Orvosi labor

Tárgy: Re: Orvosi labor Szer. 25 Márc. - 21:45

Nikola & Jean

Oh, hát azért nem olyan nehéz kiérezni a másik szavai közül ezt azt, főleg ha az ember oda is figyel és főleg ha tudjuk, hogy a világ nem pont a nagy és messzemenő önzetlenségről szól. Persze mindig akadnak kivételek, de úgy gondolom, hogy sajnos még mindig nincsenek tömegesen azok,akik csak azért akarnak segíteni mert annyira kedvesek és figyelmesek lennének. Tényleg meglepne, ha ez a fickó csak azért lenne most mellettem, mert jót akar nekem, bármilyen szomorú is, de az élet nem így működik. Én is felülök, amikor közelebb húzza a széket és leül.
- Köszönöm... a segítséget és a magyarázatot is egyben. Szóval három nap. Azt hiszem akkor az a legjobb, ha telefonálok, és összeszedem a holmimat, hogy utána már eljöjjek. - legalább addig, amíg ez az egész le nem zajlik igaz? Tudom én, hogy még mindig abszurdnak tűnik a helyzet. Segítenének jó eséllyel a birtokon is, de ahhoz mindent el kéne mondanom a professzornak és arra még mindig nem vagyok felkészülve, szóval... marad az, hogy titkolózom és eltűnik kicsit és majd beszámolok utólag, amikor már úgy érzem, hogy... felkészültem rá.
- Értem, azt hiszem. Szóval afféle kutató. - és azért érdekli ennyi minden és minden bizonnyal ő is képes dolgokra, hiszen másképp nem érzékelte volna azt, hogy véletlenül a gondolatai között kutakodom, pedig nem is csináltam szándékosan. Végül persze feltápászkodom, ha megy vagyunk, akkor majd lassacskán indulhatok azt hiszem, aztán... vár majd rám egy finoman szólva is nehéz és kemény időszak.

//Én is köszönöm szépen a játékot, remek volt! És nem gond a késés, előfordul. Smile

//

Tárgy: Re: Orvosi labor Szer. 25 Márc. - 17:20

Hogy egy sportból kölcsönzött kifejezéssel éljek, való igaz, magas labda volt. Számíthattam rá, hogy lecsapásra kerül. Ugyanakkor még koránt sem érzem úgy, hogy bármiféle erkölcsi veszteség volna ezen gondolat, melynek az imént afféle fricskaként hangot adott. Továbbra is végzem csupán a dolgom, eszemben sincs egy elnéző mosolynál hevesebben reagálni rá.
Ugyanakkor a vizsgálatokkal olyan remekül haladunk, hogy lassanként el is készülünk az összes mintavétellel. Elteszem hát a kémcsöveket, az apró szúrásnyomot pedig letörlöm. Letapasztom az elvárt szakszerűséggel, majd közelebb húzok egy széket, és leülök rá.
- Nos, úgy tűnik, készen is volnánk. Az eredményeket néhány nap múlva tudom megosztani kegyeddel. Így addig akár haza is mehet. Ám szeretném jelezni, hogy legkésőbb három nap múlva testhez álló öltözetben már jó eséllyel látható jelei lesznek állapotának - jegyzem meg afféle intelem gyanánt.
Szükség lesz némi egyeztetésre is ezt meg is ejthetjük, ha már egyszer pihenőre került a sor.
- Nos igen sok kísérletem foglalkozik mutánsokkal, mint azt már sejtheti. Másik igen kedvelt területem a neurobiológia. Így aztán lehetőségem nyílik két általam igen érdekesnek tartott témakört is kivizsgálni.
Ami most következik, azt minden bizonnyal legfeljebb részben értheti, amennyiben jól értesültem eddigi tanulmányairól. Minden esetre hozzákezdek az emberi neuronháló és a jellemző ingerületátvivő anyagok valamint az ezekkel kapcsolatos leggyakoribb elváltozások felsorolásához, felületes kielemzéséhez.

