A Farmer-ház

Tárgy: Re: A Farmer-ház Szer. 22 Ápr. - 10:46

Szabad játéktér, új játék kezdhető.

Tárgy: Re: A Farmer-ház Szomb. 4 Ápr. - 18:00

Jack & Josie

♪ Shot at the night ♪

- Akkor nagyon sok dolgod lesz tudod? - nevetek fel röviden. Nem sok mindenhez értek, főleg nem olyasmikhez, amikhez ő, szóval bőven van amit taníthat nekem, ha ezzel esetleg még magtól nincs is tisztában. Bicskával barackot se nagyon ettem még, pedig ez olyan egészen alapvető dolognak tűnik igazából, de én sok alapvető dolgot nem tudok, még úszásban se vagyok annyira profi, egy vadul folyó folyóban tuti, hogy nem élném túl. - És hogy én mit taníthatnék neked... jó kérdés. - nem tudom, amiket én ismerek azok vagy nem tanítani valók, vagy olyasmi... ami elvileg majd ösztönből jön neki, és nem kell külön tanítani szerintem. De ez most nem hiszem, hogy jó központi téma lenne, a végén még baromira zavarban érezné magát és azt nem akarom. Nem tudom, hogyan viszonyul a szex témához, szóval nem akarom szándékosan zavarba hozni. Amúgy is félő,hogy amikor majd oda jutunk zavarba jön magától is.
- Igen, igaz és ez így pont jó. - nem is kell túlságosan komolyan venni mindent. Én legalábbis nem szeretek és mellette nem is lehet és jó ez így. Ha túl komolyan gondolkodnék csak félő, hogy jöhetnek a teljes pánik, mert teszem azt rájönnék, hogy így is meg van minden esélyem rá, hogy mondjuk megint előjön a képességem és nem tudom majd kezelni. félek ettől... mondjuk úgy inkább, hogy baromira rettegek. És nem várhatom el tőle, hogy újra összekaparjon, ha megint összeomlanék, annyira már ő sem lehet hős lélek, hogy folyton összeszedjen romjaimból és nem is akarom magammal rántani állandóan.
- Jól van, eszek rendesen, azt hiszem édesanyád amúgy se hagyná, hogy visszafogjam magam, ami az evést illeti. - vigyorodom el. Attól félek, hogy az anyja úgy istenesen meg fog majd tömni és nála nemet mondani jó eséllyel felér egy sértéssel, vagy... kettővel is egyből. - Amúgy hány fogás szokott lenni nálatok? Csak hogy mire készüljek. - teszem még hozzá talán kissé aggódva. Lássuk be nem vagyok valami nagy termetű, és nem tudok sokat enni, szóval óvatosan kell, mindenből kevesebbet mondjuk, hogy mindent meg tudjak kóstolni, mert egyébként tuti, hogy az első két fogás után már nem bírom majd tovább és eldurranok, vagy mi lesz.
- Leszek, bár itt annyi mindent nem is kell tanulni, csak tenni, ami jön ösztönből. - jó lesz ez. Tudom, hogy sportol, az azért kötöttebb, de szerintem a tánc is jól fog menni majd neki, csak egy kicsit gyakorolni kell, ráhangolódni és nem lesz gond. Amúgy is az a lényege, hogy együtt legyünk, nem számít, ha netán bármelyikünk is bénázik. Én se vagyok profi abban, amikre ő tanít engem, de attól még próbálkozom, mert kellenek a közös hobbik és a közös események. Nem tudom megállni, hogy ne vigyorodjam el, amikor meglátom, hogy milyen hatással is volt rá a hevesebb csókváltás és hogy a végére a keze elkalandozott kicsit a mellemre. Na igen mondom én, hogy menni fog ez neki, mert az ösztön bőven meg van. Még odacuppantok egyet a szájára, de nem teszem szóvá a dolgot, még csak egy pillantással se jelzem, hogy láttam. Ez teljesen természetes és engem kicsit sem zavar. Inkább elhelyezkedem és befészkelem magam mellé, a fejemet a vállára teszem, amíg el nem kezdődik a film.

Tárgy: Re: A Farmer-ház Hétf. 30 Márc. - 16:14

Josie & Jack

Egyértelmű hogy a program minőségét az határozza meg, hogy olyannal vagyunk, akivel bármit élvezni tudunk. Eddig a barátaimmal tettem, ám végül a saját örömére vettem részt mindenben, akkor is, ha a legtöbben feladták végül, ám Posey más. Tudom, hogy kedvéért én is képes lennék visszafogni magamat, és azt is, hogy ő is erőt tudna venni magán, hogy felzárkózzon. Egyikünknek sem kell megcsúfolnia saját magát, hiszen vele semmi sem erőltetett, minden olyan természetes, hogy nem csoda, úszom a boldogság tengerében. Lehetséges, hogy kicsit ügyetlen csókolózom, biztosan akadtak már magabiztosabb partnerei, de remélni merem, hogy kárpótolja a lelkesedésem, és hogy annyira tudom szeretni.
- Persze, bármire, amihez értek, de te még nem annyira. Bicskával enni a barackot, meg ilyesmik, te meg ahhoz, ami nekem nem megy. – Döntöm oldalra kisfiúsan a fejemet, ez vagyok én, így is tudom közölni, hogy nem vagyok egy tökély, ami a férfiasságot illeti, de képes vagyok tanulni tőle, ha ő is gondolkozik abban, hogy majd egyszer másféleképpen is vágyik arra, hogy szeressem. Mert szeretni akarom, hogy minél jobb legyen neki, és ne azt érezze, hogy csak úgy kihasználják, hanem igazán számít valakinek, aki rá is odafigyel.
- És tudom hogy te sem, ez így szép. Tényleg illesz hozzám, remélem te is így gondolod, úgyhogy ne is vegyük jobban komolyabban a világot, mint amennyire feltétlenül muszáj, jó? – Egymást vehetjük, és kell is, ám úgy vélem, felesleges stresszelnünk a legfontosabbon, hiszen kellünk egymásnak, minden más pedig már csak gyakorlás kérdése, amihez ketten vagyunk, nem csak két magányos lélek, aki vár arra, hogy majd egyszer kilép álmaiból az igazi. Itt vagyunk, kéz a kézben, egymás ölelésében, és ezt még azt sem ronthatja el, ha kicsit fél attól, mi vár még rá, ha visszaérünk a családomhoz. Elsőre sem ették meg, nem féltem attól, hogy
- Tartsd akkor meg a szerencsédet, de egyél rendesen. Inkább legyen nagyobb, akkor is megmarad a formája, de nem hagyom, hogy az evés rovására hagyjuk meg az alakodat. – Na igen, vigyorgok, nekem aztán volt már kövérkés barátnőm, igaz, Posey sokkal jobban tetszik, hazudnék, ha azt mondanám, nem gyönyörű így. Majd kialakítunk valami arany középutat, amitől a kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad. A tánc például kifejezetten jó lemozgató sport, mert van benne egy nagy adag boldogságtermelő háttér is, nem fáradunk el könnyen, izmosodni meg bőven lehet.
- Leszel a mesterem? Benne vagyok, úgyse szeretem a szabályokat. – Ahogyan leülünk, és valami szenvedélyesebb csók lesz belőle, hirtelen zihálni kezdek, gyorsan vissza kell tartanom a levegőt, hogy ne hallja meg a fél mozi, de azt veszem észre, hogy nem nagyon vonakodik, az utóbbi időben amolyan teljes testtel csináljuk, aminek következtében, na meg a felvillanyzó táncos képnek köszönhetően lent megmoccant bennem valami, és ha egy kicsit is olyan tapasztalt, amilyennek hiszen, biztosan észreveszi. Ellenben most nem jövök zavarba, csak azért hagytam abba, hogy tényleg ne fújtassak amikor a többség már suttogva várja a bemutatókat. Nyomok még egy utolsó finom puszit az ajkára, és azon kapom magam, hogy egy gyengéd simogatással húzom el a kezemet a kebleiről.

Tárgy: Re: A Farmer-ház Szer. 25 Márc. - 17:16

Jack & Josie

♪ Shot at the night ♪

Szeretek vele lenni és hiába tartottam ettől az egész karácsonyozástól már tudom, hogy butaság volt, mert a szülei kedvesek és vele is felettébb jól érzem magam. Akárhogy is nézzük de megmentett, önmagamtól a zord világtól... mindentől és én nem csak hálás vagyok neki e miatt, hanem egyszerűen teljesen elvesztem benne. Épp ezzel tud kiszakítani a rossz dolgokból, épp ezzel tud távol tartani a gyengeségeimtől. Talán idővel még a képességemet is irányítani tudom majd, de még nem tudom, hogy ez a pont mikor jön majd el. Nem is kell talán siettetni, majd idővel.
- Hát akkor majd megtanítasz rendesen úszni. - mosolyodom el. Neki megy, neki minden megy szinte, ami sport, nem is hiszem, hogy van olyasmi, ami esetleg nem, szóval majd megtanítja nekem ezt is. Én is azért valamelyest tudok, de annyira nem érzem magam profinak, hogy ha egy vad folyóban kizuhanunk a csónakból, akkor kezdeni tudjak magammal valamit. Jó eséllyel bepánikolnék és ott lenne a vége. Azért ilyen esetben fontos, hogy az ember igazán jól tudjon úszni, nem biztos hogy elég, ha van mentőmellényed és az nagyjából fenntart a víz tetején, ki is kell jutni a partra teszem azt.
- Jól van Jack, tudom, hogy nem erőltetnél rám semmit sem. - mert ő nem az a típus. Talán még azt is mondhatom, hogy túlságosan jó hozzám képest. Az a... végtelenig jó típus, én pedig folyton attól félek, hogy nem tudom megugrani a szintjét és idővel rájön, hogy találhatna maga mellé olyat is, aki sokkal inkább passzol hozzá, aki kedvesebb és figyelmesebb, mint én, akinek nincsenek sötét foltok a múltjában és aki minden körülmények között mellette áll. Persze én is ilyen vagyok, de... fogalmam sincs, hogy ha újra kezdődnének a látomások, akkor mi lenne. Nem tudom, hogy elég erős vagyok-e, hogy bírjam.
- Igen az én fenekem a szerencse miatt formás, vagy... a kevés evés miatt. - rántom meg a vállamat mosolyogva. Azért azt tudjuk mindketten, hogy rám fér egy kis hízás, mindegy, hogy popcorntól, vagy az édesanyja sütijeitől. Azért már kicsit sikerült kerekednem, nem látszanak ki legalább a bordáim olyan szinten, mint eddig, de még mindig van hova fejlődnöm. Arról már nem is beszélve, hogy izom még mindig nem sok van rajtam, de majd idővel talán azt is össze tudjuk hozni. Jack profi sportokban ugye, csak annyi kell, hogy engem is kicsit felhúzzon maga mellé.
- Igen, a film a kedvcsináló és majd... megtanítalak pár nem túl szabályos mozdulatra. - mert hát, amit mi akarunk annak nem sok köze lesz a szalontánchoz, és a szolid dolgokhoz sem. Őszintén szólva már várom is, talán e miatt van, hogy egy kicsit jobban el is nyújtom azt a csókot, ami az után következik, hogy már leültünk. Jól esik egyszerűen csak és azért lássuk be a tánc lehetősége azért eléggé felcsigázott. Persze tudom, hogy Jack még... tapasztalatlan ilyen téren, de... nem számít, nem akarom sürgetni, majd minden történik, amikor történnie kell.

