Útszéli kocsma Chicago közelében

Nem akarok ráerőltetni semmit. De amilyen formában most van az majdnem egyenlő az életképtelennel. Így motorra ülni majdnem olyan mintha csengetnél a mennyországnál. Örülök mikor beleegyezik és a kocsihoz tudom terelni. Már nagyon szeretnék eltűnni innen és nem szívesen hagynám itt mikor a csehó teli van azokkal akik hidegvérrel agyon akartak lőni minket.
Ám eszembe jut az is, hogy igaz azt mondtam, hogy motorral együtt elviszem, ez eddig rendben is, na, de azt a dög nehéz járgányt hogy fogom én felrakni a kocsira? De még mielőtt bepánikolhatnék, hogy bizony az ígéretemet nem tudom betartani a motor gurulni kezd a kocsihoz. Kettő nagyot pislogok majd rádöbbenek, hogy a mutáns bajtársam aprócska trükkje lehet a ludas. A csomagtartó fedele felpattan majd a motor imbolyogva ugyan, de belekerül. Beszállok a kocsiba és magunkra zárom az ajtókat. Csekély biztonságérzetet ad, de valahogy jobban érzem magam tőle. Bentről még mindig nem érkeznek zajok, mindegyik úgy csicsikál, mint aranyos kisbaba. Nagyon helyes, már csak az kéne, hogy csordástól rontsanak ki a csehóból. A motort beindítottam úgy a harmadik próbálkozásra. Oldalra néztem, bajtársam vagy aludt vagy elájult. Tényleg nem lett volna jó ötlet ha motorra száll. Kikanyarodtam a kocsmától a főútra. Beletapostam a gázba, egy: a forróság majd megsütött minket a kocsiban, kettő: a nőnek hamar sürgős ellátásra lenne szüksége vagy legalább is egy nyugodt helyre ahol pihenhet míg összeszedi az erejét. Na, de hol van erre ilyen hely? Kilométereken át csak a pusztaság van mindenhol. Míg ilyen állapotban van biztos, hogy nem hagyom csak úgy magára. Végül is Ő is segített nekem mikor majdnem agyon vágtak egy baseball ütővel. Egy rongyot elővettem az ülés mögül és egy kicsit forró vízzel bevizeztem majd kilógattam az ablakon amitől lehűlt. Összehajtogattam és a nő fejére helyeztem, amilyen forróság itt bent tombol szüksége lehet egy kis hideg borogatásra. Ha eljutunk Chicago-ba akkor megpróbálok segítséget keríteni neki. A motor hangosan dorombolt, talán egy vagy két órán belül már a városban lehetünk.

A lány, aki a balján volt valahol ebben a forró nukleáris pusztaságban, indítványozta, hogy elviszi kocsival, őt és a motort is.
- De... Nehéz és... Időigényes... és... el tudok... - Hajnal ellenkezni próbált, de magát sem nagyon győzte meg, viszont elég erőtlen volt, hogy tovább folytassa, szóval végül egy sóhajtással megadta magát és hagyta, hogy a lány a saját kocsija felé vezesse.

A körülöttük lévő, perzselő napsütéshez a nő szeme kezdett lassan hozzászokni. Remegett a forró levegő a nap szította aszfalt felett. Még a lemenő nap fénye is gyilkos volt, a hőségben megtikkadt csenevész növények rezignáltan száradoztak a benzinkút körül és az út két oldalán végignyúló prérin. Szerencsére a nyugati égbolt lassan már vörösbe borult, a nap fénye pedig már csak kábító volt és nem halálos. Hajnal az aszfalt fölött még egyszer utoljára elkezdte magába szívni az energiát. A fortyogó meleg viszonylag könnyen csorgott át az idegein, hogy közben puszta energiává desztillálódva futkosson a gerncén végig. A nő szemével megkereste a motort és kinyújtott jobb kezével elindította az erőt. A Suzuki lassan gurulni kezdett, majd kanyarodott és odaért a kocsihoz, amelyikhez tartottak. Hajnal egy intésére felpattant a csomagtartó ajtaja és a nő arcizmai eltorzultak a megerőltetéstől, ahogy minden maradék erejét a járművébe fordította. A sportmotor lassan a levegőbe emelkedett és elkezdett elfordulni, majd az oldalán leereszkedett a csomagtartóba.

Hajnal megelégedetten bólintott. Még hallotta, ahogy a kezéből a shotgun fémes koppanással az aszfaltra hullik, és látta a naptól arany-vörösre festett hangát lágyan bólogatni a prérin, ahogy belezuhant az öntudatlanság sötétségébe.

Én se sokkal jártam jobban, mint az a nő, de ténylegesen kevesebb sérülést szenvedtem. Bár megadták a módját annak, hogy senki se ússza meg karcolások nélkül. Ahogy a nő eltaszított az útból rendesen elcsúsztam és bevertem a fejem. Apró vércsík csorgott a nyakamon végig, de nem nagyon érdekelt, a szédülést legyűrve tápászkodtam fel a pult mentén és álltam meg a két tulajdon lábamon. Miközben próbáltam ráparancsolni a helyiségre, hogy ne szaladgáljon körülöttem, észrevettem a fickót aki gyanúsan abba az irányba indult ahol bajtársam éppen magát próbálta összekaparni. Megragadtam a bárszéket és pár imbolygó lépés után lecsaptam a fickóra aki elterült a padlón, mint egy agyon lőtt jegesmedve. A fickón végig néztem és fogalmam sincs honnan szereztem annyi erőt ahhoz, hogy kiüssem a ringből. De sikerült és mondhatni mi nyertünk, csak mi vagyunk talpon, no, de meddig?
Udvariasan ajánlom fel a segítségem, végül is ketten csak kitudjuk támogatni egymást a csehóból.
A bajtársam rám támaszkodott, nehéz volt ugyan magamat is koordinálni és lábon tartani, de mindent összegyűjtve, összekaparva a vésztartalékokat sikeresen talpon maradtam.
-Én is éreztem már magam fényesebben, de egyben vagyok még. - Mosolyodtam el én is haloványan.- Itt, ha a kényszer vinne is rá akkor se innék. Kár, hogy az ilyen helyeket nem ellenőrzik, be kéne zárni. - Fintorogtam majd elindultam  a kijárta felé bajtársam noszogatására.
Ahogy tartottam a nő súlyát enyhe hidegséget éreztem magam körül, de ez a legkevesebb ami érhet ma így figyelmen kívül hagytam, ám a férfit és a fegyverét észrevettem. Meghűlt az ereimben a vér. Behunytam a szemem és vártam mikor süti el a stukkerét. De mikor nem történt semmi kinyitottam a szemem és még épp időben kaptam el a pillanatot mikor bajtársam kirepítette a fickó kezéből a stukkert. A fegyver felreppent és végül a lány kezében landolt. Azt hittem ezzel vége is az egésznek, de tüzelni kezdett én pedig az erős hang miatt lassan szédülni kezdtem, be kellett fognom a fülem, nehogy összeessek és tehetetlenné váljak perceken át. A sortűznek hamar véget vetett, de addigra már alig álltam a lábamon, egyedül a lélekjelenlétem nem hagyta, hogy kicsússzon a lábam alól a talaj. Végül kijutottunk a csehóból aminek nagyon örültem, a friss levegő kitisztította  a fejem. A napfény azonban erősen sütött és majdnem elvakított. De lassacskán hozzászoktam a fényhez és körvonalazódni kezdtek a tárgyak, a motor, az autó.
-Kapaszkodj, elvezetlek a kocsiig, beszállsz oda, a motort is magunkkal tudjuk vinni a kocsi hátuljában. De így nem lenne ajánlatos motorra ülnöd. - Természetesen ha mégis menni akar nem fogom feltartóztatni, de megsérült és jobban, mint én, egy motor meg ráadásul veszélyesebb. Ha kell és elfogadja a segítségem szívesen elviszem ahová szeretné, nem szívesen engedném el ilyen állapotban.

