3-as szoba

Tárgy: Re: 3-as szoba Vas. 5 Okt. - 8:39

Logan & Faye

♪ Genie in a bottle ♪
Nem akarom én itt a magasban bántani. A végén még tényleg lezúgna az ágyról és az nem lenne a legszebb pillanata a mai napnak. Túlságosan jól alakult minden ahhoz, hogy ezt megkockáztassam. Az is elég nekem, hogy nyertem egy kört. - Héj a hajamat nem hagyom! - nevetem el magam. Igazából ez amúgy se volt annyira kellemes, nem volt sose túl sok előnyöm a vörös loboncból. A gyerekek undokok tudnak lenni, ami annyit tesz, hogy ha valami más, valami szokatlan, akkor hajlamosak rosszul lereagálni, mint ahogyan engem. A hajhúzogatás nem pont a kisfiús udvarlás jele volt, meg a szeplőim csúfolása sem, szóval igazából ez annyira nem kellemes téma, de most még ezen is képes vagyok nevetni, főleg amikor még oldalba is bök. Nem bántam meg, hogy maradtam, tényleg egészen kicsit sem.
- Most miért? Ez legalább egyedi! Vezetni nem tudok, maximum még felülhetsz a bicajom csomagtartójára. - bár az meg eléggé necces lenne, ki tudja, hogy mikor borulnánk fel, meg hát neki se biztos, hogy kényelmes lenne egy-egy bukkanónál ott hátul a kemény felületen ücsörögni. A talicska még mindig jobb, de a legjobb az, ha egyáltalán nem kell cipelnem őt, hanem mondjuk túléli az utat New Yorkig, egy kis gyakorlás azért neki se árt, talán még azt is bevállalom, hogy időnként futok vele, mármint én persze átlagos tempóban, csak hogy meglegyen az állóképessége.
- Mivel te vagy kívül... én védve vagyok. - vigyorodom el, és még egy picit megrezegtetem az ujjaimat, de végül nem támadok újra. Tényleg nem akarom, hogy leesen az ágyról, vagy valami. Az azért nem kellemes, túl magasan vagyunk, a végén még ráesne valami épp belépő szobatársára és akkor már egyből dupla baj van, én meg azt végképp nem szeretném. Kicsit talán csak akkor komolyodom el, amikor a bátyám kerül szóba, de nem akarom most erre gondolni. Tudom, hogy balhé lesz, de elég lesz azzal holnap foglalkoznom igaz? Ezért van, hogy a szavaira csak megrázom a fejemet.
- Nem kell, megoldom. Az én bátyám és én döntöttem úgy, hogy itt maradok, szóval nem neked kell elvinni a balhét. Egyébként is... majd elfogadja valahogy. - nekem ez jó este volt, tudom, hogy nem a legjobb módon oldottam meg, de tudom, hogy ha telefonálok neki, akkor ide jön értem és azt sem akartam. Egyszerűen csak ezzel most nem foglalkozom és kész, mert most vele akarok foglalkozni. Így is izgulok épp eléggé az este miatt, ki tudja, hogy végül mennyire fog majd rám feküdni, vagy én rá, vagy kinek hova keveredik majd a keze, meg egyéb részei alvás közben. Pont elég ezen agyalni, nem kell még a holnaptól is rettegnem.
- Érted bármit, akár még az ülősztrájk is jöhet. - mosolygok bele a pusziba, amit a számra nyom és persze automatikusan jön a viszonzás is. Azért még így is fenemód a torkomban dobog a szívem, amikor közelebb fészkelődik és átölel, még ha nem is jön annyira közel, ami már talán zavarba ejtő lenne. Azt hiszem azért kelleni fog majd egy kis idő, mire eljutok majd az alvásig. Ez most olyasmi, ami... hát az ember szokatlan helyzetben azért nem alszik el olyan könnyen igaz? - Jó éjt! - automatikus, hogy lehalkítom a hangomat, ha már az alvás rész jön, miközben rásimítom szépen a kezemet az övére, amivel átölelt. Nem a holnapra most tényleg nem gondolok, nem érné meg elrontani ezt a napot.

//Én is köszönöm a játékot, remeg volt! ^^//

Tárgy: Re: 3-as szoba Pént. 3 Okt. - 18:24

Faye & Logan

I need you more than I can take.

-Oké, nyertél -fogadtam el a vereségemet tettetett szomorú képpel, végül csak megengedtem magamnak egy mosolyt. Egyébként egyáltalán nem zavart, hogy ezt a menetet most ő vitte. Úgy is lesz még olyan téma, ami mellettem áll, fölösleges ilyenek miatt szarul éreznem magam, úgy is csak hülyéskedés volt az egész. -A hajhúzogatást viszont lehet ki fogom próbálni -villantottam rá egy gonosz vigyort még a fenyegetőzés előtt. Utána viszont bűnbánó képpel néztem rá, ami természetesen csak a színészkedés része volt. Egyáltalán nem éreztem magam veszélybe, ha nagyon akarnék elvileg megszökhetnék a képességemmel, csak miközben csikiznek nehéz koncentrálni. Annyira egyébként nem lehet csikizéssel a sírba kergetni, maximum a fejfámig. De a legérzékenyebb pontomat úgysem találná meg, plusz nem is tudna ott körmözni. A talpamat senkinek sem engedem, a többi meg kibírható. -Kis terrorista -böktem oldalba mosolyogva, bár valahogy éreztem, hogy ezt nem fogja annyiban hagyni. Reménykedtem, hogy most az egyszer tévedek. Azért kicsit durva lenne ha itt nekem esne az emeletes ágy tetején, még a végén leesnék, miközben próbálnék menekülni. Mondjuk ez nálam nem jelentene akkora problémát mint nála, mert én sokkal gyorsabban gyógyulok, úgyhogy ha el is törne egy csontom, akkor max. 1 napig kéne szenvednem. Igaz az éjszakánk tönkremenne...
-Nagyon menő lennél a városban talicskával. De tényleg -finom irónia, mialatt muszáj volt nevetnem. Azért az tényleg elég hard lenne, ha talicskával jönne elém a belvárosba. A röhögéstől előbb beleesnék mint a fáradtságtól. Még elképzelni is bőven elég ezt... akkor mi lenne velem a valóságban? Beállna nálam a klinikai halál fulladás következtében. Á, ne, inkább ne hozzon talicskát ha szeretné, hogy életben maradjak.
A csipkedés miatt azonban komolyabbra vettem a figurát. -Na! Csak óvatosan... nehogy visszakapd -mondjuk én nem tudok úgy igazán csipkelődni, bökdösődésben jobb vagyok. Mondjuk tényleg nem tartottam jó ötletnek ezt az ágyon lerendezni, idefent, mert egyikünk még a végén levetné magát. Arra meg nincs garancia, hogy én lennék az. Majd visszakapja legközelebb... duplán.
-Figyelj, ha kell beszélek vele -jelentettem ki komolyan. -Ha meg akarna ölni, maximum elfutok -bólogattam egy vállvonás után. Azért bíztam benne, hogy a testvére nem egy karót nyelt féreg, akinek mániája mások boldogsága közé állni, máskülönben... igaziból nem akarnék vele összeveszni, de ha 70 alatt van az IQ-ja, akkor kénytelen leszek kicsit erélyesebben kiállni azért ami nekem jár. Nem arról van szó, hogy nem értek egyet a féltéssel de... nem ér rá akkor megkergetni ha tényleg elkövettem egy bűnt? Senkit sem lehet kalitkába zárva tartani, ahogy Fayet sem, ha sosem enged meg neki semmit akkor abszolút sikertelen lesz az életben. A családtagok azért vannak, hogy maximum tanácsot adjanak neked, de nem azért, hogy irányítsanak. Van különbség.
-Hát ez aranyos -mosolyogtam az ülősztrájk hallatán, majd nyomtam egy puszit a szájára. Utána megvártam, míg legalább elkezd helyezkedni, merthogy ugye megkértem rá, hogy forduljon meg. Azért így mégis jobban elférünk, meg amúgy is az oldalamon szoktam aludni. Vagy a hasamon, attól függ... ahogy ráesek az ágyra.
-Igen, azt terveztem -válaszoltam a kérdésre, amit a hangszínéből ítélve nem azért tett fel, mert nem szeretné a dolgot. Reménykedtem benne, hogy most viszont nem tévedek. Eleve nem is tudnék úgy aludni, hogy ne rakjam magam elé a kezem támaszként. Maximum ha csak félig fordulok oldalra, de az úgy nem az igazi.
Amint elhelyezkedett, legelőször is a haját pakoltam előre, hogy ne legeljem le az éjszaka kellős közepén. Másodszor a homlokát megpusziltam és feljebb kúsztam az előbb említett okok miatt, hogy ne legyen egy szinten a fejünk. Csak utána raktam át a kezemet az oldalán , teljesen viszont nem tolattam belé, mert abból a helyzetből lehet, hogy én sem jönnék ki beégés nélkül... bár egyébként is vannak olyan napszakok, amikor ez fokozottan veszélyeztet több tényező miatt.
-Jó éjt! -mondtam, miután sikerült rendesen elhelyezkednem. Becsuktam a szememet, hogy a nap nem épp kevés történése után végre pihenhessek. Talán nem karatézom le alvás közben Fayet.

/Köszi a játékot! Élveztem (:/

▲ Egy kekszet is átutalok <3 ▲ music ▲ 629 ▲ made by ▲

Tárgy: Re: 3-as szoba Csüt. 2 Okt. - 21:43

Logan & Faye

♪ 2 become 1 ♪
Biztos vagyok benne, hogy lehetne őt ösztönözni, bár azért én nem vagyok olyan lány, aki ilyen piszkos módszerekhez folyamodok, még ha amúgy élvezné is a dolgot. Nem arról van szó, hogy egyáltalán ne akarnám, főleg egy ilyen csók után, de azért nem lennék soha sem az a típusú lány, aki a szexet valamiféle fegyverként használja a pasija ellen, mert ez szerintem... állatira nem fair dolog. Mondjuk eleve gáz, ha valakit mindenáron ösztönözni kell, de ez már ugye más téma.
- A szép kislányoknak tudod fel szokták húzni, úgyhogy persze. - egészen komolyan mondom, de aztán persze nem sok kell, hogy elnevessem magam. - Nekem inkább a hajamat húzkodták úgy tudom, bár nem sokra emlékszem már rá. - na igen az ovi nehéz hely, én meg a vörös hajammal és a szeplőimmel, mindig is afféle élő céltábla voltam, a fiúk inkább a hajamat húzkodták, hogy mitől van ilyen a fura színe és nem a szoknyámat húzkodták fel. Egyébként is én nem vagyok olyan, hogy mutogassam magamat másoknak ellentétben ezek szerint egyesekkel, akik már ovis korukban is ilyesmit művelnek. - Ne kard, hogy kipróbáljam csikis vagy-e! Ahhoz itt túl kicsi a hely. - kicsit megrezegtetem felé az ujjaimat, de nem vagyok olyan gonosz. Az előbb is nagyon hátraugrott, szóval eléggé esélyes, hogy nem kicsit csikis és a végén még leesne nekem az ágyról, amit pedig nem igazán szeretnék végignézni, főleg nem, ha én okozom. Egyszer úgyis kihúzza annyira nálam a gyufát, hogy megtámadjam ilyen galád módon, amíg el nem szalad, de... ezt nem ilyen magasságban fogom megtenni, annyira azért nem vagyok galád típus.
Még jó, hogy nem nyúlt be a pólóm alá, azért most az is felettébb szokatlan nekem, hogy a hasamon pihen a keze. Nem is tudom, talán ez mindenkinél ilyen, minden egyes új helyzet azért kellően izgulásra készteti az embert, engem legalábbis mindenképpen, de majd szépen fokozatosan megszokom és egy idő után már gondolom semmilyen érintés sem lesz egy kicsit sem fura, vagy zavaró, legalábbis ez lenne a normális.
- Majd beszerezek valami talicskát, vagy ilyesmi, hátha az segít. - nevetem el magam. Szóval még cipelnem is kellene, ha lefut New Yorkig. Azért remélem annyira nem purcan ki. - Egyébként is, csak egy kicsit edzeni kell. - ugratom ám, és csak éppen hogy egy picit csípek bele a derekába. Most nem tud elmenekülni, szóval elég nagy helyzeti előnyöm van. De azért nem annyira, hogy megugorjon tőle, csak mértékkel. - Igazából nem tudom biztosra, mert Aaron azt mondta, hogy a napokban megyünk, de pontosan nem tudom melyik nap és ezek után... az se lepne meg, ha az első vonattal visszaráncigálna New Yorkba. - egy pillanatra elhúzom a számat, de aztán lecsukom a szemem és egyszerűen megpróbálom kiűzni a fejemből a kellemetlen gondolatokat. Nem akarok most ezzel foglalkozni, nem érdekel mi lesz holnap, most csak a most számít. - De azért talán még maradunk, majd maximum ülősztrájkba kezdek. - vonom meg aztán a vállam. Aztán csak kissé meglepetten pislogok rá, mert először nem is értem hová forduljak, a hasamra vajon? De aztán sikerül értelmezni, szóval oldalra, hogy...
- Átölelsz ugye? - igen kissé zavartan harapom be az alsó ajkamat, de végül szépen helyezkedem, hogy oldalt kerüljek neki háttal. Fene tudja, hogy mennyire jön közel, de azért gondolom még nem annyira, hogy mindent... érezni lehessen. Azt hiszem azért az egy kicsit most még zavarba ejtő lenne.

Tárgy: Re: 3-as szoba Szer. 1 Okt. - 21:09

Faye & Logan

I need you more than I can take.

