Bonnie Parker

Tárgy: Bonnie Parker Pént. 9 Jan. - 9:22

Bonnie Parker

Nem hagyok ki valamit, ami remek lehet, csak mert egyben nehéz is.

Userinfo: Főkarakter - Charles Xavier

Név: Bonnie Parker
Mutáns név: Szalamandra
Születési dátum és hely: 1965. május 26. New York, USA
Besorolás: Független

Képesség:

Elsődleges képesség: Tűzimmunitás
Osztályozás: Delta mutáns
Aktiválódás: 16 éves kor
Képesség jelenlegi szintje: A képesség nem túl bonyolult, szimplán csak annyiból áll, hogy Bonnie képes mindenféle hőhatásnak, tűznek ellenállni, az semmilyen hatást nem fejt ki rá. Természetesen csak rá, a ruháira stb. nem tudja ezt az erőt átvinni, de a bőre, a teste egyáltalán nem érzékeli a tüzet. E miatt nem izzad, nem melegszik ki egy nyári napon, amikor mindenki másnak meleg van. Jelenleg simán át tud sétálni egy átlag lángoló épületen, nem égeti meg a gyufa, vagy egy forró tárgy, gond nélkül ki tudja venni a sütőből a tepsit segédeszköz nélkül is, nem okoz neki sérülést.
Képesség távlatai: A hő mértéke növekedhet, amit elvisel, idővel akár a napból kibocsátott hő sem árt neki, semmiféle tűz, semmilyen erősségű hő teljesen hatástalan ellene.
Hátrány: A képessége viszont mindig is kikapcsolhatatlan lesz, így természetesen ha nagyon átfázott, akkor felmelegíteni sem egyszerű sőt kissé még fázós típus is, más a hőérzékelése, mint egy átlag embernek. Gyakorta hűvös a keze, ha hideg van, akkor jóval melegebb ruha kell neki, mint az átlagnak. A nagy hideget nem jól viseli, szinte már leszívja az erejét, így jóval könnyebben hűl ki, mint mások.

Jellem: Alapvetően nyílt és jellemzően lelkes leányzó vagyok, aki ha valamit a fejébe vesz attól nagyon nehéz eltántorítani, én pedig a fejembe vettem, hogy már pedig egyszer én leszek majd az, aki a legfontosabb híreket közvetíti a nézőknek a tv-ben. Jó oké, még nem fejeztem be a sulit, de ez nem akadályoz meg semmiben sem, attól még elérem a célt, no de most nem erről kell beszélnünk. Az a típus vagyok, aki szereti, ha jól alakulnak a dolgai és mindent megtesz azért, hogy ez így is legyen. Alapvetően elég pozitív világképpel rendelkezem, általában mindenben igyekszem meglátni a jót. Persze nekem is vannak nehezebb időszakok az életemben, amikor ez nem megy annyira könnyen, de olyankor is hamar talpra állok, bőven elég ha elsírhatom a bánatomat Lucasnak, akitől kapok pár tökéletes tanácsot és máris minden rendben van. Mit mondhatnék még? Szeretem a friss reggeli harmat illatát, az eső utáni csodaszép kék eget és tiszta levegőt. Szeretem a fagyit! Hm... nem is tudom, a szivárványt is. Nem azt mondom, hogy hiszek a koboldok kincsében, de azért valahol meg van még az a lelkes gyermeki énem is, aki hisz az efféle csodákban, főleg mióta tudom, hogy nem éget a tűz... azért ez eléggé azt jelezte számomra, hogy vannak még csodák az életben, vagy... meglepő érdekességek.

Kinézet, megjelenés: Világos barna hosszú göndör hajam van. Születésemtől fogva ilyen, nem én göndörítem. Tény és való, hogy néha elég kezelhetetlen tud lenni, de azért nem olyan vészes, én szeretem. Általában kiengedve hordom. A szemem is barna, a bőröm átlagos színezetű európai, ritkán és nehezen barnul le, ahhoz olyan igazi kellemes nyárra van szükség és persze időre, ami nekem nem sok akad, hogy kifeküdjek napozni. Nem vagyok túl magas, de azért törpének se mondanám magam, 169 centire nőttem, az egy nőnél azért nem mondható nagyon töpszlinek, de égimeszelőnek sem azt hiszem. Viszonylag karcsú testalkatom van, és mivel kisebb koromban elég sokat cikiztek a szüleim és a vékonyságom miatt elég edzett vagyok a jet kun do óráknak hála. Hát igen... mély nyomot hagyott bennem a A sárkány közbelép. Szeretem a viszonylag könnyed és laza ruhákat, nem vagyok a szoknya híve, de azért nőiesnek mondanám az öltözködésemet, és ízlés terén saját stílusszakértőm van, Lucas ebben igazán profi, úgyhogy nekem sem jelent gondot jól öltözöttnek lenni.

