Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?
Az oldal alapítása: 2013. szeptember (A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
chatbox
promónk
Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)
Tárgy: Re: Holdfény és Titán Csüt. 12 Márc. - 15:59
Meg is rázom a fejem. Én tuti nem leszek öreg. Az olyan furi lenne. Meg... valamiért van egy ilyen bizsergés bennem, hogy sose leszek vénségesen vén. Biztos nem mindenkiből lesz öreg, különben nagyon sok vén nyanya futkosna a gyerekek után, hogy csipkedhesse. Az elég ijesztő lenne, olyat nem akarok! - Hát szuper erőm is van! Kacarászok egy jót. Nagyon vicces ez a lány! És még kedves is. Azok szoktak inkább viccesek lenni, akik tökfilkók, aztán jól eltanyálnak. Mondjuk kutyakakába vagy egy pocsolyába. De ha valaki kedves, azt inkább megviccelik, nem ő szokott vicces lenni. Vagy a felnőtteknél máshogy vannak az ilyen dolgok? Furi, az biztos. De most nem érek rá elmagyarázni ezt a mindent, mert fel kell másznom a fára! Megyek is gyorsan, hogy elkapjam azt a világitó bizét, ami ott repül. Szép, meg gyors. Majdnem olyan, mint én. Mindig azt mondják rám, hogy milyen szép gyerek vagyok - naná, hát a gyerekek szépek, tökfejek -, és motorozok, úgyhogy gyors is vagyok. Szóval az a bizé egy kicsit hasonlít rám, na! Aztán már jó magasra felkapaszkodok, nem is tudom, mennyire. Annyira, hogy magasabban vagyok, mint a feje. Pedig ő felnőtt, az biztos. Szóval ott vagyok, és olyat mond, hogy nem mindig jó gyereknek lenni. Hát én akkorát nézek, mint egy bagoly, az arcom meg megdagad, mint egy hörcsögnek. Már mindegyiket láttam a sulinál. Hörcsögöt még a kezemben is fogtam. Erre meg, amit mond a lány, hát én rögtön nevetni kezdek. De úgy ám, hogy pont mellé esek. Az egyik kő pont jól jön, mert az csinál egy kis párnát a fejemnek, ahogy darabokra törik alattam. Én meg csak nevetek. Ő bizti csak azt hallotta, hogy valami összetörött, de én most el vagyok foglalva a nevetéssel. Össze-vissza kalimpálok a kezemmel meg a lábammal.
Skyler Townsend
mutant and proud
Diák
power to the future
Play By : Brittany Robertson
Hozzászólások száma : 12
Kor : 25
Tárgy: Re: Holdfény és Titán Kedd 3 Márc. - 21:33
Hans&Sky
Egy pillanatra csodálkozva nézek rá, persze tudom, hogy még nem igazán tudja, hogy miről beszél, ezért csak a kedvéért játszom meg a dolgot. - Nem leszel öreg? Hát neked aztán szuper erőd van, ha ilyet el tudsz intézni. – Meg is ingatom a fejem, nevetve. Ez a kissrác instant nevetőforrás… ha rossz kedvem lesz, lehet csak őt kell megkeresnem, amennyire kis édes, nem tudok nem mosolyogni rajta. - De hidd el, azért nem mindig jó gyereknek lenni… na de, majd ha nem öreg, csak nagyobb leszel, megtudod majd. – Kacsintok rá. Persze, jó is az az örök gyerekkor, de azért… én már kipróbálnám milyen az, amikor a magad ura vagy. Nem korlátoz senki és semmi… Én biztosan a világot fogom járni, ha lesz rá lehetőségem. - Csak ügyesen nagyfiú! – Szólok utána, aztán már kezembe is veszem a fényképezőt, pozícióba állok és kattintok, persze vigyázva, hogy az a fránya vaku ne villanjon. Még a végén pont idepillant, aztán n leszek az oka annak, hogy lepottyan. Annak kifejezetten nem örülnék… Viszont, nem könnyítem meg a helyzetét. Nagyjából a fa közelében van a kis gömböm és ha közeledik felé, bizony elindul az. Persze semmi veszélyes helyre, de hát olyan nagy legénynek mutatja magát a drága, hát nem adjuk olyan könnyen azt a fénygömböt.