Hogy lehet-e ösztönözni valamivel? Igaziból vannak dolgok, amikért szívesen mozdulnék, nem is kell messzire menni, itt van a pizza. Ha az éhség mardosná a gyomromat, akkor sok mindent megtennék egy szeletért is például. De azért tudnék mondani olyan dolgokat is, ami szerintem mindegyik embert arra késztetné, hogy felkeljen az ágyból... még ha a kaja nem is. Csak ebbe most nem kéne belemenni részletesen, mert szerintem amúgy is magától értetődő, plusz korhatáros. Tényleg nem vagyok egy kanos pincsi, de azért álszent sem... és kizárólag a szabályosan játszok, nem esztelenül és féktelenül.
-Aha. Neked is felhúzták, mi? -komolyan, erre már nem tudtam jobb visszavágást, már ha ezt lehet annak nevezni. Próbálkoztam, de hát ez is olyan mint fingás... ha nagyon erőlködsz, akkor sógorostul jön. -Még a végén kiderül, hogy tapasztaltabb vagy, mint amilyennek beállítottad magad -vigyorogtam, pofátlanul húzogatva a szemöldököm. Természetesen nem gondoltam komolyan, de ha már ő is átment általánosított vérszívásba, akkor én is megtehetem. Bár belőle nehezebb kinézni, hogy tapasztalt lenne, mint belőlem a szoknyahúzogatást. Egyébként nem emlékszem csináltam-e ilyent kiskoromban. Szerintem inkább az a típus voltam, aki szép nyugodtan kivárta, amikor a természet segít rajta és a szél felröpíti a kislányok szoknyáját. Az viszont rémlik, hogy volt egy ovis szerelmem és egyszer megmutattuk egymásnak... na jó, nem is egyszer. Ejj, de sötét múltam van! Érdekes lenne találkozni azzal a kislánnyal, sajnos a nevére már nem emlékszek teljesen. Talán Felicity? Igen, biztos, hogy Felicity. Mostanra már biztos szépen kikupálódott, talán még pasija is van... persze nem startolnék rá! Ilyen könnyen azért nem dobom el magamtól, azt, amit megszereztem, vagy akit megszereztem. Faye tökéletesen megfelel, bár azt korai lenne kijelenteni, hogy komolyabb szálak fűznek hozzá, de határozottan szimpatikus, máskülönben nem támadtam le volna az ágyban...
Miután sikeresen leállítottam magam és még véletlen SEM nyúltam be a pólója alá, legalább mint aki jól végezte a dolgát továbbra is könyököltem mellette. A szabad kezemet viszont a hasán pihentettem, hagytam, hogy a tüdeje tágulásával együtt emelkedjen.
-Hát, fogjuk rá -mosolyogtam szélesen a puszi után. -De te fogsz fellapátolni, ha szétesek. Ha pedig egyben maradok, akkor nem kizárt, hogy cipelned kell -poénkodtam el a dolgot szokás szerint. Mondjuk lehet tényleg el is bírna, legalábbis ha a hátára felemel egy második személy. Annyira nem vagyok nehéz, kiskoromban elég sovány voltam és ez sajnos nem sokat változott. Izom formájában kéne egy kicsit magamra pakolnom.
-Miért holnap ott leszel? Én Salemben gondoltam visszafelé. Persze nekem mindegy -vontam vállat. Az egyetlen rossz New Yorkban, ha ott még duplán lefáradok, akkor még van visszaút. Itt a birtok közelében reményeim szerint már nem kéne eltemetni. Egyébként secko jedno.
Miközben vártam a válaszra, odahajoltam a villanyt lekapcsolni, majd az oldalamra feküdtem. -Fordulj meg -egyértelmű, hogy csak így lehet normálisan elférni az ágyon. Azt meg nem szeretném, ha az arca lenne felém, mert idegesít ha rám fújják a levegőt, plusz gondolom Faye sem szeretné ha „rálihegnék”, mint egy kutya.

▲ music ▲ 476 ▲ made by ▲

Tárgy: Re: 3-as szoba Szer. 1 Okt. - 14:25

Logan & Faye

♪ The boy is mine ♪
- De azért biztosan téged is lehet ösztönözni valamivel, ha épp beüt a lustaság. - szelídül végül csak széles mosollyá a nevetésem. Emlékszem még a mostohaanyám mondott nekem ezt-azt. Amikor elkezdődött a suli, amikor még nagyon el voltam veszve, amikor még ennél is bizonytalanabb voltam, hiszen sok minden volt új, a környezet, a suli... a srácok. Mindig azt mondta, hogy sose feledjem, hogy talán mi vagyunk a gyengébb nem, de attól még a mi kezünkben van az irányítás joga, ha tudjuk hogyan kell élni vele, mert a férfiakra egyáltalán nem nehéz hatni. Ha el akarsz érni náluk valamit, akkor csak a módjával kell tisztában lenned és ennyi. Mi nők macerásabbak vagyunk meggyőzés terén. Úgyhogy biztos vagyok benne, hogy azért Logant is lehetne ösztönözni. Persze én még azért ebben nem vagyok annyira profi, de épp ideje, hogy elkezdjek fejlődni igaz?
- Ki tudja! Az oviban a fiúk is folyton felhúzzák a lányok szoknyáját, nem biztos, hogy ezt olyan könnyen ki lehet nőni. - nevetek, már sokadik alkalommal. Tudom én, hogy nem tenne ilyet, nem hozna direkt kellemetlen helyzetbe, főleg hogy olyan jól alakul minden és majd szép ütemben el fog jönni annak is az ideje, amikor majd felhúzhatja a szoknyámat, vagy én magam teszem meg ezt. Ezek után komolyan nem gondolhatja, hogy ne szeretnék vele lenni, hiszen azóta, hogy ideértem folyton csak a széles mosoly ül az arcomon, amit maximum időnként egy kis nevetés szakít meg. Jól érzem magam, eszem ágában sem lett volna hazamenni taxival, vagy akármivel. Egyszerűen most az sem érdekel, hogy a bátyám ki lesz akadva reggel. Hát... legyen, de ezt a napot, ezt az estét már azzal nem veheti el tőlem. Maximum majd az lesz a nehéz feladat, hogy meggyőzzem róla, hogy nem Logan hibája volt, és hogy ne őt utálja e miatt, de majd... valahogy megoldom. Nem tilthat el tőlem, végül is nem az apám.
Amikor aztán a hosszú csók után a nyakam mellé ejti a fejemet nem bírom megállni, hogy ne mosolyogjak, lassan már tényleg megállás nélkül ez megy. Sejtem azért, hogy nem lehet neki ez egyszerű megállni ennyinél, amikor itt vagyunk egy ágyban, és ő felettem magasodik és őszintén... nekem sem egyszerű, de ez a hely és az idő sem alkalmas többre és igazából én sem tudom, hogy mire hogyan reagálnék. Az egy dolog, hogy a gondolatai között mindenki sokkal bátrabb, mint a valóságban, de attól még egyáltalán nem biztos, hogy éles helyzetben nem ijednék be, ha benyúlna a pólóm... jelen esetben az ő pólója alá, ami rajtam van.
- Szóval tényleg van olyasmi, amivel ösztönözni lehet. - puszilok még oda a szájára egy rövidet. Szeretném én, hogy sikerüljön neki ez a dolog, hiszen New York messze van, a nyaralóban pedig nem maradunk örökre Aaronnal és én akkor is szeretnék vele találkozni, nem csak nagy ritkán, amikor össze tudjuk egyeztetni. - Mármint New Yorkban? Szívesen megmutatnám neked a kedvenc helyeimet, vagy... akár kezdetben csak egyet, ha nagyon ki lennél purcanva. - tényleg jó lenne egy igazi randi, hiszen eddig még csak arra volt példa, hogy egyszerűen összefutottunk, kétszer, no meg ez a mostani látogatás, de jó lenne olyan igazi kis szerelmes andalgás is alkalomadatán.

Tárgy: Re: 3-as szoba Kedd 30 Szept. - 6:51

Faye & Logan

I need you more than I can take.

-Na, annyira azért nem vagyok feledékeny -vigyorogtam. -Inkább kórosan lusta -közöltem vele a tényt ilyen humoros formában. Legalább megint sikerült megnevettetnem és azt imádom, ha látom a vigyort az arcán. Ezerszer jobb mint a csalódottság, harag és a könnyek, de hát van akit az utóbbi „éltet”. Az, hogy lusta vagyok még mindig könnyebben meg lehet szokni szerintem, mert ezen lehet segíteni, motivációt adni. De a bunkóság menthetetlen.
-Ezt most körülbelül úgy mondtad, mintha én lesben álltam volna a lábadnál, azt figyelve, hogy mikor libben fel a szoknyád -nevettem egyet jóízűen. Nem vádolás, tudom, hogy ez valami női ösztön, hogy teljesen ki vannak akadva ha esetleg látszik a bugyi a szoknya alól. Pedig az is csak annyit takar mint a bikini. Hát ha megkér akkor mondjuk én simán elfordulok, nem azon múlott volna, hanem azért mégis milyen már egy emeletes ágy tetején... így is le kell húznom a fejem, máskülönben lefejelném a plafont. De egyébként szívesen hozzátettem volna még így megnyugtatásként, hogy ha akarnék, akkor nagyon sok szemtelenséget csinálhatnék bármelyik lánnyal aki szembejön velem, következmények nélkül (de nem teszem). Például akár a gatyájukat is lehúzhatnám, mire észreveszik addigra én már ütőtávolságon kívülre kerülök. Szóval igen... sok lehetőség van ebben a képességben amit kihasználhatnék ha egy gyíkarc lennék. De nem teszem mert nem is tudom... nem így kell belopni magamat mások szívébe? Ha olyanokat csinálnék, amit az előbb mondtam, akkor nagy valószínűséggel még akkor is puskával kergetnének, ha simán sétálni szeretnék a folyosón.
Faye mondata után automatikusan mosolyogtam. Igen azt is határozottan jó hallani, hogy szeret velem lenni. Ilyen, amikor beérik a munkám gyümölcse. Azt meg még jobb érezni, ahogy a két kezét felcsúsztatja a tarkómon keresztül a hajamba csók közben. Ez a helyzet alapesetben eléggé feltüzelne és igen, most is érzem magam körül a szikrákat, de nem szeretek kockáztatni, ha nagy a tét. Inkább parancsolok magamnak, minthogy erőszakosan neki kéne visszalöknie a helyemre. Még nem tudhatom biztosan, hogy meddig mehetnék el nála, plusz az már amúgy is kínzás lenne neki jó értelemben. Úgyhogy inkább csak lazán a nyaka mellé „ejtettem” a fejemet, miközben azon voltam, hogy elnyomjam magamban a legmélyebbről előtörő ösztöneimet.
-Holnap mindenképp kipróbálom a New York-i utat -jelentettem ki magabiztosan. -Ha túlélem, akkor akár találkozhatnánk is később -emeltem fel a búrámat és immár ránéztem, egyenesen a szemeibe. Már tényleg jó lenne valami normális helyre elvinni randizni, mert mostanában ez nem nagyon akart összejönni. Pedig biztos vágyna valami átlagosra.

▲ music ▲ 399 ▲ made by ▲

Tárgy: Re: 3-as szoba Hétf. 29 Szept. - 21:56

Logan & Faye

♪ Together again ♪
- Hát hazudnék én neked? Tényleg tetszik. - hogy biztosan el is higgye még nyomok egy csókot az ajkaira, csak aztán indulok el vissza a szobába. Tényleg tetszik nekem így. Soha sem voltam kifejezetten oda a nagydarab pasikért, meg a kigyúrtakért. Ő pont így jó, ahogy van, pont ettől lesz ő... ő, nem kell, hogy másmilyen legyen. Egyébként is, lehet hogy ha sokkal izmosabb lenne, akkor jobban hajtanának rá a lányok és mondjuk e miatt más lenne a jelleme is. Az emberen nagyon sokat formál a környezete és az, hogy mások hogyan viszonyulnak hozzá. Aki népszerű, általában beképzelt is, inkább legyen kisebb a karja, mint hogy undok legyen és csak kihasználjon másokat, nem szeretem ezt a típust, tőlük óv a bátyám is. Még Logantől is félt, pedig esetében aztán egyáltalán nincs oka erre, na nem azért, mert ne lenne jó pasi, szó sincs róla, de ő inkább az az édesen helyes és szórakoztató típus, és nekem pont e miatt tetszik.
- Akkor majd nagyon figyelek, nehogy most meg, mire visszatérek elfelejtsd, hogy itt vagyok és lemenj meginni egy narancslevet a konyhába. - nevetem el magam. Hát kérem szépen, hogyan lehet útközben elfelejteni ,hogy mit is akart és inkább aludni helyette? Tényleg csak az lehet a magyarázat, hogy szimplán nem volt kedve, de nincs ezzel gond, meg tudom oldani az ő fogkeféjével is az életemet, nem halok bele most az egyszer a dologba. Rendszert pedig úgyse csinálunk belőle. Amúgy se hiszem, hogy értékelnék, ha folyton szállóvendégeket fogadna Logan.
- Mondjuk ez logikus, elég macerás lett volna felmászni az előbb a pizzával, főleg hogy szoknyában voltam. - mert a magassarkú nem gond, az le lehet dobni, de nem volt olyan hosszú a szoknyám, hogy csak úgy felmásszak az emeletre. Annyira nem vagyok bátor, hogy esélyt adjak bárkinek is, hogy kukucskáljon. Épp ezért vagyok kissé frászban akkor is, amikor felmászom. Tudom, arról volt szó, hogy nem izgulok, de azért egy kicsit mégis. Végül azért persze rászánom magam, hiszen nem várhatok az ágy végében hajnalig. Nem tehetek róla, de egyszerűen csak belemosolygok a csókjába az elején. Nekem megengedne, mindent. Azért nem akarom lerúgni az ágyról véletlenül, annyira nem vagyok ijedős, hogy ha rám fekszik, akkor annyira beparázzak, hogy mindenkit felébresztve rúgjam le magamról... remélem legalábbis. Talán e miatt van, hogy nem akadok fenn az elején azon a tényen, hogy a hátamon kötök ki végül, miközben ő felettem könyököl és így csókol meg. Azért ez jóval intimebb helyzetnek számít, mint ami az udvaron volt és már abba is sikerült kissé belepirulnom. De most túlságosan leköt, ami történik, valahogy nincs időm rá. Csak akkor eszmélek, amikor megszólal, de nem húzódik túl messze szerencsére. - Szeretek veled lenni. Ha nem így lenne... most egy taxiban ülnék visszafelé a városba. - de én itt vagyok, dacolva a bátyám haragjával, mert igenis szeretek vele lenni és túlságosan jól érzem magam ahhoz, hogy ezt ne élvezzem ki, hiába lesz majd meg a következménye. Inkább csak visszahúzom magamhoz, ösztönösen cselekedve, csúsztatva a kezemet a tarkójára, majd feljebb a hajába. Amúgy is alvás jön majd, már nem gond, ha mondjuk kissé összeborzolom belefeledkezve egy hosszú csókba igaz?

