Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?
Az oldal alapítása: 2013. szeptember (A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
chatbox
promónk
Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)
Név: Lucas Monroe Mutáns név: - Születési dátum és hely: 1963.10.21 Minesota, USA Besorolás: Ember
Jellem: Talán nem is olyan meglepő, hogy nőies lelkületem, ám nem minden tekintetben. Melegnek lenni nem azt jelenti, hogy az ember nyafog, sokkal inkább az érzékenységről szól a fáma. Jobban nyitvatartom a szemem, mint a pasik, figyelmes vagyok és vicces, talán éppen ezért sajnálkoznak a csajok, hogy milyen kár, hogy nem minden pasi ugyanilyen. Ez hülyeség, ha mindenki ugyanilyen lenne, akkor nem is kolbász lenne a lábuk között, na! Meg különben is, attól még kemény a tekintetem, határozott vagyok, és érdekelnek a pasis dolgok, ez főleg inkább beállítottságot határoz meg nálam, mintsem életfelfogást. Tulajdonképpen ügyesen lavírizok a pasis magabiztosság, és a csajos érzékiség között, ám jól beazonosítva, hogy bizony az erősebbik nem után fordulok meg. Nem látványosan, korunk szexuális felvilágosultsága nem engedi meg, hogy aki nem közszereplő, az látványosan felvállalja ezt. Tudom, hiszen a tévében dolgozom. Jobb inkább megbújni a háttérben, és csak a magam módján kavarni azokkal, akikkel lehet. Az egészben csak az a szívás, hogy itt ez a lány Bonnie, aki nagyjából felborította a kártyavárat, minden tekintetben.
Kinézet, megjelenés: Talán a külsőm miatt tartanak jó pasinak. Nem tagadom, belejátszik. Évek óta járok tae-kwon-dozni, illetve van egy balettcsoportom lányoknak, ott aztán megy rám a nyálcsorgatás meg nevetgélés, őket nem világosítottam fel, hogy a másik oldalon tolom a bringát, jobb a békesség. A hajam általában rövid, katonásan felnyírt, ehhez szépen kimunkált izomzat, és jóképűen szögletes arc párosul. Ez ad egy határozott karaktert az arcomnak, így olyan, hogyha vidám vagyok, akkor is mintha furcsálkodnék. Ebből kifolyólag szeretek kevés cuccban járni, villantani, hiszen élvezem a tekinteket, a csajok esetében csak amolyan hiúsági kérdésből, hiszen ami nekik tetszik, az be fog jönni a hozzám hasonló srácoknak is. Nem vagyok egy művészlélek, nem minden meleg az, így tőlem azért ne várj rózsaszín sálat, bár kétségkívül odafigyelek arra, hogy mit veszek fel, vagy éppen meg. Arra meg pláne, hogy hajlamos vagyok mosni Bonnie-ra, hogy aztán ha meglátom reggel egy rémes blúzban, akkor kapjam elő a nacijához illőt.
