Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?
Az oldal alapítása: 2013. szeptember (A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
chatbox
promónk
Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)
Userinfo: Titkos karakter Név: Sophia Donovan Születési dátum és hely: Dallas, 1961. március 17 Besorolás: Ember Képesség(ek):nincs
Jellem: A jellemem sokrétű, néha még én sem birkózom meg vele. Maximálisan együtt érző típus vagyok, bárkin, bármikor szívesen segítek, és ezt értsd úgy, hogy nem nézem közben a magam áldozatát. Nem igazán a földön járok, persze csak képletesen, mindkét lábam a földet éri, miközben a lelkem valahol a lila és a rózsaszín felhők között lebeg. Szeretem a meséket és némelyikben még hiszek is, vagy csak szeretnék hinni, mert különben a világ unalmas lenne számomra. Gyakran találok ki történeteket saját magam főszereplésével, leginkább mielőtt elaludnék, így ringatom álomba magam. Ezért a reggeli ébredés nem túl élvezhető a számomra, csak némi édes és ébresztő kotyvalékkal viselem el. Legyen az illatos, tejszínhabos kávé, gyümölcslekváros finomság, vagy épp egy forró csók és szerető simogatás, egy delejes pillantás. sokszor álmodozom, még ébren is, ezért gyakran ér apróbb baleset és még az a jó ha csak engem, de előfordult már, hogy másoknak okoztam ezzel bosszúságot. Szeretem mások gondjait magam elé helyezni és persze ezzel együtt hagyom magam befolyásolni, ami nem jó és ezzel tisztában is vagyok, de nem tudom magam megtagadni. Egyszerűen oda vagyok mások fájdalmáért melyeket szívesen a vállaimra veszek és hordozom amíg meg nem oldódnak és ezt némi fanyar humorral, maximális jókedvű optimizmussal egyenlítem ki. Egyszóval tipikus Halak vagyok, és hiszek is benne. Azért a napi horoszkópban nem igazán, de szenvedélyesen kutatom a csillagjegyek sokszínűségét és minden leírásban magamra ismerek. Alapjában véve mondhatni, hogy művészlélek vagyok, de nem a csillagjegyem tudatában lettem az ami. Egyszerűen csak érdekel, izgat, leköt és szórakoztat ha alkothatok valamit. Mindez természetesen nem segített az előrejutásban, most sincs szakmám, állásom, és nem járok egyetemre. Ez valahogy sosem kötött le, szerintem a papír és a professzorok felfogásának magamévá tétele nem juttat előbbre.
Kinézet, megjelenés: Átlagos külsejűnek vallom magam, nem vagyok szőke és kék szemű top modell. igazán nem is magasodom ki a tömegből a magam 168 centijével. A hajam barna s bár elég hosszú, semmilyen különleges hullám, göndörség nincs benne, egyszerűen csak ráomlik a vállaimra. Az legalább szerethető benne, hogy nem áll ellen a formázásnak, szóval ha akarnám, akár szexisen hullámzó is lehetne, de annyira nem érdekel. Nem vagyok az a fajta elegáns típus aki minden percét a külsejével tölti, bár kritikus vagyok magammal szemben, észreveszem ha valamin az istennek nem sikerül javítanom. Ja, és nem érdekel a divat sem, azt veszem fel amiben jól érzem magam, ha az összhangban van az aktuális divattal csak a véletlen műve. A barna hajamhoz, átlagos barna szem dukál, ezt örököltem. Noha kislány koromban jobb szerettem volna szőke, kék szemű hercegnő lenni, mára megbékéltem a valósággal. Voltam szőke, szó se róla, de két hét után rájöttem, hogy nem illik hozzám. Maradtam hát a barna, hétöznapi figura amit próbáltam kompenzálni a humorommal.
