Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?
Az oldal alapítása: 2013. szeptember (A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
chatbox
promónk
Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)
A férfiak olyanok, mint a halak. Fejük is van, de a farkuk irányítja őket.
Userinfo: Főkarakter
Név: Lilith Juliet Gramarye Mutáns név: Portál Születési dátum és hely: 1960.11.20., Seattle, Washington, USA Besorolás: Független
Képesség(ek):
Elsődleges képesség: Térhajlítás Osztályozás: Béta Aktiválódás: 4 éves korában Képesség jelenlegi szintje: Lilith képes meghajlítani a teret és ezáltal egy átjárót nyitni egy 30 km-s körzetben lévő pontra, amely méreténél fogva jelenleg egy ember számára nyújt egyszerre átjutási lehetőséget. Jelen állapotában 15 percig képes folyamatosan nyitva tartani, ám ha eléri ezt az időkorlátot, utána 6 órán keresztül pihennie kell mielőtt újra használhatná. Nem mintha erőltetné ezt közben, mert megesik, hogy elájul a végére a kimerültségtől, főleg ha nagyobb távolságra nyílik a kapu. Képesség távlatai:Van még mindig hová fejlődnie, de nem tart attól, hogy ne menne neki ez, elvégre Tesla mellett dolgozik, mondhatni ösztönözve van. Lehet mindig nagyobb kapukat, messzebbről, hosszabb időre nyitni.
Jellem: Megszólalok, lágyan mosolygok és hopp! Zsebre is raktalak. A simulékony megfelelő jelző rám azt hiszem. Női ösztönből fel tudom mérni, hogy kivel akarsz szemben ülni és én azzá válok érted. Kiforgatom a szavaidat a javamra, te pedig kötélnek állsz. Nem mintha sok választásod lenne, mert kitartó vagyok végtelenül és nem engedek az igazamból. Viszont ne akarj velem találkozni mikor rossz napom van. A kimért, feminin álca mögött egy sértett tarajos sül bujkál, aki összeszurkál, ha rossz az időzítésed. De ha jó napon csípsz el, lehet, hogy el is foglak csábítani. Nem, nem érdekel, hogy mi a nemed... De egyet tudj. Nem vagyok a szerelmes fajta, csak igényeim vannak, ennyi az egész...
Kinézet, megjelenés: A magasságom mondhatni egészséges a maga 167 centijével. Azért ez nem azt jelenti, hogy ne segítenék rá néha kényszeresen egy magassarkúval, ami amúgy is passzolna az eleganciámhoz. Ha már itt tartunk... Amikor tudom, hogy "közönségem" is lesz, akkor teljes erőből tudom hozni a nagyasszonyt. A nőt, aki tárgyalásra született. Viszont otthon egyedül gyakran lehet elnyűtt pólókban és farmerban elcsípni, barna hajam pedig szerteszét áll. Hétvégén másnaposan meg előfordul, hogy zöldeskék szemeim keresztbe állnak.
Előtörténet:A történetem ott kezdődik, mikor még csak féléves voltam. Ekkor haltak meg a szüleim, akikről azóta sem tudok semmit. Nem azért, mert nem lett volna lehetőségem, csak nem érdekelnek... annyira. Első emlékeim az árvaházból származnak. A mindennapos megaláztatások, a társaim verései, ahogy tönkretették a ruháimat... a könyveimet. Volt, hogy az ágyamat sem kímélték meg, felhasították, összesározták. Azonban négy évesen kis lépéselőnybe kerültem. Ekkor sikerült először átnyúlnom a "levegőn" és megkaparintanom egy kést a konyháról. De mielőtt tehettem is volna vele valamit, elszedték tőlem a nevelők, akik utána még hetekig sápítoztak azon, hogy hogy lehetséges ez. Az persze senkit se érdekelt, hogy a többi kölyök hogyan jutott hozzá... Én voltam a kis kedvencük, mivel már akkor is képes voltam arra, hogy másokhoz igazodjak tökéletesen. Ez nem különleges erő, de nekem mégis annak tűnt. Én hat éves koromig tűrtem, aztán jöttek a Gramarye-k. Egy házaspár, akik mintha egy filmből léptek volna elő, mindketten jól öltözöttek voltak, drága parfümöt árasztott a bőrük, a mosolyaik pedig reklámba illőek lettek