Valamilyen megtiszteltetésről beszél, amitől egyből magamra ismerek. Hát jól ki is húzom magam, hogy lássa, kivel van dolga! Naná, hogy jobban teszi a farkasbarkas, ha elbújik! Egyszer egy kóbor kutya meg akart harapni. Nagyon fájt szegénynek! Pedig nem is szegény, mert ő kezdte. De azért kicsit sajnáltam, annyira nyüszögött. Hát ne harapdáljon olyat, aki keményebb nála, aztán nem fog fájni a foga. - Nagyon szívesen, barátocskám! Jól rávigyorgok. Tetszik, hogy ilyen okos meg szép. Egyszer azt mondta az egyik manus a suliban, hogy engem imádnak a nők. Fogalmam sincsen, hogy miről beszélt, de a lányokkal jól kijövök. Főleg a nagyokkal. A kicsik nyafogósak, meg furán beszélnek. Még furábban, mint a felnőttek. Pedig azok totál dilisek. - Én nem leszek öreg, csak még nagyobb! - mondom neki, hogy innentől ő is tudja. A fát meg jól megnézem, és tök könnyűnek tűnik - Hahaha, kihívás elfogadva! Titán most jól megmutatja, hogy mennyire szuperül tud fára mászni! Nagyot nevetek, és már jól neki is állnék, de aztán jön a hűha! Egy világító izét csinál, ami még repül is. Ez nagyon tetszik, szóval csak ámulok meg bámulok. Megint nevetni kezdek, amikor befejeztem a csodálkozást. - Na mindjárt elkapom ám azt a bigyulát! Elkezdek felfelé mászni, hogy megszerezzem a célt. Ha megfogom, biztos, hogy hazaviszem! Anyulány majd csodálkozik, hogy mit hoztam neki!
Skyler Townsend
mutant and proud
Diák
power to the future
Play By : Brittany Robertson
Hozzászólások száma : 12
Kor : 25
Tárgy: Re: Holdfény és Titán Vas. 8 Feb. - 20:26
Hans&Sky
Borzasztóan tetszik a reakciója a képemre, gondolom nem sokat látott még ilyet, sikerült meg lepnem, az biztos. Picit elnevetem magam, ahogy a kis popsiját illegeti előttem, aztán bólintok arra, amit végül mondd. - Megtisztelve érzem magam, hogy egy ilyen erős, nagyfiú vigyáz majd rám. Az a farkas jobban teszi ha rettegve elbújik valami bokor mögé. – Mondom nagyon komoly képet vágva, még bólintok is hozzá, hogy teátrálisabb legyek. Persze eszemben sincs kigúnyolni. Ha ezt egy felnőttnek mondanám, nyilván az irónia lenne az első, amire gondolnak, de jelen esetben erről szó sincs, főleg, hogy nem szoktam ironikusan beszélni amúgy se, pláne nem kisfiúkkal. - Nem, egyáltalán nem vagyok öreg és köszönöm a lehetőséget. – Mosolyodok el, majd meg is indulok a fa irányába, úgyis jön utánam majd a kis pöttöm. Oh, ha tudná, hogy így neveztem, biztosan megint durvás lenne. - Mindegy is, neked még nem is kell tudni ilyen szavakat. Majd ha öreg leszel, akkor tudni fogod. – Magyarázok, miközben oda is érünk ahhoz a bizonyos fához. - Figyelj, kihívás elé állítalak. – Guggolok le mellé, majd tenyeremet a fa felé irányítom és egy aprócska fénygömböt küldök nagyjából 2 m magasra. - Addig mássz fel, amíg el nem éred a fénygömböt. Ha elakadsz, bár biztos vagyok benne, hogy ez nem fog megtörténni, akkor szólj és megmondom, hogy merre menj. Én a legalsó ágra mászok csak fel a másik oldalon, hogy ott leüljek, s ismét előkaphassam a gépemet. Biztosan tetszeni fog neki, ha lefotózom a fa tetején majd.
