Baker Rezidencia

Tárgy: Baker Rezidencia Csüt. 5 Feb. - 21:02

First topic message reminder :

Apa, Ashley & Mary-Kate

*Pár nappal a szülinapunk előtt Ashley-vel vidáman tértünk haza a suliból. Végre rábeszéltem, hogy beszélje rá apát a bulira. Meggyőződésem, ha ő kéri akkor apáék szolid partira gondolnak majd és nem fogják ellenezni. Ha én kérem, minimum ötven fővel számolnak, ellenőrizetlenül, és alkohollal. Persze mindez akkor is áll majd ha belemennek, csak az utolsó pillanatban tudják majd meg. azt is kértem Ashley-től….rábeszéltem, hogy győzze meg apát, milyen jót tesz majd anyának pont akkor egy kellemes, hétvégi kiruccanás kettesben. Anya biztosan rábólintott volna az egész dologra, de egyrészt nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni, másrészt őt én veszem kezelésbe.
Szóval, megérkeztünk délután, némileg késve mert még volt néhány fontos megbeszélnivalóm a barátaimmal, nagyrészt a tervezett buliról.*
-Hello! Itthon vagyunk!
*A lakásba belépve kiabáltam és mentem tovább. Rögtön a szobánkba siettem, magam mögött Ashley-vel aki valamiért be volt rágva rám. Már nem tudom, hogy a fiúk miatt, a buli vagy a rábízott rábeszélés volt a gondja. A táskámat, amiben nem volt semmi olyan ami a suliba való, ledobtam az ágyamra, alá a fűzős bakancsomat, az íróasztal székére pedig a dzsekimet. Maradt rajtam a szűk, fekete pulóver, a piros mini szoknya és a fekete harisnya. Elvágódtam a táskám mellett, karjaimat a fejem alá gyűrtem és csúnyán néztem a húgomra. Imádtam őt, szó se róla, az egyetlen igaz barátom volt, de néha kikészített az erkölcseivel. A közös szobánk is úgy nézett ki, hogy mindkét fele jellemző volt ránk. Igen, az egyik ami az enyém volt, kissé rendetlen, vadító színekkel, poszterekkel díszítve állt a rendelkezésemre, Ashyley-é sokkal szolidabb volt. Az én oldalamon nem lehetett könyveket látni, az övén igen. Az enyémen még száműzött alsónemű is volt, az övén minden eldugva a komód fiókjába.*
-Azt ne mond nekem, hogy nem örülnél egy világraszóló bulinak. Szerintem meg tudod győzni apát, hogy egyedül is boldogulunk. Ja! Ne feledd a ruhákat. Kellene egy kis plusz zsebpénz. Amúgy milyennek találod Mr. Morgan-t? Szerintem irtó cuki.
*Az új földrajz tanár apánál is fiatalabb volt, szívdöglesztő testtel és igéző szemekkel. A hangja meg….egészen karcos volt, férfias, majdnem olyan mit apáé. Ashley-re nevettem, tudtam, hogy el fog pirulni, pedig ő is szemezett vele, akárcsak a többi lány. Megemeltem a szemöldökeimet, és nyelvet öltöttem a húgomra mielőtt még megszólalhatott volna. Tudtam mit akar mondani.*

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Csüt. 3 Szept. - 15:32

Mary-Kate & Ashely

Elsőre sikerül elvigyorodni, ahogyan Mary-Kate pont azt nyögi be, természetesen nem az első, és nem az utolsó alkalommal, de hát ikrek vagyunk, a különbözőségünk ellenére is nagyon sokszor ugyanúgy jár az agyunk, most sem kétséges, hogy egyformán kiakadunk Isaac-re, aki egyébként egy nagyon is dögös pasi, csak ha már Mary-Kate-tel kavart, nem vagyok hajlandó beismerni, hogy nekem is tetszik. Ráadásként mélyen eltemetem magamban a tényt, hogy bizony az én édes drága hugom adta meg neki a végső lökést, amikor a túl csábos pasi sokadik beszólása után az életveszélyben lévő klónom egyszerűen ledugta a nyelvét a pasi torkán, onnantól kezdve Isaac halott a számomra. Na jó, egyszer megnézném zuhanyzás közben nagy szájtátva, ez a plafon, nem csinálok hülyét magamból.
- Mary-Kate! Szemét vagy! – Rivalok rá pirulósan a másik felemre, ahogyan még célozgat is arra hogy mit mutassak, mit ne. Felesleges az ilyesmi, különben is ő az, aki ribit csinált ma estére magából, nem én. A bugyimat véletlenül látta meg a srác, és már a kocsiban is amikor úgy láttam, hogy bepróbálkozna, inkább előremenekültem vezetni. Nincsen szükségem ilyen kalandokra, már így is totálisan felforgatta az életemet. Holnap ugyanúgy tanulnom kell a vizsgáimra, el kell mennem egy bonatikus kertbe, hogy az előadásomra készüljek, és még sorolhatnám, Mary-Kate meg az egész életet játéknak fogja fel. Számomra már azelőtt sem az, hogy a pasi az ölembe ájult volna, mielőtt meg akart csókolni. Az utolsó pillanatig riadtan forgattam a szememet, a végén még az a buta késztetés is megvolt bennem, hogy az utolsó centiket én teszem meg a szájáig, ez végül kimaradt, és most itt fentreng az ölemben. Most mentsem a menthetőt, elindulnék kifelé, és sikerül akkorát zakóznom, hogy még az alattunk lévő esetleges indiántemető békésen nyugvó hullái is felhúzzák a szemöldöküket. Amikor sikerül talpra kecmeregnem, és süvöltve beidéznem a hugomat, akkor már csajog a könyököm, és igyekszem nem figyelembe venni, amit Isaac nyög, mert mintha átment volna öt évesbe. Mary-Kate szavai ellenben.
- Egyik se. Elalélt. Önvédelem? Mert megöljük, és elássuk? Mi vaaan? – Felülök az ágy szélére, hogy a hátára görgessem a srácot, ami elég nehéz, lévén félig térdel az ágy előtt, így csak rángatom. A francba.
- Mi-mi? Ja oké, hozom! – Ledöbörgök a lépcsőn, útba ejtve a földszinti fürdőt is, hozok törölközőt a vállamon átvetve, és a bulizók maradékából elmarok egy whiskey-s üveget, amely már megvan bontva. Jég ellenben nincsen. A nagy ijedtségre való tekintettel magától értetődő módon húzom meg az üveget, és amire felérek, már másfél pohárral kevesebb van. Kipirultan lépek be, és rogyok le az ágyra, Mary-Kate kezébe nyomva az üveget, majd vihogva eldőlök, és elkezdem kigombolni a blúzomat, állati meleg lett. Félig átkarolom a srác vállát, jééé, ez hogy került ide?

♫ Everywhere ♫ ♥ Ruha ♥ Buli vaaan!

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Pént. 28 Aug. - 11:51

Olsenek & Isaac

Nem épp úgy alakul ez a nap, ahogyan eredetileg terveztem. Arról volt szó, hogy részem lesz egy király buliban, hogy majd jól érzem magamat, elszórakozom, aztán hazahúzok, kialszom magam és holnap jöhet az aktuális meló... e helyett a két kis csaj lazán elgázolt, az is kész csoda, hogy életben vagyok, és még vissza is szólogatnak, pedig baromira én vagyok itt a jó fej és kedves, hogy nem szólogattam be nekik mindenért, csak időnként. Arról nem is beszélve, hogy simán mehettem volna első körben a rendőrségre és akkor még nagyobb bajban lennének, mint csupán azzal, hogy majd haza fognak jönni a szüleik és erre a finoman szólva is kellemetlen meglepetésre érkeznek majd, ahol láthatják, hogy minden a feje tetejére állt, gondolom a berendezés egy része frankón tropára ment és örülhetnek, ha nem találnak még elszórva erre-arra pár kósza félrészeg, vagy teljesen kiütött fiatalt, mint akit nem rég tessékeltem ki a házból, mert meg akarta támadni a kis szöszit.
Hát... őszintén szólva már ez sem az én dolgom, az sokkal jobban kiborít, hogy ezek után kiderül még egy óra mire a haver el tud húzni a motoromért, mert épp rohadtul elfoglalt... igazán remek, én pedig aggódhatok a miatt, hogy addig nem viszik-e szét mondjuk a darabjait. Azt hiszem érthető módon a kiadós idegeskedés és az amúgy is meglévő fejsérülés nincs rám épp a legjobb hatással. Csak sikerül végül elkenődnöm és konkrétan ráesni a csajra. Kész csoda, hogy az amúgy súlyos (izmos) alkatomat sikerül egyáltalán arrébb pakolnia magáról. Ebből persze én már nem sok mindent érzek, csak szépen pakolászhatnak ide-oda, közös erővel persze, mert egyedül nem fog menni. Jó eséllyel, ha a kis csaj lepakol magáról, még pluszban be is verem a fejemet, ha leesem mondjuk a földre. Elég kellemetlen egy állapot, de szerencsére egyelőre nem érzékelek belőle semmit sem, még az esést sem, amit a szöszi vág lett itt hirtelen.
- Palacsinta... édes... kakaós palacsinta... - ki tudja, hogy hol járok most gondolatban, de ilyesmiket motyogok, meg persze időnként a motorommal kapcsolatban is felhangzik néhány szó, de elég erőteljesen összefüggéstelenül és a pakolászásomban se nagyon segítek nekik. A fejem még mindig elég rendesen vérzik, nem lett rendesen lekezelve a seb eddig sem, talán még varrni is kellett volna, de minimum erős szorítókötés kellene, hogy ne folytatódjon a vérveszteség, mert ki tudja, hogy meddig bírom még ezt a jelenlegi állapotot.

♫ Someone new ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Hello cicák! ◊ ©

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Kedd 25 Aug. - 7:31

a nagy buli, 16 év végórái

*Rohadtul el van cseszve az a mai nap. Pedig milyen jól indult, de hát a vége számít és az marhára nem tetszik ám. Kérdés, mennyi jut el belőle apáék fülébe és mit tudunk kimagyarázni. Nem is veszem sorra a károkat, nem tetézem az estét, vagyis az éjszakát még azzal is, hogy idegbajt kapok. A csúcspont mégis Isaac, noha elég dögös meg minden és baromira jól csókol, az egoja az eget veri és piszok szemtelen. Persze milyen legyen egy motoros srác ha nem nagyszájú? Nem lehet lenyalt hajú, szemüveges kocka, aki minden szavát háromszor megrágja mielőtt kiköpi. Nem sokszor értünk egyet a húgommal, de most az egyszer, Isaacel kapcsolatban nagyon is.*
-Rohadt kedves vagy!
*Nem számolom hányadszor mondunk ki valamit egyszerre, ez nálunk természetes, ha nem is értünk egyet mindenben azért egy rugóra jár az agyunk, végül is a kromoszómáink egyeznek, a DNS láncunk olyan mintha tükröt tartanánk elé. Isaac vigyorog, a húgom dühösen fúj én meg fintorgok egy sort. Egész jól elvagyunk, csak nekem jön most a nap legrosszabb része. Úgy terveztem, hogy majd Ash takarít én meg valami mást csinálok, mondjuk nézem hol hagyott még szemetet, vagy eltüntetem a söröshordót és az üres üvegeket, abban jó vagyok, na de takarítani….az nem nekem való. *
-Csak a telefont mutasd meg neki.
*Azzal sarkon fordulok, veszem a zsákot és nekiállok. Persze hamar abbahagyom és nem azért mert kíváncsi vagyok mit tud kezdeni Ash a sráccal és fordítva. Szerintem még mindig a húgomnak van könnyebb dolga, vele zöldágra vergődni nem kis mutatvány, főleg ha pasiból van az illető. Szóval önmagamat adom amikor nagyon hamar elszállni hagyom a takarítás ihletét és felóvakodom a lépcsőn anyáék szobájáig. Ott aztán a fülemet az ajtóra tapasztom, de csak némi szöszmötölést hallok, aztán Ash hangját amint döbbenten kérdez rá valami órára. Beharapom az alsó ajkam és próbálom kitalálni, hogy mi folyhat odabent, és arra a következtetésre jutok, hogy minimum három lépés távolság van kettejük között. Aztán némi lépés nesz és újra a húgom hangja csattan, immár jóval magasabb oktávon és engem hív. Kissé hisztériás hangulatban szólongat és valami olyasmit mond, hogy elájult. Eltátom a számat, jön a pánik, érzem. Isaac a vérző fejű sérült bedobta a törölközőt. felpattanok, két kezem széttárom, toporgok, hogy most mi a fenét csináljak. Eszembe jut, hogy bent van a telefon, az egyetlen amiről legalább tudom hol van, mert a többit Ash eldugta. Szerencsére több ittalvó buliügynök nem jelenik meg, ezért feltételezem, hogy nincs is, viszont van egy kis baj odabent. Kész vagyok, berontok, nem foglalkozom azzal, hogy eljátszom, lentről rohanok felfelé a lépcsőn, igen hallgatóztam. Ahhoz képest viszont elég sokára találom meg magam. A kép ami fogad nem túl szép és heveny szívrohamra ad okot. Anyáék ágyán Isaac „szunyókál”, az ágytakaró merő vér, ahogy a húgom combja is, ő viszont a földön fekszik vagy ül – ki tudja ezt eldönteni pánikolva – és ő is vérzik. Legalábbis az alsó ajka, mint akit jól szájba vágtak.*
-Mi történt? Bántott és te leütötted?
*Lelki szemeim előtt az egymással dulakodó párost látom amint Isaac megpróbálja anyák ágyán maga alá gyűrni a húgomat, véresre csókolja a száját, ő meg fejbekólintja a telefonnal. *
-Majd azt mondjuk önvédelem volt. Okéokéoké! Gondolkozzunk!
*Emelem fel mindkét kezem védekező állásba, tekintetem Isaac és Ash között rebben mint a virágról-virágra szálldosó méhecske. Közelebb lépek a sráchoz és megbökdösöm a lábammal az övét. Elég fura testhelyzetben van, félig az ágyon fekszik, félig a padlón térdel és áztatja vérrel az ágytakarót. Remek, most már mosnom is kell.*
-Ash! mit csináltatok? Hozz egy törölközőt, jeget és egy pohár whiskyt.

