Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?
Az oldal alapítása: 2013. szeptember (A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
chatbox
promónk
Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)
Elsődleges képesség: Érzelemmanipuláció Osztályozás: Alfa Aktiválódás: 4 évesen Képesség jelenlegi szintje: Fizikai kontaktus nélkül, az elméjével képes érzékelni mások érzelmeit, egyelőre még többnyire inkább véletlen, mintsem akaratlagos formában, de ha nagyon koncentrál, akkor már képes ő maga is felmérni a terepet ilyen téren. Ám hiába „látja” őket, sokat kezdeni velük még nem tud, vagy nem szándékosan, de fokozhatja, esetleg csillapíthatja az érzelmi hatásokat. Rendkívül szélsőséges példával élve egy depresszióst képes olyan mélységekbe taszítani, hogy öngyilkosságba kergesse vele. Tekintettel arra, hogy még nem ura a képességének, így előfordulhat az is, hogy az erőteljesebb érzelmeket olykor átveszi magára önkéntelenül is, vagy pedig a sajátját vetíti ki másokra. Azonban arra a szinte már eljutott, hogy amint ezt észreveszi, képes tenni ellene, és megszüntetni a dolgot, viszont jelenleg fokozottan figyelnie, s koncentrálnia kell, hogy ne történjenek ilyen balesetek, ám ha valaki, vagy valami miatt elveszti a kontrollt, akkor eshetnek meg furcsaságok körülötte.
Képesség távlatai: A későbbiekben, mikor már tökéletesen ura a képességének, s nem okoz gondot számára már az összes érzelmi hatást kedve szerint hangolni másokban, akkor az is lehetséges lesz, hogy olyan érzelmeket teremtsen időlegesen valakiben, amit valójában nem érez, de kétségtelenül valósnak fogja gondolni.
Jellem: Kicsit talán kusza, még magamnak is, bevallom, sokszor elveszek mások érzéseiben, s nem is tudom, mi maradna, ha lecsupaszítanám magam tőlük. Az biztos, hogy állandó megfelelési kényszerrel küzdök, vágyom arra, hogy mihamarabb uralni tudjam a képességem, ezáltal önmagam is. Többször tűnhetek feszültnek, mint az átlag, de ez azért van, mert félek, hogyha elengedem magam, akkor nem tudok eléggé koncentrálni, és árthatok valakinek. Tudom ugyan, hogy nem kell mindennek tragédiával végződnie, de ettől még tartok a képességem elszabadulásától. Ki tudja, tán alapból is olyan szélsőséges hangulatingadozásaim lennének, hogy megfelelhetnék mutáns nevemnek, ám erről a titokról még én sem tudom lerántani a leplet. Épp úgy lehet, hogy olyan szikrázó jó a kedvem, mint maga a napsütés, míg máskor könnyen borul be az ég a szívemben. Igyekszem kedves, viselhető személyiségnek megmaradni, de ez sajnos nem mindig sikerül, főként azért nem, mert elég hamar rájövök, miként viseltetnek mások az irányomba, és akkor már én sem szándékozom másként viselkedni velük. Ahogy mondani szokás, nem fogok olyan busz után futni, ami nem vesz fel.
Külső: Az biztos, hogy világbajnok mosoly csücsül ajkaimon, ha jó a kedvem. Az arcom bájos, inkább az a cuki szomszédlány típus vagyok, mint a végzet asszonya. Szépnek ugyan szép, de semmi extra, persze, ízlése válogatja. Gesztenyebarna lélektükreim, s sötétbarna tincseim jól illeszkednek kissé kreolosabb bőrömhöz, bár ez inkább csak télen feltűnő, nyáron barnábbak az emberek, így nem lógok ki a sorból. Azt hiszem, az átlagosnál magasabbnak számítok a 170 centimmel, szeretem, hogy nem vagyok törpe, sem pedig túl vékony, vagy túl vastag, pont jó az én ízlésemnek. Szeretek tetszeni a fiúknak, szóval igyekszem csinosan öltözködni, bár ahhoz általában már nincs merszem, hogy bárki elé oda is álljak. A hajam általában kiengedve, lágy hullámokban hordom, úgy szebbnek vélem magam, de ha olyan a helyzet, mindenféle kellemes kontyot is képes vagyok a fejem tetejére varázsolni. Hihet bárki hiúnak, mert látszólag többet foglalkozom a külsőmmel, mint az átlag, elég, ha én tudom, hogy legalább addig sem mások érzései vannak nálam a porondon, és legalább egy kicsit ki tudok kapcsolni.