Előtörténet:New York, Queens, nem pont az a hely, ahol egyszerű felnőni. Nem arról van szó, hogy rémes gyerekkorom volt, szerető szüleim vannak, de azért én sokkal többre vágytam, mint amit ők értek el, pont azért amit láttam mindig is. Egy kis lakásba születtem, mármint kórházba, de az első pár nap után egy kis tetőtéri lakásba vitt haza a édesanyám. Nem sok időt tölthetett együtt velem, elég korán vissza kellett mennie dolgozni. A szüleim elég fiatalon jöttek össze. Mindketten árvák, így aztán nem rendelkezem nagyszülőkkel sem, de sose láttam, hogy e miatt nekik rossz lenne. Mármint persze rossz lehetett, de sose mutatták. Mindketten igazán rendes emberek és mivel fiatal korukban éreztem valahogy sokkal könnyebb volt igazán közel kerülnöm hozzájuk, no de részletesebben. Apu húsz, anya pedig huszonegy volt, amikor megszülettem, elég kopott környéken éltek, még csak házasok sem voltak, évekkel később jutottak el oda, hogy költeni tudjanak egy esküvőre. Anya varrónő, apa pedig kisegítő szakács volt akkoriban egy kis büfében. Nem voltak sosem gazdagok, de nekem megadtak mindent, amit tudtak. Sok időt töltöttem a szomszéd Marie néninél, aki már nem dolgozott, így volt ideje foglalkozni velem, szinte már nagymamaként tekintettem rá, azt hiszem ő is unokája helyett unokájaként kezelt.
A nehézségek akkor jöttek, amikor suliba mentem. Nem voltam akkoriban valami nagyra nőtt gyerek, elég vékony és alacsony, és hát Queens... szóval ki kell harcolnod magadnak a helyet a suliban, én pedig erre időbe telt mire rájöttem. Az első két év rémes volt, általában az a kevés kajapénzem is másoknál kötött ki, aminek hála aztán csak még kevésbé sikerült fejlődnöm, vagy erősebbé válnom. Nyolc voltam, amikor minden elkezdett változni. Tudjátok már előtte is volt egy kis híre a harcművészeteknek, de én akkor még nem láttam túl sok filmet, egyszer viszont sikerült suli után belógni Bobby-val az utcánkban lévő kis moziba. A Sárkány közbelép és Bruce Lee... egyszerűen elvarázsolt. Ő se valami nagy, mint én, sőt nem is az az izomember durván és mégis simán lenyomott mindenkit. Naná, hogy addig könyörögtem anyáéknak, míg végül sikerült elérnem, hogy egy kisebb egyesületbe beírassanak jet kun dozni. Persze az átlag amerikai kb. a kung fut és a karatét ismeri, hogy nem csak ez a két ág van az nekik nem nagyon felfogható. Nem számít, én imádtam! A lelkesedésem törhetetlen volt akkor is, amikor már tiszta seb volt az öklöm az edzések miatt. Végre úgy éreztem, hogy igenis meg tudom védeni magamat és igen ment is. Pár hónap múlva már nem nyúlták le a kajapénzemet. Amikor először került a földre miattam az a debella Patsy persze behívtak az igazgatóiba, de a mi környékünkön ezt soha se vették túl komolyan. Nem akartam én hírnevet, egyszerűen csak azt akartam, hogy végre békén hagyjanak, és békén is hagytak.
Innentől már sokkal jobban ment a suli, nem piszkáltak, nem kellett állandóan szenvednem és simán jó jegyekkel tudtam zárni, mivel a harcművészet még ebben is sokat segített, a koncentrációm és az odafigyelésem is jobb lett, úgyhogy a szüleim is örültek. A suli befejezése után tudtam én, hogy tovább akarok tanulni, már csak azért is, mert egyszerűen érdekelt minden, ami a tv-vel kapcsolatos. Jöhetett hát a főiskola. Nem a legjobb és a legmenőbb, de a szüleim nagyon sokat segítettek, hogy bekerülhessek, én pedig munkát vállaltam, amikor már lehetett, hogy besegítsek a költségekbe.
Mostanra sikerült elérni, hogy van egy kis albérletem is. Nem nagy, de nekem pont elég. Eljárok a mai napig is az edzésekre és persze Bruce Lee képe most is kint van a falamon, hiszen valahol neki köszönhetek mindent! Július 20-a számomra azóta is afféle megemlékezős gyásznap, aznap nem nézek semmi mást, csak az ő filmjeit. Igen, számomra ő az igazi bálvány, még ha ezt nehéz is rólam elhinni, ha valaki rám néz. Azóta is imádok mindent hacművészettel kapcsolatos filmet, a legújabb nagy kedvencem a három éve megjelent Karate kölyök, aminek már kb. kívülről tudom a szövegkönyvét... No, de elkalandoztam azt hiszem. A lényeg, hogy végzős vagyok a Filmművészeti főiskolán. Tv riporter szeretnék lenni, aki olyan igazi nagy szenzációkat hoz, aki ott van a sűrűjében egy-egy kemény sztorinál is, aki nem hátrál meg és akkor se állítja le a kamerát, ha mögött egy hurrikán kapkod fel házakat... A suli amúgy jó, most már jó, bár nem sokat van időm bulizni és szórakozni, mert dolgozom mellette, pincérnőként, és már a gyakorlatunkat is el kellett kezdeni Lucasszal. Szerencse, hogy egy helyre kerültünk, mert hát imádom őt! A legjobb barátom és hát na igen számít, hogy meleg, mert így gond nélkül meg tudok vele beszélni mindent, tudom, hogy nem érti félre, ha az ölébe huppanok, vagy megkérem, hogy masszírozza meg a lábam egy húzós nap után és ő még a nagy Bruce Lee fanatizmusom miatt sem szól le, szóval eszményi barát, hogy mit ne mondjak. Remélem, hogy a vizsgamunkánk is jól sikerül majd és... ha egyszer elmondom neki, hogy a tűz engem nem éget meg, akkor majd nem akad ki, mert hát erről még soha senkinek nem beszéltem. Valahogy fura... még nem igazán sikerült úgy rendesen kezelnem ezt magamban.

» Bonnie ...
» Lucas & Bonnie - Felvétel indul!