Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?
Az oldal alapítása: 2013. szeptember (A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
chatbox
promónk
Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)
A változás csak egy folyamat nem kell félni tőle, egyszerűen alkalmazkodj
Userinfo: Főkarakter - Charles Xavier
Név: Isaac J. Kingsley Mutáns név: Vandál Születési dátum és hely: 1964. december 4. / New Jersey, USA Besorolás: Független
Képesség(ek):
Elsődleges képesség: Színváltás Osztályozás: Delta mutáns Aktiválódás: 14 éves kor Képesség jelenlegi szintje: Képes a színeket más színekre cserélni, de jelenleg még nem túl nagy felületen és mindig csak néhány színt. Pl. a hajszínét átalakíthatja másra, vagy egy nagyobb faliszőnyegben kicserélheti a pirosat kékre, a kéket barnára stb. Más élőlényekre, tárgyakra is képes hatni. A képesség egyelőre pár órán keresztül marad meg, ha az adott személy, élőlény, tárgy eltávolodik tőle. Képesség távlatai: A változtatott felület mérete nő, a változtatott színek száma és a színváltás megtartásának időtartama.
Másodlagos képesség: Kaméleon bőr Osztályozás: Delta mutáns Aktiválódás: 17 éves kor Képesség jelenlegi szintje: Változtatni képes a bőre és a bőrével érintkező, a közelében lévő ruhadarabok mintázatát is. Egyelőre még nem tudja ezt tökéletesen megtenni, nem az egész felületet és gyakorta bizonytalanul megy neki a dolog, de már arra is rájött, hogy akár a saját meglévő tetoválásait is képes alakítani ezzel, változtatni a mintázatot teszem azt. Képesség távlatai: Idővel teljes mértékben úgy fog funkcionálni, mint egy kaméleon, teljesen bele tud majd épülni a környezetébe, és a bőrfelület és a hozzá tartozó ruházat automatikusan alkalmazkodik majd. Ehhez persze fontos, hogy ne nagyon mozogjon, mert bár leköveti majd a közelben lévő mintázatot, a mozgás miatti átalakulás észrevehető.
Jellem: Mondhatnánk, hogy komplett idióta vagyok, de ha nem akarunk ilyen drasztikusan fogalmazni, akkor egyszerűen csak nem alakult ki bennem az a bizonyos veszélyérzék. Mintha még mindig egy öt éves szintjén állnék e téren, nem igazán számolok semmiféle következménnyel, ezért aztán rendre elég rendesen hajlamos vagyok bajba keveredni. De végülis az élet egy nagy játék, én pedig nem fogok csak úgy magamtól lelépni a játszótérről. Elég erősen kiszámíthatatlan vagyok, néha még én magam sem tudom, hogy mi lesz a következő lépés, egyszerűen csak ami így jön ösztönből. Könnyen bepöccenek, és simán nekimegyek egy kétajtós szekrénynek is, ha beszól, akkor is, ha mindenki számára egyértelmű, hogy a végén csak én húzhatom a rövidebbet. A Dávid és Góliát mese kamu, tudom, még soha sem győztem le egy Góliátot se, ami persze nem tart vissza attól, hogy ne próbáljam meg újra és újra. Fene mód nagy a szám, szinte már azt hinnéd rólam, hogy direkt keresem a bajt, pedig egyszerűen csak nem bírom elviselni az unalmat. Mások idegeire menni pedig határozottan vicces és nagyon feldobja a napom, akkor miért ne tegyem? Kissé időnként kétbalkezes vagyok. Ez nálam valamiféle időszaki dolog, mert amire nagyon figyelek, az jól megy, de ha előbukkan a szétszórt énem, hát akkor kő kövön nem marad, mintha csak egy Végső állomás filmbe cseppennél mellettem. Vigyázz! Egyértelműen én vagyok az akitől apuci félti a kicsi lányát és persze az is, akiről éjszaka még a szolid háziasszonyok is álmodoznak, hiszen titkon, vagy nyíltan, de mindenkit vonzz a veszély és én tuti, hogy azt hozok az életedbe.
Kinézet, megjelenés: Nagyra nőttem, de ennél magasabb már biztos, hogy nem leszek, így is szerintem bőven elég vagyok a magam 190 centijével, legalábbis úgy kb. Sötét, egyenes, félhosszú hajam van. A bőröm kicsit napbarnított, miután viszonylag sokat vagyok kint, de olyan épp megfelelő módon. Elég sok tetoválásom van, amik az évek során gyűltek fel, mondhatni ezzel is a rossz fiús külsőt erősítem, pedig igazából szimplán csak baromira tetszenek, semmi több. Még tuti, hogy lesz pár a jövőben is, nem hiszem, hogy ebben van megállás, főleg, ha bírod az ilyesmit. Izmos testalkatom van, de azért nem viszem túlzásba a dolgot. Nem járok edzőterembe, nem is telik ilyesmire, viszont nem viszem túlzásba az evést, és sokat szoktam mozogni, kosarazás a haverokkal a parkban teszem azt, vagy csak lefutni a zsarukat... azért ehhez kell az állóképesség. A szemem kék egyébként, de ezt te is láthatod, ha belenézel... bár akkor már veszve vagy. Öltözködés terén a laza ruhákat részesítem előnyben, póló, farmer, esetleg egy-egy buliban lezser ing, de ennél többet nehéz rám erőltetni.
