A Farmer-ház

Tárgy: A Farmer-ház Kedd 6 Jan. - 18:30

First topic message reminder :

Josie & Jack

Saját járgány hiányában maradtam az autóbérlésnél. Végülis anyáék ellátnak zsebpénzzel, tudják, hogy nem költök butaságra, meg hát otthon a szünetekben sok diákmunkát vállaltam, abból maradt egy kazal megtakarított pénzem, azt is elhoztam magammal, lesz-ami-lesz alapon. Csak annyi volt a kérésem gyönyörű szerelmem irányába, hogy amit csak lehet, pakoljon be, mert melegcuccra szükség lesz, viszont azért ne azon dilemmázzon majd nálunk, hogy miért nincsen papucsa, vagy fogkeféje. Legyen csak meg a konfortérzet. North Salemtől New Orleansig olyan négy és fél óra az út, hajnalban indultunk, úgy gondolom, hogy olyan ebédre otthon is leszünk, ez még nem a karácsonyi, ünnepi ebéd, hiszen még két nap van addig, még csak holnap van szenteste. Tegnap még megkértem a lánykát, hogy Salemben nézzünk egy kicsit körbe, hogy megvegyünk apának a szokásos nyakkendőt, anyának a sálat, és Naominak egy csinos medált. Túlzásba nem szoktuk vinni, a drágámtól pedig senki nem várja el hogy így ismeretlenül ajándékokkal halmozza el a családtagjaimat. Hoztuk tízórait, ám mire kezd delelőre járni, és lefordulok a pályáról, már erőteljesen korog a gyomrom. Oldalt pillantok, és megsimizem a páratlanul szép ében tincseket.
- Ne izgulj Posey, gyönyörű vagy, és ami még fontosabb, imádnivaló. El fogod őket bűvölni, és ne izgulj azon, hogy mit mondj, vagy tegyél, majd úgy kialakul. – Hamar beérünk a kertvárosi részlegbe, a rádióban a hetves évek diszkóslágerei szólnak.

Tárgy: Re: A Farmer-ház Pént. 9 Jan. - 12:14

Jack & Josie

♪ Shot at the night ♪

Kár lenne tagadni, hogy eléggé nyugtalanul aludtam az utóbbi napokban. Tudom, hogy nem lesz baj, tudom, hogy... megoldjuk ezt az egészet majd valahogy, de attól még rendesen izgulok, hogy vajon tényleg minden rendben lesz-e. A szülei tuti, hogy kedvesek, de azért féltik is őt és én tartok tőle, hogy nem fognak majd úgy fogadni, ahogyan remélem. Szóval pont e miatt jó eséllyel egy csomó olyan holmit is bepakoltam, amire talán nem is lesz szükség, mert hát jobb a biztonság, mint hogy aztán meg mégis utólag kelljen kapkodni majd. Minden meg van tehát, fogkefe, meg a papucs, meg minden szükséges. Egyelőre még azt sem tudom, hogy majd együtt alszunk-e, vagy külön szobát kapok, hogy ne legyen ez sem zavaró a szülők részéről. Nem is nagyon mertem még eddig minden részletet megkérdezni, jó eséllyel akkor csak még inkább zavarban érezném magam és még idegesebb lennék.
Próbálok én a kocsiban is azért nyugodtnak mutatkozni, de naná, hogy nem megy. Jack ismer már annyira, hogy lássa rajtam, hogy mennyire izgulok, olyan nagyon sokat nem is beszélek jó eséllyel szintén e miatt. Próbálkozom, de talán majd ha már legalább megismertem őket, akkor könnyebb lesz felengedni. A simogatás azért jól esik, de a kezeim így is az ölemben maradnak és matatok az ujjaimmal egymáson, hátha az segít idegességet levezetni. Persze nem, de... azért próbálkozom.
- Igyekszem, de... de tényleg nem lesz baj szerinted, hogy nem hoztam ajándékot? Mi lesz, ha én kapok valamit és én nem gondoltam rá? - az a baj, hogy még egy csomó kérdést fel tudnék tenni, ami bajt okozhat, úgyhogy talán ezt sem kéne. Ami rosszul akar elsülni az úgyis rosszul fog, hiába agyalok rajta annyit azt hiszem. A szívverésem már lassan irreális gyorsasággal pörög, amikor végül elérjük a célt, azaz leparkolunk a takaros kis ház előtt. Nagyon szép és tényleg kellemes lehetett itt felnőni szerető családdal. Cseppnyi féltékenység sincs bennem, hogy ez nekem nem adódott meg, szó sincs róla, csak hát pont ezért félek, hogy én nem passzolok majd be ide. Idegesen szorítom meg Jack kezét, amikor elindulunk immár a cuccainkkal együtt a ház felé. Az ajtó már akkor nyílik, mikor félúton vagyunk, én pedig nagyon igyekszem barátságosan mosolyogni. Megszólalni viszont nem sok időm van, mert minden bizonnyal Jack édesanyja már elém is lép, hogy megöleljen. Esetlennek érzem, ahogy visszaölelek... nem számítottam erre, aztán az édesapja jön, csak valahogy a testvérétől érzem, hogy furábban mér végig.
- Jó napot, én... azt hiszem azt tudják, hogy ki vagyok. Öhm... nagyon szép ház! - jó, legalább sikerült kinyögni pár szót, azt hiszem ez határozottan nagy dolognak számít most. Legszívesebben bemennek azonnal eltűnni Jack szobájában kipakolni, de hát még azt sem tudom, hogy ott leszek-e elszállásolva, így hát marad a bizonytalan toporgás, amíg mindenki Jacknak is köszön és persze az édesapja kikapja a kezünkből a csomagokat.

Tárgy: A Farmer-ház Kedd 6 Jan. - 18:30

Josie & Jack

Saját járgány hiányában maradtam az autóbérlésnél. Végülis anyáék ellátnak zsebpénzzel, tudják, hogy nem költök butaságra, meg hát otthon a szünetekben sok diákmunkát vállaltam, abból maradt egy kazal megtakarított pénzem, azt is elhoztam magammal, lesz-ami-lesz alapon. Csak annyi volt a kérésem gyönyörű szerelmem irányába, hogy amit csak lehet, pakoljon be, mert melegcuccra szükség lesz, viszont azért ne azon dilemmázzon majd nálunk, hogy miért nincsen papucsa, vagy fogkeféje. Legyen csak meg a konfortérzet. North Salemtől New Orleansig olyan négy és fél óra az út, hajnalban indultunk, úgy gondolom, hogy olyan ebédre otthon is leszünk, ez még nem a karácsonyi, ünnepi ebéd, hiszen még két nap van addig, még csak holnap van szenteste. Tegnap még megkértem a lánykát, hogy Salemben nézzünk egy kicsit körbe, hogy megvegyünk apának a szokásos nyakkendőt, anyának a sálat, és Naominak egy csinos medált. Túlzásba nem szoktuk vinni, a drágámtól pedig senki nem várja el hogy így ismeretlenül ajándékokkal halmozza el a családtagjaimat. Hoztuk tízórait, ám mire kezd delelőre járni, és lefordulok a pályáról, már erőteljesen korog a gyomrom. Oldalt pillantok, és megsimizem a páratlanul szép ében tincseket.
- Ne izgulj Posey, gyönyörű vagy, és ami még fontosabb, imádnivaló. El fogod őket bűvölni, és ne izgulj azon, hogy mit mondj, vagy tegyél, majd úgy kialakul. – Hamar beérünk a kertvárosi részlegbe, a rádióban a hetves évek diszkóslágerei szólnak.

Tárgy: Re: A Farmer-ház

» Jack Farmer