/Úgy hiszem, itt zárhatjuk ezt a szakaszt. Köszönöm a játékot! Smile

Egyúttal elnézést kérek a hosszas késlekedésért a válasszal!/

Tárgy: Re: Orvosi labor Pént. 13 Márc. - 15:39

Nikola & Jean

Tényleg nem mondhatom, hogy hiszek abban, hogy valaki csak úgy önzetlenül segítene a másiknak, mert épp világot akar megváltani, vagyis... nem is pontosan így gondolom. Én is megteszem, szeretek segíteni másoknak és önzetlenül is megteszem, ahogyan azt a professzor is, de... nehéz elhinnem, hogy ez a férfi, aki számomra teljesen idegen csak így segítene, főleg hogy lényegében egy saját orvosi laborral is rendelkezik. Az ilyesmi azért felettébb ritka, ebben azt hiszem mindenki egyetértene velem. A legtöbben nem tartanak ilyesmit se a pincéjükben, sem pedig máshol. Mondhatnám, hogy mázlim van, de... nem hiszem. Igazából még az sem világos hogy egyáltalán hol találtam rá a fickóra, amikor gondom volt, mert azt mondta találkoztunk már, de... milyen apropóból vajon? Felcsaptam a telefonkönyvet és őt adta ki a "Mi van akkor ha emlékezet kiesésed van?" résznél? Erre azért kis esélyt látok.
Hamarosan viszont meg is kapom a választ a nagy önzetlenség problémára. Hát igen... lenne valami... és nekem nem is szabad e miatt meglepődnöm igaz? Felszökik kicsit a szemöldököm, de nem kérdezek rá azonnal, mert őszintén szólva úgy sejtem, hogy úgyis el fogja majd mondani, hogy mi is az a valami, ami lenne, és amiben a segítségére lehetnék pont én. Azért nagyon remélem, hogy ez nem afféle riasztó mesékben szereplő ördögi alku jellegű történet lesz. Nem adom a lelkemet azért, hogy a segítségemre legyen cserébe.
- Ennyit az önzetlenségről igaz? - jegyzem meg azért egy félmosollyal. Nem ijedek meg azért, nem érdemes előre, majd ráérek akkor, ha mondjuk kiderül, hogy miféle segítségre lenne szüksége pont tőlem. Ha mondjuk kéri a fél vesémet, vagy az egészet, akkor majd ráérek pánikba esni, addig még igyekszem nyugodt maradni már csak a vizsgálatok miatt is.
A szavaira csak bólintok, nem is gondoltam, hogy sokat ugrálok, amíg vért vesz. Volt már ilyesmiben azért részem és nem akarok túl sok lyukat a karomra, mert ugrálnék. Inkább érdekel az, hogy mi is a szívesség, amit tehetnék cserébe azért, hogy segít nekem, mert nem kis segítségről van szó és nem tudom, hogy mit kérhetne érte, ami... hasonló értékkel bír mondjuk.
- A képességem? A gondolatolvasásra gondol igaz? Azt hiszem... ez nem olyan vészes kérés és... ha az alany beleegyezett, akkor nincs ellenemre. Egyébként miféle kutatás ez egyáltalán? - no meg az is érdekelne, hogy miféle kutatásokat végez úgy általában, amihez ilyen laborra van szüksége, mert ez az egész összességében azért nem valami gyenge dolog. A fickó valami gazdag tudós lehet, aki otthon is kísérleteket végez? Remélem nem olyan Frankeinstein módon, mert akkor azt hiszem ideje lenne egy kisit elkezdenem tartani tőle.

Tárgy: Re: Orvosi labor Szer. 11 Márc. - 23:38

Tökéletesen igaza van az ifjú leánynak. Az emberek nem ilyen segítőkészek, és egyáltalán nem önzetlenek. Saját kis világukat építgetik, és igyekszenek távoltartani magukat mások problémáitól. Ezáltal természetesen esélyük sincs igazán tanulni mások hiáiból avagy felfedezéseiből. Bárhogy is, ezzel jelentős mértékben korlátozzák tanulási-, ezáltal pedig fejlődési lehetőségeiket. Egy faj, mely önnön természete okán rekedt volna meg? Érdekes teória volna.
Az, mi alapján rosszat feltételez másokról inkább nevezhető túlzott elővigyázatosságnak, semmint bármiféle mentális devianciának. Az egyén túlélését helyezi előtérbe szemben a sokaságéval. Ezzel semmiféle probléma nincs. Sokkalta inkább az okozza az emberiség hiányosságait, hogy még nem döntötték el, egység avagy közösség. Pedig ezen döntés nyomán mérföldekkel lehetnének előbbre.
Már egészen belefeledkezem az emberi lét filozófiájának belső fejtegetésébe, mikor olyat hallok, mit már egy ideje hallani kívántam. Nos valóban, szívesen veszem, ha hálásak tetteimért. Hisz a szívesség többet ér bármely adósságlevélnél. Különösen azok számára, kik nem nélkülöznek anyagi javak terén.
- Ami azt illeti, kisasszony, volna itt egy apróság, mellyel komolyan a segítségemre lehetne.
Láthatóan a vizsgálat műveletére fókuszálok, s nem is folytatom megkezdett mondandómat, míg nem végzek az adatok rögzítésével. Ezek után jelzem, hogy ideje kényelembe helyeznie magát - lehetőleg fekve - az asztalon. Már sejtheti az előkészített, soron következő eszközökből, hogy bizony elérkeztünk a vérvizsgálathoz. Ilyenkor pedig szerencsésebb, ha fekszik az ember gyermeke.
- Kérem, lazítson, úgy nem igazán fog fájdalmat érezni. Mindössze egy apró tűszúrás, és kevéske zsibbadás.
Való igaz, számomra a vérvétel éppoly rutin művelet, akár a boncolás. Bár utóbbi jártasságomat e leány megnyugtatása végett inkább nem hozom tudtára.
- Egyik kutatásomhoz nagy előrelépést jelentene - folytatom csevegő hangon -, amennyiben megfigyelhetném, miként hat a célpont elméjére kegyed képessége. Természetesen ellenőrzött körülmények között, olyan alannyal, aki beleegyezett a kísérletbe.
Néhány perc, és végzünk is. Tán a gondolat végére sem érünk addig.