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Csüt. 20 Aug. - 21:53

Mary-Kate & Ashely

Túlságosan tömény volt ez az este. Ha különleges születésnapra vágytam, hát megkaptam. Mary-Kate-tel egyébként is kalandos az életünk, na de ennyire? Eddig mindig volt valaki, aki vigyázott ránk, apa, tanárok, mindig olyan táborokba, iskolai programokra mehettünk, ahol volt felnőtt felügyelet. Most sikerült kisírni a privát bulit, ahol a magunk urai lehetünk, és mi lett a vége? A ház romokban, a kocsi összetört, rádásul itt egy dögös srác, aki a hugommal kavar, és még félájult is. Most komolyan, mi jöhet még?
- Rohadt kedves vagy... igen... – Szűröm ki a fogaim között, már veszekedni sincsen kedvem, meg egyébként is meg vagyok rémülve a helyzettől, abban meg még igaza is van, hogy jó fej velünk, és nem kezdett el pattogni, hogy milyen zűrbe kevertük. Még azt is el kell ismernem, hogy hihetlenül jól néz ki, dögösebb, mint az olyan srácok, akiknek megengedem olykor, hogy megcsókoljanak, de erről ne is nagyon beszéljünk, mert csak zavarba jövök a dologtól. Vetek egy sokatmondó pillantást Mary-Kate-re.
- Megmutatom neki a telefont, azért legyél óvatos hugi. – Mondom oda neki, ha engem megtámadott az egyik részeg bulizós, ki tudja, hogyan folytatódik az éjszaka, nem árt már régen lenni. Eszembe se jut, hogy miközben felfelé lépdelünk, a rövid szoknya alatt megint beláthat, ha még így kómásan is csak azon jár az esze, akkor tényleg nem tudom lebeszélni. A szüleim szobájában már egyszerűbb dolgunk van, nem is értem viszont, hogy miért csukja be mögöttünk az ajtót. A telefonra mutatok, és lecsücsenek a franciaágyra, nem hagyom itt egyedül, még a végén lenyúl valami apáék holmijából. Ha már meg leszünk ölve, legalább ne minden a mi hibánk legyen.
- Köszi, de én vagyok itthon, és nagyon kényelmes. – Szemforgatok hátravetett tenyerekkel, mert nem értem mire fel ez a csinos mosoly, ezt tartogassa a testvéremnek, mert engem csak zavarba ejt vele. Nagyon is. Hiszen azt le sem tagadhatnám, ahogyan a testvérem, hát engem is vonz ez a dög. Látszik, hogy ikrek vagyunk, mert bár próbáljuk olykor másnak mutatni magunkat, nem megy. Nagyon is hasonlítunk.
- Még egy óra...? – Döbbenek meg, azt hittem lassan elhúzza a csíkot. Valóban ezt akarnám? Nem is tudom, viszont vészesen közelít, macskamód tágítom a pupilláimat, csak nyelek egyet, hogy még nálam is be akarna próbálkozni? Tettlegességig nem jut el a dolog, mert szó szerint beleájul az ölelbe. Ennyire... nem lehet minden ellenem! – Mary-Kate! Elájult! Mary-Kate! – Kiabálok, amivel vélhetően felverem a fél házat, még lehetnek kómás vendégeink a folyosókon, és vendégszobákban, akik erre talán el is húzzák a csíkot, de annál jobb nekem. Simogatom a srác arcát, megpróbálom még pofozgatni is, de a fejéből megint elkezd dőlni a vér a combomra, na ha nem is dőlni, de azért nem túl frankó ez így. Kicsusszanok a srác alól, és pattanok fel, hogy aztán hihetetlenül nagyot essek a telefonkábelben, merthogy a srác nem teljesen az asztalkára helyezte vissza a készüléket.
- Aú... – Még jó, hogy fent szőnyegpadló van, de a könyököm és a térdemet jól odavertem, még a fogam is összekoccant alaposan.

♫ Everywhere ♫ ♥ Ruha ♥ Buli vaaan!

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Hétf. 10 Aug. - 20:00

Olsenek & Isaac

Igazából nem tudom eldönteni, hogy a két csaj akkor volt nehezebb eset, amikor elütöttek azzal a bazi nagy kocsival, vagy most, amikor már fáradnak és azt hiszik lassan mindketten, hogy büntetlenül szólogathatnak be nekem. Na nem azt mondom, hogy én vagyok itt a tökéletes ember... csak a közelében vagyok a dolognak, de nem szeretem, amikor kioktatnak, vagy megpróbálják megmondani, hogy mit tegyek, mert a nagy helyzet az, hogy nekem is vannak ám mindenféle jogaim, vagy mi fene és őszintén szólva igenis úgy gondolom, hogy itt most én vagyok a jó fiú, mert sokkal rosszabbul is állhattam volna ehhez az egészhez és akkor most baromi nagy bajban lennének, vagy legalábbis még nagyobb bajban, mint most, mert ahogyan ez a szerencsétlen lakás kinéz, biztos vagyok benne, hogy lesz ennek még bőven következménye és nem is kicsi, de ez már végképp nem az én ügyem. Ha balhét csináltak, akkor szépen viseljék a következményeit. Egyértelműen két szőke kiscsaj, akik azt hiszik, hogy kb. bármit megtehetnek... aztán most úgy fest, hogy kissé bebukták a dolgot.
- Hát szivi, kezdhettem volna azzal is, hogy innen a zsarukat hívom, vagy elkérem a biztosítási számotokat teszem azt. Úgyhogy ja... rohadt kedves vagyok- - igen piszkálódom és még egy széles vigyort is toldok a szavaim mellé. Lesz itt mit takarítani, örüljenek neki, hogy a kissé agresszív pasast én kidobtam, mert ha egyedül jönnek vissza ide, akkor jó eséllyel még baromi rosszul is járnak, a végén felgyújtották volna a szerencsétlent, vagy a lakást, pedig már így is elég nagy bajban vannak. A problémák megoldásában viszont láthatóan nem kimondottan profik, azon még bőven van mit javítani. Követem persze felfelé a szöszit, mármint az indulót, de azért nem tudom megállni, hogy még ne nézzek vissza.
- Hajrá! Remélem megérte! - a tanulság, rendezz bulit másnál, mert ha a saját lakásodban kell takarítani az mindig elég kellemetlen lehet, de talán ők is tanultak ebből. Persze felfelé menet megnézem a csaj hátsóját, az azért alapvető, még ha most nem is próbálok belesni a szoknyája alá, vagy ilyesmi. Amúgy is jelenleg a motoromra koncentrálok, ezért van, hogy amikor ledobja magát az ágyra és jön az ominózus megjegyzés akkor sem a várt reakciót kapja. - Előbb még elintézem a telefont, de addig helyezd magad kényelembe. - a széles vigyor persze egyértelművé teszi, hogy szándékosan értem félre a szavait, maximum tényleg most a járgány a fontosabb. Amúgy se hiszem, hogy engedne a kiscsaj, ha betámadnám. Szóval tárcsázok és egy gyors szóváltás után végül csak lecsapom a telefont. - Öcsém... azt mondja egy óra múlva megy... ekkora egy marhát, még jó, hogy... Na mindegy, szóval hol is tartottunk? - megrázom a fejemet, úgy se nagyon értené a dolgot, kár lenne tovább magyaráznom. A lényeg, hogy sikerült találni egy másik havert, aki hamarabb is menni tud a cuccaimért. Viszont egy szemvillanás múlva már az ágy mellett állok, persze ott előtte, csak azért is. Egy szó nélkül hajolok előre, hogy ne legyen ideje visszakozni, vagy elhúzni, már hajolok is rá a kis mézédes ajkakra. Érdekel, hogy olyan-e, mint a nagyszájú testvéréé, de... egyelőre nem derül ki, mert mielőtt elérhetném a célt megperdül körülöttem a világ, aztán már nem marad más csak a sötétség, én pedig teljes súlyommal jó eséllyel ájultan zuhanok a törékeny kis szöszire.

♫ Someone new ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Hello cicák! ◊ ©

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Szomb. 8 Aug. - 6:58

A nagy buli, 16 év végórái

*Azért tudunk mi kedvesek és aranyosak is lenni, de ez az este és ez a helyzet nem az. Maradéktalanul kiegészítjük egymást a húgommal, és amint lepereg rólunk a kezdeti ijedtség amit itthon már inkább a bosszankodás vált fel, látva a romokat, az önmagát markoló srácot – na jó, még egy kis ijedtség belefér – kezdünk elemünkben lenni. A különbségek már nem annyira tűnnek fel, a hétköznapokon szinte egyszerre és ugyanazt válaszoljuk ha kérdeznek, nem vágunk egymás szavába és nem zavartatjuk magunkat mert a másik is szót kér. Olyanok vagyunk mi ketten mint a sztereó hangszórók. Megértem Ash-t amiért kifakad Isaacre, tényleg nem olyan kedves a srác mióta megkapta a csókját és egyre közelebb kerül a telefonhoz, ám tudom, hogy igaza van. Ha azt vesszük, találkoztunk pár kellemetlen fickóval, igaz elintéztük őket de az is csak a szerencsénken múlt, hiszen nem mindig tudjuk irányítani a képességünket, amiről csak halkan jegyzem meg még a szüleink sem tudnak. Jelenleg nem szájalok Isaac-el, a húgom testi épsége fontosabb és miután a részegen is a farkát markoló srác ki lesz ebrudalva a házból, természetes, hogy Ash nyakába ugrom. Közben óvatosan és lehetőleg nem feltűnően végigtapogatom, hogy tudjam sehol nem sérült meg, bár ha megsérült volna, most biztosan itt pityeregne vagy sivítozna nekem, felbolygatva az egész utcát. Kissé megnyugszom, de eléggé bosszant, hogy a buli egyáltalán nem úgy sikerült ahogy terveztem, persze attól még a többiek élvezhették, de majd jövő héten, vagy a holnapi visszajelzésekből kiderül, hogy sztárok leszünk vagy felsültünk.*
-Okéoké, csak aggódtam.
*Nagyot fújok, mondhatni kiengedem a gőzt, és azon merengek hol kezdjem a takarítást, bár erősen úgy érzem a szerepek felcserélődtek a húgom és köztem, mert szerintem nekem kellene felvinnem Isaacet az emeletre, és a húgomnak kellene takarítania. Meg lehet nézni a szobánkat, és kiderül ki a rendmániás. Én úgy vélem kell egy kis színt vinni a szobába, lenyomatot hagyni az egyéniségünkkel, hogy látható legyen abban a szobában igenis lakik valaki, él benne. Ash oldala olyan mintha kereszteztek volna egy szupertitkos labort egy könyvtárral. Komolyan, már attól rosszul vagyok amikor az én térfelemre átjön a fertőtlenítő szaga.
Viszont most ő megy fel anyáék szobájába, a _hálószobájukba_ ahol ott a nagy franciaágy és viszi magával az egókirály Adoniszt. nekem meg mi marad?*
-Hamupipőke.
*Halkan jegyzem meg és ők ketten már jócskán felfelé tartanak, úgyhogy kétlem, hogy meghallanák, marad hát a sok pohár, az üvegek, a szemét és a söröshordókat is el kellene tüntetni. Jó húsz perc is eltelik mire végzek. Persze akad még takarítanivaló de egyelőre nekem megteszi, másrészt hagyok Ashnek is valamit – a nagyját – nehogy szegény munka nélkül maradjon és a szobánknak essen neki. Végül de nem utolsó sorban nekem mára ennyi elég volt a takarításból, a szőnyegen esett foltot fogalmam sincs mivel szedjük ki, az is Ash reszortja, ő a tündérkirálynő és a foltkirály. Szóval elindulok felfelé, minekutána konstatáltam, hogy sem a nagy zsák szemét kivitele, sem az eddigi hangzavar nem űzte ide a rendőröket. Az már más kérdés, hogy anyáékat felhívta e a szomszéd néni, de arra még ráérünk. Kíváncsi vagyok mit kezd Ash Isaac-el és fordítva. Vajon sikerül a sármjával ledöntenie a húgomat az ágyra vagy pofontól égő arccal lesz kénytelen az elkövetkező fél órát eltölteni. Nem nyitok be, csak hallgatózom.*

