Lyliana Shaten

"Csak az veszít, aki feladja!"

Userinfó: Főkarakter

Név: Lyliana Shaten
Mutáns név: Tűzliliom
Születési dátum:  1963. Március. 6 (23 éves)
Besorolás:  Független (Diák lenne a tervek szerint, de ennek kijátszását szeretnénk majd játéktéren a családommal
Képességek:


Elsődleges képesség: Pyrogenesis
Osztályozás: Béta mutáns
Aktiválódás: 21 éves kor
Képesség jelenlegi szintje: Lyliana képes meggyújtani azt, amire ránéz. Az ehhez szükséges energiamennyiség nagyban függ a meggyújtandó anyag minőségétől és mennyiségétől. Egy tál forgácsot lényegesen könnyebben gyújt fel, mint mondjuk egy tankot, vagy egy erdőt akár. A tüzet irányítani nem képes, csupán megteremteni az adott helyen.

Képesség távlatai: Ahogy fejlődik, a tűz egyre kevésbé éghető anyagokon, egyre nagyobb területeken, egyre nagyobb intenzitással jelenik meg.

Másodlagos képesség: Energiaátadás
Osztályozás: Alfa mutáns
Aktiválódás: 21 éves kor
Képesség jelenlegi szintje: Képes a testvéreinek érintés nélkül, másoknak érintés útján energiát átadni, ha túlzottan kimerültek volna. Ez kitartásnövelő, és valamilyen szinten ellenállást adó a nagy hőhatások, és a tűz égető hatása ellen, Tehát akinek átadja, azt egy ideig nem égeti meg a tűz, és nem zavarja a hő. Lyliana képes a nem általa gyújtott tüzek energiáját magába szívni, és eltárolni hosszabb időre is. Semmilyen tűz nem égeti meg. Ezáltal akár el is olthatja a tüzeket, továbbá ez lehetővé teszi neki, hogy egy adott illetőnek még több energiát adjon át, vagy akár több személynek is tudjon energiát átadni.

Képesség távlatai: A testvéreinek 10 méter hatósugarú körben képes érintés nélkül átadni az energiákat. Mindenki mást meg kell ahhoz érintenie, hogy át tudja nekik adni az energiát.  

Jellem:  Vagány, kissé anarchista lány, aki lázad minden ellen, ami ellen csak tud. Nagyon hirtelen haragú, és jajj annak, aki feldühíti. Dühkitöréseit hangját megemelve kezdi, és ha nem sikerül időben megnyugtatni elveszti önuralmát, és könnyen nekimegy az adott illetőnek. Sértődékeny, érzékeny lány, ám nem haragtartó. Lassan csillapodik le. Képes bármiért rajongani, ami megtetszik neki. Akaratos, és makacs. Ha valamit kitűz maga elé célul, azt meg is teszi, kerüljön bármibe. Ha valakit megkedvel, akkor teljesen önfeláldozóvá válik, és képes az utolsóját is megosztani a másikkal. A testvéreiért akár ölni is képes. Az idegei a veszélyes helyzetekben is kötélből vannak, és csak nagyon ritkán pánikol be. Legbelül teljesen jószívű, és segítőkész, de ezt az énjét csak az látja, aki már bensőbb kapcsolatban van vele. Képes elrugaszkodni a valóságtól, és néha olyan, mintha álomvilágban élne.

Külső: Lángvörös hajam, sárgászöld szemem, kissé sápatag bőrszínem. Hajam lapockámig ér, melyet az esetek többségében kibontva hordok. Karcsú testem általában fehér blúzokkal takarom el, mellé fekete melegítő nadrágot hordok. Körülbelül 176 cm magas, és 67 kilogramm nehéz vagyok. Jobb kezemen egy fémkoporsó szerű, gyűrű található, melyet igen ritkán veszek csak le. Szeretem a nyitott cipőket, melyek szabadon hagyják a lábamat, de ha keményebb terepekre megyek, nincs ellenemre a bakancs se.

