Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?
Az oldal alapítása: 2013. szeptember (A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
chatbox
promónk
Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)
- Nincs mit Faye. Én köszi, hogy ennyire... jól fogadtad, hogy átjöttem. Bíztam azért benne. – Gondolok egyet, odahajolok hozzá, és megölelem, sután meglapogatom a vállát. Azt hiszem korai még bármit is leszűrni ebből, de jó barátnők lehetünk, Aaron a közös pont, de ha nincs ott, hát miért ne tudnánk nélküle is dumálni, láthatóan Faye nem olyan féltékeny tipus, aki be akarna kavarni, hogy mondjuk lebeszéli rólam a srácot. – Gondolj csak bele, ez most így kicsit fura, de ha mindenki a saját párjával lenne főleg, de mégse csak a megszokott kettesben, akkor a tesódnak nem lehetne indoka csúnyán nézni, ha én ott vagyok. – Na most aztán tényleg elszóltam magam, hiszen már nem moshatja le rólam senki, hogy Aaron párja vagyok. Vagy barátnője. Nem is tudom, hogyan definiáljuk magunkat, Faye meg különben sem ostoba, így vehetjük talán olyan módon, hogy Aaronnal valóban csak ismerkedünk, ami igaz is, végtére most látom harmadszor, mégis elég gyorsan egymásba gabalyodtunk. Tehetek én arról, hogy elvarázsolt őkelme a kólás játékkal? Egyértelműen kezd leragadni a szemem, szuperintenzív volt a napunk, így felhúzom a lábam a kanapére, és már lebukik a fejem a srác vállára, ahol félig nyitott szemeim mögül lesem a filmet, és már csak minden második poénon nevetgélek. A szörnyecskék máskorra marad. Feltápászodom, és meglapogatom Faye hátát, hogy vidoran integetve búcsúzzak el tőle is. Felmerül bennem, hogy mégsem a felkínált szobában alszom, de aztán úgy döntök, hogy ez egy szuper ötlet, a vöröske csak nem fog kukkolni. Amikor a lány eltűnt a szobájában, látványosan nyitom ki a saját szobám ajtaját, és a párnáért, takaróért benyúlva átcuccolok a fiúhoz. Csakazért is. Most már tényleg alszunk, bár ha az éjszaka közepén máshova van kedve.. Remélem nem riasztom el, ha mellette alszom, és néha odabújok annyira, amennyire még kényelmes.
Örülök, hogy el tudtam ezt mondani Leahnak és annak is, hogy úgy döntött, hogy segítene nekem ebben az egészben. Nem akarom, hogy folyton csak feszültséget okozzon ez az egész közöttünk. Aaron a bátyám, fontos nekem, de nem sokára tizennyolc leszek, jövőre és... nem nézhet még mindig gyereknek. Persze tudom én, hogy lesznek majd az életemben még nehézségek és csalódások, de ha állandóan csak attól félek, hogy mi történik velem, hogy ki bánt meg, akkor minden jóból kimaradok és azt sem akarom. Logan pedig kedves srác és tudom, hogy nem tenne semmi olyat, amivel ártana nekem, vagyis hát sejtem. Én tudok neki ártani, ha elmondom neki, hogy... na szóval azt, amiről még Leah se nagyon tud. - Köszönöm Leah, ez kedves tőled, talán te tudsz hatni rá, de azt sem akarom, hogy bajod legyen belőle. - nem az Aaron nem bántaná, csak hát ne azért vesszenek össze, mert mondjuk miattam kerül vele összetűzésbe, mert kimondja a véleményét. Én csak szeretném, ha minden rendben lenne és valahogy kicsit nyugalmasabb, azért az tényleg nem lenne rossz. - Négyes randi? Talán az jobb lenne, mintha csak Logan jönne el hozzánk, hogy bemutassam a bátyának... Igen, jó ötlet! - mosolyodom el végül egészen lelkesen. Tényleg nagyon tetszik az ötlet, remélem hogy valami jót ki tudunk hozni belőle, én legalábbis szeretném. Úgy érzem, hogy tényleg sikerül Leah személyében talán szövetségesre lelnem, ami azért nagyon jól jön. A film alatt Aaron megjegyzésére csak finoman felnevetek, és direkt kilopok előle egy maréknyi popcornt, már csak azért is bosszúból. A film viszont lassan tényleg véget ér, én pedig határozottan úgy érzem, hogy határozottan álmos kezdek lenni. Meghagyom Aaronnak az utolsó popornt, mert már amúgy is kómás vagyok ahhoz, hogy gyorsabb legyek nála. - Reméltem, hogy ezt mondod! - elfogadom a kezét, feltápászkodom, aztán szépen kicsit előre lépek, hogy adjak neki két puszit. - Örülök, hogy egyben hazaértetek, jó éjt bátyus! - csak aztán lépek oda Leahhoz, hogy neki is jó éjt kívánjak és miközben megölelem még egy köszönömöt is suttogok a fülébe, csak aztán bicegek el a lépcső felé. Nem várom be Leaht, azért annyira vagyok tapintatos, hogy sejtem, hogy el szeretnének normálisan is köszönni egymástól, nekem meg közben nem kell ott maradnom tartani a gyertyát.
Nem bánom, hogy nem most először látom a filmet, sőt már annyiszor megnéztem, hogy kisebb hiányosságokkal az egészet el tudnám mondani. Szóval nem okoz gondot, ha olykor elkalandozik a gondolatom, főképp a New York-ban történtek felé, ilyenkor újfent belopózva Leah nyakának puha hajlatába. Aztán rá kell eszmélnem, nem a legjobb dolog effélékre gondolni az adott helyzetben, mert a végén még kínos pillanatoknak nézünk elébe, szóval akarattal a filmre irányítom minden figyelmem. És még az sem zavar, ha olykor kiszakítanak óhajaikkal, kifejezetten jóleső kicsattogni a konyhára, kutatás címen magamra nyitni a hűtőt egy pillanatra, aztán újfent higgadtan visszatelepedni a kanapéra. - Ugye most nem azt várjátok, hogy hőzöngeni kezdjek? - sóhajtok fel a lányok szavaira. Tény, hogy Mahoney-nak jó humort írtak, de valahogy nem tudok rá úgy nézni, mint a lányok, szerencsére. - Ennyi erővel akkor szerintem meg Thompson a legjobb. Mert hát én ugye más szemmel nézem a dolgokat - kacsintok kötekedőn rájuk, de hamar egy vidám vigyorral egészítem ki a mimikám. Végül is az a lényeg, hogy a film a maga kategóriájában remek. Lehet rajta nevetni és meg van benne mindenkinek a maga öröme. Férfiaknak és nőknek egyaránt. - De azért Callahan se rossz - teszem még hozzá szurkálódva, majd újfent a filmre fordítom a figyelmem, végül is, mindjárt vége és pont nem a lényegről kéne lemaradni... - És a jó elnyeri a jutalmát - sóhajtok fel, ahogy felbukkan a stáblista, kimarva az utolsó szem popcorn-t a tálból, majd mielőtt magamévá tehetném kénytelen vagyok előbb elfedni a kezemmel ásításra nyúló szám. - Azt hiszem, jobb lesz, ha inkább a következő filmet máskorra hagyjuk. Még rosszat álmodtok - teszem hozzá mosolyogva miközben felállok és felsegítem a lányokat is, finom utaló mozdulattal az emelet felé terelve őket. Hosszú volt ez a nap, a sok vezetés és egyéb kimerítő dolgok mellett tényleg ideje lefeküdni. Még ha egyedül is, de hát még is csak hárman vagyunk itt...