Tárgy: Re: A Farmer-ház Szomb. 21 Márc. - 19:46

Josie & Jack

A külseje és a viselkedése valóban nem áll összhangban egymással, mégsem tudok ezen bánkódni. Gyönyörű lány, olykor cinkos pillantással, nagy ritkán még kacérságot is fel tudok fedezni a szénszínű szemekben, és mindezek mellett hihetetlenül kishitű, bátortalan. Érdekes, hogy nekem kell bátorítanom, és éreztetni vele, hogy mennyire értékes ember, ezt más eddig nem tette meg, ez a szánalmas, hogy nekem a nulla tapasztalatommal, csak barátai szálaimmal vagyok kénytelen a hóna alá nyúlni, és mint valami bizalomjátékban tartani a hátát. Kénytelen? Édes kénytelenség, hiszen őrülten szerelmes vagyok, nincs az a döntés, amiben ne támogatnám, arra is képes lettem volna, hogy végignézem, amint a vízba öli magát, vagy túladagolja a gyógyszerrel, bár szó szerint elsírtam magam bánatomban, hogy ezt teszi. Persze mentem volna utána, ez nem zsarolás lett volna, ha tényleg megteszi, akkor értem is felelős let volna, de kétlem, hogy ezért gondolta meg magát. Arra van esély, hogy ráébredt, hogy nem ez az egyetlen út. Engem még alig ismert, de fel tudtam nyitni a szemét, hogy magában kell keresnie a szép gondolatokat, nem feltétlenül a világ a rossz. Magammal nem példáloztam, hiszen a hős nem attól hős, hogy veregeti a saját vállát. Aztán valahogy túljutottunk, és egyre jobban kötődtem hozzá, míg végül eljutottam arra a pontra, amikor már kifejezetten fészkelődöm, ha nincs látótávolságban. És most itt vagyunk, egymás karjaiban, szerelmesen. Sosem akarnám elengedni, és amilyen szenvedélyesen bújik, kölcsönösnek érzem mindezt.
- Kiesni én se akarok, meg ráderőltetni semmit, de úszni nem árt azért tudni. Nem vehetlek mindig a vállamra szívem. – Utalok arra, hogy még megvágott kézzel is úsztam vele, amikor vissza akartam vinni a partra arról a kis szigetről, ahova nem is tudom, hogy kecmergett át. Valahogy kapálózva. Igaz, egy vadvizi folyó azért az más, ott bekap az örvény, és véged, ha beütöd a fejed egy sziklába, vagy a kenu aljába. Beájulsz, aztán csókolom. Az elején biztosan érdekes lenne, sok gyakorlás kell hozzá, de nem hagyom, hogy bármi az én Posey-m kedvét szegje.
- Nem nevetlek ki, soha-soha. Gyakorlás kérdése, és ha nem megy, akkor együtt nevetünk, ígérem. Aztán próbálunk mást, egyik sem erőszak. – Viszonzom a mosolyát, egyértelmű, hogy összeillünk. Nem magasságban, nem is abban, hogy milyen a világnézetünk. Egyszerűen abban, hogy mindketten érzékeny lelkek vagyunk, és úgy véljük, hogy többek lehetünk a másik által. Viszont mindig csak rólam beszélünk, és hogy én mit szeretnék, csak van bennem némi félsz, hogy ha a saját dolgait hoznám fel, megint előkerülnének a drogok, a családja. Pedig őszintén érdekel a lelkivilága, tudni szeretném, hogy mi motiválja, és nem arról van szó, hogy velem akar lenni, remélem az már szinte alap a szépségemnek.
- Neked meg... a szerencsének? – Kérdezek vissza vigyorogva. Géneket ügyesen kerülöm, hiszen nincs szükség, hogy elmenjen már a kedve, de akkor is egy gyönyörű lányról van szó, akit eddig mindenki megvetett, arébbtolt, és indokolatlanul. Arra kellett a bunkóknak, hogy kiéljék rajta a beteges vágyaikat. Még ha nem is feltétlenül fog mindig engem szeretni, akkor sem hagyom, hogy mostantól bárki bántsa. Felcsapok testőrnek mellé, vagy jóbarátnak, mert még mindig nehéz elhinnem, hogy pont én kellenék neki, így fenntartom a lehetőséget, hogy ha ez változna, akkor félreállok gálánsan, nem vagyok egy harcos típus. – Nem hiszem, hogy ettől nagyon híznál, de adhatsz belőle cica.. – Majd otthon én is ebédelek, de anya csúnyán nézne rám, ha nem enném végig az összes fogást, így is ki kell lazítanom majd a nadrágszíjat.
- A film a kedvcsináló? Ez tetszik... A szalontáncban vagyok otthon, ez a dögös utcai bujaság nagyon király, majd ilyet nyomjunk? – Pirulok el, az már szinte az összebújás előszobája, és fogalmam sincsen, mennyire van készen az ilyesmire, főleg ha még bénáznék is, meg ilyesmik. Meglátjuk. Belépünk végül, miután kettétépték a jegyeinket, és már koslatok is be mögötte a helyünkre. Lehuppanok, és még nem eszegetek, hanem a félhomályban odacuppantok az ajkára, hamarosan kezdődik a film, akkor gondolom majd nézni akarjuk.

Tárgy: Re: A Farmer-ház Vas. 15 Márc. - 11:30

Jack & Josie

♪ Shot at the night ♪

Azért azt hiszem magabiztosnak nem mondanám magamat, az aztán tuti, hogy nem én vagyok. A mai napig is bizonytalan vagyok, ami a jövőt, vagy akár csak a jelent illeti. Változni fog ez majd idővel, ebben azért biztos vagyok, de nem most azonnal. Ahhoz még rendesen össze kell kapnom magam, hogy az összes bizonytalanság elszálljon. Vicces, hogy ő ennyire meg akar nekem felelni, miközben én pont ugyanígy vagyok ezzel. Nem akarom, hogy idővel rájöjjön, hogy túlságosan sok a negatívum az életemben, ami az ő határtalan jókedvét is csak lehúzza és hogy idővel nem lesz képes majd ezt kezelni és inkább olyat akar maga mellé, mint ő, aki épp annyira boldog és kalandvágyó típus. Én sajnos nem vagyok ilyen, bármennyire is jó lenne. Fejlődöm persze, nem akarok ilyen maradni örökké, ennyire nyomott és bizonytalan, de azért ez nem megy könnyen. Még mindig túl sok a sötét folt a múltamban és még mindig sok minden kísért és csak idő kérdése, mire megint jön egy pocsék látomás, amivel majd nem tudok mit kezdeni és újra jön az összeomlás. Félek tőle, nagyon.
- Hát akkor kipróbáljuk, majd... addig megtanítasz úszni. - teszem azért hozzá egy kissé zavart mosollyal, mert hát lássuk be akadnak alapvető hiányosságaim. Soha sem voltam sportember típus és a szüleim nem járattak külön órákra sem, vagy sportszakkörökre, mert nem értették meg, hogy mi zajlik bennem. Én inkább dokihoz jártam az efféle helyett, pszichológushoz, aki megpróbálta kiűzni belőlem a problémás gondolatokat, amiket persze nem lehetett, hiszen a képességem nyilvánult meg így, nem lehetett ezt csak úgy kezelni, ahogyan ők hitték. De épp e miatt kimaradt sok minden, ami egy átlag tininél meg van, vagy akár csak egy gyereknél, hiszen az én koromban azért a legtöbben tudnak úszni, én meg... tuti, hogy ott fulladnék meg, ha beborulnék egy csónakkal a folyóba, vagy kenuval... mit tudom én, hogy mivel szoktak vadvízi evezni.
- Hát akkor kipróbálunk sok ilyesmit, én benne vagyok. Nem hinném, hogy kinevetnél, ha valami elbénázok, pedig az majd sokszor előfordul. - mosolyodom el vállrántva. Hát igen, nem vagyok profi és nem is érzek rá ezekre a dolgokra úgy magamtól, ahogy ő. Nincs meg bennem a sportgén, vagy ki tudja, hogy ez min múlik, de ha egyszer jó tanárom van, akkor tuti, hogy sokkal könnyebben megy majd a dolgok elsajátítása. Talán még a vadvízi evezés is úgy, hogy közben ne sikítva pánikoljak. Persze gondolom valami lazább vizecskén kell kezdeni, aminél nem kerül sor két másodpercen belül borulásra. - Te is Jack, tetszel nagyon és... még a hátsód is baromi formás hála annak a sok sportnak. - vigyorodom el. Oh, nem vagyok én naiv, besorolok elé és van azért egy olyan sejtésem, hogy megnézi a fenekemet. Mégis csak olyan nadrág van rajtam, ami szépen kiemeli a formáját és Jack bármennyire is szolid típus, attól még pasiból van és tuti biztos, hogy vannak azért ösztönei, csak... óvatosan a felszínre kell hozni őket. Mindenesetre magamhoz veszem a popcornomat és meglepetten konstatálom, hogy ő nem eszt teszi. - Szóval csak engem hízlalunk? - nevetem el magam, hiszen ő mégis csak egy kis perccel árválkodik, én meg fel vagyok rendesen pakolva, aztán még ha jól sejtem elég rendesen nagy evés jön majd náluk is. De nem baj, nekem azt hiszem van még hova felszednem, hogy ne látszanak ki annyira a bordáim.
- Szerinted a film utána lenne még időn elugrani... nem tudom táncolni egyet? Annyira régen voltam és veled még sose. - nem tudom, hogy ismer-e ilyen helyet a környéken, de én szívesen tenném. Valahol kíváncsi is vagyok rá, hogy neki mennyire menne. Nekem van benne bőven gyakorlatom, és ez legalább az a terep, amiben én vagyok a profibb talán, mint ő, és ezt szívesen meg is mutatnám.

