Lucas & Bonnie - Felvétel indul!

Bonnie & Lucas

- Leosztott szerepek vannak, ez tény, aztán meg izgalmas lehet, hogy van egy keményebb, fiús lány, aki szeret irányítani a kapcsolatban, meg egy kicsit nyafogósabb, feminimebb fiú. – Jesszus, ez nem kicsit félelmetesen igaz a mi esetünkre. Csak annyi a különbség, hogy eddig melegnek vallottam volna magamat, és talán még mindig az vagyok, és csak ő jelent kivételt. Vagy mindegy nekem, csak főleg a határozottságra bukom, amit a legtöbb lány nem tud képviselni? Ezt olyan rohadt nehéz átgondolni, mert nem akarnám őt átverni, olyan helyzet elé állítani, hogy mégiscsak tetszik ő nekem. Vagy.. szép lassan kéne adagolnom, mint aki éppen most szeret bele? Francba... Sokkal egyszerűbb dolgom lenne, ha csak tetszene, akkor volna hová fejlődni, és nem kéne visszafognom magam, és tűnődni a romantikus, meg szenvedélyes forgatókönyvek között, hogy mit tehetnék mégis, hogy úgy nézzen rám, nem csak papíron vagyok eszményi pasi, hanem meg is kaphat? Tényleg én érzem magamat lánynak ebben a kapcsolatban. Most valahogy adjak neki kihívást olyan tekintetben, hogy próbáljon meghódítani? Oké, erőteljes jellem, de biztos vagyok benne, hogy nő akarna maradni, méghozzá olyan valaki, aki mellé határozottság kell. Mert leverne ő engem az egy-az-egy elleni küzdelemben, de nem csak attól lehet valaki férfias, hogy nem nyafog. Francba... Bonnie szerelmem miért ilyen cefetül nehéz veled? Talán azért, mert a szerelem sosem egyszerű? Mert másba még nem voltam beleesve... Szerintem azért lehet ennyire bonyolult, mert ha mindenkinek menne, akkor nem lennének társkereső irodák, és egy szolgáltatási ág is megszünhetne. Szépen mindenki megtalálná kamaszkorban élete szerelmét, és nem lennének romantikus filmek sem, hiszen azok főleg felnőttekről szólnak.
- Most úgy érzem, hogy miattam ment gallyra az estéd. És... ha csak eljátszanánk, hogy van köztünk valami? Tudok rád úgy nézni, hogy bezsongasz tőle. Lehetek a pótlék-pasid, legközelebb pedig jobb kedvvel jövök el és akkor ismerkedhetsz. – Simítom a tenyeremet az arcára, végülis csak nem fog orrba vágni érte. Úgy vélem, hogy vagyunk már olyan jó barátok, hogy kész eldönteni, hogy mit szeretne. Csak nekem is jeleznem kéne neki, és ha meg nem jön össze ebből semmi, akkor kibőgöm magam párszor, aztán maradunk barátok, ha ő sem akarja megszakítani a kapcsolatot. Az egy puszit, megtehetném, hogy véletlenül oldalra fordítom az arcom, hogy pont középre érkezzen, ám nem teszem. Mindentől függetlenül a barátom, és az számít, hogy jól érezze magát a bőrében mellettem, nem a saját szándékaim, miszerint el tudnám képzelni az életemet mellette. Akár hosszútávon, nem csak így koleszos bolondozások közepette. Mivel nem lesz nagy sikere a sráccal, ráadásul még nekem is jön egy érdeklődő kislány, hirtelen nem is tudom, hogy mit tegyek, ezért is passzolom át Bonnie-nak a feladatot, aki egy egészen váratlant lép. Méghozzá annyira, hogy megmoccan ott lent valami. Pedig eddig egészen tudatosan nyomtam el. Oké, a combomon talán csak nem érzi, de az enyhe remegést igen, ami végigfuthat rajtam. Óóó, anyám... Ebből mi lesz? Amennyire csak tudok, elnézéstkérően mosolygok a lányra, aki végül távozik, majd gyorsan felhajtok még egy rövidet, hogy szűnjön a gerjedelem.
- Király voltál, köszi. Hátha sikerült őket összeboronálni. – A nyelvemen ízlelgetem a keserű italt, hogy a fejembe szálljon, és annál kevésbé legyen szexuális izgalmat érezni, erre a kis cuki még tovább húzza az agyamat. – Ez csak alap. Igyunk még! – Intek oda egy pincérlányt, és mutatom, hogy jöhet még két kör. Az egy az bőven kevés lesz. És csak remélni tudom, hogy Bonnie nem vett észre semmit. Vagy pont, hogy jó alkalom lenne, hogy érezze, ki tud belőlem váltani valamit?