Előtörténet:Sokan szeretnek azzal dobálózni, hogy az élet igazságtalan, rossz, nem boldogok, fiatal vagyok, az életem nem volt habos torta sosem, mégsem koholtam értelmetlen vádakat a sorsnak címezve, hiszem, hogy mindenki csak magának köszönheti azt, hogy miként alakulnak a dolgai, hogy végül megleli-e a filmek végi happy endet, vagy megmarad saját szürkeségében, boldogtalanul tengetve napjait. Épp ezért mára igyekszem úgy élni, hogy feledhessem a múltamat, és egy szebb jövőben képzelem el magam, sokkal szebben.
Kezdetben minden tökéletes volt, a szüleim alig várták, hogy gyerekük legyen, én pedig szinte azonnal érkeztem, amint eme gondolat megszületett az elméjükben. Én voltam a kis tündérkéjük, rajongásig imádtak, mindenhová vittek magukkal, el voltam kényeztetve, ez biztos. Mindez így is volt a negyedik születésnapomig, amikor először nyilvánult meg a képességem. Csak annyira emlékszem, hogy anya haragudott a tortaszállítóra, mert nem a rendelését hozta ki, apa pedig folyamatosan kiabált telefonon, mert valami nem stimmelt a születésnapi bulimmal. Feszült lettem, hisztiztem, sírtam egész nap. Természetesen a szüleim hamar lemondták az eseményt, mondván, így nem érdemlem meg. Ekkor még senkinek sem szúrt szemet a dolog, de mikor már vagy századszor kérdeztem rá náluk pontosan arra az érzelemre, amit épp éreztek, elkezdtek furcsának találni. Dilidokihoz vittek, hogy mondja meg, mi bajom lehet, s közben elkezdek dolgozni egy „normális” gyereken. Így lett hat éves koromra egy öcsém is. Hamarosan gyógyszereken éltem, mert a diagnózis az lett, hogy tévképzeteim vannak… és bár nem hatott egyik sem, legalábbis nem úgy, ahogy kellett volna, de legalább nyugodt voltam tőlük, és alig tudott beférkőzni eme nyugalom alá a külvilág. Talán jó is lett volna így, valameddig bizonyosan, ha nem érkezik el az a borzalmas este az életünkbe. Tél volt, közeledtek az ünnepek, bár én már egy ideje utáltam a Karácsonyt, nem is érdekelt, csak az öcsém volt az, aki miatt igyekeztem jó pofát vágni a dologhoz, hisz őt szerettem, rá nem haragudtam úgy, mint a szüleimre, akik miatt folyton rossznak éreztem magam, és a helyzet csak fokozódott, ahogy cseperedtem, s már a kamaszkor küszöbén álltam. Én tudtam, hogy a gyógyszerek már nem hatnak úgy, egyre intenzívebbé vált a világom, de hallgattam róla, nem akartam, hogy még több orvoshoz citáljanak el… Szóval, már egy órája lefeküdtünk aludni a testvéremmel, de én csak nyitott szemmel bámultam a plafont, miközben felszűrődött a szüleim veszekedésének hangja. A szokásos esti program, bár azt nem tudtam, most épp mivel kapcsolatban merült fel probléma. Kisvártatva hallottam valamiféle zajt odalentről, mintha ablak tört volna be, kimásztam hát az ágyból, és a lépcső tetejére sétáltam, onnan nézve le, két sötétbe burkolózott alakot vettem észre, gyorsan lebuktam a korlát mellé. Láttam, ahogy anya fel akar rohanni a lépcsőn, de elkapják a bokáját, és visszarángatják. Észrevett, de nem szólt, csak a testvérem nevét formázta ajkaival. Igen, az öcsém, vigyáznom kell rá, meg kell mentenem. Amint kikerültek a látóteremből, már szaladtam is vissza a szobánkba, felébresztettem az öcsémet, hogy bemásszunk az ágynemű tartóba, még a kedvenc plüssét is bevittem, hogy ne féljen annyira, és magunkra húztam, volt egy repedés az anyagában belül, nem volt nehéz. Megöleltem, és fogtam, egy idő után már nem tudtam, melyikünk remeg a félelemtől. Anyám sikoltozására a mai napig élénken emlékszem, beleégett a tudatomba, mint ahogy a két eldörrenő pisztolylövésre is. Utólag visszagondolva, tán ezeknek köszönhető, hogy a szomszédok hívták a rendőrséget, esetleg látták a betört ablakot… én ezt már sosem fogom megtudni. Csak a végtelen, vegytiszta félelem volt, józan gondolatok sehol, életemben nem féltem még annyira, mint mikor meghallottam odafenn a matatást, lépéseket, suttogást… nem emlékszem, miket mondtak. Csak arra, hogy alig negyed óra múlva elcsendesedett minden, előtte szirénát hallottam, aztán kiabálást, majd a saját, szűnni nem akaró sikolyomat, amikor képtelen voltam felébreszteni a