Tárgy: Re: Orvosi labor Kedd 3 Márc. - 19:17

Nikola & Jean

- Attól még meglepő. - mert az emberek nem ennyire segítőkészek, én legalábbis eddig nem így vettem észre. Lehet, hogy velem van a baj, és rosszat feltételezek másokról, de attól még nekem furcsa ez talán egy kicsit. Amiért itt vagyok az azt hiszem inkább az, hogy mást nem tehetek, mert nem akarok visszamenni a birtokra csak úgy, mert nem tudom, hogy a professzor hogyan reagálna, no meg a szüleimnek se tudnám most ezt hirtelen elmondani és nem akarom, hogy megpróbálják előszedni azokat a gondolatokat a fejemből, mert... félek, hogy mi lenne a vége és hogy mire bukkannánk rá. Az a baj, hogy... túlságosan riasztó a tény, hogy terhes vagyok, és nem tudom hogyan és kitől és ezt egyelőre inkább csak elnyomom magamban és próbálok mással foglalkozni, mint az érthetetlen módon túlzott segítőkészséggel egy vadidegentől. Ez előzi meg vagy inkább helyettesíti a végső összeomlást.
Közben persze átveszem az újabb tappancsokat és ahogy a rajzon fel fel is helyezem őket magamra. Őszintén még csak azt sem tudom, hogy ezek miért kellenek... mert különleges vagyok, ahogyan ő mondta tudományos aranybánya. Azért ez nem hangzik túl jól.
- Én... nem tudom, hogyan hálálhatnám meg? Nem igazán van... pénzem. - tizennyolc vagyok, a birtokon élek, a szüleim támogatnak anyagiakban, nekem még csak munkám sincs, nem tudom, hogy mivel tudnám meghálálni, hogy segít egy köszönömön kívül, főleg, hogy pontosan nem is tudom ki a pasas, hiszen rá sem emlékszem, hogy jártam volna nála, vagy hogy kezelt volna bármivel is. Ez is csak egy zavaros és felettébb homályos folt, abból mostanában sajnos sok van.
- A... baba hathat az agyamra is? Vagy ezek miért kellenek pontosan? - pillantok rá, amikor előkerül megint a paraván mögül, mert ezt a részét még nem értem teljesen, de minden bizonnyal van rá magyarázat. Remélem legalábbis, hogy lehetőleg mindenre van magyarázat. Mint mondtam most sokkal könnyebb nekem ezekre figyelni, mint mondjuk arra, hogy mi is történik velem, vagy hogy ténylegesen gyerekem lesz, hogy... szülnöm kell és társai. Ezt egyelőre próbálom elhessegetni, különben ki tudja, hogy mennyire omlanék össze, az pedig azt hiszem egyikünk számára sem lenne hasznos.

Tárgy: Re: Orvosi labor Szomb. 28 Feb. - 17:43

- Természetesen - biccentek a kisasszony utolsó kérdésére, arcomon pedig látszik, a válasz magától értetődő - Bizonyára észrevette, számomra cseppet sem megerőltető, ámde annál üdvösebb egy bajbajutott hölgy megsegítése - felelem a lehető mégderűsebb mosollyal, mely a nyári napok ragyogását idézi. Még így, egy valódi szörnyeteg által előadva is.
Amint végzett a szükséges előkészületekkel, a vezetékek másik végét az EKG készülékre kötöm, majd beüzemelem a kijelzőt. Nem olcsók manapság a képernyővel rendelkező műszerek, ám sokkal hatékonyabban adják vissza a szükséges információt, mintha várnunk kellene a nyomtatóra. Látszólag minden rendben, így újabb kurta bólintással nyugtázom az adatokat. Átadok egy másik jelmagyarázatot, néhány újabb tappancsot - melyek a fejre és a nyakszirtre kerülnek -, majd ismételten visszavonulok a paraván mögé.
- Tán ragaszkodik hozzá, hogy valamilyen módon meghálálja a részemről kegyed számára magától értetődően járó segítséget? - kérdem kissé meglepve, ugyanakkor némi kíváncsisággal hangomban.
A vékony fal takarásában azonban egy apró mosoly most is megbújik szám szegletében, noha tán nem feltétlenül volna teljességgel illendő. Bár tény, hatékonyan és kellő jogalappal magyarázható ehelyütt is.
Jelenleg felüti fejét elmém mélyebb bugyraiban a türelmetlenség egy apró csírája, ám idejében rendre utasítom, így nem szükséges félbeszakítanom az ifjú leány esetleges válaszát. Pedig irányomból többnyire ostobaság volna a kapkodás, hisz időm, mint a tenger. Különösen, ha egy kellően nagy óceánra gondolunk, annak pedig kellően kis részeinek számosságára. Példának okáért a vízmolekulák megfelelhetnek. Az ember számára ez a véges sokaság is végtelennek tűnhet.

