Userinfó: főkarakterNév: Jane Klyne
Mutánsnév: Villám J. (Igen, kell oda az a J. betű
)
Besorolás: Diák
Születési dátum: 1966.07.14
Képesség: Áramvezetés
Képesség osztályozása: Alfa mutánsKépesség aktiválódása: 18 éves kora körül.
Képesség jelenlegi szintje: Képes kisebb kisüléseket okozni a körmei hegyén, bár ennek különösebb értelme nincs, inkább csak szórakoztató, na meg minimális fényt ad. Képes annyi áramot gerjeszteni, hogy egy kis teljesítményű csillárt égve tartson másfél percig. Egy emberen max. akkora áramütésre képes, hogy zsibbadni kezdjen az a testrész, amihez hozzáér. Ezek az erők egyenlőre csak kis mértékben tudja kontrollálni.
Képesség távlatai1. Idővel képes lesz annyi áramot gerjeszteni, hogy agyonüssön egy átlag embert.
2. Kezdetben viharban tudja magához vonzani a villámot, később képes lesz viharban maga generálni, legvégül pedig bárhol.
3. Képes lesz elszívni elektromos eszközök, vagy bármilyen áramos dolog energiáit, ezzel növelvén a sajátját (elektromos eszközöket képes megzavarni, működésképtelenné tenni).
Jellem: Nem nevezhető nyugodt típusnak. Könnyedén felkapja a vizet, azonban a viccet érti, szóval ha csak poénból mondtál neki valamit, azt elnézi, de ha konkrét és egyértelmű , akár csak kisebb sértést vágsz a fejéhez, számíts egy-két áramütésre. Mindezek mellett egyébként nem hiperaktív, szereti a dolgait lassan csinálni, és rendszerezni azokat. Rendszerető ember, a szobájában is megvan mindennek a pontos helye, és általában egy hétre előre készít beosztást az alapján, mikor mit csinál. Hiretelen döntésekben azonban ne őt kérdezd, mert nála két lehetőség van: futni, vagy támadni, erőviszonytól függően. Főleg sürgős helyzetekben döntésképtelen, van, hogy támadnak rá, és pár másodpercig csak egy helyben áll, mert nem tudja, mit tegyen.
Kinézet: Felül szőke, alul sötétbarna, szinte fekete tincsek. Jane sosem volt kibékülve a a hajával, mindig váltogatta a színeit: volt már kék ombre; pink melíros, rövid, hosszú, egyenes, göndör... Azonban a jelenlegivel elméletben ki van békülve, így egyhamar nem fogja megváltoztatni.
Szeme leginkább kék színűnek mondható, bár Jane úgy látja, inkább kékeszöld.
Stílusa egyszerűnek mondható. Nem különösebben szereti a csicsás ékszereket, túl színes ruhákat, bizsukat, értéktelen vackokat. Inkább úgy gondolja, az ember vegyen meg egy kétszer olyan drága, de minőségi cipőt, amit aztán évekig használhat, mintsem egy olcsó darabot, mely fél év után használhatatlan lesz. Ruhatára ennek fényében 20-25 minőségi ruhadarabból, illetve nagyjából négy cipőből és egy táskából áll. Ezeket kombinálja annak fényében, éppen milyen kedve van.
Sokszor öltözik sötét, fekete cuccokba, azonban hasonlóan gyakran vesz fel hozzájuk mondjuk egy színes sálat, hátha az jobb kedvre deríti.
A smink az egyetlen dolog, ami a védjegyének mondható: mindig sötét, fekete körvonal húzódik a szeme körül. Ez is csak azért van, mert szereti, ha az embereknek van valami védjegyük, amiről megismerhetők. Többek között ezért tetováltatott a csuklója belső fejére egy kb. „J” betűt, mögé pedig egy hasonlóan kis méretű villámot. Kockázatos, de neki megéri.
Előtörténet: Egy szokásos, nyári zápor idején, dél körül látta meg a napvilágot Jane Jessica Klyne, a Klyne család második gyermekeként, Londonban, az Egyesült Királyságban. Különösen gyenge, erőtlen kislánynak látszott, ám szemében mindig ott ragyogott valami, amitől más volt, mint a többi gyermek.