Még a folyosón sustorgunk, és egészen komfortosnak érzem a helyzetet, még ha szegény Aaront is kerüljük meg ezzel, mert tulajdonképpen régóta vágytam arra, hogy ilyen közegben legyek. Tatica az én örökös barátnőm, és testvérem, de nem akaszkodhatok rá, hiszen egyetemre akar majd menni ősszel, meg hát neki ott van Gabe is, valahol nekem is el kell kezdenem lassan kialakítani a saját életemet, még ha tizennyolc évesen lövésem sincsen róla, hogy mit kezdjek magammal. Nem vonz a tanulás, tanuljak be majd X-Mennek? Mi lenne inkább akkor, ha inkább a kicsiket tanítanám? Az valahogy jobban illene hozzám. - Egy próbát megérne. Szerintem azért érthető, a pasik máshogy működnek. Ő félt téged, de fordítva meg ne szólj bele a dolgaiba. Érthető, mellette meg nem is fair. Na majd én... – Nevetem el magamat, ezúttal nem érdekel, ha ezt a srác meg fogja hallani, hátha jót tesz a lelkének, hogy jóban lehet a félhugival. – Mit szólnál hozzá, ha csinálnánk egy négyes randit? Majd ráteszem a pórázt, vagy valahogy megoldom. Na ezzel nem azt akarom mondani, hogy én vagyok az, aki bármit is eldönt, hát olyan határozott tud lenni, hogy... – Nyelek egy nagyot, többször is helyretett már, és nem véletlenül vonzódom hozzá, valahogy tudja, hogyan kell kezelni a szeszélyeimet, de úgy vélem, ez kétirányú, több tekintetben meg az van, amit én akarok. Lemegyünk hát a sráchoz, és bár én játszanám továbbra is a jóskislányt, nagyjából felrúgja a tervemet, és az eddig felépített még csak ismerkedünk sztorit azzal, hogy magához húz. Hát ha ezt szeretné, én nem ellenkezek, Faye-re viszont egy bátorító pillantást vetek, hogy lássa, ha nekünk lehet, akkor ki fogok állni mellette. Nyilván nem előtte, de meg fogom beszélni Aaronnal. Leejtem a párnát az ölemből, hogy felhúzzam a lábamat, így oda is tudok bújni, szépen szolídan, hogy fél kézzel tudjam eszegetni a popcornt. A hajammal játszik, vagy éppen a nyakamat simítja végig, és nekem meg külön szobában kell aludnom... Kicsit fel vannak fokozva az érzékeim, igyekszem nem beleborzongani, mert ha én simítanám végig a combját, abból aztán nem sok videózás lenne. Csak nagy ritkán ugráltatom őt, hogy kiküldjem kóláért, és a szemem sarkából nézzem meg azt a harapnivaló hátsót. - Naná, a főszereplőt teszik be cukinak. – Nevetek Faye-jel együtt, és jót derülök azon, hogy vajon Aaron mit szól majd a dologhoz, közben viszont aprót simítok azon a dagadó izmokon, most csak a karján, azért a valóság mégis sokkal szexibb, így csak mosolyogva lesem a filmet, ám a végefelé mégis nagyokat pislogok, kezdek elálmosodni, rámtör, hogy hosszú, és intenzív nap volt. Lassan érik a fogmosás. Aaron felé vetek egy várakozó pillantást.
Tudom én, hogy először úgy istenesen meg voltam lepődve, hogy csak így ketten toppantak be, de azért azt hiszem én sokkal jobban kezeltem a dolgot, mint amikor Aaron arra jött meg, hogy Logan itt volt. Jó mondjuk én már hallottam Leahról, ennyi előnyöm van, de.. na mindegy más ez a két helyzet én úgy gondolom. Leah szavai viszont tényleg jól esnek, kedves lány és talán még jól is járok majd vele, hogy van és segíthet nekem, ki tudja. Ezért mosolyodom el, amikor mellé érek és meghallom a szavait. - Szerinted tudnál rá hatni? Úgy érzem, hogy konkrétan ki nem állhatja Logant, csak meg látta, hogy megcsókol és... ez azért elég rossz, mert kedves srác és nem csinált semmi rosszat. Még csak össze se merem ereszteni őket. - nem tudom, hogy mennyire lenne egy ilyen találkozás baromi kellemetlen és feszült. Én úgy érzem, hogy jól kijövök Leahval, tényleg, de szerintem ez fordítva nem lenne meg. Jó eséllyel a bátyám úgy nézne Loganre, mintha élve akarná felnyársalni, míg Logan... hát a fene tudja, hogy nála mi lenne a reakció, de tuti, hogy kellemetlen lenne az egész. Azt hiszem nem csoda, ha eddig még nem is mertem kezdeményezni azt, hogy találkozzanak. Majd talán egyszer, hátha akkor, ha Leah beszél Aaronnal és elfogadtatja velem, hogy igenis már vagyok annyira felnőtt, hogy tudjak vigyázni magamra, és amúgy is Logan nem bántana sosem, semmilyen módon sem. - Oké, bár szerintem addigra én azért el fogok álmosodni, de majd meglátjuk. - bólintok egy aprót. Amúgy se jó nekem, ha valami félelmetes után fekszem le, és most több órát nem tudnék filmet nézni szerintem, de majd meglátjuk. Szóval befészkelem magamat Aaron mellé. Nem baj az, hogy Leaht öleli át, igazából még egy csók sem zavarna, csak hát zavarni nem akarom őket és nem tudom, hogy ez nem történik-e majd meg idővel. Igazából nem vagyok olyan nagyon filmbe belekotyogós típus, úgyhogy jó eséllyel azért egy ideig nem szólok sokat, inkább csak nevetgélek a vicces részeken. - Ugye, hogy Mahony a legcukibb? - szólok át azért Aaron vállal fölött, részben kicsit piszkálódás is a bátyám felé, mert hát gondolom Leah számára jelenleg ő a legcukibb, de azért Mahony... Tudjátok az a tipikus helyes, de rossz fiú típus, aki folyton bajt csinál, de persze a lányok naná, hogy utána epekednek, főleg a kis fekete bongyor hajával.
Nem igazán foglalkozom azzal, hogy a lányok vajon mikről sutyoroghatnak hallótávolon kívül. Talán némi meggondolatlan belső indíttatás hatására is hoztam haza Leah-t. Mintha két legyet egy csapásra alapon a saját vágyaimat kielégítve alkalmat adtam volna Faye-nek a barátkozásra, egy általam is "felügyelt" személyben. Mert így talán nekem is egyszerűbb lesz, hisz ha úgy adódik, ha úgy van alkalom, Leah-ból kicsellózhatom Faye szavait, "titkos" gondolatait, ugyanakkor rajta keresztül "barátnőileg" tolmácsolhatom szavaim, akaratom. Manipulatív lennék? Sose tagadtam... Közben leérnek hölgyeim, és csak nehezen fogom vissza a vigyort az elhelyezkedés okán. Faye félrehúzódása nem sértett, nem tüntető, inkább mintha ekképp is jelezné, elfogadta annyira Leah-t, hogy megadja nekünk a kellő tapintatot még így is. Ugyanakkor Leah hozzám simul, jelezve, nem szégyelli mindezt más előtt. Nagyon megfelelő... - Kérésetek parancs. Akkor tehát elsőként a vígjáték - hajtok fejet az akaratuk előtt és a készülékhez lépek a kiválasztott kazettával, majd miután elnyelte a szerkezet visszahuppanok a helyemre. Nem zavartatom magam, felé eső karom Leah vállára fektetem, mintegy felkínálva ölelésem, bár ujjaim egyenlőre, látszólag tétlenül simulnak vállára. Ugyanakkor egy testvéri szeretetteli mosolyt küldők a húgom felé, mintha csak bátorítanám, nyugodtan csússzon közelebb, nem zavar. Mert most tényleg nem. Aztán mára felvillanó kép felé fordítom arcom, élvezve a tényleg szórakoztató filmet, olykor suttyomban, csak a hangulatfokozás érdekében Leah haja alá csenve ujjaim, lágyan érintve nyakának érzékeny pontjait, hogy aztán újfent tétlenül pihenjek meg vállán, mintha mi sem történt volna...
Egészen kedvesen kezelnek, s miután Aarontól előrántottam a vágyat, utána sem dobott el, ténylegesen úgy áll hozzám, hogy kedvel, és velem akar lenni. Vannak pasik, akiknél ez gyorsan változik, főleg, ha megkapták amit akartak, ránk lányokra ez kevésbé jellemző, de amilyen figyelmes, azt kell mondanom, belenyúltam a jóba. Ki hitte volna a parton, hogy talán egyszer nekem is lehet szerencsém? Szegény Faye valóban meglepődött, hogy ennyire rátörtünk, főleg az én jelenlétem ami nem várt, de miután ezt nem lehet visszacsinálni, mindenki igyekszik alkalmazkodni a hirtelen helyzethez. Jó, ha az eszembe vésem, hogy Aaron hajlamos elfelejteni dolgokat, bár nekem sem jutott eszembe, hogy nem várnak rám. A szoba, amit Faye mutat, nagyon tetszetős, és igazán otthonos, nem látszik rajta, hogy vendégszoba lenne. Azok után, hogy börtönben voltam, majd az X-Birtok koleszos szobája, ez nagyon is lakájos, melegséget árasztó kis helyiség. Levetem magam az ágyra, hát tényleg meg tudnám szokni. Gyors átöltözés után már kommandózom is vissza a folyosóra, magamon hagytam a zoknit, hogy ne kelljen papucsot kérnem, és várom,h ogy Faye is megjelenjen. Nem tudom, hogy ők mennyire öltöznek át, végülis fürdeni mégegyszer nem fogok, ha már a sráccal tusultunk egy édeset. Még mindig bizsergető az, amit akkor csináltunk, ám nem csak testileg, főleg lelkileg érzem magam kielégültnek. Nagyot sóhajtozok ahogyan az élményre, meg úgy általánosságban a mai napra gondolok, nagyon jól sikerült, és még mindig nincs vége! - Nem tudom, hogy rám mennyire hallgatna, de próbáljak beszélni vele? - Kérdezek vissza suttogva, még véletlenül sem szeretném, ha Aaron meghallaná a dolgot, meg hát nem is kibeszéljük, de jó, ha segíthetek, és kettőnk között is kialakul valami baráti, ami miatt nem utál majd. Nem szeretnék abban a szerepben tetszelegni, hogy én vagyok az, aki felrúgja itt a szabályokat, mert nekem Aaron által lehet, Faye-nek meg nem. Ez elég rossz szájízt szülne. Leérünk vissza a nappaliba, és csak ámuldozom, azon, hogy milyen szép rendet rakott, és már nasikat is hozott be. És azok az izmok... Próbálok nem nagy szemeket mereszteni. - Köszönjük szépen... - Foglalom össze ebben a két szóban, és leülök mellé a kanapéra, ez még nem árulkodó jel, bár közelségétől megint érdekes dolgok jutnak az eszembe, még túl intenzív az élmény. Egy kispárnát kapok az ölembe, hogy legyen mit gyúrni, majd a testvérek válaszait figyelem, majd bólogatok Faye-ére, de hogy mégse legyen olyan, hogy mindenben egyetértek, kiegészítem. - Akkor legyen a Rendőrakadémia, és ha még bírjuk, akkor a Szörnyecskék. Jó? - Nyúlok előre, és egy csokis kekszet tömök a számba. Mandulavágású szemeimmel most Aaron válaszát lesem, s azon tűnödöm, hogy ha Faye odajárna, ahova én, akkor már csak Aaron maradna ki, de ő ugye hagyományos egyetemre jár.