Tárgy: Re: 3-as szoba Hétf. 29 Szept. - 8:39

Faye & Logan

I need you more than I can take.

-Tényleg tetszik? -kérdeztem kicsit komolyabbra véve a figurát. Hát azért jólesett, hogy ezt mondta, mert nem tartom magam olyan típusnak aki főként a külsejével hódít. Nem mondom, hogy teljesen önbizalom hiányos vagyok, de azért nem is vagyok magammal megelégedve száz százalékosan. De hát ki az aki sosem talált magán hibákat? Egyikünk sem tökéletes, de a tökéletesség amúgy is mindenkinek mást jelentene. A lényeg szerintem azon van, hogy elfogadjuk a másikat úgy, ahogy van. Én sem bántásból hoztam fel, hogy Faye alapvetően vékonyabb nálam, mert azért az elég durva lenne, ha izmosabb lenne nálam... az már úgy egyáltalán nem szexi. A testépítő nőket sem fogom soha megérteni. Sőt, igaziból a férfiakat se. Amit ők csinálnak az már enyhén kifejezve is túlzás. Ha lenne lehetőségem, hogy olyan izmaim legyenek, amilyenek nekik vannak, akkor inkább meghagynám magam ilyennek, mint amilyen most vagyok. Van egy bizonyos szint, ameddig még mindkét nemnél jól néz ki az edzettség, de azon túl már taszító.
-Persze, hogy véletlenül. Le akartam menni, de aztán a folyosón ajtót tévesztettem, bementem a szobámba és nem vettem észre, ahogy felmászok az ágy tetejére, ahol végül kiterültem -magyaráztam lelkesen, teljesen hitelesen ezt a hülyeséget. Félig mondjuk így is történt, annyi különbséggel, hogy éppen a konyháról jöttem visszafele és félúton meggondoltam magam. Mondom nem fogok én itt lefutkosni fogkeféért, ráér az egy hét múlva is.... vagy egy hónap múlva. De egy fél év se gáz, bírja még a régi. Előbb-utóbb csak le kell mennem a városba teljesen más okból kifolyólag, akkor majd beugrok az egyik boltba is. Ilyen, ha az embert rabságban tartja a lustaság. Nem tehetek róla, világ életemben ilyen voltam, ha lehetett akkor a benti programot választottam és gyakran lazsáltam tesin. Mondjuk ez a mai napig nem változott, annyi a különbség, hogy most már csak kéthetente kell kibírnom egy tesit. Azon is noszogatni kell, hogy valamit csináljak... hogy megmozduljak egyáltalán. Régebben a kondit is maximum egy hónapig bírtam, utána feladtam és inkább ettem egy pizzát.
-Aha, csak ha vendégeket hozok akkor mindig az alsón ülök velük -magyaráztam, amint visszaért Faye a fogmosás után. Azért azt nem várhattam el tőle sem, hogy másszon fel az emeletre, csak azért mert ott az ágyam. Engem sem bántana, ha az egyik lenti lenne az enyém és a szobatársam ott üldögélne. Ha nem forgatja fel az egészet, akkor szerintem nem gáz. Mi pedig nem csináltunk ilyesmit a leányzóval.
A külső deszka felé húzódtam, amint mászott fel Faye, majd a kérdésre az üres térfélre mutattam. Én azt mondom inkább én essek le az éjszaka közepén, mert jobban bírja a testem. Meg mivel hozzá vagyok szokva, hogy fent alszok, talán nem is mászok át az oldalsó deszkán. Talán. -El hát. Oldalra fordulunk és ennyi -vontam vállat, majd amint idemászott mellém, felkönyököltem és ráhúztam a takarót. -De ha lelöksz magadról, mert rád mászok, akkor sem sértődök meg. Neked megengedem -mosolyogtam. -Mindent -hajoltam oda hozzá egy csókra és közben a hátára döntöttem, hogy fölötte lehessek. -Mondd, hogy szeretsz velem lenni -suttogtam az ajkaira.

▲ music ▲ 492 ▲ made by ▲

Tárgy: Re: 3-as szoba Vas. 28 Szept. - 20:57

Logan & Faye

♪ Let's just fall in love again ♪
- Ezt most akkor kihívásnak veszem! Véged Logan! - vigyorodom el. Oh, ezek után tuti biztos, hogy nem ússza meg, hogy valamikor meg ne támadjam. Ennyire nem lehet senki sem magabiztos, egyszerűen nem engedhetem, csak úgy mindenki miatt... ez már szinte az emberiség elleni bűn, és kész! Amúgy is egyszer már sikerült oldalba böknöm, hát miért ne sikerülhetne még egyszer is nem? Szerintem simán menni fog, ha igazán akarom, szóval úgy sem ússza meg. Már csak ha ott leszünk egy ágyban, hiába fut gyorsan, repülni nem tud és csak nem veti át magát az emeletes ágy korlátján, hogy leessen csak azért, nehogy megcsiklandozzam, ha épp ahhoz van kedvem. Az más téma, hogy jó eséllyel épp eléggé zavarban leszek majd ahhoz, hogy ez igazán ne merüljön fel bennem komolyabban, de majd meglátjuk, előre semmit sem lehet tudni nem igaz?
- Nekem így összemenve is tetszik. - mosolyodom el, amikor újra találkozunk a fürdő kijáratánál. Nem zavar engem, hogy ő nem egy hű de izmos valaki, sose voltak senkivel szemben sem ilyen elvárásaim. Amúgy meg úgy gondolom, hogy ő se örülne neki, ha ennél sokkal vaskosabb lenne a karom. Lehet, hogy lóg rajtam a ruhája, de ez az alvásnál nem sokat számít, és amúgy se voltam soha egy kifejezetten nagy evő. Már az is nagy dolog volt, hogy most megettem azt a két szelet pizzát! Jó eséllyel azért lehetett, mert régen ettem és éhes voltam, de általában nem vagyok az, aki olyan hű de kiadós ebédeket szokott elfogyasztani. Inkább a csipegetős alkat vagyok, aki gyakran eszik, de keveset és ennek hála ez nem is nagyon látszik meg szerencsére az alakomon. Jó talán vannak pontok, ahol lehetnék egy kicsivel... teltebb, de ez még változhat majd idővel nem? Még azért nem vagyok tökéletesen erőm teljében szerintem, és ha az ember oda figyel magára, akkor tud egy kicsit mondjuk arra a részére pluszt felszedni, ami mondjuk másoknak is jobban tetszik, a fiúknak... Logannek.
- Szóval véletlenül aludtál el helyette? - nem tudom megállni, hogy ne vigyorogjak végig a folyosón menet, ahogy visszatérek a szobájába. Azt azért már észrevettem, hogy lustább típus, legalábbis ha jól sejtem, nem az, aki szeret össze-vissza rohangálni, de persze nem lehetek benne biztos, lehet hogy csak húzós estéje volt mondjuk és annyira el volt fáradva, hogy végül kihagyta azt, hogy lemásszon a boltba, amúgy sincs olyan közel a város, bár neki... na mindegy. Nem boncolgatom a dolgot, inkább megvárom szépen, amíg visszatér, amire szerencsére nem is kell sokat várni.
Picit azért persze meglep, hogy ennyire hiányosan van öltözve, de tényleg nem várhattam el tőle azt, hogy jobban felöltözzön, mégis csak aludni fog és azt nem jó kényelmetlenül tenni. Nekem sem minden vágyam a nadrág még pluszban, de nem vagyok még annyira bátor, hogy csak úgy szimplán bugyiban maradjak. Mindenesetre a gyors fogmosás után nem sokkal vissza is térek. Nem csinálok semmi gonoszat a fogkeféjével, egyszerűen csak szépen jól kimosom, így azért annyira nem vészes a dolog. Jó azért egy kicsit sikerül meglepődnöm a tényen, hogy a felső ágyon fekszik.
- Oh, szóval... az az ágyad. - mert hát na ezt nem tudtam, meg voltam valamiért győződve róla, hogy az az ágya, amin ültünk, de hát tévedni emberi dolog igaz? Azért egy pillanatra még elbizonytalanodom, de aztán végül szépen felmászom mellé, csak ott bizonytalanodok el újra. - Melyik oldal? - talán a fal mellett lenne jobb, mert nem szoktam emeletes ágyakhoz és elég kellemetlen lenne reggel azzal kelni, hogy simán kilépek oldalra és bumm. Az senkinek se tenne jót, ha egy lány sikítása lenne az első, amivel reggel szembesülnek. - Tényleg el fogunk férni? - lássuk be, nem túl nagy azért a hely, szóval... jó szorosan leszünk, az tuti. Végül azért ha már tudom melyik az oldalam, akkor bemászom mellé, féloldalt és első körben kissé felkönyökölve csak, mert végül is ahogy mondta nem kell azonnal aludnunk.

Tárgy: Re: 3-as szoba Vas. 28 Szept. - 0:21

Faye & Logan

I need you more than I can take.

-De nem fogsz tudni -vontam vállat meglepően nagy optimizmussal. Valójában ha nem veszem észre, hogy felém nyúl akkor nagyon könnyen meg tudna kínozni egy kis csikizéssel is. De én abban a hitben ringattam magam, hogy öt perc múlva már nem is fog rá emlékezni, hogy meg kell bosszulnia a bökdösődést. Vannak módszereim, amivel könnyen el tudnám terelni a figyelmét egy ilyen apróságról. Sőt, amennyire izgult, fogadni mertem volna, hogy ezekre sem lesz szükségem.
Faye fürdés előtti mondatára kihúztam magam, szélesen és elégedetten mosolyogva. Persze ennyire azért nem vagyok büszke a képességemre, mert van sokkal királyabb is ennél, de mint mondtam, igaziból nekem ez is jó. Amúgy sem tudnék mit csinálni, ezt kaptam, kész. Ha a fejre állva tiltakoznék ellene akkor is csak ez maradna. Egyébként meg elég széles körűen fel lehetne használni csak amilyen lusta vagyok, általában nem teszem meg. Például labdával is sokszor fejbe dobtak már, pedig lett volna lehetőségem akár elfutni is előle. De egyrészt még mindig nem tudom annyira irányítani a képességemet, hogy mindig bekapcsoljon, amikor kell. Másrészt nincs kedvem használni, csak ha nagyon muszáj. Múltkor is csak a véletlennek köszönhető, hogy sikerült megmentenem azt a kislányt, nem vagyok egy szuperhős alkat, meg nem is akarok az lenni. Pont ezért az X-Men csoportnak sem szeretnék feltétlen a tagja lenni, ha befejeződött a teljes kiképzésem, inkább kipróbálnám milyen kicsit átlagosabban élni. Merthogy jelenleg egyáltalán nem érzem magam átlagosnak egy mutáns iskolában. Szívesen vállalnék rendes munkát is, ha letudtam a végzős évemet, ugyanis eddig maximum csak nyáron jártam el.
Amint Faye kilépett a fürdő ajtón, szívesen meséltem volna neki az előbbi sztorit a szőke sráccal, de mivel a ruháját kérdezte ezért az elnapolás mellett döntöttem. -Hát, de most nézd meg ezt -fogtam meg a könyökénél a kezét vigyorogva és megmozgattam. -Meg ezt -feszítettem be a bicepszemet és úgy egy másodpercig sikerült elhinnem, hogy izmos vagyok. Utána kissé letörten magam mellé engedtem a kezemet. -Ez összement -jelentettem ki csak így simán. Persze ezt az egészet pusztán hülyéskedésből csináltam, de egyébként igen, nagyjából rávilágítottam a lényegre, hogy azért hiába vagyok a négy hetes kölyökgólya szintjén, ő a két hetes.
-Nincs. Be kell érned az enyémmel -bólogattam. -Pont tegnap akartam lemenni egyért, csak aztán véletlen aludtam helyette -bár szerintem nem fog meghalni attól, hogy az enyémet kell használnia. Hát Istenem, ott a forró víz, bár igaziból ennyi erőből ne is smároljunk mert azzal is csak ugyanennyi bacit juttatsz a másikba. Kivéve ha Faye-nek van egy olyan megrögzött, beteg szokása, hogy a fogkefét használat után a wc-be mártja. Reménykedjünk benne, hogy ez nem így van. Persze így is-úgy is lemosnám még azt a fogkefét, annyira meg nem vagyok kényes, hogy kiakadjak amiért egyszer Faye el merte kérni. Ha rendszeres lenne ez, akkor lehet szóba hoznám, hogy azért ne essünk túlzásokba, de egytől nem fogok meghalni... ha mégis, akkor van egy meghívója a temetésemre.
-Igen, elől hagyom -válaszoltam, még mielőtt eltűntem az ajtó mögött. És tényleg nem felejtettem el kirakni a mosdókagyló szélére a kefét. Igaz, hogy majdnem elraktam, de félúton eszembe jutott, hogy nem kéne.
A szobába visszaérve ugye ledobtam a helyére a felesleges szennyest, aztán figyeltem a lány arckifejezését a kérdésem után. Hát azért arra számítottam, hogy kicsit csodálkozni fog, amiért nem vittem túlzásba az öltözködni, de hát basszus nehogy már aludni téli kabátba menjek... épp az a lényege, hogy ahhoz nem kell jól kinézned, kiöltöznöd csak beesel az ágyba laza öltözetben és kész. -Oké, addig én felmászok az emeletre -bólintottam, azonban mielőtt megtettem volna, amit mondtam, eltüntettem a pizzás dobozt a szobatársam ágyáról (kukába dobtam) és azért kicsit meg is igazítottam a fekhelyét, nehogy ezzel legyen problémája, bár Harryt nem olyannak ismertem. Miután ezekkel végeztem, felmásztam a magaslatra és elterültem a takaró alatt. Hanyatt feküdve vártam, hogy megérkezzen Faye.