Tárgy: Re: Orvosi labor Szomb. 21 Feb. - 8:26

Nikola & Jean

Azt hiszem érthető módon nem viselem túl jól ezt az egészet. Mondhatni félek. Azért mégis csak arról van szó, hogy terhes vagyok és még csak azt is félig-meddig fogtam fel, hogy szülnöm kellene egy gyereket, ami még inkább megrettent. Én... nagyon nem így terveztem az életemet és most eléggé hirtelen zavarodott össze minden és még csak abban sem vagyok biztos, hogy ezzel nem a professzorhoz kellett volna első körben fordulnom, vagy... a rendőrséghez, hiszen valaki mégis csak bántott nem? Valaki mégis csak az akaratomon kívül megtámadott, mert hát máshogyan ez az egész hogyan történhetett volna meg? És én azért baromira nem így képzeltem el azt a bizonyos első alkalmat, főleg nem úgy, hogy még gyerekem is lesz belőle ennyire fiatalon, még hozzá apa nélkül, és... nem tudom, hogy mit szólnak majd a szüleim... Érthető, ha ezek után csapong a képességem és a gondolataim is vele együtt.
A vizet átveszem és valamiféle gyenge mosolyt próbálok az arcomra varázsolni. Néha még most is abban reménykedem, hogy talán csak valamiféle álomról van szó és majd felébredek és nem lesz semmi baj, de túlságosan valóságos az egész és nem olyan értelemben, mint amikor a szigeten beszéltem Scottal. Az is álom volt és valóságos, de az jó dolgok miatt történt, ez viszont... maximum rémálomnak illhetne be és akkor miért nem ébredtem még mindig fel belőle? Mindenesetre próbálok koncentrálni és nem figyelni a vérvételre sem. Ezek mind kellenek... legalábbis nagyjából elhiszem, hiszen nem voltam még terhes, hogy tisztában legyek a részletekkel.
- Rendben van! - apró bólintással veszem át a kis tappancsokat. Végül is tényleg rendes a fickó, hogy még el is megy, pedig a dokik nem szoktak azért ilyenek lenni feltétlenül, de ő gondolom nem a szó szerint vett orvos, arról nem is beszélve, hogy nem kórházban, vagy orvosi rendelőben vagyok ugyebár. Csak akkor pillantok fel az igazgatás közben, amikor megint meghallom a hangját. Hát jó... jelen helyzetemben nem várható el, hogy azt gondoljam itt egy vadidegen, aki szimplán csak segíteni akar ebben a kellemetlen helyzetben, ez érthető igaz?
- Tudományos aranybánya? Akkor... ezért kellenek a vizsgálatok? Vagy, ha akarom, akkor szimpla lovagiasságnak is vehetem? - na igen rendben van lovaggá ütötték, és persze segít is nekem, de közben azért valahogy mégis csak úgy sejtem, hogy oka is van erre, ahogyan el is mondta. Ez az egész ezek szerint nagyon is érdekli és persze attól még nem tudhatom, hogy minden vizsgálatra csak miattam van-e szükség, úgy értem a terhesség és a baba miatt vagy egyszerűen azért is, mert vannak adatok, amiket tudni akar az aranybánya állapot miatt. - Készen vagyok, ha minden igaz. - szólalok meg újra, amikor már minden el van igazgatva és a felsőmet is szépen visszaigazítottam a helyre. Azért így könnyebb, nem kell még kellemetlenül is éreznem magamat, szóval igen a fickó kedves, de... azért na ahogy mondta az én helyzetemben nem lehet csak úgy bárkiben megbízni.

Tárgy: Re: Orvosi labor Kedd 17 Feb. - 14:24

Úgy vélem, kellő mértékben sikerült zavarba hoznom az ifjú leányt, így hagyok számára némi pihenőt szociális interakciók terén. Egyetlen percig sem célom, hogy félelem járja át, míg nálam tartózkodik. Sokkal inkább az, hogy a lehető leginkább komfortosan, biztonságban érezze magát. Töltök is egy kevéske vizet számára, majd odaviszem a vizsgálóasztalhoz. A szokásosnál egy hajszálnyival kevésbé színpadias mozdulattal nyújtom át neki.
- Kérem, bocsásson meg, kisasszony! Eszem ágában nem volt megvádolni kegyedet - hajtok fejet, tán inkább megbocsátón, mintsem bocsánatkérőn.
Néhány apró, érdeklődő kérdéssel elterelem a figyelmét, ezzel is informálódva valamelyest a birtok jelenlegi állapotáról. Nem is szólván a professzorral való kapcsolatáról. De sokkal inkább szinte észrevétlenné téve a vérvételt. Minden bizonnyal arra fog már csupán felfigyelni, mikor egy vattát helyezek a tűszúrás helyére, majd derűs mosollyal arcomon biccentve elismerem bátorságát.
- Ezeket az ábrán látható módon kellene elhelyeznie a felsőtestén - adok kezébe néhány műanyag burkolatú kábelben végződő tappancsot, illetve egy zselés anyagot tartalmazó tubust - A tubusból pedig kenjen egy keveset alájuk!
Majd egyúttal visszavonulok a közelben található paraván mögé, hogy zavartalanul igazgathassa magán az említett eszközöket.
- Tudja, nem kellene oly hihetetlennek lennie kegyed számára, hogy segítségére vagyok. Hiszen már magácska is valóságos tudományos aranybánya különlegességével, ezt minden bizonnyal a professzor is sokszor megjegyezte már. Nyilvánvalóan ezért olyan védelmező és segítőkész. Ugyanakkor gyermeke által csak még inkább különleges jelenséggé vált. Ezek az indokok természetesen csupán akkor szükségesek, amennyiben nem hisz a valódi lovagiasságban, melynek hagyományát magam is szíves örömest alkalmazom. Bár ezt sejthetné az alapján, hogy az angol királynő lovaggá ütött - fűzöm hozzá némi visszafogott kuncogás kíséretében.
Való igaz, alapvetően sem volna ellenemre segíteni szorult helyzetében. Attól függetlenül, hogy volt-e bármi közöm hozzá, avagy származik-e bármiféle hasznom ebből.