Lucas & Bonnie

- De nem mondhatod, hogy nem ez a ritkább igaz? - azért mégis csak meg van a pasikban az az alap elvárás, hogy ők legyenek az erősebbek, én pedig még nem vagyok elég profi és gyakorlott abban, hogy alkalmazzam a női praktikákat és úgy irányítsak egy pasit, hogy nem veszi észre. Azt hiszi, hogy önszántából hoz meg egy döntést, miközben igazából én hozatom meg vele. Oké nem azt mondom, hogy minden pasit irányítani kell, de azért mégis csak nem véletlen az a mondás, hogy minden nagy férfi mögött egy erős nő áll... vagy hogy is van. A lényeg, hogy tudjuk jól máshogy vagyunk bekötve és persze mindkét nemnek el kell fogadni a másik kis heppjeit, ami soha sem könnyű, és én el is fogadom, csak hát... attól még én sem akarok gyökeresen megváltozni. Nem leszek hirtelen "letört a körmöm" típusú csaj, hanem igenis megcsinálom a pasis dolgokat is, leverem a buli előtt azt, aki zaklat, és nem várom el, hogy mindig kinyissák előttem az ajtót, de attól még én is nőből vagyok... szóval azért néha az az ajtókinyitás is jól tud esni.
- Akkor is együtt jöttünk szórakozni és ez így olyan... - elhúzom kicsit a számat, de hát ha tényleg így akarja, akkor nem mondom, hogy ne így legyen. Végül is megpróbálhatom kicsit kiereszteni a gőzt és ismerkedni. Néha tényleg rám fér, az utóbbi időben annyit tanultam, hogy lassan tényleg én is úgy érzem, hogy kezem túlzásba vinni a dolgot, és amúgy is lassan végzek a sulival, rám fér már egy kiadós kikapcsolódás, aztán úgyis folytatni kell holnap tovább, hiszen meg kell csinálni a szakdolgozatomat és be kell fejeznem, amit elkezdtem. Sok energiát fektettem már a suliba ahhoz, hogy pont a vége előtt bukjam el.
- Oké-oké, akkor elhiszem, de ha a fickó nem oké, akkor nem próbálkozom tovább, annak semmi értelme, akkor bulizunk egy nagyot ketten. - széles mosollyal hajolok előre, hogy adjak egy puszit az arcára. Csak oda, ebből még senki sem érthet semmit sem félre, mert azt sem akarom, hogy a pasimnak nézzék. Nem is csak magam miatt, miatta sem, hiszen azért mégis csak lehet itt olyan, akinek esetleg megtetszik és akkor igenis jó lenne, ha nem riasztanék el mellőle senkit sem. Tudom, hogy neki itt azért sokkal nehezebb ismerkedni, mert ha kiszúrják, hogy meleg, akkor be is szólogathatnak neki, de... attól még igenis lehet neki is mázlija. Az én pasasom viszont természetesen egy bunkó, komolyan nem is lep meg. Miért nem lehet csak úgy szimplán ismerkedni, a nélkül, hogy letapiznád a másikat és a szájába próbálnál mászni? Ezek után az új érdeklődőre már nem is tudom, hogy mit mondhatnék, és persze Lucas áttereli rám a melót. Gondolom talán arra is jó lehet, hogy elvonja a figyelmemet az előbbi bunkóról. Nem mondom, hogy teljesen rossz taktika. Végül a fekete hajú leányzóra pillantok, a kezemet pedig finoman Lucas combjára simítom.
- Bocs, de tudom, hogy milyen édesnek tűnik már messziről is, de sajnos foglalt a srác. Viszont... ott az a kis cukiság szerintem már egy ideje téged stíröl. - bökök az állammal egy a lánnyal talán hasonlóbb korú szőkés kölyökhöz. Értelmesnek látszik, kissé megszeppent feje van, szóval talán még csak megbántani fogja a most kissé zavarban lévő lányt, én pedig rosszalló mosollyal pillantok Lucasra, amikor a leányzó végül távozott. - Ez nem volt szép... rám hárítod a melót, ezek után alap, hogy meg hívj még egy körre és rendesen megtáncoltass! - komolyan most már akkor is a szórakozás jön. Azt mondta, hogy bulizunk, szóval... bulizzunk a fenébe is!

Bonnie & Lucas

- Láttam én már olyan párokat, ahol a lány elég domináns volt, nem kell mindenkinek a tűsarok. – Nekem aztán főleg nem, talán pont azért is estem bele, mert sok tekintetben fiús alkat, nekem meg az állati fontos, az pedig hogy lány, hát kissé megbonyolítja a dolgokat, hiszen nekem elvileg a pasik jönnek be, ő pedig amolyan álommegoldás lehetne. Egy valódi lány, akire nem néznek furán, ha megfogom a kezét, mégis azokkal a tulajdonságokkal, amiket a srácokban szeretek. A dolognak a fő szépséghibája, hogy őt máshogy kezelem, mint hiszi, állandóan azt lesem, hogy milyen a kedve, s nem barátilag, nem tudok nélküle élni, bármennyire is nyomasztó ez így.
- Én nem unatkoznék, szívesen drukkolok a háttérben. – Adom a tudtára, hogy nem lenne ezzel semmi baj, felesleges izgatnia magát miattam. Bőven elvagyok azzal hogy iszogatok, ha véletlenül valaki odajönne, leülni, beszélgetni, hát akkor majd mérlegelek. Hajlandó lennék jól érezni magam, ha neki ettől könnyebb elengednie magát, az ő boldogsága az elsődleges. Direkt megerőltetni nem fogom magam, végülis elflörtölgethetek én bárkivel, ha így egyszerűbb neki, aztán majd később koptatom le az illetőt. Véletlenül érek csak a füléhez, nem akarom én véletlenül begerjeszteni, vagy éppen megijeszteni, úgy látszik, hogy a hangulat hozza ki belőlem az érintést, vagy már sokat ittam. Végülis gyorsan lenyomtam két tequilát, lehet, hogy attól emelkedett meg kicsit bennem az adrenalin.
- Nem fogok. Ha nem találsz valakit gyorsan, akkor táncolok veled, és leisszuk magunkat, amennyire csak lehet. – Úgy vélem ez tőlem fair ajánlat, elnézem őt mással is szívesen, féltékenység nélkül, hiszen ha én nem lépek, nem lenne korrekt a részemről hogy kisajátítsam, elvadítsam másoktól. Szórakozottan iszogatva hátradőlök, figyelem fél szemmel, hogy mi történik. Ezzel egy kicsit mindenki felé jelzem, hogy nem vagyunk együtt Bonnie-val, a bárpultoknál ülő feketehajú kiscsaj már egyre merészebben néz, pedig próbálom lepattintani az érthető fejrázásommal. Visszanézek Bonniera, akit néhány szó után már egyből le is smárolnak. Már meg is emelekednék, hogy odamenjek, aztán vissza is ülök, nem vagyok a testőre, ennyit azért le tud kezelni, ahogyan meg is teszi, sőt, a harcművészetek terén nem kell őt félteni. Már jön is mellém megint, pont a mondata miatt nem akarok pont én próbálkozni, hiszen a mindenben én is benne vagyok, és sajnos igaza is van, én is kihasználom azzal, hogy fogom a kezét, átölelve alszunk, olykor úgy tapizom le, amit egy heterónak nem is engedne... Álszent dög vagyok...
- Jah, szerintem is. – Adok igazat, remélem nem túl látványosan, hiszen mellette meg erőteljesen lelkiismeretfurdalásom van. Visszacsusszanok a helyemre, hogy leülhessen mellém, ekkor veszem észre hogy a kis feketehajú lép oda az asztalunkhoz, két pezsgővel a kezében, és rám mosolyog.
- Odaülsz hozzám? – Kérdezi csilingelő hangon. Fiatal még nagyon, nem tudom hogy szerzett hamis személyit. Oldalra pillantok Bonnie-ra, hirtelen nem is tudom, hogy mit lépjek.
- Kisegítenél? – Adom át a terepet, nem akarom megbántani a lányt valami durva elutasítással, hátha Bonnie-nak van valami nyerő ötlete erre.