volna. És engem választottak! El sem lehetett mondani milyen boldog voltam. Röptében pakoltam és intettem be a kapuból a többi taknyosnak. Arrivaderci, cafkák! Aztán súlyosan landolt a valóság a vállaimon. Anya sosem volt otthon, korán elment és későn jött. Apa pedig... nos, ő róla beszélek kevéssé szívesen, mivel a kedvenc tennivalója az volt, hogy rajtam verte el a port, akkor is, ha banális semmiség volt az egész. Egy hónap után kaptam az első verést, mikor bementem a dolgozószobájába egy szombat délután játszani. Két hétig lila foltos voltam és mindenkinek azt kellett hazudnom, hogy elestem a biciklivel. Anya pedig nem tett semmit. Legyintett és ment el megint. Ekkor kezdtem el balhézni kicsit. Gyakran nyúltam a szobámból a cipőjéhez és kötöttem össze a fűzőket. Sosem jött rá mi történt. Szerencsémre. Betöltöttem a 11-et és anya elment. Fogta a cuccai nagy részét és lelépett az átkozott szeretőjével. Azt hittem eltöröm a nyakukat, mikor a kocsiba ültek. De nem tudtam mit tenni igazán. Eljött a rettegés korszaka. Minden nap verve voltam, ha pedig bezárkóztam, akkor utána duplán kaptam. Nem mertem az emberek szemébe nézni. Féltem. Mindentől és mindenkitől. Egészen az érettségim napjáig. Egy órát üldögéltem anya régi szobájában, gondolkodva. Nem maradhattam tovább, mert megölt volna. Egyetemre nem engedett volna. Mennem kellett. Sürgősen. Így berámoltam a szuka által ott hagyott ékszertengert egy táskába, mellédobtam pár ruhát és leléptem. Nem érdekelt akkor semmi. Eladtam az ékszereket, szereztem pénzt és New York-ig meg se álltam. Mindenféle vacak melókat csináltam. Voltam takarítónő, szobalány, újságárus, pultos. Közben esténként az egyik bárban múlattam az időm, bujálkodással és zsebeléssel. Ez volt az igazi főállásom. Eljött a második iksz és még mindig konkrét tervek nélkül voltam. Mikor sikerült kizsebelnem egy maffiózót. Nem akart betoncipőt adatni rám, inkább betoborzott. Kellett neki egy jó követ, aki olyan merész is, mint én vagyok. Én pedig mentem önként és dalolva. Öt és fél év rendes élet volt az ott nekem, ami közben kikalandozhattam magam, majdnem meg is kérték a kezem. A főnök jobb kezének a fia szemet vetett rám, én pedig jót szórakoztam vele. Hacker... mutáns. Ő volt az első, akinek elmondtam mit tudok. De nem tarthatott az sem örökké. A munka sem. Egy másik rivális banda leszámolt a főnökkel és a holdudvara jelentős részével. Én is úgy úsztam meg, hogy tudtam akkor portált nyitni, amin át tudtam kúszni. A diadalmenetem korszaka pedig a jelenem. Valaki felfigyelt rám és védelmet ajánlott. Valaki, aki szereti maga mellé gyűjteni a tehetségeket, nem megvezethető és mocskos jól fizet. Másfél éve képviselem őt, ez idő alatt pedig valami változott bennem. Nem tudom még mi. De a java hátra van.
Nagyon szép fogalmazás, és előtörténet. Magától értetődőnek érzem azt a harmóniát, amivel még PB-t is választottál hozzá. Pedig ez olyan, hogy nem megy mindenkinek, mégis lehet izlésesen is tenni, ahogyan elkövetted. A térugrás elég jó képesség, igen szertaágazó amit művelni lehet vele, így csakis drukkolni tudok, hogy jól fel tudd építeni a sztorijaidat, ám az ET alapján korántsem féltelek, meg hát a főnököddel biztosan megvannak már a mocskos kis tervek, úgyhogy az ég óvjon tőletek mindenkit A lényeg, hogy még külön kiemelném, hogy nem tucat PB-t választottál, legalábbis én eddig nem ismertem, de nagyon csinos, passzol a karihoz. Foglalózz, és vár a játéktér.
Kezdőlap 
by 
A lényeg, hogy még külön kiemelném, hogy nem tucat PB-t választottál, legalábbis én eddig nem ismertem, de nagyon csinos, passzol a karihoz. Foglalózz, és vár a játéktér.