McDonald's

Tárgy: McDonald's Szer. 18 Szept. - 8:54

First topic message reminder :

Vannak dolgok, amiket igazán kár túl magyarázni, ez igaz a McDonald'sra is. Természetesen a város forgalmasabb pontján helyezkedik el ez a gyors étterem. Kedves és persze gyors kiszolgálás, hagyományos ide illő ételek, tehát hamburger, sült krumpli és társai. Ebben az időszakban a saláták még annyira nem voltak megtalálhatóak az étlapon, mint a későbbi években, inkább tényleg a kifejezetten ütős és hizlaló kaják. A berendezés piros-sárga színeket ötvöz, egyszerű asztalok, amik mindig tisztán vannak tartva, piros tálcák, amikre az ételedet kapod, hogy aztán leülhess megenni és rohanhass tovább folytatva a napodat. Az tuti, hogy ha ott kajálsz, akkor azért teszed, mert kevés az időd és nem is lesz gondod azzal, hogy elhúznák az ebédszünetedet. Természetesen kis zacsiban el is viheted a kaját, és autós kiszolgálás is van oldalt. Az épület előtt csúszda, egyszerűbb játékok a gyerekeknek, szóval igazi látogató csalogató hely.

Tárgy: Re: McDonald's Szomb. 5 Okt. - 14:47

Szabad helyszín, új játék kezdhető!

Tárgy: Re: McDonald's Csüt. 19 Szept. - 22:03

Hát persze, hogy nem értem. Nem vagyok különleges, vagyis így alapjáraton nem tűnik egyáltalán annak. Az más tészta, hogy én tudom, hogy más vagyok, mint a többiek, de ezt nem tudja rólam senki és még csak arról sincs fogalmam, hogy bárki más is van rajtam kívül, aki... eltérő. A szavai határozottan meglepnek. Egy ilyen csinos, befolyásos lánytól ez... határozottan furcsa.
- Hogy... mi? - bukik ki belőlem az értetlenkedő kérdés. Hogy nem ráncigál el egy sikátorba, hogy megerőszakoljon? Most komolyan ezt mondta ki, vagy én hallottam rosszuk? Nem, tényleg ezt mondta, és olyan nagyon komolynak tűnnek a szavai, hogy igazán nem értem az egészet. Aztán végül elmosolyodik, és azt hiszem ezt azt jelenti, hogy csak viccelt. - Áh értem... azt hiszem. - hülyeség, egyáltalán nem értem az egészet, még csak halvány sejtésem sincs, hogy miért érdeklődik irántam. A kérdésére csak bólintok egyet lassan. Persze, hogy őszinte választ akarok, ki ne akarna őszinte választ egy ilyen helyzetben?
- De hát miért? Mármint ön... tudja... miért számít egy magam fajta? Vannak épp elegen, akik a helyembe állnak. Tudja ott fenn, a főnökségben nem sokat számít, hogy milyen névtábla van a ruhán. - rántom meg a vállam egész lazán. Nem vagyok hülye, azért ennyivel tisztában vagyok. Nem ringatom magam hiú reményekbe, hogy bármit is számítok. Csak egy arc vagyok, csak egy sima melós, aki helyett bármikor másikat lehet találni. Kár lenne áltatni magam az ellenkezőjével. Aztán persze a kesztyűmre terelődik a szó. Kicsit meglep, viszont eszem ágában sincs őszintén válaszolni neki. Totál hülyének nézne. Soha nem is mondtam ezt senkinek éppen ezért. Most sem szándékozom, csak hát nem vagyok jó abban, hogy hatásos dolgot találjak ki, ami hihető is. Most sem megy igazán.
- Igen, olyasmi. Nyáron tudja vékonyabb kesztyűt veszek fel. - magyarázom. Áh, egyszerűen totál hihetetlen, amit mondok, tudom, de mégis mi lenne a jó magyarázat. Mondhatnám, hogy a kezemen van valami heg, vagy valami, de ez már ugrott, hiszen az egyik kezemről lekerült a védelem. Elhúzom kicsit a szám, hiszen tudom, hogy nem adtam a legjobb választ, de úgy látom nem feszegeti tovább. Éljen, győzelem!
- Ha jól emlékszem akkor lassan egy éve, és nem igazán van kimondottan szakmám. A sors úgy hozta, hogy nem fejeztem be magasabb szintű sulit, de majd... idővel szeretnék tovább tanulni. - őszintén szólva csak nem találtam még ki, hogy mi érdekel igazán. Talán lehetnék ápoló, vagy orvos, de ezekhez sok pénz kell a tandíjra, az pedig nekem most még nincs. Előbb melózni kell és eleget összespórolni arra, hogy beiratkozhassam. Nem könnyű fenntartani magamat, kaját, lakbért összeszedni, és mellette még egy sulit is fizetni. Egyelőre megalapozom az életem és majd tovább lépek. Végülis van még időm, akadnak olyanok is, akik nálam is később választanak életcélt.