Tárgy: Re: A Farmer-ház Szomb. 14 Márc. - 13:33

Josie & Jack

Ebből látszik, hogy a külső bizony nem minden. Posey-ról talán tévesen, de azt feltételezném, mint kívülálló, hogy amilyen gyönyörű, és magabiztos, biztosan valami sikeres pasiálma van, legalábbis legyen nagyhangú, erőteljes. Oké, adok a külsőmre, ám inkább viccelődöm, mintsem macsó lennék, az valahogy nem is menne. Annyi biztos, hogy jól érzem magam a társaságában, és képes vagyok elhinni, hogy ez kölcsönös. Ha mégis máshogy döntene, nem lennék féltékeny, ám most úgy érzem, valóban szeret, meg sem kell kérdőjeleznem. Egymásra vagyunk hangolódva, igaz, hogy ő tapasztaltabb, mégis mintha tőlem várná, hogy legyek férfi a talpamon, úgyhogy nagyon fel kell kötnöm a gatyát, hogy kitaláljam a gondolatait. Lelkiekben még mindig törékeny, tehát nincsen egyszerű dolgom, nehogy az legyen, hogy a sok mosoly mögött egyszer tényleg kiakad, hogy boldogtalan. Azt nem tudnám elviselni, ezért beszéltetem sokat, hogy nyíljon meg, és inkább alakuljon ki veszekedés, mintsem régi dolgok miatt rágja magát, aminek a jelenre is hatása lehet. Nem pusztán az a fontos, hogy bármikor viszonozza a csókomat, ennél bizony sokkal fontosabb, hogy van kivel nevetni, aki átölel, és egyszerűen úgy tudunk beszélgetni, hogy nem érzek semmilyen kényszert, hogy meg kell felelnem, mint a régi barátaimnál. Bár igaz, ami igaz, meghökkentem őt, ahogyan most is, de elfogadja hogy érdekes dolgaim vannak.
- Tudom, tudom, szokatlan, de... annyira ki akarom egyszer próbálni. Talán nyáron, akkor úgysem árt, ha vizes az ember. – Neki ellenben olyan törékeny az alkata, hogy főleg sétára, táncra van teremtve, még az is elképzelhető, hogy úgy kedvet kapunk a filmtől, hogy elmegyünk a helyi szórakozóhelyre kicsit leutánozni a főszereplőket. Amennyire láttam a bemutóból, eléggé szenvedélytől fütött alkotás, tehát nem csak a romantikának jut benne hely. Hát meglátjuk, már én is gondolkoztam ilyesmin a leányzóval, de fene tudjak, kissé bénának érzem magam ezen a téren, és csak úgy fejest ugrani... hát annyira még nem vagyok bátor, ő pedig bárhány srác is volt már az életében, nem úgy tűnik, mintha nagyon kezdeményező alkat lenne. Ez több okból is fakadhat. Egyrészt régen olyan állatokkkal volt körbevéve, akik simán letámadták, és már megszokta, hogy úgyis mindenki csak azt akarja, és meg sem fordul a fejében, hogy ő lépjen. A másik, hogy lelkileg annyira össze van törve, hogy örül, hogy én nem vagyok olyan, és legalább nyugi van. Mindkét esetben úgy vagyok vele, hogy bármennyire is bombázónak látom, semmi értelme, maradnak a csókok, akkor biztosan nem rontok el semmit, tovább pedig nem is gondolkozom.
- Én is veled. Szívesen kipróbálok veled olyan dolgokat is, amiket neked is van kedved. Csakis olyat, ami mindkettőnket érdekel. – Úgy tűnik, hogy a mozi már ilyesmi, a hideg meg nem annyira, rajzolni viszont szeret, szóval ki lehet azért deríteni szépen lassacskán, illetve hátha én is meg tudok vele szerettetni dolgokat. Elmosodom, ahogyan nevet, kék szemeimben is vidám szikrák táncolnak, ahogya a hajam is kissé belehullik. – Úgy értem, nem csak cuki, dögös is vagy. Tetszel, de nagyon. – A jegyeink megvannak, most jön a büfé, és azon tűnödöm, hogy maradjak-e én is a popcorn-nál. Otthon az ebéd után komoly sütemények várhatóak, most sósból kéne betárazni. Perec! Az jó lesz. Előreengedem a kis szurtosképű szépséget, addig nem túl tudatosan, de vetek egy pillantást a formás hátsójára. Khm...

Tárgy: Re: A Farmer-ház Szer. 11 Márc. - 16:07

Jack & Josie

♪ Shot at the night ♪

Soha sem voltam úgy vele, hogy nekem valami nagy macsóra lenne szükségem. Volt már dolgom ilyen pasikkal és nem igazán mondanám, hogy megfogtak. Jack volt az egyetlen, aki vissza tudott ráncigálni a szakadék széléről... szó szerint és átvitt értelemben is. Ő volt az egyedüli, aki képes volt hatni rám, ő volt az egyedüli, aki meg tudta mutatni nekem, hogy az életnek van napos oldala is és ehhez pont, hogy a vidám és kedves jellemére volt szükség. E nélkül nem ment volna, ez sajnos biztos, szóval nem tudom ugyan, hogy mi jár a fejében, de az biztos, hogy nem akarnám, hogy arra gondoljon, nekem más, vagy netán több kell, mint ő. Pont tökéletes és ezért is nem akarom sem formálni, sem azt, hogy ő magától változzon. És ezzel nem azt mondom, hogy az kell, hogy mindenben behódoljon nekem, de igenis fontos az, hogy odafigyel rám és minden pillanatban érezhetem, hogy fontos vagyok neki, hogy jól legyek és hogy a régen rémes életembe most már végre egy kis boldogságot vigyen.
- Vadvízi evezés? - azért kicsit elkerekedik a szemem, mert hát na nem vagyok egy extrém valaki, jelenleg még jó eséllyel egy erősebb széllökés és simán elsodorna, szóval nem vihetem túlzásba az efféle veszélyes sportokat, mert a végén még rosszul jönnék ki belőle... félő, hogy nagyon rosszul, aztán inkább vadvízi életmentés lenne belőle, mint evezés. De mégis elmosolyodom, amikor a végén még hozzáteszi azt a kis visszakozás félét. Nem tudom megállni, hogy ne pusszantsak oda az arcára. - Ne butáskodj Jack, imádok veled lenni és... tudod én nem sok mindent próbáltam még ki, úgyhogy ötletem se sok van. Komolyan örülök neki, hogy neked viszont igen. - tényleg nem szabad arra gondolnia, hogy engem akár egy kicsit is zavar az, hogy ő megpróbálja beosztani az időmet, bár én nem is így fogalmaznék. Inkább csak érdekessé teszi a napokat, azzal hogy programokat szerez és ez egyszerűen jó dolog, én élvezem. Most a karácsonyt és a mozit is, és ez nem hiszem, hogy bármikor is változna.
- Nem is tudom... azt hiszem átgondolom még. - de azt nem tudom megállni, hogy az utolsó szavaira ne nevessem el magam. Sötéten titokzatos lennék? Pedig szinte mindent tud rólam igazából, nem is tudom, hogy mire érti ezt, vagy csak a pocsék életem miatt gondolja így? Akkor is... nem is tudom fura. - Sötéten titokzatos lennék? - kérdezek vissza egy félmosollyal. Nem bánt, hogy így gondolja és tény, hogy nem vagyok egy cuki kislány, de hát... ilyen lett, ez sorsom mondhatni. - Nem tudom Jack... azt hiszem már maradok ilyen, de tudod fogalmam sincs, hogy mit hoz a jövő. - finoman megvonom a vállamat. Majd kiderül, mellette még az sem kizárt, hogy esetleg majd változni fogok. Nem tudom, tényleg nem.

Tárgy: Re: A Farmer-ház Szomb. 7 Márc. - 19:54

Josie & Jack

Azt sem akarom, hogy tökéletesnek, vagy túl jónak higgyen. Biztos, hogy nem vagyok az, nekem is lehet gyenge pontom, ami neki irritáló. Utoljára akkor veszkedtünk, amikor közöltem, hogy nem fogom magára hagyni, bármennyire is be van állva, és ha azon múlik, akkor vele halok meg. Komolyan is gondoltam, de azóta minden olyan idilli, ami hihetetlen boldogsággal tölt el, a félelmét is lazán elfújtam amit a családommal szemben érzett. De vajon jól csinálom? Nem söpröm a szőnyeg alá az érzéseit? Ha kicsit dögösebb, rosszfiúsabb lennék, talán nem csak szeretne, hanem szexisnek is tartana, mert így nem is tudom, hogy mit mutatok magamból. Oké, a sport miatt van egy megjelenésem, de önmagában az nem sokat ér.
- Mindegyiknek megvan a maga varázsa. Imádok túrázni, kenuzni, de ami a legnagyobb vágyam azon túl, hogy nyáron majd elmehetnénk Európába körbejárni, hogy vadvizi folyón evezzek le. Nem vagyok az extrém sportok híve, de az valahogy... kemény lehet. És azt télen nem nem érdemes, mert ha borulunk, nem kéne belefagyni a vízbe. Tavaszra tervezzünk valamit? Vagy... nézd Posey én nem akarom, hogy állandóan úgy vedd, hogy beosztom minden percedet, csak túl jó veled... – Vigyorodom el, miután még sikerült szájon is kapni, testileg-lelkileg kiegészítve érzem magam vele, remélem ezt kölcsönösen így gondolja ő is. A plázán belül odaérünk a mozihoz, hatalmas plakát jelzi a premierfilmet, méghozzá a főszereplő szerelmes pár egymást átölelve néz ránk vissza. A végén még ahhoz is kedvet kapunk hogy mi is elmenjünk táncikálni. Beállunk a sorba itt először a jegyet kell majd megvennünk, beljebb lesz a büfé. Amíg a sorban kígyózunk, addig marad a dumcsi. Itt már a derekára fonom a kezemet, jobban hallom, ha összebújunk, mert nagy a tömeg.
- Nem csak cuki meséket lehet rajzolni. Biztosan lehetnének sötét mesék is. Mit gondolsz, változik még a stílusod, vagy maradsz ilyen sötéten titokzatos, ami ennyire vonz engem? – Vigyorgok rá, és felnézve azt látom, hogy egészen gyorsan halad a sorunk, mindjárt a pénztáraknál vagyunk. Magától értetődő, hogy meg fogom hívni, szegénynek se családja, se munkája, legalább legyen valaki, aki gondoskodik róla.

