Időhurok

Tárgy: Re: Időhurok Hétf. 6 Okt. - 15:13

Kyle & Enaid

Eleinte egyre határozottabb lettem, ahogy közeledtem felé, de miután észre vett, kicsit lelassultam, s végül pár méterre álltam meg tőle. Úgy kettőre, háromra. Nem tudom, mit nézegetett mögöttem, de követtem a tekintetét. Számomra nem furcsa, hogy az árnyékom hol van, hol nincs, mintha nem tudná eldönteni, hogy itt vagyok-e vagy sem, így értetlen arccal néztem vissza rá. Kérdésére mélyen biccentettem amolyan köszönésképpen.
- A nevem Enaid. - mutatkozom be, következő mondatára kicsit félre biccentem a fejemet, úgy pillantok rá érdeklődve.
- Ha érezni tudnám a félelem érzését.. akkor is volna rá okom? - kérdezem, hiszen nem ártottam neki, nem tudom, még is miért támadna rám. De ha meg rám támad, akkor visszatérek a jelenbe, a sebeim pedig amúgy is gyógyulnak, szóval nem aggódom, hogy olyan tócsát csinál belőlem, mint áldozatából. Apropó!
- Miért ölted meg őt? Ennyiszer... - kérdezem kíváncsi arckifejezéssel, ujjaimmal ujjaimat bizgerélve magam előtt.
- Te ki vagy? És mióta vagy képes hasonlókra? - ötlenek fel bennem egyre a kérdések, pedig ez csak néhány abból, ami most eszembe jut. Tudni akarom azt, hogyan jött rá, mikor jött rá, hogyan uralja, mióta uralja, mire képes még és még nagyon-nagyon sok mindent, de nem akarok egyszerre mindent ráönteni. Csak.. szépen lassan, már ha nem hagy faképnél. Remélem nem, mert hasonlóak vagyunk. Jó lenne meg ismerni olyan valakit, aki láthatja mindazt, amit én, és megérti a látottakat, akár csak én. Aki a jövőt ugyan úgy figyeli, mint én...

Tárgy: Re: Időhurok Vas. 5 Okt. - 16:49

Kyle & Enaid

Mászkáltam... ez már amolyan rossz szokás nálam, hogy akkor is keringek a város ereiben, mikor már nem is kell. Pedig nem szeretek járkálni... nyugtalanná tesz, emlékeztet.... régre, nagyon régre. Nem is csak régre, hanem egy nagyon hosszú időszakra, amelynek a vége épp nem rég hagyta el a sarkam. Erőm szabadjára engedem, látom magam mellett elsuhanni az embereket szélsebesen, mint egy felgyorsított filmben...de valami nem jó benne. Megállva nézek körbe. Amit látok ismétlődik... egyszer.... aztán még egyszer.... arrébb megyek. Az ismétlődés megszűnik, de ha vissza megyek, újra megtörténik.. Mi ez? Elindulok abba az irányba, ahol úgy láttam az időtörésben vagyok. Rám nem hatott, hisz én nem vagyok ennek a síknak 100%os lakosa... végül megszűnt az ismétlődés, de engem annyira furdalt a kíváncsiság, hogy visszatértem a jelenbe, majd ismét előre kezdtem haladni a jövőbe. Az ismétlődések elkezdődtek, úgy két órát kell várnom a jelenben, ha oda akarok eljutni, ahol ... -nevezzük most asztrál testnek, vagy elmének azon részem- vagyok. Végül bepillantottam egy sikátorba. Két férfit láttam ott. Mondanám, hogy verekedés volt, de ez inkább látszott kivégzésnek.. mindig másnak. Látványa nem rendített meg, rosszabbakat is átéltem már. Ugyan helyekre és időre nem emlékszem, csak fémes csillogásra, vagy lánglobogásra és fájdalomra. Amíg így elmélkedem, ismét megtörténik, a hurok körbeér, az előbb kivégzett férfi ismét áldozatául esik a másiknak a sikátor túl felén. Nem megyek közelebb, még nem. Azonban nem is várom meg a jelenben ezt az eseményt, a jövőfonalán fogom végigjátszani. Nincs türelmem két óra várakozáshoz. Miután a férfi ötödjére is végzett áldozatával, az ismétlődés megszűnt. Nem hiszen, hogy a halott irányította volna mindezt, hisz akkor nyilván elkerülhette volna halálát. Ellenben a másik férfi... inkább ő rá illett az időmanipulatív szerep, úgy nézett ki, mint egy bosszúra éhes vad, s a végén mintha meg is könnyebbült volna... kiment a sikátorból, én pedig elindultam. Beléptem a sikátorba, végig haladtam rajta, átsétáltam a hullán, hiszen itteni testem most csak egyfajta kivetülés. Néztem a férfit, ahogy elsétál, rágyújt, majd kifújja a füstöt. Egy pillanat múlva meghallom kacaját, mire érdeklődve oldalra biccentem a fejem. Tisztes távolságból követem őt, menjen bármerre is, vagy maradjon akár ott. Legszívesebben elbeszélgetnék vele, de megszólítani sem.. merem? Nem mintha bármi bajom lehetne tőle, kárt okozni nem tud bennem.. mitől félek? Nagyot sóhajtva szedem össze magam és -amennyiben sétál- lépteimet meggyorsítva kezdem beérni őt, gondolkodva út közben, még is miként szólíthatnám meg, mit mondhatnék, kérdezhetnék...