Előtörténet: Átlagos kertvárosi gyerekkor New Orleansban, középszerű szülők, akik robotoltak egész nap, de legalább szerettek, ami nagy szó manapság. Adtak annyi szabadságot, hogy eldönthettem mit sportolok, és bár volt nagy röhögés, amikor a balettot válaszottam, de belementek, nagyjából ha ketten lehettünk abban a csoportban pasik, sokat mondok. Pedig kellenek balettos fiúk, hiszen ki kapdossa fel a lányokat. Ekkor még csak a fekvőket nyomtam, hiszen az emelgetéshez azért kellenek izmok is. Már kisfiúként is én vettem fel a családi eseményeket, imádtam kamerázni, és ez a szerelem csak tovább mélyült, a filmeket is lassan kritikus szemmel kezdtem nézni, milyen jó volt a kamerakezelés, a vágás, és nem volt kérdés, hogy majd a felsőbb iskolában ilyen vonalon akarok továbbtanulni. Az elemi iskola végén jöttem rá, hogy engem bizony nem vonzanak a lányok ébredő dudái, formás hátsóik, előfordult azonban, hogy egy diáktársamon felejtettem a tekintetemet az öltözőben, amiért akkora verést kaptam, hogy két dolgot kellett leszűrnöm. Egy: meg kell tanulnom megvédeni magam. Kettő: nem illik pasikat megbámulni ennyire nyíltan, ez legyen magánügy. Így kezdtem el tae-kwon-dozni, amiben szintén egész szépen fejlődtem. A szüleimnek végül elmondtam a dolgot, az első nagy szörnyülködések ellenére végül kénytelen-kelletlen elfogadták, én voltam az egyetlen fiúk, nem látták értelmét a veszekedéseknek. Őket kérdeztem hát meg, hogyan is lehet ismerkedni egy magamfajtának? Anya volt olyan jó fej, hogy utánanézett, vannak ilyen bárok, de nagyon kell vigyázni, ennek azért vannak fokozatai, nem mindegy, hogy mennyire megy bele az ember, mint ahogy heteróként is lehetnek normális kapcsolataid, vagy járhatsz orgiákra. A mi esetünkben is el lehet menni mozikba, ahol érdekes dolgok merülhetnek fel, én jobbnak láttam a durvulást elkerülni. Tudok én szenvedélyes lenni, de nem mindenki olyan jó fej, mint én. Olyan tizenhat lehettem, amikor találkoztam Jeremyvel. Igazi rosszfiú, és egyből látta rajtam, hogy mennyire tapasztalatlan vagyok. Nem részletezném a dolgot, a lényeg, hogy alaposan megcsinált, kitanított, mit hogyan kell, mikor érdemes lépni, felvállalni a dolgot, hogyan kell belemászni egy srác alsógatyájába, tehát nem mondanám, hogy kisajítátott, inkább amellett, hogy végre jól éreztem magam a bőrömben, és átestem a tűzkeresztségen, legalább tudtam mit akarok. Az egyetem harmadik évében ismertem meg Bonnie-t, aki szintén médiaszakon tanult, ő riporter akart lenni, én meg opetarő, és összebarátkoztunk. Eddigre már egészen jól fel tudtam vállalni, hogy bizony a csajok nem annyira jönnek be, bár nem hangoztattam, az a biztos. Viszont Bonnie... minél többet töltöttünk együtt, annál inkább meglepődtem a saját érzéseimen, reakcióimon. Azon kaptam magam, hogy míg más lányoknak nem nézem meg a seggét, vagy meg sem érzem a parfümjüket, elkezdtem utána vágyakozni, és pasi iránt még nem éreztem szerelmet, nagyon úgy tűnik, hogy beleszerettem. De ez mégiscsak nagyon abszurd, nem? Sosem voltam még csajjal, erre pont megfog az egyikük? Ő tudta, hogy pasimániás vagyok, ezért nyíltabb volt velem, mintha pasi-nő ellentét feszült volna köztünk, lazán a nyakamba ugrik, ha arról van szó. Soha egy szóval nem mondtam el neki, felesleges lenne egy ilyen jó kapcsolatot felrúgni, viszont ennek hatására egyre kevesebbet randizok, és már másra sem tudok gondolni. Hogyan tudnám kiverni a fejemből, ha nap mint nap találkozunk, és nekem mondja el a dolgait, vagy ülünk be filmet nézni az egyikünk szobájába esténként? A dolgot nehezíti, hogy van egy idióta tanárom, Fergusson, amolyan vaskalapos, utálja a magamfajtákat, és bár Bonnie már javasolta, hogy használjam őt alibiként, az állati fura lenne, mert ha véletlenül tényleg meg kéne fognom a kezét, mi az esély rá, hogy nem akarnék többet?
Kezdőlap 
by 