Előtörténet:Felhívom az olvasók figyelmét, hogy a következő történetben nyugalmat felzaklató sorok is előfordulhatnak!!


1963 márciusában születtem Amerikában. Az hogy pontosan hol is, az mára már nem lényeg. És talán soha nem is volt az. Átlagos családban nevelkedtem. a Szüleim dolgoztak. Már amikor édesanyám nem velem volt otthon. Amikor hét éves lettem édesanyám újra babát várt, és megszületett a kisöcsém Alex. Neveletlen volt kiskölyöknek, de ahogy nőtt úgy komolyodott meg. Rá hat évre megszületett a tündéri kishúgom is Miu. Eddig nem is lenne semmi probléma. És eddig csak egy átlagos kis család életét vázoltam fel. Mi is azt hittük, hogy ez egy átlagos család, ám ez egy hatalmas tévedés volt.

5 évvel később:

Egy verőfényes napon éppen a reggelimet fogyasztottam Alex-el. Hugit nem láttam sehol, a szüleink pedig már dolgoztak. Ám hirtelen meghallottam Hugi hangját, ahogy a "Csiga-biga gyere ki" című dalocskát énekli. Ám ami ezután következett, az minden képzeletet felülmúlt. Hirtelen füst szagot éreztem, és láttam, ahogy a ház túlsó részéből füst gomolyog. Alex-et gyorsan kimenekítettem az utcára, majd vissza rohanva a házba Miu keresésére indultam. A kertben találtam rá, miközben egy csiga házát próbálta épp felgyújtani. Ekkorra már minden lángolt, nekem pedig fogalmam sem volt, hogy merre is tudnánk menekülni. Ám egyszerre csak Miu elhallgatott. Véget ért az ének. Én pedig ahogy kerestem a menekülő utat, abban a percben, hogy Miu elhallgatott, szinte leültem a meglepődöttségtől. A házon nyoma sem volt a lángoknak, minden ugyanúgy volt, mint mielőtt Miu el kezdett énekelni. Alex is pár perc múlva már ott volt mellettünk, és az ő arcáról is csak a meglepődöttséget lehetett látni. És a történetünk itt vesz érdekes fordulatot. Mivel a mi szobáink az emeleten, a szüleinké pedig az alsó szinten voltak így ők nem igen hallották Miu énekét. Mi viszont igen. És miután hugicámat és öcsikémet rajtakaptam, hogy horrort néznek, hát onnantól elszabadult a pokol. Nem volt nyugtunk se éjjel, se nappal. Minden alkalommal, ha huginak énekelni támadt kedve mi a pokolnál és annak a démonainál is borzalmasabb dolgokat láttunk és éltünk át.