▲ music ▲ 618 ▲ made by ▲

Tárgy: Re: 3-as szoba Szomb. 27 Szept. - 20:49

Logan & Faye

♪ It matter to me ♪
- Héj nem ér kihasználni a képességed, hogy ne tudjak visszatámadni! Szóval, ha meg akarlak csikizni akkor más taktikát kell keresnem. - nevetek, újra, mert tényleg jól érzem magam. Épp ezért nem akarok hazamenni, se gyalog, se taxival, se máshogyan. Jó most itt, jó most itt vele, és ha itt töltöm az éjszakát, akkor így lesz. Nem lesz semmi baj, maximum nem alszom majd sokat idegességemben, de idővel így is úgyis elnyom az álom majd nem? Szóval nem hiszem, hogy nagyon aggódnom kellene. Aztán majd meglátjuk mennyire lesz kellemetlen. Végül is ő elég gyorsan helyet tud változtatni, ha bármi olyan történne, de mi történhet? Maximum rám fekszik, vagy én rá és ennyi, az még nem olyan durva, hiszen simultunk már össze, bár akkor rendes utcai ruhában, de... Na jó, azt hiszem nem kéne ezen agyalnom és főleg nem ennyit, mert az tuti, hogy nem hoz semmi jót most, nem fogja megkönnyíteni a dolgomat, meg az estére való elkészülést.
- Tényleg igyekszem, még ha nem is vagyok annyira gyors, mint egyesek. - komolyan szívesen oldalba bökném, csak úgy bosszúból, bár egyet már én is adtam neki, szóval igazából most vagyunk pont egálban, de mindegy is. A lényeg, hogy sietni fogok, amúgy sem vagyok az a típus, aki órákig engedi a vizet. Más mondjuk az, ha teszem azt beülök egy kád vízbe relaxálás céljából, de a zuhany alatt sosem láttam nagy élvezetet abban, hogy sokáig ácsorogjak. Arról persze fogalmam sincs, hogy odakint mi folyik, de biztos, hogy jól szórakoznék a kis műsoron, amit előad, hogy védje a fürdőt, ahol épp én vagyok bent. Bár azért azt hiszem kicsit meglep, hogy épp abban a pillanatban ér vissza, amikor megjelenek az ajtóban. Ebből sejthető, hogy lelépett, de végül nem tetszem szóvá, mert... nem lett végül semmi gond, úgyhogy nincs okom rá igaz? Inkább kérdezem meg, hogy milyen a rucim, bár persze tudom én, hogy nem a legtökéletesebb és az előző jobban állt, de mégis csak alvásról van szó, még hozzá sötétben, úgyhogy nem azt fogja lesni hogy festek. Annyira pedig még nem vagyok bátor, hogy szimplán csak a pólót vegyem fel, arról nem is beszélve, hogy van amúgy két szobatársa is, úgy pedig végképp kellemetlen lenne.
- Nem sikerült bedobni a kegyes hazugságot. - mosolyodom el. Tudom én, hogy nem ez lesz a díjnyertes viseletem, de nem is baj. Már majdnem indulnék is vissza a szobába, amikor eszembe jut még egy sarkalatos kérdés, a fogkefe, hiszen nem hoztam, nem számítottam rá, hogy mi itt alszom ugye. A válaszától viszont majdhogynem az államat kell a földről kapargatni. - Nem... én... nem úgy... gondoltam, hanem hogy van-e másik, pluszban, a tiéden kívül. - bár ebből kb. úgy sejtem, hogy nincs, mert ha lenne, akkor eleve nem is merül fel benne az, hogy a sajátját adja oda. Az tényleg olyan... hát nem is tudom, nem valami higiénikus dolog, de most mégis mit mondhatnék erre? Ha nincs más, akkor be kell érnem az övével, vagy marad a jó öreg ujjal megoldott technika, az viszont nem fogja elérni a kellő hatást és a pizza elég makacs tud lenni, szóval... - Hát végül is, ha neked nem gond, vagy... majd még meglátom, lehet hogy kitalálok mást, de akkor is fogat kellene mosnom. Akkor majd hagyd elől. - hogy megtaláljam, mert nem tudom, hogy melyik ugye az övé. Szóval irány vissza a szobába várakozni.
Azért talán egy picit sikerül meglepődnöm, amikor meglátom a tényt, hogy csak simán boxerben feszít. Nem arról van szó, egy rövidebb rövidnadrág se mutat ennél kevesebbet, csak épp... ebben az esetben maga a tény olyan... nem is tudom talán ijesztő, hogy tudom nincs alatta semmi más. - Ühüm, tökéletes! - azért mégis persze ez a válasz, nem várom el, hogy totál beöltözzön miattam, nem is lenne fair. - Akkor én még megmosom a fogam és megint csak sietek. - halvány mosoly. Nagyon remélem, hogy addig se toppan be senki, mert elég rendesen pirulnék, ha belejtene valaki épp akkor egy szál törölközőben, amikor én a fogamat mosom.

Tárgy: Re: 3-as szoba Pént. 26 Szept. - 19:59

Faye & Logan

I need you more than I can take.

-Igen? Miért is? Mert úgy gondolom sokan jönnének a pornómra? -böktem oldalba Fayet vigyorogva. Majd abban a másodpercben már legalább két méterre álltam tőle. Jól tudtam, hogy ezzel "kihúztam a gyufát" és inkább nem kockáztattam azzal, hogy ott maradjak mellette. Semmilyen értelemben sem szeretem ha böködnek, engem inkább ne böködjön senki. Az már kevésbé gáz, ha én csinálom ezt mindkét értelmében... egy lánnyal.
Egyébként szerintem valójában nem lenne sok nézője egy Logan-féle pornónak. Egyrészt mert én sem vagyok egy macsó, így még csak az sem lehetséges, hogy a női rajongótáborom berontana, mert olyan nem létezik. Egyáltalán nem tartom magam olyannak, aki túlzott népszerűségnek örvend, csak sok emberrel -vagy mutánssal- próbálok jófej lenni.
Faye válaszára forgattam a szememet. Azt mondjuk nem mondanám, hogy paranoiás, mert ha az lenne, akkor meg merem kockáztatni, hogy tőlem is félne és már itt sem lenne. Egyszerűen jól átlátta a dolgokat, eszébe jutott a legrosszabb eshetőség. Az mondjuk nekem sem imponálna, mert amiért egy kicsit is küzdöttem, azt szeretem kisajátítani. Jelenesetben őt. Azt meg végképp nem tűrném, ha más lesné meg fürdés közben. Itt akinek joga van őt pucéran nézegetni az max. én vagyok és nem más. Mondtam már, hogy elég féltékeny tudok lenni? Persze csak úgy a normális határokon belül, nem úgy mint a nők.
-Remélem, mert aztán ott fogok megöregedni -mosolyogtam a puszi után és szépen követtem kifelé. Az idő nagy részében a földön ülve, az ajtónak támaszkodva szobroztam, kb. mint egy rottweiler, aki őrzi a gazdáját. Végül vettem a fáradtságot és bevetve a képességemet, villámsebességgel kerestem magamnak egy kék boxert és egy szürke laza pólót, mert igazság szerint nincs pizsamám. Igazság szerint csak alsóban szoktam aludni, azonban most úgy döntöttem annyira azért nem nudizok, már ha lehet ezt annak hívni. A gatyán is gondolkoztam, aztán végül arra jutottam, hogy én vagyok otthon, ő a vendég, akinek most tűrnie kell. A takaró alatt amúgy sem látszik, hogy mi van rajtam alul.
Utoljára egy tiszta törülközőt is lekaptam és skeráztam vissza az ajtó elé. Abban a szent másodpercben érkezett meg egy srác, aki be szeretett volna menni. Kicsit sem kedvesen elálltam az útját. -Szeretnél bemenni? Tudod mit? Nem mész be -jelentettem ki határozottan, persze nem amolyan bunkó stílusban. Figyeltem a szőke reakcióját, szemmel láthatóan elég rendesen meglepődött azon, hogy ezt mondtam neki. Azonban még mielőtt bármit mondhatott volna, letettem a cuccomat a földre, melléálltam és úgy fogtam meg mindkét vállát. -Én szeretnék fürödni. Egyedül -magyaráztam neki, miközben elfordítottam az ajtótól. -Tegnap éjjel amúgy is esett sok esővíz. Keresel szépen egy patakot és megfürdesz benne. Tudod te ezzel mennyit segítesz a bolygónkon?! Hallgass rám haver, mindenki a te nevedet fogja harsogni -folytattam a gondolatmenetemet és elkísértem legalább a folyosó feléig, ahol már magától is tovább állt valamit motyogva az orra alatt. Valószínűleg teljesen őrültnek nézett, de legalább eltűnt. Mire visszaértem a fürdő ajtajához, addigra Faye már ott állt. Végigfuttattam rajta a tekintetemet mosolyogva. -Mint tehénen a gatya. De éjjelre tökéletes -hát, nem esett le róla, úgyhogy az már egy jó pont. Lehajoltam a földre dobott cuccaimért, majd már zártam is volna be magam mögött az ajtót, ha nem szól Faye. Egy 180 fokos fordulat után újra ránéztem. -Te. Az én. Fogkefémet. Szeretnéd. Használni? -kételkedő arckifejezést vettem fel. Állítólag nem túl higénikus a dolog, persze ha őt nem zavarja... -Egyébként oké, ha végeztem akkor visszajöhetsz érte -mivel a fürdőben tartom, ahogy minden más egyéb cuccomat, ami még kellhet. Szóval szépen bezártam az ajtót és elkezdtem a fürdési procedúrát. Mondjuk annyira nem tartott sokáig, a fogmosással együtt. A hajammal nem igazán törődtem, az frissen mosott, nem kell azt öt percenként bevizezni.
Visszavonultam a szobámba, immár pólóban és boxerben. A szennyest a tartóba gyömöszöltem, amit aztán újra letakartam. Majd a lány felé fordultam. -Így oké? -mutattam magamra.

▲ music ▲ 618 ▲ made by ▲

Tárgy: Re: 3-as szoba Pént. 26 Szept. - 16:06

Logan & Faye

♪ Smile ♪
Lazább lenni, szeretnék, mert nem jó az, ha az ember túlságosan gyakran komoly és folyton azon agyal, hogy minek mi lehet a következménye. Persze attól még a következmények ugyanúgy megmaradnak, ezen sajnos nem lehet változtatni, de nem akarok mindig félni tőlük. Aaron így is úgy is mérges lesz, és igazából joggal, de akkor sem jó az, ha mindig túlságosan rövid pórázon tart. Nem vagyok már az a tizennégy éves kislány, aki kiborult, mert meghaltak a szülei. Lassan tizennyolc leszek. Tudom, hogy ez még nem jelenti azt, hogy innentől már mindent tökéletesen csinálok majd egyedül is, de ennyi rugalmasság kell nekem. El kell követnem hibákat, hogy normális életem lehessen és ha Logan is egy hiba, akkor... az, nem érdekel, mert talán nem az, és ennek is meg kell adnom a lehetőségét. Lehet, hogy mesélhettem volna már róla a bátyámnak az első találkozás után is, de akkor még annak is kevés esélye, hogy bármikor újra látom, ezért nem is merült fel bennem, aztán pedig már csak úgy történtek az események, hogy segített lejutni a hegyről, hogy hazavitt és az a csók. Mégis mit kellett volna tennem? Engedélyt kérni, hogy lehetne? Nem akartam, mert ez így volt szép és én így akarok emlékezni rá, akkor is, ha aztán nem épp kis vitánk volt.
- Túl sokat képzelsz magadról. - képtelen vagyok abbahagyni a mosolygást. Ez az egyik, ami nagyon tetszik benne. Képes a szinte bármilyen helyzetet egyszerűen elviccelni, mintha semmiség lenne és ettől... semmiségnek is tűnik. Még akkor is, ha épp azon viccelődünk hányakat vonzana ide az, ha mi ketten... Egyszerűen az egész helyzet annyira abszurd, hogy e miatt tényleg vicces és mi lenne a legjobb a feszültség oldására, ha nem a nevetés? Egyébként pont e miatt tényleg úgy is érzem, hogy nem vagyok annyira ideges, mint amennyire lehetnék. Nem vagyok persze teljesen és tökéletesen nyugodt, de... azért nem olyan vészes a dolog. Talán azért valamennyire még ő is izgul, legalábbis ezzel nyugtatom magamat.
- Az azért nem véd meg mindentől. - mosolyodom el. Oké, hogy vannak válaszfalak, de kétlem, hogy ne lehetne elnézni mellettük, hogy azért lehet valaki annyira pofátlan, hogy ha szólok neki, hogy nem fiú vagyok, akkor is "véletlenül" nem hallja majd meg a hangomat. - Köszi! - egy puszit azért még nyomok az arcára. Most csak oda, nem kell mindig a szájára igaz? Lesz még abból is, főleg ha jól sejtem, akkor az egy ágyban alvást nehéz lesz úgy megoldani, hogy ne legyen alvás előtt pár alkalom, hogy egymás szájába mászunk szolidan, csak annyira, hogy ne zavarjunk vele lehetőség szerint másokat. - Jó lesz így, ha őrködsz, nem lesz gond és sietek becs' szó! - irány hát a cél, hogy nem sokára eltűnhessek az ajtó mögött. Talán negyed óra telik el, de még annyi sem biztos, mire végül visszatérek hozzá. Nem volt gond, nem rejtőzött bent senki sem, úgyhogy immár az ő cuccaiban kerülök elő. Nem mondom, hogy olyan, mintha rám öntötték volna, de azért most simán megteszi. Legalább jóval kevésbé látszik így a tény, hogy nincs rajtam melltartó, azt azért nem szoktam viselni az alváshoz, bár agyaltam rajta vagy egy percet, hogy visszavegyem-e. - Remekül áll igaz? - még körbe is fordulok, pedig azért az eredeti ruhámhoz képest ez nem épp az a lehengerlő stílus. Mindenesetre a cuccaimat magamhoz veszem és ha ő is bemegy, akkor visszaindulok a szobájába, csak egy pillanatra még megtorpanva, mielőtt becsukná maga mögött az ajtót. - Öhm... plusz fogkeféd is van? - az azért nem ártana, egyrészt úgy mégis csak higiénikusabb az alvás, másrészt reggel nem szívesen nyitnék úgy, hogy brutális a szájszagom, az eléggé illúzióromboló lenne. A válaszát még megvárom és csak aztán indulok el vissza a szobájába, hogy lepakoljam szépen elrendezve a ruháimat, és visszahuppanjak az ágyra, ahol előtte is ültünk.

