Családi összejövetel 2. menet

A fehér delorien megérkezik egy impozáns lakóház bejáratához. Fehér öltönyös férfi száll ki, bizonyára két utastársa kíséretében. Útjuk lifttel a legfelső emeletre vezet. Egyszerű faajtó tárul elébük, mi két kulcsfordítás után feltárul. Rövidke folyosó visz a tágas nappali szobába, mely csupa ablak, kevés bútor és személyes tárgy jellemzi, egy igazi legénylakás. A falakon mindenfele óegyiptomi dísztárgyak. A tágas, városra néző széles üvegablakos nappalin kívül található egy alig használt konyha és mellékhelység. Emellett van egy dolgozószoba és a doktor hálószobája.
- Köszöntelek benneteket hajlékomban. Kérlek, foglaljatok helyett a nappaliban! Egy pillanat s rögtön jövök! – lép be hálószobájába. Zakóját és csokornyakkendőjét elrakja egy vállfára, úgy ingujjban megy vissza rokonaihoz, illetve a konyhába. Vessz három poharat és megtölti ásványvízzel.
- Parancsoljatok! – rakja elébük.
– Más italt nem tartok itthon. – telepszik le a fotelba, szembe a kanapéval.

Az étterem után már száguldott is velünk tovább az autó Zane nagybátyám lakhelyére. Mikor beléptünk a lakásba kissé meg is lepődtem, bár várható volt az összkép. Hisz minden olyan letisztult, és elegáns volt, akárcsak nagybátyám. Egyszerű bútorzat, egyszerű dekoráció.
Hellyel kínált bennünket, és én le is ültem a kanapéra. Majd pár perccel később örömmel elfogadtam a felkínált ásványvizet.
- Nagyon szépen köszönök még egyszer mindent.- Mosolyogtam rá két nagybátyámra.
- Ha bármit tudni szeretnétek rólam, vagy arról, ami Japánban történt, kérdezzetek csak bátran. Bár a legtöbb dolgot már a levelemben leírtam.- Néztem körbe ismét kis szomorúsággal a szememben, ahogy vissza gondoltam az elmúlt időszakomra. És nem kevés félelem is bújkált bennem, hisz nem tudhattam, hogy mit hoz a jövő.

Továbbra is figyelemmel tartom a rokonaim gondolatait, de egyre kevésbé tartom fontosnak. Tudom, hogy engedélyt kellene kérnem, hiszen a prof erre tanított, de Zane-nél nem lehet tudni és jobb előre tudni a dolgokat, még ha sok indenre gondol is egyszerre, vagyok annyira képzett telepata, hogy a katyvaszból is kiveszem a lényeget. Közben végeztünk az étellel és a kocsijával már úton is voltunk a lakása felé. Nem szóltam semmit, csak figyeltem a párbeszédeket és a gondolatokat, miközben azon gondolkodtam, hogy hamarosan le kéne lépni. A kötelező udvariassági körön már túl vagyok, úgy érzem, hogy lassan az udvariasság is megköveteli, hogy eltűnjek. A lakás olyan, mint Zane maga a bútorzat elegáns, de igen kevés dolog van benne. Igaz az én lakásomnál, ami igazából egy szoba az X- birtokon, nagyobb és több minden van. Egy pillanatra eltűnik, hogy megszabaduljon felsőjétől, majd a hálóból a konyhába megy és hoz három pohár vizet.
- Köszönöm.
Mondom, miután elfoglaltam a helyem egy személyes fotelben. Nem nagyon tudok mit mondani, valóban a levélben mindent elmondot én pedig minde egyes szóra emlékszem, ahogy minden másra is mióta a képességem aktiválódott.

Otthon édes otthon. Még sincs sűrűn ott. De hát a nagymenő élettel ez jár együtt.
Az új helyszín kezdő beszédtémája eléggé nyögvenyelősen kezdődik.
- Nos, - emeli tekintetét Keikora – mielőtt bármit is kérdeznék, pár szót a házirendről. Elkapod a vendégszobát. Már elő van készítve. Elvárom, hogy tart rendet! Nem szeretnék a kanapé alatt kósza kombinét találni. Most erre a hónapra kapsz zsebpénzt. De amint arról már korábban is beszéltem valamit kell kezdened magaddal. Munka vagy tanulás. Mindkettőben segítek, de elvárom a közreműködést! Nincs kifogásom a harcművészetek ellen is, de kérném, hogy a bútorzat biztonsága érdekében a lakásban mellőzd! Élelmiszer és nem alkoholos italok mindig lesznek a hűtőszekrényben, amiből sütni-főzni lehet. Mivel napközben ritkán vagyok itthon, a munkahelyemen étkezem, így ezen vonatkozásban magadról kell gondoskodnod. Bár kérheted a takarítónőm segítségét is, ha jól tudom családanyaként ért hozzá. – kortyintok a vízből.
- Ami a fiúkat illeti, - nézz szigorúbban – leveledben említettél valami barátot. Vajon kell számítanunk megjelenésére? Látatlanban nem szívesen fogadnám be és nem is szeretném ha fiúkat hoznál fel, csak ha be akarod mutatni! S javaslom csak hosszas ismerkedés után folytass koituszt! Errefelé másmilyenek a srácok, mint Japánba. – hörpint vizéből.
- És még egy apróság. A hálószobám tabu! A számítógépemet használhatod, van rajta pár játék is. Van valami kivetnivaló vagy kérdés a házirenddel kapcsolatban? – kérdem, ám nem Keikora nézek már, hanem öcsémre.
- Nos, szerinted szigorú vagyok? Ésszerűtlen? Elvégre közös unokahúgunkat istápolom. Érdekelne a véleményed. – komoly gesztussal ér fel eme kijelentés melyet tesz Titusnak. Talán mégis érez valamit családtagjai iránt? Ehhez már empatának kell lenni.

A kocsival megérkezünk a házhoz, ami méretben vetekszik az X- birtokon lévő házzal. Az út, mint minden eddigi életembe az emlékezetembe vésődött, olyan szinten, hogy ha nem lenne más az úton, akkor emlékezetből el tudnék vezetni az étteremből. Az épületben a lifthez megyünk, majd egy ajtó és mögötte rövid folyosó után megérkezünk a legénylakásba. Nem túl bútorozott, egy olyan lakás, ami éppen csak egy fajta tevékenységre ad teret. El tudom képzelni, hogy mik folytak itt és ehhez még mocskos fantázia sem kell, hiszen a lakásban minden arról árulkodik. Elfoglalom az egyik helyet a szobában, mikor eszembe jut, vagyis el sem felejtettem, hogy feladatom van és már csak pár órám maradt arra a maximum félórás feladatra. Ha nem rólam lenne szó, akkor a dolog akár 2 órát is igénybe venne, hiszen rengeteg dolgot kell fejben tartani, sőt ha elfelejtesz valamit egy istentelen nagy könyvben kellene megtalálni, ami nem könnyű feladat, de szerencsére nekem ezzel nincs gondom. Leülünk, Zane eltűnik egy pillanatra, majd három pohár vízzel jelenik meg. Az egyiket elveszem, majd iszom belőle és megszólalok.
- Nekem maximum 20 percem maradt, sajnos dolgom van.
20 perc szerintem elég, mert így is legalább egy óra mire hazaérek, ennyi idő múlva legkésőbb el kell indulnom, hogy elérjem azt a buszt, amivel eljutok a birtokra.