Tárgy: Re: A Farmer-ház Szer. 4 Márc. - 15:42

Jack & Josie

♪ Shot at the night ♪

Nekem nem adatott meg a rendes család, azt hiszem ezek után érthető, ha szeretném, ha az övével jó viszonyban lehetnék, főleg hogy nagyon kedves emberekről van szó, akik tényleg figyelmesek. A szülei sem néztek rám rossz szemmel, hogy csak így betoppanok a családi karácsonyba, pedig megtehették volna nem igaz? Nem ismernek és igenis tarthattak volna tőle, hogy nem vagyok ide való és mindent csak elrontok, de mégis kedvesek voltak és figyelmesek, az édesanyja kifejezetten barátságos, aminek még most is nagyon örülök. Remélem, hogy tényleg nem fog semmi sem tönkre menni, mert nagyon régen nem volt már rendes karácsonyom és azt hiszem most nem kéne ezen mélyebben elgondolkodnom, mert akkor még jönne az a bizonyos elérzékenyülés, ami azt hiszem most nem dobná fel a helyzetet, pedig én tényleg jól akarom érezni magam a következő napokban is és félretenni mindenféle felesleges érzelgősködést.
- És én ennek felettébb örülök, a tavasza legjobb. Te melyik évszakot szereted? - jó tudom Jack olyan mindenért lelkesedő típus, de neki is biztosan van kedvenc időszaka, ami mégis csak magasabban van nála a toppon. Furcsa, hogy nem is tudok annyira sokat még róla, hogy miket szeret igazán. Persze mondjuk azt tudom, hogy szeret sportolni, túrázni, mindent, ami mozgás, de valahogy sokkal több szó esett a múltamról, meg a rémes családi életemről, és még kevesebb volt az egymás megismerésére szánt idő, de lesz még ere is alkalom igaz? Nem is kell elrohanni, legalább ennek is meg van a maga varázsa, mint ennek a kis randinak, ami most vár ránk, és ami remélem még sokszor ismétlődik majd meg.
- Szuper! Rég ettem popcornt. - tényleg örülök neki, hogy eljöttünk, és lesz még idő majd a családjával is lenni, de most jó dolog ketten. Remélem nem lesz abból baj, hogy elraboltam őt tőlük, de nem voltak értelmes karácsonyaim és most örülök neki, hogy végre van egy normális. - Rajzfilmeknél? Nem is tudom... nem hiszem, hogy annyira profi vagyok és... tudod sok minden, amit rajzolok nem igazán gyerekeknek való. - vonom meg finoman a vállamat, még egy apró sóhajt is engedek kiszökni. Sok rajzom emlékekből táplálkozik, vagy inkább abból, amit látok, annyira nem vagyok én profi és ötletes, hogy... mesefigurákat találjak ki, ehhez viszont az kéne nem?

Tárgy: Re: A Farmer-ház Vas. 1 Márc. - 17:59

Josie & Jack

Nagyot vigyorgok, de csak szeretteljesen, hiszen valóban viccelek, ám ami még ennél is jobban esik, képes arra hogy másokért kiálljon, és meglássa bennük a jót. Imádom Nancyt, és teljesen jól megvagyunk, elfogadjuk egymást olyannak, amilyen, ám az, hogy feketehajú szerelmem viccesen felháborodik, az igenis az én érdemem. A szigeten, sőt talán még kicsit később is csak a gyógyszere érdekelte, az, hogy a saját érzéseit kiabálja a világba, vagy éppen fojtsa el. Ez változott. Nem csupán engem szeret, érdekli a családom, sőt szerintem már azt is elértem, hogy átgondolva a saját életét másokért is kiálljon. Valahogy megéreztem vele kapcsolatban már az első pillanatban hogy segítségért kiállt, és bőven ott van benne a jóság, méghozzá nem is csupán alapszinten. Nem csak kapni, adni szeretne.
- Lesz még időnk sétálni máskor is, nyakunkon a tavasz. – Egyezek bele nevetve, én még abban is benne lettem volna, hogy megsorozzam hógolyóval, ám megértem, hogy ha ő nem a kinti dolgokhoz van szokva, meg hát Mexikóban sokkal melegebb van az egyenlítő környékén mint itt a Sziklás-hegységhez közel. Nem baj, majd a jó időben. Bevágjuk magunkat a taxiba, hogy ott is egymásra hangolódjunk, igaz csak kulturáltan, nem szolgáltatva témát a sofőr nyálcsorgatásához, három percet mégiscsak kibirunk. Mielőtt kiszállnánk, mégis nyomok egy puszit a szájára, hogy kifizetve a sofőrt a pláza előtt mégse bírjak magammal. Nem csak azért takarom magunkat, mert nem vagyok egy magamutogatós alkat, de kisváros lévén nem akarom, hogy régi ismerősök idejőjjenek kajánkodni, biztosan van már egy hírem, amióta a haloween-i utcabálon kiütöttem az egyik legrégebbi barátomat a minket ócsárló megjegyzése miatt. Most csak Posey-vel akarok lenni. Végül mégis úgy döntök, hogy nem érdekel, a mi életünk, szerelmes vagyok, és ha valakinek véleménye van, az tartsa meg magának. A szüleim tudom, hogy támogatnak, más meg már nem érdekel. Talán korai, de tudom, hogy ő az igazi, soha többé nem akarok elszakadni tőle, így mindegy is, hogy ki mit mond. Így végül csupán az arcát fogva csókolom őt, és ha bármi meglát, hát tegye. Amikor elszakadunk, elnevetem magam a kérdésen. – Kapsz, én is imádom. Majd veszünk két gigászi méretűt, ha valakinek elfogy, akkor majd lehet nyúlni a másiktól. Amúgy Posey, ha ilyen jól rajzolsz, sosem gondoltál még rá, hogy mondjuk rajzfilmekhez ügyeskedj? – Lépünk rá a mozgólépcsőre, amely felvisz az emeletre a mozi szintjére. Rákulcsolom ujjaimat az övére, most már kéz a kézben megyünk tovább.

Tárgy: Re: A Farmer-ház Csüt. 26 Feb. - 16:27

Jack & Josie

♪ Shot at the night ♪

- Héj, ne mondj ilyet róla! - kicsit korholom azért, de az arcomon mosoly játszik. Nem is tudok én igazán haragudni rá, főleg, hogy tudom jól, csak viccel, mint olyan gyakran, most is csak ezt teszi, nem tudna ő megbántani senkit sem és nem is szokott soha sem bántóan beszélni másokról, főleg nem a saját testvéréről. Tény és való, hogy a látszott, hogy nincs a leányzóval minden rendben, de talán inkább beszélni kellene vele erről, habár tudom én, hogy Jack nem az a nagy lelkizős fajta. Ő... valahogy nehezebben közelíti meg az ilyen témákat. Nem azt mondom, hogy én sokkal jobb vagyok benne, de azért ő jóval komolytalanabb tud lenni nálam. Nincs ezzel baj, pont ezért is szeretek vele lenni, mert könnyedén ki tud rángatni a rossz kedvből, vagy bármiből, ami kellemetlenül érint, egyszerűen csak azzal, hogy mosolyog vagy nevet. A jó kedve egyszerűen ragályos és én sem tudom kivonni magam soha a hatása alól, na nem mintha bármikor akarnám egyébként.
- Lehet, hogy az jobb lenne. Mire odaérünk befagy a hátsóm. - nem arról van szó, hogy nem bírom a gyaloglást, de azért nem vagyok az ilyen ütős hidegekhez szokva, le fagy már most is a nózim és tényleg jobb lenne inkább fedett helyre jutni minél előbb. Lesz még időnk sétálgatni máskor is, amikor jobb idő lesz, mondjuk majd tavasszal teszem azt. Akkor azért sokkal élvezetesebb, mint ebben a cidriben. Hamarosan már a taxiban ülünk és nem is tudom megállni, hogy ne nyúljak folyton a kezéért, ha kicsit is elszakadunk egymástól, akkor újra az érintését érezhessem. Automatikus mozdulattá vált olyan... megszokottá, ha mondhatom így. - Sokkal jobb, köszönöm Jack. - mosolyodom el, és így már nem kell annyira összehúzni magamon a kabátot. Az pedig fene mód jól esik, ahogy az arcomon simít végig. Tudom én, hogy ő milyen, még amikor kiszállunk, akkor is mintha takarni akarná a csókot. Nem azért, mert szégyenli mások előtt, tudom, ez fel sem merül bennem. Nem is tudom, hogy mi lesz vele, ha mi... ha tényleg eljutunk valami komolyabbig. Zavarban lesz vajon, vagy nem tudja majd, hogy mit szabad és mit nem? De most nem gondolkodom sokat, csak elmerülök a csókjában, most ez bőven elég.
- Kapok popcornt ugye? Rég ettem. - pedig imádom, csak hát én meg a mozi... nem igazán vagyunk közeli barátok. A szüleimmel nem sokat jártunk, utána pedig végképp nem volt rá lehetőségem. Nem is tudom, hogy mikor voltam utoljára ilyen jellegűen szórakozni. Nem... nem igazán emlékszem már rá, elég rég lehetett.