Tárgy: Re: McDonald's Csüt. 19 Szept. - 21:46

Abszolút fogalma sincsen, hogy mit akarok kihozni a helyzetből. Nem mintha nekem lenne bármi fogalmam is. Csak rögtönöztem valamit, mert az érzékeim azt súgják erőteljesen, hogy fogyelnem kell erre a fiatalemberre. De miért pont nappal? Rose Brooks vagyok, gazdagok lánya, visszafogott üzletasszony, bár leginkább üres kampányarc, két szép szempárral.
- Nem, nem kérdőív és nem kell aggódnia, nem akarom elráncigálni egy sikátorba, hogy aztán megerőszakoljam. - szalad ki a számon, vagy hát nem is szalad, inkább csak kissé szemforgatva, monoton hangon közlöm vele, hogy ezzel minden paráját elvágnám. Nem lesz itt gond, egyszerűen beszélgetni akarok vele, nem fogják kivágni a munkahelyéről, hiszen Velem van. A kérdésére azért még is csak illene válaszolnom rendesen is, így egy kicsit elmosolyodok, megingatva a fejemet, jelezve, hogy az iménti csak vicc volt, ez igazán nem az én stílusom - ó dehogynem!
- Őszinte választ akar? Láttam, hogy a főnöke le akarja ordítani így úgy gondoltam kimentem a helyzetből. - felelem, habár ez nem a teljes őszinte válasz, de legalább az igazság egy része. Lepillantok a kezére miközben beszél, méregetve a kesztyű anyagát. Egy kis kényszer kezd el motoszkálni bennem, hogy a mutánsképességeimet koncentráltabban használjam, megérintve a kezét, de ez igazán korai lenne, még csak nem is tegeződünk, elhúzódna azonnal.
- Értem, akkor ez afféle... védjegye, stílusjegye. Igazán érdekes, de nyáron valahogy nem követném a példáját, a legnagyobb déli melegben. - mosolyodok el egy kicsit. Nem hiszek neki. Nem képességfüggő ez, nem látomásom volt, egész egyszerűen valamiért nem hiszek neki, mást mond a szeme, mint a szája. - Mióta dolgozik itt? Mi a végzett szakmája, vagy tanul emellett? - fűzüm tovább a szót, rendületlenül. Lehet, hogy a nagyapám miatt láttam azt a látomást? Lehet, hogy egy mutánssal van dolgom? De akkor itt a kérdés: hogyan lehet ilyesmire terelni a szót úgy, ha nem mutáns még se nézze hülyének.