Igazából nem féltem én attól, hogy megismerjem Leaht, egyszerűen csak nem tudtam, hogy most hirtelen beállítanak nekem, amire nem is számítottam. Azért Aaron legalább egy telefont megereszthetett volna, mielőtt elindultak, vagy valami. Szerintem belefért volna, de ha így alakult, akkor most kivételesen így alakult, túlélem, hiszen Leah tényleg kedves lány. El is indulok vele szépen felfelé, amikor sikerül letisztázni, hogy ki hol alszik, hogy milyen pizsit vesz és mit csinálunk majd, ha már megmutattam a szobáját. Nem volt azért ez olyan nehéz menet és legalább ma Aaron tényleg teljesen átment házi tündérbe, még a mosogatásnak is nekiesik, amikor mi már indulunk felfelé, szóval azt hiszem tényleg tetszik neki ez a lány, ha ennyire igyekszik. Azért az is elég nagy szó, hogy eddig még tényleg senkit sem hozott haza, szóval igen... Leah valami miatt különleges lehet, bár ettől még szinte biztos vagyok benne, hogy a mi kis családi dolgainkról nem nagyon mesélt még neki. Sőt fogalmam sincs, hogy egyáltalán miről mesélt neki eddig ami velünk kapcsolatos, szóval igyekszem még véletlenül sem elszólni magamat. Felérve megmutatom neki a szobát, és persze magára hagyom, amíg átvedlik, miután bedobtam a pizsit. Én maradok így, végülis itthoni cucc van rajtam, elég átöltöznöm majd lefekvés előtt. Szóval hamarosan már indulnék lefelé, csak akkor torpanok meg, amikor Leah megszólal. - Semmi gond, nem tudhattad, csak Aaron... még nem igazán értette meg, hogy már nem vagyok tizennégy. - mosolyodom el egy apró vállvonással, sőt nem sokára tizennyolc leszek, szóval nem kéne mindentől és mindenkitől tiltania. Főleg, hogy Logan tényleg rendes srác, én nagyon kedvelem, és vele szeretnék lenni, minél többet. Végül elindulunk szépen lefelé, és le is dobom magamat a kanapéra. Nem merül fel, hogy közéjük üljek, vagy bármi, szóval csak simán helyet foglalok szépen valahol a szélén. - Én a Rendőrakadémiára szavazok, az legalább vicces. - mert hát na a félelmetes filmekkel nem vagyok jóban, és a másik kettő kifejezetten az számomra. Szóval talán jobb a vicces megoldás. A popcornt nem ragadom magamhoz, maximum veszek belőle majd időnként. - Te már láttad valamelyiket Leah? - mi a legtöbb videónkat már rongyosra néztük természetesen, de ha Leah valamit még nem látott, akkor tőlem nézhetjük azt is.
Csak vigyorogva legyintek az apró még hozzám intézett játékos mondatok hallatán, majd tekintetemmel követem nyomon a felfelé igyekvő lányokat. Aztán ahogy eltűnnek, én pedig apró sóhajjal nekilátok a tányérok összeszedésének. Fogalmam sincs, mi lesz még ebből, de azt már most érzem, valami iszonyatos nagy hurok. csak remélem, hogy nem az én nyakam körül. Leah mutáns, ez immár tagadhatatlan. És immár azt is tudja, hogy mi is azok vagyunk. Ugyanakkor ott az a nyamvadt suli és persze az a kölyök is. Hajaj, sok a kusza szál, mint egy pamutgombolyagban, amin három macska játszott. Elmélkedés közben persze a kezem és a lábam is jár, így lassacskán letisztul az asztal a nappaliban, a maradékok a hűtőbe kerülnek, az edények a mosogatóba, és egy pillanatnyi vacillálás után gyorsan elöblögetem őket. Legalább a holnap reggelt nem ezzel kell kezdenie Faye-nek. Aztán ajtókat nyitogatok, szekrény és hűtőajtót, míg össze nem szedek némi finomságot. Kukorica pattog a táljában, csokis kekszet borítok egy tálcára és a korábban letakarított asztalt újra ellepik a tálak, bár most más feltéttel. Mellékészítek még egy-két üveg innivalót, aztán a tv feletti polchoz lépve röpke tanakodás után lekapok két-három kazettát, a nasi mellé társítva, majd belépek a lenti fürdőbe. Nem zuhanyzok újfent, az csak felajánlás volt a lányoknak, ha esetleg inkább mellőznék a társaságom. Csupán ruhát váltok, kényelmesebbé téve. Kényelmesen nyúlok el a kanapén, mint a kártyalapokat forgatom a filmdobozokat a kezeimbe, olykor egyiket lefektetve a fekete vászonnadrágomra, vagy épp mellkasomnak támasztva a fekete atlétán keresztül, míg le nem érnek újra a lányok. - Na, mit nézzünk? Szörnyecskék, Terminátor vagy a Rendőrakadémia? - emelem egyesével a választottakat. Nem épp idei filmek, de hát videón nem is nagyon kapni még azokat. Ugyanakkor mindenféle ízlést kiszolgál, horror, akció, vígjáték, kedvük szerint válogathatnak.
Érdeklődve várom a válaszokat a testvérpártól, én sem nagyon értettem, hogy most mi lenne a helyes válasz. Vállaljuk fel, hogy kavarunk Aaronnal, vagy hogy barátok vagyunk, de attól még aludhatunk egy szobában, mégis jól esik a dolog, hogy elfogadják a javaslatomat a leginkább húzós megoldás ügyében, végülis leszünk még együtt eleget, mindhárman aludhatunk külön szobában. - Reméltem is, hogy nem a hugid jelenlétében akarsz ilyesmire vetemedni. – Kuncogok fel, mintha tényleg csak barátok lennénk, és csak randizgatásról lenne szó. Elég sok szörnyűségen mentem már keresztül, amit Faye-nek nem kell megtapasztalnia, maradjon csak minél tovább gyermeki ártatlanságban, ebben Aaronnal értek egyet, még ha nem is szólhatok bele, ellenben a srác mégsem az apja, és nem egy kis csitriről van szó. Végülis ha értelmes kapcsolatra talál, hát miért is ne kéne megpróbálni? – Izé, szerintem is a film legyen, már nincsen agyam játszani. Legközelebb. – Nevetek Aaron felé, remélem valamit jót választ. Lényegében magamnak mondok ellent, én magam sem tudom, hogy mi ilyenkor a helyes. Sosem volt testvérem, Taticát pedig felnőttként ismertem meg, nehéz azonosítanom a védelmező szeretettel, főleg hogy kettőnk közül én vagyok a nyavajgósabb, ő vigyáz rám, nem fordítva. - Köszi... akkor legyen a Faye féle pizsama. Majd meghálálom valahogy. – Bólintok a vöröskének, és mint kiderül fogkefém is lesz. Ahhoz képest, hogy egyszerű randiként indult a dolog, Tati vigyorogni fog ezen, hogy mennyire megfogadtam a tanácsát. Próbálok úgy tenni, mint akinek ez nem ül ki az arcára. Aaron megint fürdeni megy? Egy órája zuhanyzott velem.. Igaz, ezt Faye nem tudja. Akkor ma én is kénytelen leszek hagyni, hogy úszóhártyák nőjjenek az ujjaim közé, így pusztán segítem a leányzót fel az emeletre, ahol megkaphatom a vendégszobámat, át tudok öltözni. A pizsama alatt egyenlőre meghagyom a melltartót, na nem mintha Aaron nem látott volna már nélküle, de tartani kell a látszatot. Egyenlőre. Pár perccel később már a lány által kapott virágmintás pizsamában, a hajamat összefogva lesek ki a folyosóra, és már csak azon tűnödök, mit fogunk nézni. Amíg Aaron nincs ott, odaoldalgok hozzá. – Figyi, nem akartam én zűrt, bocsi, hogy belerángattalak. Logan tényleg jó fej, hajrá nektek! – Mosolyodom el, és ha ő is kész van, akkor indulhatunk lefelé, a fogmosás még ráér a nasi után is.