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Szomb. 25 Júl. - 7:34

Mary-Kate & Ashely

Nem értem, hogy miért kell ennyire mentegetőznünk Isaac ellenében. Kiszálltunk, a saját életünket kockáztattuk abban a gettóban, MK még smárolt is vele, elhoztuk, hogy telefonálhasson, még kötszert is raktunk a vérző fejére. Ehhez képest még mindig ott tartunk, hogy mi mennyire gonoszok vagyunk, és szegény srác mekkora áldozat. Van ennek a pasinak egy nem is titkoltan arrogáns oldala, amivel nem tudok mit kezdeni, ráadásul annyira jóképű, hogy ezzel még bosszant is, mert birtokba veszi a hugomat, rám is akkora szemeket mereszt, mégsem tudok rá haragudni. Ez lenne az a női hülyeség, amiért apa is állandóan szemforgat? Már nem a pasikhoz való hozzáállás miatt, csak éppen vele szemben is csinálunk ostobaságokat, amikre minden jel szerint nincsen magyarázat. Ezt most én sem tudnám érvekkel alátámasztani? Jól néz ki? Szabályszegű? Tapasztaltnak tűnik? Egyik sem lenne olyan, amiért máris a karjaiba omlanék, mégis úgy érzem, hogy állandóan zavarban vagyok, már attól is, ha megmoccan, vagy ha rám néz. Ómamám!
- Jól van, akkor köss bele ebbe is. – Rázom a fejemet, és szemforgatva vállon legyintem, de véletlenül megejtek egy vigyort is, erről már nem tehetek, nem adja fel, hogy mindent kiforgat. Igyekszem inkább nem az ikremre pillantani azt követően, úgy érzem nem lennék hiteles a szemében, ha eddig ódzkodtam, most meg fülig ér a szám.
- Te mondod magad kedvesnek? – Lépek el mellőle most már dühösen... azért mindennek van határa. Mary-Kate a nyakamba borul, na igen, valahogy mindent olyan ösztönösen élünk meg, pedig csak egy részeg bulizó félkómában tépkedte a hajamat, erre a hugom máris úgy látja, mintha meg akartak volna erőszakolni. Édes... Imádom az érzést, hogy van egy ikertestvérem, aki felerősít bennem minden gondolatot. Talán éppen miatt szemlélem furcsa szemmel Isaac-et, tudat alatt izgat, hogy vajon milyen lehet a sráccal csókolózni, miután szinte magamat láttam vele. Józan pillanataimban viszont taszít a dolog, berzenkedek tőle.
- Jól-jól, most már nincs semmi baj. – Isaacnek meg sem köszönöm a gyors közbelépést, inkább megindulok felfelé a lépcsőn, ha már előbányásztam a kulcsokat felérve, és feltárom az ősök hálóját, itt aztán tényleg semmit nem mozdíthatunk a telefonon túl, már azt sem tudom, hogyan fogjuk a lenti kupit kimagyarázni. Jogos, amit mond, soha többé ilyen bulink. Most a kezébe nyomom a vezetékes telefont, és lehuppanok a franciaágyra, tenyereimet magam mögött helyezve hátratámaszkodok, és szemmel kísérem, nehogy elkezdjen valami hülyeséget csinálni apáék szobájában. Ahogyan elnézem az alakját, a hugim most valahogy eszembe sem jut.
- Tiéd a pálya. – Bele sem gondolok, hogy ez mennyire kétértelműen hangzott. Egyértelműen a telefonra gondoltam, és később sem jut eszembe, hogy bátorítás is lehet.

♫ Everywhere ♫ ♥ Ruha ♥ Buli vaaan!

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Csüt. 23 Júl. - 9:32

Olsenek & Isaac

Nem könnyű eset a két kis morgós, de eddig egészen jól sikerült kezelnem őket, legalább hellyel-közzel, de egyre nehezebbé válnak. Gondolom, már elmúlt a vész, legalább attól nem kell félniük, hogy elpatkolok, viszont attól még sokkal inkább csak kapnak valami kiadós és kellemetlen kis fejmosást azért a káoszért, amit okoztak. A lakás már itt a bejáratnál is rendkívül pocsék állapotokat mutat, ahogyan a kocsijuknak se tett jót, hogy tropára törték a motoromat és ezt nem lehet majd csak úgy eltussolni. Nem tudom, hogy milyen emberek szüleik, de ha nem vakok, akkor biztosan észre fogják venni a változást minden tekintetben, mert ezt nem nagyon lehet figyelmen kívül hagyni. Gondolom bent a lakásban is épp elég nagy a káosz, gondolom vannak tipikus anyuci vázái, amiket minimum ripityára törtek a haverjaik, mert ha jól sejtem, akkor itt valami házibuli lehetett. Na ezért nem rendezek én soha semmit magamnál... baromi kockázatos tud lenni.
- Aha... hát én se pasiztam szivi, hidd el, az ilyesmi nem köt le. - rántom meg a vállamat, csak azért is egy mosolyt is villantva rá. A testvére azért cseppet sem fogta vissza magát. Azt már hozzá se teszem, hogy azért egy sima kis sajnálom ahhoz képest, amilyen állapotba került a járgányom eléggé semmiség. - Gondolom azt tudjátok, hogy letarolhattatok volna kevésbé kedves személyt is. - mert én azért egész jól viselem a kis manőverüket. Nem rohantam egyből a zsarukhoz, hogy jól felnyomjam őket, és nem is szóltam eddig még senkinek sem, pedig simán megérdemelnék, de találkozhattak volna keményebb alakkal is, akik nem hogy csúnyán viselkedik velük szóban, esetleg fizikai szinten is. Bár úgy tűnt, hogy egészen jól tudják kezelni a veszélyes helyzeteket, majd azért tuti, hogy ezzel kapcsolatban még leszek kíváncsi, de mindent csak szépen sorjában, nem kell rohanni. Egyelőre tegyük rendbe a mostani helyzetet, bár persze még ezt is nekem kell megoldani, mert ők az ájult és ébredező sráccal nem sok mindent tudnak kezdeni. Nem lenne okos ötlet még meg is sütni szerencsétlent, amikor igazából nem tehet semmiről, csak ki tudja, hogy milyen bódult álomból tért most magához.
- Gondoltam, hogy sejtitek, de legalább tanultok belőle. Bulit soha se tarts a saját kecódban. - gondolom még elég fiatalok ahhoz, hogy nem tapasztalták még meg, hogy egy kis ész is kell az ilyesmihez. Az nem a legokosabb döntés, ha magasnál tartasz effélét, mert szétbarmolják a lakást. Akkor már inkább keress egy balekot, vagy jobb esetben bérelj ki egy helyet. Kivéve persze, ha valami titkos buliról van szó, amiről a szüleik még csak nem is tudtak. Na akkor... akkor aztán tényleg baromi nagy bajban vannak.
- Kösz, jó lenne még az előtt intézni, hogy lenyúlják a motor darabjait. - kicsit azért megsürgetem a szöszit, amikor végre eljutunk addig, hogy megmutassa nekem, merre is van az a bizonyos telefon. Azért erre már jó ideje vártam, szóval nagyon remélem, hogy mielőbb meg lesz és hogy nem törte ripityára a telefonjukat valamelyik a lenti sráchoz hasonló kis barom. Meglátjuk, hogy a járgányom egyáltalán ott van még, de talán érthető, ha sietek, hiszen az nem épp a legjobb környék, simán széthordják a fontosabb részeket, ha az ember későn ér oda, szóval én már leginkább csak a telefonra élek, hogy végre a kezembe kerülhessen és kapjak pár megnyugtató szót, hogy a haverok pillanatokon belül úton vannak, hogy felszedjék. Egyelőre nem tudom, hogy lehet-e kihozni belőle bármit is, de azért reménykedem, főleg abban, hogy nem fáj majd nagyon sokba a dolog.

♫ Someone new ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Hello cicák! ◊ ©

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Pént. 17 Júl. - 7:37

A nagy buli, 16 év végórái

*Tényleg nem így terveztem, de valahogy kezd minden teljesen szétcsúszni. Eddig sem volt fáklyás menet, de mire hazaérünk már esélyünk sincs arra, hogy méltóképp fejezzük be az elmúlt tizenhat évünket. Isaac is kezd morcos lenni, mondjuk valahol megértem, hiszen megsebesült és a motorja is tropa lett, ő még nem tudja mennyire s bár én nem értek annyira ezekhez a kétkerekű, vad járgányokhoz, annyit még én is láttam, hogy egyhamar nem ül nyeregbe. Legfeljebb nosztalgiázni tud majd és a szájával berreg hozzá. *
-Elgázoltunk, amit őszintén sajnálunk.
*Visszhangzom a húgomat, a pasizásról szóló megjegyzése azonban tőlem lemarad, mert ebben a tekintetben másképp gondolkodunk. Egy kicsit megenyhülök, de csak a motor és a gázolás miatt, a többin viszont ugyanúgy felháborodom mint Ash, nem azért mert tökéletesnek tartom magam és ebben az érzésemben fektetett két vállra a srác, hanem mert csak….rosszul esik na. Főleg azok után, hogy olyan jól elvolt a számban a nyelvével. Csak a romokat látom és tudatosul hozzá még Isaac a maga deficites motorjával amit ugye nekünk kell kifizetni ha nem akarjuk, hogy apáék tudomást szerezzenek róla. Meg sem kellett volna Isaacnek jegyeznie, hogy szerinte mennyire nem fogunk ebből kijönni jól, szerintem sem, így csak megrántom a vállam egy fancsali képvágással kísérve. Épp elég lesz kimagyarázni azt ami a lakásból maradt, bár első pillantásra még rendbe hozható, csak anya vázája fog hiányozni a leltárból – remélem az emelet ennél jobban néz ki – de hát aki azt mondja nekem, hogy egy tini buliban soha nem törik el semmi, az hazudik, vagy nem járt még tini buliban. Mielőtt beléptünk volna még volt némi halvány reményem, hogy nem lesz nagy gáz, a lépcsőn fetrengő srácot látva viszont minden reményem elszállt, főleg akkor amikor felébredve elmarta Ash haját. Nem pánikolok, de jobb nem jut eszembe a felgyújtásánál, de csak mellékesen jegyeztem meg, kissé sikoltva. Isaacért is kiáltok, elvégre ő a férfi, hát álljon a sarkára, de persze nem tudja megállni, hogy de dörgölje az orrunk alá a nyilvánvalót.*
-Nekem mondod? Szerinted nem tűnt fel?
*Ezt már mérgesen fújom felé, majd a húgomhoz ugrom mikor végre kiszabadul az önmagát is markolászó srác karmaiból.*
-Jól vagy? Nem esett bajod? Úúúúristen Ash, ez kész téboly!
*Gyorsan megölelem, láthatóan jól van de kell a szóbeli megerősítés is. Amint megkapom elengedem és lassan elkezdek azon agyalni, hol is kezdjem a romeltakarítást. nem könnyű kitalálni, szóval lehet, hogy ezzel megvárom a húgomat, előbb úgy is a srácot kell elsősegélyben részesíteni, és most nem a smárolásra gondolok, hanem a gézre, ragtapaszra, fertőtlenítőre. de persze neki fontosabb a telefon, egy legyintéssel intek a nappali felé, Ash viszont az emeletre vinné. Megemelkedik a szemöldököm, én ugyan nem nagyon vettem részt a szervezésben, jobbára a piával foglalkoztam, azt sem tudtam, hogy Ash bezárta anyák szobájának az ajtaját, én csak – jellemzően – a sajátomra fektettem hangsúlyt. Ő azonban már el is indul felfelé és hallom a kulcszörgést. nem tudom mit csinálok addig lent egyedül és igazság szerint az sem érdekel ha Isaac rámászik a húgomra és Ash élvezni fogja. Az egész este úgy ahogy van el lett sz…úrva.*
-Persze. Néha egyedül is megy.
*Vetem oda szúrósan és lemondóan. Eddig valahogy csak elvoltam, mostanra viszont teljesen leengedtem, és még Ashnek sem adtam oda az ajándékát, esélyes, hogy a szomszéd néni ha a rendőrséget nem is, apáékat felhívta, és akkor már úton vannak. Nincs sok időnk, hogy megcáfoljuk a feltételezett vádakat, elindulok a konyhába és magamhoz veszek egy nagy szemeteszsákot, neki állok a műanyagpoharakat összeszedegetni. csodák csodájára nem fedezek fel további eltört darabokat és bár a szőnyegen van néhány folt – ezt nem kellett volna feltekerni? – rendbe hozható. Nem sokáig bírom a takarítást és az egyedüllétet, odafent gyanúsan nagy a csend, nem mintha féltékeny lennék, csak érdekel mi a fenét művelnek. Szóval kiviszem a szemetet és azonnal elindulok felfelé, szerencsére az utcán nyoma sincs az előbbi srácnak, talán észhez tért annyira, hogy hazainduljon. szándékosan csendesen csukom be a bejárati ajtót és olyan halkan osonok felfelé a lépcsőn, hogy két indián is kijönne belőlem. *