Lucas & Bonnie

- Tudod nem vagyok az a tűsarkas butuska liba, ami jobban bejön a pasiknak, no meg én simán lenyomom őket, ahogyan azt kint is láthattad. - rántom meg a vállamat. Szóval igazából e miatt van a mondhatni önbizalomhiányom, ami nem is teljesen mondhatón önbizalomhiánynak, inkább csak azt hiszem úgy vagyok vele, hogy én szeretek egy fokkal tartalmasabb életet élni, mint amit a legtöbben és szeretek több lenni, mint egy átlagos csitri és szeretem, ha így is kezelnek. Simán leverek én bárkit, elég edzett vagyok hozzá, de a legtöbb pasi szerintem ezt nem sorolja az imponáló női tulajdonságok közé. Én pedig nem szoktam befogni a pici számat, hogy meghúzzam magam és inkább tűnjek butának, mint okosnak, mert az milyen jó.
- Oké, azt hiszem ez jogos, szóval nálad a pont. Én csak nem akarom, hogy unatkozz, amíg én bulizom, szóval neked is el kell engedni magad, nekem is csak akkor megy oké? - ez így a fair, ha már ő akarta azt, hogy most lazuljunk és ne foglalkozzunk a melóval, meg a szakdolgozatommal. Akkor azt fogom tenni, de csak, ha ő is, mert így igazságos. Amúgy is az utóbbi időben határozottan úgy érzem, hogy visszavett és egyelőre még nem jöttem rá, hogy mi az oka. Oké lehet hogy tényleg csak szünetet tart, vagy mi a fene, de ettől még nekem ez határozottan szokatlan. Se pasik, se szórakozás, se semmi, eléggé visszavett ahhoz képest, mint amit megszoktam tőle, hiszen mindig is ő volt a bulisabb típus kettőnk közül. Azért az eléggé meglep, amikor a fülemhez ér a szája, és kell pislognom párat utána, de véletlen volt, talán már nincs meg a teljes koordináció az ital miatt, simán lehet.
- Oké, nincs radar, de ha egész este itt ülsz... tuti, hogy lelépünk. - és nem izgat a pasi. Lucas a barátom, a legjobb, nem fogok valami fickóval szórakozni, akiről semmit sem tudok csak azért, mert ő azt mondja, vagy mert jó fejnek tűnik netán elsőre, mert most ketten jöttünk szórakozni és én ehhez is tartom magamat. Szóval becélzom a pasast az italommal a kezemben. Az elején tényleg értelmesnek tűnik, messziről is látszik, hogy egészen jól el tudok beszélgetni vele, addig a pillanatig, amíg kérdés nélkül nem próbál meg belemászni a számba, és nem tapizza le csak úgy a combomat. Nem vagyok prűd, nem erről van szó, de nem szeretem az egy éjszakás kalandokat, nem lehet csak simán ismerkedni és kész? Szóval csattan egy istenes pofon, amitől tuti cseng a füle, és mire magához tér, már ott sem vagyok.
- Bunkó... látod minden pasi bunkó. - duzzogva dobom le magamat mellé újra. Hát na csoda, ha nem vagyok az a típus, aki leszólít a másikat, vagy ilyen helyeken ismerkedik. Az olcsó csajok szoktak ilyet művelni és pont e miatt azt hiszik, hogy én is az vagyok, pedig a jó fenét! Én nem!

Bonnie & Lucas

- Tudom, csak sosem értettem, hogy miért is? Gyönyörű vagy, és okos, bárki szívesen lenne veled, nagyon nem értem ezt a kishitűséget, de mint az élő lelkiismereted, szívesen megerősítelek, ha csak ez kell. Majd kapsz még gyúrást, mintha az edződ lennék. – Ezzel tényleg a mai estéjét alapozom meg, hogy oda tudjon menni másokhoz, nem rám vesztegesse az idejét, mert annak semmi értelme nem lenne, hogy gyötrődnék jó darabig, aztán úgyse lennék képes kimondani, hogy mennyire átvertem. Nekem az bőven elég lesz, ha majd leülök valahova, ha talált magának valakit. Eliszogatok majd magányomban, csak azzal meg lehet, hogy pont én vonzok be valami csajt, és elég gyökér dolog lenne tőlem ha csak úgy mindenkit lekoptatnék, mert akkor minek jöttem ide?
- Köszi Bonnie-cica, csak a magamfajták nem ilyen helyekre járnak ismerkedni. Erre megvannak az olyan bárok. Erősen kétlem, hogy itt nagy esélyekkel próbálkozhatnék anélkül, hogy lebuziznak. – Vonom meg a vállamat, engem az ilyesmi nem zavar, de nem akarok verekedni megint, vagy a lányt kellemetlen helyzetbe hozni, mert akkor az ő szórakozásának is lőttek. Ma este kerülni fogom a feltűnést, ha egy pasi jönne oda, akkor majd lehet, hogy elfogadok egy italt, talán még el is dumálok vele, Bonnie ellenére azért mégsem változtam meg teljesen. A szavaimat így már nem ismétlem el, hiszen a bátorság nem javítaná meg a szexuális beállítottságot. Azért így a tiszta tequila után felnevetek, hogy ennyire elutasítja a csoportos szex ötletét, nekem már volt benne részem, nem mondom, hogy hétköznapi dolog volt, de egyszer ki lehetett próbálni. Odapillantok a Bonnie által mutatottra, aztán a lány fülébe súgom, véletlenül hozzáérve ajkammal a cimpájához. – Nincsen semmiféle radarom te hülye. Van benne fantázia, csábítgasd, addig én iszok még egyet. – Nem is figyelek rá, vélhetően az ital miatt lehelek bele a fülébe, aztán visszafordulok a saját poharamhoz, és intek a pincérnőnek, hogy jöhet a következő kör. Átsiklik a tekintetem egy engem vizslató merész barnán, pedig ha itt el kéne játszanom a heterót, akkor erre igazán figyelhetnék. De most álljak le csajozni? Ezen a fronton csak Bonnie érdekel. Már attól izgalomba jövök, ha rám néz, az más kérdés, hogy tökéletesen leplezem. Viszont meddig? Nem lenne egyszerűbb megmondani neki az igazat? Iskolát váltok, és van intézve. Lehet, hogy átverve érezné magát, de ha nem látna, gyorsan túllenne a dolgon, és nem érezné azt, hogy vele van baj. Ezt még átgondolom.