Leah kérdésére csak bólintok egy aprót. Nem is tudom, én ezt annyira azért nem érzem nagy dolognak, mint ahogyan ő van vele. - Igen, de ez... azért nem olyan erőteljes dolog. - vonom meg a vállamat. Nem tudok vele nagy dolgokat véghez vinni, csak olyan vagyok, mint egy élő DNS vizsgáló, az azért nem nagy cucc. Egy vérvétellel bárki más is kimutathatja azt, amit én, nem? Oké, nekem csak egy érintés kell hozzá, de nem tudok ezzel támadni, nem tudom magamat megvédeni, szóval én azért tényleg nem érzem olyan hatalmas dolognak, mint aminek ő állítja be. Azért az alakváltás, vagy a regenerálás... hát jóval ütősebb. A Logan dologra tényleg nem mondok többet, tudom én, hogy Aaron ezt nem kezeli éppenséggel jól, kár lenne most kellemetlenségest csinálni estére. - De hát az alvás... csak alvás. Én alvásra gondoltam, de jól van, alszik a szobádban, te meg itt. - bólintok végül. Naiv lennék, ha azt hiszem, hogy tényleg együtt lehet aludni egy sráccal úgy is, hogy annak nincs semmi komoly következménye? Szerintem ez igenis lehetséges, mert hát az alvás jelenthet alvást, nem kell azonnal többnek lennie, vagy... szimplán nem tudnák megállni, hogy csak aludjanak, Az is lehet, de azt hiszem ebbe már nem mennék bele részletesebben. - Adhatok egy pizsit, vagy akkor a póló, amelyiket szeretnéd. - mosolyodom el, miközben Aaron a fogkefe témára is választ ad, én pedig végül csak bólintok egyet és feltápászkodom. - Oké, bár... a lépcsőzést aztán már nem vinném túlzásba. - mert hát a járás még nem megy a legjobban, de egyszer felmegyünk, aztán le, majd alváskor megyek csak megint fel, túl fogom élni. A megjegyzésre csak nevetve rázom meg a fejemet, tudom én, hogy a bátyám viccel, de úgy érzem azért most sokkal jobban rajta van ezen, mint máskor. Gondolom igyekszik bevágódni Leahnál. - Akkor megmutatom a szobádat, aztán tőlem nézhetünk filmet. - vagy legalábbis egy ideig maradok, mert hát őszintén szólva nem akarok ám én zavarni. Mindenesetre elindulok szépen felfelé. Oké, azért így kettecskén van egy kis zavart feszültség bennem, hirtelen nem is tudom, hogy mit mondhatnék, csak zavartan tűröm a fülem mögé a hajamat, amíg fel nem érünk Aaron szobájáig. - Ez lenne az, a másik ott meg az enyém, szóval póló, vagy pizsi? - utóbbit én tudok adni, de azért a bátyám szekrényében tuti, hogy nem fogok kutakodni, azt majd ő intézi, ha végül Leah erre a megoldásra szavaz.
Örülök, hogy Faye szinte velem együtt vagy egyszerre marasztalja Leah-t. Ez nagyjából annyit tesz, hogy kedveli,legalább is érdekes számára. És mivel valóban először hozok haza valakit, még ha magam sem tudom pontosan miért is, azért jó, hogy Faye nem elutasító vele szemben. Ez jelenleg sok mindent megkönnyít, bár lehet, később pont ez okoz majd akadályokat. - Hé! - nyögök fel meglepetten, ahogy a kedvesség már-már túlzásba fajul. Na szép, én itt hősiesen tartom magam, látszólag mint cölibátust fogadott szerzetes, erre majdhogynem Faye zavar minket közös ágyba. - Édes, örülök, hogy ennyire megkedvelted Leah-t, de még csak néhányszor találkoztunk. Még megorrol rá, és azt hiszi, csak azért hoztam el hozzánk, hogy vele aludhassak - kacsintok a lányokra, nevetéssel oldva a hirtelen jött feszültséget és erre csak Leah szavai is rásegítenek. Bár kétségtelenül élvezném, ha újfent egy ágyban tartózkodhatnék vele, ezt most halasztanunk kell. Ha már annyit papoltam Faye-nek arról, hogy viselkedjen, igen hülyén jönne le, ha egy-két randi után a szeme láttára tűnnék el egy lánnyal a szobámban éjszakára. Az más kérdés, hogy az ominózus dolgon már túl vagyunk, de úgy érzem, és a tapasztaltak alapján Leah ezelőtt sem élt szűzies életet, szóval egészen más dolog. És hát Faye még is csak a húgom, még szép, hogy óvom. - Egy pólót én is adhatok ha az megfelel alváshoz. Bontatlan fogkefét meg szerintem találtok a fürdőszoba szekrényben - jegyzem meg, látszólag sikeresen túllendülve a kritikus témán. - Faye, kérlek megmutatnád az emeletet, amíg összeszedek? Aztán keresek valami nasit a konyhában, és ha akarjátok, nézhetünk valami filmet vagy akár játszhatunk is. De ha szeretnétek, akkor belefojtom magam egy kád vízbe, ti pedig addig beszélgethettek - teszem még hozzá vigyorogva. Persze a vízbefúlás nem komoly, max fürdési vágyam tükrözi. De mivel egyre inkább úgy érzem, nem kell tartanom egyik lány elszólásával kapcsolatban sem, nyugodtan magukra hagyhatom őket, ezzel talán kielégítve Faye bezártsággal kapcsolatos keserveit.
Határozottan jól érzem magam így hármasban. Mindkét tekintetben egy duó bővült, hiszen a régebbi az volt, hogy ők testvérek, most pedig hárman ücsörgünk a nappaliban, a másik, hogy Aaronnal töltöttem szinte az egész napot, mégsem érzem magam rosszabbul, hogy most a hugát is a társaságunkban tudjuk. Nem lehet mindig egymás nyakán lógni, főleg, hogy Faye-t én akartam megismerni. Nem tudhattam előre, de úgy tűnik, nagyon is kedves lány, Aaron korábbi szavaiból is úgy tűnt, hogy érdemes találkoznunk, akkor pedig minek húztuk volna. A sok titok csak az, ami miatt mindenkinek valamellyest rosszul kell magát éreznie, ezzel mintha vlami törékeny egyensúlyt borítottam volna fel. - Te mindenkiről tudod, hogy az, vagy sem? Nem gyenge... – Viszonzom a mosolyát, viszont kellemetlenül fészkelődöm, amikor Aaron szinte rászól, hogy nem tartozik rám, hogy milyen ellentétek feszülnek kettőjük között. Én nem tartozom a családhoz, lehet, hogy ez majd egyszer változik, addig viszont igaza van a srácnak, illetlen dolog belefolyni valamibe, aminek nem ismerem a hátterét. – Én nem annyira ismerem őt, csak a folyosókon szoktam látni néha. Akkor az épület, nem is feltétlenül együtt vannak az óráink. Néha én magam sem látom a rendszerét a dolognak, meg hát Aaron pillantásából nem úgy tűnik, mint aki nagyon örülne annak, hogy Faye-nek esetleg lehet valakije. Ez azért olyan tekintetben ambivalens, hogy meg akarja védeni, míg ő lazán rámmozdult, holott talán nekem is van egy bátyám, aki aggódik értem. Persze nincsen, de attól még rossz, hogy a lányokat óvni kell, a srácokat meg lazára lehet engedni. Viszont ha így állunk, nem akarom, hogy miattam még inkább veszekedés induljon el. Mindketten marasztalnak, Aaron az ő szobáját ajánlja fel, Faye viszont még ennél is többet. - Na jó, azért azt tisztázzuk Faye, hogy mi még csak a randizgatás szintjén vagyunk, egyszer talán majd lesz valami, de bírjuk egymást, és nem több. Fel sem merül, hogy együtt aludjunk. – Hazudom, mint a vízfolyás, mert ebben a helyzetben ez teljesen helytálló. Aaronnal frenetikusan jó, de sem az ő kedvét nem akarom elvenni, meg Faye lelkivilágát sem, hogy a bátyjának netán lehet valamit. Szerencsémre az előszobában elhangzottak ezt alátámasztják, akkor sem mondtam a lánynak, hogy van valami, csak hogy jobb, mintha a testvére lennék. Miután fiatalkoromban nagy kamugép voltam a bulik kapcsán, nem pirulok el, nem rándul meg az arcom. Kegyes hazugság. - Köszönöm akkor, végülis ha nem akarsz vezetni, akkor a te szobád tuti lenne. – Felelem vidoran, és felemelkedve Faye felé fordulok. – Izé, viszont nem úgy készültem, hogy hozzak is alvós cuccot. Ki tudsz segíteni? Tartalék fogkefétek van?