Tárgy: Re: A Farmer-ház Vas. 22 Feb. - 21:44

Josie & Jack

- Hát tudod olyan... buggyant, na... – Nevetem el magam, és körkörös mozdulattal veszem körbe az arcomat. A tesómat igazán imádom, de mintha valami földönkívüli űrhajó hozta volna le ide közénk. Vagy amire még sosem gondoltam, ő is különleges, de már sokkal korábban kiderült, hogy mi az ereje, csak nem tudta feldolgozni, vagy ilyesmi. Szerencsére nekem tökéletesen normálisan telt minden otthon töltött percem, de elbeszélgetnék egyszer a hugival, hátha neki is tudom ápolni kicsit a lelkét, ne maradjon már a saját gondolataival magára. Majd a szünetünk utolsó napjaiban legalább pár órára letámadom, amig Posey-m anyával beszabadul a konyhába, mert hallottam, hogy van ilyesmi terv felé irányozva merényletként.
- Hát egy húsz perc még, de tudod mit... fogjunk egy taxit, majd sétálunk, ha jobb idő lesz. Hozhattam volna a kocsit, én hülye. – Emelem fel a szabad kezem, és az ajkaimat a fogaimmal összeszorítva már füttyentek is. Ez már a főutcák egyike, csikorogva fékez előttünk egy taxi, és kicsit vissza is tolat. Eddig is fogtam a drágám kezét, itt most már magam után is húzom, hogy minél hamarabb a fűtött kocsiban legyünk. Megnyitom előtte az ajtót, és ha beszált, a másik oldalra pattanva csüccsenek be mellé.
- Main Street, a multiplex-hez lesz szíves. – Szólok előre, hogy a taxis is a gázra lépjen, bár nem sietünk, bent már lesz lehetőségünk körülnézünk, ha kaptunk negyedóra bónuszt az út levágásával. – Így már jobb, ugye? – Simítok végig az arcélén, de többet most nem nagyon érdemes, hiszen nem akarom, hogy a taxis nyálcsorgasson a visszapillanótóból. Alig három perc alatt már ott is vagyunk, hatalmas neonreklámok díszitik már így koradélután is a gigászi üzletkomplexust. Adok a taxisnak egy zöldhasút, majd kisegítetem válaszotttamat, hogy itt tényleg félrevonjam egy kicsit az emberek forgatagától, mert a fagyban nem akartam letámadni, a taxiban pláne nem, de itt most megéheztem az ajkára. Persze nem cél, hogy megbámuljanak minket, de nem bírom most a csókja nélkül, így vércseként csapok le rá, amennyire lehet, takarva magunkat.

Tárgy: Re: A Farmer-ház Csüt. 19 Feb. - 20:43

Jack & Josie

♪ Shot at the night ♪

- Jól érzem magam itt Jack, komolyan. Nem... nem is akarlak elszakítani a családodtól, úgyhogy ne aggódj, nem lesz gond. - mosolyodom el és próbálom a legmeggyőzőbb arcomat felvenni, mert tényleg így van, jó itt. Lehet, hogy van kissé talán rizikósabb, vagy kellemetlenebb része is, mint hogy benyitunk a testvéréhez, de ez csak ilyen apróság, amin simán át tudok lendülni, de komolyan. Ettől eltekintve viszont minden jó. Én tényleg úgy érzem, hogy itt jó, békés és én szeretnék maradni és akár... eljönni jövőre is, ha ő is azt szeretné. Remélem legalábbis, hogy még egy év múlva is ez lesz majd a helyzet, hogy majd egy év múlva is együtt leszünk és nem lesz semmi baj sem.
- Zavaros... feje van? Jack... - nevetek fel röviden. Hát nem ismerem én a húgát, nem tudom, hogy milyen a feje egyébként és azt sem tudom, hogy milyen az a zavaros fej, de ő ismeri jobban, szóval ő tudja ezt jobban. Igazából én azt hiszem most főleg vele akarok lenni és minden egyéb családi dolog annyira most nem számít. Persze értem én, hogy a testvére fontos neki, nekem is az lenne, de mégis... nem hiszem, hogy most ez a legfontosabb, hanem az, hogy együtt legyünk, és ha most az egy mozi, akkor mozi, de igazából bármit csinálok én vele szívesen. - Tökéletes, remekül hangzik! Táncolni valamikor mi is elmehetnénk. Te tudsz... szeretsz? - mert ezt még nem tudom róla. Elég gyakori, amikor egy sportoló azért nem éppen profi a könnyedebb mozgásformákban, mint a tánc is. Az azért sokkal lazább dolog és nem biztos, hogy olyan jól megy neki. Azért szívesen megnézném, hogy mennyire, ott azért nagyon közel kerülhet egymáshoz két ember, bár én... őszintén szólva máshogyan is szívesen közel kerülnék hozzá, csak hát nem tudom, hogy Jack ilyesmire vajon fel van-e már készülve.
- Én is szeretlek és tényleg örülök, hogy eljöttem. Na és... messze van az a mozi? - mert hát van kabátom, de azért itt nincs az a durván nagy meleg, szóval remélem, hogy nem sétálunk fél órát, amíg elérjük a célt. Én nem vagyok ilyen vidéki gyerek, aki jól bírja a cidrit, főleg hogy még azért olyan nagy mennyiségű zsírpárnát nem is vettem fel magamra, hogy az egy kis plusz hőháztartást biztosítson ugye.

Tárgy: Re: A Farmer-ház Vas. 15 Feb. - 19:16

Josie & Jack

- Ezt értem.. Josephine... de talán mostantól változik, és nálunk jobban fogod magad érezni. Vagy ha megadjuk a sorsnak azt a kis esélyt, hogy mégsem, akkor igyekszem majd úgy intézni, hogy mindig tudjunk kettesben is ünnepelni, így sosem lesz rajtad a nyomás, hogy meg akarj nekik felelni. Én nem várom el, tényleg. – Amikor megvonja a vállát, odabújok hozzá, hogy át tudjuk egymást ölelni, megsimogatni, olyan kis kedvesen cukin. Százszor is átgondoltam már magamban, miért ilyen a világ, hogy sosem szerették, kihasználták, és eldobták. Én már egyetlen apró mosolyáért is kis túlzással ölni tudnék, vagy azért kipattanni reggel az ágyból, hogy azon a napon is jó kedvvel induljon az élete. Hogy azt érezze fontos, és nem csak kárpótlásként. Azt hiszem tényleg ilyen a szerelem. Eltöröl minden rosszat. Ha meg nem volt rossz, akkor még jobb lesz minden. Hogy az ember egy fárasztó, nyomasztó nap után is odabújhasson valakihez, akiről tudja, bármikor, feltételek nélkül visszaölel.
- Szót se róla többet kicsim. – Zárom le a kérdést, hogy aztán Nancybe fussunk a saját szobájába, alig tudom visszatartani a nevetésemet, ahogyan kislisszolunk a szobájából. Nem hiszem, hogy zokon vette volna, vagy éppen utálná a válaszottamat. Mindig is magának való alkat volt, és hát oszlatlan sikert nem vártam, pont őt illetően, ezért hát számomra is kissé meglepő, amikor felfedezem a kezében azt a srácos fényképet, amit ügyesen titkolni akart. Nem jegyzem meg, főleg nem Posey előtt, mert akkor még inkább lehetőséget adnék, hogy a hugi rosszul érezze magát. Nem akart beavatni, de nem is baj, végülis majd ha úgy alakul, hogy komolyra fordulna, talán megteszi. Most csak annyit tehetünk, hogy békén hagyjunk, és a földszinten vesszük ismét a kabátot meg a cipellőt. Beköszönök még anyáékhoz előtte, hogy mi most pár órára elmegyünk, nincsen gondjuk vele, majd estefelé kezdjük feldísziteni a fát.
- Csak egy kicsit. Nem kell, hogy bárki rosszul érezze magát. És nem fogod elhinni, de most nagyon boldognak tűnik. Máskor ennél zavarosabb feje van... – Vigyorgok most az én feketehajú imádott szépségemre, ezzel aztán nem akarom elriasztani, hogy Nancy mennyire antiszoc. Fiatal lány még, keresi önmagát, és talán egy srác oldalán nyitottabb lehet. Ahogyan Posey is. Hiszen nem az számít, hogy milyen nagyvilági életet élt, mégis begubozódott, amikor úgy érezte, hogy nincsen számára esély. Úgy, hogy tudunk ilyen cukik lenni, így tud megnyílni, számomra, és önmaga felé is– A bemutatóból annyi derült ki, hogy a hatvanas években játszódik, egy fiatal lány nyaralni megy a szüleivel, hogy ott aztán megismerje önmagát, és persze a szerelmet is. És tánc mindvégig. Jó lesz? - Nem pattanunk be most az autóba, bőven elég ha végigsétálunk a sétányon, a kerület központja úgy fél órányi sétára lehet, szép az idő a hideg ellenére is. Ráfogok a kezére, és egy pillanatra magamhoz húzom, nem is érdekel, hogy a ház előtt minden ismerősünk láthat. Nem ezért teszem. – Szeretlek, és szuper, hogy eljöttél. – Kulcsolom rá ujjaimat az övére, hogy finoman megcsókoljam. Nem, a finom itt most nem is túl jó szó. Lassan képes vagyok elhinni, hogy szép pár vagyunk. Talán lehetek annyira férfias, hogy picit vadabb módon harapjak az ajkába.