Lucas & Bonnie

Természetes, hogy nekem még csak sejtésem sincs arról, hogy ez neki akár kicsit is kellemetlen lehet, mármint a bújás, vagy a masszírozás, hiszen mégis csak a meleg barátomról van szó, nem gondol az ember lánya arra, hogy gond lehet. Persze, ha egy sima pasi barát lenne, akkor visszafogottabb lennék és nem hoznám direkt kellemetlen helyzetbe, ez egyértelmű, de hát fogalmam sincs róla, hogy mit gond, vagy érez irántam, nem tudhatom, nincs a homlokára írva, ha lenne, akkor már gondolom rég elsüllyedt volna szégyenében.
- Tudom, de akkor is kell a megerősítés, tudod, hogy tisztára önbizalomhiányos vagyok. - kivéve persze, ha a harcról van szó, mert abban sosem vagyok az. Tudom, hogy megy és azért a suli is, de mégis csak vannak dolgok, amiben jól jön nekem a megerősítés időnként, főleg hogy tánc téren nem vagyok azért gyakorlott, nem szoktam olyan sokszor bulizni járni, pont azért mert ott a suli, meg a tanulás, meg persze a munka is. Nem mindenki teheti meg, hogy az egyetemi éveket átszórakozza teljesen, van aki tényleg tanulni jön, mint mondjuk Lucas és én is. A kinti bunyót gond nélkül lenyomjuk. Azt hitték, hogy belénk köthetnek csak azért, mert én lány vagyok, Lucas pedig nem az a kigyúrt állat, pedig ez a legnagyobb hülyeség, hiszen... azokban a harcművészetekben, amiket mi űzünk nem az a lényeg, hogy az emberen mennyi izom van, hanem az, hogy mennyire technikás és azért a fekete öv, az fekete öv.
- Ne csináld, bárki a súlycsoportod lenne, neked is formás a segged. - vigyorogva rántom meg a vállamat. Talán csak már sikerült elég sokat innom ahhoz, hogy ez legyen a hatás, vagy csak simán nem vagyok hozzászokva a dologhoz, de amúgy tényleg formás hátsója van, szerintem ezt senki sem vitatná. Elég sokat edz ő is, nincs rajta egy grammnyi felesleg sem, én már láttam azt is, hogy milyen ing nélkül és kétlem, hogy bárki azt mondaná rá, hogy esetleg nem jó rajta bármi is. - Csak bátorság kell nem azt szoktad mondani? - a jó kiállás és az önbizalom az simán látszik az emberen, rajta is. Vagy maximum még egy feles és akkor már gond nélkül simán oda tud menni akárkihez. Az újabb körből is kortyolgatok, amíg újra meg nem szólal.
- Fúj, ha ilyesmire gondolnak, akkor jó eséllyel fel is képelném őket. - rázom meg a fejemet. Inkább továbbsiklik a tekintetem a három srácról. Oké van köztük egészen helyes is, de engem semmiféle csoportos akció nem érdekel, ilyesmire még csak ne is gondoljanak. - Mit szólsz ahhoz a cuki kékszeműhöz a sötétkék ingben egyedül? Nem jelez a radarod? - elég világos a srác haja, és egészen kedves arca van, és még a mosolyomat is se perc alatt viszonozza. Ő jobban tetszik nekem, mint a másik hármas, sokkal jobban.

Bonnie & Lucas

Legjobb barátom egyben a szerelmem is, ezt mondjuk neki nem kell tudnia. Ha véletlenül mégiscsak átmennénk az én szempontomból szenvedősből valami érdekesbe, ha Bonnie egy idő után tettekre is ragadtatná magát, ha nem érdekelné, hogy nekem milyen irányultságom van, talán, ismétlem csak talán megpróbálhatnék belemenni, amolyan kisérletező, próbálkozó jelleggel, mintha nem lennék már jó ideje szerelmes, hiszen az tényleg átverés lenne. De nem, miket is beszélek, ő nem szeret engem, és miután tudja, hogy a pasikra gerjedek, pont ezért tud velem ilyen bizalmaskodó lenni, és őszintén megvallani, hogy nagyon jól érzi magát velem, ezek a közös maszirozások, bújások sem mennének így, ha csak mint férfi és nő, ismerkednénk. Így sokkal bensőgesebb, amit talán nem kéne felrúgnom, de közben önző is vagyok, meg minden kusza, és már azt sem tudom, hogy ennek a gondolatnak mi lesz a vége.
- Na jó, jól táncolsz... tudod jól, hogy csak húzom az agyadat. – Viszonzom a mosolyt. Még a hajába is turnék amolyan játékosan, de tudom, hogy a félgöndör tincseket milyen sokáig szokta hadrendbe állítani, hogy megfelelő legyen a frizura, így inkább nem rontanám el. Kint végülis leápoljuk kedves ellenfeleinet, bár a szám széle még kicsit sajog, de miután esélytelen, hogy bárkivel is csókolozzak meg, nem fogok akkora kárt szenvedni. Határozottan felvillanyoz viszont, hogy benne van a fő témánk ejtésében mára, nem lenne most kedvem még a videózásra is figyelni. Igaza volt, magam alatt vagyok kissé és minőségtelen munkát meg nem akarok kiadni a kezemből. Ugyan romantikázásra nincsen most lehetőség, de a baráti táncolás, és iszogatás szinte ugyanaz tud lenni, pótolhatja a dolgot. Remélem nem iszom magam le annyira, hogy valami hülyeséget csináljak, annyira azért észnél kell lennem. Megrendeljük az indító piákat, lényegében ez se túl alapozós, hanem tömény, de sebaj, majd a legendás állóképességem majd segít túllendülni is ezen. Húzóra fejhajtom, és sziszegek egy kicsit a keserű íztől, hiszen én nem divatozom a citrommal, meg a sóval.
Oldalt pillantok, úgy látom a lány is erőteljesen a berúgásra hajt. Hát rajtam aztán bőven ne múljon.
- Láttam, de rohadtul formás volt a segge, tuti, hogy nem egyedül jött, nem az én súlycsoportom. – Intek oda egy pincérlányt, és ezúttal martinit kérek, muszáj, hogy valami édessel öblítsünk, mert így csak éget az alkohol, és még a szám íze is fájdalmasan keserű. Az egész üveget kérem, hogy hagyja ott, és még cukrozott szélű poharakat is kapunk. Ehhez már tényleg nem árt a citrom is. Iszogatok, és közben az ujjammal felnyalogatom a cukrot, így máris nem ugrik össze annyira a szám.
- Azok ott hárman eléggé téged néznek, biztosan beleképzelnek valami csoportos hancúrba. Legyél kemény csaj, menj oda hozzájuk. – Nógatom, talán nekem is egyszerűbb, ha le tudom zárni a témát, és elvonatkoztatni tőle, mert ha tovább iszom, akkor még a combjára téved a kezem, az pedig most nem hiányzik senkinek sem.

