Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?
Az oldal alapítása: 2013. szeptember (A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
chatbox
promónk
Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)
Userinfo: Victory Blint Név: Elizabeth C. Stark Mutáns név: Elektra Születési dátum és hely: 1971. 02. 01. , Barcelona, Spanyolország Besorolás: Diák
Képesség(ek):
Elsődleges képesség: Elektromos testmanipuláció Osztályozás: Béta Aktiválódás: 5 éves kor Képesség jelenlegi szintje: Elizabeth érintés útján képes mások idegrendszerére hatni, és ezáltal különböző dolgokat elérni. Jelenleg képességének határaival, lehetőségeivel messze nincsen tisztában. Képes lenne rövid ideig uralni is a célszemély testét, de erről a mutáns nem tud. Tudatával befolyásolja a képesség másokra kivetített formáját: érintéskor képes hatni több agyi, illetve gerincvelői központra. Ösztönösen képes bénítani, vakítani percekre; ájulás közeli fájdalmat éreztetni pár másodperc erejéig. Akarattal képes a saját testét is befolyásolni, képessége limbikus rendszerével van kapcsolatban. Ennek segítségével elérheti, hogy a küszöbpotenciál elérése ellenére ne induljon el az ingerület az idegsejtjei axondombjáról. Így, révén hogy az ingerületátadás megszűnik, képes kiállni a normális fájdalomküszöbének sokszorosát, egészen addig, míg a vérveszteség, vagy az idegrendszer sérülése lehetővé teszi a képesség teljes aktivitását. A különböző agyi központjai között sokkal több asszociációs és kommisszurális idegpálya található, amely miatt észjárásának gyorsasága, reflexei az átlag felett vannak. Tanulás esetén egyszeri olvasás, vagy hallás után képes megjegyezni dolgokat; az echo memóriájából az összekapcsolt, információhordozó kapcsolat egyből a hosszú távú memóriához kerül, ahol szintézis és neurotranszmitter termelés során a DNS-ben új bázishármasok alakulnak ki; tehát az információ rögzül. A küszöbpotenciál figyelmen kívül hagyásával ellentétben arra is képes, hogy jóval a küszöbpotenciál alatti feszültségváltozás esetén is végighaladjon az ingerület a receptorsejt és a központ között (mindkét irányban). Ezáltal a környezet különböző ingereire érzékenyebben reagál. Sérülés esetén a reflex ívén az ingerület (és válasz) még gyorsabban halad végig a mihamarabbi gyógyulás érdekében, miközben fájdalmat nem érez: a fájdalomérző idegvégződések irányából nem terjed membránpotenciál változás tova. Akarattal képes magát például megnyugtatni, képessége egyszerűen nem teszi lehetővé a félelemérző központtal való kommunikálást. Ennek alapján ugyanúgy „elvághatja” az egyes központokkal való kommunikáció útját, de ebben még nincsen tapasztalata. Másokra hatni a saját idegsejtjein végigfutó válaszüzenet továbbításával képes. Az átadás nem vesz időbe egy ezredmásodpercnél többet, de hogyha eközben megszűnne a fizikai kapcsolat közte és a célszemély között, akkor az útjára indított potenciálváltozás a saját testében érne célba, és okozna változásokat. Erre még nem volt példa a gyakorlatban. A fájdalomokozás céljából képessége segítségével a fájdalomérző központja egy jelet generál, amely az érintkezés irányába terjed tova. A két bőrfelszín találkozásánál elektromosság segítségével az ingerület maradéktalanul tovább adódik, és a célként kiszemelt központba jut, ahol eléri a kívánt hatást. Ugyanígy hat a vakítás és a bénítás folyamata; mindhárom esetben az időtartam függ a célszemély genetikájától: attól függően, hogy az áldozat szervezete milyen hamar ismeri fel a hamis ingert, változik a kihatás időtartama. Képesség távlatai: Tudatos, akaratos testmanupiláció során képes Elizabeth tovább adni a saját testére pozitívan ható elváltozásokat: ugyancsak annyi ideig, míg a célszemély szervezete nem ismeri fel a hamis ingert, annak testére hat a pozitív hatás. Ennek értelmében gyógyulhat gyorsabban, láthat élesebben, lehetnek a reflexei gyorsabbak, stb. Mind a pozitív és mind a negatív befolyásolás esetén gyakorlás útján fejleszthető a hatás időtartama. Képességének nagyobb mértékű uralásakor különböző, egyre fejlettebb érzelmeket képes majd továbbítani, ezáltal befolyásolni más hangulatát. A saját testére ható képességrész az idő előrehaladtával passzívan fejlődik: egyre gyorsabban képes regenerálódni (még így is maximum a normál sebesség tízszeresét érheti el); saját szervezetén belüli folyamokat, így például emésztés, kiválasztás, szívverés is képes uralni. Amint Elizabeth ráeszmél képessége valódi értékére képes lesz gyorsan, és szinte lenyomozhatatlanul ölni: ha a célszemély szívére ható ingerületet befolyásolja, akkor a szervezetnek már nincsen ideje azt helyreállítani, a szívhalál előbb következik be.