Tárgy: Re: McDonald's Csüt. 19 Szept. - 21:02

Oké, amikor a főnök felém indul kapásból többféle verzió is lepörög az agyamban onnan kiindulva, hogy jól lehord a sárga földig és odáig is eljutva, hogy elküld a francba. Végül egyik sem történik meg, legalábbis egyelőre, mivel a kis barna bevág elénk és megakadályoz mindennemű beszélgetést. Konkrétan úgy fogalmaznék, hogy simán a főnökbe folytja a szót, gondolkodás nélkül. Szinte látom, ahogy már nyitná a száját és egyszerűen lefagy, amikor mégsincs rá lehetősége, hogy kinyögje, amit akart. Oké, én se értem igazán a helyzetet, de jól járok vele és most e a lényeg. Szóval végül kiállok a kasszából, ahol Chip átveszi a helyem és besorolok a a hölgy mögé, hogy kövessem az asztalához. Most komolyan valamiféle kérdőíveket fog feltenni nekem? Aztán a kezét nyújtja, de a balt! Oh, hál' istennek! A legtöbbeknél ez a jobb szokott lenni, én is jobb kezes vagyok, ezért is féltem, hogy azt nyújtja majd, mert azon nincs kesztyű, de nem így történik. Legszívesebben nagyot sóhajtanék megkönnyebbülésemben, de végül csak sikerül visszafognom a dolgot. Csak megrázom a kezét és lehuppanok a helyemre.
- Jeremy Carlson, bár ezzel nem mondok újat... hölgyem. - így illik igaz? Bár ezekben az úrias dolgokban nem vagyok otthon, de róla süt, hogy ő viszont nagyon is, úgyhogy nekem is meg kell próbálnom valamelyest ehhez tartani magam. Viszont azon, amit mondd határozottan meglepődök. Ezek szerint totál nem mondott igazat? De tényleg? De miért? Pörögnek a fejemben a kérdések, és hát nem akarom hirtelen rázúdítani, szóval első körben szimplán csak totál értetlen fejet vágok.
- Akkor ez nem is igazi... izé... kérdőív? De hát akkor mit szeretne tőlem? - nem volt jó a szendvics? De akkor nincs közöm, én csak kihoztam neki azt, amit más megcsinált. Vagy... vagy az üdítő? Azt is csak kitöltöttem, nem tettem bele semmit, tényleg! A kiszolgálás módja nem tetszett neki esetleg? Komolyan nincs más ötletem így hirtelen, de valami oka biztosan van igaz? Nem hiszem, hogy az, hogy mit tudom én megtetszettem neki. Nincs bennem semmi különleges, csak egy egyszerű srác vagyok, van még hozzám hasonlóból több is itt, nem gondolom, hogy e miatt akadt volna meg rajtam a tekintet. Egyszerűen kétlem, tényleg. Aztán jön a kérdés... a kesztyű. Pedig már komolyan kezdtem remélni hogy ez esetleg nem jön elő. Igyekszem teljesen hétköznapi módon lepillantani a saját kezemre.
- Hogy ez? Igazság szerint csak szeretem a kesztyűket, semmi több. Valahogy rám ragadt és megszoktam. - hülye válasz, oké tudom, de mit lehet erre mondani? Nem kötelező itt viselni, hiszen másokon sincs, az olajjal nincs bajom és nem is fröcsög annyira. Esetleg mondhatnám, hogy nem bírom, ha másokkal kell érintkeznem? De az meg úgy tűnne, hogy valami hülye rögeszmés állat vagyok. Ez se jó megoldás. Na ezért vagyok meg szépen csak úgy magamban, így nem igazán van senki, aki kérdezget és így finoman szólva is jobban érzem magam.