ღ öltözék: itt | bocsánat, hogy eddig tartott, legközelebb gyorsabb leszek, ígérem^^
Hans Grey
mutant and proud
Diák
power to the future
Hozzászólások száma : 33
Tárgy: Re: Holdfény és Titán Hétf. 26 Jan. - 0:19
Elég fura ez a lány. Most már tutibiztos, hogy felnőtt. De rájött, hogy igazam van, szóval azért a többi felnőttnél okosabb. Ez a bigyula, amivel kattog rám, azt mondjuk nem annyira értem. Mutat egy papírt, ami sokáig fehér, aztán egyszer csak rajta lesz egy kép. Ezt a vagány fiút meg már biztos láttam valahol. Naná, ez én vagyok! - Hű, váó! Ez nagyon menő! Tudod mit? Várok ám egy kicsit, hogy jó kíváncsi leszen, mit akarok kérdezni. Közben észre se veszem, de egy kicsit billegtetem a hátsómat. Csak pont annyira, hogy ne álldogálljak teljesen egy helyben. Azt nem szeretem. - Mázlid van ám! Lehetünk barátok, és akkor meg is védelek a farkastól. Büszkén kihúzom magam. Hát még szép. Ha nagy leszek, tuti hős leszek vagy valami motoros banda vezére. Attól függ, hogy kapok-e új mocit. Akkor meg ugye jól ki kell düllesztenem a mellkasomat, és olyan arccal nézni, mintha éppen valami piszkosul büdös valamit éreznék. Párszor dobtam már olyat a pelusba, amikor még hordanom kellett, úgyhogy abban is profi vagyok. Azon meg csak ámulok és bámulok, hogy milyen jó kis fát talál mászásra. Hát ez lehetett a baj! Nem mindegyik fa való arra, hogy rámásszanak. Ezt rögtön gondolhattam volna! Olyan nincs, hogy Titán egy rendes fára ne tudjon felmászni! Csak olyan van, hogy egy fára nem lehet felmászni. Vagyis most már biztosan tudom, hogy van ilyen. Abbahagyom a szájtátit, és a pislogásomat is lassírom egy kicsit. Komoly arccal ránézek, és még bólintok is egyet. - Te elég okos vagy, úgyhogy tuti nem vagy túl öreg. Oké, felmászhatsz velem. De azt nem tudom, mi az a termanus - pislogok rá megint, mert hát tényleg nem tudom.
Skyler Townsend
mutant and proud
Diák
power to the future
Play By : Brittany Robertson
Hozzászólások száma : 12
Kor : 25
Tárgy: Re: Holdfény és Titán Szomb. 24 Jan. - 11:14
Hans&Sky
Öreglány? Héj… oké, hozzá képest… talán öreg vagyok, de azért na. Kár, hogy elnézem neki, mert ilyen kis törpe… hát hogy lehet ilyen vigyor mellett haragudni? Mondjuk úgy, hogy azt se tudja, hogy mit beszél. - Jól van, ha te mondod, én elhiszem neked… - Ingatom meg a fejem, persze azért mosolyogva. Főleg a kis vigyora mellett. A gyerekekkel valahogy mindig jól bántam, vagyis… amikor esetleg vigyáznom kellett egy-két szomszéd kissrácra, akkor az könnyedén ment. Na jó, fegyelmezni annyira jól nem tudok, de h a kellett, azért fel tudtam emelni a hangomat. Viszont ő azért kicsit más, mint a többi gyerek, s ahogy látom, zokon is veszi, ha ugyanúgy próbálom kezelni. El is nevetem magam a kis kirohanásán, na meg persze hozzá a nézésén. Sőt, mielőtt bármit is mondanék, azért gyorsan szemem elé kapom a polaroidot és csinálok egy képet. - Csak, hogy mindig emlékezz erre a szuper bátor tettedre, amikor popsira estél famászás közben… - Magyarázom, miközben a gép kiadja a képet, amit elé is mutatok. - De, ahogy látom, a szád gyorsabban nő, mint te magad. – Nevetek ismét, majd felnézek a fára. - Hát öreg biztos nem vagy, de kicsinek bizony kicsi, akármennyire is akarsz velem vitatkozni. A farkas pedig hidd el, nem fog a popsimba harapni, majd jól megijesztem és elfut…– Még ezt mondom kicsit körülnézek az erdőben, leginkább a fákat nézve. - Ahogy elnézem, ez a fa nem pont rád van méretezve… De mit szólnál ahhoz. – Mutatok egy kicsit távolabb eső fára, aminek sokkal sűrűbb ágai vannak, amikre esetleg könnyebben felmászik. Ahogy látom rajta, nem igazán állapodna meg azzal, hogy nem fog tudni fára mászni… szóval inkább segítek neki, mielőtt nagyobbat esik a kis popsijára. - Na mit szólsz hozzá nagyfiú? Ezzel a terminussal nem vitatkozhatsz, mert fiúnak bizony fiú vagy… - Fel is állok közben és a táskámba gyömöszölöm a polaroid gépemet is, ez biztosan csak útban lesz, ha segíteni akarok neki.