Tárgy: Re: 3-as szoba Csüt. 25 Szept. - 19:11

Faye & Logan

I need you more than I can take.

-Pontosan! A számból vetted ki a szót -mosolyogtam rá, amikor befejezte a mondatomat. Persze nyilván amúgy is tudta magáról, hogy ő inkább a félénk kategória, szóval akkor is kitalálta volna miért lepett meg ennyire a válasza, ha nem kezdem el a mondatot. Egyébként meg semmi problémám nincs a stílusával, idővel talán még jobban feloldódik, de szerintem nem akkora nagy baj, ha eleinte félénkebb. Hát inkább ez legyen, mint egy... lotyó. Mert a legelsőn még lehet segíteni de az utolsón már nem. Sokan azt hiszik, hogy csak a külső számít, pedig ez egyáltalán nem így van. Van aki dögös, álomcsaj de az a megszólalásig szép kategória akit el lehetne nézegetni csak inkább maradjon kussba, mert nem bírok ki mellette egy percet sem másképp. Igaz egyéjszakás kalandhoz simán fel lehet szedni ezeket is, csak hosszútávra nem éri meg ha nem akar az ember idegi roncs lenni. Meg hát azért eleve akivel nem tudok két értelmes mondatot váltani az veszett ügy.
-Nem biztos, hogy jó ötlet lenne. Még a végén többen érkeznének a vártnál -vigyorogtam már inkább azon, ahogy ő nevetett. Imádom, hogy ilyen könnyen fel tudom vidítani még akkor is, ha előtte valami komolyabb témáról beszéltünk. Mert ugye az annak számít, hogy közölte velem, miszerint nem szeretne itt és most többet egy sima alvásnál. De én meg eleve nem is úgy terveztem az estémet, hogy meg fogom húzni. Nem feltétlen jó ötlet néhány találkozás után rögtön ágyba vinni a másikat, főleg akkor nem ha tényleg elég friss husi, tapasztalatlan. Van olyan aki gyökér és megtenné de azért szerintem aki legalább egy minimális szinten tiszteli a másikat az nem.
A válaszára visszamosolygok rá. Mindenki ezt mondja különben. Automatikusan rávágják, hogy "nyugodt vagyok". Még akkor is, ha egyébként annyira izgulnak, hogy ha wc lenne a közelben akkor úgy kéne őket lerángatni róla. Ezt még magamon is tapasztaltam sajnos... csuklóból rávágtam, hogy "semmi gond, nyugodt vagyok", de közben már lassan a gyomorgörcsig jutottam el. Faye szemében, arcán is látni lehetett, hogy még feszült a gondolat miatt, hogy itt kell éjszakáznia. Nem baj, maximum a kelleténél hosszabb ideig ragad majd a fürdőben feszültség enyhítésként...
-Vannak pofás válaszfalak és... oké őrködök az ajtónál -még ki sem mondta, hogy ezt szeretné de már sikerült kitalálnom nagyjából mire gondolhat. Egyébként megértettem az aggodalmát, engem is zavar, hogy ilyen balf@szul oldották meg a fürdőt. Mert én személy szerint kicsit sem vagyok kíváncsi a másik seggére egy másodperc erejéig SEM. Márpedig van olyan, aki úgy megy ki a zuhanyzóból, hogy törölközőt sem teker magára... egyáltalán nem zavartatja magát, hogy esetleg olyasvalaki van bent még rajta kívül, aki most látja először. Még ráadásként lazán előre is hajol, hadd vizsgáljam meg még jobban. Hatásos első benyomás... és legközelebb, mikor a folyosón látom, a segge villan be a lelki szemeim előtt. Nem azt mondom, hogy nem lehet kibírni, mert mondjuk a férfi wc-nél is lehet látni egy s mást, csak hát akkor is. Még az a minimális privát szférám is megszűnt létezni. Nem elég, hogy a szobámat is meg kell osztanom másokkal, a fürdőben sem lehetek egyedül. Egy idő után azért zavaró ám, ha sehol sem kapom meg a nyugalmat. Akkor meg rendszerint szívesen lehúznám magam a lefolyón, mikor pont egy köztudottan meleg sráccal kell egy helyiségben tusolnom. Engem így is zavar, ha idegenek bámulnak rám még törölközőstül is, nemhogy mikor egy homoszexuális néz meg magának.
-Persze a második emeleten ott van a lány fürdő is, de felesleges lenne annyit variálni -reménykedtem benne, hogy nem ötszázan fürdenek éppen, mert akkor az úgy elég gáz. Kinyitottam Faye-nek a szobaajtót, hogy menjen, majd követtem őt a folyosó végéig. Szépen bekiabáltam és mivel senki sem válaszolt ezért lazán benyitottam. Mindegyik kabin üres volt szerencsére, ezért senkit sem kellett kiküldenem onnan. -Itt kint megvárlak, de siess mert még én is el szeretnék ugrani zuhanyozni -jelentettem ki és akkor esett le, hogy nem hoztam magammal semmit sem, úgyhogy még lesz egy köröm...

▲ music ▲ 643 ▲ made by ▲

Tárgy: Re: 3-as szoba Csüt. 25 Szept. - 14:41

Logan & Faye

♪ Akarod-e mondd ♪
Tényleg nem gondolom róla, hogy direkt intézte volna el, hogy itt maradjak. Nem olyan srác, tényleg nem, és lehet, hogy naiv vagyok, de akkor sem gondolok róla ilyesmit. Eddig is figyelmes volt és sose ment túlságosan messzire és mindent csak óvatosan lép meg, akkor miért kéne azt gondolnom, hogy direkt intézte el, hogy itt maradjak? Amúgy sem feltétlenül azért tudna ágyba vinni, mert itt kell aludnom, szerintem nincs összefüggés, mert ha nem akarnám, akkor az akkor se sikerülne, és nem hiszem, hogy egy iskolában, ahol amúgy mások is vannak képes lenne... durvább fokozatra váltani, főleg hogy akadnak szobatársai is nem? Bár persze, ha eleve hazudott volna, akkor ebben is simán kamuzhatott, de akkor sem hiszem.
- Hanem mert meglepő, hogy ilyen... lazán kezeltem. - fejezem be szinte helyette a mondatot. Igen, teljesen igaza van, nem is veszem zokon, hogy így áll hozzám. Nem szoktam én ilyen bátor lenni, de most szeretnék és jó eséllyel talán a bátyámmal szemben is van bennem egy nagy adag akarat, azért is döntöttem e mellett. Egyébként is mi történhet abból, ha egy ágyon alszom egy sráccal, aki amúgy tök rendes? Nem hiszem, hogy akarattal csinálna olyasmit, ami zavarba hoz, maximum akaratlanul... Igen ez benne van a pakliban, de akaratlanul sem fog rám mászni, maximum feküdni, attól pedig majd igyekszem nem kifejezetten pánikba esni. Amúgy is már voltam hozzá épp elég közel, miben más, ha mindezt vízszintesnek tesszük, nem pedig álló, vagy ülő helyzetben?
De mégis úgy érzem, hogy azért jobb, ha tisztázzuk a dolgot inkább előre, mint utólag. Nem akarom, hogy ebből gond legyen. Én még azért nem tartok ott, hogy csak úgy... szóval még addig azért jobban meg kellene ismernünk egymást. Nem vagyok olyan, hogy hitegessem őt hónapokon, vagy akár még hosszabb időn keresztül, erről szó sincs, csak hát ez a harmadik találkozásunk. A szavaira azért az elején kissé félszegen pillantok rá, de aztán ahogy mindig most is elvicceli a végén, én pedig nem bírom ki, hogy ne nevessem el magam. Imádom, hogy mindig képes oldani a feszültséget egy pillanat alatt.
- Hát... hát azt nem is akarok. - lassan azért csendesedik a nevetésem. Na nem, tényleg nem adunk senkinek ingyen pornót, egyébként is én még sose voltam senkivel, az első csókomat is neki adtam, lehet szó majd többször is, nem azt mondom, hogy nem, viszont akkor már ezt nem valahol óvatoskodva, titokban szeretném megtenni. Azért mégis csak van abban valami, hogy az első alkalom jó, ha különleges, itt pedig tuti, hogy nem lenne az. El se tudnám engedni magam, miközben attól tartok, hogy mikor nyílik az ajtó és mikor jön be rajta valaki. - Oké, nyugodt vagyok. - mosolyodom el, habár nem teljesen határozottan, mert hát azért teljesen nem tudom kizárni azt, hogy mégis csak izgulok az egész miatt, de ez azt hiszem teljesen természetes. Viszonozom a röpke kis csókot, aztán én is felállok szépen, hogy aztán átveszem tőle a ruhákat és a törölközőt is, aztán már majdnem indulok az ajtó felé, de aztán mégis megtorpanok. - Ez olyan... közös zuhanyzó? Nem fog valaki rám nyitni? Mert én lehet óvatos, de... más nem feltétlenül számít rá, hogy nem egy fiú van bent épp. - és még jó, hogy erre most jövök rá és nem pedig akkor, amikor sikítva próbálom meg magam elő kapni a törölközőt, miután sikeresen rám nyitott valaki. Azért mégis csak egy fiú szintről van szó, meg fiú zuhanyzóról, gondolom senki se számít rá, hogy egy lány lesz bent és tuti, hogy a föld alá süllyednék szégyenemben, ha valaki rám nyitna. Szóval a válaszát mindenképpen meg várom és csak akkor indulok el, ha választ kaptam, hogy erre nem kerülhet sor, vagy ha mondjuk őrzi nekem addig legalább az ajtót.

Tárgy: Re: 3-as szoba Szer. 24 Szept. - 18:47

Faye & Logan

I need you more than I can take.

-Akkor jó -zártam le. Hát ha azt mondja őt érdekli tényleg az iskola akkor oké. Mert én nem szeretném ha csak miattam érezne rá késztetést, hogy idejöjjön. Főleg akkor, ha jól érzi magát New Yorkban is. A hirtelen hozott döntések hosszútávon nem biztos, hogy kifizetődőek. Persze tőlem idejöhet Faye, ha elintézi, ha szeretné a birtokon tölteni a mindennapjait, elvégre előbb-utóbb úgy is tudott volna a létezéséről, mert az alapítók folyamatosan gyűjtik be a mutánsokat. Azt viszont tényleg nem támogatom, ha csak miattam akarna ide járni, mert úgy felesleges ha amúgy egyáltalán nem tetszik neki a hely. Őszintének tűnik, de nem láthatok bele a fejébe. Szeretném elhinni, hogy tényleg úgy van, ahogy ő mondja.
-Oké, csak mert tudod, én nem vagyok olyan... -folytattam, ezzel egyben lezárva a témát. Tényleg nem szeretném, ha ebben kételkedne. Mert tény, hogy vannak olyanok, akik mondjuk ügyesen ki tudnának használni egy ilyen alkalmat, hogy egy szobába vannak zárva egy leányzóval és ki tudja mennyire vennék figyelembe a partner kérését. De én abszolút nem tartom magam ilyen gennyládának, ha pedig nem lennének komoly szándékaim akkor inkább megmondanám, nem úgy mint a Travis Russell-ek. Ismerem azt a fajtát és sajnos volt már konkrétan azzal az egyel is néhány konfliktusom. Alapvetően még nem is lenne olyan nagy probléma, ha az ember tapló az ellenkező neműekkel, de legalább a sajátját tűrné meg maga körül. Szerencsére ez a típus a ritkább, azzal meg nem tudok mit kezdeni, hogy kezdenek elszaporodni a szoknyavadászok. Talán ha kevesebb lenne a hibás "zár", akkor ezzel együtt csökkennének a "kinyitási próbálkozások" is. Bár ezt azt hiszem nem fogom megélni, sőt...
A következő mondatára mosolyogtam, bár éreztem, hogy ez a nagy magabiztossága idővel úgy is el fog párologni. Főleg akkor, ha fel kell másznia az ágyamba. Persze én is behúznám fülemet... fülemet másnál, főleg ha már az első alkalommal mikor ott járok ott kell éjszakáznom. Még nekem is kell egy kis idő, mire hozzászokok az új felálláshoz Faye-nek meg... valószínűleg még több. Bár ahogy figyeltem az utóbbi x percben, nem tűnt túlságosan feszültnek. Sőt, szinte ki sem akadt azon, hogy maradnia kell.
-Miért lenne gond? -kérdeztem felvont szemöldökkel, kérdő arckifejezéssel. -Nem azért lepődtem meg, mert zavarna -hanem mert ez hozzá képest nagy lépés. Mármint persze még nem ismerem annyira, de úgy felületesen igen. És ő azért nem az a hű de bátor bevállalós leányzó, szóval igen. Mondjuk meg bírom érteni, hogy akkor is kellemetlen helyzetben lenne, ha kitúrna engem a saját ágyamból. Akkor meg én érezném magam szarul, ha ő aludna a földön. Akkor meg legalább mindkettőnk égni fog egy darabig, ha ágyba bújunk. De egyébként ahhoz is hozzá lehet szokni. Csak nehogy felpofozzam éjjel, vagy rámásszak. Azok után, hogy múltkor a deszkáról kellett engem lelökni, azon sem csodálkoznék ha párnának használnám Fayet.
A kijelentésre viszont odakaptam a fejem. Sejtettem, hogy előbb-utóbb fel fogja ezt hozni, főleg miután megint sikerült kétértelműen beszélnem.-Figyelj Faye, én egyáltalán nem olyan célokból rángattalak fel és nem is úgy terveztem az éjszakámat, hogy itt maradsz. Eddig sem akartam rád mászni, ezek után sem tenném, ha nem akarnád -mondtam el teljesen komolyan. De aztán szokás szerint kellett bele vinnem valami csattanót, úgyhogy folytattam. -Főleg nem itt. Nem adunk ingyen pornót a népnek -vigyorogtam a mondat végére. Tény, hogy nem a legjobb ötlet ebben a szobában egymásnak esni mert nem igazán van hozzá kulcs. Meg amúgy is enyhén szemétség lenne kizárni a szobatársaimat, amikor ők aludni szeretnének. -Szóval légy nyugodt, oké? -mosolyogtam rá, majd felé fordultam és miközben az egyik kezemmel a combján "támaszkodtam", odahajoltam egy csókra.
-Na, hozom a cuccokat, egy pillanat- távolodtam el, majd felpattantam az ágyról. Aztán a ruhás szekrényben keresgéltem egy váltóruhának bevethető valamit. Az egyik régen használt sötét pólómat vettem ki és egy itthoni térdgatyát, ami inkább hasonlított egy fürdőgatyára. De hát szerintem éjszakára tökéletesen megteszi, Faye-nek meg tuti, hogy jó lesz mert csupán a magasságunkból ítélve valószínűleg nagyobb ruhákat hordok mint ő. Az meg egy másik szempont, hogy azért valamivel eleve nagyobb darab vagyok, bár nem annyira mint amennyire kéne.
Egy törülközőt is sikerült előhalásznom nagy nehezen és odavittem őket a lányhoz. -A fürdőszobát a folyosó végén találod, ha jobbra elkanyarodsz. A bekopogás és a kérdezés itt is érvényes, ha nem szeretnél olyant látni, ami nem rád tartozik -hát, remélem nem szeretne... mert az, hogy engem lát anyaszült meztelen az még kevésbé problémás főleg egy bizonyos idő után. De azért más seggét meg farkát ne akarja megnézni, mert harapok.