Tárgy: Re: McDonald's Szer. 18 Szept. - 22:15

Lassan észreveszem, hogy közben a kólás-kesztyű lekerült róla, csak az egyiken tartotta meg. Kissé furcsa, hideg nincsen, elvárásnak meg biztosan nem elvárás és most, hogy levette, nem tűnik fel alatta semmi sérülés se, amit egy kesztyű védhet. Szerencsére nincsen problémám azzal, hogy ellentmondanak, vagy akadékoskodnak, valószínűleg olyan komolysággal beszéltem, illetve olyan presztizse van a szüleimnek a vállalatnál, hogy ha nem is lenne igaz a dolog, amit mondtam - márpeidg nem igaz, rögtönöztem az imént -, akkor is megérné, hogy elengedjen egy srácot néhány percre, hogy ezzel a főnök kedvére tegyen és elnyerje a rokonszenvét és támogatását. Mintha csak azért engedné el a fiatalembert, hogy konzumférfi legyen. Micsoda prostitúció kérem szépen!
Nem valószínű, hogy pontosan érti, amit mondok ezzel a kiselőadással a dolgozók kérdőívével kapcsolatban, de minden esetre megtudom a vezetéknevét. Szeretnék minél gyorsabban távol kerülni vele kettesben a főnök árgús szemeitől mentesen, ezért nem kezdek el ott kezetnyújtani és bemutatkozni, ám az asztalnál azonnal megteszem. Bal kezes vagyok így reflexből a balt nyújtom, nem gondolva át, hogy végül is igazából nem is munka megbeszélés lesz, mert folyékonyan hazudtam az étterem tulajdonosának.
- Rose Brooks, örvendek. Az az igazság, hogy láttam az üdítő kiöntésének incidensét és hogy milyen arckifejezéssel közelített magához és rögtönöztem. De azt hiszem ezek után a szakszervezetben muszáj az ötletet előterjesztenem, hogy egy kérdőívvel ellenőrizzék a munkáltatók és munkavállalók viszonyát, hogy mindegyik fél meg van-e elégedve...
Nem tudom, hogy milyen hatást fog elérni a kijelentésem, hogy hazudtam a főnökének, ami csöppet frusztráló, tekintve, hogy a nappali történésekben igen is szeretem tudni, hogy mi fog történni a következő öt percben. Bár lehet, hogy épp ezért izgalmas, mert kiszámíthatatlan... Kissé előre hajolok, egyik kezemmel könnyedén felkönyökölök az asztalra és a tenyerembe illesztem az államat, így figyelem Jeremy Carlson-t, erőteljesen koncentrálva hátha elő tudok hívni valamit, de egyelőre a jóstehetségem nem akar a segítségemre lenni. Pedig valami érzés motoszkál bennem, és nem ez nem az "első látásra szerelem". Valami egészen más.
- De ha nem akar kötetlenül beszélgetni velem, ha gondolja imitálhatjuk a beszélgetést. Kezdetnek: miért visel kesztyűt, esetleg munkahelyi baleset érte, vagy óvja a kezét a forró olajtól? - kérdezek rá, átszőve az egyik témát a másikba, hogy végül megtudjam, hogy mi is ez a kesztyű-ügy.

Tárgy: Re: McDonald's Szer. 18 Szept. - 21:39

Oké, szó se róla szép lány, tényleg az, de őszintén szólva most inkább azért fáj a fejem, hogy nem kapok-e valami rendesen nagy fejmosást Mr. Silvertől hamarosan. Sőt igazából biztos vagyok benne, hogy kapni fogok ilyesmi, akármennyire is szeretném elkerülni. Úgyhogy nem tud most lekötni egy szép lány, főleg mert végülis a főfőnök, vagy valami ilyesmi. Értelme sem lenne szemet vetnem rá, ha egyszer totálisan más körökben mozgunk, más szinten állunk. Ő egy gazdag valaki, én pedig csak egy szimpla melós, egy senki. Gyorsan leteszem hát elé a tálcát, aztán egy pillanatig várok, hogy valamit szeretne-e még.
- Jó étvágyat! - pillantok még rá gyorsan, aztán spurizok is vissza. Kétlem, hogy az előbbi kis incidens után jól venné ki magát, ha a kígyózó sorok mellet nekiállnék beszélgetni. Azt hiszem a főnök csak még jobban kiakadna, ha ez még lehetséges. Nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy elveszítsem az állásom, vagy hogy egyáltalán kicsit is a közelébe kerüljek ennek az eshetőségnek. Kesztyű egyébként tényleg csak rajtam van, és azt is ki kéne cserélnem, ha lenne másik. Basszus mindig kéne lennie tartaléknak! Szokott is, de ma... azt hiszem egyszerűen csak elfelejtettem, vagy mosásban van? Lehet, igen, ez a magyarázat. Leveszem végül a kesztyűt és a főnököt keresem a tekintetemmel. Ki kéne állnom a kassza mögül, nem akarok senkihez sem hozzáérni, mert abból csak baj lehet. Oké nyugalom! Megpróbálom a szívverésemet értelmes ritmusba visszaállítani, nagy levegőt venni és újra felvenni a ritmust. Az egyik kezem szabad, annyi csak a lényeg, hogy a pénzért a másikkal nyúlok igaz? Azzal, amin ott a védelem. Csak erre kell figyelnem és akkor nem lesz semmi baj!
Néha elpillantok a szépen eszegető lány felé, de a sor elég hosszú, van elég dolog, hogy ne őt figyeljek, és ne is azt, hogy mikor jön a főnök. Ez pedig meg is történik. Igazából sejtem mit akar mondani, de aztán konkrétan belé folytja a szót Rose. Finoman szólva is meglepődök, miközben Chip kerül elő, hogy gyorsan visszavegye tőlem a helyet, amíg nem indul haza. Őszintén szólva majdhogynem csak kapkodom a fejem, amikor a lány megszólal. Nem értem a dolgot, tényleg nem és úgy látom, hogy a főnök sem, de nem igazán mondd ellent, ha jól sejtem nem mer.
- Carlson. - fejezem be a mondatot, de közben lepuskázta a keresztnevemet. Hát igen a névtábla sokban segít. Egyelőre a kasszám amúgy is foglalt, Mr. Silver pedig csak int egyet azzal a tipikus "nem úsztad meg ennyivel" nézésével. Szóval irány akkor Rose asztala. Értetlenkedve nézek rá, hiszen már jó ideje dolgozom itt, de még soha sem volt semmiféle kérdéssor, mint amire most kéne számítanom. Szabad kezemet, amit most nem fed kesztyű szorosan magamhoz húzom, hogy még véletlenül se legyen esély rá, hogy valakihez hozzáérek. Mondd, hogy nem akar kezet rázni bemutatkozás képpen! Ebben reménykedek erősen, miközben rajta tartom a tekintetem.
- Szóval pontosan mit is akar tudni? - annyira nem vagyok jó ezekben a fajta kérdésekben, de majd igyekszem jól válaszolni. Úgy, hogy nekem se legyen belőle bajom és Mr. Silvernek se. Mindkét verzióból én jönnék ki rosszul igaz?