Igazából nem is azért hoztam én ezt fel, hogy vitatéma legyen belőle, erről tényleg szó sincs. Egyszerűen csak... nem is tudom, ha már a suliról volt szó, akkor valahogy kikívánkozott. Igazából már átgondoltam és nem is biztos, hogy olyan jó lenne az, ha oda mennék, legalábbis nem azonnal. Még kell, hogy tényleg teljesen tisztába jöjjünk egymással Logannel, hogy pontosan tudjam, hogy mit gondolok róla, hogy mit érzek, addig tényleg ahogy ő is mondta elhamarkodott lenne csak miatta iskolát váltani, szóval... egyelőre kijárom majd a mostani sulimat és kész, jó ez így is, tényleg jó. Azt viszont még az utolsó pillanatig sem tudom, hogy vajon Leah tud-e a mi képeseinkről, hogy elmondta-e neki Aaron, szóval nem akarom ezt én kibökni és akkor sem mondok többet, amikor végül az enyémről szó esik, mármint az egyikről. Gondolom a másikat és az ehhez tartozó többi infot nem kötni csak úgy Leah orrára. - Igen, szóval tudtam, hogy te is, csak... nem tudtam, hogy mit tudsz. - mosolyodom el, de ugye már ez is eléggé evidens így. Na jah egy újabb olyan mutáns, akinek a képessége sokkal érdekesebb, mint az enyémek együtt véve. Komolyan lelkesítő. - Találkoztunk itt North Salemben egyszer, aztán nem rég megint. Ő... - habozva pillantok a bátyámra. Igazából nem is tudom, hogy minek nevezzem Logant. Egy csók után mondhatod valakire azt, hogy a pasid? Vagy ez még túlságosan korai lenne? Igazából fogalmam sincs. Fogunk még találkozni, azt mondta, hogy majd hív és akkor megnézem a birtokot, meg minden, akkor... - Mármint mi... elég jó barátom, vagyis... több azt hiszem annál. - bököm ki végül, de látszik, hogy nem igazán találom a szavakat és az is, hogy közben nem nagyon nézek Aaronra, mert hát nem hiszem, hogy már csak a témának örül, szóval azt hiszem jobb inkább lapozni. Aktívan el is kezdek inkább tovább enni, jobb az most mindenkinek. Jobb is, hogy Leah most a téma, hogy menni készül, legalább addig sem ez a Logan dolog, ami miatt égnie kell a képemnek. - Szerintem is maradhatsz nyugodtan, nem jó dolog ilyen későn utazni, szerintem már nincs is ilyenkor busz. - mit szerintem... tudom, hogy nincs. Utána néztem a buszoknak, ha tényleg úgy lesz majd, hogy elmegyek a birtokra, csak még időben sikerült ezt nem úgy kimondanom, mint aki tényleg tudja is. - És nem kell lent aludnod. Mármint... az nem nagy dolog, ha egy szobában alszotok. - bököm ki aztán, bár igazából nem sokszor nézek fel, csak kb. egyszer futólag. Nem vagyok azért öt éves, tudom, hogy mi hogyan megy, meg amúgy is attól még alhatnak egy ágyban, hogy nem csinálnak semmit, vagy... pont az a gond, hogy azt nem tudnák megállni?
Bár elérik füleim Faye akaratlan kikottyantása, miszerint nem hoztam még haza senkit, nem megyek bele a témába. Még magam előtt is tisztáznom kell, Leah miért más mint a többi lány, hát akkor főleg nem ezelőtt a két lány előtt fogok elemezgetni. Ahogy a főztje dicséretét se ragozom tovább, hisz amit már túldicsérnek, az már gyanús. Az iskola és Logan említésére viszont csak sóhajtok, majd Faye akadozó szavai hallatán egy gyors, inkább intő mintsem szigorú pillantást vetek húgomra. - Leah nem azért van itt, hogy a kettőnk közötti nézeteltéréseket hallgassa - jegyzem meg csendesen. Nem, az tuti, hogy nem előtte fogom újra felvetni a témát, miszerint Faye járhat-e abba a suliba és miért is nem. De szerencsére az általam annyira rühelt kölyök most pozitívan jön, elterelve a témát a dologról, legalább is másik megvilágításba helyezve. - Faye megérzi a mutánsokat - szúrom közbe Leah átváltozása után. Ha már úgy is felmerült az iskola, és hogy Faye is szeretett volna oda járni nem lehet kérdéses, hogy ő is mutáns. Így egyben ki is elégítettem a még fel nem éledt kíváncsiságot Leah-ban. A húgom ezen képessége "nyílt", csak a másik az, mit szoros lakat alá zártunk. - Ugyan, ne bohóckodj - intem le a kedvest, ahogy látszólag indulni készül. - Nem zavarsz, szerintem Faye kifejezetten örül, hogy ma nem csak az én társaságom élvezheti - mosolyodom el, hogy az esetleges korábbi feszültséget enyhítsem. Hisz tudom, Faye-nek hiányzanak a barátok, hogy tudjon kivel csak úgy "csicseregni", ahogy a lányok szoktak. - Amúgy is kissé elfáradtam, ma sokat vezettem. Nem kísérelném meg, hogy akár oda veled, akár visszafelé magamban valami baj legyen. Alhatsz a szobámban, én majd alszom idelent - ajánlom fel, vagy inkább jelentem ki. A ház azért nem akkora, hogy vendégszobákat tartsunk fent benne, és bár akad még egy üres szoba, a szüleink halála óta itt is és New York-ban is azt a szobát valahogy kerüljük, megtartjuk a maga ürességében. ugyanakkor mintha némán jelezném is Leah-nak, Faye előtt valamilyen szinten tartani kell magunkat, végül is én vagyok az idősebb, akinek példát kell mutatnia.
Egyátalán nem zavarva akartam hozni Faye-t, erről szó sincsen, pusztán arra utaltam, hogy más kapcsolat lehet azzal, akivel vér szerint vagy, és teljesen más, mint akit vadidegenként megismersz, és belefekteted a bizalmadat. – Úgy értem nagyon aranyos, és örülök, hogy megismertem, kellemes társaság. – Nem akartam én túl nyílt lenni, csak hát nagyjából fogalmam sincsen, hogy is illik viselkedni ha családi téma merül fel. Ebben nem vagyok túl jó, remélem nem kaszáltam el az esélyeimet a lánynál, akit eleve én akartam megismerni. Naná, hogy nem gondolom úgy, hogy rá tartozna, hogy mit művelünk a sráccal, egyszerűen kicsúszott, de még lehet remény a tompításra. - Nem...? – Kérdezek vissza, és most egyértelműen rajtam van a zavar sora. Talán csak én voltam ennyire erőszakos? Vagy nem is én javasoltam, hogy ugrojunk fel? Nemet is mondhatott volna. Nem ő vetette fe? Így néhány óra távlatából már nem is emlékszem, hogy ki volt az ötletgazda, viszont az számomra szívet melengető, hogy kész arra, hogy bemutasson a hugának, ezzel felvállalva az izlését is. Nem tartom magam egy bombázónak, meg stílus tekintetében is biztosan van nálam bőven jobb, és mégis, úgy tűnik, hogy komolyan gondolja velem. Azért ezen nyelek egyet, és rajta felejtem a tekintetem, miközben pakolok. Járatom kettőjük között a tekintemet, elég nagynak tűnik az összhang, még ha külsőleg nem is hasonlítanak túlzottan. Gyorsan betörlöm a finom vacsorát, és azon tűnődök, hogy vajon mennyire gond az, ha itt maradok éjszakára. Ha igen, akkor nyilvánvalóvá teszem Faye számára, hogy van köztünk valami, bár ha elég nagylány, talán ki is találja magától. Viszont nem ártana pihennünk sem, és hát egy ágyban még nem is aludtunk, még annyira friss a dolog, nem tudom, hogy mi a helyes. Majd Aaronra bízom a dolgot, én nem fogok rájuk telepedni. - Logan? Logan Perkins? Látásból ismerem, akkor nagyjából tényleg képben vagy azzal hogy... – Nem fejezem be a dolgot, inkább átváltozom egy pillanatra, Aaron biztosan nem lepődik meg, és ahogyan kinéz, végül Faye sem. Nem sok mutáns járkál a világban, de miután az X-intézet itt van Salemben, nem csoda, hogy ha itt a népsűrűségünk sokkal nagyobb, mint más környező városokban. Ez ugyan nem magyarázza Aaron és Faye jelenlétét hiszen ők nem oda járnak. De azért kicsi a világ... [color=#997788] - És honnan ismered Logant? – Nem kérdezek rá, hogy a barátnője-e, vagy hogy miért csak szeretett volna, nem úgy tűnik, mintha jelenidő lenne. Ezen a ponton viszont tényleg úgy látom, hogy nem biztos, hogy érdemes további rázós témákba belemenni, megtörlöm hát a számat, és felállok. - Nagyon szépen köszönöm a vacsorát, tovább nem is akarnék zavarni. Késő van már, még vissza kell érnem a suliba. El tudsz vinni? Vagy jár errefelé valami busz? – Kérdezem Aaron felé pillantva. Kedvesen mosolygok Faye-re, örülök, hogy megismertem, remélem nincsen rólam rossz véleménnnyel.