Hajnal körül elsötétült a világ, és forgott a környezete, mintha halványan pislákoltak volna a lámpák. Valahogy megkapaszkodott egy épen maradt, fa elválasztóban, ami a legközelebbi boxokat szeparálta el a pulttól. Úgy érezte magát, mint aki három liter vodka után traktor alá lépett volna. A feje úgy lüktetett, mintha plutóniumba mártogatott, forró krómrudakat forgattak volna a halántékában ötletszerűen, és érezte, hogy a melegség végigcsurog a nyakán.

A környezete drasztikus változásokon ment keresztül, amiket nem tudott feltétlenül követni, de azért az, hogy egy nagydarab alak közeleg valahonnan a látása perifériája felől. Hajnal odafordult, és konstatálta, hogy nem maradt elég ereje - Mármint, se kitartása, se képessége - megállítani az illetőt.
- Ó, b... meg, - közölte tényszerűen, azonban a férfinek nem jutott lehetőség elérni őt, mert a semmiből a harcias vörös lány előtermett és karizmatikusan leintette a melákot.
Egy bárszékkel.

-Jól vagy? Segítsek?
A lány odalépett hozzá, Hajnal pedig átkarolta a lányt és áthelyezte a helyzet súlyát, átvitt értelemben és szó szerint is, megmentője vállaira.
- Hát... Voltam már jobb bőrben, sister - mondta immár ismét angolul, kicsit haloványan a nő, de egy magabiztos mosolyt is dobott a beszélgetésbe, hogy valami pozitív is legyen.
- Szerintem lassan mehetünk is, vagy innál még valamit? Nekem nem szimpatikus annyira a hely, távoznék.
Ha ismeretlen bajtársa egyetértett, Hajnal elkezdte terelni kettejüket az ajtó felé. Mivel bal karjával helyezkedett a vörös lányra, jobb keze még szabad volt, tehát csípőmagasságba emelte, kinyitott tenyerét lefelé fordítva, hogy megviselt idegein még valamennyi energiát szívjon ki a környezetéből. A gondolkodása meglassult, az akaratereje fogyóban volt, de azért enyhe hűvösség vette őket körbe, ahogy a kijárat felé vonultak. Ekkor egy motoros még felállt a romok közül, shotgunt szegezve a két nő felé.
- Hova mentek, rib...
Ennyi, többre nem maradt ideje. Hajnal kinyújtott jobbjából hullámokban csapott ki az energia, a fegyver pedig kiröppent a férfi kezéből. A szőke nő úgy kapta el, hogy ujjai a csúszókarra kulcsolódtak. Fel-le rántotta a kezét, a puska pedig saját súlyánál fogva csúszott végig, csőre töltve a félautomata shotgunt. Hajnal feldobta és - csodák csodája - elkapta a fegyvert a markolatánál. Imbolygó mozdulatai közepette az agresszív redneck hirtelen jött ésszerűségtől vezetve az asztalok fedezékébe ugrott, Hajnal dördülő lövése pedig egy zenegépet robbantott szét.
- K...va anyád - közölte nem túl stílusosan, oda sem figyelve, hogy ne magyarul beszéljen. A visszarúgó puska egy kicsit kibillentette az egyensúlyából, de a lány vállán támaszkodva visszanyerte a lélekjelenlétét, majd a shotgunnal kilökte az üvegajtót.
- Borravaló meg nincs! - Üvöltötte be, újra angolul, majd a benzinkút felé fordult. A tűző, ragyogó napsütés, ami hirtelen a szemébe tűzött, olyan bántóan fényesnek tűnt, mintha egy felrobbanó óriáscsillag próbálna minden élőlényt lesütni a bolygó felszínéről. A nő hunyorogva fordult el.
- Izé, nem nagyon látok semmit... Merre is?

Kegyetlenül nagy ütést kapott a halántékára. Ahogy biztonságosnak ítéltem meg a helyzetet előmerészkedtem és megpróbálkoztam a felélesztésével. Természetesen ezt általában pofozgatásokkal és vízzel érik el, de ha nincs víz akkor a közelben levő sör is megteszi. Miközben locsolgattam és élesztgettem a mellettem levő asztalnál két fickó még mindig verekedett. Félő volt, hogy esetleg megbotlanak és az eszméletét vesztett Nőre esnek. Abbahagytam egy percre a locsolgatást és a pofozkodást és arrébb húztam, hogy ha ez a két idióta esetleg közelebb jönnének a parketta bánja és ne mi. Pár perc elteltével kezdtem aggódni, mit csináljak ha nem ébred fel? Azt hiszem feltűnés nélkül nem tudnám elvinni az autóig, ráadásul az sem biztos, hogy esetleg eltudnám odáig vinni. Hatalmas kő esett le a szívemről mikor felébredt. Ezzel nem csak a helyzetünket könnyítette meg, de nem is voltam már egyedül.
A motyogásából egy kukkot sem értettem, de már az is jó jel, ha ébren van, nem? Akkor talán a sérülés sem olyan komoly, vagyis nagyon remélem. Meglepődve figyeltem ahogy kikapja a kezemből a sört és szépen fenékig megkóstolja. Azt tartják az alkoholról, hogy öl, butít és fertőtlenít, nos nem éppen belülről kell fertőtleníteni, de talán így is segít. Ahogy végzett és egy csepp sör sem maradt a korsóban a vállamra helyzete a kezét és immár érthető angol tudással szólt hozzám. Akkor a sejtésem, hogy esetleg agysérülést szenvedett téves, hála az égnek.
Örülök ha minden rendben van. Akartam mondani, de belém fagyott a szó. Még a nő se tudta befejezni, mert egy baseball ütős őrült egyszer csak szikrázó szemekkel fordult felénk. Sok rémisztő dolgot láttam már, de egy teljesen őrült, ködös tekintetű részeges motorosnál nem sok tesz túl. Nyeltem egy hatalmasat ahogy odaért hozzánk, de a lány megállította, gondolom az erejének egy megmaradt halovány foszlányával, majd egy hatalmasat taszított rajtam. Elcsúsztam a parkettán úgy két méterrel odébb, nem volt semmi az utamban, de az érkezést nem úgy tompítottam ahogy azt szerettem volna. Megkapaszkodtam egy bárszékben, a fogás miatt oldalra lökődtem és bevertem a fejem a pultba. A bárszéket pedig stílusosan magamra rántottam így még a a szék lába bele is tenyerelt a hasam. Egy elfojtott nyögést hallattam, majd a kezemet hátra tettem és megtapintottam az ütés helyét nem-e vérzik esetleg, nem tévedtem, vérzett. Lelöktem magamról a széket és felkönyököltem. Éppen akkor mikor a baseball ütő egy nagyot csattant a lány vállán. Összerezzentem, majd feltápászkodtam bár egy kicsit szédültem, rám vall, hogy hozzám se értek mégis megsérülök. A nő sikeresen elintézte a motorost egy igazán jó mutáns trükkel. Elismerően bólintottam majd akkor vettem észre az egyik verekedőt a sérült nő felé tartani, botladozott, de több erő volt benne, mint mutáns bajtársamban. Fogtam és a félig összezúzott bárszéket és odaléptem majd jól tarkón vágtam vele amitől összeesett és egy újabb asztal mehetett a szeméttelepre. Odafordultam a lányhoz, mind a ketten szépen nézünk ki.
-Jól vagy? Segítsek? - Léptem közelebb, nem mintha nekem olyan stabil lenne a talaj, de ketten talán kitudunk támolyogni valahogy.

