Ruby Faro

Tárgy: Ruby Faro Szer. 25 Márc. - 15:06

Ruby Faro

Mindegy mivel van kikövezve, az élet útja a pokolba vezet

Userinfo: Titkos karakter

Név:Ruby Faro
Mutáns név: Délibáb
Születési dátum és hely: San Antoni, Texas 1966. május
Besorolás: Törvényen kívüli

Képesség(ek):

Elsődleges képesség: Asztrálkivetítés
Osztályozás: Alfa mutáns

Aktiválódás: 4 éves kor

Képesség jelenlegi szintje: Tudatát egy nem fizikailag létező testbe tudja közvetíteni, mindent érzékel a körülötte lévő világból, lát, hall, illatokat érez, de a testét érő külső hatásokat a képesség használatakor nem érzi. A távolság korlátlan, de csak számára látható, vagy korábban már látott helyre képes a tudatát küldeni. A maximális időtartam nem tudható, folyamatosan, szükség szerint, tolja ki a határokat nehézség nélkül.

Képesség távlatai: Teljesen kifejlett képesség

Jellem: Azt mondják nehéz eset vagyok, rossz természetem van de én ki vagyok békülve önmagammal. Persze tudom, hogy lehetnék jobb is, néha kedvesebb, empatikusabb és segítőkészebb, de ha az ember lányát sorra csak csapások érik, nem tud derűlátó lenni. Én is így vagyok ezzel. Egyelőre a „Dögöljön meg a szomszéd lova is” érzéssel küszködöm, és nem valószínű, hogy a közeli jövőben ez változni fog. Az igazságtalanságot ki nem állhatom, hiszen minden nap ezzel kelek és fekszem, a tehetetlenség a halálom, szerintem nincs olyan, hogy lehetetlen, csak a rossz végén fogtam meg a megoldást. Minden rossz tulajdonságom mellett küzdőszellem vagyok, nem adom fel, de míg harcolok önmagammal és másokkal kibírhatatlan tudok lenni.

Kinézet, megjelenés: Sötétbarna, hosszú, kissé hullámos haj, zöldeskék szemek. Sokan azt mondják tökéletes kombináció, én azt mondom; feltűnő. Babaarc, nem a mexikói származású apámtól örököltem, tőle szinte semmit és soha nem is volt jelen az életemben. Csupán 165 centi a magasságom, nem nyúlok az égig, és nem is próbálom magasabbá tenni magam. Szeretnék divatosan öltözködni de nem igazán tehetem meg, maradok hát az átlagos és a számomra könnyen elérhető holmiknál, könnyű smink ami csak kiemel és nem közönséges.

Előtörténet: 1966 májusában láttam meg a napvilágot San Antonioban. Az apám úgy hírlik mexikói illegális bevándorló volt, de mivel semmit sem tett azért, hogy maradhasson, visszatoloncolták a hazájába. Hogy mi igaz ebből és mi nem, fogalmam sincs, az anyám mesélt róla. Ketten maradtunk, az apámat sosem láttam még fényképről sem, és ő sem tud rólam. Mondanom sem kell, hogy nem volt könnyű életem, az anyám megkeseredett és alkoholista lett. Állandóan én falaztam neki, hogy ne vegyenek el tőle, meglátásom szerint egy intézetben rosszabb lett volna mint vele, így legalább mással nem kellett harcolnom. Még mindig vele lakom, de csak azért mert nincs hova mennem, néha összeszedi magát és elmegy dolgozni de rövid időn belül kirúgják és kezdődik minden előröl. Épp csak átbukdácsoltam a középiskolai éveken egy nem túl jó hírű iskolában, onnan aztán nem vezet feljebb az út. A munkám….nos elég csendes, mondhatni halotti csendben dolgozom. A törvényszéki bonctani intézet hullaházában takarítok, egészen gótos a hangulat és formalin szagú. Még most sem tudtam eldönteni a két rossz közül melyik a jobb, a formalin szag, vagy az állott alkoholbűz.
Mindezt elviselem csak azért, hogy el tudjak bújni a világ kutató szemei elől, ördögi körbe csöppentem úgy négy évesen, bár akkor még nem tudatosult bennem. Az anyám valószínűleg azért kezdett el inni mert egyszer meglátott a testemen kívül. Először csak egy pillanatra, aztán egyre hosszabb ideig kísértettem, akkor még önkéntelenül. Egyáltalán nem különös, hogy mindig akkor történt ez amikor megütött. Ha nem fogadtam szót, ha hisztiztem valamiért, ha csak nem oda ültem ahova akarta, kikaptam. A fájdalom elől menekültem és rájöttem, ha _azt a dolgot_ csinálom, nem fáj. Fura volt, csak néztem magamat kívülről, ahogy anyám ütlegel, de nem éreztem semmit. Ezek után az anyám szörnyetegnek nevezett, de kellettem neki, hogy megkapja utánam a segélyt. Vert azért is mert ilyenkor a testem már nem reagált az ütésekre és ez felbosszantotta, de ahhoz volt esze, hogy leálljon és ne látszódjon rajtam sok minden. Később természetesen el kellett viselnem a fájdalmat ami megmaradt, de az már nem volt olyan vészes és így kitolódott bennem a fájdalomküszöb határa. Ha viszont nem lett volna ez a képességem, nem éltem volna túl a gyerekkoromat, sem fizikailag sem lelkileg és itt zárult be a kör. Néha azonban hasznát veszem, a segítségével pár apróbb holmit sikerül megszabadítanom a gazdájától, mert nálam biztosan jobb helye van és vagy eladom vagy megtartom, nem kell rá költenem. Így élem a mindennapjaimat, néha eljárok szórakozni a haverokkal, hülyülünk, iszunk, táncolunk, aztán vissza pottyanok a darálóba.

Tárgy: Re: Ruby Faro Szer. 25 Márc. - 19:35

Elfogadva!

Először is próbálom nem a képet méltatni, de nagyon nehéz nem beszélni róla, hiszen az amúgy csinos szinésznőről is hihetetlenül dögös képet választottál. Az Előtörténetet olvasva feltárult előttem egy fiatal lány kemény, és szomorú sorsa, amelyből mégiscsak erősként, dacosként tudott kijönni, a legtöbben ilyenkor összeroppannának, és ő mégis felszegett állal létezik még mindig. szivecske

A képességed nagyon frappáns, tökéletesen illeszkedik a háttérbe, amely Rubyt formálta, és már rengeteg kérdés merült fel bennem a lapod olvasása közben is: mi van most az anyjával? bosszút akar állni? mi vezérli mostanság? Mindezek egyébként nem úgy tűnik, mint véletlenül kifelejtett információk, ezt is tökletesen helyezted el, hogy legyen mire épitkezni. Imádom! szivecske

Foglalózz, a többit már tudod Very Happy

» Ruby-Sue Springer
» Castor & Ruby
» Eredetkutatás - Ruby&Ryan
» Ruby & Ryan - A félelem kapuja
» Ruby & Shihad - Legbelső félelem