Tárgy: Re: Orvosi labor Csüt. 12 Feb. - 17:12

Nikola & Jean

Az lenne az első lépés, hogy sikerüljön végre megnyugodnom, aztán elfogadnom ezt az egészet, bár lehet hogy ez a kettő pont fordítva működne, vagy éppen hogy egyszerre, vagy... a jó ég tudja. Egyelőre még tényleg nem tudom, hogy képes leszek-e végre higgadt lenni, pedig muszáj lenne, mert a képességem addig csapong, amíg nem tudom a fejemben rendbe tenni a gondolatokat és a végén még véletlenül megosztok a fickóval valami olyat is, amit nem kéne és annak tényleg következményei lennének. Viszont azért elgondolkodtató a tény, hogy ő is képes valamire, hogy a láttam őt odabent, mintha csak figyelne fejben... ezt nem tapasztaltam eddig még senkinél, csak a professzornál. De azt hiszem ez most pont olyan kérdés, amin nem kéne gondolkodnom, mert az semmi jót nem szül, csak tovább idegesíteném magam, és mint mondtam le kéne végre nyugodnom, mert a végén még kiugrik a szívem a helyéről, aztán itt helyben kampó.
- Én nem... nem szoktam sosem, szándékosan nem. - szabadkozom azonnal, hiszen tényleg így van. Nem szoktam mások fejében kutakodni, mert azt nem lehet, az nem fair. A gondolatok a mieink és azokat kikutatni engedély nélkül nagyon is csúnya dolog, ezért nem is teszem soha, csak hát néha előfordul, hogy nincs meg a tökéletes kontroll és olyankor pont ez történik, vagy legalábbis valami hasonló. - Nem fordul elő többet, figyelni fogok rá, ígérem. - na jó, legalábbis mondjuk úgy, hogy nagyon-nagyon fogok majd igyekezni, mert hát a jó ég tudja, hogy nem borulok-e ki annyira, hogy ne tudjam végül visszafogni magamat és megint csak ugyanez történjen. Bár talán már sikerült átlépnem a kétségbeesési fázisból a beletörődésbe, vagy legalábbis remélhetőleg kezdek a felé haladni. Közben még azt is sikerül elfelejteni, hogy le kéne húzni a pólómat, és azt hiszem kissé meglep, hogy a fickó ilyen előzékenyen megteszi ezt helyettem, még hozzá úgy, hogy hozzám se érjen. Nem azt mondom, hogy ettől azonnal bízom benne, de... azt hiszem jó pont.
- Én... köszönöm, de... miért? - oké, azt hiszem ez teljesen érthető és logikus kérdés. Miért segít nekem? Miért akar ebben az egészben részt venni? Nem kötelezi rá senki és még csak nem is ismerem, legalábbis én nem emlékszem rá, bár ő igen rám, de... attól még nem teljesen értem, hogy mi az oka. Megtehetné azt is, hogy elküld és majd megoldom, hiszen van családom, ott a birtok, ők is segítenének, csak épp jelenleg rémesen érzem magam és nem tudnék a szüleim szemébe nézni. Mondjuk fogalmam sincs, hogyan fogom majd kezelni azt, ha beállítok egy... babával, vagy hogy ők hogyan kezelik majd. Azt hiszem apa ki lesz akadva és minimum fel akarja kutatni azt, aki ezt tett velem és őszintén szólva én is egyre inkább úgy érzem, hogy ki kéne deríteni nem?