Szaggatott érzeetek úsztak be Hajnal elsötétült tudatába.
Abban az állapotban volt, amikor az ember értelme megpróbálja darabonként összeszedni a valóságot maga körül, lassan kitalálva, hol is van, miért került ide, miért fáj borzalmasan a halántéka, miért folyik valami meleg az arcán, mi az a káosz, ami körülötte tombol, az elmosódó, víz alól jövő női hangok, a homályos külvilág és a látótere közepén egy mozgó vörös folt.
A mozgó vörös folt rövidesen mozgó, vörös hajú női sziluetté tisztult, a világ azonban továbbra is indokolatlanul hullámzott és imbolygott, a mozgás pedig bármilyen irányba lehetetlen volt. Hajnal ujjai alatt törött fa darabjait érezte, ahogy megpróbált a talajba kapaszkodni, annyira mozgott körülötte a világ.
A nő egyelőre csak pislogott várakozóan, hátha a körülötte való világnak rövidesen több értelme lesz, ám a világ fittyet sem hányt az ő várakozásaira és továbbra is úszott körülötte. Halántékából, úgy érezte, láva folyik, és mintha valami tolta volna a lángoló pontnál fogva előre, és a környezete pedig forgott közben, szóval egészen úgy érezte magát, mint egy megtorpedózott haditengeralattjáró, ami épp süllyed. És a fedélzetének a fele beszakadt és ázik. A másik fele pedig összetört. És ég. Darabokban.

Hajnal érezte, hogy valami hideg folyik végig az arcán, aminek kesernyés illata van, mint a sörnek.
Mert sör volt.
- Mi... Hol a jó fenében vagyok és mi a jóisten történik? Oda se figyelt, hogy angolul beszéljen, gondolkodás nélkül magyarul buktak ki belőle a szavak.
A sör jótékony, gyógyító hatására a világ lassan összeállt értelmes képekbe és alakzatokba. Hajnal egy rosszféle útszéli benzinkút-motel bár részében feküdt a padlón egy tömegverekedés közepén, miután leintették a törekvéseit egy bárszékkel. A kis vörös lány pedig, akivel egy oldalra sodorta a harc, épp kitartóan locsolgatta őt sörrel, komoly, eltökélt kifejezéssel az arcán. Tényleg elég sz...rul nézhetek ki.
Hajnal egy mozdulattal kivette a lány kezéből a korsót és elkezdte lehúzni. Amikor fenékig ürítette, a lány vállára tette a kezét, és immár angolul szólt hozzá.
- All right sister, minden oké, jól vagyok. El kéne innen....
Hajnal nem fejezhette be a mondatot. A verekedés most nagyrészt elült, mert a legtöbben kifeküdtek, de néhányan még egymásnak estek és egy nagydarab, hosszú hajú motoros baseball-ütővel a kezében pillantott körbe, hogy újabb célpontot keressen. Ahogy meglátta a két nőt, már oda is lépett és ütésre emelte fegyverét. Hajnalnak nem volt ideje figyelmeztetni, arrébb húzni, apellálni, abban a pillanatban azt tette, amit csípőből, gondolkodás nélkül tudott. Bal kezét felemelve megakasztotta a férfit, aki egy pillanatra megdermedt a levegőben. Előre lépve, baseball-ütőjét emelve nagy momentumot nyert, és volt mit Hajnalnak felhasználnia. Jobb kezén át pedig, amit a lány válára tett, minden erőt átadott a kis vörös hajú ápolójának. Meg sem változtatta a kinetikus erőt, csak a vektort lőtte be és szabadon engedte az egészet.

Hacsak a lány eddig le nem rázta a kezét a válláról, most teljes erőből elrepült. Oldalt vágódott, üres padló felé. Hajnalnak annyi lélekjelenléte volt csak, hogy a lányt kimozdítsa a veszély útjából, és a fáradtságot is elkezdte érezni a tagjain, így annyi ideje maradt összesen, amíg a férfi újra lendületett vett, hogy jobb kezét tovább emelve alkarjával blokkolja a találatot.
Csont reccsent jól hallhatóan, a nő pedig beharapta alsó ajkát, ahogy az éles fájdalom belerobbant a karjába.

Egy pillanattal később Hajnal bal kezének egy mozdulatával megához rántotta az erőt. Érezte a fáradságot az idegein, érezte a megterhelést, és szüksége volt az akaraterejére, hogy meg ne törjön a koncentráció. Sok lelki energiája már nem maradt, azt érezte, és ha a kifáradás hatalmába keríti, csak fizikai erejére és az eszére támaszkodhat. Utolsó mozdulatainak egyikével egyenes vonalban lőtte felfelé magát a földről, amibe a hosszú combjaival való elrugaszkodással is belesegített. Sérült jobb karját maga mellé ejtette, bal karját pedig maga elé emelve, alkarral ütközött a hosszú hajú, nagydarab motorosba. A hatás nem maradt el, a férfi egy nyekkenéssel megadta magát és a padlóra hanyatlott.
Hajnal érezte a fáradságot és halántéka is kegyetlenül lüktetett, mintha egy kisebb reaktort belevágttak volna a fejébe, az pedig még eresztett is volna. A nő megtántorodott, ahogy nagy, vibráló karikák úsztak a szemei előtt. A világ ismét mozgott, Hajnal pedig jobbra-balra kapálózva keresett valami kapaszkodót.