Másodlagos képesség: Elektromos térmanipuláció Osztályozás: Gamma Aktiválódás: 17 éves kor (Tehát ezután fog.) Képesség jelenlegi szintje: Még nem aktiválódott Képesség távlatai: Térmanipuláció segítségével a mutánsnak nem lesz szüksége az érintésre ahhoz, hogy az ingerületet továbbadja másoknak. Kezdetben centiméterek, később tíz méterek kellenek ahhoz, hogy valaki ne legyen elérhető számára. Ezen képesség használata maximális kontrollt igényel, csak saját testének teljes uralásakor képes ezzel élni. Teljes testének, és a környezetében lévő élőszervezetek kordában tartása után elméleti síkon lehetséges a környezet uralása is. E szerint a mutáns képes lenne a teret maga körül teljes egészében irányítani. Valójában ez nem valószínű, hogy valaha is bekövetkezik, ehhez a képesség idővel haladó fejlődésére is szükség van. Hogyha azonban a testmanipulációban elér egy bizonyos szintet, és képes a térben méterekre is ugyanerre; akkor kis, szabad szemmel látható elektromos szikrák, kisülések létrehozása, fenntartása nem okozhat gondot neki. Ennek bekövetkezési ideje a szellemi fejlődéstől és a gyakorlás intenzitásától függ.
Jellem: Elizabeth lelki világa alapvetően sötét, és egy normális embernek lehangoló. Racionalista, nem képes se a rosszat, se a jót látni a jövőben. Ritkán lelkesedik az új dolgokért, de ha mégis valami miatt megteszi ezt, akkor lelkesedése beteges szintű. Motivációja csak a saját, egyre inkább felfedezett, nagy részben ismeretlen képességének irányába van. Szereti a kihívásokat, hogyha nem sablon szerint telnek a napjai. A legveszélyesebb helyzetben is képes hideg fejjel gondolkozni, és már-már ironikusan kis érdeklődéssel megoldani megoldhatatlannak tűnő szituációkat. Szeret társaságban lenni, és önmagából kifordulva vadul bulizni; de ezek nélkül is tökéletesen jól érezné magát. Az egyedül töltött idő sokkal értékesebb számára. Nagyon nehezen fogad embereket a bizalmába, nem áll kedvesen és megértően az ismeretlen elé. Sokszor a megérzéseire hagyatkozik, nem érdekli, hogy mi van előtte, hogyha mást érez helyesnek. Túlságosan is megbízik magában, egy picit egoista. Az érzelmeit képes elfojtani, a tények, észérvek alapján igyekszik dönteni a legtöbb helyzetben. Saját testét saját elképzelése szerint teljesen uralja, de valójában még sokkal többre lenne képes, ha képességét teljesen felfedezné és birtokolná. Általában nem tervezi meg előre a dolgait, hogyha támad egy újabb ötlete, akkor abba vág bele. Nem szokása feladni a dolgokat, de ha egy ügy számára már nem kedvező, akkor könnyen elfordul tőle. Elizabeth nagyon okos, intelligens lány, de életéből sok olyan hatás hiányzik, amik az emberibb dolgok felé terelnék őt. Gyűlöli, hogyha keresztülhúzzák a számításait, vagy ha kötekednek vele: ilyenkor képes szabálytalanul, csalva „játszani” a cél, a győzelem érdekében. A neki fontos dolgokban maximalista. Az őt érő hatásokra azonnal reagál, szinte cenzúra nélkül mondja ki, amit gondol, megbánás jelét sem tanúsítva. Csípős nyelvű, gyors észjárású: nem szeretnek vele vitatkozni az emberek.