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Hétf. 13 Júl. - 12:23

Mary-Kate & Ashely

Azért roppant mód jól esik, ahogyan Mary-Kate lassan elveszti az érdeklődését a csini, dögös srác iránt, és mellém áll, úgy kezd el viselkedni, ahogyan ténylegesen egy ikernek illik. Ezt Isaac is érzékeli, egy kalap alá vesz minket, legalább egymáshoz hasonulunk, nem pedig a hugom a vagány, én pedig a szende, végre mindketten furák vagyunk számára, ez legalább egy tökéletes gyűjtőszó. Tudom én, hogy Mary-Kate sosem bántana. Igaz, hogy olykor elfeledkezik a tapintatról, mégis állandóan észbekap, tudja, hogy nem vagyunk teljesen egyformák, még külsőleg sem, ám mégis nagyon hasonlítunk, és biztosan neki is rosszul esne, ha olyasmit kapna a fejéhez, amivel ő illet olykor. Igen, készen vagyunk többségében a másik szemszögéből is vizsgálni a dolgokat.
- Elgázoltunk, amit őszintén sajnálunk, csak mi közben nem pasizunk. – Többes számban beszélek, pedig Mary-Kate aztán alaposan rámcáfol ezzel, mert ő még a halál torkában is kész volt csókolózni. És akkor miért jönne ki belőlünk tökéletes nő? Nem arról volt szó eddig, hogy a hugom a csúcs? Belőlem milyen tulajdonság benne abba a bizonyos tökéletes nőbe? Nem érzem magam kifejezetten csábítónak, igaz, vagyok olyan szép, mint Mary-Kate, ezzel együtt ő még rá is tesz egy lapáttal. És mégsem tartja Isaac tökéletesnek. Ki érti ezt???
Amíg végre a srác elindul megkeresni a telefont, én szatyrokat nyalábolok fel a konyhából, hogy elkezdjem összerámolni a szemet, csak éppen az útközben heverő részeg alakkal problémám merül fel, és bár sikoltozásnak nem nevezhető, amit levágok, csak fájdalmas felkiáltásnak, mégis utálom, ha tépik a hajamat. Jó, biztosan megvan annak is a varázsa, másféle környezetben, amelyre talán még nem vagyok felkészülve, de ez nem az a pillanat. A rúgásra már elengedi a hajamat, az érkező hugi a legjobbkor jött, bár így is a fickó ujjai között maradt néhány aranyszőke hajszál, és fáj a fejem már magától az incidenstől is.
- Micsodaaa? – Kérdezem tükörképemre hüledezve. Azért, mert az utcán megtámadtak minket, még a saját házunkban nem fogom megismételni a dolgot, ebből az éjszakából éppen elég volt. Már éppen köszönném meg Mary-Kate-nek a segítséget, amikor elsüvölti magát kéretlen vendégünkért, aki szintén érkezik, és a nyakánál rángatva teszi ki az alak szűrét az utcára.
- Köszi! – Bólintok már egy fokkal kedvesebben, majd bólintok, hogy mutatom, merre van a telefon. Anyáék hálószobájából nem pakoltuk el, a többi készüléket viszont igen, hogy ne essen bajuk. Elindulunk felfelé a lépcsőn, a táskámban már keresgélem a kulcsát a szobának, direkt bezártam, nehogy valaki ott essen a másiknak. A szülők szobája mégiscsak szentély, ezért hát tabu. Most viszont tényleg muszáj telefonálnia, hogy megkezdhessék a motor mentését.
- Boldogulsz addig hugi? – Nézek vissza a vállam felett, és alaposan lejebb húzom a szoknyámat, azért a mögöttem haladó srácnak nem kell látnia mindent. Megint...

♫ Everywhere ♫ ♥ Ruha ♥ Buli vaaan!

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Szomb. 4 Júl. - 14:14

Olsenek & Isaac

Azt már határozottan nehéz elviselnem, hogy az eddig laza és jó fej csaj is átmegy itt nekem fárasztóba. Oké ezért ne kezdj testvérekkel, főleg ne ikrekkel. Nem is szokásom, de mégis mi a fenét tehetnék akkor, ha konkrétan elgázoltak? Az a baj, hogy nincs más választásom, mint velük tartani, mert hát baromira szeretnék legalább valami kárpótlást a motorom halála miatt és az a nagy helyzet, hogy az egyszerű csók - jó nem volt olyan egyszerű - még nem oldja meg a helyzetet, hogy a járgányom pocsékul festhet. Még jó, hogy nem néztem meg közelebbről, akkor aztán tuti, hogy szívbajt kapjak ott a helyszínen, netán átmenjek kevésbé kedvesbe, mert most megy a hiszti, de belegondolhatnának abba, hogy állatira jó fej vagyok igazából velük szemben. Ez a korrekt énem, ha ennél többet akarnak, akkor lehet sorban állni valaki másnál, én meg átmehetek bunkóba, aki csak egy biztosítási számot kér, vagy pénzt a károk javítására. Bármelyiket megtehetném gond nélkül, mert baromira jogos lenne... A két csaj elég pénzes, én viszont nem vagyok az. A lakásból már jól látszik, amit sikerült szétkapniuk úgy istenesen egyébként.
- Ócska duma? Elgázoltatok kis anyám... tropára ment a motorom, az nem tűnt fel? - még örülnie kellene annak, hogy jól veszem az akadályt és nem valami kellemetlenebbel indítottam. Ha egy morcos tagot találtak volna nem lett volna ilyen könnyű dolguk abban biztos lehet. Nem hiszem, hogy más ne a rendőrséget hívná, a helyett, hogy maga próbálja megoldani a motor helyzetet. Azt hiszem még így is én vagyok az, akinek hálásak lehetnek és nem arról van szó, hogy magasan hordom az orromat, hanem szimplán csak totál igazam van. Szóval megtehetjük az út maradék részét morcosan is, mert a kis visszafogott szöszinek nem tetszik a stílusom, meg viccelődés
Ezek után aztán végképp ne várják tőlem azt, hogy majd én takarítok utánuk, miután kidőlt pasasok hevernek a lépcsőn. jó csak egy, de akkor is... nem az én dolgom, ha már a kocsiban is le lettem oltva. Elég nekem a telefon és már pattanok is. Ha még az amúgy eddig lazának tűnő másik szöszi is átmegy itt morcosba, akkor nem töröm magam.
- Az esélyes, hogy ebből nem jöttök ki jól. - rántom meg a vállamat. Ez már nem az én saram őszintén szólva, annak is örülhetnek nagyon ha egyáltalán valamennyi kárpótlást kapok a járgányért, bár nem hiszem, hogy ha ilyen állapotban hagyják itt a lakást, akkor a szüleik jó kedvűen fognak nekik még perkálni is azért, hogy balesetet okoztak, sőt... jó eséllyel rosszul fognak ebből kijönni baromira rosszul. Már épp indulnék fel a lépcsőn, amikor zombi filmbe illő jelenet és sikítás szakítja meg a mozdulatomat. Na igen azért ez nem volt beleszámítva a dologba, úgyhogy rendesen sikerült meglepődni, hogy mi a jó frász van.
- Komolyan... titeket üldöz a balszerencse. - sóhajtok egyet, majd végül csak rászánom magamat, hogy megmoccanjak, mert ezek ketten képesek és tényleg megöletik magukat... egymást, vagy a jó franc tudja, hogy mégis mit kezdenek majd a helyzettel. Szóval inkább segítek, mert ebből is csak én jönnék ki rosszul. Felkapok a srácot a grabancánál fogva. Nem kell semmit égetni, mert abból is csak ők jönnének ki rosszul, ha valaki meglátja és nem viseli olyan jól a meglepetéseket, mint én. Persze kissé még ellenkezik, de a legtöbb másnapost elég egyszerű arrébb pakolni, én pedig utcai bunyókon edzettel, szóval néhány rángatás után csak leszedem a szösziről és szépen kipaterolom az utcára. Csak aztán sikerül kissé megszédülni, hiszen lássuk be... még mindig nem vagyok igazán a toppon. - Szóval hol is van a telefon, - az ajtófélfában azért megtámaszkodom kissé... be kell látnom, hogy egyelőre még nem vagyok a toppon.

♫ Someone new ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Hello cicák! ◊ ©

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Szer. 1 Júl. - 16:31

A nagy buli –
16 év végórái

*Még hogy nem vagyunk egyszerű esetek? Ezt most tényleg nekünk mondja? Mit gondol hol éltünk eddig? Egy pocakon osztoztunk, sokáig egy kiságyon és ugyan nem emlékszem rá de biztosan roppant szar volt amikor szétválasztottak minket. Különbözünk, pont annyira mint amennyire hasonlítunk egymásra, de éppen ez a jó az egészben. Ha belenézek a tükörbe a húgomat is látom, gyakran veszekszünk de azért mindig megtaláljuk a közös hangot egy idő után. Pocsék érzés vitatkozni, már csak azért is mert valaki mindig megsínyli. A látszat ellenére imádom a húgomat, a szurkálódásaink nagy része inkább csak szórakozás, nyelvköszörülés semmint igazi bántás. Mondom én, hogy van amiben egyet tudunk érteni, Isaac szavaira Ash visszavág és ez tetszik, rövid kis kuncogást hallatok.*
-Nem akarok tökéletes lenni, az túl uncsi. Te sem vagy uncsi.
*Remélem érti mire próbálok célozni. azért benne bőven van mit pótolni, jó persze tetszik a vadsága és a vagánysága, az sem elhanyagolható szempont, hogy jól áll neki a bőrdzseki és van egy szuper – kissé leharcolt – motorja, de azért na….ne sértegesse a húgomat, azt csak én tehetem meg. Ash szótlanságba burkolózik én meg az utat figyelem, semmi szükségem még egy őrült motorosra a terepjárónk díszrácsán, épp elég nehéz ügy lesz azt az egyet is eltitkolni apáék elől. A buliról már nem is beszélve, míg haza nem érünk azon imádkozom, hogy semmi ne hiányozzon. A rendrakás egy dolog, volt már részünk benne, tudjuk hogyan kell fél óra alatt eltüntetni a nyomokat, hiszen nem egyszer romboltam le a szobánkat és gyújtotta fel a húgom. Most ráadásul nem kell elfedni az égett szagot, szóval minden flottul fog menni, gondolom én, mindaddig míg meg nem látom a srácot, kezével a nadrágjában. Na nem, erre azért még én sem számítottam és ki tudja hányan maradtak még itt, az is lehet, hogy az emeleti rész komplett kis piros lámpás házzá alakult. Akkor viszont esélyes, hogy megint rombolás és gyújtogatás lesz. Sajnos nem mindig vagyunk olyan szerencsések mint ott a sikátorban amikor hárman jöttek ellenünk, néha az érzelmek annyira magukkal ragadnak minket, hogy csak úgy megtörténik a dolog. Asht nézve kezdem sajnálni, tényleg nem így terveztem meg a bulinkat, a fergeteges ünneplésből csak a fergeteg maradt meg a romok, ráadásul még egy problémával kell megküzdenünk és az most nem a nadrágjában turkáló fiú. A nappali felé mutatok jelezve, hogy a telefon arra van.*
-Elvileg születésnapi buli, de ha kiderül mi történt itt, akkor temetés lesz. A szabadságunk temetése.
*Ezen a ponton jut eszembe, hogy még nem adtam oda az ajándékomat Ashnek, de most biztosan nem kerül rá sor. Már épp odalépnék, hogy segítsek neki kivonszolni a srácot, természetesen alaposan megfontolva, hogy hol fogom meg, amikor koppan a feje és magához tér. Először arra gondolok, hogy „jaj de jó, nem kell vonszolni, elég ha utca körüli pályára állítjuk” Aztán csak annyit látok, hogy Ash felé kap, az ikrem meg sikítozik, az utca visszhangzik. Kapkodom a levegőt, majd odaugrom Ash mellé és lefogom a srác kezét, a biztonság kedvéért jól oldalba rúgom, mire felnyüszít, de az ujjai akkor sem engedik a húgom haját. *
-Gyújtsd fel!
*Ajánlom neki, ha már a sikátorban sikerült, őt is megfutamíthatjuk. Azért, hogy nyomatékosabb legyek még egyszer oldalba rúgom, a hegyes orrú csizmámmal igen fájdalmas lehet. *
-ISAAC!
*Hát ha már hazahoztuk és a telefonáláson jár az esze nem pedig a vérző fején….igazán segíthetne megvédeni a befektetését. Mármint a motor javítási költségeit.*