Lucas & Bonnie

Tény és való, hogy múltkor voltak azért furcsaságok, de próbálom simán annak betudni, hogy jó volt a kedve neki is meg nekem is a sikeres vizsga miatt és egyébként is jóban vagyunk egy talpmasszázs nem nagy dolog, meg azért vannak nekünk olyan vicceink,amiket mások általában nem nagyon érteke, mint mondjuk most is. Ezért van, hogy végül csak a nyelvemet öltöm ki rá. Tudom, hogy nem tart butának soha és semmilyen körülmények között. Én pedig nem tudok rá megsértődni, annál mi sokkal közelebb állunk egymáshoz. Persze volt azért már összezörrenésünk, de az a lényeg, hogy mindig mindent le tudunk normálisan rendezni és végül nem lesz sosem komoly baj igaz? Ez a lényege a barátságnak, az pedig köztünk szoros és remélem, hogy az is marad még az esetleges súrlódások ellenére is.
- Mintha én nem táncolnék jól... - szélesen mosolyodom el. Tudjuk, hogy én is jól táncolok na, csak kicsit piszkál, de annyi belefér. Amúgy is van kiken lerendezni, ha netán ez nem tetszik. A kötekedő fickókat simán lenyomjuk, ami igazából nem lep meg, hiszen mindketten elég edzettek vagyunk. Azt hitték szegények, hogy csak azért mert én lány vagyok és mert Lucas nem néz ki elsőre valami Swartzeneggernek máris esélyük lehet ellenünk. Főleg hogy meg volt nekem ez az egész beszélve, leegyeztetve, nem csak úgy szórakozásból keveredtem ide a sor elejére, vagy mert annyira pofátlan lennék.
- Azt hiszem megérdemeljük bőven, a sok tanulás, meg a kalandos kezdés... oké, akkor ma csak a szórakozásé a terep. - bólintok mosolyogva. A másik két fickó amúgy se hiszem, hogy ezek után bejöhetne ide, szóval nem fognak már utólag belénk kötni jó eséllyel, legalábbis gondolom. A biztonsági őr elég csúnyán nézett rájuk, hogy erre ne sok esély legyen. Szóval letesszük a kabátokat, a hely már pörög és a zene is határozottan jó. Nem mondom, hogy most akkor durván rúgjunk ki a hámból, de igaza van, elengedhetjük magunkat egy kicsit, bőven ránk fér, főleg hogy az érkezés is ennyire kalandosra sikeredett. Egyébként is jó, ha az ember lazít néha, én pedig ezt elég ritkán engedem meg magamnak. Lehuppanok szépen mellé és egy húzásra hajtom fel a tequilámat.
- Hát köszi, én is remélem, bár tudod nem pasizni jöttem, bár rád lehet hogy rád férne. Láttál már valakit, akit be lehetne cserkészni? - hátha, mert persze nem tuti és nem biztos, hogy akar most pasizni, de ki tudja. Az az igazság, hogy tényleg úgy érzem, hogy mostanában nem túl gyakran csinálta, és neki is kellene már aki egy kicsit időnként elszórakoztatja, hiába hogy mostanában mintha nem nagyon vágyna mások társaságára, de lehet hogy csak miattam, mert nekem nincs senki a láthatáron, de ezt én még véletlenül sem várom el tőle. Érezze jól magát, nem szoktam én féltékenykedni rá sosem.

Bonnie & Lucas

Egész nap arra vártam, hogy láthassam őt, de ezt meg kell próbálnom nem mutatni. Megmaradni az ökörködés, és a Best Friends Forever szintjén. A múltkor már majdnem észrevette, hogy furcsa vagyok, így most játszanom kell az ártatlant, mint akinek csak egy fárasztó napja volt akkor, ám már minden rendben, megnézni tisztes távolból azokat a pasiseggeket, és Bonnie-ra kacsintani, miközben ezek már nem érdekelnek.
- Nem olyan butuska, csak kissé... Sértődj csak, úgysem tudsz rám huzamosabb ideig haragudni, mert imádsz... – Húzom az agyát visszatérve az eredeti kerékvágásba, és majd ha otthon leszek a szobámban, akkor majd kiadom magamból a dolgot, megnézek valami csöpögős-szirupos filmet, teleeszem magam csokival, iszok hozzá tojáslikőrt, és elmerengek azon, hogy miért nem más körülmények között találkoztunk. Vagy nem is tudom, erre lett e volna jó körülmény? Miatta változom, de nem akartam rákényszeríteni magamat, azt meg nem gondoltam, hogy miután úgy gondolta, hogy velem tét nélkül ölelkezhet, akkor korrekt dolog lenne csak úgy vallanom.
- Az állóképességed talán, de én jobban táncolok. – Nevetek fel, ekkor érünk a két fickóhoz, akik nem igazán komálják a párosunkat, meg hogy csak úgy betörünk előre, pedig az én Bonnie-m jól mondja, bérelt VIP belépőnk van, ez viszont mintha nem ez nem hatná meg őket, elkezdenek kötekedni. Az még egy dolog, hogy én kapok egy sallert, de amikor a nőt, akit szeretek, elkezdik lökdösni, azt már nem tűrhetem. Miután a lány is ügyesen megvédi magát, én is lerúgom a magasabbik srácot, még villámló tekintettel nézek körbe, hogy ki az, aki még be akar csatlakozni a buliba. Úgy tűnik, mindenki más is vette a lapot, mert a sor nem mozdul, a biztonsági őr pedig egykedvűen veszi át a belépőinket, amit Bonnie elintézett nekünk, és már bent is vagyunk. A szám széle azért kicsit sajog, fel is szakadt, de azért nem halálos, csak meg kell törölgetni.
- Én azt mondom, ma már hagyjuk a melót. Most már el akarom engedni magamat, majd máskor melózunk. Jó így? – Nekem az is megfelel, ha most csak terepszemlézünk, és elengedjük magunkat. Tánc kell ide, és pia dögivel, mert kissé felhúztam az agyamat, nem tudnék az a precíz segítő lenni, akit most Bonnie megkíván. Mámint munkaügyileg. Letesszük a kabátokat, és már megyünk is befelé. Nem akarom kézenfogni, mert ha pasizni akarna, akkor nem veszem el a lehetőséget mások elől. Majd a távolból drukkolok neki, hiszen a szerelem mégiscsak a lemondásról szól. Beülök az egyik bárszékre, és rendelek két tequilát bemelegítésként, és amíg meg nem kapjuk, addig körbenézek. Igen pörgős szórakozóhely, Bonnie jól választott.
- Jó kis pörgős szoknyát vettél fel, klasszul fogsz kinézni tánc közben... – Jóég, de béna bók volt, ez még tőlem is. Megszokhatta volna már, hogy sminkjét, vagy a haját dicsérem, ez viszont most burkolt célzás volt a seggére. Meg a virgácsaira. Mit csinálok? Hol már a pia?

