeket tekerjem körbe, ahol vízzel a márvány nem találkozik, és úgy vezessem ki, hogy később se legyen erre esély, aztán jöhet pár közeli bokor is természetesen, hogy tökéletes legyen az összhang. Lehetne rendezni itt valami bulit is akár mondjuk holnap, ha addig nem szedik le, vagy... akár ma! Kéne egy magnó és tuti, hogy a bevállalósabb diákoknak nem lenne ellenére egy kis éjszaka móka, hiszen kifejezetten hideg nincs és aludni lehet holnap is. Miért ne használjuk ki a fiatalságunkat addig, amíg még meg van?
Kezdőlap 
by 
//