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Vas. 28 Jún. - 18:50

Mary-Kate & Ashely

Nem igazán tud meghatni, hogy ők ketten ennyire komolyan veszik a flörtölést, nekem nem megy, bele lehet nyugodni. Eleve nem értem, hogy miért várják el, hogy mindenki ugyanolyan gátlásoktól mentes legyen, ezt nem lehet csak úgy erőltetni. Még Mary-Kate ügyes bajos dolgaitól is fázom, nemhogy egy full idegen sráctól, aki annak ellenére, hogy fel lett kenve a terepjárónkra, gondolatban máris vetkőztet, és miután extrém módon csókot is kapott, nem áll le, tovább követelőzik. Na nem mondom, nagyon jól néz ki, és akár bizakodhatnék is, hogy ha a húgom lát benne fantáziát, nekem sem lenne gondom, de több helyzet is forog most fent. A hugi amúgy is zűrös természetes, másfelől kissé nagyon furcsán hangzik így osztozkodni valakin. Ez már végképp nem az én világom, még akkor sem, ha netán most ismertem volna meg, és csak egy randiból alakul ki valami komolyabb egymásra nyomulás. Vagy akkor talán. De így teljesen kizárva.
- Vagy... csak túl el vannak szállva az igényeid? Azt hiszed, hogy mindenki bedől az ócska dumának. – Rántom meg a vállamat, hiszen igenis sért, hogy így próbálkozik, az pedig mégjobban, hogy zavarba hoz vele, hiszen vagyok annyira buta tyúk, hogy nekem is bejön amit csinál, ám az eszem azt mondja, nem érdemes foglalkozni vele. Nem is akarok tökéletes nő lenni, viszont ezzel még a hugomat is leszólja, akitől még nyelves csókot is kapott. Mintha sértené az egóját, hogy nem kaphat meg mindenkit... Én meg csak annyira bukok a rosszfiúkra, hogy hevesen ver tőlük a szívem, de nem kezdenék velük egyátalán.
Több szót nem is ejtek a témáról, szótlanságba merülök, és tűnhetőleg kifelé bámulok az ablakon, fogja a halál odatartani a gézdarabot a jóképű, ámde ősbunkó pasi homlokához. Felőlem itt vérezhet el, már az sem érdekel. Amint hazaérünk, kipattanok, hogy szemügyrevegyem a romokat, hát igen, ezt a bulit nagyon nem gondoltuk át, aztán lazán leléptünk, egy halom ember prédájául hagyva a házat.
- MK.. hagyjuk. Csak legyen még vége ennek a mai napnak. – Mondom ellentmondástnemtűrően, hogy aztán ismét találkozzon a tekintetem a srácéval, és zavartan harapjam be a nyelvemet, inkább én, mint ő. Egyszerre vonz, és taszít a gondolat, hogy a számban motoszkál. Igazság szerint alig játszik benne szerepet, hogy a hugom már előmelegítette a pályát. Valójában én vagyok a betoji, nálam nem így működnek a dolgok. Amikor ki kéne hurcolnia fekvőrendőrt, akkor már látom, hogy rám marad ez is.
- Csodálkoztam volna, ha vállalod. Csak a jót, igaz? – Lassan már tényleg hihetetlenül irritál a srác, telefonáljon, aztán húzzon innen el, úgyis lesz mit megbeszélnünk az ikremmel. Elkapom a kómásnak a lábát, és elkezdem az utcafront felé húzni, ám amint az első lépcsőfokról lekoppan a feje, ocsúdik, és hasizomból húzza fel magát. Odakap hozzám szinte automatikusan, ujjai közé tépve aranyhajamat, és nem engedi. Jajveszékelve próbálom lehámozni magamról, de nem megy. Még ha félrészeg is, rendkívül erős, és az indokot sem értem. Orvul támadt, amikor én csak el akartam távolítani?

♫ Everywhere ♫ ♥ Ruha ♥ Buli vaaan!

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Csüt. 18 Jún. - 15:44

Olsenek & Isaac

Kemény dió mindkettő, annak ellenére is, hogy az egyik kevésbé tűnik annak, hiszen még a kis csókos szájú is tud keménykedni, ha épp olyanja van, a másik pedig kifejezetten nehéz eset. Tudom én, hogy belül vágyna rá, hogy ő is megtapasztalhassa minden is az Isaaci lehengerlő erő, csak túlságosan erőteljes benne a dac és az ellenállás, hogy ezt nyíltan is kimondja. Kis balga lélek, pedig csak egy szavába kerülne, még talán a motorom csúfos végét is jobban megbocsátom, ha jól viselkedik a két kis szöszi. Nem hiszem, hogy akarják, hogy elővegyem az undok énemet, azt én sem kedvelem kimondottan.
- Nem vagytok egyszerű esetek... egyikőtök sem. - majdnem megrázom a fejemet, de a mozdulat felénél inkább hanyagolom végül a dolgot. Nem tenne most jót, a végén még nekik kéne elcipelni a kocsiig, vagy onnan a lakásukig és nem hiszem, hogy abban lenne köszönet bármelyikünk számára is és azt sem hiszem, hogy egyáltalán elbírnának közös erővel sem, vagy ha megpróbálnák lehet hogy a cipelés közben szereznék kellemetlen és maradandó sérüléseket, amiket biztosan nem értékelnék utólag, már így is van egy elég szép, amit a párosnak köszönhetek, azt is szívesen elcserélném mondjuk egy újabb csókra, vagy netán egy kiadós csokitortára... igen egy csokitorta kifejezetten jól esne most a nagy ijedtségre.
- Önbizalomban nem dúskálsz kiscsillag... neki meg túl sok is van. Nem lenne rossz, ha valahogy össze lehetne gyúrni titeket. Kijönne a tökéletes nő. - oh na hát lehetek egy kicsit én is szúrkálódóbb, még ha az arcomon most is ott játszik az a csintalan kis mosoly. Na igen ez az, ami miatt kaptam már néhány pofont, de e miatt nem fogok megváltozni és főleg nem fogom be a számat. Ha akarok valamit, akkor azt kimondom, nem fojthatja belém senki sem... főleg nem két szőke, akik kinyírták a motoromat. Ők tartoznak jelenleg nekem, gondolom nem értékelnék azt sem, ha beköpném őket a zsaruknak és azt sem, ha mondjuk a szüleiknek. Van egy olyan sejtésem, hogy a kis akciójuk nem kifejezetten előre leszervezett, legalábbis a felmenők tuti, hogy nem sokat tudnak róla.
De lassan legalább megáll a kocsi, és még komolyabb balesetet sem sikerül okoznunk, ami kész meglepetéssel ér fel számomra. Nem mondom, hogy arra számítottam, hogy totál káros lesz a járgány végül, de... azért nem vettem volna rá mérget, hogy túléljük az utat na, főleg két ilyen kis méregzsákkal.
- Az tuti, hogy nem én, a ti saratok. De... egyáltalán mi a frász történt itt? - hát na azért rendesen szét van kapva a lakás. Nekem a telefon kell, no meg egy kiadós fürdés is rám fér, abban teljesen biztos vagyok. Az nem zavar különösebben, hogy nem hoztam váltóruhát, nem vagyok én igazán szégyenlős típus, maximum a szolid szöszi lehet az, de nem különösebben érdekel. - Hol a telefon? - a motorom a lényegesebb, a még mindig kissé vérző fejem nem fontos annyira. Hát ez van a járgány az életem, az első olyan cucc, amit saját pénzből spóroltam össze. Gondolom az ilyen kis palotában élő hercegnőnek ez nem mond sokat, tizenhat évesen már egy böhöm járgánnyal furikáznak... de számomra az a motor kb. mindent jelent.

♫ Someone new ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Hello cicák! ◊ ©

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Kedd 16 Jún. - 6:34

A nagy buli –
16 év végórái

*Ash valóban kissé bátortalan de ez nem baj, én ilyennek szeretem a húgomat, viszont ez nem jelenti azt, hogy néha ne akarnék beleverni több spirituszt. azt nem tudom, hogy ő irigykedik rám, persze jó értelemben véve, de az biztos, hogy én őrá igen. Hacsak azt nézem, hogy ikrek vagyunk és szinte mindenben hasonlítunk egymásra, joggal feltételezhetném azt, hogy én is képes vagyok olyan okosságokra mint ő, de sajna ez nem így megy. Bámulatos ahogyan mindent megjegyez és néha az idegeimre megy az idézeteivel de másfelől csodálom is érte. Az én válaszaim frappánsak és humorosak, gyakran feszegetik a határokat, de azért ő is oda tud ütni némelyikkel, s aztán mindenkiben benne reked a levegő is. Mások nem értik, én igen és határozottan csiklandoz az érzés, hogy ő az én húgom. *
-Nem biztos, hogy az baj. Nem mindig.
*Néha tényleg lehetne bátrabb és….inkább szenvedélyesebb, de ő más mint én, neki másra van szüksége és mást érdemel. Persze örül ő és legyezgeti a hiúságát ha egy srác jól megnézi magának, elvégre nő és mint olyan szüksége is van a bizonyosságra, hogy nem hiába állt annyit a tükör előtt, de Ash inkább a finomságot szereti nem a vad tébolyt. Isaac azonban az utóbbira hajaz.*
-Hát ezt elszúrtad. Ha ennyire nem vált be, nem fogok fáradozni vele.
*Akkor beszéljen csak, most már biztos, hogy életben maradunk, nem kell hajtanom a világvége csókra, bár meg kell mondjam fenomenális, mintha kifejezetten vizsgára készült volna csókból, de meg vagyok nélküle, legalábbis dacból. Helyet cserélünk, immár az én kezemben van a kormány és nem engedem. A megjegyzésre csak felhorkantok, örüljön, hogy egyáltalán törődünk vele, ott is hagyhattuk volna a sikátorban, elvégre ha ennyire jár a szája és még smárolni is képes, nem is akárhogyan, nem lehet akkora a baj, legfeljebb holnaptól szednie kell egy kis vastablettát, hogy ne úgy nézzen ki mint egy újszülött vámpír. Száguldozás közben azért figyelek hátra is, de a húgom bedobja a törölközőt. Nagyot sóhajtok, de tanultam én is a leckéből, legközelebb olyan sráccal hozom össze akit előtte nem próbáltam ki, talán akkor nem érzi úgy mintha velem csókolózna. Persze sejtem én, hogy nem ez itt a bibi, de próbálok belé lelket önteni.*
-Ugyan már Ash! Nem vagy béna, én biztos vagyok benne, hogy remekül smárolsz, de tudod mit? Szerintem ő nem a te embered.
*Hamarabb hazaérünk mint gondoltam, valahogy odafelé tovább tartott az út, vagy csak én érzem úgy, mindenesetre nem áll rendőr a házunk előtt, a környék csendes, a ház fényárban úszik, a kinti lámpa is világít, az ajtó viszont be van csukva. Felgördülök a felhajtóra és kiszállok, kiváló érzékkel állítottam le a kocsit úgy, hogy az eleje ne nagyon látszódjon. Legfeljebb majd azt mondom, hogy valaki belénk tolatott a szupermarket parkolójában.*
-Na kifelé! Irány a fürdő.
*Nálam volt a kulcs úgy emlékszem, de arra már nem, hogy bezártam volna az ajtót….és jól emlékszem, hogy nem. Csak becsaptam magunk mögött, arra sem figyeltem, hogy mindenki elment-e. Hát nem. Az előtérben a felfelé vezető lépcső alján édesdeden szundikál egy srác, az arcán bájvigyor, az egyik kezében egy sörös üveg, a másik meg…nos, benne van a nadrágjában. Ez azért nekem is sok.*
-Fúúúúj! Húzzunk sorsot ki rakja ki az utcára.
*Hátranézek a húgomra és Isaacre majd a még nyitott ajtón át az utcára, de szerencsére a szomszéd néni nem nyargal át kezében a sodrófájával mérget fröcsögve. Talán megúsztuk. Már csak rendet kell rakni, anya vázájának a darabjait eltűntetni, és amúgy az egész lakást kigányolni. Becslésem szerint reggelig lesz dolgunk elég.*