Lucas & Bonnie

Szórakozni szeretnék, azt hiszem tényleg ránk fér végre egy kicsit, mert régen volt benne részem nekem és neki is. Egyszerűen túl sok időt fordítottunk azt hiszem arra, hogy tanuljunk és hogy jó eredményekkel végezzük el a sulit. Közben a sulinak nem soká vége, mi pedig valahogy nem élveztük ki úgy a dolgokat, ahogyan kellett volna, vagy ezt csak én érzem néha így? Persze nem tudom, nem mondom, hogy emlékszem a főiskolás évek minden pillanatára, de azért még sem hiszem, hogy olyan sokat szórakoztunk volna, mint a többség. Persze én dolgozom is a suli mellette és mégis csak jók az eredményeink, ami baromi fontos, de... Oké nincs de, mert ha igazán el akarsz érni valamit, akkor tegyél is érte, és mi megtettük, mert muszáj volt és mert nem csak szórakozás a suli, de legalább most kiengedhetjük kicsit azt hiszem a gőzt.
- Szóval nem vagyok olyan butuska? Ezen most igazán megsértődhetnék. - de persze a széles mosoly az arcomon nem pont ezt mutatja, nem vagyok amúgy se igazán sértődős alkat, ő pedig tudom, hogy csak viccel, hiszen szórakozni jöttünk és tényleg jól áll neki a piros, amit már épp elégszer mondtam el neki és amúgy is tökéletes ízlése van, amit persze tud is magáról.
- Tehát holnap nem fogok tudni lábra állni, erre akarsz célozgatni igaz? Mintha nem tudnád, hogy kettőnk közül úgyis nekem nagyobb az állóképességem. - vigyorodom el. A két fickót pedig egyszerűen csak megpróbálom figyelmen kívül hagyni, mert most komolyan minek kéne energiát ölni beléjük? Okkal vagyunk itt, van lehetőségünk rá, hogy előbb menjünk be, mint mások, mert én már ezt napokkal előre leegyeztettem a sulis ügyek miatt, és ennyi. Erre a két marha képes belénk kötni, és kivégezni az esténket, vagy legalábbis megpróbálják? Naná, hogy nem hagyom annyiban a dolgot, egyszerűen csak reflexből moccanok, fordulok és kész csoda, ha a nyominak nem törik az orra, de az tuti biztos, hogy vérezni azt majd úgy istenesen fog, és hogy sajogni is még jó néhány napig az is biztos. De ez már nem az én dolgom, ő volt a barom, hogy kikezdett velünk. Csak azért, mert első ránézésre nem tűnünk veszélyesnek, még meg tudjuk védeni magunkat.
- Hát arról volt szó, hogy ez egy jó este lesz, szóval... nem hagyjuk két baromnak, hogy tönkre vágják igaz? - nevetem el magam, főleg a feszültséglevezetésnek, meg a kalandos kezdetnek hála. Azért na mondhatni már izgalmasan indul az este, szóval mi lesz még ebből? - Na gyere tegyük le a kabátokat, aztán essünk neki a bulinak, meg a meló részének is, valahogy ügyesen elosztva. - mert mindkettőt meg kell csinálni, aztán majd meglátjuk, hogy melyikkel sikerül jobban haladni. Azért valamennyit a szakdolgozatomra is kell készülnöm, de az is belefér, ha mondhatni most mondjuk csak elkezdem és majd máskor is visszatérünk akkor már több munkával és kevesebb szórakozással megspékelve az estét.

Bonnie & Lucas

Bonnie mindig is ilyen heves természet volt, aki szereti megélni minden percét az életének, és míg a legtöbbekből a harcművészet nyugalmat, belőle újabb lendületet vált ki. Amennyire eszményi plátói pasinak tart, biztosan elhányná magát, ha tudná, hogy nekem belül meg milyen nyálas gondolataim vannak vele kapcsolatban, hiába játszom is a laza rosszfiút, annyira szerelmes vagyok, amennyire csak lehetséges, de mivel erre úgysem derülhet fény, nem rombolom le az illúzióját. Ha majd sikerült kicsit összekaparnom magam, ráfogok valami macsó srác seggére, aztán jó lesz az úgy. Vagy helyes csajéra. Héé, miket beszélek? Na máris megváltoztam volna Bonnie-tól? Nem, azt kétlem, bőven elég az úgy, hogy felforgat lelkileg, de hogy másik lánnyal próbáljam ki magam, hogy milyen most a beállítottságom, eléggé furának tűnik, úgyhogy egyelőre maradok szépen annál, hogy nincs időm most nekem ilyesmire, majd az idő eldönti, hogy mire számíthatok magammal kapcsolatban. Az a pocsék érzés lesz rajtam úrrá már a mai nap reggelén is, hogy bár csak estefelé találkozunk, egy újabb nap nélküle. Valamit ki kéne vernem a fejemből, hogy ne mindig rá gondoljak, és a jelenlétében se legyen meg ez az állandóan furcsán vibráló zümmögés a fejemben.
- Elfogadtam, hogy nem is vagy olyan butuska... – Vigyorodom vissza, szerencsére ez sosem fog változni, bármi is lesz velünk, mindig szívjuk egymás vérét, enélkül talán nem is menne, a kapcsolatunk alapja a barátság, amelybe izgalmat csempészünk, sosem hagyjuk leülni a másik játékkedvét, ettől lesz örökösen pulzáló, dinamikus. Ezért olyan erős a lányka, hogy olykor ha meg nagyon elkezd nyafogni, akkor is hagyjam, hogy odataláljon hozzám, és meg tudjam vigasztalni, akkor éppen vérszívás nélkül.
- Itt csütörtkönként salsa est van, remélem kényelmes cipőben jöttél cukikám, mert ha fájni fog a lábad, még én is megtaposlak... – Tudom, hogy vannak olyan szabályok, hogy haverként lehet olyanokat mondani, mintha pasi lenne, de ezzel csínján bánok, mert mégiscsak lány, és vannak bizonyos határok, amiket még hülyülés közben is pofátlanság átlépni. Nem fogok többek között beleboxolni a vállába egy szintnél nagyobbat, még ha a jet kun do miatt birná is. Lány, és ezt tiszteletben is tartom. Ráfog a kezemre, most egészen a párjának érzem magam, nyugalmat erőltetve magamra nem vörösödöm el, csak megyek mögötte, félretolva azokat, akik pont kereszteznék az utunkat, ám a tolakodásnak most ára van, Bonnie nem volt elég türelmes, aminek részben most én látom a kárát, igaz, siethettem volna jobban... Szavaira a két illető azonban csak röhög, és az előbbi ütés ellenére én még képes lennék letörölni a vércsíkot a szája széléről, aztán amikor még meg is taszítanak, Bonnie már egyből akcióba is lép. Azt az ütést tanítani kéne... Csak egy pillanatra fagyok le, mert amikor az enyém lendülne, mellbe rúgom, így a földre is esik. Méregetem még őket egy darabig, ám végül minket beengednek, őket már nem fogják. Nem hiszem, hogy ez most azon múlt, hogy ki nyer, egyszerűen ők kötözködtek.
- Fantasztikus voltál... basszus, az az ütés... Bonnie... – Nem, nem sikerül visszafogni a csillogó szemet, valahogy most nem. Ez az én szerelmem, jóég!