Kinézet, megjelenés: Elizabeth attraktív, már messziről megnyerő, szép lány. Személyisége és magabiztossága révén még nagyobb hatást képes elérni külsejével. Magas, modell alkatú, a férfiak számára a gondolkozást megnehezítő, hosszú combokkal bír. Tisztában vele, hogy teste csaknem tökéletes (szerinte természetesen az), és szeret ennek megfelelően felöltözködni extravagáns, falatnyi ruhadarabokba. Formás arca és hibátlan, világos bőre tökéletesen passzol szürkés szemeihez és szőke hajához. Kisugárzása miatt könnyen nagykorúnak tűnik, holott még csak tizenhat éves. Nem riad vissza a testmozgástól, a vékony, de izmos testalkat megőrzésének érdekében ez szükséges számára. Nem gondolkodás nélkül, de gyorsan, erősen és ésszel üt, céljainak megfelelően. Hogyha tényleg fájdalmat akar okozni, akkor tudja, hogy hová kell találnia, illetve elég érintenie és képességét használnia. Mozgása nőies, kecses, testét tudatosan használja. Hogyha egyedül van, akkor nem figyel magára, ilyenkor látszik, hogy valójában mennyire visszahúzódó.
Előtörténet: Kinyílik a cella rácsos ajtaja, én pedig unottan, megvetéssel nézek fel az ajtóban álló, mitugrász rendőrnőre. - Elizabeth Stark? – kérdezi affektálva. A fejemben egy kis emberke már elindult felé, hogy kalapáccsal törje be a koponyáját. - Nem, bammeg, Marilyn Monroe szelleme! – vágom oda neki, és unott, elcseszett fejjel bámulom tovább a mocskos padlót. A picsába is! Csak kerüljek ki innen… - Jöjjön velem, kisasszony! Nagy bajban van! – sipítja, és kitárja előttem az ajtót. Ugyan már órák óta ültem a szakadt szélű, farmer rövidnadrágban és a vékony ingben a földön, az első kellemetlen mozdulat után már nem érzek semmit sem. Kecsesen felállok, és megigazítom a ruhám. Így dekoltázsom jobban kilátszik. A nő haragosan néz, de én mit sem törődök vele. Tíz centis magassarkú szandálomban majdnem három fejjel vagyok nála magasabb, ami rendkívüli módon felüdítő élmény. El pillanatig megfordul a fejemben, hogy csak véletlen hozzáérek egy ujjal, de nem akarom megkockáztatni a kikerülést. Már kurvára elegem van ebből a koszfészekből, amit kapitánysági elkülönítőnek hívnak. Bevezet egy kihallgatóba, és én nem várva meg az utasítást, hangos zörgéssel kihúzom a fém széket, majd leülök rá. Ms Fontoska becsukja az ajtót, és egy iratkupaccal a kezében leül velem szemben. A szemeimet forgatom, és a plafont nézem. Komolyan, mindjárt leszaggatom azt a vonalzó mentén vágott, idegesítően seszínű frufruját! - Nos, khm… - kezdi. - Nyögje már ki még ma! – csattanok rá, de nem veszi fel a sértést. A franca! Mégis hozzá kellett volna érnem. Itt már nem tehetem meg, kamerával veszik az egészet. - Tudja, hogy miért van itt? – kérdezi kislányosan affektálva. - Nem – válaszolom, és a kamera irányába mosolygok. Még az ajkamat is beharapom hozzá. Ha már itt szívok, akkor hadd szórakozzam jól. - Ms Stark, az adatai hiányosak. Így nem engedhetjük el – közli, újfent nem figyelve hülyeségem. Hát oké, ez nem jött be. Leeresztek, már nem érdekem dívaként viselkedni. - Akkor kérdezzen! – sürgetem, hiszen amíg nem megyünk végig ezen a hülye protokollon, addig úgysem szabadulok. - Kérem, tekintse meg ezt az adatlapot! Szeretném, ha a hiányosságokat kitöltené – mondja keményen, és elém fordítja az egyik lapot. Halkan sóhajtok. A fenébe is, hajnali öt van! Már fáradt vagyok az ellenszegüléshez. Arrébb lököm a papír közepére, a létező legértelmetlenebb helyre tett tollat, de a nő most se veszi fel ingerültségem.