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Pént. 12 Jún. - 20:30

Mary-Kate & Ashely

Imádom a hugomat, közel sem zavar, hogy ebben a helyzetben most ő a vagányabb, nem számít az, hogy én mennyire vagyok felelősségteljes, Mary-Kate gyakorlatiassága többet nyom a latba. Járatom a tekintetemet a szerelmes pár között, hiszen egyértelmű, hogy van valami szikra, még ha engem is próbálnak bevonni, nem érzem szükségét. Ha az ikrem pasizni akarna, hát tegye, nem kell engem boronálni. Különben is, attól mert a srác tényleg nagyon dögös, nem fogok versengeni érte a testvéremmel szemben. Jó ez így, ha úgy látják, akkor randizzanak, én pedig holnaptól visszatérek a tanuláshoz. Igaz, ahhoz a mai éjszakát is túl kéne élni. Mary-Kate riposztján sikkantva nevetek fel, miért kell mindig ilyen szabadszájúnak lennie?
- Tudod... nagyon jó, hogy még tíz perce sem ismersz, máris tudod, hogy mi kell nekem... - Felelek élesen, és a fülem mögé tűröm a hajamat. Csak mert egyezik a génálományunk javarésze a hugival, az agyunk más, én nem tudnék csak úgy odahajolni és mintát venni az ajkaiból, és határozottan sértő, hogy Mary-Kate még ki is szolgáltatna neki, úgy kacsintgatnak egymásnak. Tisztára egy darab húsnak rézem magam. Inkább lesütöm a szememet, azért ennyire ne alázzanak már meg. A születésnap nem azt jelenti, hogy tökéletesen elveszítjük a fejünket. Már így is van a rovásunkon, miért kéne tetézni ezt? Apa nem erre nevelt, miért csalódjon szegény ekkorát?
A nagy flörtölgetésből most hirtelen megint veszekedésbe torkollik a dolog, így csak elengedem a srác vérző fejét, és kibámulok az ablakon, bár érnénk már haza. Bár lefeküdhetnék aludni, mert mindez kezd rémálomra hasonlítani. Kalandnak indult, akartam, hogy jó legyen, de ez jó lecke volt, még közel sem nőttünk fel, és remélem, hogy Mary-Kate most már belátja. Nem így működik a dolog, még rengeteg tanulnivalónk van. Nem fogom fogni a srác fejét, mert meg sem érdemli, hogy még haldoklás közben is csajozna. A testvérem meg a másik, igazán megérdemlik egymást. Szemforgatok Mary-Kate szavaira, már éppen hajolnék előre, hogy felcsattanjak, amikor engem szólít meg a srác.
- Nem... nem ijesztő, csak nálam... nem így mennek a dolgok. Ha úgyis csak a külső számít, akkor látod, tőle megkapod ami kell. Én béna vagyok, és... Mindegy, hagyjuk, nem én vagyok a te embered. – Mondom ki végül kényszeredetten, és félénken felsóhajtok. Nem tudom, hogy miért adtam át a vezetést MK-nak, de most teljesen kiszolgáltatott neki. Inkább hátradőlök az ülésen, és várom, hogy feltűnjenek az ismerős utcák. Hátha még nem raboltak ki minket.

♫ Everywhere ♫ ♥ Ruha ♥ Buli vaaan!

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Hétf. 8 Jún. - 14:01

Olsenek & Isaac

Nehéz eset a két csaj, még a lazább is. Így is hálásak lehetnek nekem, hogy nem csapok nagyobb balhét a körül, hogy rommá törték a motoromat és engem is rendesen elintéztek, tehát lehet ezek után bátran nagy a szám, ha erre van igényem igaz? Majd visszafogom magam, ha olyan kedvem lesz, csak akkor lehet, hogy az jönne ki belőle, hogy átmennék morcosba, aki jól kiosztja őket a károkozás miatt, és készíthetnék a kis csekk könyvüket és szépen vissza is adhatnék a jogsit, mert egy ilyen baleset okozással tuti, hogy elvennék tőlük, és gondolom a szüleik se veregetnék meg a vállukat az egész miatt. Úgyhogy nagyon úgy fest, hogy én vagyok lépés előnyben és nem nagyon oktathatnak ki, csak azt hiszem ez még nem vált számukra egyértelművé. De remélhetőleg idővel majd ez is megtörténik. Ha más nem, hát szépen rávilágítok.
- Tudom én, hogy akarná, maximum úgy sem meri nyíltan kimondani. - rántom meg a vállamat széles mosollyal a képemen. Tudom én, hogyan megy ez. A kis szende is sóvárog, hogy olyan legyen, mint a nagyszájú tesó, csak épp nem elég bátor, hogy meg is tegye. De kétlem, hogy nem imponál neki kicsit sem az, hogy hogyan nézek rá, vagy hogy érdekelt volna, hogy mi van a szoknyája alatt. Amúgy is miért ne érdekelne? Lehetek kíváncsi, és ami érdekel, azt meg kell próbálni, maximum nem jön be egy lépés, de minek parázzak már előre a negatív következményeken? Úgy az ember mindenből kimarad. Az újabb kis kiakadásukra már csak a számat húzom el. Ha egyszer bírom a csajbunyót, akkor bírom, nem fognak egy kis rám pirítással változtatni ezen a hozzáálláson, ebben biztosak lehetnek. Egyáltalán nem rossz dolog az, ha két csaj visítva egymásnak esik, főleg akkor, ha bikiniben vannak és van egy nagy adag iszap is. Persze újra nyitnám azért a számat végül valami rákontrázásra, de nem igazán sikerül megszólalni, mert a vadóc lazán betámad. Azért nem rossz... mondhatni tudja, hogy mi a megfelelő idomítási módszer, legalábbis bizonyos határokon belül, mert vagyok én annyira akaratos, hogy bármit én se nyeljek le csak egy csók miatt. Annál azért több kell.
- Ennyire azért nem könnyű belém fojtani a szót szivi, de azért próbálkozz bátran. - vigyorodom el. Inkább csak azért maradok csendben, mert a fejem még vérzik, ezen kívül pedig ott az apró bibi, hogy el fogunk indulni és én legbelül épp hosszú imákat nyomok le arról, hogy ne öljék le a járgányt. Tök mindegy nekem, hogy melyik vezet végül, csak a motoromban ne essen több kár, már így is épp eléggé rommá van menve szegény, nem akarom még azt hallani, hogy bármi más letörik róla. Az kevésbé érdekel, hogy a kocsival mi történik, maximum... - Egy újabb balesetet azért kizárhatnánk. - jegyzem meg, mert a szende szöszi nem valami profi a vezetést illetően. Nem lenne rossz, ha kicsit legalább megpróbálna odafigyelni és koncentrálni. Végül csak helyet cserélnek, bár a jó ég tudja, hogy a magabiztosabb csak e miatt többet is tud-e, vagy csak a szája nagy. Majd meglátjuk.
- Komolyan ennyire ijesztő vagyok? Vagy most azon gondolkozol ennyire, hogy milyen is lenne kipróbálni? - beharapom a számat és kap azért egy lehengerlő mosolyt. Egy olyan igazit, amitől a legtöbb csaj rendesen el szokta dobni az agyát... meg persze magát is. Ő azért szolidabb, de úgy pislog a nagy kék szemeivel, mintha minimum már attól frászban lenne, hogy hozzám kell érnie. Annyira pedig nem lehet ez rettenetes igaz?

♫ Someone new ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Hello cicák! ◊ ©

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Csüt. 4 Jún. - 8:48

A nagy buli – 16 év végórái

*Ha valaki nem látna minket csak a párbeszédünket hallgatná, azt hihetné és joggal, hogy egymás riválisai vagyunk. Tényleg úgy fúrjuk egymást néha, de a pillanatnyi bosszankodáson túl azért szórakoztató. Legalábbis nekem, néha Ashnek is. Az a baj a húgommal, hogy fél bátornak lenni, pedig egy kis buliba még nem halt bele senki, élni kell az életet, azért hívják így. szemet forgatok amikor letagadja, hogy prostik vagyunk, vagyis nem egészen ezen, hiszen tényleg nem vagyunk azok, de, hogy bárki is az legyen egy szerelem nélküli csóktól, azért túlzás. Nem pénzért csináltam, hanem a saját magam élvezetére és ő is azért tenné ha hagyná magát ellazulni. Ma van a szülinapunk, vagyis….azt hiszem tegnap volt. Tényleg! Hány óra is lehet? *
-Biztos, hogy nem vagyunk hasonlóak…vagy igen? Nem tudom, még nem csókolóztam Ash-el……ja, igen! Nem jelenti azt, hogy ő is megengedi.
*Megint csak egyet értek vele de azért, hogy megvédjem a tisztességét. Kissé mókás ez a meghatározás a mai világban de más nem jut eszembe, viszont igaz. A húgom szende és szűz, akár Hamupipőke ami nem baj, csak épp nem is túlságosan szórakoztató. Ash komoly lány amikor nem velem van, persze azért odakacsintok Isaacnek, hogy tudja, az, hogy Ash nem engedi, nem jelenti azt, hogy nem is hagyja….ha valamiféle véletlen folytán megtörténne.*
-Csajbunyót!?.......Csók közben legalább csöndben volt.
*Ez igaz, noha nem ezért csókoltam meg hanem mert azt akartam, ha meghalok, egy fenomenális, bugyinedvesítő csók legyen az utolsó amivel lezárhatom az előttem lepergő életem utolsó fejezetét. Ezt azonban nem közlöm Ash-el mert túl hosszú lenne kifejteni, elég az is amit a csendről mondok, biztosan megérti hiszen őt is idegesíti a pasi, nem szoktunk hozzá, hogy a társaságunkban lévő fiú többet beszéljen mint mi, vagy legalábbis megközelítőleg annyit.
Csak azért engedem át neki a vezetés jogát mert nem kívánok most vitatkozni amikor egy vérző fejű, nagyszájú sérültünk van aki méltó példája lehet a „Hogyan veszítsük el apa munkáját egyetlen óra alatt?” forgatókönyvnek. Persze nem tudja befogni a száját egy percre sem, gyanakodni kezdek, hogy gondolatolvasó és a magamban beígért nyelvesre pályázik. Pont arról beszél, hát megkapja. Újabb iskolapéldát kap nyelves csókból….*
-Kuss legyen!
*…és némi nevelésből. Ám nem sokáig tart az idill, már azt hittem sikerül elindulnunk és végigmennünk az utcán, de Ashnek úgy látszik útban van a visszapillantó. Nagyot sóhajtok, igazából nem tetszik ez a nyerés. Elengedem a kötést Isaac fején és előremászok, persze mindez nem olyan egyszerű még egy bazi nagy terepjáróban sem, némi pucsítás és rúdtáncra hajazó lábemelgetés után sikerül elfoglalnom a helyemet. Akkor nyomás.*
-Na, most akkor kipróbálhatod mennyire hasonlítunk egymásra. csak dögösen, lehengerlően mert a húgom kissé szégyenlős, de aztán belejön. Hidd el nekem, kész boszorkány a csaj.
*A belső visszapillantón keresztül rájuk nevetek, majd gázt adok, kézifék ki, és kilövök mint egy rakéta. A vezetési stílusom olyan mint én, viharszerű. Gyorsan vezetek, de körültekintően, mármint arra nézve, hogy ne üssek el senkit és ne menjek neki más autónak, egyébként a szabályokban és a táblákban Ash a jobb, engem pont annyira zavarnak mint a húgomat a visszapillantó. Ha nem történik semmi útközben, gondolok itt egy újabb elém ugrató motorosra, akkor viszonylag hamar hazaérünk. Kérdés, hogy mennyire csendesedett le a környék.*