Lucas & Bonnie

Azért ismerem már én annyira, hogy tudtam jól, hogy nem kéne felvetnem neki ilyesmit, hogy valami komolyabb és veszélyesebb projektbe is belekezdhetnénk. Nem örülne neki, ha ilyesmin törtném a fejemet, még ha meg is akarnám csinálni... Pedig idővel majd ennek is eljön az ideje, majd lesz olyan, amikor már többet akarok, igazi nagy sztorit mondjuk és nem csak egy szakdolgozatról lesz szó. Elvégre nem érhetek el igazán nagy sikereket akkor, ha nem kockáztatok. Szerintem ezzel ő is tisztában van, maximum amíg tud addig megóv az ilyesmitől. Egyelőre talán tényleg elég ez is, legalábbis ahhoz, hogy a szakdolgozatom meg legyen, aztán majd ha már élesben csinálom és a munka miatt kell... hát akkor már nem lesz sok választás, kellenek a keményebb sztorik.
Azt viszont tényleg nem értem, hogy miért késik. Nem szokott, ő jellemzően mindig pontos és most mégis egyelőre még sehol sincs pedig már bőven elmúlt a megbeszélt időpont, vagy... én emlékszem rosszul vajon? Lehet, hogy nem negyedet beszéltünk meg, hanem háromnegyedet és előbb jöttem? A morfondírozásból az szakít ki, hogy mintha futó lépteket hallanék... és lőn egyszer csak megérkezik, én pedig majdnem hátra is lépek, mert olyan vehemenciával ér ide. Hát... szó se róla tuti biztos, hogy futott.
- Oh, szóval hallgatsz a jó tanácsomra, dicséretes! - széles mosollyal mérem végig. Hát na azért tényleg jól néz ki, elismerő pillantással adom ezt a tudtára, aztán már indulok is befelé. Épp itt az ideje, vár ránk egy fergeteges buli, legalábbis én ebben reménykedem. Persze a feladatra is koncentrálunk, de van még időm leadni a szakdolgozatomat, szóval most talán egy kicsit több szórakozás is belefér, amúgy is elég régen engedtem már el magamat úgy istenigazából. - Oké, akkor bulizunk egyet, már jó ideje nem tettük, ránk fér! - széles mosollyal húzom magam után, megfogva a kezét, és szépen besorolok a sor elejére. Eszembe nem jut, hogy esetleg nem kéne, mert... következményei lehetnek. Én ezt már leegyeztettem, azért vagyok itt, mert a suli miatt kell, és előre mindent elintéztem, csak azzal az aprósággal nem számoltam, hogy vannak, akik ezt nem értékelik. A két szőke srác láttán még nem annyira, de a szavaik hallatán rendesen elkerekedik a szemem. Már épp szóra nyitnám a számat, amikor Lucas elém áll, és megpróbálja lenyugtatni a két srácot. Hát... nem épp úgy történik, ahogy kéne. Felsikkantok és a kezem a szám elé kerül.
- Jesszus! Mi a jó fenét csináltok? Foglalt helyem van... azért vagyok itt, mert itt lehetek! - kihúzom azért magam, így is kb. az egyiknek a válláig érek, szóval jól nem állunk, de egyikünk se kispályás, csak nem itt a sor elején kéne nekiállni valami nagyobb harcnak, mert a végén még be se jutunk, mert alapból kitiltás jön majd. - Jól van... mi szépen bemegyünk és nincs semmi gond oké? Nem akarunk balhét. - na persze mintha az ilyen begőzölt állatokra ez hatna... esélytelen volt már alapból is természetesen. Az egyik srác simán elkapja a vállamat, amikor elindulok befelé, a másik pedig úgy istenesen nagyot lök Lucason. Persze én első reflexből fordulatból vágom a srácot orrba, aki azért ettől legalább egy kicsit hátratántorodik. Remélem hajlandó lesz végre észhez térni és esetleg ismeri a ne üss meg nőt elvet... legalább hírből.