Oké azért a szavaira kissé meglepődöm. Mármint nem is azon, amit mond... na jó, de azon is kissé, főleg hogy ezt ilyen nyíltan teszi és a kuncogás mellé... Gondolom arra utal vele, hogy nem csak kézfogásig jutottak el. Ezért nem fair, hogy közben a bátyám engem meg mindentől folyton csak félt. - Persze, azt... sejtettem. - azért egy halvány kissé talán zavart mosolyt az arcorma varázsolok. Arra tuti, hogy nem mernék rákérdezni, hogy ők... szóval tudjátok, mert nem vagyok kíváncsi a bátyám szexuális életére, mint ahogyan jó eséllyel ő sem az enyémre, na nem mintha nekem egyébként lenne, sőt ha lenne, akkor tuti, hogy totálisan ki lenne bukva miatta, ehhez kétség sem férhet. - Igen, gondolom, és én is persze. Aaron még... nem nagyon hozott haza senkit sem. - valahogy nem is tudom a legtöbb lány mindig távol maradt tőlünk és nem volt rá példa, hogy bemutatta volna őket nekem. Volt már, hogy kérdeztem, de nem tudom, hogy igazából mi az ok. Egyszerűen csak úgy voltam vele, hogy attól fél zavarna, esetleg olyan lányok voltak, akik nem tetszettek volna nekem, netán... nem volt velük annyira komoly a kapcsolata. Édes mindegy, Leah valami miatt más, és legalább ezzel így ő is tisztában van, legalábbis gondolom, hogy örülne neki. - Örülök neki, hogy ízlik, az a fő. - mosolyodom el most már kicsit szélesebben. Tudok főzni, már jó ideje. Az ember néha rákényszerül dolgokra, ha egyszer nincsenek szülők, akik ezt megtegyék helyette, esetünkben pedig ez már jó ideje így van. Igazából nem tudom, hogy mennyit mesélt a bátyám az életünkről, de ha jól sejtem azért nem mindent, mert hát vannak olyan dolgok, amik nem nagyon tartoznak másokra, amiket még én se nagyon meséltem el Logannek, ami tudom, hogy hiba, mert nem kéne titkolózni az előtt, akit kedvelsz, de hát... elég bonyolult tud lenni időnként az életem, nem sok választásom van sajnot. - Igen, Logan is oda jár. Én is... én is szerettem volna. - bököm ki aztán, mert még mindig nem vagyok benne biztos, hogy most akkor Leah tudja-e hogy mi is olyanok vagyunk, mint ők, mert hát számomra evidens volt már az érintés alapján is, de ő egyáltalán nem biztos, hogy tisztában van a családunk dolgaival. És hiába pillantok a bátyámra végül ez egyelőre nem derül ki. Az igen, hogy tudja, hogy mutáns, tehát tudjuk, tehát reális, ha én is tudom, de el szabad mondani azt is, hogy én mire vagyok képes? Vagy Leah tudja, hogy Aaron mire képes? - Köszi! Már egy ideje főzök, szóval volt időm gyakorolni. - mosolyodom el, mintha igazából picit se lepne meg ez az alakváltás. Jó azért maga a tény meglep, de nem az, hogy csinálja, hanem hogy mit. Újfent kissé bizonytalanul pillantok Aaronra. - Hát ez... abból azért már sejtettem, hogy te is oda jársz, mert Logan is különleges, talán ismered is őt. Elég gyors. - és még mindig nem bökök ki mást, mert nem tudom, hogy szabad-e. Az, hogy tudom, hogy van olyan, aki mutáns még nem jelenti azt, hogy én is az vagyok igaz?
Őszintén szólva fogalmam sincs, mit is akarok pontosan Leah-tól és hogy mi lesz ebből majd. Illetve nos.. férfiasan be kell valljam, egyrészt tudom, mit akarok. De ehhez nem lett volna szükséges felfednünk egymás előtt valódi létünk. Bár lehet, az utána következő dolgok emiatt lettek olyan bensőségesek. Mégis.. örülök, hogy ilyen jól kijönnek Faye-el, már az első percektől kezdve. Közben érzem, aggódhatok is, hisz a történelem már nem egyszer bizonyította, milyen ügyesen tudnak a nők szövetkezni és cselszőni céljaik elérése érdekében. Az iskola felvetésénél viszont tudom, lesznek rázós témák és újabb viták főleg Faye és köztem, hisz nagyon is jól értem a felé m vetett pillantását, amit egy látszólag sötét ugyanakkor nemtörődömmel viszonzok. Igazság szerint nema sulival van nekem bajom, még csak nem is a mutáns csoportosulással. Sőt, mondhatni egy magam fajta kísérletező kedvű egyénnek a hely kész kánaán lehetne. Inkább az nem tetszik, hogy Faye-t is érdekli, illetve az a srác, az a Logan. - Leah valószínűleg ismeri vagy legalább is látta már - döntöm el a végső kérdést Fay óvatos szavai hallatán, és talán ugyanebbena pillanatban teszi ezt Leah is alakváltásával. Kissé meglepetten pislantok rá, igen merész viselkedés ez újfent. Azt pedig csak remélem, Faye hirtelen nem kap kisebb frászt. No nem a mutáns lét okán, hisz ezt érezheti jó ideje. Ám a képesség mibenlétét még ő sem tudja meghatározni, így azért kétségtelen meglepő lehet az új forma. Még számomra is, noha már tapasztalhattam, milyen könnyedén vált bőrt Leah, bár ezt az alakot még nem volt alkalmam látni. Igaz, úgy sejtem, elég sok van még amit nem láttam. Közben a megüresedett tányérom visszateszem az asztalra és egy pohár kólát magamhoz véve figyelem a lányok reakcióit, ismerkedő játékát.
Nem nagyon agyalok rajta, hogy miért mások a viszonyok. Faye-t elvileg óvni akarja, bár ezt a részét annyira azért vitatnom kéne, hiszen egy báttynak sem kell hogy a dolga legyen. Engem sem véd senki, igaz, olyan is az életem, amilyen, de kétlem, hogy ha mellettem állt volna egy testvér, mindez nem történik meg. Tőlem pedig mégis akart valamit a srác, és akar még mindig, így valahol érthető, ha nem irányítani, hanem kedveskedni akar. Ez kétirányú utca, ha azt akarom, hogy jó legyen a kapcsolatunk, nem viselkedhetek hercegnőként. Meg kell tanulnom, hogy mi is várható el a párok között. – Én nem. Nem akarnék csak a testvére lenni. – Felelem kuncogva. Ez kicsit talán több információ a kelleténél, de ha a lány picit belegondol, ha csak a csókig jutottunk el, már az is furcsa lenne, ha mostantól nem lenne. Na nem mondom, hogy függő lettem, meg ráakaszkodni sem akarok, de jó érzés tartozni valahova, még akkor is, ha tart, ameddig tart. - Szerintem úgy gondolta, majd úgyis összeismerkedünk. Vártam már nagyon, hogy találkozzak veled. – Na itt most én kerülök zavarba, hiszen azzal hogy ilyeneket mondom, egyértelműsítem, hogy nagyon is komoly a kapcsolatunk, pedig még alig ismerjük egymást, de mégis van mire alapozni. Meg akartam ismerni Faye-t, ami nagyjából azt jelenti, hogy érdekel a család, hol laknak, ilyesmik. Na igen, titkon vágyom arra, hogy valakinek én is számítsak egy picit. Amikor Aaron is megérkezik, akkor kedvem volna végigsimítani az arcán, hogy ilyen kis gondoskodó, nem csak velem, hanem a testvérével együtt. Pedig a parton a sok macsó között csak tucatsrácnak gondoltam, és hát ennyire kedve lenne? Így most csak egy cuki mosolyt kap tőlem. - Köszönjük. A hambik meg felmelegíthetőek később is, de akkor együtt most a frisset, ha már dolgozott vele a hugi. – Bólogatok, bár én gyorskajákon nőttem fel, de nagyon tudom értékelni, ha valaki otthon van a konyhában. Pláne ilyen bokával. Végülis csak kilyukadunk ahhoz a rázós témához, amit nem sikerült eddig szóba hozni, mert ugyan Aaronnal kitárulkoztunk egymásnak bizonyos titkainkat illetően, de Faye akkor nem került szóba, sőt, annyira elterelődött a figyelmünk, amit nem bánok, csak éppen most iszom meg a levét. Járatom a tekintetemet mindkettőjük között, ám úgy vélem, hogy egyszer élünk, nem fogok titkolózni, ha már vendégül látnak, és Aaronból sem úgy tűnik, hogy gond lenne felfedni a dolgot, megvonom a vállamat, és pajkos mosollyal bólintok. - Nem sok ilyenről tudok, de én a Xavier-intézetbe, ha az mond valamit. – Dönt oldalra a fejem, és még az evésben is megállok. Nem akarom most hirtelen felborítani a családi békét, ezért nem váltok olyan alakra, amely zavaró lehetne, inkább az egyik szokásos csábító alakomat veszem magamra, természetesen nem Shannont, még Aaron látványosan nyálcsorgatna az ágyban töltött percek miatt. Meg különben is, megmondta, hogy én tetszem neki, nem a szőke. Várom a hatást, és eszegetek. - Nagyon finom lett Faye, ügyes vagy. Én még egy koncervtonhalat is el tudok szúrni. – Igazából sosem kellett magamról gondoskodnom, mert ugye otthon laktam, aztán haveroknál, majd a sitt, végül a Xavier-birtok. Ha kidobnának egy dzsungelben, éhenhalnék. A gazellát nem érdekli ugyanis, hogy milyen alakom van. Él egyátalán gazella a dzsungelben?
