Freja Stark

"Csak keményen, mint a kő"

Userinfó: Angela Whitmore

Név: Freja Stark
Mutáns név: Homály
Születési dátum: Svédoszág, 1956. május 10.
Besorolás: Független
Képességek: Bénító köd

Elsődleges képesség: Bénító köd
Osztályozás: Alfa
Aktiválódás: 10 éves kor
Képesség jelenlegi szintje: Képes a tenyeréből éj fekete ködöt előteremteni és aki érintkezik eme köddel részleges érzékszervi sérülést szenved. 4-5 percig tartó hallás és látás károsodást szenved. A ködöt 20 méteres távon belül képes használni. Teljesen az irányítása alatt áll.
Képesség távlatai: Később képes lesz a köd nem csupán részleges, de teljes érzékszervi károsodást okozni. Erős koncentráció által fokozni tudja a hatóerejét, hogy milyen dózisban kapja az egyén aki érintkezett vele.

Jellem:Nem az a gyermek voltam aki álmodozott a szőke hercegről és a fehér paripájáról én az a típus voltam aki inkább a sárkányt akarta háziállatnak. Anyám bánásmódja és az élet amit éltünk megkeményített és minden sérelem csak úgy lepergett rólam az idők során. Mindig is bátran álltam a kihívásokhoz, az élet egy nagy játszótér, buktatókkal és sok-sok reményfoszlánnyal. Mászokákkal amiken felkapaszkodhatsz a csúcsig, de mély gödrökkel és homokkal ami leránthat a mélybe. Az újdonságok sose riasztottak meg, bátran váltam a részesükké. A külsőn amit mutatok nem tükröződik, hogy mi rejlik bennem, nekem is vannak gondolataim, félelmeim, de mélyen elzárva, ész és logika mögé.

Külső: 169 centi magas, vékony nő vagyok, de ne azt a csontkollekció modell nőket képzeld magad elé, azért nem vagyok átlátszó akit csak a ruha mutat meg hogy igazából a kifutón áll. Hosszú gesztenyebarna hajam van hozzá illő barna szempárral. Bőröm nem hófehér, mint Drakulának, egy kicsit napbarnított. Hátamon egy anyajegy díszeleg ami akár egy címes rajtam van születésem óta, mintha megbélyegeztek volna. Jellegzetes apró, hegyes orrom van amit anyámtól örököltem, kérdés, hogy minek? Apám enyhe szőkeségéből nem ragadt rám semmi se kívülről se belülről. Az orromon kívül teljesen egyedinek mondhatom magam, leutánozhatatlan egyéniség vagyok.