Név: Stark, Elizabeth Caithlyn Születése hely, idő: Barcelona, Spanyolország, 1971. 02. 01. Anyja neve: Goffly, Rosette Apja neve: Stark, - Lakcím: Személyes azonosító:
Nem is olvasom tovább. Haragosan pillantok a nőre. - Komolyan azért ültem ott négy órán át, hogy ezeket kiderítsék?! - kérdezem. Hangom fenyegető, a nő egy nagyon picit hátrébb hajol. Ez az! - Kérem, Ms Stark! Addig nem mehet el, amíg nem tölti ki ezt az adatlapot hiánytalanul. – Nagyon. Idegesít. A. Még. Mindig. Nyugodt. Hangja. NAGYON! - Mit szeretne tudni?! – kiabálok rá. – Tudni akarja az apám nevét? Kurva jó, mert arra én is kíváncsi lennék! – Felállok, a széket hátra rúgom. – Azt akarja tudni, hogy hol élek? Kurvára nem ebben az országban! Várhat arra, hogy eljöjjön értem valaki! – visítom. Vagyis… Kiabálni akarok, de hangom már saját magam számára is bántóan magas. Kezem az asztalra támasztom, és tudom, hogy szürkéskék szemeim szikráznak az indulattól. A rendőrnő hátrahőköl, és kapkodva kimegy. A papírokat az asztalon hagyja szétszórva. A rohadt életbe! Egy óráig hagynak várakozni, és az unalom annyira idegesít, hogy még elaludni se tudok, hiába vagyok fáradt. Az aktámban semmit sem találtam magamról. Az is érdekes, hogy honnan van itt aktám… Hülye! Hmm… Nem akarok igazat adni magamnak. Bár bátor vagyok, azt meg kell hagyni…
Hogy ki, és pontosan hol rontotta el? Az egy baszottul jó kérdés. Spanyolországban születtem, és csak annyit éltem ott, hogy az egészből semmire sem emlékszem. Ezt követően az én drága, kedves, prosti anyucim járta Európát a nyakán maradt lányával együtt… Mondjuk az is kérdéses, hogy mit keresett Barcelonában. Anyám minden, csak nem spanyol. Amíg pici voltam, addig érdekes volt az utazgatás, de csak volt - gondolom keserűen. Anyám gazdag pasiról gazdagabbak felé vándorolt, átszelve a földrészt. Mindegyik utált, én pedig sokáig éltettem magam a gondolattal, hogy majd egyszer eljön az én hipi-szupi apucim, aki megment a csúnya, kövér bácsik húsos mancsaitól, amik állandóan az arcomat akarták marcangolni. Fúj, hánynom kell! Míg végül… Sosem fogom megérteni a viszonyukat. Tizenkét éves koromban anyám rátalált élete gazdag szerelmére, aki annak ellenére, hogy ki nem állhat, megtűrt. Szerette annyire az anyámat, és elméletileg még most is szereti. Végre négy évig ugyanabban az országban, Angliában lakhattam! Meglepő… Miután a már hivatalosan is nevelőapám, aki egyébként egy igazi balfasz, végképp kisajátította magának az amúgy sem túl sokat velem foglalkozó anyámat, teljesen magamra maradtam. Persze, ezt senkinek sem vallanám be. De mindenki tudja, aki számít. Senki sem számít. Mindennek ékes bizonyítéka, hogy tizennégy évesen bedrogozva kötöttem ki a detoxban… Akkor tényleg nagyon kiakadtak rám, de amúgy újfent szartak a fejemre. Ez… Vicces. Baszottul nem vicces. Ez szánalmas. Szerintem érthető, hogy tizenhat évesen kivágtak a suliból. Igazából… Utálom ezt, de csak egy dolog számított. Csak egy számít. Hihetnek őrültnek, hihetnek boszorkának, de én tudom, hogy nem az vagyok. Nem. Hogyha hihetek a narkósnak, aki azt állította magáról mielőtt leugrott a harmadikról, hogy mutáns, akkor én is az vagyok. Bár a srác nem élte túl, így nem vagyok benne biztos. A hétvégi bulik, amiken az első alkalom óta egyszer sem vettem be semmit sem, az