Leah tényleg rendes lánynak tűnik, és nem is értem, hogy vele miért viselkedik Aaron máshogyan, mint velem, pedig én a húga vagyok, vagy pont ezért? Engem jobban félt a világtól e miatt? Pedig csak egy év van közöttünk, gondolom Leah számára sem Aaron az első pasi, akihez valaha is köze volt, bár persze ki tudja. - Igen, azt hiszem, nem lenne rossz. - mosolyodom el. Jó persze esetemben nem túl gyakori az, hogy én mást akarok, de eddig nem is nagyon volt erre példa, csak újabban szeretném, ha lehetne egy kicsit... nem is tudom lazább az életem. Szeretem én a bátyámat, hát persze, hogy szeretem, de attól még a bátyám és nem kéne megszabnia az életem minden egyes percét, mert igenis nekem is vannak már vágyaim és el kéne fogadnia, hogy Logan rendes srác, akivel szívesen vagyok együtt, és aki igenis segített, hogy lekerüljek a hegyről, és egy csók miatt nem kéne utálnia. Aaron dicsérő szavaira elmosolyodom, sőt talán még egy enyhe pír is megjelenik az arcomon. Tudom én, hogy szereti a főztömet, de attól még zavarba hoz ezzel, nem tehetek róla, hiába hogy tényleg nagyon jól esik. - Persze, csupa jót! És akkor... ezért még számolok vele. - játékosan meg is fenyegetem Aaron miközben a kaját pakolja ki. Mondjuk nem várom én el tőle, hogy pont rólam mesélne bárkinek is, főleg gondolom egy olyan csajjal, akitől akar valamit nem a családi dolgait fogja mélyen kivesézni, ez valahol igazából még érthető is. Ez az alapítványi suli dolog viszont tényleg olyasmi, amire kicsit felkapom a fejemet, főleg hogy éreztem én azt Leahból, hogy ő is olyan, mint mi, hiszen segített bejönni, és akkor belém karolt annyira, hogy már egyértelmű legyen a dolog, aztán ott volt az elején az az ölelés is. Ezek szerint ő is abba a suliba jár, de akkor ez nem baj? Akkor gondolom neki nem mondunk semmit sem magunkról, bár gondolom azt senkinek sem, de akkor talán még ismeri is esetleg Logant, az nem lehet? Persze azért a bátyámra pillantok. Szóval neki már elmondta, de vajon fordítva is meg van ez? Mármint Leah is tudja, hogy Aaron más, vagy hogy én az vagyok? Oké azt hiszem eléggé bizonytalan talajra tévedtünk már most az elején, én pedig nem tudom, hogy most akkor mit szabad mondanom és mit nem. - Van egy barátom, aki szintén a városba jár egy... alapítványi iskolába. - bököm ki végül, de kérdőn pillantok Aaronnal, mintha csak gondolatban próbálnék üzenni neki. Na nem mondom, hogy működik köztünk a telepátia, de testvérek vagyunk és talán tudja, hogy mire gondolok. Leah vajon tudja, hogy mi se vagyunk átlagosak? Hiszen én csak akkor tudhatnám róla, hogy ő nem az, ha én is tudom igaz? Azt pedig csak akkor tudhatom, ha... én is az vagyok, de nem tudom, hogy ebből mit és mennyit lehet csak úgy nyíltan kimondani. Inkább falatozgatni kezdek, az a tuti, akkor biztos, hogy nem szólom el magamat még véletlenül sem.
Bár nem nagyon szeretek kiszolgálni másokat, azért azt hiszem,a húgommal és Leah-val könnyedén teszek kivételt. Főképp mert tudom, ha Faye bokája nem lenne sérült, akkor ő sürgölődne így körülöttünk. - Remélem lesz elég - vigyorgok Leah-ra egy pillanatig a kettőnk között már ismert kóla-viccre, de ha segíteni akarna egyetlen kézmozdulattal intem le. Persze mindettől függetlenül észlelem az apró kezek munkáját, ahogy helyet csinálna a nappaliban, felpárnázza Faye lábát, de nem fűzök hozzá semmit. Aztán persze jó konyhafiúként kiszolgálom a lányokat, megrakom a tányérokat, Leah vicces szavaira még játékosan meg is forgatom a szemeim. Persze csak cukkolom, azt hiszem, beszéltünk már róla hogy nem zavar, ha jó az étvágya. Főképp mert most már tudom, könnyedén letornázzuk a feles kilókat együtt. - Faye remekül főz, szóval lehet a hamburgerek ott fognak megdermedni a tálon - mosolyodom el, ugyanakkor némiképp bókolva is a testvéremnek, bár azért többnyire a szimpla közös étkezéseinkkor is meg szoktam dícsérni. Azért annyira nem vagyok merev, hogy az ilyen apró örööket is korlátozzam. - Leah itt tanul Salem-ben - bököm ki két falat között, csak hogy valamilyen szinten magam is hozzáfűzzek valamit, ugyanakkor azt is tudom, ez még gabalyodást fog hozni a dologba. Hisz Faye nem hülye, márpedig Salem-ben iskola se sok van, nemhogy alapítványi. És immár sejtem, ha eleddig el is engedte maga mellett az ösztöneit, ha nem figyelt az ismerős sugallatra, most már másként fog nézni a vendégünkre. - Nekem már elmondta - intézem szavaim most kifejezetten Faye-nek, mintegy burkoltan hozva a tudomására, amit talán eddig csak latolgatott. Igen, Leah is mutáns és tudok róla. Aztán csak várom, szavaim milyen hatást váltanak ki a társaságunkban, miközben az utolsó falatokat villázom fel a tányéromról.
- Kicsit rövid pórázon tart? Fura, velem teljesen más, mindig az van, amit én akarok. Gondolom cserélnél, nem? – Döntöm oldalra a fejem mosolyogva, azért nyilván más kapcsolatban vagyunk, hiszen a hugát óvná, engem meg minden létező módon kényeztetni akar, amit őszintén szólva jól is tesz. Nálam a figyelmesség nyerő pont volt, pedig Shannonként az ilyesmire sosem adtam, de oly sok minden változott azóta. Nem volt otthonom sem, most pedig bár vendégként vagyok meghívva, egészen el tudom engedni magam, mintha valami régen látott nagynéni lennék. Láthatóan mindketten befogadnak, ez az érzés nem is azt mondom, hogy régen, még soha nem adatott meg. – Micsoda? Kóla? Hol? – Kérdezem Aaronra vigyorogva, és kedvesen bólintva jelzem, hogy ha többször kell fordulnia, akkor úgyis pattanok majd segíteni. Nem vagyok egy házicicus, de ennyi belefér. Bebicegünk, vagyis Faye biceg, én igyekszem úgy mozdulni a karja alatt, hogy véletlenül se veszítsük el az egyensúlyt. Szabad karommal kapaszkodok ajtóba, falba, fotelbe, amibe csak kell, hogy minél biztonságosabban érjünk be a nappaliba, s pár pillanattal később már ülünk is. Keresek a hátam mögött egy párnát, és odanyújtom, hogy fel tudjuk polcolni a lábát mondjuk az asztal szélére, ettől még fogunk tudni vacsorázni, ahogy képzelem mindenki az ölében eszik majd úgyis. - Remélem csupa jót. Rólad viszont szinte semmit. – Kapom el a tekintetemet, mert őszintén szólva Aaron akkor ugye még nem tudta, hogy mi vagyok, amikor utoljára beszélhetett a hugával, hiszen most mondtam el neki pár órája, de mi van, ha sejtette? Nem akarok én hazudni Faye-nek, így viszont valóban ciki, hogy nem egyeztettük le a sráccal, hogy a lány mit tudhat. Teljesen elvette eszünket valami teljesen más. Remélem a kedves... randitársam gyorsan bejön, és megment ettől a nyilvánvalóan cikis helyzettől, mert addig csak általánosságokat tudok mondani. Nagyon jó lenne, ha Faye tudna mindenről, mert ha már a srácot a bizalmamba avattam, nem akarok itt aludni, ha titkok feszülnek köztünk. Nekem Aaron azt szed, ami jólesik, mondtam neki útközben alig öt percenként, hogy éhenhalok, eddigre már ott tartok, hogy disznókörmöt is szíves örömest elfogadok. - Egy bentlakásos iskolába. Alapítványi. És hát többek között irodalmat, filozófiát, művészetet... – Kezdek bele, ezek létező tárgyaim, de olyan jó lenne már, ha Aaron itt lenne, és befejezné helyettem a mondatot. Tőlem akár titkolózhatunk is, de tudjam, hogy mi a helyzet. Közben várakozóan tekintek Faye-re, hogy na és ő? Közben ha lenne valami a kanapén, elpakolászom magam körül, és megpróbálom kisakkozni, Aaron hova ülhet, és onnan is elteszek mindent. Ha kell a földre, vagy az asztalra, vigyázva a sógornő lábára. - Nekem tulajdonképpen... – Dőlök előre, hogy megnézzem a választékot. – Teljesen jó lesz a husi, megkóstolom a főztödet, de azt hiszem el fog férni még egy hamburger is. – Na igen, a Leah alak elég bélpokol, és még szerencsés alkat is, nem hízom a bőrében semmit. Remélem, hogy ez így is marad.