testvéremet. Ott feküdt a karjaimban a kis teste, és nem lélegzett. A rendőröknek úgy kellett lefejtenie róla a kezeimet, a boncolási jegyzőkönyvbe szívroham került, de én tudom, már akkor tudtam, hogy az én hibám, hogy belehajszoltam a halálfélelembe, s ő jóval kevesebbet bírt el belőle, mint én. Azóta nem múlt el nap, hogy ne gondoltam volna üvegessé vált szemeire, de bármennyire is szeretném, visszahozni már nem tudom. A szüleim túlélték, apám félholtan, két golyóval került kórházba, de megmentették, anyámat megerőszakolták, és összeverték, de mindez nem számított neki, az igazi trauma az öcsém halála volt. Tudták, hogy miattam történt, és bár nem mondták el senkinek, de velem közölték, hogy soha többet ne kerüljek a szemül elé, már előtte is harag volt a szívükben felém, de a történtek hatására gyűlöletté fajult az érzés. Eljöttem otthonról, hisz nem volt maradásom, kénytelen voltam olykor behízelegni magam egy-egy idősebb emberhez éjszakára, de elvoltam már vagy két hónapja, mikor rám találtak az iskola alapítói, és elmondták, hogy tudják, kiféle, miféle vagyok, tudnak segíteni. Nem volt miért maradnom, rábólintottam hát, mentem velük, s azóta az iskola tanulóinak táborát erősítem, vagy épp gyengítem. Mikor hogy…
Charles Xavier
mutant and proud
Tanár
let me to help you
Play By : James McAvoy
Hozzászólások száma : 1244
Kor : 39
Tárgy: Re: Sylvie Soleil Kedd 20 Május - 17:56
Jajj te szegény. :S Nem is tudom, hogyan tudtad feldolgozni, ami történt veled, nem elég, hogy a szüleid nem kezelték a legjobban a képességed megjelenését, még az öcséd is. Remélem idővel túl tudod ezen tenni magad és itt majd nyugalomra és békre lelsz és persze a képességedet is kezelni tudod. Foglalj avit és ha meg vagy, mehetsz is játszani.
Sylvie Soleil
mutant and proud
Diák
power to the future
Play By : Jessica Alba
Hozzászólások száma : 167
Kor : 28
Tárgy: Re: Sylvie Soleil Hétf. 15 Szept. - 13:02
A hajóutas kaland miatti képességfejlődés
Elsődleges képesség: Érzelemmanipuláció Osztályozás: Alfa Aktiválódás: 4 évesen Képesség jelenlegi szintje: Fizikai kontaktus nélkül, az elméjével képes érzékelni mások érzelmeit, egyelőre még többnyire inkább véletlen, többnyire állandó, mintsem akaratlagos formában, de ha nagyon koncentrál, akkor már képes ő maga is felmérni a terepet ilyen téren. Ám hiába „látja” őket, sokat kezdeni velük még nem tud, vagy nem szándékosan, de fokozhatja, esetleg csillapíthatja az érzelmi hatásokat. Rendkívül szélsőséges példával élve egy depresszióst képes olyan mélységekbe taszítani, hogy öngyilkosságba kergesse vele. Tekintettel arra, hogy még nem ura a képességének, így előfordulhat az is, hogy az erőteljesebb érzelmeket olykor átveszi magára önkéntelenül is, vagy pedig a sajátját vetíti ki másokra. Azonban arra a szinte már eljutott, hogy amint ezt észreveszi, képes tenni ellene, és megszüntetni a dolgot, viszont jelenleg fokozottan figyelnie, s koncentrálnia kell, hogy ne történjenek ilyen balesetek, ám ha valaki, vagy valami miatt elveszti a kontrollt, akkor eshetnek meg furcsaságok körülötte. A szigeten történtek óta képessé vált teljesen elzárni magát a külvilágtól érzelmi téren, így csak akkor kap nagyobb adagot másokból, ha úgymond rést nyit eme láthatatlan pajzson. Arra még így sem képes, hogy egyszerre csak egy valaki érzései jussanak el hozzá, de legalább már nem kell minduntalan azzal foglalkoznia, hogy a koncentrálásra figyel.
Képesség távlatai: Egyre közelebb kerül a kiteljesedéshez, hiszen az utóbbi két hónapban rájött, hogy tulajdonképpen a képessége teszi azzá, aki, és hogy hiányzott, amíg nem volt, így egyre többet vonul el gyakorolni. Vélhetőleg hamarosan képes lesz arra, hogy csakis egy személy érzelmeire figyeljen akkor is, ha többen vannak a közelében. A későbbiekben, mikor már tökéletesen ura lesz a képességének, s nem okoz gondot számára már az összes érzelmi hatást kedve szerint hangolni másokban, akkor az is lehetséges lesz, hogy olyan érzelmeket teremtsen időlegesen valakiben, amit valójában nem érez, de kétségtelenül valósnak fogja gondolni.
Kezdőlap 
by 