Tárgy: Re: McDonald's Szer. 18 Szept. - 20:49

A hajamat tekergetve várom, figyelem, ahogy fedől az üditő, majd valaki gyorsan feltörli és végül a vevő elviharzik a mosdóba megtörölgetni magát. A Jeremy névtáblás fiú végül elindul felém a tálcával, de nem igazán törődik velem, csak gyorsan lerakja a tálcát és hátraarcot is vág. Egy kicsit megvillannak azok a szikrázó kék szemek, sértettség villan benne, hogy csöppet sem kötöm le a figyelmét. Dolgozik, de hány pultosnak akadt már fent rajtam a szeme? Hát, neki nem, pedig szeretném tudni, hogy miért szerepelt az egyik látomásomban. Eddig mindig csak okkal jöttek és most őt láttam, nem mást.
- Köszönöm szépen. - válaszolom kedves hangon, hátha néhány szóra még visszafordul, legalább biccent, legalább a szemembe néz. A kesztyűje a látomásban nem ragadott meg, mintha ott se lett volna, pedig bizonára rajta volt. Ahogy eltávolodik azt figyelem, majd a többiek hordanak e ilyesmit, de nem látok erre utaló jeleket. Furcsa. Nekikezdek a fogásoknak, lassan, ízlelgetve a sós gyorséttermi kajákat, a lehető legelegánsabban eszem. Nem eshetek cska úgy neki, egyrészt, mert ha Jeremy nem is vett észre, de azt tudom, hogy Mr. Silver percenként kibámul, hogy itt vagyok e még, másrészt, mert már csak az kéne, hogy zsír-, vagy ételfoltot hagyjak a csinos ruhámon. A McDonald's vezetője már az első találkozás óta csorgatja a nyálát az idomaira, pedig neki aztán nem kellette magát. Vagy csak a kedvében akar járni a neve miatt, ez is egy eshetőség.
Csendben eszek tovább, néha Jeremy felé figyelve, néha az üveges falon át az utcán nézve. A fejem azon kattog, hogy vajon mivel hívhatnám vissza, mert egyszerűen valami azt súgja, hogy meg kell ismernem őt. Valami nem stimmel vele, valami történni fog vele. Nem, nem egyszerűen bejön ezért magamra akarom vonni a figyelmét, az túl egyszerű lenne, ilyen témájú látomásom nem igazán szokott lenni. Éppen befejeztem a szendvicsem és törölgettem az arcomat és a kezemet, amikor megláttam Mr. Silvert, de nem felém nézett, éppen a kiszolgáló fiú felé tartott. Lendületesen, kecsesen talpra ugrok és afféle "nem látják, hogy suhanok?" tekintettel sietek át a termen, az embereket könnyedén kerülgetve, bár van, aki látja, hogy jövök és azonnal el is áll. Nem feltétlenül azért, mert tudják, hogy Rose Brooks vagyok, rengeteg önkéntes szervezet és adománygyűjtő program reklámarca és támogatója, csak mert egyszerűen jófejek. Éppen akkor érek oda, mielőtt a férfi megszólítaná az alkalmazottját, kettőjük közötti másfél méterbe suhanok be.
- Mr. Silver, köszönöm, nagyon finom volt a korai ebéd, elégedett vagyok a kiszolgálással is. Viszont szeretném elkérni ezt a fiatalembert, ugyanis új programunk, hogy az étteremlánc alkalmazottait kikérdezzük, hogy elégedettek e munkahelyi bérrel, munkaidővel, túlóra díjazásával, bánásmóddal és egyéb körülményekkel. A Munkajogi szakszervezet kezdeményezése és a cégnek meg kell hajlania ellőtte. Sajnálom, a kellemetlenséget, elvárás, hogy ne tudjon egyik fél se róla.
Folyékonyan beszélek, abszolút, felvéve egy teljes mértékben hiteles, diplomatikus, profizmust sugárzó hangnemet, miközben végigsimítok a blúzom derekán, kisimítva egy ráncot. Hátrafordulok és lépek is egy fél lépés, hogy ne kettejük között álljak már, hanem háromszögben.
- Kérem ahogy tud, jöjjön az asztalomhoz, Mr... - itt elnyújtom a gondolkozást, de csak a névtábla van segítségemre -... Jeremy.