Nem vagyok híve a felesleges erőszaknak, de ami itt van az már túl lép minden határon. Tudom, hogy iylen helyeken szokás belekötni másokba és ok nélkül lekváros palacsintát gyártani a másokból, de egyszerűen ez nem az én asztalom. Addig nem is igazán érdekelt a dolog míg csak egymást taposták és hengergették, mint a tésztát, de ahogy az a vasrúd majdnem eltalált be is telt nálam az a bizonyos pohár. A vezetőt szépen felkentem a vajra, mint óvodás fiú a nutellát. Örömmel tekintettem végig az eredményen majd megnéztem hol lehet még közbeavatkozni. Hát tulajdonképpen mindenhol közbe kellett volna avatkozni. A motorosok verték a helyi bandát a részegek meg az asztalba egymás fejét, hogy az utóbbi hogy sikerült azt nem tudom. Egy melák úgy sac per kb 180 centi magas, megállt előttem és egy szem aranyfogát vicsorította rám, ha láttam már gusztustalant akkor az ehhez képest nem volt semmi. Szememmel körbepásztáztam a termet ami mostanra romosabb volt, mint egy omladozó viskó. Megbizonyosodtam, hogy a Nő boldogul, és ezek után próbáltam helyt állni a toronynál. Nagyot nyeltem, mert hát az oké, hogy a nyurga fickó megízlelte a vakolatot, de ezt már jóval nehezebb lesz arrébb helyezni. Mire eljutottam volna arra a szintre, hogy tapsoljak vagy esetleg sikítsak vagy bármi hangot kiadjak már satuban is volt a kezem a következő pillanatban meg a pulton landoltam leverve az üvegpoharakat. Begurultam a pult mögé és fájdalmamban mozdulni is alig bírtam. Nyöszörögtem és a hátamat tapogattam. Mozogni tudtam tehát gerincsérülés kizárható úgy 45%-ban. Nagy nehezen felkecmeregtem magam ülő helyzetbe. Sajgott minden porcikám, de legalább leráztam a hústornyot, azt hitte törékeny vagyok, mint a nádszál, hát tévedett, bár tény, hogy most úgy érzem tényleg olyan vagyok, mint a nádszál. Kikukucskáltam a pult mögül és a káosz már nem lenne megfelelő jelző a látottakra. Mindenki egymást püfölte még talán azok is egymást verték aki jó barátok. Fájó hátammal nekidőltem a pultnak és éppen jó kilátásom volt a fő színpadrészre. Jókor néztem oda, mert a szőke Nő aki olyan keményen visszavágott a motoros fickónak egy újabb trükkel állt elő. Látványos volt és tetszetős, mármint a pult mögül az volt. Szépen letarolt mindenkit a golyókkal végül saját magával. Önkéntelenül vigyorodtam el magam, de örömöm csak addig tartott míg az a fickó le nem ütötte bajtársamat. Magamat is meglepve olyan gyorsan pattantam két lábra, hogy a fájdalmat el is felejtettem. Tapsoltam és dobbantottam is, ennek következtében az utolsó álló sakkfigura, a paraszt is elhasalt. Miután veszélymentesnek ítéltem meg a zónát gyorsan odarohantam a nőhöz. Azt tudtam, hogy az ütés szépen be volt mérve. Ám nem is gondoltam volna, hogy tarkóra is nőhet púp. Gondolom ahogy elhasalt az ütés következtében a tarkóját is bevághatta. Aggódva hajoltam le hozzá. Elsősegélynyújtás nálam olyan, mint a kínai ABC. Lassan pofozgatni kezdtem az arcát, majd a közelben megmaradt korsó sört locsolgattam az arcára. Ilyen se volt még, hogy valakit sörrel locsolgatnának. Bár ez a sör minden volt csak épp az nem aminek hívják, remélem megmérgezni nem fogom vele. Aggódó arcot vágva próbáltam agyalni a továbbiakon. ha betudnám rakni az autóba elvihetném egy kórházba, bár mutánsnak egy olyan hely nem a legjobb. Tanácstalanul pofozgattam tovább és locsoltam az arcára a sör egy mutáns változatát.

A bárban elszabadult a káosz.
Miután a nagydarab közbelépőt kiütötte a műmotoros melák, annak a közelben söröző cimborái is élénken bekapcsolódtak a verekedésbe. A melák és az újonnan érkezett rockerek hangos káromkodással akaszkodtak össze, és az új belépőkbe a férfi motoros társai is belecsimpaszkodtak. Egy maroknyi bandatag azonban törött üvegekkel, székekkel és rövid vasrudakkal a két nő felé iramodott.
A vörös hajú lány ekkor meglepő dolgot tett. Két kezével kettőt tapsolt és a hang, mint egy robajló, láthatatlan szerelvény dübörgött előre, letarolva az útjába kerülő bandavezért.
- Apám.
A nő elismerően bólintott, ahogy a lányra nézett. Ekkor azonban nem volt több bámészkodára idő, mert a támadó huligánok átverekedték magukat az összeroskadtakon.

Hajnal azonnal átdobta magát a másik, használaton kívüli biliárdasztalon egy hátrafordulással, és fedezékébe érve célzott volna... De fegyver nem volt nála. Tény, ami tény, volt katonaként sokszor meztelennek érezte magát egy gépkarabély, oldalfegyver, kevlár, sisak, rohamkés nélkül. Azonban az ő tudománya nem a puszta fizikai erő, a brutalitás és az agresszió volt, hanem az intelligencia. Amivel a puszta fizikai erőt lehetett mozgatni. És dolgokat összetörni, embereket ablakokon kihajítani, berendezést összezúzni.
A bandatagok közeledtek, Hajnal pedig körbepillantott. Az asztalon meglátta a két dákót, krétát, a háromszög alakú golyó-elhelyező vackot, és egy papírdobozt, tele a csillogó, nehéz biliárdgolyókkal.
- Pompás. A magyarok nyilaitól... Ezt tövig bekaptátok, öregem.
A nő észre sem vette, hogy nem angolul beszélt. Aki csak hallotta, valami furcsa, földönkívüli halandzsának érthette, amit Hajnal magyarul mondott.

A nő ujjainak finom mozdulataira a bandatagok megakadtak, elbotlottak, egymásnak estek. Nem kellett sok erőt elvonni, hogy kibillenjenek, és a kis gömböknek kevés kinetikus energia kellett a kilövéshez. Hajnal a mutatóujjával kommandírozta a támadást, a biliárdgolyók pedig egyenként lőtek ki ívben a dobozból a támadók felé.
Piff-puff-kopp-kopp-reccs.
Arcon, nyakon, orron, lágyékon, mellkason találták a biliárdgolyók a támadókat, akiknek rohamja úgy tört meg, mint a hullámok a parti sziklákon. A feltápászkodók újra támadásba lendültek volna, ám Hajnal felemete bal tenyerét, mire minden lendületüket elvesztették. A nő érezte az energia vibráló hullámát az idegszálaiin és már nyújtotta is jobb kezét. Azt is érezte, ahogy gerincén szikrák futnak végig, és az erő máris jobb kezének kari idegpályáján szaladt végig. Kezének egy intésére az ütők felugrottak az asztalról épörögve csapódtak a motorosok közé.