Tárgy: Re: A Farmer-ház Csüt. 12 Feb. - 9:48

Jack & Josie

♪ Shot at the night ♪

Egyértelműen úgy tűnik, hogy jó ötlet volt eljönni vele ide. Persze azért még kellően izgulok, de a szülei kedvesek, a kuglóf pedig határozottan finom. Persze attól még van bennem egy kiadós félsz és még vannak bizonytalan pontok, de remélem, hogy végül tényleg minden rendben lesz és majd igazán jól fogjuk érezni magunkat ketten, mert... ha szeretsz valakit, akkor minden körülmények között jó vele igaz? Én is valahogy így vagyok ezzel, még talán a sport se lenne gond, még az is jó lenne, de mégis kellemesebb a mozi, így is bőven lesz még ma, ami lefáraszt majd, nem hiszem, hogy kell valami nagy kinti rohangálás is, abban még amúgy sem vagyok azért annyira profi még.
- Előtte csak talán nem volt értelme, vagyis... tudod minek fájdítsam a szívemet valamivel, ami nekem nincs meg. - vonom meg finoman a vállamat, hiszen lássuk be nem igazán voltam fontos senkinek, nem szeretett senki, még a saját szüleim sem, szóval úgy nem valami kellemes romantikus filmeket nézegetni. Vele viszont más, szívesen teszem, ha egyszer megtehetem a film közben, hogy én is megcsókolom, amikor pl. a szereplők is ezt teszik, nem irigykedve kell néznem, hogy én bezzeg kiégtem és rémes életet élek.
- Köszönöm, ezt... ezt az egészet! - nem is tudom, hogy mit mondhatnék még, hogy mi is lenne a jó most, de mást talán nem is kell, talán nem is akarok. Egyszerűen csak jó, hogy itt vagyok vele, egyszerűen csak tényleg hálás vagyok, hogy elhozott engem a családjához, mert azért az nagy dolog és igenis nagy lépés, nekem meg főleg, bár neki is, ha egyszer még nem hozott mást igaz? Az viszont tényleg meglep, hogy ezek után olyan szobába toppanunk be, amire nem számítottam. Azért a húga... azt hiszem már nehezebb esetnek tűnik. Nem mondom, hogy nem fogok tudni mit kezdeni vele, de olyan hirtelen törtünk rá, hogy azt hiszem érthető, hogy kissé ő is zavarban van, meg persze én is, és legszívesebben eltűnnék innen. Azért na egy nővér más, mint a szülők, a szülei azért sokkal kedvesebbek már alapból is, nem tudom, hogy miért.
- Ez... azért kínos volt. - suttogom, amikor már a folyosón vagyunk újra. Nekem legalábbis az, főleg hogy nem ismerem ezt a lányt és kétlem, hogy pont nekem akart megmutatni egy szeletkét az életéből és azzal hogy láttuk ezt a jelenetet, pont ez történt meg. - Vagy talán mindkettő. - tér vissza a mosoly az arcomra, és lent be is bújok a cipőmbe, hogy aztán szépen felkapjam a kabátomat, amiben még a lovagom segít is. Ez egy csodás pár nap lesz, ez már nem is kétség. - Na és mit tudunk még a filmünkről? - nem vagyok én profi mozi témában, kicsit sem, de azért kíváncsi vagyok, hogy mégis mire számíthatunk majd pontosan, bár ha vele leszek, akkor az biztos, hogy rossz nem lehet.

Tárgy: Re: A Farmer-ház Hétf. 9 Feb. - 17:59

Josie & Jack

Miután befaltuk a kuglófot, leteszem a kanapéra magunk mellé a tányérokat, apa elég nagy tisztaságmániás, de talán most nem fog érte annyira beszólni. Végülis ez ünnepi alkalom, még soha nem volt senkim, és most itt van az a lány, aki talán majd az életem párja lesz. Nem biztos, hogy illő ennyire előreszaladni, én mégsem szégyenlem, ha netán úgy tűnik, hogy a nyári hajcihőt követően egy gyűrűvel lepném meg valentin napra. Benne van a megrettenés lehetősége, ezért nem gondolnék én jeggyűrűre, de valami jelzésértékűre, hogy egyszer az is benne van, hogy olyat kap.
- Előtte nem szeretted a romantikázósat? Nem akarom én rád erőltetni. – Viszonzom a mosolyát, és kicsit magamhoz is húzom, akár annyira is, hogy felhúzhatja a lábát is a kanapéra hogy a cipője éppenhogy leérjen. Nem hiszem, hogy anyáék vannak annyira tapintatlanok, hogy utánunk jőjjenek az emeletre, látatlanban is úgy vélem, kedvesek, és elfogadják hogy most centikkel a föld felett lebegek. Lassan fél év telt el, láthatóan kivirult ő is, az állandó hús-kúráknak köszönhetően szépen kikerekedett a pofija, el nem hízott azért, csak bombázó lett. El fog jönni az az idő, amikor már a napi tíz ajánlat kevésnek fog számítani az életében.
- Jó, az is vagyok, tudom én, hogy nem mindennapiak, viszont az is számít, hogy te itt vagy, és velünk együtt tudsz majd ünnepelni. Azóta érzem az egészet teljesnek, hogy ismerlek. – Megvonom a vállamat, a saját érzéseimet nem vizsgáltam még ennyire felül, nyilván nem elvárható mindenkitől, hogy ugyanolyan legyen, és biztosan meglepem azzal hogy ilyen vagyok, de ez mind arra vezethető vissza, hogy átlagos a hátterem, végülis a szüleim jóra neveltek, ennyi az egész. A fekete szépségnek túl sok minden rondított bele az életébe, és miután bennem túlteng a szeretet, könnyedén át tudok neki is adni belőle. Megpuszilom az arcát, aztán felállunk együtt, hogy kézenfogva mutogassam számára azt, hogy mit is rejt még az emelet. Nancy szobájával kezdjük, ahol szembetalálkozunk magával a tulajjal.
- Sziasztok.. – Jön meg a hangja, én pedig érzem belőle, hogy valami történt. Meg kéne anyát kérdeznem, hogy miről is lehet szó, azt azonban észreveszem, hogy a kezében egy srácnak a képét tartja, amit gyorsan bedob az egyik könyvébe.
- Igen, eltévesztettem. – Mosolyodom el a lányokra nézve, ez nyilvánvalóan nem igaz, húsz évig éltem itt. Csak be akartam kukkantani, azt hittem a hugom még lent van. Akkor lehet, hogy végig is nézte, hogy összebújva csacsogunk. Kézen fogva húzom kifelé Posey-t, és a folyosón lefelé indulva súgom oda neki. – Na most vagy van valakije, vagy csak tetszik neki. Fura... Benő lassan a fejünk lágya? – A kabátomért nyúlok, és felsegítem rá is a sajátját, hogy gyorsan elköszönjünk anyáéktól, bejelentve a mozit, majd eszünk az ebédből később, ez végülis még csak szenteste, holnap lesz majd ünnepi körbeülés.

Tárgy: Re: A Farmer-ház Pént. 6 Feb. - 18:53

Jack & Josie

♪ Shot at the night ♪

No meg azért nekem is talán hirtelen lett volna a kézen fogva száguldozás a szobák között. Majd meglátjuk, hogy alakul ez az egész telelés, de én valahogy úgy érzem jó lesz. Eddig legalábbis mindenképpen jó volt és remélem, hogy ez a továbbiakban is megmarad majd. Lehet, hogy a húga egy kicsit azért más, mint a többiek, talán tényleg kicsit jobban hasonlít mondjuk rám, de nem számít, mert... én ettől még jól érzem magam itt, és irigylem is érte, hogy ilyen családja van, azt hiszem ezt nem is tudnám letagadni, de... Nem biztos, hogy ez rossz, hiszen csak azt jelenti, hogy jó élete van, el pedig nem venném tőle, vagy ilyesmi, csak jó lett volna, ha az én szüleim is ilyenek és nem úgy állnak hozzám, ahogyan azt tették, ha nem ellenem törnek végül. Ha hittek volna nekem, talán most is itt lehetnének, de... nem hittek.
- Elég jól hangzik ez alapján, szeretem a táncolós filmeket, amióta vagy nekem, azóta meg a romantikázósakat is. - mosolyodom el. Tényleg jónak tűnik. Amúgy se nagyon voltam még moziban, de nem bánom, mert inkább vele élem meg ezt az élményt és vele tuti, hogy jó lesz, főleg, hogy Jack komolyan mindenért képes lelkesedni és ez bennem is mindig nagyon lelkesít, szóval biztos vagyok benne, hogy remek lesz. Igazából bármilyen sport is jó lenne vele, ehhez kétség sem fér, de most még is jobban esne egy nyugis mozi, ha jól sejtem így is épp elég eseménydús lesz majd az este. A vacsi, meg a családja, és biztos kapok még sok kérdést és minden és... szóval jobb egy nyugis filmnézés levezetésnek, mint még több pörgés. Én azért még nem tudok annyira aktív lenni, mint Jack, de szeretem, hogy ő ilyen.
- Büszke is lehetsz rájuk Jack! - őszintén mondom és talán egy kicsit még komolyabban is, mint talán kellene, de tényleg így gondolom. A szülei kedvesek és figyelmesek és rendkívül szórakoztatóak is, szóval szerintem jól fog telni ez a pár nap és tuti, hogy jól is fogom érezni magam. Az más kérdés, hogy a családja is így lesz-e ezzel, de igyekszem nem rossz benyomást kelteni.
- Nem is tudom, hogy tudsz ennyire kedves lenni. - nem tudom megállni, hogy miután felálltunk és letettük a tányérokat, ne hajoljak még előre, hogy átfonjam a nyakát és megöleljem. Egyszerűen csak jól esik vele minden egyes apró mozdulat és jó a közelében lenni. Nem vagyok mellette szomorú, képes elűzni mindenféle rossz kedvet és nem is tudom, hogy csinálja. A nagy rohanás azért még mindig szokatlan nekem, főleg amikor meglátjuk a húgát, pedig talán oda nem kéne betörni. - Szia! És... bocs, mi... nem akarunk zavarni, csak Jack azt hiszem eltévesztette az ajtót. - bököm ki, mert hát na nem kéne rátörni szegényre a saját szobájában, az mégis csak privát szféra nem?