Tárgy: Re: McDonald's Szer. 18 Szept. - 16:15

Szokványos nap, vagyis mondhatnánk, hogy annak indul, de igazából az életemet felkavaró eddigi összes nap is mindig szokványosnak indult. Sajnos soha nem tudhatod előre, hogy mikor következik be egy bizonyos esemény, ami aztán mindent felforgat. Vagyis... akadnak akik tudják, de én nem tartozom közéjük. Ez a nap is ugyanolyannak tűnt, Stacy késésétől addig a pontig, amíg becsekkoltam a kasszába és elköszöntem Chipptől, aki nem sokára megy haza, vagy lehet hogy egy másik melóba. Többen is vannak itt rajtam kívül, akik időnként több műszakot vállalnak, vagy másodállásban dolgoznak valahol, ez egyáltalán nem ritka, vagy kirívó esemény. Közeleg a dél, így nem meglepő, ha viszonylag már most is sokan vannak, nem kell tehát várnom, máris elém áll az első vevő. Magas, szőke nő, valahogy ezt a típust úgy képzelné el az ember, hogy maximum salátát eszik salátával, de ennek ellenére mégis rendes menüt kér. Igen, egy kicsit azért meglepődöm, pedig nem kellene a külső alapján ítélni igaz? Épp a kiszolgálásának a felénél járok, amikor a főnök lép mögé, hogy szóljon, van egy kiemelt vendégünk, a nagyfőnök, vagy kicsoda. De hiszen annyi idős lehet, mint én... hát van akinek jó sora van igaz? Már csak az a baj, hogy Mr. Silver tekintete erősen azt sugallja, hogy húzzak bele nagyon, és akkor sem tudok kétfelé szakadni. Elnézést kérő mosollyal pillantok a szőkére.
- Egy fél perc türelmet kérek, először muszáj még kiszolgálnom... - kedvesen int, hogy semmi gond, megvárja. Mázli, vannak olyan vevők, akik kifejezetten nagy hisztit vernek ki, ha nem kapják meg azonnal a kajájukat. Gyorsan összerakom tehát a másik menüt, de kezdek már belezavarodni, hogy most akkor melyik kié, és egy óvatlan kapkodó mozdulattal a már kipakolt kólát, ami a szőkéé lenne lazán felborítom. Tető sincs még rajta, így az egész végigfolyik az asztalon, fröccsen a nőre és még a kasszára is jut valamennyi. Egy pillanatra lefagyok és próbálom elnyomni a feltörni készülő káromkodást.
- E... elnézést, egy pillanat. Mark! - kiáltok hátra. Konkrétan életbevágó, hogy segítsen most, mert ki kéne vinnem a tálcát a főfőnöknek, és közben látom, ahogy a szőkének is lilul a feje. A jó életbe, miért kezdődik így ez a mai műszak? Az említett srác meg is jelenik felmosóronggyal, hogy legalább a padlót és az asztalt feltakarítsa, én pedig a pult felett átnyúlva adok oda a nőnek pár szalvétát, aki végül puffogva húz el a mosdó felé.
- Kösz haver... - pillantok a takarításba fogott srácra, aki csak egy mosollyal nyugtázza, és folytatja is tovább, én pedig gyors ütemben lépkedek a már említett barna bongyorka felé a tálcával. A kezemen persze a kesztyű is tökéletesen átázott a hirtelenkedés közben a kólától. Ez most nem fontos, majd bemegyek és... oké váltás kesztyűm nincs és még előttem az egész nap. Leheletnyi pánik kezdi el mardosni a gyomromat. Nem maradhatok a kasszában... így nem, hátha kell kérnem magam, muszáj lesz.
- Üdvözlöm, a menüje. - pillantok a nőre, és le is pakolom elé a tálcát, majd egy gyors hátraarccal tűnök el a szolgálati ajtó mögött, legalábbis ez áll szándékomban. Beszélnem kell Mr. Silverrel is még, hogy nem tudok a kasszában maradni. Majd kitalálok valamit, de talán az előbbi baleset után amúgy sem akarná.