alvilággal való kapcsolattartásra tökéletesek voltak. Sok elmélet van, a fél internetet végigolvastam, és meg is jegyeztem egyből. Igen, tök kúl vagyok. A nekem leginkább tetszőverzió , amelyik miatt hajlandó vagyok némi reményt (érted, én és remény) táplálni a következő: valami genetikai gebaszom van, amit örököltem. Végigtekintve a prostiból kitartott nővé váló, kicsit alkesz anyámon… Csak remélem, hogy nem ő az. A remény megmaradt az én titokzatos, már régóta nem várt, jelenleg gyűlölt apám felé…
Belép egy rendőrtiszt, és pedig kissé furcsán, félrebillentett fejjel nézek rá. - Tudja, hogy hány óra van? - kérdezem kihívóan. - Igen, te kis buta ribanc! – csattan. Uff, ez nagy kutya. Most nem biztos, hogy én leszek a falkavezér. - És azt… - kezdeném a beszólást, de kurvára leint, kurvára odajön hozzám, és markos tenyerébe zárja az állam. Bakker, erre rábasztál! Én ezt nem érzem, hehe… - Apádat keresed? – kérdezi komolyan, erőszakosan. Valamiért… Homlokomat ráncolom, és végiggondolom a dolgot. Ezt a reakciót most nem értem. - Igen – felelem határozottan. - Tudod, hogy engedély nélkül jöttél az államokba? – kérdezi, piszkosszőke szemöldökét felvonja. - Igen – hangom még magabiztosabb. Elvégre már úgyis tud mindent. Ha már szarban vagyok, akkor tök mindegy, hogy mennyire. Egyedül ebből már ígyis-úgyis nehéz lesz kimásznom… - Picsába! – kiabálja rám, a nyála fröcsög. Na, ezt nem! Ráfogok a kezére, és valahol a tudatom mélyén érzem, hogy fájdalmat akarok neki okozni. Fél pillanattal később a férfi összeesik, és egy pár percig nem mozdul. Hátrébb lépek egyet, kissé tartva a várható reakciójától. Messzire mész… - Legyen – nyögi végre, és a fájdalomtól megvonagló arccal felkel. Döbbenten, elkerekedett szemekkel nézek rá. - Tessék? - Szerencséd van. Tudom, hogy kit keresel. – Mi a f…? Kabátja belső zsebéből elővesz egy kötegnyi igazolványt és papírt, majd az asztal egy szabad részére dobja őket. Kézbe veszem sorban az összeset, és nem tudok mit mondani. Döbbentem nézem végig a hamisan kitöltött papírokat, a hamis személyit, majd az egyik lapon megakad a szemem:
Anyja neve: Goffly, Rosette Apja neve: Stark, Jürgen
Megfogalmazhatatlan érzelmek öntenek el.
Moira MacTaggert
mutant and proud
ember
I just believe my eyes
Play By : Rose Byrne
Hozzászólások száma : 433
Kor : 37
Tárgy: Re: Elizabeth Stark Szomb. 28 Feb. - 16:37
Elfogadva!
Először is el kell mondanom, hogy a képességének leírásaiból egy kukkot sem értettem, nekem ez túl szakmai, de azért próbáltam felfogni. Nagyjából sejtem, de kérlek, hogy máskor próbáld leírni konyhanyelven, mert ha én nem születtem úgy, hogy átlássam, akkor szerintem más játékosaink sem, és lényeg a közérthetőség. Az ET-d tetszett, megszoktuk már tőled a minőségi játékot. Külön tetszik, hogy nem fogtad vissza a csúnya beszédet sem, nem kell ezt cenzúrázni, csak a helyén kezelni. Nem találtam semmi hibát, így elfogladlak, a foglalózás után már mehetsz is játszani^^
Elizabeth Stark
mutant and proud
Diák
power to the future
Play By : Katrina Bowden
Hozzászólások száma : 7
Kor : 25
Tárgy: Re: Elizabeth Stark Szomb. 28 Feb. - 16:57
Jujj, nagyon szépen köszönöm az elfogadást! ^^ A képességleírásomra túlságosan is hatott, hogy már egy hónapja agyhalott vagyok ettől a témától >< Legközelebb igyekszem közérthetőbb lenni