Tárgy: Re: A Farmer-ház Szer. 4 Feb. - 19:08

Josie & Jack

Remélem apa is megtalálja a hangját, mert szegényt eddig csak a cipekedésre tudták befogni. Meg hát én ilyen tekintetben rá ütöttem, hiszen azt tanultam tőle, hogy a végletekig imádni kell a családot, a nőt, akit szeret az ember, tisztelettel, becsülettel, talán ezért is nem lettem az a nagyon macsó, ahogyan a korosztályom teszi. Nancy egy kicsit kilóg a családból, ő a könyvmoly, míg mi hárman a nagy sportosok, örökmozgók, de nincsen is ezzel semmi gond, végülis mind a négyen nem lehet ugyanolyannak lenni, és az az érdekes, hogy talán Posey is a hugomra hasonlít. Kicsit kilóg innen, de nagyon szeretjük. Kicsit sem vagyok félszeg azzal kapcsolatban, hogy most már a párom is a család része, nem úgy kezelem, mint egy kis barátnőt, akit bemutatok, aztán két hónap múlva már nem is vagyunk együtt, és jön a következő. Szerencsére anyáék se így kezelik. Villával tologatjuk a sütit a szánkba, anya jól lefékezett minket ezzel a nasival, pedig már készenfogva száguldoztam volna a szobák között, hogy mindent megmutassak, de mégis figyelmes, hogy gondolt arra, hogy talán éhesek lehetünk a hosszú út után, az ebéd még odébb van. Azt mindenképpen érdemes megvárni az esetleges programmal, hogy anya ne dolgozzon feleslegesen.
- A sportokban még gyakorlunk, akkor mozi? Láttam egy jó kis plakátot, Dirty Dancing a film címe, ilyen táncolós, romantikázós film, megnézzük? – Simítok végig a térdén kedvesen, anélkül hogy pajzán gondolataim támadnának, valahogy ez vagyok én, szőke herceg helyett a barna, még nem jutottam el odáig, hogy a hormonjaim miatt máris be akarnám vetni magamat vele egy szobába. Apropó szoba, még bele sem gondoltam, hogy akkor most együtt fogunk aludni? Anya nem kérdezett rá hogy mi legyen a vendégszobával, most visszaemlékezve apa automatikus az én szobámba vitte Posey cuccait. Jó, aludtunk már együtt a koleszben, remélem nem érzi magát megbántva, de ha igen, akkor semmi gond nem lesz a vendégszobával sem. Jóég, miért ilyen bonyolult minden?
- Mertem remélni, hogy mindenki szimpatikus lesz mindenkinek, az első akadályt jól vették az ősök, büszke vagyok rájuk. – Kacsintok, mert látom, hogy kicsit omlik a kedve, ezzel talán felemelem, hogy alapértelmezésként kezelem azt, hogy ő ilyen szépen áll az idegen helyzethez. Anyáék valóban kedvesek, de tapasztalat híjján csakis abban bízhattam, hogy milyen az alaptermészetük. Lehetett volna bennük komoly védelmező ösztön, végülis Posey gyönyörű, anya joggal tarthatna attól hogy megbánt. Mintha a szép külső egyenértékű lenne a felszínes, galád lélekkel. Pedig én tudom Poseyról, hogy a légynek se tudna ártani, az pedig, hogy engem szeret, maga a csoda.
- Most igazi családod kapsz, én mindent el fogok követni, hogy soha ne legyél szomorú. – Simogatom meg a fejét, és ha végeztünk, akkor otthagyva a tányérokat a kanapén már pattanok is fel vele, hogy kézen fogva elkezdjem mutogatni. Az első szoba, amelybe betévedünk, történetesen Nancy szobája, ahol pont szembe tudunk nézni komoly, de mindenek előtt is aranyos hugommal, aki éppen fordul meg a jöttünkre.

Tárgy: Re: A Farmer-ház Kedd 3 Feb. - 17:06

Jack & Josie

♪ Shot at the night ♪

Azt hiszem nem lesz annyira nehéz feloldódni, pedig féltem persze... nagyon, de nem olyan veszélyes a családja. Nem hiszem, hogy azok a típusok lennének, akik az embert később a háta mögött beszélik ki, szemtől szemben pedig kedvesek vele, nem tűnnek olyannak. Az édesanyja határozottan kedves és az apukájával sincs gond. Igaz, hogy a testvére kissé talán visszahúzódóbbnak tűnik, de remélhetőleg ő sem lesz direkt undok velem, vagy nem fog alám tenni valahogyan. Azért én persze rá is vetek egy-egy kedves mosolyt, biztos, ami biztos, hátha idővel majd oldódik az ő hangulata is, vagy az, amit felém sugároz. Reménykedem benne aktívan.
Követem Jacket felfelé a lépcsőn. Szép ház és egy ilyen családdal biztos vagyok benne, hogy csodás lehetett felnőni. Igen azért kicsit irigy is vagyok, de ez azt hiszem érthető, de nem úgy, hogy sajnáljam ezt tőle, még véletlenül sem. Átveszem a tányért még közben, aztán szedem tovább a lépcsőket. Bólintok az invitálásra és pár pillanatig csak csendben figyelek és kóstolok persze, mert hát a kuglóf tényleg isteni finom. - Nekem bármi jó Jack, a mozi is akár, sportokban, nem vagyok túlságosan profi sajnos. - a téliekben sem, megy a nyáriakban sem, bár azt hiszem Jack mellett sok mindent megtanulhatok majd, és sokat fejlődhetek. Szeretnék, hiszen ő nagyon mozgékony típus és én sem maradhatok el mellette ilyen téren. - Nagyon kedvesek a szüleid Jack és... örülök, hogy eljöttünk. Gondolom nagyon féltenek és fontos vagy nekik, látszik rajtuk. Ez... jó dolog. - talán egy cseppnyi szomorúság is vegyül a hangomba. Igen, ez nekem nem adatott meg, pedig egész más életem lett volna, ha a szüleim megértőbbek és figyelmesek, de sajnos erre nem adatott lehetőség. Azért annyira akkor sem akarok irigykedni rá, hiszen végül is az ő családjától és főleg tőle én is megkaphatom ezt igaz? A figyelmet és a törődést, csak nem szabad elszúrnom és hinnem kell benne, hogy tényleg menni fog ez az egész kettőnk között, hogy nem esek vissza és nem lesz semmi baj, még akkor sem, ha elég zűrös jövő elé nézünk mutánsként.

Tárgy: Re: A Farmer-ház Szomb. 31 Jan. - 20:50

Josie & Jack

Josie, vagy ahogyan én hívom Posey nagyon úgy tűnik, hogy anyáéknak is eszményi családtag, már szinte hallom hogy a nászindulót fújja a drága anyukám. Tudtam, legalábbis reméltem, hogy így lesz. Mondjuk az esküvő még nagyon is korán van, én tudom, hogy soha többé nem kell más, csak ő, viszont ráakaszkodni sem akarok, hiszen lehet, hogy most sebezhető, bárki meg tudná vigasztalni, de az lenne a jó, hogy ha ő mindentől függetlenül szeretne velem lenni. Nem pusztán azért, mert mellette álltam. Az egy dolog. Azt akarom, hogy lássa benne azt, hogy tudok én magabiztos is lenni. Valahogy meg kéne tanulnom nem pusztán bátorítani, gyámolítani, hanem önálló akarattal rendelkezni, akire felnézhet.
A kishugom ugyan egy cseppet antiszocnak bizonyul, de sebaj, ő végülis másokkal is ilyen, azért legalább annyira telik tőle, hogy int a páromnak, majd visszasüpped a könyvébe. Talán később majd feloldódik, ám Poseynak ezt látnia kell, hogy mindez nem neki szól, nem hibás. Amikor visszasorolok a feketeség mellé, akkor gyorsan lecsapok a kezére, egy pillanatig sem szégyenlem, hogy mi együtt vagyunk, végülis a szüleim is egykor egymásra találtak, miért is ne sikerülhetne nekem az első lánnyal, aki megtetszik.
- Vágom, vágom! – Kiabál oda anyu, mert már arébb húztam a lánykát, hogy bemutassam neki a házikónk többi részét, amely igen tágas, világos, hatalmas belső terei vannak, és mivel a szüleim nagy utazók, rengeteg fénykép dísziti még a falakat, na meg a sok autentikusnak gondolt, ám valójában olcsón megvásárolható helyi ajándékok. Felsétálunk a lépcsőn, de anya már ront is a nyomunkban, hogy a kezünkbe adja a tányérokat, villástól, rajta pedig az eszményi finom kuglóf, amely még langyos.
- Szerintem üljünk le oda! – Javasolom az emeleti folyosó végében elhelyezkedő kanapéra, és jó példával járok elől, le is huppanok, és amint mellettem van, már villázom is a sütit, ettől még bármennyit tudok enni anyu főztjéből. – Ebéd után mit szeretnél? Menjünk be a városba mondjuk mozizni, vagy valami kinti sport?

Tárgy: Re: A Farmer-ház Csüt. 29 Jan. - 14:30

Jack & Josie

♪ Shot at the night ♪

- Ez már szinte túl szépen hangzik. - mosolyodom el, de nem mondom ám komolyan, tényleg valahogy így érzem, hogy az egész családja és ő is... mintha csak azért lenne, hogy kihúzzon engem a rémes életemből, amit jó eséllyel egyedül soha nem tudtam volna megoldani és helyre tenni, de itt van ő, mint valami angyal, akit azért küldtek, hogy segítsen nekem és megváltoztassa az életemet és ezért rendkívül hálás vagyok. E mellett pedig még van egy családja is, akiktől persze kicsit tartok, de ha csak fele olyan rendesen és kedvesek is, mint ő, akkor nem hiszem hogy bármi komoly baj is lehet majd, amikor találkozom velük és hát ez... nagyon hamar be fog következni, hiszen pillanatok múlva már az ő utcájukba hajtunk be, én pedig próbálom összekapni magam, ami most nem tűnik egyszerű feladatnak, de azért tényleg nagyon igyekszem pozitív maradni.
Igazából nem tudom, hogy a húga nem fog-e utálni. Jó tudom nem kéne egyből a legrosszabbra gondolnom, csak mert nem mosolyog és nem üdvözöl úgy, ahogyan a többiek... butaság ez a részemről, csak hát azért érthető módon van bennem egy nagy adag feszélyezettség, ha valaki alig néz rám, plusz az új környezet. Rá kell vennem magam, hogy elszakítsam a pillantásomat az olvasással foglalkozó lánytól, amikor Jack édesanyja újra megszólal. Igen, azt mondta és én is sejtettem, hogy itt úgy meg leszek majd tömve, mint egy levágásra szánt liba, de mondjuk nekem ez nem is árt különösebben.
- Szívesen megkóstolnám, és körül is néznék, ha nem baj, mondjuk a kuglóffal együtt, aztán az ebédre visszajövünk, köszönöm. - mosolyodom el, főleg akkor, amikor Jack visszatér, az azért sokat számít, hogy itt van, mert az édesanyja is nagyon kedves, de mégis csak sokkal jobban el tudom engedni magam, ha vele vagyok, mint bárki mással. A cipőmből egyelőre még nem bújok ki, maximum akkor, ha látom, hogy Jack is mondjuk ugyanezt teszi. Fő az óvatosság, nehogy olyasmit csináljak, amire felszökne mondjuk a szemöldökük, hogy őrült nagy butaság.