A nő ekkor két tenyerét az asztalra fordította és minden apró idegszálával koncentrált. A körülötte lévő világban minden mozdulat megdermedt egy pillanatra. Minden rezdülés elillant, a levegő egy pillanat alatt lehűlt, a biliárdasztal feletti lámpa fénye kialudt. Az energia nagyrésze elillant a szőke nő körüli világból, hogy láthatatlan spirálként, örvényben zuhanjon be az energiamanipuláló tudatába, mint a fény és az anyag a fekete lyukba. Hajnal csak arra figyelt, hogy a vörös hajú lány testéből ne szívja ki a hőt.
A két nő, az asztal és a motorosok közötti tér megdermedt, mintha az idő kihagyott volna egy másodpercet. Aztán Hajnal teljes erejéből előre vetette magát. Az elnyelt energia teljes egésze kinetikus erőként robbant szét a tagjaiban és a nő ágyugolyóként rugaszkodott el az asztal mögül. A levegőben oldalt fordulva, alkrját és sípcsontját tartotta előre, majd vízszintesen becsapódott a bandatagok közé. Az utolsó talpon maradt huligánokat teljesen letarolta az ellentámadás, Hajnal pedig tovább csúszott a padlón, majd kigurulta a lendületet, hogy felálljon - Amikor egy jól irányzott bárszék a halántékába csapódott.

A nő még érezte, ahogy belezuhan egy asztalba és hallotta a fa hangos recsegését maga körül, ám mielőtt a romok között földet ért volna, elsötétült a világ.

A nagy hasra esés után azt hittem itt vége is mindennek amiért érdemes akár egy percig is pislogás nélkül ülni, de tévedtem. Motorok hangja szakította félbe a beszélgetéseket és az artikulálatlan hörgéseket. Kisandítottam a csehó ablakán, a pár éves retektől csak elmosódott foltokat láttam, a középen felfutó hatalmas repedéstől meg kettős látásom volt. A mosogatóléhez fordulva amit elvileg italként szolgáltak fel, próbáltam olyan láthatatlannak tűnni, mint amilyennek jelenleg éreztem magam. A melákok ahogy leállították motorjaikat nagy vagánynak feltüntetve magukat belökték az ajtót és a pulthoz sétáltak. Mindegyiket végig mértem, a látvány nem volt kedvemre való. Dagadt vagy kigyúrt szteroidos volt mind. Az izzadság szaguk már messziről betöltötte levegőt, ezekhez képest a rocker maga volt a félisten. A banda vezetője volt talán mind közül a legvisszataszítóbb. Nagydarab volt és a haja természetellenesen állt. A fodrásza is a 80 éves vak öreganyja lehet. Lehet, hogy ilyen körökben ez menő meg vagány, de számomra maga a természetellenesség. A szakálla meg vörös színben pompázott, nem tudom, hogy most a sok pörkölt fogyasztástól vagy ilyen eredetileg is, mindene esetre figyelemfelkeltő. A tulajdonos nem tulajdonított nagyobb figyelmet neki, egyszerű közönnyel válaszol neki. Én már az elején éreztem, hogy a banda ennyitől nem fog lelépni, kiharcolják maguknak, hogy lerészegedhessenek. Mikor megjegyzi Jack-nek, ha jól hallottam így hívják a tulajdonost, hogy mindenkit kiszolgál, mint az a két ribi, vagyis én meg a szőke hajú nő. Ennyin nem szokásom felpaprikázni magam, de nekem is lenne pár keresetlen szavam ehhez a húgyagyú izzadság tengerhez.
A játékmocira már picit a fickó felé fordítottam a fejem, ha jól tudom, a nőé az a motor és bár nem értek a motorokhoz, több, mint száz százalék, hogy az a motor többel tud menni, mint a banda összes járgánya együtt.
A beesett arcú, satnya példány kérdésére azt hittem nem érkezik majd válasz és végül elhűl a beszélgetés és lelépnek, de váratlanul a szőke nő szólalt meg. Kicsit bátrabban most már teljes figyelmemet a kitörő balhénak szenteltem. Képességemnek tudatában, ha bele is keverednék majd kiverekszem belőle, nem nagy ügy.
Csak figyeltem ahogy a szavak és az erőviszonyok összecsaptak és a tömeget megelőzve döbbenten nyikkantam meg.
-Húú, ez nem volt semmi. - Majd hirtelen kaptam a szám elé a kezem, mint aki meg se szólalt. A nő egy jól irányzott mondattal kerekedett felül a melákon. Bár elhallgattam, de a fülemet azért hegyeztem hátha valami érdekes még lepottyan elém. Nem is kellett sokáig várnom rá. A második erősen becsapódó mondatra felnevettem, nem csak betalált, de igaz is volt, a fickó becsülete már csak foltokban volt megtalálható. A nevetésem aztán szép lassan elhalt, de azért magamban még adtam egy piros pontot a lánynak. Nem célszerű egy ilyen bandavezért felbőszíteni, de senki sem tagadhatja le, hogy bizony jól megállta a helyét a kettejük vitájában. Többet ésszel, mint erővel!
A rocker fickó a nő és a bandavezér közé állt, gondolom én szívesen eljátszotta volna a hős védelmezőt, a nők megmentőjét, hogy ingyen utat kapjon a hálószobába, de terve nem nagy meglepetésemre azonnal dugába is dőlt. Ahogy Ő maga is hamarosan újra felnyalta a padlót. Bár nem volt eddig sem szimpatikus ahogy továbbra sem, azért egy kicsit megsajnáltam, nem kis ütés érte. A tulajdonos boldog lehet, a padló úgy ragyog, mint a kezdetekben.
Jó magam is felugrottam a székről ahol eddig ültem, mikor úgy kezdett látszani itt nem csak szócsata lesz. De még mielőtt elslisszolhattam volna vagy beszállhattam volna kisegíteni a nőt, jött az a fura erőhullám és ami mozdítható volt mind a motorosokra zuhant. A vezér már a székkel próbált érvényességet nyerni és közben összezúzni a nőt. Ám az a szék sosem csapódott be, ellenkezőleg én és a lány. Éreztem ahogy kezét a vállamra helyezi majd a következő pillanatban már azt láttam ahogy egy vasrúd pont oda súlyt le ahol nem rég álltunk.
-Köszönöm! - Futólag odamondtam a nőnek majd felpattantam és megnéztem ki van még talpon. A legtöbben a pultost követve kihátráltak a személyzeti kijárón és elhagyták a csehót. Nem hibáztatom őket.
-Igazán nem vagyok híve a balhénak, de már most eléggé dühös lettem ahhoz, hogy véget vessek ennek a töröm-zúzom akciónak. - Mondtam csak úgy a levegőbe. Két erősebb taps hanghullámait felerősítve egyenesen a nyurga motorosnak küldtem egy láthatatlan díszcsomagolásban. Az előbb még talpon volt a következő pillanatban már a falban talált helyett, a helyiség másik végén pedig az ájult feje díszelgett, mint az elejtett jávorszarvasfej. Bár nem tudom miért, de éreztem, hogy a nő sem fog lelépni és a segítségemre lesz.