Tárgy: Re: Orvosi labor Kedd 10 Feb. - 0:30

Míg sikeresen elmémben kutakodva sikeresen ráijeszt saját magára, a kisasszony néhány kósza gondolatát kéretlenül is megosztja velem. Tréfás ennek megélése. Minthogyha valamiféle képregényfigura volna, s meg nem formált szavai afféle szövegbuborékokban lebegnének feje körül. A kapott információ nagyobb részt számomra is sejthető volt, ám a bizonyosság sohasem árthat. Úgy határozok, előbb megnyugtatom, miszerint koránt sem neheztelek rá ezen aprócska botlásáért.
- Tudja, Ms Grey, eszemben sincs számon kérni kegyed kíváncsiságát. Ugyanakkor ily zaklatott állapotban olyan gondolatokat is megoszthat másokkal, amiket egyébként nem szándékozna. Arról nem is szólván, hogy bizony szerény személyemnek is akadhatnak kifejezetten bizalmas gondolatai, melyeket nem szívesen tárok fel. Tudja, ez amolyan személyes szféra - magyarázom a lehető legnagyobb megértéssel hangomban, akár egy oktató az ifjú nebulónak, avagy nagyszülő az unokájának.
Minekután az ultrahang készülék leállt, amennyiben megfeledkezne magáról, magam igazítom helyére a fiatal leány ruháját. Természetesen oly módon, hogy egy pillanatra se érjek hamvas bőréhez. Ez amolyan személyes szféra ugyebár.
- Kétségbe esni pedig nincs oka. Hajlandó vagyok vendégül látni erre a két hétre, és biztosítom a lehető legbiztonságosabb körülményeket a szülés lefolytatásához. Azután pedig a professzor is minden bizonnyal meg fogja érteni helyzetét. Ha kívánja, személyesen beszélek vele majd ez ügyben.
Régóta esedékes már, hogy ismét találkozzunk az ifjú Xaviervel. Bár úgy sejtem, ő maga nem emlékszik rám, hiszen apránként csupán primitív lények vagyunk mentális érzékei előtt. Egészen egyszerűek tán, s sokaságunk inkább hangyaboly módjára rejtett, jelentéktelen folt. Kíváncsi volnék, amennyiben egyenesen ránk fókuszál, mily módon ül ki arcára a meglepetés, mikor ezen sokaságot érzékeli a várt emberi géniusz helyén.

Tárgy: Re: Orvosi labor Pént. 6 Feb. - 16:31

Nikola & Jean

Tudom, hogy figyelnem kéne, hiszen a professzor is már sokszor mondta, hogy csapongok, ha zavart vagyok és most ez tökéletesen igaz rám. Nem tudom még, hogyan kezeljem ezt az egészet és valahol a kétségbeesés határán lavírozom folyamatosan. Ezért történik meg, hogy az elmém egyszerűen önállóan tapogatózik, talán fogódzót keresve, amibe megkapaszkodhat, hogy ne omoljak itt helyben össze. Mégis kissé riadtan térek vissza, amikor, mintha... nem is tudom, a sok zavaros gondolat, vagy inkább tudományos információ közül, mintha rám pillantana. Ilyet még nem nagyon tapasztaltam, egyedül a professzornál, hiszen ugyanaz a képessége, mint nekem, de ez mégis hogy lehet? Az az egészben a legrosszabb, hogy még csak nem is tudok semmit sem erről a fickóról és ez valahogy csak még félelmetesebbé teszi ezt az egészet. Még se sok választásom van, mint felülni az asztalra, és felhúzni a pólómat, hogy hozzáférjen a hasamhoz, aztán kétkedve nézni a monitort, mintha még mindig abban reménykednék, hogy az végül majd kimutatja, hogy a fickó téved és nincs szó itt semmiféle terhességről.
A szavai hallatán lebiggyed a szám, miközben sóhajtok egyet. Ennyit a kósza reményről, hogy tévedhet. - Igen, remek. - ennyit sikerül kibökni, kb. nulla lelkesedéssel természetesen. Hát mégis hogyan lehetnék lelkes, ha egyszer én ezt az egészet még fel se fogtam és főleg nem akartam, hogy ez legyen. Én... csak mindig valami normális életre vágytam és most ettől még távolabb kerültem. Terhes vagyok... méghozzá egy olyan magzattal, aki azt se tudom, hogy ki, nem is emlékszem rá mikor történt, ami innentől erőszaknak minősül... nem, egyáltalán nem vagyok boldog, és nem nagyon tud jó hatással lenni rám a tény, hogy minden rendben van vele.
- Tudta, hogy én...? Sajnálom, nem volt szándékos, csak ez az egész... De igyekszem visszafogni. - bólintok egy aprót. Most már legalább értem, hogy miről is van szó, hogy akkor azért nézhetett rám, e miatt éreztem ezek szerint így. Szóval... ő is képes vajon valamire? - Honnan tudta? És... mi pontosan a következő lépés? Mi lesz... velem? - mert az a helyzet, hogy folyton csak arról van szó, hogy mi van a kicsivel, aki bennem lő, de mi lesz velem? Én hogy a fenébe fogom ezt átvészelni egyáltalán? És meddig tart majd? Nem tűnhetek el szó nélkül a birtokról, azt nem tehetem meg, de... mégis mit mondhatnék nekik? Egyébként is kénytelen leszek visszamenni, és nem hagyhatom itt sem a gyereket, tehát... Nem, nincs tehát, fogalmam sincs, hogy mi lesz.

Tárgy: Re: Orvosi labor Kedd 3 Feb. - 14:07

Első pillantásra különös lehet Jean számára, amit tapasztal. Egészen konkrétan az az érzet, hogy semmit sem érez. Mondhatni érzi, de mégsem. Egészen lassacskán ér látótávolságba a másik, megcélzott elmével. Az is mintha egészen távol volna tőle, egy fekete lyukban, végtelen sötét térben gubbasztva. Természetesen az is lehetséges, hogy bár pallérozott elme, igencsak fókuszált. Röpködnek is válogatott, furcsábbnál furcsább tudományos kifejezések benne, mint afféle cirkalmas feliratok. Mindez egy mostanra egészen nagynak tűnő szemnél, mely jóval nagyobb a lány képzelt méreteinél, és csupán pislogásakor veszi észre a telepata, hogy ez a szem volt eleddig az általa vizsgált gondolatok háttere. Szinte észrevétlenül került a közelébe, s ez okozhat számára némi ijedelmet. Egyébiránt teljesen szokványos elmének tűnik. Egészen addig, míg éjszín bogara egyenesen felé nem fordul.