Tárgy: Re: A Farmer-ház Szomb. 24 Jan. - 12:44

Josie & Jack

- Semmi értelme Posey, azok túl személytelenek. Kérlek fogd fel, nekik az az ajándék, hogy ilyen szép vagy, és boldoggá teszel engem. Ennél fontosabb dolgot nem kaphatnának. – Felelem barátságosan, miután ajkára helyeztem a mutatóujjamat, s végigsimítottam rajta. Nem sok mindenben vagyok magabiztos, ám a családommal kapcsolatos érzésekben teljesen. Tudom, hogyan működnek, még akkor is, ha a Jo-Jo lesz az első, akit hazaviszek. Ismernek már annyira, nem szokásom csak úgy szerelembe esni, vagy járni valakivel, ha választok valakit, azzal nagyon jól megtaláltam a hangot. Megérkezünk lassan, és miután elkezdünk kipakolni, mindent otthagyunk az autónál, majd utólag behordunk mindent apával. Jól sejtettem, az ősök nagyon is jól kezelik a dolgot, úgy üdvözlik a lánykát, mintha már sokszor járt volna itt. Na igen, nálunk a feszengés kizárva, volt honnan örökölnöm a jót.
- Hát kellett egy egyedi név... – Nevetem el magam. A Posey végülis hivatalos becézés, ám a legtöbben valóban a j betűvel kezdődőket aggatják az amúgy csodaszép név viselőire. Nincsen nekem semmi gondom a Josie-val, de valahogy nem jön a számra, anya pedig szélesen vigyorog, ahogyan ölelgeti a lányt, és én is kapok a szeretetáradásból, így viszonzom a puszijait. Azt kell rólunk tudni, hogy mindenki kékszemű, egyedül a hugoméban van némi zöldes, szóval nem is lehetett kétséges, hogy nekem is ilyen tengerszín pillantásom lesz. Külsőre azért bőven van bennem anyából, apára már kevésbé hasonlítok, bár ő is mosolygós, de ő azért komolyabb, karakánabb alkat, míg én a női vonalat erősítve vidámkodok. A lányok előremennek, a hugim Steff valami könyvet olvasgat a konyhagranituránál, és alig felnézve csak bólint, ő aztán nem egy megnyílós tipus, ám megnézi magának az új jövevényt, míg én csak a páromra vetek vidám pillantásokat, hogy menjen előre nyugodtan.
- Van kuglóf szívem, azzal kezdjük, megkóstolod, vagy megvárjátok az ebédet? Az még egy óra, körül is nézhettek addig? – A cipő esetében rá sem szólnak, csak a fenti hálókban kell ilyesmivel foglalkozni. Időközben két körből behurcoltunk mindent, és addig apa fotóit nézem a falakon. Hobbivadásznak mondja magát, mert soha nem lő le egyetlen állatot sem, inkább gyönyörködik bennük. Pedig a vadhusit megkóstolnám, ám apa is angyal, csak éppen pasiban.

Tárgy: Re: A Farmer-ház Szer. 21 Jan. - 21:16

Jack & Josie

♪ Shot at the night ♪

Igazából azt hiszem ennél már sokkal jobban amúgy sem stresszelhetek, nem tudná fokozni, szóval talán csak oda kell érni, hogy végre túl legyek az elején és elfogadjam, hogy nem fognak felkoncolni a pillantásukkal, csak azért, mert ide toltam a képemet és képes voltam a fiukkal... hát na igazából még nem is tettünk úgy semmit sem, szóval... Na, de nem ez a lényeg, én tényleg szeretném, ha jól sikerülne ez az egész családozás dolog, mert hát jó lenne, ha elfogadnának. Szeretem Jacket, és rémes lenne, ha nem tudnék kijönni a szüleivel, vagy a testvérével, én... nem is tudom, hogy mit kezdenék akkor magammal.
- Nem tudom, vannak általános ajándékok is, amik... mindig hasznosak, vagy adhattál volna tanácsot. - jó igyekszem nem mindent túlizgulni, de mégis csak vihettem volna ajándékot, mert a végén kiderül, hogy illett volna, én meg jól elszúrom itt az egészet. Nem azt mondom, hogy túl sok pénzem van, vagyis... nem sok szülők nélkül, de valahogy megoldottam volna. Ha más nem hát készítek valamit, csak találok olyan lányt a suliban, aki elég ügyes, hogy segítsen benne, ha már én annyira nem vagyok ilyesmiben profi, de majd meglátjuk. Azért erősen reménykedem, hogy jó lesz ez az egész, mégis csak ünnep, nem ronthatom el Jack karácsonyát, azt... azt nem bocsátanám meg magamnak. Sokat viszont már nem agyalhatok ezen, mert megérkezünk, én pedig félve kissé, de csak kiszállok a kocsiból, aztán kissé félénken, de segítek kipakolni és közelebb is lépdelek az érkező családhoz. Oké azért arra nem számítottam, hogy még ölelést is kapok. Jack bemutatására szolidan elmosolyodom.
- Jack Posey-ként emleget, de a Josie is megfelel, vagy... a Jo, nekem a jó is jó. - bólogatok óvatosan, mert hát na nem akarom én már előre elrontani a lelkesedést, mert az édesanyja finoman szólva is az, ami jó, jól esik, azt se tudom, hogy mégis hogyan reagáljam le. Az én szüleim soha sem voltak ilyenek velem. - Igen, hallottam róla már. - bólintok egy aprót, de már nagyon megállni sem tudok, mert szinte vonszol be a házba az édesanyja, ami annyira nem is zavar. Azért még vetek Jackre egy visszafogott, talán kissé segélykérő mosolyt, de hamarosan már bent vagyunk, miközben ő a cuccokat hozza befelé gondolom az édesapja segítségével.
- Tényleg nagyon szép a házuk, Jack pedig... látszik, hogy remek családban nőtt fel. - bököm ki, miközben figyelem, hogy mi hol merre, hogy le kell-e venni pl. a cipőt, és ha igen, akkor természetesen én így is teszek. Igazából nem is tudom, hogy hirtelen mi lesz a menet, hogy eszünk-e, vagy... mi náluk a szokás, de gondolom nem fogom megúszni, hogy mindent pontosan meg ne tudjak.

Tárgy: Re: A Farmer-ház Vas. 18 Jan. - 16:32

Josie & Jack

Egy idő után úgy érzem, kár is nyugtatgatni, kár stresszelni azzal, hogy arról beszélünk, hogy milyen lesz majd a családom körében. Talán az a legegyszerűbb, hogy berakok valami kellemes zenét, és más dolgokról beszélgetünk, még akkor is, ha a csinos barna egyenlőre még nem hajlandó elengedni a témát. Na majd én rávezetem, beszéljünk például kettőnkről. A képességét vagy a sulinkat ugyanis hiába hoznám szóba, azzal még inkább elveszem a kedvét.
- De... hogyan gondoltad? Ha nem is ismered még őket, mi alapján választottál volna? Az első alkalom szerintem ismerkedés, nem? Biztosan kapsz valamit, erre készülj, ettől még ne érezd magad rosszul. – Hajolok át az ülésen, miközben kiengedem a biztonsági övet, hogy megkóstoljam az ajkát. Tudom, hogy nagyon feszélyezve érzi magát, így most némi bátorságot erőltetve magamra a férfiasabb oldalamat hozom, és erősen magamhoz szorítom. Kisfiús hajam az arcomba hullik, ám ez nem volt le abból a tényből, hogy számomra ő az igazi, és nem kell aggódnia mellettem. Egészen enyhe a telünk, főleg Californiában, ahol még ilyenkor is a bőrzseki a maximum. Kiszállok, hogy megkerülve az autót, kisegítsem őt. Nem hoztunk túl sok csomagot, nem kell azért az egész ruhatárat elhozni arra a pár napra, de egyértelmű, hogy úgy be kell majd rendezkednie, mintha itt lakna. Egyenlőre még csak felnyitom a csomagtartót, majd később behordok mindent, a kocsifeljáróról lépdelünk a ház felé, amely nem luxus ugyan, de gyönyörű kertes csoda. Amolyan átlagos, mindenki számára elvártan tetsző. Nyílik az ajtó, és már jönnek is elő, legalábbis a szüleim. Anya már ölelgeti is meg őt, míg apával megveregetjük egymás vállát.
- Apa, anya, hadd mutassam be az én drágámat, Josephine-t. Becézzétek ahogy jól esik, mindenre hallgat. – Vigyorodom el, mire anya felkuncog, és kézenfogja a lánykát, maga után húzva már csicsereg is, miután nekem is adott nagy ölelést, és két puszit. – Szóval Josephine? Mit szólsz a Jo-hoz? Rövid, és kedves, ugye? Jackie és Jo. Ugye tudod, hogy te vagy az első akit a nagyfiam hazahoz...?
- Anya...! – Szólok rá, nem kell még pluszban nyomást helyeznie a mexikói szépségre. Apának így nem is jutott lehetőség, hogy legalább megszemlélje magának a lányt, na de majd beljebb. Megyünk az előszobán át a tágas nappaliba.

Tárgy: Re: A Farmer-ház

» Jack Farmer