A hozzászólást Skyler Townsend összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. 1 Feb. - 19:21-kor.
Hans Grey
mutant and proud
Diák
power to the future
Hozzászólások száma : 33
Tárgy: Re: Holdfény és Titán Szomb. 24 Jan. - 10:52
Jó, azért bandában sokkal jobb játszani, de nem tudok mindig mindenkit magammal vinni. Mondjuk aki akkora, mint én, az beszélni is alig tud. Tökre olyanok, mint a kisbabák. Én meg játszani akarok, úgyhogy ilyenkor megyek egyedül. Elég nagy meg bátor vagyok hozzá! És ha kedvem van rácsüccsenni a popsimra fára mászás után vagy közben, akkor azt csinálom. Ezt most nem így akartam, de attól még kedvem lett hozzá, amikor már csúsztam le. Szóval nyugisan leesek a fáról, erre megint idejön valaki okoska, hogy megint blablázzon nekem. Uncsi! De most megkérdezte, hogy jó vagyok-e. Ilyenkor meg menőnek kell lenni. Felé nézek, és vigyorogni kezdek. - Én totál jól vagyok, nyugi, öreglány! Felmutatom a hüvelykujjamat, ahogy a tévében láttam, és még nevetek is egyet. Kicsit fura utána, mert eszembe jut, hogy miket mondott még. Felkelek a földről, és jó szúrós szemmel nézek rá. Úgy, mint amikor anyu rajtakapott, hogy egyedül kiszöktem este. Tudod, az a nézés, mintha valaki tűvel böködné a pocidat. Vagy valami olyasmi. Na, pont úgy nézek most rá. Csípőre is teszem a kezem, attól az egész mindig félelmetesebbnek tűnik. - Nem vagyok kicsi és öreg se, úgyhogy oda megyek, ahova akarok! Te nem félsz, hogy a hátsódba harap egy farkas, öreglány? Egyenesen az orrára mutatok az ujjammal. Oké, nála azért kisebb vagyok, de ő az öreg. Ez tutibiztos. Még olyan izéket is cipel magával, aminek semmi értelme, mert csak útban van. Meg az erdőben még jól össze is törik. Csak kattog, és nem lehet tőle fára mászni.