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Hétf. 1 Jún. - 20:06

Mary-Kate & Ashely

Igaz, nem számít mi történik, vagy hogy hebrencs, nem kicsit, elfogadom bocsánatkérésnek. Egyetlen másodpercig. Hogy aztán ismét szemforgassak, amikor Mary-Kate folytatja a flörtölést. Nagy ritkán nekem is megy, de nem akkor, ha az életveszély határát súroljuk, ő meg mintha még élvezné is azt, hogy ennyire a halál torkába nevethet. A sráccal egészen összeillenek, megy köztünk az adok-kapok, és most nem is csak a csókra értem, úgy évődnek, mintha máris járnának. Nekem ez túl gyors lenne, ennyire sosem voltam impulzív. Oké, néha túl romantikus vagyok. MK ezt jogosan veti a szememre az esetek nagy részében, mégsincs mindig igaza. Tudok én laza lenni, nekem is számít, ha valaki dög, csak lassabban oldódom, legalábbis ilyet nem kezdeményeznék. Ha engem támadnak le, ki tudja, talán még az is megeshetetett volna, hogy belemegyek, így azonban teljesen máshogy fest a dolog, én vagyok a karótnyelv nővérke, aki színes és szagos... Ami egyébként tényleg így van, az ember mindig nézzen ki tökéletesen. Már éppen kapnám fel a vizet a fiú beszólására, ám a hugom kissé izléstelenül, de mégis megvéd.
- Nem vagyunk prostik, hogy mindent megpróbálhatsz. Ha Mary-Kate engedi, az nem jelenti azt, hogy én is fogom. – Engedi, abszurd hazugság, pont hogy ő indította, ám szépen sarkítok, nehogy már a család becsülete kockán forogjon. Meg egyébként is, bármennyire is bolond a drága ikrem, nem fogok alátenni. Mások előtt semmiképpen sem. Ezt a hugom pontosan tudja, és ezzel a mozdulattal tojja is le. Mindegy, sosem fog megjavulni, így mellékletként még egy legyintést is kap, hiszen a szemforgatásomból látja, hogy megint tele a hócipőm vele. Velük. Most éppen nem is az ikremre, hanem ismét a szájhősre figyelek, szinte szó szerint értendő így. A nagyfiú szépen leszállt a motorjáról.
- Csajbunyót... És te még ilyeneket csókolgatsz hugi, rólad is megvan a véleményem. – Csóválom a fejemet, mégis kibukik belőlem egy mosoly, ezek ketten tényleg megérdemlik egymást, de mindegy is, csak érjünk haza közel épségben. Beülnék inkább a Toyotánkba, erre még Mary-Kate elvenné tőlem az irányítás jogát. Na ne már, hiszen eleve ő ütötte el a szívtiprót. Ebből már nem engedek, különben is én vagyok az idősebb. És most éppen én vagyok zavarban, hogy beindult az ablaktörlő.
- Jó-jó, menjünk már. – Adok igazat, és egy gyors mozdulattal kapcsolom ki az ablaktörlőt, hogy pár méter után máris elkaszáljam a visszapillantót. Talán tényleg jobb lenne, ha nem én vezetek. Még nem vagyunk annyira lendületben, így fékezek, túl sokáig nem jutottunk. Hátrapillantok, és üresbe teszem a motort, hogy végül kipattanjak, szerencsére most nem csap el senki.
- Nem, te nyertél, nem tudom kikapcsolni a kéziféket. Na nyomás. – Nézek könyörgően a hugomra, hogy akkor legyen így, menjen előre középen, én pedig Isaac mellé csúszok. Közel sem olyan vagány pillantással, ám átveszem a kötszer odatartását. A tömény italszagon túl még az az édes illat is érződik rajtam, amit Mary-Kate vett nekem, persze nagy átverés volt, elvileg magának vett egy másikat, ezt meg utánadobták. Mindegy, nekem jó, ajándék, ráadásul finom. Hatalmas kék szemeimmel félénken nézek a fiúra, azért mert külsőleg igen hasonlaók vagyunk, még nem tudom azt megtenni mint a kisebbik. Azt hiszem én volnék a nagy mamlasz, vagy mi. Ha sikerült a művelet, bevágom magam mögött az ajtót, és immár indulhatunk. Egyszer kell csak hazaérni, én még azon imádkozom, hogy nem törtek be azóta, mert hát ki csukta be a házat? Én biztos nem.

♫ Everywhere ♫ ♥ Ruha ♥ Buli vaaan!

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Csüt. 28 Május - 9:52

Olsenek & Isaac

Mintha csak folyamatosan marnák egymást, amivel nagyban ellentétes az, hogy az előbb még ment a nagy és szeretetteljes ölelkezés. A fene se érti meg a nőket, főleg ha még ilyen fiatal korban vannak is és maguk sem tudják, hogy mit akarnak. Bár legalább a nagy szájú időnkénti megjegyzései mosolyt csalnak az arcomra, igaz, hogy ezt a kis morcosnak is sikerül elérni időnként már csak azzal is, hogy folyton kioszt valakit, főleg persze engem, de láthatóan azért a testvérével is van, amikor nehezebben veszi fel a hangot.
- Szomorú, pedig milyen szívesen tesztelném, hogy ebben is olyan hasonlóak vagytok-e, mint külsőre. - szóval csók nincs, de azért én még húzom kicsit Ash agyát, mert igenis ettől jobban érzem magamat. Az a durcás kis fejt szórakoztató, meg hát egyébként is az ember akkor jelenti ki ilyen határozottan, hogy valami nem érdekli, ha igenis mégis csak érdekli a dolog, vagyis jelen esetben én... azaz a csókom, én pedig kíváncsian tesztelném le azt, hogy vajon mennyire lenne hasonló az íze, mint a másik kis jómadáré. Bírom én a vadóc csajokat, de hát nem vagyok válogatós, a kis szendékben is meg tudom találni a szórakoztató vonalat, és határozottan élmény látni, ahogy folyamatosan megy a szájtépés. Viccesen élem meg, ez egyszerűen tény. De azt persze értékelni fogom, ha lesz, aki kifizeti a motoromat, mert még mindig finoman sokkolva vagyok attól, hogy mi lett a vége szegény gépnek.
- Csajbunyó is jöhet, de mondjuk mi lenne az után, hogy már nem ömlik a vérem? - érdeklődve, már-már szórakozott mosollyal döntöm oldalra a fejemet. Cívódnak, kimondottan szórakoztató hallgatni, főleg amikor épp egymást ölik és nem pedig engem. Most épp még azért is képesek rá, hogy ki legyen, aki vezet, pedig tuti, hogy azt fogom utálni, aki a volán mögött ül és megkínozza még jobban a járgányomat, szóval ezzel azt hiszem érdemes lesz óvatosan bánni. De legalább nagy nehezen sikerül tisztázni, hogy ki marad a vezető ülés mögött és ki lesz az, aki vállalja, hogy hátra ül velem. Remélhetőleg azért nem az én személyem az, ami ennyire rémesen zavaró, hanem szimplán csak állandóan mindenen vetélkednek, mintha csak kötelező lenne.
- Ahhoz elég letekerni az ablakot, hogy ebből rosszul jöjjetek ki, de lehet, hogy egy fiatalabb zsarut is le tudsz nyugtatni a nyelvtechnikáddal szivi. - oké azért kissé felszisszenek, amikor a fejemnek szorítja az újabb kötést, főleg mert van egy olyan sejtésem, hogy egy fokkal erősebben fogja esetleg megtenni, mint ahogyan arra az ember általános esetben számítana. Nem vagyok pedig annyira idegesítő, maximum néha nehezebb velem, de hát velük se kimondottan könnyű, hogy mit ne mondjak. - Az a... visszapillantó volt. - fájdalmasabban szisszenek fel, mint az előbb, és persze, hogy nem tudom megállni, hogy azért ne kövessem a tekintetemmel a roncs távolodását, ami valamikor még a motorom volt. Vérzik a fejem... ez valahogy sokkal kisebb gondnak tűnik, mint az, hogy csúnyán ellátták a baját a járgánynak. Minél előbb kell egy telefon, mert nem viselem el, ha még netán szét is hordják a részeit.

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Vas. 24 Május - 7:10

A nagy buli, 16 év végórái

*Bármi is történt eddig, azért a húgom épsége a legfontosabb. Nem hiába borulok a nyakába és szeretgetem meg egy kicsit. Ikrek vagyunk, néha érzem azt is amit ő, ha fél én is félek, ha fáj valamije nekem is fáj. Ehhez nincs köze a képességeinknek, ez attól független, össze vagyunk kötve egy láthatatlan fonallal. Néha persze terhes ez az izé, de a legtöbbször imádom. Jobb napokon befejezzük egymás mondatait, egy rugóra jár az agyunk, sokszor úgy beszélünk, mintha a szöveget két fél emberre írták volna. Felváltva mondjuk. Aztán jön a pánik és a káosz, majd amikor úgy tűnik megúsztuk, egymásba borulunk. Nem vitás, imádjuk a másik felünket annak ellenére, hogy gyakran veszekszünk, mert amennyire hasonlítunk egymásra, olyannyira különbözünk is.*
-Azt jobban élveztem amikor csöndben voltál mégis járt a nyelved. A szende szöszi pedig a húgom és ki meri mondani csak nem mindig érzi úgy, hogy érdemes.
*Ash valóban ilyen, sokkal megfontoltabb nálam, azért nem jár annyit a szája, csak akkor szólal meg ha van értelme. Az enyém be nem áll, persze van az az eset amikor mindketten beszélünk, olyankor aztán nem lehet lelőni őt sem. Ez nem az a helyzet. Ám amikor megszól, mint most is, odacsap. Csak egy jelentőségteljes pillantással nézek rá, jelezve Isaacnek, hogy erről beszéltem. A másik havert is neki szántam, gondoltam jót tenne neki egy vagány srác csókos szájjal. Ám ő mindig olyanokat fog ki akik nyámnyilák, szerintem egy határozott, lehengerlő stílusú pasi kell neki aki kihozza belőle a rejtett képességeit. Nem a tűzcsinálást hanem a vagányabbik, bevállalósabb oldalát, mert van neki olyan csak jól titkolja. Egyébként felnézek a húgomra, okosabb mint én, már ami az iskolai tanulmányokat érinti, ő tuti biztos egyetemre fog járni, nekem már most kiütésem van a sulitól.*
-Csak neked akartam jót. Most mit vagy úgy oda?
*Én is hülyét kapok tőle néha, na jó elég gyakran de ennek ellenére imádom, kényszerű kapcsolatunk – mind az iker oldala, mind a képességeink – egyáltalán nem zavar, valójában kiegészítjük egymást ami szuper. Sosem leszünk egyedül senkivel szemben sem mert ott a másik felünk. Ez így működik, hiába rágjuk egymás fülét és ordítjuk le a haját a fejéről, mindig ott leszünk egymásnak önzetlenül. Talán a baj és a káosz még jobban összehoz minket. Meg is lepődöm amikor ellentmond, a srác már a kocsiban ücsörög, nem egészen csendesen vérezgetve ahogy azt egy sérülttől elvárná az ember, és szívesen beülnék mellé hátra, hogy újra megnézzem milyen jól tud csöndben maradni amikor a nyelvem a szájban van, de azért na, a húgom még pánikol, nem biztos, hogy rá kellene bízni a vezetést, ráadásul úgy bűzlik mint egy kocsma. Ezt nem magyarázzuk ki ha megállít minket egy rendőr, egyből megy a telefon apának, és azon kívül, hogy tönkre megy a jól megszervezett hétvégéjük, még miattunk is szégyenkeznie kell. Csak azért nem állok le vitatkozni, mert a csókos szájú még vérzik. Hogy van ennyi vére, hogy még nem ájult el a veszteségtől? *
-Na jó! Te nyertél, de csak most és csak azért nem vitatkozom mert van annál fontosabb dolgunk is, és ha átmegy a kocsi a motoron, neked lesz annyi. *Amikor beindul az ablaktörlő szemet forgatok. Te jóég! Hogy jutunk így haza.* -Nem esik az eső Ash, kapcsold ki különben tényleg rács mögött találjuk magunkat ha megállít egy járőr. Csak be kell szagolnia a kocsiba.
*Beülök hátra, becsapom az ajtót, megkeresem a dobozt, ki tudja hol van. Amíg haza nem érünk addig legalább megpróbálom elállítani a vérzést a srác fején és esetleg csöndre is buzdítom. Intek, hogy mehetünk, valószínűleg padlógázzal indulunk el, de már olyan mindegy. A bulinak is vége, akik kiértek a parkba, úgy sem veszik észre, hogy nem vagyunk sehol, ittak már eleget. Még rendet is kell rakni, anya vázájának cserepeit eltüntetni és valami mást tenni a helyére, hátha nem tűnik fel napokig. Megvan a doboz, egy nagy csomag kötszert szorítok a srác fejére, annak a helyére ami már átvérzett, hacsak egyszer is megszólal, ledugom a nyelvem a torkára.*