Egyik este azonban egy nagyon iszonyatos illúziót láttunk, ami miatt a valóságban is történt pár olyan esemény, mely részben befolyásolta a jövőnket. Nem ismertem a dalt, amit hugicám énekelt a szobámba, ahol mindhárman együtt voltunk, de ami megjelent, az maga volt a tömény iszonyat. A rémálmaimban sem jelentek meg még ilyen dolgok, sőt a horrorfilmek képkockái se mutattak ilyen iszonyatot. Ilyen lényeket még életemben nem láttam, mintha a pokol legmélyebb bugyrából bukkantak volna elő.
Öcsikém szinte visítva rohant be a szobámba, bár nem volt annyira félős sőt. Ám ez még neki is úgy látszik sok volt. És az én idegeim is kezdték felmondani a szolgálatot, pláne, mikor egy bazinagy  pók furakodott be az ajtómon. Ez már nekem is sok volt, és sikítottam egy hatalmasat. Ekkor viszont öcsikém keze helyén mintha egy kard lett volna, és már ugrott is neki a póknak, ám mivel az csak egy illúzió volt, így a kedvenc rajzaim bánták a mutatványt. Ekkor ugrottam oda, ami felettébb nagy hiba volt, mivel a penge elég szépen végigszántotta a mellkasom, bár szerencsére nem túl mélyen. Erre a hangzavarra már a szüleink is feljöttek, és ez volt az egyik legnagyobb hiba, amit elkövethettek. Ugyanis amint meghallották hugi énekét, abban a pillanatban ők is az illúzió csapdájába estek. Anyánk idegösszeroppanást kapott, apánk pedig elkezdett őrjöngeni. Mindkettejük lekísértem a saját szobájukba, majd nagy nehezen bekötöztem a sebem. Ekkorra hugi már az igazak álmát aludta, és semmit nem vett észre ebből a jelenetből.
Ám ekkor megfogalmazódott bennem egy elhatározás. De a megvalósítására másnap reggelig várnom kellett. Mielőtt két kis testvérem felébredt, én már talpon voltam. Megvártam, amíg a szüleink már elmentek dolgozni, de előbb elhitettem velük, hogy minden ami előző este történt, az csak álom volt. Amint ők eltűntek, akkor léptem én akcióba. Mivel tudtam, hogy szüleink hol tartják a pénzt, így tudtam belőle kivenni annyit, hogy egy ideig ne kelljen annyira nélkülöznünk. Illetve össze pakoltam pár dolgot öcsinek, huginak és magamnak.
Amikor felkeltek, megetettem őket, csomagoltam el némi élelmet, és elmagyaráztam nekik, hogy elmegyünk itthonról. Ám a valódi okokat mélyen magamban rejtettem el. Hisz én láttam a szüleink arcát, amikor megtudták, hogy Miu és Alex mutánsok. A mutánsokról már hallottam pár dolgot, és csak sejthettem, hogyha kettejüknek van ereje, akkor nekem is kell elvileg lenni. De egyenlőre bele se merek gondolni, hogy az enyém mi lehet, látva a testvéreimét.
Egy ideje már úton voltunk, amikor az egyik kis városka mellett egy éhen halt medvebocs feküdt. Ámulatomra Miu odarohant hozzá, felkapta, és elrohant vele. Mi meg öcsivel utána. Ám a baj csak ekkor kezdődött. Pár részeges alak támadt ránk. Az egyik pillanatról a másikra tűntek fel. Alexet leütötték, és én is megsérültem, de a legnagyobb baj az volt, hogy engem az egyik úgy lefogott, hogy szinte mozdulni se bírtam. És a másik beteg állat már hugiról tépte le a ruhát.
- Te rohadt szemét, hagyd békén a hugom! Miu… Miu… én… ezt nem hagyom! - Üvöltöm, miközben a fickó már letépte hugi felsőjét, és most a nadrágját próbálja kigombolni. Eléggé idős voltam már ahhoz, hogy tudjam, ha most nem tudok valamit csinálni, akkor nekünk itt végünk. Ám ahogy ránéztem a részeg, kanos pasasra, hirtelen azt gondoltam, hogy égne el a pokolban. Hirtelen egy forró légáramlatot éreztem. A következő másodpercben már lángra is kapott a nadrágja annak a srácnak, aki hugit fogta.Egyből megértettem, hogy az a meleg légáramlat tőlem érkezett. Elkerekedett szemekkel néztem magam elé, és a vér kiszaladt az arcomból. Falfehér voltam, és csak remegtem, és néztem, ahogy az a srác, aki lángra kapott, üvölt a fájdalomtól és az ijedtségtől, és a földre veti magát, hogy megpróbálja eloltani a lángokat. Éreztem az égő szövet és az égő hús szagát. Gyomorforgató volt.