Látszólag mindössze valamiféle kavalkád, kaotikus adászavar az, ami a képernyőn megjelenik, mikor a hűs kenőcsön csúszva elindul az ultrahang készülék feje a kisasszony hasán. Mégis akadnak benne formák, melyek mintha valami ismerőset ábrázolnának. Szabad kezemmel államat dörzsölgetve vizsgálom a képet, arcomon széles mosoly.
- Olybá tűnik, a fej és a szív is kialakult már. Nézze csak, egészen jól kivehető az a kerek terület a kép felső részén! Mellette a folyton mozgó, már-már kavargó terület a szív.
Kezem államról egy tollra vándorol, majd jegyzeteket készítek. Néhány röpke percnyi vizsgálódás után befejezem a műveletet. Kikapcsolom a készüléket, a lány hasáról pedig letörlöm a kenőcsöt.
- Az agyi tevékenységét lehetséges rendellenességek kiszűrése céljából szükségszerű megfigyelnünk. Ugyanakkor, ha jól sejtem, az iménti idegen gondolatok elmémben az ön fejéből származnak. Megtenné kérem, hogy míg nem szükségszerű - különösen, amennyiben ennyire zaklatott, és esetlegesen nehezen kezeli -, nem alkalmazza rajtam? Nem szívesen élnék meg a magáéhoz hasonló emlékezetkiesést.
Tekintetem határozott, ahogy az szokása is, ám arckifejezésem mellőzi a neheztelést. Mosolyom továbbra is töretlen, mindössze szakértő, fókuszáló pillantásaim enyhítenek rajta.

Tárgy: Re: Orvosi labor Pént. 30 Jan. - 15:39

Nikola & Jean

Nem is arról van szó, tudom én hogy minden bizonnyal az anyaság még normál körülmények között is nehéz lehet, de az én esetem még csak annak sem mondható. Azt hittem majd akkor lesz gyerekem, ha szerelmes leszek, vagy minimum... lesz egyáltalán valakim, de én még csak nem is emlékszem rá, hogy hogyan történt ez az egész és csak sejtem, hogy úgy, hogy én azt nagyon is nem akartam, és ez elég nagy baj, finoman szólva is kétségbeejtő. Próbálom én összeszedni magam, de az a baj, hogy jelenleg csak akkor sikerülne, ha mondjuk felébrednék és kiderülne, hogy ez csak egy rémálom volt és valójában ebből az egészből semmi sem történt meg. Viszont úgy fest, hogy ez még nem történik meg és minden nagyon valóságosnak tűnik.
- Ez jó kérdés, azt hiszem... mindkettő fontos, de gondolom mindkettővel nem foglalkozhatunk egyszerre. Legszívesebben... itt se lennék. - sóhajtok egyet, bár ez azt hiszem sejthető, hogy mit jelent, no meg az is, hogy feltápászkodom, mert sok választásom nem igazán van. Muszáj lesz azt a vizsgálatot megcsinálni, nem mehetek csak úgy vissza a birtokra. Mégis mit szólnának? Vagy egyáltalán... mit feltételeznének rólam? Biztos vagyok benne, hogy valami rosszat és persze csalódni fog bennem a professzor is, hogy nem mondtam már el neki ezt az egészet az elején. Nem mehetek vissza csak úgy, akkor sem, ha az ittléttől is tartok, hiszen nem is ismerem ezt a fickót, nem bízhatok csak úgy benne, mi van, ha... eleve rosszat akar nekem? Soha nem teszek ilyet, de ezúttal mégis kicsit kitárom az elmémet, megpróbálom őt tapogatni le, hogy vajon mit érzek felőle, vajon rosszat akar nekem?
- Értem, szóval átható vizsgálat, de... az agyit miért? - talán csak ezt az egyet nem értem pontosan, de végül mégis rászánom magam. Azt hiszem, ha már lejöttem ide és ha bántani akarna, akkor már amúgy is nehéz dolgom lenne menekülni, úgyhogy megpróbálom elfogadni, hogy nem lesz ennek az egésznek még rosszabb vége, mint amire számítani lehet... reméljük. Felfekszem hát az asztalra, na persze kellően bizonytalanul, de egyelőre még nem szánom rá, hogy felhúzzam a pólómat, mert hát az is kelleni fog majd. Teszem azt, amit mond első körben, aztán... lesz, ami lesz.