▲ music ▲ 731 ▲ made by ▲

Tárgy: Re: 3-as szoba Szer. 24 Szept. - 16:05

Logan & Faye

♪ Show me love ♪
Azért tuti, hogy nem értékelném, ha büdös zoknit tartana valaki az orrom elé és én sem tenném meg mással, még akkor sem, ha aztán az illetőt ki tudom engesztelni, jelen esetben őt. Inkább kelteném fel óvatosan, ha tényleg nem tudok tőle aludni, mint hogy olyat tegyek, ami nem jó neki, de azért kíváncsi vagyok, hogy valaha kipróbálta-e egyáltalán ezt a fene nagy elméletet.
- Akkor jó, legalábbis rajtam ne. Ígérem nem horkolok! - na persze ezt azért nem tudom megígérni, de nem tudok róla, hogy horkolós típus lennék, maximum ha meg vagyok fázva lehet rosszabb a helyzet, de remélhetőleg azért annyira nem lenne vészes, hogy ilyen támadást kelljen ellenem végrehajtania, remélem legalábbis.
- Persze, az iskola is érdekel, meg... ez az egész. - meg ő. Jó azért nagy részt miatta jönnék, de közben a suli is érdekes lehet, mégis csak olyanok vannak itt, mint én és ahogy már említettem még sosem mertem beszélni arról, hogy mire vagyok képes a barátaimnak. Egyszerűen nem ment, és nem tudom, hogy mikor tudok majd erőt venni magamon, hogy képes legyek rá. Ez olyan... nem is tudom egy szimpla ember nem fogadná jól, és valahogy könnyebbnek tűnik eljönni, mint hogy eléjük álljak és elmondjam az igazat. Félek tőle, hogy ők döntenének úgy, hogy nem kíváncsiak rám, hogy tartanak tőlem.
- Tényleg elhiszem. - mosolyodom el, mert látom rajta, hogy mennyire ki van csak azért, mert én azt hinném, hogy direkt intézte úgy, hogy maradnom kelljen. Talán a miatt sem lennék mérges, persze ha nem lépne át egy határt, de bízom abban, hogy nem erről van szó. Tényleg kedves srác, akkor meg miért feltétlenék egyből rosszat? Lehet, hogy naivitás, de én bízni szeretek az emberekben, nem vagyok egy kifejezetten gyanakvó típus. De a nagy védekezése még inkább okot ad arra, hogy maradjak. Néha nekem is ki kell állni magamért, és most miért ne tehetném meg? Nem akarok visszamenni taxival, és nem akarom még hogy vége szakadjon ennek azt estének, mert jól érzem magam. Nem olyan nagy bűn az, ha az ember együtt alszik a... pasijával? Ő már annak számít igaz? Nem másról van szó, csak szimpla alvásról, e miatt nem kell magamat rosszul éreznem, Aaron meg így is úgy is ki lesz akadva, teljesen mindegy, hogy mit teszek igazából, bár így jó eséllyel jobban.
- Igen, bármilyen meglepő is ez. - mosolyodom el, mert hát na a vak is látná rajta, hogy totál le van döbbenve, hogy szeretnék maradni, pedig nem olyan nagy dolog ez... igaz? Miért ne akarhatnék együtt lenni azzal, akit kedvelek? Egyébként is ez a legjobb megoldás, nem hiszem, hogy ő szeretne egész éjjel mászkálni, és lesétálni a városba, és azt igazából én sem. Majd reggel az első busszal elindulok és megmagyarázom Aaronnak, hogy nem volt más választásom, ennyi. Tudom, hogy telefonálhatnék is akár, mert eljönne értem motorral se perc alatt, de nem akarom. Szeretnék maradni.
- Persze csak, ha neked nem gond. - teszem azért még hozzá, mert na látom azt a nagyon döbbent tekintetet, amiért felmerült bennem, hogy nem lenne olyan nagy dolog egy ágyban aludni. De tényleg csak ennyiről van szó. Lehet, hogy nehezen aludnék el, főleg ha kicsi a hely, de... de attól még meg lehet próbálni. Maximum útközben variálunk, ha valami még sem jó így. Mondjuk az is kérdés, hogy a szobatársait nem zavarná-e, ha maradnék, de remélem, hogy nem. Most már amúgy se nagyon tehetünk mást, nem fogunk taxit keresgélni. Azon viszont nem tudok nem vigyorogni, ahogy teljesen felpörög, és csak úgy bombáz a kérdésekkel.
- Igen, kérek váltóruhát és törölközőt is, és megmutathatod. - a kis talán mondjuk elszólásra, vagy elharapott mondatra jelenik meg csak egy aprócska zavar az arcomon. Ez nem meglepő azt hiszem, hiszen már attól is sikerült kellően fülig vörösödnöm, amit lent az udvaron volt még a bejáratnál, amikor a nyakamba csókolt. Tisztában vagyok vele, hogy pont e miatt lesz az együtt alvás is érdekes, de... vannak olyan helyzetek, amikor izgulsz, de egyáltalán nem rossz értelemben. - Rendben, akkor igyekezzünk. És tudod én... - egy pillanatra lesütöm a szemem, aztán kissé bizonytalanul pillantok újra rá, megint kellően zavarban. - ... én még sosem voltam, szóval... úgy senkivel, szóval tényleg csak aludnánk. - csak, hogy tisztázzuk, mert a fene tudja, hogy ő nem gondol-e valami másra. Nem arról van szó, hogy arról nem lesz szó sosem, de azért az nagyon gyors lenne, arról már nem is beszélve, hogy még rajta kívül ketten laknak itt, gondolom még az is felettébb zavaró lenne nekik, hogy ha csókolóznánk, mikor aludnának.

Tárgy: Re: 3-as szoba Kedd 23 Szept. - 20:03

Faye & Logan

I need you more than I can take.

A válaszra nevetnem kellett, főleg az miatt mert sikerült elképzelnem a jelenetet, amint valaki -mondjuk én- büdös zoknit tart Faye elé. Jó hát mondjuk ennyire azért nem lennék szemét, de akkor is vicces eljátszani a gondolattal. Egyébként fordított esetben... hát attól függ kicsoda. Mert mondjuk Faye többféle módon kiengesztelhetne, de egy szobatársnak a poén kedvéért úgy adnám vissza, hogy egyik reggel cintányérral ébresztem fel. Persze nem konkrétan a feje közelében, mert annak azért megvannak az egészségügyi következményei, egyszerűen a szobában hangzavarral kelteném. Alapesetben persze eszemben sincs ilyesmit csinálni még viccből sem, de ha provokálnának akkor simán. Nem haragból, csak hát ha így játszik valamelyik, akkor én is. Szerencsére szerintem erre a tervre sosem lesz szükségem, mert ahogy látom egyik szobatársam sem egy idióta.
-Dehogy! -vágtam rá vigyorogva. -Sosem, de szerintem nem is fogom -egyrészt mert egy ilyen húzással felcincálnám a jó kapcsolatokat, meg megkérdőjeleztetném a tényt, hogy normális vagyok. Szóval inkább nem kockáztatok, maradok a zsepinél.
-De mondom, ha jönnél akkor ne csak miattam -ez csak egy lehetőség neki, amivel ha engedné a testvére, akkor élhetne vele. Viszont csak miattam fölösleges lenne költöznie. Arra akartam kilyukadni ezzel, hogy mindenképp kéne valami más is az mellé, hogy a közelemben akar lenni. Értékelem azt, hogy ennyit bevállalna miattam, de nem árt ha az ember úgymond két lábon áll ilyen téren is. Mert ha az egyik támaszték ledől, még mindig ott lesz a másik. Ezt most nem pesszimizmusból mondom, mert amúgy néha tényleg elég optimista tudok lenni, csak realizmus. Persze örülnék neki, ha itt élne a birtokon Faye, csak azt mégsem követelhetem, hogy miattam váltson lakhelyet. Gondolom ott New Yorkban is megvannak a maga barátai, osztálytársai stb., akiktől nem egyszerű elválni, tapasztalatból mondom. Abszolút megérteném ha maradni akarna, ez nem olyan dolog, hogy ha nem jön ide akkor azonnal megválok tőle minden értelemben. Igaz, hogy nehezebb olyan valakivel fenntartani a kapcsolatot, aki távolabb él tőlem, de nem lehetetlen. Mondtam, megpróbálom, az már más kérdés, hogy hosszútávon mennyire fog menni ezzel a hangyapöcsnyi akaraterőmmel.
Amint Faye mellém ült és megfogta a kezemet, ránéztem. Tényleg nem olyan volt az arckifejezése, mint aki hibáztatna a történtekért. Ez azért megnyugtatott, ő feleannyira sem akadt ki mint én, vagy legalábbis elég jól leplezte. Pedig arra számítottam, hogy legalább szóban kiherél, úgyhogy pozitívan csalódtam. -Igen. De tényleg nem szándékosan hazudtam. Megnézheted... -mutattam oda az órát egy rövid időre, mert még mindig erős volt bennem a kényszer, hogy tisztára mossam magam. Az a helyzet, utálom ha olyasmivel vádolnak, amit egyébként meg sem tettem, azt meg még inkább ha rosszat feltételeznek rólam. Már csak ezért sem kezdtem rögtön azzal, hogy itt aludhatna, mert akkor biztos, hogy megint elbizonytalanítom. Nem, nem... még véletlen sem akarom nála elvágni magam egy rossz szóval.
-Itt szeretnél maradni? -kérdeztem vissza csodálkozó tekintettel. Ezt azért nem gondoltam volna, hogy ráadásul ilyen magabiztosan jelenti majd ki.-Már nem mintha gond lenne -engedtem meg magamnak egy laza mosolyt. -Csak... örülök, hogy bízol bennem -tényleg. Mert akármennyire is hiszi, hogy kiismert, néhány találkozás erejéig simán színészkedhetnék is, ha olyan lennék. De úgy látszik Faye tudja, hogy nem csak megjátszok egy szerepet.
-Elférnénk egy ágyon -jelentettem ki miközben próbáltam eltüntetni a még nagyobb csodálkozást az arcomról. Mert mondjuk egy ötödik találkozás után már annyira nem is lenne gáz, de így... azt hiszem lesz mit megszokni mindkettőnknek. Nem mintha nekem nehéz lenne visszafogni magam, amúgy sincs túl nagy tapasztalatom szexualitás terén, amivel villoghatnék. Csak hát azért akkor is furcsa ilyen hamar egy ágyban aludni valakivel.
-Kérsz váltóruhát, törülközőt? Megmutassam merre van a fürdő? -bombáztam le a kérdéseimmel. -Nem muszáj még lefeküdni... az ágyba, mert beszélhetünk. Csak érted, bármikor jöhetnek a szobatársaim és jó lenne elkészülni mire ideérnek -magyaráztam az átlagnál jobban bepörögve, néha-néha mosolyogva.