Ám a következő másodpercben hugi elkezdett énekelni. Ismét nem ismertem a dalt, és ismét borzalmas lények törtek elő a földből. Nem tudtam mihez hasonlítani őket. És hiába próbáltam kirekeszteni őket az agyamból, és próbáltam nem figyelni az énekre hátha úgy nem kell látnom ezt a rémálmot, ez nem sikerült. Bár nem igen tudtam felfogni, hogy mi is történ körülöttem valójában. Valami olyan katatónikus állapotba kerültem, amikor nem voltam képes arra, hogy felfogjam, hogy mi is történik körülöttem, de abban biztos voltam, hogy az az ember, akit meggyújtottam, az meghalt. És pár másodperccel később fékcsikorgás hasított az estébe. Rögtön tudtam, hogy az nem hugi világának a része, és azt is, hogy a másik ember is nagy valószínűség szerint halott. Ekkor hagyta abba hugicám az éneklést. Én persze rögtön odarohantam hozzá és átöleltem. Éreztem, ahogy az energia átáramlik belőlem belé, ahogy próbáltam megnyugtatni őt is, és magamat is. Ám ahogy oldalra pillantottam, majdnem felsikítottam. Alex egy szintén ismeretlen, és szintén részeg sráccal hadakozott. Hugi elől próbáltam eltakarni a jelenetet, főleg, mivel öcsi bevetette a képességét, és a karja helyén egy vékony penge jelent meg, amivel szíven szúrta a harmadik támadót. Ám a pengéje annyira vékony volt, hogy a seb szinte nem is vérzett, így szinte észrevétlen volt. Ám öcsit annyira kimerítette a képessége, hogy ismét elájult. Hozzá is odarohantam, miközben magammal vittem hugit, és mindkettejüket átkaroltam. Éreztem, ahogy az energiaszintem csökken, az övék viszont nő. Ekkor döbbentem rá, hogy nekem valószínűleg két képességem is van. Az egyik, hogy tüzet tudok gyújtani, ha erősen gondolok rá, a másik pedig, hogy a saját energiámat át tudom adni másoknak, ezáltal növelve az ő energiájukat. És éreztem, hogy hugi hiába sír, de valamennyire megnyugodott. Közben öcsi és magához, és csak arra tudtam gondolni, hogy itt nem maradhatunk. Hisz sehogy nem tudnánk megmagyarázni azt, hogyan is halt meg ez a három illető. Illetve azt se tudnánk megmagyarázni a rendőröknek, hogy miként is kerültünk ilyen messze az otthonunktól mind a hárman szülők nélkül. És akkor lennénk csak még nagyobb bajba, ha a levelem ellenére a szüleink esetleg kerestetnek minket.
Hála isten a rendőrség hamar lezárta az ügyet, mivel sehogy nem tudták kideríteni, hogy mi is történt, mi pedig akkor már elég messze jártunk, és sehogy nem tudtak volna minket össze kapcsolni a három sráccal. Mindezek mellett pedig senki nem látott minket arra fele, hála istennek.
Ám a mackót sehogy nem tudtunk elimádkozni Hugitól. Pedig megpróbáltuk, de nem jártunk sikerrel. Végül három nap tömény rémálom után elvittem a macit egy preparátorhoz aki mindamellett, hogy kitömte, de le is fertőtlenítette, és elvégzett rajt minden teendőt, hogy semmi baja ne eshessen tőle Huginak, és hogy sokáig megmaradjon. Ám erre a pénzünk maradékának nagy része elment. Éreztem, hogy nem sokáig tudjuk fenntartani azt az állapotot, amiben voltunk. Egy romos, elhanyagolt, elhagyatott házban húztuk meg magunkat, de már alig volt pénzünk élelemre is. Ekkor döntöttem el, hogy elmegyek munkát keresni. Öcskös lelkére kötöttem, hogy vigyázzon Hugira, amíg én nem vagyok ott. És magamban megfogadtam, hogy történjen bármi, akkor is meg fogom védeni a testvéreimet, kerüljön bármibe is. Tudtam, ha egyszer képes voltam ölni azért, hogy nekik ne essen nagyobb bántódásuk, akkor képes leszek rá máskor is. Azt hiszem, ezt nevezik anyatigris felfogásnak.