Tárgy: Re: McDonald's Szer. 18 Szept. - 12:21

Egyáltalán nem terveztem, hogy ma az utam ide fog hozni. Fáradt vagyok, ami csöppet sem látszik, teljesen összeszedettnek tűnök a csinos blúzban és kosztümszoknyában. A hajam tökéletesen beállítva, könnyű smink lehel belém egy kis életet, de azt senkinek nem kell tudnia, hogy egy szemhunyásnyit sem aludtam és az alapozó tart össze, hogy ne legyek holtsápadt. Ma már volt két tárgyalás, amin részt kellett vennem, de mindenre rábólintottam konkrétan, amire a nagybátyám is, nem igazán kötött le. Szépen, egyetértően mosolyogni, megköszönni a kemény munkájukat, biztosítani őket, hogy a szüleim is bizonyára elégedettek lesznek. Szuper, nagyon izgalmas. Rohanásban vagyok néhány sarokra innen, de az éhség már eléggé kínzó. Nem igazán tartok magamnál pénzt, mivel akárhova megyek nem kell fizetnem - hát most is ilyen helyre jövök. A kocsival leparkol a sofőröm, aki nappal, munkanapokon szokott hozni-vinni, én pedig könnyed, macskaszerű járással libbenek be. Nagyon nehéz valójában, hogy ne vonszoljam magam a kecses járás helyett. Pedig olyan szívesen csapkodnám a lábamat ebben a pántos cipellőben, mintha egy zombi lennék kiszakadt agyvelővel. Az is vagyok. Azonnal az iroda felé veszem az utam, bekopogok, kezet fogok a hatalmas, izgatott szemeket vető negyvenes férfival.
- Mr. Silver. Örülök, hogy látom, hogy megy az üzlet? - kérdezem, majd egy rövid csevej után, mivel éppen éhen halni készülök közlöm, hogy kipróbálnám a legújabb menüket - nincs valami nagy váltás, kipróbálták a húspogácsát valami más fűszerrel. Hű-ha. Nagy szám. Rendelek sült krumplit, üdítőt és leülök az egyik asztalhoz, amit előtte gyorsan letöröltetnek és nem kell sorba állnom se egyáltalán, majd valaki kihozza. Imádom kihasználni ezeket, egyszerűen ehhez vagyok szokva, a véremben van, nem tehetek róla. Az egyik sráchoz lép a főnök, kék szemeimet felé vetem, éppen most állt kasszába, a névtábláján... Jeremy. A barna loknikat elkezdem lassan csavargatni, pótcselekvésként, amíg várok, hogy elkészüljenek az ételek.
Először ki fogja önteni az éppen töltött kólát a nőre, aki a kasszánál vár a menüjére. Szegénykém, biztosan kapkod, mert a főnök külön kérte meg, hogy kiszolgáljon engem... - gondolom csendesen, figyelve a jelenetre, bár a párbeszédeket nem hallom ilyen távolról. Még a kocsiban láttam ezt a jelenetet, amikor beparkoltunk a Forddal, de igazából fogalmam sincsen, hogy ezt még is miért mutatta meg a jövő. Csak egy kólát önt ki egy kiszolgálófiú, nem valami nagy esemény...