A vöröshajú lány mosolyát látva Hajnal is megenged egy halvány vigyort, majd az ivóból kipillantva ráfagy a a gesztus az arcára. A lemenő nap aranyló fényében egy motoros banda kanyarodott be a főútról a benzinkút koszos, foltos aszfaltjára. Az út sárga pora rondán szállt a motorok körül, amiken sötéten csillogott a napfény. Úgy gurultak be Hajnal sportmotorja mellé, mint valami gépesített ragadozók. A férfiak leszálltak a motorjaikról, körülbelül másfél tucat ember, és a szegecses motorosok hangját nem lehetett hallani, ám gesztusaik annál nyilvánvalóbbak voltak a sportmotor felé. Ezek nem is igazi motorosbanda. Ez csak valami csürhe,. gondolta a nő, akiben felbuggyant némi tiszta, viszolygó utálat.
A motorosok beléptek a bár ajtaján és magabiztosan tartottak a pult felé, ahol nem mulasztották el kendőzetlenül végigmérni a két nőt. Hajnal csak háttal a pultnak, két könyökére támaszkodva állta a pillantásokat.
- Hé! Hé, Jack! Szedd el magad, porzik a vesém!
A motorosok vezetője, egy nagydarab, félhosszú hajú, szakállas, terebélyes tokájú ember felkönyökölt a pultra, Hajnaléktól körülbelül másfél méterre.
A pultos, aki eddig sehol nem volt, kezét egy piszkos fehér konyharuhával törölgetve lépett elő a raktárajtóból.
- Menj el, Billy, még a múltkorit semi fizetted ki - mondta csendesen, de határozottan a tulajdonos.
- Na mi van, Jack, nem bízol bennem? Mondtam, hogy majd megadom az egészet jövő hónapban. Oké, vagy az után.
A feszültség tapinthatóan elkezdett körvonalazódni az ivóban. A nagydarab melá, akit a nő kigáncsolt, most felállt és hátrább lépett egyet, hogy figyelhesse az eseményeket. A biliárdozó rockerek abbahagyták a játékot.
A levegő alig érezhetően hűlni kezdett. Hajnal érezte, ahogy idegszálain felfelé fut az energia.
- Mi lesz, Jack? Kétszer kell mondani? - A szegecses ruhás agresszor kéjesen vigyorogva élvezte ki a pillanatot. - Mert minden jöttmentet kiszolgálsz, mint ez a két ribi itt? - A férfi és társai a pultnál lévő nőkre pillantottak. Hajnal nem látta, hogy a vörös hajú lány mit csinált a jobb oldalán, mert ő állt közelebb a motorosokhoz, továbbra is a pultra könyökölve, laza nyugalommal figyelve az eseményeket.
A homlokokon veríték futott végig. A levegő még egy fokkal hűvösebb lett. A pára tiszta cseppekben csapódott le a pulton, ami Hajnal könyökei és háta körül kezdett nulla fok körülire lehűlni.
- Meg azt, akié az a játékmoci odakint? - A nagydarab odlalán egy vékonyabb, tipikusan sumák pillantású, beesett arcú férfi szólalt most meg, vékonyabb, de a hatalomtól megrészegült hangon. - Kié az a fancy Suzuki odakint, Jack?
- Az enyém.
Hajnal alt hangját még mélyebbé tette a szilárd nyugalom és tettrekészség.
Minden szem felé fordult. A nagydarab melák is ránézett, majd megtette a kettejük között lévő egy lépést. Közvetlenül a nő előtt állt meg. Egy fejjel magasabb volt, zsíros, félhosszú hajának tincsei közül sötét szemekkel pillantott le a nőre.
- Mit mondtál, szöszi?
- A Suzuki az enyém. És ha nem egy csapat dilettáns lennétek, és értenétek a dologhoz, és tudnátok, milyen sportmotor áll odakint.
A nagydarab megnyalta az alsó ajkát.
- Miért, elvigyünk egy körre, szöszi? Meghajthatom a motorod, de téged is a tetején.
Hajnal elvigyorodott.
- Abban mi a jó nekem? A motorom tizenhárom másodperc alatt van fenn százon, de jóval később mint te a csúcson, öregem.
Aúúú, hangzott suttogva minden irányból, ahogy a válasz csattant a melák büszkeségén. Az csípőre rakta a kezét és szemét résnyire húzva nézett tovább Hajnalra. Nyakán kidagadt egy ér a dühtől.
Ne csináld kislány, nem lesz jó vége. Hajnal fejében a józanság hangját elnyomta a harci indulat. Katona volt és tudós, nem valami félénk iskoláslány, akit csak úgy félre lehet rakni.
- Ide figyelj, te rib...
- Na mi van öreg, rátapintottam az igazságra? - A nő hátradobta szőke tincseit és provokálóan vigyorgott fel a férfire. - Jobb nekem a Suzuki, hidd el. Az legalább hosszan izgat, ha a lábam közé veszem. Te meg olyan lennél, mint egy öreg Honda 750-es, öreg. Két lökés és el is durran.

A következő három másodpercben több minden történt egyszerre. A nagydarab melák, aki eddig csak figyelte az eseményeket, és akit Hajnal már egyszer kigáncsolt, belépett kettejük közé, hogy az agresszív melák és a nő közé álljon. Annak a feje egyik pillanatról a másikra elvörösödött. A pultos hátralépett a raktárajtó felé.
A következő másodpercben a melák ökle a nagydarab rocker állán roppant, aki csípőből hátrafordulva hanyatlott el, szabadon hagyva az utat Hajnal és a motoros között, aki már lépett is előre. Hajnal lendületből ugrott hátra, hogy egy bal horog elől elhajoljon.
A harmadik másodpercben pedig minden elszabadult. A többi motoros megkésett kiáltásait félbeszakadtak. A szőke nő jobb kezével visszkézből suhintott előre, mintha csak valami hadsereget küldene támadásba.