Előtörténet: Dallas, 1961. március 17.-e a jeles nap amelyen megszülettem. Minden ekkor kezdődött, a tavasz is. Állítólag gyönyörű idő volt, a nap épp delelőn állt mikor felsírtam, apám odakint könnyezett a nagyanyámmal együtt. A nagyapám – George Mallory - tartotta magát, bár a nagyi – Miriam Mallory - szerint, mint azt később megtudtam, meg-megremegett a szája széle. Az első és azóta egyetlen gyermeke vagyok a Donovan családnak, és mint nőnemű gyermeket, ritka nagy körültekintéssel kényeztettek el a család férfi tagjai, élen a nagyapámmal. Már amikor ott voltak velünk, vagy amikor mi látogattunk el New Yorkba, a nagyiék ugyanis ott éltek. Anya is, de apának jobb állást ajánlottak Dallasban és ezért születtem én ott. Nos, a két város nincs egymás szomszédságában, de azért igyekeztünk tartani a kapcsolatot. A nagyiék minden követ megmozgattak, hogy egy-egy jeles napomon ott legyenek velem, én meg kihasználtam minden percet, amit velük tölthettem. Átlagos gyerekkorom volt, átlagos iskolai teljesítménnyel, nem mintha hülye lennék inkább csak lusta vagy elvarázsolt. Igen, ez a jobb szó rá, gyakran elmélázok és egészen máshol járok gondolatban mint ahol kellene. Fantasztikus történetek peregnek a fejemben, melyeknek mindig én vagyok a főszereplője és természetesen mindegyiknek jó vége van. Aztán amikor magam vagyok vászonra festem ezeket a képeket, azt mondják tehetséges vagyok, de amíg élek biztosan nem adok el belőlük egyet sem, szóval ebből nem lehet megélni. Viszont szabadságot nyújt a számomra, ezért is nem mentem továbbtanulni, nem akartam, hogy mások mondják meg mit csináljak és hogyan. Egy ideig anyáéknak segítettem be a családi üzletben, vegyesboltunk van, nem túl nagy de abból legalább meglehet élni, még ha szűkösen is, és apám a maga ura. Mégiscsak más ha az ember lányát az apja kéri meg valamire, mintha egy pocakos, borvirágos orrú dohányszagú férfi utasítgatná. Eddig minden szép és jó volt, ilyenkor szokott történni valami ami egy időre kiábrándítja az embert az életből. Nagyapa meghalt. Hirtelen történt, nem szenvedett és otthon halt meg a saját ágyában, nem egy hűvös és fertőtlenítő szagú kórházi szobában. Nagyi persze összeomlott, anyával siettünk New Yorkba, hogy mellette legyünk, én pedig azóta is itt vagyok. Mert persze a büfé nem zárhat be, mi lesz a sok ébredezni kívánó rendőrrel és a vércukrukkal? Nagyi összeszedte magát, addig félgőzzel ment az üzem azzal a két alkalmazottal akik ott dolgoznak már vagy tíz éve. Marly az egyik felszolgáló és Fred aki a fantasztikus pitéket süti nagyi receptjei szerint. Most pedig én állok a pult mögött, hogy elvegyem a nagyim vállairól a gondokat. Végül is egész jó, apám helyett a nagyim dirigál, némi változatosság pedig mindig kell, New York meg nagyváros, világváros, szóval több lehetőség is adódik….talán.
A hozzászólást Sophia Donovan összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. 5 Jan. - 20:42-kor.
Moira MacTaggert
mutant and proud
ember
I just believe my eyes
Play By : Rose Byrne
Hozzászólások száma : 433
Kor : 37
Tárgy: Re: Sophia Donovan Hétf. 5 Jan. - 19:16
Elfogadva!
Igazi kalandortermészet, és nagyon tetszik, hogy ennyire kis álmodozó, na meg őzikeszemű. Nem kell minden karinak világmegváltónak lennie, ő nagyon is emberi, és ez a fontos, hogy maradjunk olykor a realitás talán is. Mondanom sem kell, a PB választással nagyon betaláltál^^ Foglalózz, és vár a játék