Előtörténet:Ez a legegyszerűbb rész, mármint, hogy magamról meséljek. Pofon egyszerű, nem kell a családról feleslegesen hadoválnom, mert ilyesmivel nem rendelkezem. 6 évesen kerültem be Jersey egyik lepukkant negyedében lévő árvaházba, előtte utcagyerek voltam. Őszintén szólva nem nagyon rémlik azokból az időkből sok minden, túl kicsi voltam ahhoz, hogy sok emlék megmaradjon. Néha beugrik egy-egy kósza emlékkép, egy dal, amit talán anyám énekelt, de kit érdekel? A szüleim jó eséllyel leléptek, és kivágtak az utcára, nem fogok sírni utánuk. Szóval végül összeszedtek, és egész jó kis társaságba keveredtem. Nem volt a legmenőbb árvaház a miénk, de igazából nem zavart, mert a srácokkal baromi jól el voltam. Sok-sok balhéban voltunk benne és persze a nevelőnők idegeire mentünk. Azt hiszem egyszer próbálkozott azzal egy család, hogy örökbe fogadjanak, de nagyon hamar letettek róla, miután egy kicsit eljátszottam a nevelőapám autójával. Konkrétan két hétre szerelőhöz kerül a kocsi, és még így is voltak olyan részek, ahol még a legprofibb szerelő se tudta volna normálisan visszahozni a régi fényét. Hát... pech. Őszintén szólva nem zavart, hogy a srácokkal maradtam, nekem így sokkal jobb volt. Ahogy nőttem felfedeztük a várost, és egyre jobban belementünk a balhékba. A legtöbbet igazából csak heccből, szórakoztunk a zsarukkal, betörtünk pár ablakot, meg ilyesmi. Egy-egy bolti lopás is benne volt, de csak a szórakozás kedvéért, nem megélhetés miatt. Soha egy kasszát nem pakoltunk ki, csakis apróságok, mint hogy elemeltünk egy cigit, vagy ilyesmi. Aztán jött a nagy elhatározás. A tizennyolcadik születésnapomra Patrick egy buszjeggyel lepett meg. Hát akkor irány New York! Így kezdődött az itteni pályafutásom, mostmár három éve. Az egész egy kis kiruccanásnak indult, csak hogy meglépünk pár napra, de aztán valahogy már nagyon nem volt kedvünk visszamenni. Persze tuti, hogy akadt aki hiányolt minket, de szerencsére már amúgy is közel volt az, hogy kivágnak az árvaházból, szóval nagyon nem küldtek utánunk senkit. Patrick azóta lelépett. Hát az ilyen barátságok így szoktak alakulni. Talált valami csajt - anyám! - aztán bejött a nagy lamúr, összeköltözés, meg normális élet, és már arra eszméltem, hogy búcsúzkodunk és visszaköltözik Jersey-be, meg suliba megy. Hát most mit mondjak, nem értékeltem a helyzetet, de eszem ágában sem volt követni a példáját. Addigra már olyan jó kis csapat alakult ki, hogy hülye lettem volna itt hagyni ezt az őrült várost. Imádom New York-ot, a várost, ami sosem alszik és ezt értsd szó szerint! Egyáltalán nem bántam meg, hogy hagytam a legjobb haveromat elmenni. Pár telefon még ment az elején, de őszintén szólva engem nem kötött le az unalmas élete, neki meg azt hiszem nem tett jót, hogy a balhékról mesélek, mert idővel ezek is elmaradtak. Az ő dolga, én jól el vagyok itt. Bulizom, néha elvállalok egy-egy időszakos melót, hogy azért a lepukkant kis kéglimet fenn tudjam tartani. Nem vágyom többre, nem vágyom gazdagságra és végképp nem akarok megállapodni, vagy megkomolyodni. Én így szeretek élni, boldog vagyok és élvezem a zűrös kis életem minden egyes percét.
Moira MacTaggert
mutant and proud
ember
I just believe my eyes
Play By : Rose Byrne
Hozzászólások száma : 433
Kor : 37
Tárgy: Re: Isaac J. Kingsley Csüt. 12 Márc. - 11:40
Elfogadva!
A PB választás valami hihetetlenül dögös, van benne egy csinos pofi, és mellette egy sármos, rosszfiús megjelenés, kisugárzás, úgyhogy tökély! Már csak azért is, mert egy szomorúnak induló életút ellenére a srác képes volt a saját képére formálni a világot, és megtalálni benne önmagát, és ami boldoggá teszi. Már előre lehet félteni tőle mindenkit, hiszen tudjuk, hogy a lányok pont erre a típusra buknak igen nagy számban. A képességei nagyon is beillenek az X-Men világába, na nem az a világmegváltós hős, vagy főgonosz, hanem amire a legtöbb intrikus sztori is épül, a beszivárgó, szinte embernek tűnő különleges valaki. Rengeteg benne a lehetőség, akár törvényen kívülinek is el tudnám képzelni, vigyázz, még Emma megszerez magának Foglalózz, és vár a tér!
Kezdőlap 
by 
Foglalózz, és vár a tér!