Bonnie & Lucas

Nem én találtam ki, hogy ez legyen a témánk. Meg hát én operatőr vagyok, beállításokhoz értek, nem a stílusjegyek kiválasztásához. Arról már végképp nem tehetem, hogy a zsenikém az utolsó percig halogatta a dolgot, én meg benyögtem, ami elsőre eszembe jutott. Pedig ha úgy döntött volna, hogy valami rázósabb legyen a sztori, akkor simán belemegyek, bár... igaza lehet olyan tekintetben, hogy féltem őt, aggódtam volna, hogy ne essen baja. Nem, annyira mégsem mutathattam volna ki, hogy mennyire lelkiznék azon, hogy hova megyünk, mit csinálunk, milyen baja eshet. Ez már túlmegy jól irányzott baráti viszonyunkon. Jó az, ahogyan most van, inkább kapjon kettővel rosszabb jegyek, de nem hagyom, hogy a formás kis hátsójával valami gond legyen. Na nem mintha valaha is megfoghatnám, mástól meg kár sajnálnom, de a lényeg, hogy túlságosan szeretem ahhoz, hogy belemenjek az élete kockáztatásába.
Ránézek az órámra, és kedélyesen sétálok tovább, a lánynak már előre odaadtam a rejtett kamerát, nálam csak plusz tekercsek vannak, még van időm hogy odaérjek. Vagy... nem? Ismét rápillantok, ótejóég, ezt elnéztem. Agyalok, nem, Bonnie negyedet, és nem háromnegyedet mondott. Basszuuuuus! Rohamléptekre kapcsolok, cikázva az emberek között. Piros kapucnis pólóm elég feltűnő látvány, most éppen azért van ez rajtam, mert azt mondta rá még jó régen, hogy nagyon szexin áll rajtam. A hajam belőve, ha nem lennék meleg, akkor így most simán rányomulhatnék a szórakozóhelyen néhány csajszira. Vagy ez nem is így van. Bonnie miatt öltöztem ki, és miatta nem nyomulok másokra. Pasikra sem. Elvesztettem az érdeklődésemet, ahogyan azt frappánsan meg is jegyezte. Szerencsére nem sejt semmit, legalábbis azt hiszi, hogy csak lelki válságban vagyok, ezt nem köti össze saját magával. Addig jó nekem, azután pedig tagadni az utolsó lehelletig. Legalábbis remélem, hogy nem lesz azután, csak ügyesebben kéne eljárnom.
A tavaszi jó időre való tekintettel már kabát sincs rajtam, kellően szálkás vagyok, hogy bírjam a változékony szeleket is. Meg ha szaladni kell, nem is árt, ha az ember friss és üde marad, nem izzad meg. Meglökök párakat, de ahogyan közeledek a szórakozóhely (és Bonnie) felé, már exponenciális arányban nő a népsűrűség, így heves elnézések közepette sietek a lányhoz, hogy aztán végre meglássam. Igyekszem nem heves szívodobás nélkül elé érni, legalábbis foghatom a futásra a pirosságot. Visszaintegetek, és lefékezek előttem, csoda, hogy nem sodrom el.
- Nem. Ezt vettem fel, ha szerinted dögös, akkor hátra más szerint is. – Jegyzem meg vigyorogva, ezzel talán hiheti azt, hogy túl vagyok a depin, és kész vagyok arra, hogy ismét felhőtlenül szórakozzak. Ez persze részéről sem jelenti azt, hogy akkor csakis pasizni fogok, őt hoztam el, táncolhatunk, hülyülhetünk, nem fogok másokat leszólítani. Sőt, titkon neki öltöztem ki, már az is elég, ha barátként megdicsér, vagy megsimítja a karomat. Én próbálok nem látványosan nyálcsorgatni, hiszen egy igazi bombázó, ezt már magam előtt is kár tagadnom, ám én a lelke miatt szerettem bele. Tudom, egy romantikus hülye vagyok. – Persze. Nem csak a munka a lényeg. Azért jöttünk, hogy jól is érezzük magunkat. – Bólintok végül mosolyogva. Visszaállnánk az általa kinézett jó kis helyre, amikor három magas szőke srác állja utunkat, igen csúnyán nézve a lányra. Biztosan jobb lenne a helyzet, ha Bonnie valami barátnővel jön, akkor biztosan bepróbálkoznak, ám így... hogy a lány foglaltnak tűnik, így már a téma. – Mit képzelsz magadról te kis kurva? – Kérdezi az egyikük. Erre békítő mosoly jelenik meg arcomon, felemelt kézzel lépek a lány elé. – Erre semmi szükség. – És bumm... Az ökle csattan az orrom környékén, reccsenés nem hallatszik, de így közelről simán betalált. A rúgásokban vagyok jó, a tae-kwon-do is erre tanít, de a franc se gondolta volna, hogy már a sorbanállás közben tettlegességre kerül a sor. Miután komoly az állóképességem, alig rezdülök meg, az orrom vére azért elered, de Bonnie-ra sandítok, ő a főnök. Ha ő rábólint, lazán leápolom őket, de nem megyek bele verekedésbe, ha szerinte nem ér annyit a dolog.

Lucas & Bonnie

Még mindig úgy érzem, hogy nem az igazi a témám. Kiskorúak alkoholfogyasztása a nagyobb bulikban. Hát... a fene tudja. Nem tudom, hogy jó ötlet-e egyáltalán. Jó talán szakdolgozatnak elég lesz, de nem olyan nagy durranás, de ismerem már Lucast esélytelen, hogy másba belemenjen, valami keményebbe, mondjuk... drogok? Nem hiszem, hogy támogatná az ötletet. Már előre tudom, hogy veszélyes és stb. akkor már inkább menjünk el a hamis személyik világába, ami igazából nem olyan nagy szám. Igaza van, hogy nem kéne a legveszélyesebb témákat elővenni, de nem tehetek róla, azokban van az igazi izgalom és amikor majd eljutok egy rendes melóig, akkor sem fogok utcai felvonulásokról tudósítani. Én ennél többet akarok, jobb sztorikat! Bár ez az este egy kis kikapcsolódásra is jó lehet, még nem tuti, hogy most jutunk majd el a lényegig, amúgy is infokat kell gyűjteni először, nem feltétlenül lesz meg az egész téma azonnal. Van még egyébként is épp elég időm a leadásig.
Kicsit azért dobolok az ujjaimmal a táskám tetején, ami a vállamról lóg le. Nem szokott késni, de tuti, hogy kilenc órát beszéltünk meg igaz? Ilyenkor még viszonylag a buli idő terén korán van és nincs kellemetlen tömeg, aztán már nehezebb bejutni bárhová is. De már egész elmúlt öt perccel, ő pedig nem szokott késni, naná, hogy aggódom azért kissé, hogy mi van vele és hol a fenében van. Rossz szokás, hogy miközben a klub előtt állok ide-oda forgatom a fejemet és a számat rágcsálom. Ilyenkor szokott másnapra kellemesen megfájdulni, mert apró kis sebeket harapdálok rá. Nem valami esztétikus és még fáj is egyébként, szóval sehogy se jó. Be kéne fejeznem, de ahhoz az kéne, hogy végre ideérjen. Amikor végre feltűnik a távolban lelkes integetésbe kezdek, hogy minél előbb kiszúrjon. Na azért elég sokat vártam rá, és épp ideje volt, hogy megérkezzen végre.
- Ennyire nehéz volt eldönteni, hogy melyik inget vedd fel? - persze az arcomon mosoly játszik, láthatja, hogy nem gondolom komolyan, ez inkább csak játékos piszkálódás. Adok is neki egy gyors puszit, csak aztán sorolok be a kígyózó sor elejére. Ideje volt már, hogy megjöjjön, már vártam rá és nem volt egyszerű helyet szerezni, hogy ne kelljen sorban állni. - Ugye azért egy kicsit szórakozunk is? Csak... egy kicsit, ez most amúgy is inkább helyzetfelmérés. - kiiereszthetnénk mondjuk a gőzt, vagy ilyesmi, én határozottan örülnék neki, és még csak nem is kötelező felszednie valami pasit. Komolyan, most csak szórakozunk mi ketten és kész, mindenki más meg el van felejtve. Amúgy is kicsíptem magam, farmer, csillogó ezüst színű kellően dekoltált felső. A hajammal sok mindent nem kezdtem, de tettem bele egy ezüst színű szép masnis csillámos csatot, és azért a sminkem is kihívóbb, mint úgy az átlag hétköznapokon. Egy kis szórakozás ránk fér, az elmúlt években amúgy is annyit tanultunk, mint a fene. Oké... főleg Lucas, de azért én is küzdöttem ám épp eleget, plusz az edzések és a meló. Komolyan megérdemeljük.

Tárgy: Re: Lucas & Bonnie - Felvétel indul!

» Lucas Monroe
» Lucas kolesz szobája
» Bonnie ...
» Bonnie Parker