Azt nem mondom, hogy Aaron rossz, de hát na, talán egy lány kicsit formálhat rajta, talán olyan téren is, hogy egy kicsit kevésbé legyen szigorú mondjuk velem. - Nem rossz, csak... néha úgy viselkedik, mintha az apám lenne. - mosolyodom el. Nem sokaknak szoktam ilyesmiről beszélni, de Leah azt mondta, hogy tegyek úgy, mintha a nővérem lenne, mintha régen ismernénk már egymást, akkor legyen így. Tényleg reménykedem benne, hogy talán ő egy kicsit tud hatni a bátyámra, talán még szövetségesre is lelhetek benne, az azért nem lenne rossz. - Köszi! - mosolyodom el, és egy kicsit azért rátámaszkodom. Nem akarok amúgy sem távolság tartó lenni, és kedves tőle, hogy segít nekem, meg egyébként is tényleg kedves lánynak tűnik és hát akkor minden bizonnyal az is. Jóban leszünk szerintem, viszont az tényleg érdekel, hogy hány éves, mert hát na eléggé úgy fest, hogy eléggé össze vannak nővel, bár persze nem tudhatom, viszont Aaron engem nagyon óva a fiúktól, ha viszont nem sokkal idősebb nálam, akkor erre igenis nincs oka. A megjegyzésére csak megrázom a fejemet és aprót vonok a vállamon. - Szerintem meg azért. - hogy kifaggassam, ha nem is szó szerint, de bemutatni hozta haza és úgy ismerhetem meg jól, ha kérdezek tőle nem igaz? Szóval visszafordulok Leah felé, amíg a bátyám a konyhában tesz-vesz. Ennyi előnye mindenképpen van annak, hogy lerokkant a bokám, tisztára ki vagyok szolgálva és kár lenne tagadni, naná, hogy tetszik a dolog. - Dehogy baj, én is meg akartalak ismerni, Aaron mesélt már rólad. - és hát nem szokott mesélni nekem a lányokról, szóval érdekelt hogy ki az, aki mégis csak felmerült közöttünk. Egy tizennyolc éves lány, aki egy évvel alig idősebb nálam, szóval... nem, engem sem kéne félteni a fiúktól és kész, főleg nem Logantől, mert ő igenis rendes srác. A kólás megjegyzésre szélesen elmosolyodom. Pedig nem állt szándékomban azonnal leönteni a torkomon a kólát, egyébként se vagyok annyira oda érte, jó lesz nekem az a narancslé simán. - Én a sajátból, már egy jó órája eszem a szagát, éhen halok! - nem rossz a hamburger, de igazából elég ritkán eszünk ilyen jellegű kajákat, szóval most sem arra vagyok ráhangolva, inkább az általam készített husi akkor már. Miközben Aaron pakolászik, én újfent az új ismerőshöz fordulok, mert nem kifaggatás céljából van itt, de akkor is azért, hogy megismerjem. - Mesélj magadról, mit tanulsz? - hova jár suliba, ilyenek, mert hát na Aaron említette már, de attól még nem túl sokat mesélt arról hogy Leah pontosan kicsoda is, pedig érdekel, hát hogy ne érdekelne?
Bár "magukra hagytam" a lányokat, azért amíg tudom, fél szemmel és fél füllel nyomon követem őket. Leah segítségkíálása láttán akaratlan is elmosolyodok, majd csak elvonom róluk a tekintetem, hogy a kajával tudjak foglalkozni. Elégedetten szagolok bele a levegőbe, miközbne a fedőket emelgetem. Faye sokás szerint kitett magáért. Szerencsére remekül főz, így ez a gond nem az én vállamat nyomja. A húst visszatolom a sütőbe, némi melegítési céllal, majd előveszem a kólát és a narancslevet, tálcára pakolom, mellé poharakat. Amíg a hús melegszik, adig se álljak tétlen. - Nem azért hoztam haza Leah-t, hogy kifaggasd - lépek be viyorogva a nappaliba és az asztalra teszem a tálcát. Persze hangm, szavam nem inti a húgom, inkább csak játékosan incselkedem, mint mikor jó hangulatom van. Igazából azt hiszem, Faye semmi olyat nem tudna kihúzni Leah-ból, ami rám hátrányosan hatna. Amit meg ma tettünk, a késésünk okát kétlem, hogy Leah önként bevallaná. A titkát illetően pedig.. nos azt hiszem, ezt nem kell elárulni Faye-nek, érzi ő magától is. A kérdés csak az, mennyire lesz diszkrét ilyen téren, és tudtán kívül mennyire hűséges felém. - Tarts távol tőle a kólád - simítok végig vigyorogva a vörös tincseken, aztán kitöltöm a kért italokat és a lányok elé pakolom. - Faye sült húst készített nekünk rizzsel és salátával - tájékoztatom közben Leah-t, aztán tépek is vissza akonyhába, hisz a sütő csengője jelenti, felmelegedett a kaja. Kiveszem, tálcára helyezem, aztán a rizst átszedem egy tálba, majd egyik kezemben a hússal, másikban a rizzsel visszalibbenek a szobába. De most nem csatlakozom a társalgásba, egyenlőre nem, hanem visszatérek a konyhába, hogy következő körben már a salátával térjek vissza. Aztán újabb kör, jönnek a tányérok és evőeszköök, majd utolsóként azért csak kipakolom egy tányérra a hamburgereket is, ha valamelyikünk abbl is venne. Ha már hoztuk, furán nézne ki, ha a konyhában rejtegetném, noha sejtem, Faye kosztja mellett nem igen kell majd nekünk. - Kinek mit? - kérdem igazi háigazdaként most hagyva, hogy a lányok pihejenek. Aztán kérés szerint szedek, vágom fel a húst és miután mindketten megkapták a kértet magamnak is merek egy nagy tányérral és azegyik fotelben helyet foglalva kezdek el enni. Eddig nem is éreztem, mennyire éhes vagyok...
Fogalmam sem volt róla, hogy időre beszélték meg, és most nagyon úgy tűnik, hogy miattam csúszott meg az egész. Nem tehetek róla, egyszerűen akkor és ott annyira ráhangolódtam a srácra, hogy eszembe sem jutott, hogy a testvére esetleg aggódhat érte. Valahogy elkezdtünk csak magunkkal foglalkozni, és minden más elszürkült, most azért feltámad bennem némi lelkiismeretfurdalás. Megvárom, míg összeölelkeznek, nekem ez az egész családosdi olyan furcsa, távoli. Olyan régen volt már benne részem, Shannonként legalábbis mindig összerúgtam a bulizás miatt a port a szülőkkel, létük már a távolba vész, Leahként meg egy teljesen új életet kell felépítenem. Végül odakerül a sor, hogy én is bemutatkozhatom, ha már Aaron nem tette meg, hogy elmeséli, ki is vagyok én. De mindegy is, már nem élünk az őskorban, hogy ilyen szokásaink legyenek, egyébként is teljesen udvarias mindenben, ami velem kapcsolatos, most éppen a kabátomat segíti le, amit egy kedves mosollyal hálálok meg. Mint ahogyan Faye is kap egyet, hogy megpróbál alkalmazkodni ahhoz, hogy letámadom az ötletemmel. Amit mond, azon gondolkoznom sem nagyon kell. - Jó hatással? Annyira rossz lenne? – Döntöm oldalra a fejem, és valahogy azt a megnyugvást érzem a vöröske mellett, amit Tatival is szoktam, be tudok lassan illeszkedni. Sikerült a srácot kipaterolni a konyhába, de azért még visszaszúr a maga cuki módján, nem is érzem bántásnak, kicsit inkább bensőségesnek. – Az én hibám volt, nem tudtam, hogy időre kéne jönni. – Nem boncolgatom a témát, hogy mivel is tereltem el Aaron figyelmét, végképp nem akarom zavarba hozni a leendő sógornőt, vagy kit. – Segíthetek? – Kérdezem, és odalépek, hogy rám támaszkodhasson, ne kelljen befelé is bicegnie. Remélem elfogadja a karomat, amivel alá tudok támasztani. Bár nem vagyok egy nagydarab, úgy tűnik sem. Elindulunk hát a nappaliba, ahol fel lesz szolgálva a vacsi, már tényleg muszáj ennem, mert a maradék szín is kimegy az arcomból. – Köszi! – Nem teszem hozzá, hogy édes, becézgetni ráérünk még egymást az est további részében, főleg, ha a lánynak nincsen párja, ne előtte faljuk egymást. Belépegetünk hát a nappaliba, és miután sikerült mindkettőnknek leülni, akkor nézek csak körül, elismerően bólogatok, tényleg szép ház, igazán otthonnak való. Idegennek érzem magam, de mégis, barátságos amit látok. A kérdés meglep, de nem jövök zavarba, és már nem Shannonként gondolok magamra, amikor kimondom. – Tizennyolc. De ne is rólam, rólatok. Nem akartam csak úgy betörni az életedbe, ne haragudj érte, de én erősködtem, hogy megismerjelek, ugye nem baj?
Kezdőlap 
by 