Hajnal a vektorokat sietve húzta ki, az erőt sietve pumpálta fel. Minden idegszálán viharosan robogott végig az energia. A nő kiürítette teljes tartalékát egyetlen támadásban. A polcokról az üvegek, a pultról a hamutartók, a pult mögül a söröskorsók, a pult elől a bárszékek mind úgy záporoztak a motorosokra, mintha láthatatlan szálakon rántották volna őket. A nagydarab melák alkarjával hárította az egyik bárszéket és két kézre fogva ívben sujtott le a nő felé. Hajnalnak annyi ideje maradt csak, hogy karját kinyújtva megállítsa a támadást. A fém szék robosztus erővel hullott alá a forgatónyomatéknak köszönhetően és elég energiát adott Hajnalnak még egy mozdulathoz. A bútordarab mintha falba ütközött volna, úgy állt meg kinyújtott tenyere előtt, a nő pedig az átvett erőt felhasználva a vörös hajú lány vállára tette a kezét és szabadjára engedve az energiát mindkettejüket hátralökte a veszély és az újabb ütések útjából. Egy vasrúd egy pillanattal később szakította be a pultot pont azon a helyen, ahol álltak.

Az italra már rá se merek nézni és szinte hipnotizálva nézem a biliárdosokat. Ez nem az Ő napjuk. A golyót akárhová lövik sose oda talál be, már-már gyanús nekem, hogy valaki belepiszkál a játékba. Óvatosan oldalra sandítok és a szőke hölgyet figyelem. Míg Ő meg nem érkezett az a játék a rendes medrében folydogált. Nem éppen kicsi esély van arra, hogy egy újabb mutánsba botlottam, lassan annyian lesznek, mint égen a csillag vagy, mint fánkon a légy.
A biliárd asztalon a fekete golyó betévedt a lyukba. Az egyik pasas szinte örömtáncot járt míg a másik úgy nézett ki, mint akivel éppen közlik, hogy hererákja van. A vigadó egyén eltette a pénzt amit megnyert és rögtön rendelt magának egy korsó sört ami inkább szőlőlének nézett ki, mint sörnek, az állaga legalább is frissen facsart gyümölcséhez hasonlított. Fúj.
Még pár percig figyeltem a két fickót aztán rájuk untam. A pénz nyertese nyelte az undorító folyadékot, mintha anyatej volna a másik meg olyan hervadt képet vágott továbbra is, hogy majdnem vakbélgyulladásom lett tőle. Visszafordultam a pulthoz és nézegettem az italom tetején úszkáló valamiket. Hátamban éreztem a motoros fickó égető tekintetét. Már nem csak zavart, de egyszerűen megőrjített. Jó, hogy nem kezd kutyamódjára nyáladzani, na akkor végképp kiakadnék.
Meghallottam a szék nyikorgását, sóhaját mikor a dagadt motoros felállt róla, szabályosan levegőt vett a szék és nyújtózkodott. Azt hittem hozzám igyekszik így megfordultam, hogy nem éppen udvariasan elküldjem melegebb éghajlatra. Ám még mielőtt felnyalta volna a padlót láttam, hogy az új jövevényhez igyekezett, a szőke nőhöz. Elhasalása minden szemet magára vonzott. Még én is a szám elé kaptam a kezem. Hatalmas robajjal ért földet, az üveg a kezében gyorsan zuhant felénk. Ám még mielőtt teli lettem volna az üveg tartalmával az megállt és gazdájához hasonlóan a földön landolt. Üvegdarabok hevertek amerre az ember ellátott. Ha a tulaj bejön ennek cseppet sem fog örülni ami érthető.
A nő szavain egy halványat mosolyogtam, de volt bennem egy aprócska kétely, a fickó nem volt igazán részeg. Mitől esett el? Gyanakodva pillantottam a nőre. Ő lett volna? Lehet. Minden esetre amíg itt kell maradnom megfigyelem.

Hajnal két percen belül megunta a biliárddal való szórakozást és az egyik ütés közben halk csettintéssel a fekete golyóra állította a vektort. A sárga teli valószínűtlen szögben gurult el és leütötte a fekete nyolcast, a motoros pedig egy pillanatra ledermedve állt a dákóval a kezében, amíg haverjai felröhögtek, majd hangosan káromkodott és lecsapta az asztal szélére a gyűrött tízdollárost, amit ellenfele azonnal felmarkolt. A nő nem tudta, hogy tétben játszanak, ezért halvány lelkiismeret-furdalása lett. Eközben az egyik nagydarab illető folyamatosan a kis vörös lányt fixírozta. Hajnal a férfira nézett, majd a lány szemébe, és újra a férfira. Egyértelmű volt, hogy a kislánynak egyre terhesebb a hely atmoszférája, a nő tehát újra a melákra pillantott és kacéran kacsintott felé.

Az elterelés megtette a hatását. Az illetőnek előbb leesett az álla, majd magabiztos vigyor terült el az arcán. Felállt, hogy slamposan odakacsázzon a pulthoz, ám Hajnal jobb mutatóujjának egy alig észrevehető mozdulatával - amit legfeljebb a lány láthatott csak - ráállított egy erővonalat a férfi lábfejére. A támadási pontot tehetségesen a cipő orrára szúrta fel a legjobb pillanatban és a legjobb szögben. A férfi szemei elkerekedtek, ahogy ívben elzuhant, ám a sörösüveg akaratlan ügyetlenséggel repült ki a kezéből, egyenesen a két nő felé. Hajnal abban a pillanatban ösztönszerűen és gondolkodás nélkül nyújtotta ki a kezét és állította meg az üveget a levegőben. Egy pillanatra megdermedt a jelenet, ahogy a Budweiser a puszta levegőben állt, majd lehullott a földre és ripityára tört, habzó sört fröcskölve a nagydarab férfire.
Néhány szem Hajnal felé fordult. Olyan emberek pillantásai, akik a szemük sarkából láttak valami furcsát és hitetlenkedve néznek oda, hogy higgyenek-e a szemüknek.
- Húha, öregem, kevesebbet kéne inni, nem? - A nő jóízűen elnevette magát, az emberek pedig elfordultak, miután elhitték a kézenfekvő és kényelmes tényeket.

