17-es

Már abból kellett volna tudnom, hogy nem jó helyen vagyok, hogy szeretem visszahajtani egy részen a takarót és az általában a lábam alatt van, ha hasra vágom magam. Itt ezt nem éreztem.
Meglepetten nézek le, majd gyorsan fel akarok nézni, körbe, hogy még az előtt ki tudjak húzni innen, ha tényleg nem a szobámban vagyok, még mielőtt bárki észrevenne.
Farkasszemezek a levélnyitóval, amit hirtelen tőrnek veszek. Meglepetten ugrok hátra ülésbe, miután felismerem.
- Jézusom, halálra ijesztesz!
Veszek még pár kortynyi levegőt, hogy magamhoz térjek. A barack persze ki a kezemből, mindegyik gurul szanaszét.
- Az újságba mélyedtem bele és nem néztem, hogy nem a szobám. – kisimítom a kezemmel a nedves hajam a képemből.
- Bocsánat, már itt sem vagyok... – nyújtózik a kezem az újság felé, valamiért úgy vélem, magamhoz kéne vennem. Közben azért megnézem a lányt. Aztán rájövök egy dologra.
- De ha nem a szobámban vagyok... akkor hol? – utálok eltévedni. A másik dolgot elfelejtettem, tudni illik, hogy a nevemet kérdezte, pontosabban, hogy ki vagyok?

Marha kemény volt a mai edzés. Mióta idejöttem, minden nap kapom az ívet a tunyaságomért. Most vagy dolgozok, vagy éhen halok, választhattam. A büszkeségem nem engedte, hogy a család állja az egyetemi cehhet. De hogy a fél hűtőt bezabáltam ma is a zuhany után. Otthon hamar felkopna az állam.
Annak sem örültem, amikor megtudtam, hányadán állunk ezzel a világ mutánsai témával. Elég komoly hályog hullott le a szememről, és ugyancsak össze kell kapnom magam, ha nem akarom, hogy gáz legyen az egésznek a vége.
Míg a konyhában faltam a kaját, kezembe akadt pár újság, azokat kezdtem el közben olvasgatni. Felmarkoltam egyet, elég sok cikk van benne és normálisan végig akarom olvasni. Pár barack társaságában. Még mindig a cikket olvasom, haladok felfelé a lépcsőn, közben eszem az egyik barackot. Pucéran nem szokásom tömegben létezni, zuhany után magamra kaptam egy farmert és egy fekete pólót, de mezítláb vagyok.
A cikkbe mélyedve nyitok be az ajtón és leülök az ágyra, majd hason fekve folytatom tovább az olvasást. Percekbe telik, mire rájövök, hogy ez nem az a takaró, amit az ágyamon szoktam meg. Meglepetten hagyom abba a falatozást és nézek az ágyra le a cikkről.