▲ music ▲ 611 ▲ made by ▲

Tárgy: Re: 3-as szoba Hétf. 22 Szept. - 21:42

Logan & Faye

♪ Shy ♪
- Én tuti felébrednék rá, ha valaki egy büdös zoknit tartana az orrom elé. - mosolyodom el, bár azt hiszem értem valahol a logikáját, de nem vagyok teljesen biztos benne, hogy tényleg hatásos lenne, bár aztán persze ki tudja. - És már próbáltad? - pillantok rá azért felettébb kíváncsian, mert ebben egyelőre még nem vagyok biztos. Eleve necces, hogy az ember éjjel büdös zoknit tartson magánál, ha pedig már felkel azért, hogy keressen egyet, akkor lehet hogy eleve felébred rá az, aki eddig horkolt és akkor már nem az történik, amit akart, mert talán a félálomba kerülés miatt kicsit abbahagyja a zavaró hangok kiadását, aztán újra visszatér hozzá, amikor visszajut eredeti állapotába, és akkor ugye ugyanott van, mint előzőleg, ami lássuk be azért kellemetlen helyzet, és idegesítő. Ahogy pedig egyre idegesebb leszel, egyre kevésbé tudsz aludni.
- Hát tudod akkor majd meglátjuk és talán a bátyám is rábeszélhető, vagy majd ha vége a sulinak. Ebben az évben amúgy is végzek, szóval... - megvonom kicsit a vállam. Jó lenne, ha tudnánk találkozni, de komolyan, én örülnék neki, de tudom, hogy elég nehéz ezt megoldani és akkor még finoman fogalmaztam, és főleg neki. Nem nekem kellene ennyit futni, nem várhatom el tőle, hogy csak úgy vállalja, főleg nem hogy gyakran. De majd meglátjuk, most igazán nem akarok ezen agyalni, ahogy mondta adjunk esélyt nekünk, és ráérünk még azon gondolkodni, hogy mi lesz, ha... Ha nem jöhetek ide suliba, ha a bátyám kiakad már csak attól is, hogy most itt voltam, ha Logan nem tud elfutni New Yorkig, vagy ha igen, de nem alhat ott... elég sok a gond, ami közénk állhat, és amiből zűr lehet sajnos.
Bizonytalanul huppanok le mellé az ágyra, aztán csak megrázom a fejem, és csak finoman megfogom a kezét. - Tudom, hogy nem direkt csináltad, nem hibáztatlak. Előfordul... ez végül is azt is mutatja, hogy jól éreztük magukat és elszaladt az idő, ami... alapvetően jó dolog. - bátorítóan elmosolyodom, mert hát látom, hogy sokkal jobban ki van akadva, mint én. Oké, én is kissé ki vagyok, főleg mert tudom, hogy a bátyám totál ki lesz bukva, ha nem megyek haza, főleg hogy késő van. Már attól is ki lenne, ha most elindulnék, mármint ha elértem volna a buszt, de akkor még meg lehet magyarázni a dolgokat, de így... Csak csendben hallgatom a szavait és próbálok erőteljesen agyalni, hogy mi lenne a jó megoldás. Pörögnek az eshetőségek, meg az opciók, főleg azok, amiket mond. Na igen, nem lenne jó az, ha így vinne haza, meg amúgy sem akarom így zárni a napot, hogy kiszaladja nekem a tüdejét, a séta pedig megint esélytelen. Soká tartana, akkor is későn érnék haza és Aaron végképp kibukna, ha Logannel állítanék be tíz után. Az utolsó opció hallatán pillantok csak rá a nagy homlokráncolós gondolkodás után. Kicsit még ki is húzom magam, mint aki arra készül, hogy valami nagyon-nagy dolgot tegyen épp. - Itt maradok. Ha későn érnék haza Aaron akkor is ki lenne akadva és... és legalább egy kicsit érezze, hogy nem mindig mindenben ő irányít. - oké nem jó, hogy e mellé kissé riadt a tekintetem, de azért nem vagyok ám teljesen biztos magamban. Tudom, hogy ez eég nagy dolog, tudom, hogy ez egy nagy lépés és hogy balhé lesz belőle, de... Logan nekem fontos és ha néha nem próbálok legalább egy kicsit kiállni magamért... Azért persze kell nagyon, hogy megerősítsen, mert ez a fene nagy határozottságom sem tart ám örökké. - De kitúrni az ágyadból nem lenne azért túlságosan kellemes. Nagyon nem... nem férnénk el ketten? - oké, azt hiszem sikerült még az eddiginél is jobban elbizonytalanodnom. Lehet, hogy rossz ötlet, sőt talán... talán nagyon-nagyon rossz ötlet.

Tárgy: Re: 3-as szoba Vas. 21 Szept. - 17:24

Faye & Logan

I need you more than I can take.

-Eh, félreérted. Azzal mély álomba lehet küldeni úgy, hogy ne horkoljon -elég hülyeség, de ki tudja, lehet, hogy tényleg abbahagyná attól, ha odaraknám elé. Csak akkor lennék kinyuvasztva, ha felébredne a horkoló szobatársam teljesen. Mert ugye amikor például egy csomag zsepit hajítok oda nekik, akkor van, hogy csak simán nyöszörögnek és elfordulnak. Kevés olyan alkalom volt, amikor kérdőre vontak, mert olyankor általában még félálomban vannak. Lemászni hozzájuk egyébként többségben lusta vagyok, inkább a szekrény tetején tárolt cuccaim közül szoktam valami nem túl keményet levenni és megdobni velük a lábukat. Nekem már az is bőven elég, ha öt percre csend van a szobában, mert ha egyszer elalszok akkor nem igazán tudnak felkelteni az olyan apróságok, mint a horkolás. Rosszabb esetben az ébresztőóra sem.
-Hát a nyaralóig még simán el tudok futni, csak hosszabb távokon nem gondolkoztam eddig -vontam vállat. -Főleg ha cipekednem kell -táskával futni amúgy is elég rossz, olyan nagy sebességnél meg észre sem venném, ha kiesne belőle valami, plusz eleve kényelmetlen. Ez az egyik indok, amiért nem akartam hazafele futkosni, mert oda ugye minimum egy-két váltóruhát azért kell vinnem, nem egy délutánt szoktam maradni. Ide a birtokra meg nem igazán engednek be látogatókat, főleg nem embereket, tehát szóba sem jöhetett, hogy ők jöjjenek el hozzám egyszer-kétszer. Fayet mondjuk nem volt nehéz kikönyörögnöm, de azt mondták ebből ne csináljak rendszert, nem egy múzeum az iskola, amibe non-stop be lehet nézni.
A lány kérdésére inkább nem válaszoltam, hanem továbbra is a nyakamon tartottam a jobb kezemet, majd szép lassan magam mellé engedtem. Azt hiszem nem volt nagy meglepetés, hogy nyolc tizenötöt mutatott az óra, mert a kérdésemből már rég érezni lehetett, hogy baj van. Szarul is éreztem magam ez miatt, mert totál úgy festett a helyzet, mintha szándékosan akartam volna lekésetni a leányzóval a buszt. De mentségemre szóljon, tényleg az órám állt meg és nem vezérelt semmiféle hátsó szándék!
-Nem, nem... -csóváltam a fejem, majd az ágyig hátráltam és leültem rá. -Nem tudom -sóhajtottam fel és a két-két térdemre támasztottam a könyököm. Tényleg halálosan tanácstalan voltam és égett a pofám. -De esküszöm, rossz az órám, megnézheted -kezdtem el mentegetőzni, még mielőtt egyáltalán vádolt volna. Tisztában vagyok vele, hogy könnyen eljátszhatom a bizalmát, jobb megelőzni egy ilyen helyzetből fakadó konfliktust. Tényleg nem vagyok egy alattomos...
-Ha szeretnéd rendelek neked taxit -vetettem fel az ötletet, miközben újra ránéztem. Tudom, hogy nem olcsó, de annyira nem vészes, ha szeretné, akkor kifizetem. Inkább, minthogy sörétessel kergessen a testvére. -Mert azt gondolom nem akarod, hogy ilyen ruhában vigyelek haza -tettem hozzá. A múltkori tényleg kivételes eset volt, senkit sem szoktam a hátamon fuvarozni. Főleg nem így kiöltözve, mert mindketten úgy égnénk mint az erdő. -Esetleg hazakísérhetlek -ajánlottam fel egy újabb lehetőséget, bár nem tudom Faye-nek mennyire lenne kedve a város túlsó felébe gyalogolni magassarkúban, este. Plusz, az legalább még egy óra, ha nem kettő, mire odaérünk. -Vagy... -kezdtem bele. -Itt maradsz és odaadom az ágyamat. Meg ha kell, akkor tudok adni váltóruhát -nem pont az ő mérete egyik sem, de most itt a szobában annyira mindegy hogyan néz ki.

▲ music ▲ 504 ▲ made by ▲

Tárgy: Re: 3-as szoba Vas. 21 Szept. - 14:45

Logan & Faye

♪ So close ♪
- Így már értem, de ha sikerült megszabadulnod tőle az mindenképpen jó dolog. - mosolyodom el. Na igen, ha mondjuk nincs máshol hely, vagy ilyesmi akkor lett volna igazán bajban, de szerencséjére volt, és így el tudta kerülni azt a képregény fanatikust. Meg tudom érteni, ha egy idő után már sok volt neki a dolog, hiszen mégis csak zavaró, ha olyasmiről beszélnek neked folyton, ami halálosan hidegen hagy, főleg ha akkor is, amikor pihennél, olvasnál, vagy csak a saját gondolataidat szeretnéd hallani. Hát ezért mondom én, hogy egyáltalán nem egyszerű szobatársakkal együtt lakni, de természetesen lehet, hogy az embernek mázlija van és akkor máris sokkal egyszerűbbé válik minden. Azért megpróbálnám szívesen, megérné a kockázatot, ha többet lehetnénk együtt. Nem járnék én a nyakára persze, csak na... érthető, ha azzal szeretnék több időt együtt tölteni, aki tetszik igaz?
- Az, bár nem tudom, hogy tényleg vagdosnék-e hozzád büdös zoknikat. Van azért talán kellemesebb módja is annak, hogy felébresszük azt, aki horkol. - na igen, azért nem dobálnék hozzá semmit, kedvesen is fel tudnám ébreszteni, bár őszintén szólva valahogy nem is gondolok én ebbe bele mélyebben, mármint az együtt alvásba. Egyébként miért ne lehetne tényleg csak szimplán együtt aludni? Mármint minden más egyéb és komolyabb nélkül? Nem feltétlenül jelent a közös ágyban való alvás egyből valami komolyabbat nem? Mert, ha igen, akkor már attól eleve meg kéne ijednem, ha csak a lehetősége felmerül és egyből igaza lenne a bátyámnak, hogy nem engedné, hogy Logan velem aludjon, ha tényleg el tud futni netán New Yorkig, hanem helyette száműzné a pincébe, vagy a kanapéra.
- Igen, mondjuk ez így totál érthető, nekem valamivel egyszerűbb lenne, főleg ha Aaron lent van épp a nyaralóban. - New York sincs annyira messze, talán eleve megtehetném, hogy minden hétvégén hazamegyek, de itt még mindig túlságosan nagy ez a bizonyos ha. Nem tudhatom, hogy egyáltalán van-e erre az egészre esély, mert ha a bátyám nem támogatja, akkor nem mehetek szembe az akaratával. Nem vagyok még nagy korú, úgyhogy egyelőre ő dönt helyettem és egyébként is annak van jó végkimenetele, bármennyire is mást szeretnék én. De most még maradhatok, ez a lényeg, mert van még időnk bőven, legalábbis a válasz alapján. Nem kell hirtelen betömnöm a pizzát, a busz még odébb van és mivel jól is érzem magam, így meg főleg határozottan örülök a dolognak. Kellemes a suli és Logannel is kellemes az időtöltés. Figyelem, ahogy feltápászkodik, csak akkor állok meg konkrétan a falattal a számban rágás közben, amikor megint kérdez. A riadt tekintet pedig egyértelműen arra utal, hogy... gond van.
- Nem, nyolc tizenötöt. Mennyi az idő Logan? - buta kérdés, nagyon buta kérdés, mert az alapján, amit mond jó eséllyel már nagyon is sok. A pizzámat a dobozba ejtve pattanok fel az ágyról és az asztalon lévő órát látva... - Most... most megy el a buszom! Aaron ki fog nyírni, azt sem tudja, hogy hol vagyok és... Mi legyen egyáltalán? - nem sétálhatok haza, a taxi meg drága és... és fogalmam sincs, hogy mégis mi legyen. Eleve csak vendég vagyok itt, nem is értem, hogy nem vettük észre, hogy így elment az idő, mert hát nagyon elment az a baj, és... komolyan most mi a fene lesz?

Tárgy: Re: 3-as szoba Szomb. 20 Szept. - 13:31

Faye & Logan

I need you more than I can take.