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Pént. 22 Május - 15:47

Mary-Kate & Ashely

Sosem használtam még úgy a képességemet, hogy annak ne lett volna káros hatása. Mary-Kate-nek ez olyan egyszerű, tárgyakat mozgat az akaratával, odalebegteti a kakaósbögrét. Ha belőlem szökken szárba, hát felgyúllad amire csak ránézek. Igaz, kombináltuk már úgy, hogy felmelegítettem az odalebegtetett kakaót, talán az volt a legkevésbé veszélyes eset. Ki sem nézné senki belőlem, hogy mire vagyok képes. Ha pedig mégicsak, egyből valami szexuális megjegyzéssel párosítaná, miféle tüzes fruska vagyok én. Nem viseltem jól, volt már rá példa. Enyhén meglepődtem rajta, hogy a hugom mit művelt a sráccal, belőlem a pánikhangulat nem szokott ilyesmit kihozni. Igaz, ittam már van két sört, ennyire mégsem vagyok spicces. A mait különleges estének szántunk, ismerkedni is vágytam. Volt már néhány fiúm, na de annyira nem merültem bele még itt a dolgokba, hogy bárkinek is odaadjam magam. Nagyon is különbözőek vagyunk, úgyhogy le tudok dermedni attól, amit csinál. Főleg hogy idősebb lévén nálam a felelősség, apa is engem fog elővenni, ha történik vele valami. Példának okáért nem is akarnék rögvest nagynéni lenni, ha a következő lépcsőfok náluk máris az ágy.
- Engem aztán nem zavar, hogy sokat dumálsz. Majd kifizetem a motorodat, ha úgy alakul, csók tőlem nincs. – Jegyzem élesen. Határozottan nem jön be, hogy ennyire szabadszájú, és arrogáns, hogy mindig úgy véli, hogy zavarban vagyok. Vajon ki nem lenne zavarban, hogy még félholtan is ennyire kanos az illető? Jóég, most velem van a baj? Szemforgatok egy sort, sosem volt azonos izlésünk a hugival, ebben az esetben véletlenül még én magam is elismerném hogy dögös a külseje, van benne valami vadító, de ez a ki ha én nem stílus a részéről... Nem, ezt nem tudom túlzottan toleránsan kezelni. A srác hóna alá nyúlok, ketten azért elbírjuk, végtére is nem szumó birkózó. Igyekszem a derekát tartani, nem elkalandozni az ujjaimmal, elég gyorsan hiteltelenné válnék ilyen manőverrel. Mary-Kate pedig tovább üti a vasat.
- Befognád már vége MK? Hülyét kapok tőled... – Ez már nem a féltékenység kategória, úgy viselkedik, mint egy ötéves. Addig harcol, amíg meg nem kapja, amit akar. Hol van itt a felnőtt, józan viselkedés? Agyrém, tényleg egyszerűen agyrém. Jó kis születésnap. Bemásznak valahova hátulra, én ott már nem támogatom őket, csak beillesztem a kulcsot a gyújtásba, hogy aztán az ikremre pillantsak, aki azt hinné, hogy arébb csússzanok, netán hátraülök. Azt már nem.
- A-a. Na bepattansz, vagy itthagyjalak? – Fordítom el a kulcsot, a motor életrekel. Mármint a mi motorunk hangja, nem a szexi dögé. Ziláltan fordulok a hugom felé, a mozdulattól beindítom az ablaktörlőt, észre sem veszem hirtelen. Várakozóan pillantok Mary-Kate-re, legszívesebben már otthon lennék. Beülnék egy kád forró vízbe, a bulizástól már teljesen elment a kedvem.

♫ Everywhere ♫ ♥ Ruha ♥ Buli vaaan!

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Szomb. 16 Május - 17:33

Olsenek & Isaac

Az egyiknek túl nagy a szája, a másik meg annyira kis szende visszafogott, hogy őszintén marha nehéz kiigazodni rajtuk. Főleg, ha mondjuk kimennének egy szobából és visszajönnének más ruhában... hót ziher, hogy nem tudnám őket megkülönböztetni, ha akarnám se. Max. ha mindkettőt lesmárolom, de mivel a szendével még nem próbáltam meg... így aztán a fene tudja, hogy akkor érezném-e a különbséget, vagy vajon abban is egyformák? Mondjuk kíváncsi lennék, hogy még miben lehetnek egyformák. Sose volt még dolgom ikrekkel, pedig Mikey szerint állati jó felállás az, bár nem tudom, hogy amikor ő ilyesmiről beszél, akkor mennyire kamuzik és mond igazat, vagy mennyire a képzeletéről van szó, vagy netán olyasmiről, amit tényleg átélt. Én azért szívesen kipróbálnám ezt a felállást, na persze akkor, amikor már nem akarnak kinyírni minket, egyben van a motorom, túl vagyunk a nyálas ölelkezős jeleneten és nem utolsó sorban nem ömlik belőlem a vér. Jöhetne valami szexi jótündér és teljesíthetné egyszerre az összes kívánságomat és máris sokkal jobb napom lenne.
- Olyan, mint én nincs még egy szivi, a szép szemem totál egyedi, a csókos szám is, és tudom, hogy élvezed, hogy sokat dumálok. Még a szende szöszi is, csak ki nem merné mondani. - a kezdeti szédülés ellenére is a képemre kerül egy széles vigyor, ahogy direkt Ashely-re pillantok. Na igen a másik csaj nem beszél túl sokat és akkor is folyton zavarban van, pedig állati dögösek a virgácsai, nem tudom mire fel szégyenlősködik ennyit. Biztos van valami gyerekkori drasztikus izé a háttérben, ami csak rá hatott ki és a tuti kis tesójára nem... vagy valami hasonlóról lehet itt szó igaz? De legalább bekerülök a kocsiba, ami egész kényelmes, annak ellenére is, hogy nem vagyok egy kocsis típus. Én a motorokat szeretem, sokkal vadabb és szabadabb érzés, mint ez a zárt tér. Arra viszont már határozottan forgatom a szememet, hogy még azon is vitáznak, még ha szavak nélkül is, hogy ki vezessen.
- Mondanám, hogy vezetek én, csak azzal nem járnánk jól, de annyit megsúgok, hogy amelyikőtök még nagyobb kárt tesz a motoromban... annak annyi. - nem, persze, hogy nem bírom ki megjegyzés nélkül. De amúgy is arról van szó, hogy elvérzek, meg haldoklom, most meg már nem fontos annyira a dolog? Megvárhatjuk, míg kidőlök, és itt lehelem ki a lelkemet, mert ők épp azon szenvednek, hogy kinél legyen a kocsikulcs? Hát nem hót mindegy? Úgy fest egyikük se profi vezetés terén, bár nem tudom hirtelen melyikük gázolt el, de... jelenleg fogjuk rá hogy idebent biztonságban vagyok, legalábbis átmenni rajtam már megint nem tudnak, balesetet pedig csak nem szenvedünk már a cél eléréséig... remélem.

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Csüt. 14 Május - 7:42

A nagy buli – 16 év végórái

*Szemet forgatok. Hogy miért kell minden pasinak vitatkoznia minden kis apróságon? Nem mindegy, hogy csak vérzik vagy haldokol is? Egyébként is jobb nekünk ha nem hal meg, mert azt már nem tudnánk kimagyarázni. Mondjuk Ash eltüntethetné a hullát, ha elégeti az isten sem mondja meg ki volt és hogyan halt meg. Megint csak szemet forgatok, esküszöm ez a pasi többet beszél mint egy nő, és az már valami ha még ezt is bevallom. talán megint le kellene dugnom a nyelvemet a torkán, akkor csendben volt, de elég macerás midig smárolni amikor beszélni akar, pedig egész jól csókol. Ash ízlésének kicsit szenvedélyes, az enyémnek pont jó. A smárolás is azért volt mert nem akartam úgy meghalni, hogy nem próbáltam ki a dögös sebesültünkkel, ha már akkora a szája mint a Golden Gate…..biztosan másra is alkalmas. Csak ezután körvonalazódott meg bennem a terv a kavicsokkal, ebben kicsit lassú vagyok. nem régóta birtokoljuk a húgommal a képességeinket, s mivel csak egymásnak vagyunk nem tudtuk tökélyre fejleszteni. Még abban sem vagyunk biztosak, hogy ezt lehet fejleszteni, próbálkozásra pedig nincs sok alkalmunk. Szóval hiába láttam meg a kavicsokat, csak a csók után gyúlt világ a fejemben, vagy talán amiatt, mindegy is a sorrend. A fickók elszaladnak vagy a földön fekszenek kiütve. Fellélegezhetünk, ilyenkor pedig menetrendszerű az egymás nyakába ugrás. Elég sok ilyen fellélegzésben volt részünk együtt a húgival, de azt hiszem ez a mai esi volt a legmeredekebb, nem csoda ha örülünk az életünknek. Miután kicsit kiörömködtük magunkat, amit durván félbeszakít a vérző fejű, felé fordulok és csúnyán nézek rá. Mondjuk majdnem úgy mint aki évek óta bosszút forral a családja meggyilkolása miatt s most végre megkapja amit akar. Ash bólint, szóval mehetünk, vihetjük. Csak remélni tudom, hogy ha hazaérünk nem áll a házunk előtt a fél rendőrőrs.*
-Van telefon. És mond, az a valaki akinek telefonálnál, olyan mint te? Mármint ilyen őrült mocis fazon szép szemekkel és csókos szájjal. Csak mondjuk kevesebbet beszél és nem vérzik.
*Fülig ér a szám a kedves és bájos mosolytól, mert tudok én aranyos is lenni ha nem ver háromszázat a szívem és nem pánikolok. Ebben a pillanatban, a srác karja alá nyúlva és őt támogatva a kocsi felé, már a húgom szexuális életére is tudok gondolni. Hátha összejön valami és megvan a szülinapi ajándék. ~Uppppssszzzz!~ Azt elfelejtettem odaadni. A nagy izgalom közepette elmaradt. vajon meg van még vagy valaki lenyúlta a parkba való menekülés közben? Vállat vonok, berakjuk a srácot a hátsó ülésre és várom, hogy a húgom mellé üljön. Naná, hogy úgy gondolom én fogok vezetni.*
-Ash!
*Nyújtom a kezem a kulcsért és a jobb lábammal tamtamot verek az aszfalton.*

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Hétf. 11 Május - 21:47

Mary-Kate & Ashely

A kettős még mindig vitatkozik, ami már lassan kezd rémesen fárasztó lenni, úgy teszik, mint egy idős házaspár, pedig még csak most öltük meg majdnem a srácot, tíz perce mehet itt a szájkarate. Kapkodom köztük a fejemet, valahogy azzal, hogy engem küldtek a dobozért, kissé kívülálló lettem, főleg, ha még itt csókokról is esik szó, abban a hugom igazán nagymenő, hogyan kell vadidegenek szájában turkálni. Jó, velem is megesett, hogy pár mondat után, csakhogy ott feltűnően csinos volt a srác, áldozatunk pedig csak... vááá, rémesen dögös, jóég, és a hugom már rögtön oda is adja magát neki, pusztán gyógyításból. Nem, ő dolguk, engem már alaposan megmustrált, szinte szemmel tapizott, ami eshetne jól is, csak éppen úgy tekint ránk, mint valami szülinapi meglepetésre, ami azért is gonoszság, mert mi tartunk ilyen ünnepet, és őszintén nem vágytam egy pasira, akit ápolni kell és akin osztozkodni. Szívás ez így, de nagyon.
Nem is nagyon figyelek már rájuk, egészen addig, míg meg nem pillantom, hogy a válsághelyzet mit ki nem hoz belőlük. Hát az eszem megáll, Mary-Kate már megint hozza a formáját. Nagyjából mindenki le van merevedve, ám a hugom ismét ura a helyzetnek, és felpattanva szembeszáll az egész bandával, nekem csak a harmadikat kell elűznöm, szinte teljesen lángba borítva az illetőt. Szemeimben vörös fény táncol, még akkor is, amikor visszafordulok a két fiatal felé, valahogy a vad tűz nehezen nyugszik le, mintha a féltékenység újabb áldozatokat kívánná. Megetetném őket a lángokkal. Lassan elkezdem mélyen venni a levegőt, a hajam is visszaáll eredeti hullámzására, s a fény kihúny. Megrázom magam, és megindulok feléjük, immár futólépésben, váratlan magabiztosságot kölcsönözve magamnak.
Mary-Kate libben felém, megpaskolom a karját, igyekszem lenyugtatni magam, utálom, hogy ennyire szenvedélyes, hogy mindent megél, nekem valóban karót dugtak a hátsómba, emiatt maradok le mindenről, ami őt élteti. Az én céljaim mintha a külvilág felé unalmasak lennének. Most is ő cselekedett, szinte duplán. Ilyekor használhatatlan nullának érzem magam.
- Vigyük. – Bólintok, és a másik oldalról nyúlok a srác alá. Szinte magától értetődő, hogy én fogok vezetni, nálam a kulcs, ők meg csak enyelegjenek a hátsó ülésen, az már nagyon meg. Beharapom az ajkamat, és győzködöm magam, hogy én akkor sem tettem meg, ha Mary-Kate megy a dobozért. Miért nem vagyok egy kicsit lazább? Nem, az nem menne, jó így. Amikor a kocsihoz érünk, nyitom a hátsó ajtót, és intek mindkettőnek, hogy nyomás, majd beülök a vezetőülésre. Remélem most nem fog zsaru megállítani, hiszen vérfoltos a terepjáró eleje, az egyik lámpánk kitört, és bűzlök az alkoholtól, amit még a pacsulin át is töményen érezni lehet.

♫ Everywhere ♫ ♥ Ruha ♥ Buli vaaan!

Tárgy: Re: Baker Rezidencia

» Polly Baker
» Polly Baker
» Polly Baker
» Dina Baker
» Samuel Baker