Előtörténet: Lehetne kezdeni az élettörténetem normálisan, ahogy más, születéssel majd pozitív-negatív élettapasztalatokkal, de az én életemben semmi sem alakult normálisan, előre megvolt tervezve minden lépésem. Anyám egy éjszakai bárban volt táncoslány. Ott ismerkedett össze a jóképű svéd férfival aki el is rabolta  a szívét. Romantikusan hangzik, nem? Hát nem. Egy darabig jól kijöttek és pár hónap múlva már útban voltam én is, ahogy ezt a férfi megtudta olyan gyorsan lelépett, hogy az emléke is rögtön haloványabb lett. Megszülettem, anyám azonban engem hibáztatott azért, hogy a férfi, az apám, elhagyta Őt. Anyám azt remélte,  hogy majd ez az alak lesz az aki kihúzza Őt a gödörből és rajtam "verte" le, mert elszalasztotta ezt a lehetőséget. A velem való bánásmódnak köszönhetően megkeményedtem, minden nap szitokáradatok és szebbnél szebb jelzők illettek. Így hát ahogy nőttem már lepergett rólam minden, nem érdekelt, rájöttem arra is, hogy minden ember a saját életének a kovácsa. Nem lettem egy könnyűvérű nőcske amilyen az anyám egész életében volt. Tanultam, tanultam és még többet tanultam. Bekerültem egyetemre ahol technikusi szakon végeztem. Kezemben a diplomámmal intettem végleg búcsút az anyámnak és annak az életnek amit biztosított a számomra. Ám bármennyire is azt hitem én uralom az életem, hatalmasat tévedtem. Szabályok alól újabb szabályok alá csöppentem. Hozzámentem egy vagyonos férfihoz aki 10 évvel volt idősebb nálam, nem vonzódtam hozzá, de nem is azért mentem hozzá feleségül, egyedül a biztonság érzetet kerestem, nem a boldogságot csak a nyugalmat. De nem kaptam meg, egy irányítás mániás, ítélkező anya után egy olyan férjjel hozott össze a sors aki kétszer annyira volt rossz, mint a drága anyám volt. Sose mondott el nekem semmit, bármiről kérdeztem, hallgatott. Ám egy nő elől nehezen lehet bármit is elrejteni és titkolni. Nyomozgattam és ráakadtam a férjem kis titkára. Drága uram sárosabb volt a bűntények terén, mint egy iszapos pakolás. Megtaláltam a házunk alatt a kísérleti laboratóriumát ahol rengetek különleges képességgel megáldott embert tartott fogva és kísérleteknek vetette alá őket. Mindenhol leszíjazott emberek feküdtek, lecsapolták őket és nyugtatózva voltak. Úgy voltak tartva akár az állatok. A saját titkom miatt elkapott a félelem, de leginkább mérges voltam, dühös. Elterveztem, hogy megszököm, nem akartam egy ilyen ember felesége lenni. De mire eljuthattam volna a tervem kivitelezéséhez kiderült, hogy gyermeket várok, persze a szökés terhesen sem nagy bravúr, de veszélyeztetett terhes voltam így ágynak parancsoltak. A kicsi érdekében nem kockáztattam és vártam. Miután megszületett a kislányom végképp elveszett minden remény a szökésre, ismertem annyira a férjem, hogy tudjam, ha én elszököm nem kerestetne, de ha a lányommal mennék, felkutatná értünk a világ minden szegletét. Ragaszkodott a kicsihez. Én viszont soha, de soha nem mentem volna  el a lányom nélkül, maradtam. Közben tovább őriztem kicsiny titkomat. A férjem nem tudta, de az általa szörnynek nevezett lények közül egyet az ágyában melengetett.
Ahogy teltek az évek egyre jobban féltem, hogy a kislányom is örökölte a génjeimet és hamarosan megmutatkoznak rajta is a képességeinek halvány jelei. Három éves volt mikor egy nap a férjem kommandósai törtek be hozzánk és engem bilincsbe vertek majd lezártak a laboratórium egyik cellájába. Tudtam, tudtam, hogy rájött mi is vagyok valójában, egyedül csak ez lehetett a magyarázata mindennek. Az őr aki a cellámra vigyázott szerencsémre ki nem állhatta a fajtámat, pattogott, kiabált, sőt, ordítozott, száján szitok szavak áradata hömpölygött, de nem figyeltem rá. Két tenyeremet felfelé fordítottam majd az éj fekete bénító ködömet a szabadjára engedtem. Betöltötte a cellám és a rácsokon kívül álló őrt is telibe kapta. Elvesztette a hallását és látását én pedig kapva az alkalmon magamhoz ragadtam a ruháinál fogva és elvettem a kulcsait. Kiszöktem és a helyemre zártam. A folyóson még rengeteg kommandósba botlottam, de egy karcolás nélkül átjutottam rajzuk. Beszaladtam a házunkba de hiába is kerestem a férjem és a kislányom sehol se voltak. Míg én lent raboskodtam Ők elmentek. A rohadék magával vitte a lányomat is. Az elsődleges fegyveres védelmi rendszeren hamar túljutottam és mivel a létesítményének én terveztem a belső védelmi funkcióit könnyűszerrel kiiktattam. El helyeztem egy kis vírust a zárópanelben és két perccel a kijutásom után az egész felső szint a levegőbe repült. Autóba szálltam és elhajtottam.
A volt férjem és a lányom eltűnése óta egy év telt el. Voltak pillanatok mikor a nyomukra bukkantam, de többjében homályban tapogatóztam. Sok emberrel találkoztam akik megerősítették, hogy a volt férjem egy féreg és hogyha találkozom vele adjam át üdvözletüket, megígértem. Rengeteg nevet kaptam akiktől segítséget remélhettem a továbbiakban, egyetlen egy név volt ami felkeltette a figyelmem: Jürgen Stark