Továbbra is zavart a hely, büdös volt, elhanyagolt és az ital is volt olyan rémes, hogy meg lehetett volna vele ölni nem egy elnököt. Tovább az se volt nagyon szimpatikus, hogy az a motoros fickó többször sandított felém a kelleténél. Lassan már azt hittem a nyaka vonala ilyen, hogy születésétől kezdve ki volt fordulva a feje. Addig nincs baj míg csupán nézelődik, de ha feláll onnan alighanem sz.rok a benzinre és úgy eltűnik innen mint a sicc. ha használnám a mutáns képességem se lenne tragédia, de ez mégiscsak egy ember és amíg nem árt nekem nem ugorhatok neki, márpedig, ha idejön az még nem bántalmazás vagy kötekedés, ergo, jobb ha szépen lelépek. Idegesen kevergettem ezt a fura kinézettel rendelkező löttyöt és próbáltam magamban elszámolni ezerig, hátha mire a végére érek a pultos is hajlandó lesz jönni. Nem vette sietősre a dolgot, hát persze, hogy nem. Ideje, mint a tenger. Nem úgy, mint nekem. Jó lenne még az este beállta előtt eljutnom az parkig, hogy amint le megy a nap már indulhassak is vissza. De terveimet úgy tűnik jobb lett volna rugalmasabbá tennem. Mert itt keresztül húzzák azt is ami még ki se bontakozott a fejemben.
Már éppen azon voltam, hogy ráfanyarodom a fura szagú és ízű italra amikor a csinos nő belépett a kocsmába. A nagydarab, hájas motoros fickó új emberen legeltette a szemét. Hála a jó égnek lassan elfelejt engem, jobban is tenné az biztos. Nem túl feltűnően, de ránéztem a lányra és úgy tűnt éppen koncentrál. Nem sokáig foglalkoztam ezzel és bátorságot szedve, egy életem egy halálom, beleittam az italomba. Olyan volt mintha kanalas köptetőt nyeltem volna le, alig csúszott le, de végül én nyertem. Ezen a ponton határoztam el, hogy jó, kifizetem, de többet még a színét se lássam. A széken megfordulva kezdtem nézni a biliárdosok játékát. A káromkodáson kívül nem sok mindent tudtam kihallani a beszélgetésből, hallgatóztam pedig hátha valami érdekes megüti a fülemet, mondjuk a parki harccal kapcsolatban. De semmi komoly dolog nem volt a szóváltásaikban. A színes golyók gurultak szanaszéjjel az asztalon, de egyik se találta meg a lyukat. Szerencsétlenek, vagy nem értik a szabályokat vagy célozni képtelenek. Megmosolyogtam a játékot majd észrevettem, hogy a tetovált motorosom megint engem bámul. Szem forgatva fordítottam neki hátat és megpróbáltam nem törődni vele. Az ág áldja meg, hát nem unja még? Mert én már kezdem nagyon-nagyon unni.

Tölgyessy Hajnal lassított. A motor, mellyel keresztülszárnyalta a nyár végi aranyba borult prérit, halkan morogva dolgozott alatta. Kisvárosok váltották fel a pusztaságot, motelek, benzinkutak, kisboltok, lakóházak, irodák. A késő augusztusi szél hűvösen borzolta az út széli fákat, barnuló lombokat zörgetve az ágakon.

A nő lehajtott az útról, egy benzinkút melletti motelt és bárt meglátva. Néhány autó parkolt a letérő nagy, ronda, olajfoltos aszfaltján, a bárból zene hangjai szűrődtek ki. Hajnal elugurult a legközelebbi feltöltőig és leállította a motort. Leszállt a járműről, sisakját levéve kirázta hosszú, szőke haját, majd leakasztotta a töltőpisztolyt és lecsavarva a sapkát, elkezdte tölteni a tankot. Halkan berregett a kút pumpája, ahogy üzemanyagot locsolt a motorba, majd Hajnal lassított az adagolással és megállt. Visszazárta a motor tanksapkáját, majd sisakját hóna alá csapva, ruganyos léptekben elindult a bár felé, ahol feltehetőleg fizetni kellett. Hajnal belépett a bár ajtaján és fojtogató füst, meleg emberszag, valamint valami dohánykarcos női éneket aláfestő rockzene fogadta. A nő odasétált a pulthoz, sisakját továbbra is hóna alatt tartva. Bőrkabátja finoman ropogott a mozdulatoktól, csizmája kopogott a padlón. Jó páran megnézték, ám észre sem vette a pillantásokat. A pulthoz érve egy fiatal, csinos, vörös hajú lány mellé ért, aki épp egy poharat rakott le a pultra. Hajnal érezte az olcsó, kommesz tequila szagát. Mivel a pultos nem volt ott, hát várakozni kezdett. A pultnak támaszkodva elfordult, végigpillantva a báron. Italtól vörös arcú, nagy hasú férfiak biliárdoztak a füstös homályban élesen világító lámpa alatt. Unaémában Hajnal a biliárdot nézegette. Bal kezének ujjait észrevehetetlen, apró mozdulatokkal forgatta körbe, ahogy érezte a gyolyók energiáját. Enyhén kellett csak belenyúlni a vektorokba, hogy boruljanak az ütközések, kiszámíthatatlanul eltolva a játékot és felborítva a valószínűséget. Egy gyolyó sem ment be, a férfiak pedig bosszúsan káromkodtak. Unaloműző szórakozásnak nem volt rossz.

Ismét eljöttem a birtokról, tudom, hogy nem szabadna, legalábbis ilyen messzire nem, de mostanában annyi kihágást elkövettem, hogy igazán belefér még egy-kettő. Egyszer jártam eddig Chicago-ban akkor is majdnem ott hagytam a fogam. Ha nincs Jürgen akkor bizonyára már tényleg nem lennék. Mégis kíváncsi vagyok a parkra, mi lett vele, meg van még? Kitakarítottak? Nyoma sincs már a harcnak? Mostanra már biztosan semmi sem jelzi, hogy mi történt akkor este, de azért szeretném látni, hogyan tért vissza az élet belé.
Bérelt kocsival hajtok végig az úton, azon az úton ahol akkor vezettem utoljára mikor menekültünk. Nappali fényben éppoly kietlen a táj, mint éjjel volt. Fa is alig van és ha lát is az ember egyet az is kiszáradó félben van. Tengernyi szántóföld terül el a két oldalt, emberek dolgoznak fáradtságot nem kímélve. A műszerfalra pillantva látom, hogy benzinnek híján vagyok. Előre tekintve látom meg az útszéli kis kocsmát és reménykedem benne, hogy benzinnel is tudnak szolgálni, legalább addig míg Chicago-ba elérek vagy egy benzinkútig. Leparkoltam az autót egy félre eső részen és kiszálltam majd bezártam az ajtaját, itt még a pocoknak is feszítővasa van. Beléptem a dohos és igen büdös kis kocsmába, az a pár ember is rögtön rám nézett akik benn tartózkodtak. Volt egy agyontetovált motoros fickó aki talán 10 éve nem látott borotvát és szappant se szerintem. Még láttam egy sarok asztalnál két dohányos láncokkal teli aggatott majmot akik keménynek képzelték magukat és persze még a csapos volt bent. Odasétáltam a pulthoz rendelési szándékkal.
-Valami erőset. - Ezúttal nem fogok válogatni, csak legurítok valamit és megyek tovább, ez a hely nem álmaim netovábbja és minél többet vagyok itt annál jobban mehetnékem van.
-És ha tudna benzinnel szolgálni az jó lenne. - A fickó biccentett majd elment, gondolom a benzinért. Közben megkaptam az italom, még szag alapján se tudtam beazonosítani, ijesztő. Belekortyoltam és vágta egy nagy grimaszt. Ilyen sz.rt még életemben nem ittam. A poharat letettem a pultra és türelmesen vártam mikor kapom meg a benzint, hogy eltűnhessek innen és még az emlékezetemből is kitörölhessem.