Skyler Townsend
mutant and proud
Diák
power to the future
Play By : Brittany Robertson
Hozzászólások száma : 12
Kor : 25
Tárgy: Re: Holdfény és Titán Pént. 23 Jan. - 19:16
Hans&Sky
A legjobb dolog ebben az iskolában az a hatalmas birtok, ami körülveszi, főleg ez az erdő. Egyszerűen tökéletes nekem arra, hogy fényképezhessek. Úgy is ki kell dekorálnom a szobámat új képekkel, a régit már meguntam. Helyet foglalok egy levélkupac közepén, s szabadjára engedem a fénygömbjeimet, majd a táskámban kezdek kutatni a tökéletes fényképezőgép után. Oké, egy már a nyakamban lóg, de az most nem jó… szóval, kell egy másik, amiben még esetleg film is van… Igen, ez egy apróság, amit mindig elfelejtek kicserélni, de hát na, lehet az ember lánya néha feledékeny, ugyebár. Szóval megvan a gép is, már csak tökéletes pozíció kell. Kicsit hátrébb dőlök és elkezdem keresni a tökéletes kompozíciót. Azonban, nagyjából pont, mikor kattintanám a gépet, valami reccsenést hallok, amitől persze meg is ijedek és valami teljesen random dolgot fényképezek le. Ah… most aztán megölhet majd a kíváncsiság, hogy mit sikerült alkotnom… De mindegy is, attól jobban megöl a kíváncsiság, hogy fogalmam sincs ki vagy mi adta ki ezt a hangot, szóval el is indulok az irányba, amit forrásnak sejtek. Az előző gépemet elrakom, s gyors kezem ügyébe kapom a kis polaroid csodámat, hátha valami olyan dolgot fogok látni, amit eddig még nem, azt pedig akkor muszáj lesz lekapni, nyilván. Ha pedig valamelyik iskolatársam… hát akkor is lehet érdekes dolog lesz. Azt hiszem, egyre közelebb kerülök a dologhoz, mivel apró motoszkálásokat is hallok már. Aztán persze meg is pillantom a zaj forrását, amire muszáj lesz elmosolyodnom. Na jó, másnak biztosan meglepő lenne egy ilyen látvány, egy alig kétévesnek tűnő gyerek próbálkozik felkapaszkodni a fára… de itt ez már korántsem olyan furcsa dolog. - Te meg mit csinálsz ott kisöreg? – Kérdezem tőle nevetve, ahogy közelebb érek, elengedve fényképezőmet, hogy már csak a kötél tartsa, amivel nyakamba akasztottam. Mire persze odaérnék, csúnyán földet ér, és hát sajna nem szupergyorsaság az erőm, így nyilván elkapni se tudom. - Jesszus, ugye jól vagy? - Veszem sietősre lépteimet és kezemet nyújtom, hogy felsegítsem. Istenem, olyan kis pinduri, kedvem lenne agyonölelgetni, de gondolom biztos nem élvezné a dolgot annyira… - Mondd csak, szabad neked errefelé mászkálnod egyedül? – Teszem fel végül a kérdést csípőre tett kézzel. – Biztosan nem leszel érte megdicsérve…
A hozzászólást Skyler Townsend összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. 1 Feb. - 19:31-kor.
Hans Grey
mutant and proud
Diák
power to the future
Hozzászólások száma : 33
Tárgy: Holdfény és Titán Pént. 23 Jan. - 15:28
Van egy szuper ötletem. Vagyis volt egy szuper ötletem. Még jó, hogy annyira bátor vagyok, hogy neki is láttam. Még azelőtt, hogy elfelejtem. Mert hát sok dolga van egy gyereknek manapság, úgyhogy nehéz mindent fejben tartani. Ott vannak a játékok otthon, meg a kinti játékok, meg a motorozás (remélem, anyulány hamar hoz újat, mert már nagyon kéne a vagányság), a játék a többi gyerekkel a folyosón, meg odakint is... Sokkal könnyebb lenne valami füzettel, amibe beleírom, hogy mikor mit kell játszani. Csak az a baj, hogy nem tudok olvasni. Vagyis mégse baj, mert igazából még írni se tudok. De nagyon szorgalmasan gyakorolok ám! Igen, tényleg, ez az! Írni meg rajzolni is kell. Nem értem, miért nem örül neki anyulány, hogy ennyire okos akarok lenni. Az meg már nem az én hibám, hogy az ő cuccai vannak a legközelebb nekem, ha valamivel rajzolni akarok. Meg amikor valamire rajzolni akarok...
Szóval na, múltkor már repülni sikerült egy fára, de hamar leestem. Azt találtam ki, hogy megtanulok magamtól felmászni rá. Akkor biztos rajta is maradok, aztán az meg már majdnem repülés. Ami meg tök menő dolog. Nem annyira, mint motorozni, de azért jó lesz addig. Egy kicsi bokorra már úgy felmásztam az előbb, hogy össze meg vissza törtem. Magasabban nem lettem, de hát rajta álltam. Az is valami. Most próbálkozok egy kisebb fával, és annyira nem könnyű, mint a tévében. Pedig ott a majmok hiphop felszaladnak rajta. Nem is jártak iskolába, mégis megy nekik. Nem tudom, minek kell nekem ez a gyerekpesztrálós dolog. Semmi értelme. Mindjárt megtanulok felmászni erre az izére, és jó is lesz. Na ne már, megint csúszok lefelé.