Már kislány korától kezdve mindig hosszú, tejfelszőke haja volt, amit egyáltalán nem szeretett, mert a környezetében mindenkinek sötét haja volt. Úgy emlegették, hogy „a fehér fejű lány”, mintha annyira más lenne, mint a többi. Ez a megkülönböztetés egy életre mély nyomot hagyott benne. Azonban nem volt tutyi-mutyi, mindig kiállt saját magáért, és társaiért, ami miatt több figyelmeztetést is kapott, de mivel jó tanuló volt, sem az általános iskolából, sem a gimnáziumból nem rúgták ki.
„Egy átlagos napnak indult ez is, mint a többi. Suliba menni, majd hazajönni. A május 28.-a azonban kivételes napnak számított a lány életében.
Az iskolában ugyanis Holly Margaretnek sikerült rendkívül felidegesítenie Jane-t, mert azt mondta, csalt a tesztnél, és csak azért nem kapott egyest, mert mindig nyalizik a tanárnak. A lány már épp felpofozta volna a nagyszájút, azonban hirtelen egy pillanatra kialudtak a fények a folyosón egy másodpercre, majd ismét felgyulladtak. Leányzónk keze megállt a levegőben a meglepetéstől, azonban egy pillant múlva már csattant is a másik arcán Jane tenyere.
Magában jót nevetett a reakción, mivel a rohadék Margaret az arcához kapott, és dörzsölgetni kezdte. Azért ennyire nem ütöttem nagyot... – gondolkodott el a lány, s mikor visszatért az emberi világba, egy dühös, vörös fejet pillantott meg erősen az aurájába mászva.
- Jane Jessica Klyne! Az irodába! – üvöltötte dühösen az igazgató asszony, miközben elküldte a szemét riválisomat a gyengélkedőre (komolyan, egy pofon miatt?!), ő pedig vele mentem.
Végigmentek a szokásos rituálénkon (1. pont: „hogy gondoltad ezt, kislányom?” 2.pont: „Most felhívom a szüleidet!” 3. pont: anya/apa sűrű bocsánat kérések közepette kéri, hogy adják oda a lányának a telefont. 4. pont: „Kérlek, ne csináld ezt többet!” 5. pont: leteszik a telefont, Jane meg három perces késéssel beesik a következő órára) majd leányzónk szokásosan jó magaviselettel és eredménnyel távozott az iskolából. Út közben azonban sikerült felelevenítenie Holly M. szavait „Egy szánalmas csaló vagy! Anyád sajnálhatja, hogy megszülettél!”. Azt érezte, nem kéne ennyire felkapnia a vizet, azonban egyszerűen nem bírt magával. Hogyan lehetséges, hogy egy ilyen sekélyes, féleszű, meggondolatlan lány egyáltalán képes élni? – gondolta magában, és beleöklözött félig kivilágított sikátor falába.
Abban a pillanatban a fény villódzni kezdett, és Jane nem értette, miért. Úgy tűnt, csak itt történik a furcsaság, így nem törődött vele, valószínűleg kiégőben vannak az izzók. Mégis, emiatt egy pillanatra elfeledte vetélytársát, és már nem a düh, hanem a meglepettség lett úrrá rajta, minek következtében a lámpa fénye ismét egészséges lett. Ez még jobban megrémítette, így amíg el nem ért a nagy lakóházuk elé, nem is érzett mérget. Később elfelejtette az esetet, és élte tovább az életét.
Két hét múlva azonban, ugyan abban a sikátorban találkozott két ismeretlen emberrel. Nem tűntek túl idősnek, egy 28-as korú nő, és egy nála max. két évvel idősebb fiú.
- Hé rondaság! Te vagy az a gimis csaló? Jól tudjuk, hogy füvezel! – ordították neki. Ezt most milyen alapon gondolják? Még hogy füvezik! Mindig is becsületes állampolgár... volt. Ekkor azonban ismét megingott az utcai lámpák fénye, ami már határozottan az ő műve volt. Elindult volna visszafelé, azonban a két ember ment utána.