-Nagy képregény gyűjtő, imádja a szuperhősöket és hobbija velük másokat bosszantani. Rendszerint mikor aludni szerettem volna, akkor nekiállt róluk beszélni, holott vagy ötször rászóltam, hogy ne tegye mert egyrészt halálosan nem érdekel, másrészt fáradt vagyok... de nem, ő folytatta -avattam be a lányt a miértekbe. Szerintem abszolút jogosan utáltam meg azt a srácot, mert ugyan nem szólt be nekem egyszer sem, de egy idő után eléggé meg lehet unni, ha sosem hagynak aludni és hülyeségekkel tömik a fejed. Olyan szinten le tudott zsibbasztani az a sok baromság, amit a képregényeiből hordott össze, hogy elszívta az életkedvemet. Egy-kétszer még talán belefér, ha tényleg annyira unatkozik... de azért már a tizedik alkalomnál erősen elgondolkozok azon, hogy miért ilyen ökörrel kell megosztani a szobámat. Ahhoz képest még mindig viszonylag nyugodtan reagáltam le minden egyes ilyen húzását. Például lementem a városba, vagy a nappaliba telepedtem szemhéj alatt tévézni. Más már rég felgyújtotta volna a magazinjait vagy simán kilökte volna őt az ajtón.
-Oh! Hát ez akkor csúnya öngól volt... -vigyorogtam már a mondatom elején. Kifejezetten örültem neki, hogy ennyi ideig el tudok a leányzóval beszélgetni egy ilyen hülyeségről mint a horkolás megszüntetéséről büdös zoknival. Az pedig kifejezetten feldobott, hogy ilyen lazán felhozta az együtt alvás gondolatát, amiből mondjuk nem tudom mennyire lenne alvás... és gondolom ezzel ő is tisztában van. Én mondjuk pont ezért nem akartam rá utalni, mert ki tudja mennyire nevelték bele azt, hogy ne adja magát könnyen és tartsa a távolságot. Nem ismerem még annyira, hogy tudjam miként reagálná le azt, ha felső fokon elkezdenék perverzkedni. Idegesítené, elijesztené vagy tetszene neki? Nem vagyok benne biztos, hogy jó módszer így közeledni máshoz, ha mondjuk komolyabb dolgot is szeretnék tőle. Még a végén azt feltételezné, hogy ez az énem, amit neki mutatok csak egy ócska, könnyen átlátható szerep, mint amivel sokan próbálkoznak.
-Ugye buszozni szoktam és az meg elég lassú -azt, hogy elfuthatnék hozzájuk legtöbbször elvetettem, mert nem hittem magamban eléggé, hogy meg tudnám csinálni. Abban sem vagyok egészen biztos, hogy New Yorkig képes lennék... sosem próbáltam hosszú távon a képességemet, meg ugye alapjában elég lusta vagyok, azért sem igazán fordult meg a fejemben az ötlet, hogy futkoshatnék haza. De egy próbát mondjuk megérne, mert egyébként nagyban megkönnyítené az életemet, ha nem kéne tömegközlekedési eszközökre szorulnom. Mérném az időmet stopperrel és ha nagyjából fél óra alatt teljesíteném a távot úgy, hogy utána nem a földről kéne felkaparni, akkor azt mondom oké, mehet.
Faye kérdésére a bal csuklómon lévő egyszerű karórára néztem. -Még csak hét lesz tíz perc múlva -mondtam lazán a választ, azonban még nem vettem észre, hogy megállt az órám. Lazán folytattam a pizza elfogyasztását a saját tempómban, majd miután végeztem, megvártam míg a lány is eltünteti a saját részét. A falhoz húztam magam és nekidöntöttem a hátamat. Időközben körbenéztem párszor a szobámban, úgy éreztem valami hiányzik a falról. Hamarosan rájöttem, hogy mi... a falióra. Harry íróasztalán hevert, gondoltam odamegyek, megnézem mit vétett.
Szép nyugisan felálltam az ágyról és odasétáltam, de amint ránéztem a mutatókra elkezdtem feszülten vakargatni a tarkómat. Pontban nyolc tizenötöt mutatott és rendesen mozdultak a mutatók. A karórámra néztem még egyszer, ekkor esett le, hogy megállt.
-Kilenc tizenötöt mondtál, igaz? -fordultam hátra Faye-hez kissé kétségbeesett tekintettel. Szívem szerint kifutottam volna a szobából, mert jelenleg rajtam kívül senki sem volt a közelben, szóval csak engem nyírhatott ki... jogosan. Néhány perccel ezelőtt, ha észreveszem azt az apróságot, hogy rossz az óra, akkor még eléri a buszt.

▲ music ▲ 565 ▲ made by ▲

Tárgy: Re: 3-as szoba Szomb. 20 Szept. - 10:21

Logan & Faye

♪ A thousand years ♪
Na igen, ez teljesen jogos, nem volt választása, gondolom nem lehet csak úgy külön szobát igényelni, vagy ilyesmi, teljesen érthető. Ha lehetne egynek, akkor lehetne mindenkinek és ez nem kifejezetten kivitelezhető. Mondjuk minden bizonnyal idővel én is meg tudnám szokni, hogy vannak szobatársaim, amúgy is így lenne, ha mondjuk valami bent lakásos egyetemre mennék, ahol kolesz van, bár kétlem, hogy Aaron ezt nagy erőkkel támogatná. Mindegy is, annyi biztos, hogy az ember, vagy alkalmazkodik, vagy lelép, más opció nincs, és amúgy se lehet annyira rossz, ha nem nagyon vagy sosem egyedül, mert mindig van melletted valaki nem? Szóval... nem lenne ez rossz, bár egyelőre nem sok reményt fűzök hozzá, viszont megnyugtató, ha tényleg nem állhat ez közénk. A képessége sokat segít és legalább meg lehet próbálni a dolgot, ez is valami.
- Viszont sosem unatkozol, s nem vagy egyedül, ennek is van előnye, de mivel idegesített folyton? - mosolyodom el még mielőtt hozzáteszem. Nem kérdezek rá, hogy ki volt, aki húzta az idegeit, hiszen ahogy mondja úgy sem ismerem, viszont arra kíváncsi vagyok, hogy mivel tette. Nem is tudom, Logan nem kifejezetten tűnik olyannak, aki könnyen felhúzható, bár minden bizonnyal azért bőven akad olyasmi, ami idegesítő még számára is, amivel kifejezetten húzni lehet az agyát... hát majd kiderül, hogy mi az, amennyiben elmeséli.
- Majd kipróbálom, ha lesz valami szobatársam, aki horkol, vagy... ha te horkolsz. - mosolyodom el, és kivételesen még attól a ténytől sem jövök zavarba, hogy felvetem azt a lehetőséget, hogy egyszer még akár arra is sor kerülhet, hogy egy légtérben aludjunk. Na nem egyből arra gondolok, hogy egy ágyban, de ha tényleg el tud szaladni New Yorkig, akkor simán lehet arra eshetőség, hogy nálunk alszik, hogy ne kelljen folyton fel alá rohangálnia, főleg ha egy egész napot együtt töltünk, akkor nem lenne jó utána még visszajönnie ide. Kérdés persze, hogy ezt mennyi esélyem lesz majd beadni a bátyámnak. Ahogy ismerem esetében ez kb. úgy oldható meg, ha Logan megkapja a kanapét, vagy... egy zárkát a pincében, bár ez utóbbit azért baromira nem támogatnám, és ezzel Aaron is tisztában lenne.
- Az nem túl sok, bár azért több, mint a semmi. - sóhajtok egy aprót, mert hát így van, pont az a helyzet, hogy a bátyám gondolom, ha itt is tanulnék értékelné, ha azért gyakran találkoznánk és a napi szintet lecsökkenteni havi 1-2-re az azért elég hirtelen változás, bár mint mondtam ez akkor is így lenne, ha egyetemre mennék másik városba mondjuk. Nem tudom, hogy még hogy lesz, de őszintén szólva nem is ezen akarok most gondolkodni. Annál jobban érzem magam igazság szerint, sokkal jobban, és szeretnék most ide koncentrálni, a pizzára, és erre a kedves srácra, ami azt hiszem érthető. A kérdése ránt csak vissza ide a valóságba, mivel már talán 1-2 perce csak úgy mechanikusan sikerült enni a pizzát. - Azt hiszem nyolc tízkor van az utolsó, ami megy vissza a városba, vagy nyolc tizenöt, ebben nem vagyok teljesen biztos. - mondom kissé elgondolkodva. No igen odakint már sötét van, elment az idő, de ez így szokott lenni, ha jól érzed magad valakivel, és így főleg totál érthető volt, hogy Logan már határozottan éhes, főleg ha olyan régen evett. Én is a második szeletért nyúlok kis lemaradással hozzá képest, de sose voltam túlságosan nagy étkű. - Mennyi az idő? - körbepillantok, hogy akad-e falióra, vagy ilyesmi. Szeretnék még maradni, tényleg jó lenne, nem lenne kellemes arra ráébredni, hogy már rohannom is kell a buszra.

Tárgy: Re: 3-as szoba Szer. 17 Szept. - 21:40

Faye & Logan

I need you more than I can take.

Eddig két normális kapcsolatom volt és egyik sem miattam ért véget, legalábbis szerintem nem én hibáztam. Az már más kérdés, hogy az exeim hogyan látják... biztos tudnának találni egy kiálló "szöget", ha akarnának. De akkor sem tartom magam olyannak, akinek a boldogsághoz minimum két nőre lenne szüksége. Azt még mondjuk nem próbáltam, hogy mennyire tudok ellenállni a kísértésnek, főleg úgy, ha még esetleg pia is van bennem. Reményeim szerint azért van bennem egy minimális tartás legalább ilyen téren, ha általánosságban könnyen fel is adok dolgokat. De maradjunk annyiban, hogy még nem szeretném magam kitenni semmiféle próbának.
-Az volt. De nem volt választásom -vontam vállat lazára véve a dolgot. -Sosem idegeskedtem a szobatársak miatt. Illetve... a régiek közül az egyik rendszeresen húzta az idegeimet. Szerencsére elköltözhettem -magyaráztam mindenféle személyeskedés nélkül. Az illető srác nevét nem igazán akartam kimondani, úgy sem ismeri Faye. Maximum ha még arra rákérdezne, hogy mivel idegesített, akkor azt megosztanám vele, egyebet szerintem felesleges.
De nem is kellett sokat lovagolnom a témán, ugyanis felhozta a lány a horkolást is, amivel tudtam poénkodni, mint már olyan sokszor. -Körülbelül 99%-os hatékonysággal működik -tettem hozzá egy széles vigyorral az arcomon. Nekem szerencsére nem kellett félnem attól, hogy megfulladok a saját hülyeségemtől, mert már eleve úgy kezdtem bele, hogy semmi sem volt a számban. Fayet viszont figyeltem, nehogy még a végén miattam legyen baja. Az mondjuk még rosszabb, ha iszol és olyankor sütnek el egy poént. Nem egyszer fordult elő olyan velem, hogy ki kellett köpnöm mert rám tört a röhögőgörcs. Ez a birtokon még nem is akkora gáz, de azért egy vasútállomáson... szóval igen. Tudom hogyan hívjam fel magamra a figyelmet.
-Havonta egy-kétszer -már majdnem hozzátettem, hogy ez "amolyan havi dolog", de rájöttem, hogy egy lánnyal nem kéne ezzel poénkodni. Magamat égetném be csúnyán, meg őt is... főleg akkor, ha még érintett is az ügyben. Még nem állunk olyan szoros kapcsolatban, hogy ne venné esetleg gúnyolásnak a sima poént. Ha kicsit bátrabb lenne, akkor meg merem kockáztatni, másik beszédhelyzetben visszaadná... mert hát lenne mivel. Egy ideig persze nevetnék rajta, aztán lehet, hogy inkább kínos lenne. Nem feltétlen jó módszer a kapcsolatépítésre a másik nem hátrányaival viccelődni.
Miután legalább néhány másodperces csend következett, folytattam a pizza felzabálását. Mivel elég gyorsan eszek -főleg olyankor, mikor éhes vagyok és van pizzám-, ezért hamar a második szelethez értem.
-Egyébként néztél magadnak valami buszt hazafelé? -hoztam fel egy új témát. Nem azért, mert annyira meg akartam tőle szabadulni, csak az időbeosztás szempontjából.

▲ music ▲ 406 ▲ made by ▲

Tárgy: Re: 3-as szoba Szer. 17 Szept. - 18:03

Logan & Faye

♪ We found love ♪
Még jó, hogy nem mondja ki tuti, hogy nem esne kifejezetten jól a dolog, ha kiderülne, hogy nagy rajongó táborra vágyik. Persze ez még nem jelentené azt, hogy már egyből nem is kellek neki mondjuk én, de azért... tudjuk mind, hogy ha valakit nagyon sokan imádnak, akkor azért nem biztos, hogy a végtelenségig erős marad és nem fogja egyszer beadni valakinek a derekát, aki mondjuk ostromolja a rajongásával. Nekem meg amúgy sincs túl nagy önbizalmam, szóval jó eséllyel vagy maradna a féltékenység, vagy az, hogy inkább félreállok, mert úgy se nagyon mernék mást tenni, akármilyen bénán hangzik is ez. Lehetnék kicsit erélyesebb, harcolhatnék a pasiért, aki tetszik, de hogy lenne-e hozzá merszem... arról halvány sejtésem sincs őszintén szólva.
Abban viszont egyértelműen egyetértünk, hogy ez a hely nem gyerekeknek való, ellenben a pizza... tényleg nem vagyok finnyás, de csak szórakozottan próbálom oldalba bökni, annak ellenére, hogy elhúzódik. Tuti biztos vagyok benne, hogy csikis, ebből ezt már sikerült leszűrni, szóval ha szól egy rossz szót, akkor már most tisztában vagyok vele, hogy mivel támadhatok és mi lesz tuti hatásos. Na nem arról van szó, hogy ilyen gonosz lennék, de na... alapjáraton a pasik az erősebbek, de mi is lenyomhatjuk őket, ha tudjuk, hogy milyen taktikát kell bevetni, csak hát ne a pizzával az ölemben, mert abból tuti, hogy nagy kosz és káosz lenne csak.
- Akkor nem volt fura megszokni itt a szobatársakat? - bár gondolom a kényszer nagy úr, ahogy mondani szokták. Ha egyszer ez van,a kkor megoldotta, mert ha meg a hely jó és a szobatársak jó fejek, akkor nem is olyan vészes. A felvetésre persze figyelek, aztán azonnal ki is tör belőlem a nevetés. - Értem, a büdös zokni, majd kipróbálom a bátyámnál. - nem bírom ki, komolyan majdnem sikerül kiköpni a falatot, nem sokon múlik, de azért végül megoldom a helyzetet. Jobb, mintha masszív fulladó roham lett volna a nevetés következménye, pedig arra is simán volt esély, ha már ilyesmiket mond evés közben. - És milyen gyakran szoktál hazamenni? - újabb kérdés, de hát érdekel, főleg ha egyszer mégis elérhetem valahogy, hogy netán én is ide járjak, akkor fontos is lehet, bár Aaron hajthatatlan és tudom, hogy van amiben még igaza is van, még ha ezt nehéz is elfogadnom. De akkor is jó lenne több időt tölteni Logannel, most is jól érezem magam, pizzázás és beszélgetés közben és hát a csókolózás sem utolsó. Most már igazán ideje van, hogy ebből is kivegyem a részem nem? Elég idős vagyok már hozzá, nem lehetek húsz éves koromig teljesen tapasztalatnak, még ha a bátyám jó eséllyel ezt is értékelné jobban.

Tárgy: Re: 3-as szoba

» 10-es szoba
» 13-as szoba
» 11-es szoba
» 13-as szoba
» 6-os szoba