Tárgy: Re: McDonald's Szer. 18 Szept. - 11:42

Az az igazság, hogy én élvezem az egyszerű életet. Persze néha nagy ritkán eszembe jutnak még a régi lázadó idők, de nem hiszem, hogy menne nekem. Túlságosan félnék, hogy mi történhet, hogy valakinek feltűnik a folytonos kesztyű viselés, hogy belekötnek. Nem akarok ártani senkinek, tényleg nem! Legalább, ha tudnám irányítani, akkor segíthetnék. Tegnap is megpróbáltam, voltam a kórházban, besurrantam, mintha csak rokont látogatnék, de nem ment. Pedig mennyire koncentráltam! Egy ájult nő, a kórlap szerint fejsérülés érte és azóta nem tért magához. Ha rendbe tehettem volna, akkor talán már újra a családjával lenne. Van neki, tudom, hiszen ott volt a polcon a virág, képek kitéve, pedig ő nem tudja megnézni ezeket. Fogalmam sincs, hogyan érhetném el, hogy ez az egész rendesen működjön. Talán azért nem megy, mert nem értem, hogy miért van, nem értem az okát, és hogy miért épp velem történik. Akármennyire koncentrálok, sőt minél jobban erőltetem, mintha csak annál kevésbé működne. Furcsa, de ha nem figyelek annyira, akkor könnyebb, egy-egy csokor virágot már nem egyszer borítottam újra virágba, mikor kezdtek lekonyulni a fejeik. Miért nem sikerül emberekkel is ugyanígy?
Halk sóhajjal lépek be az ajtón, délelőtt, tizenegy lesz nem sokára, és délutános műszakom lesz. Itt leszek bent egészen este tízig, amíg nem zár az üzlet. Úgy hallottam, hogy tervbe van véve az éjszakai műszak lehetősége is, mert egyre nagyobb a forgalom és talán akkor is érdemes lenne nyitva tartani. Hát nem tudom, ezt majd szépen eldöntik a felettünk állók, nekem egyébként sincs beleszólásom, csak elvégzem a dolgom és kész. A szolgálati ajtó felé indulok, beütöm a kódot és már bent is vagyok, hogy felvegyem az egyenruhát és leváltsam Chippet a kasszánál. Ő már hajnali öt óta itt van, szóval jól jön neki egy kis pihenés, háttér meló, asztalok letakarítása, ilyesmi, aztán ebéd után amúgy is megy haza. Egy mosollyal intek a szintén most betoppanó Stacy-nek. Mindig rohan és éppen hogy időben ideér, pedig ha jól tudom valami öt percre lakik csak. Érthetetlen! Az én kis lakásom a város másik felében van, mégis mindig időben jövök. Felpillantok az órára, amikor az utolsó simítás is kész, még öt perc. Nagy levegő, kifúj, és indulhat a mai nap!

Tárgy: McDonald's Szer. 18 Szept. - 8:54

Vannak dolgok, amiket igazán kár túl magyarázni, ez igaz a McDonald'sra is. Természetesen a város forgalmasabb pontján helyezkedik el ez a gyors étterem. Kedves és persze gyors kiszolgálás, hagyományos ide illő ételek, tehát hamburger, sült krumpli és társai. Ebben az időszakban a saláták még annyira nem voltak megtalálhatóak az étlapon, mint a későbbi években, inkább tényleg a kifejezetten ütős és hizlaló kaják. A berendezés piros-sárga színeket ötvöz, egyszerű asztalok, amik mindig tisztán vannak tartva, piros tálcák, amikre az ételedet kapod, hogy aztán leülhess megenni és rohanhass tovább folytatva a napodat. Az tuti, hogy ha ott kajálsz, akkor azért teszed, mert kevés az időd és nem is lesz gondod azzal, hogy elhúznák az ebédszünetedet. Természetesen kis zacsiban el is viheted a kaját, és autós kiszolgálás is van oldalt. Az épület előtt csúszda, egyszerűbb játékok a gyerekeknek, szóval igazi látogató csalogató hely.

Tárgy: Re: McDonald's