- Jane! Kérlek várj! Nem gondoltuk komolyan. Gyere, és mindent elmagyarázunk! – mondták, mire persze leányzónk nem hitt nekik, és futásnak eredt. Le akarták fogni, a bőre azonban szikrákat szót, így finoman megrázta őket, ha hozzáértek.
- -Au, a francba! – szitkozódtak, azonban belátták, hogy nem fogják tudni elkapni.
- Úgyis keresni fog minket, majd meglátod. – hallatszott távolról a férfi hangja.
- Remélem. – válaszolt ezúttal a nő, Jane azonban nem hallotta eme szavakat.
Azokban a napokban egyre többször esett gondja az elektromos dolgokkal. Mikor épp izgatottan telefonást volna (még ugye egy igencsak régi készülékkel) a egyik ismerősének, mikor a telefon egyszerűen bekrepált. Ezen kívül egyre többször rázott meg embereket, néha csak hozzájuk ért, ők meg érezték a kis áramkisülést. Mikor azonban a házukba egy vihar alkalmával háromszor is belecsapott a villám (a villámhárítóba, de akkor is), Jane aggódni kezdett: mi lesz, ha legközelebb a házba csap bele, mikor mindenki alszik? Ez... veszélyes, nem lenne szabad ennek történnie...
Így hát eltökélte, visszamegy a sikátorba. Egy héttel később, pont ugyan akkor és ott volt, akárcsak az a két ember, akiket korábban látott. Közelről kirajzolódott az alakjuk: egy szőke, középmagas nő, és egy barna hajú,viszonylag izmos csávó.
- Hát visszajöttél... Gyere, elviszünk a főhadiszállásra, és ott mindent elmesélünk. – kezdte kedvesen a szőke.
- Nem rabolunk el, megígérjük. – mondta fiú, bár leányzónk lába még így is remegett egy kicsit. A főhadiszállás egy eldugott Londoni részen volt, ahová még életében nem ment, nem tudni, miért.
Miután letette a táskáját a klubhelyiségbe, és helyet foglaltak a kanapén, na meg persze mindenki megkapta az üdítőjét, elkezdődhetett a felvilágosítás. Kezdvén a génekkel, hosszan-hosszan magyarázva jutottak el a mutánsokig, magáig a Pokoltűz Klubig, illetve rövidebb időre kitértek Jane képességére is.
- Ha jól vettem észre, áramvezető vagy. Ezért hívtad magadhoz a villámot, akaratodon kívül, illetve a lámpákat is idegességed zavarja meg, mivel ilyenkor kibocsájtasz egyfajta elektromos mezőt. Furcsa, különleges, mégis igen erős képesség, ha megtanulod irányítani, az hasznos lesz neked is, és nekünk is. Csatlakozz, és megtanítunk mindenre! – mondta Emma Frost végszóként. Lánykánk hosszasan gondolkodott, de nem tudott ott helyben dönteni, így haladékot kért. Azt mondták, két hónap után találkoznak majd a szokott helyen a sikátorban, és addigra legyen meg a válasz...
Jane több napon keresztül gondolkodott, míg végül arra a döntésre jutott, hogy szeretné megtanulni a képessége fortélyait, és egy olyan közösségbe kerülnie, ahol kisebb veszélyt jelenteni másokra.
A döntése után nagyjából fél hónap múlva érkezett meg a családhoz Eric és Charles, akik négyszemközt szerettek volna előbb a szülőkkel, majd a gyerekekkel beszélni. Először leányzónk édesanyját és édesapját hívták el, majd Jane-t és Arthurt is külön. Végül Jane távozott a két alapító taggal az X-birtokra, Art azonban nem.
És hogy a lány végül miért is az X-eket választotta, az egy nagy kérdés, valószínűleg amiért hirtelen kellett dönteni, ezt tartotta kézenfekvőnek.
Ui.: Későbbiekben kiderülhet, hogy Arthur bátyó is mutáns, még nem tudom, hogy mi, de minden bizonnyal Jane helyett őt fogják átcsábítani a sötét oldalra.