Tárgy: Re: Orvosi labor Pént. 30 Jan. - 0:02

Az ifjú leány bizonyára nem is sejti, még magam is igen kevés olyan esetet láttam, mikor a leendő anya teljes egészében felkészültnek érezte volna magát. Annak ellenére, hogy ösztöni szinten szervezete valamelyest felkészíti őket, semmi sem garantálja, hogy elméjük is megfelelő módon feldolgozzon effajta változást életmódjuk tekintetében. Legfeljebb felkészült és tapasztalt környező személyek folyamatos segítségével biztosítható, hogy viszonylag zökkenőmentesen végbemenjen a terhesség folyamata. Nem is szólván a szülés utáni depressziós időszakról, alváshiányról, rengeteg új és alkalmasint az anya számára ijesztő szituációról.
- Az ok kiderítése a fontosabb kegyed számára, vagy inkább a körülmények megvizsgálása, és a további történések zökkenőmentessé tétele?
Haloványabb mosoly, jelezvén, hogy kissé elvétette a prioritásokat. Hiszen míg az őt zavaró, ám meg nem változtatható tényezők körül járnak gondolatai, elmulaszthatja saját sorsának irányítását. Mindeközben természetesen megérkezünk a laboratóriumba. Elsősorban különleges esetek kivizsgálására specializáltan szereltem fel, így tökéletes helyszín lesz, hogy elsőként szemügyre vegyem alkotásomat. Fordul a kulcs a zárban, majd nyílik az ajtó. Előre engedem a kisasszonyt, majd követem, azt ajtót pedig becsukom magam mögött.
- Ahogy mondja - felelem kérdésére, miközben könnyed mozdulattal megszabadítom leplétől a legközelebbi vizsgálóasztalt - ultrahangvizsgálattal kezdjük a procedúrát. Szükségem lesz még némi vérre is öntől, továbbá megmérném a vérnyomását, pulzusát, és az általános agyi- illetve szívtevékenységet. Kérem, feküdjön fel az asztalra!
Kezemet nyújtom felé, s amennyiben nem utasítja azt el, felsegítem. Egy kisebb szekrényre emlékeztető gépezetegyüttest tolok oda, majd elidőzök az egyik képernyőnél, míg beüzemelem az ultrahangkészüléket. Valójában rutinvizsgálat mindegyik, így valóban nincs mitől tartania. A vérvétel is hagyományos módon zajlik majd terveim szerint. Más kérdés, hogy a minta vizsgálata már rendhagyóbb módon fog zajlani.

Tárgy: Re: Orvosi labor Szomb. 24 Jan. - 19:45

Nikola & Jean

Az túlzás, hogy sikerül teljesen lenyugodnom, ezt azért nem mondanám, de valami csoda folytán úgy érzem, hogy talán nem fogok itt helyben elájulni, pedig igazából az lenne a legreálisabb jelen helyzetben. Ez az egész... terhesség dolog, miközben még csak nem is emlékszem rá, hogy valakivel csináltam valamit... olyat, aminek ez lehetett a vége enyhén szólva is megrémít. És mindezek után ez a fickó azt magyarázza nekem, hogy meg kéne vizsgálnia és hogy talán egy hét múlva már... gyerekem lesz. Akkor gondolom ezt az egészet le se lehet állítani. Bár nem is tudom, hogyan lennék rá képes, én... nem tudok ártani másnak, főleg nem egy gyereknek, aki bennem... Jesszus, ezt még kimondani is lehetetlennek tűnik, nem vagyok én anyatípus, főleg nem vagyok elég érett ilyesmire és nagyon nem volt tervben, hogy az életem fenekestül felfordul rövid idő alatt.
- De ez... attól még furcsa és én tényleg nem tudom, hogy... ez mitől van és akkor most... - megrázom a fejemet. Nem is akarom tovább folytatni a gondolatmenetet, hogy akkor most anya leszek, gyereket kell szülnöm hamarosan? A legtöbb nő erre hónapokat készül, én meg... Azt se tudom, hogy fogom kibírni, vagy a szervezetem hogy bírja majd ki. Megfelelő speciális étrend... nem tehetek róla, de inkább úgy érzem most magam, mintha valami nagyon nem odaillő lenne bennem, tudjátok mint... abban az Alien filmben. Tuti, hogy ők is hasonlóan érezhették magukat, csak én remélhetőleg nem fogok a végén belepusztulni. Ugye nem?
Végül csak ráveszem magam, hogy feltápászkodjam és szó nélkül kövessem. Valahogy olyan minden mindegy érzésem van. Igazából nem számít, hogy ő nyír ki valami titkos laborban, vagy az a... gyerek aki bennem van igaz? Aztán persze finoman szólva is elkeseredett és elcsigázott vagyok, mert hát érthető módon ez az egész nem kicsit betett most nekem.
- És most akkor... ultrahangvizsgálat lesz igaz? Vagy... honnan tudjuk, hogy milyen gyors ez az egész? És... mi lesz velem? - burkolt kérdés, hogy mennyire leszek képes fizikailag elviselni ezt az egészet, mert őszintén szólva jelenleg ebben egyáltalán nem vagyok biztos. Ettől függetlenül, ha mondjuk fel kell ülni valahova, akkor megteszem, de... nem mondom, hogy szívesen vagyok itt és nem érzem magam amúgy baromi kényelmetlenül.

Tárgy: Orvosi labor Szer. 21 Jan. - 9:59

Korát korszerűségben néhány évtizeddel túlhaladó, minden szükséges műszerrel, eszközzel és gyógyszerrel felszerelt, tágas helyiség. Ennek legfontosabb része az alább is látható vizsgáló, mely adott esetben műtőként is szolgálhat.

Tárgy: Re: Orvosi labor