Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?
Az oldal alapítása: 2013. szeptember (A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
chatbox
promónk
Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)
Finoman szólva is sok minden zavarodott össze rövid idő alatt, azt hiszem ez most nem az a pont, amikor tényleg meg kellene próbálnom magamat felkészíteni arra, hogy kik támadhatnak meg. Egyelőre az is valami, ha fel tudom fogni, hogy egészen más életet kéne élnem, mint amit eddig éltem. Azt pedig egyelőre még nem tudom, hogy mindezt hogyan fogom rendezni önmagamban, és hogy hogyan teszem majd meg. Folyton eddig is csak normális életre vágytam és most már végképp semmi esélyem sincs rá, még csak a közelébe sem kerülhetek és ennél rosszabb nem is következhetett volna, nem könnyű elfogadni, kezelni meg főleg. - Szóval esély sincs rá, hogy normális világ jöjjön, normális élettel igaz? - pillantok fel rá még mindig finoman szólva is szontyolodottan, bár legalább most épp nem vagyok a sírás közelében, pedig még azt sem tudom, hogy jön ennél rosszabb is, mert nem jó hírek következnek ez után sem. Meg kell tanulnom lőni, meg kell tanulnom megvédeni magamat, és... ez egyáltalán nem tűnik olyasminek, amit könnyen ki lehetne vitelezni. Fogalmam sincs, hogy menni fog-e egyáltalán. Ezek után hab a tortán ez az egész Logan ügy, amit már nem is tudom, hogyan fogjak fel, vagy fogadjak el. Sok... sokk kezd lenni az egész, és bármennyire is próbálok szavakat kipréselni magamból, őszintén szólva nem nagyon megy. - Hogy rossz hallani? Ez annál... sokkal több, mint szimplán csak rossz. Ez... - végül csak megrázom a fejemet. Nem érdemes magyarázni neki, azt hiszem így is sejti, hogy ez enyhe megfogalmazás. Totálisan össze vagyok törve, mostanra csak már még jobban. Egyáltalán nem könnyű felfogni, hogy az egész életem rövid idő alatt teljesen megváltozott, és felborult. Inkább jobb most ülni a motoron mögötte és egy árva szót sem szólni, csak engedni legördülni azt a pár könnycseppet, ami talán segít kiengedni a gőzt és a fájdalmat... mert abból most rengeteg van bennem. - Nem fázom, de a többi most biztosan jót fog tenni. - efelől nincs kétségem. Önbizalmam jelenleg nincs és felejtenem is sok mindent kellene és ha ehhez egy ilyen pocsék ital kell, akkor maximum ennek a segítségével teszem meg. - Igen, a bátyámat fel kellene hívnom, honnan tehetem meg? És... akkor itt maradok, csak neki is tudnia kell róla az a fontos. - azok után, hogy segített és kimentett onnan igazából már mondhatom, hogy megbízom benne, nem hiszem, hogy letámadna, vagy bármilyen módon is ártani próbálna nekem. Nem azért hozott ide, legalábbis nagyon remélem, hogy még inkább ártson nekem, már így sem vagyok éppenséggel a legjobb állapotban.
♫ Who we are ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Who are you?
Jamie Cavenaugh
mutant and proud
Diák
power to the future
Play By : Chad Michael Murray
Hozzászólások száma : 97
Kor : 29
Tárgy: Re: Jamie szobája Vas. 31 Május - 11:17
Faye & Jamie
Teljesen megértem, hogy most össze van zuhanva, de ilyen az élet. Akadályok elé állít. Most éppen többen is kap a nyakába szerencsétlen kis vörös, amiből én voltam a legkevésbé veszélyes. Oké, játszottam az adataival, és még duplán le is smároltam, ám egyikbe se halt be, képes lehet túllépni rajtuk, ám az, hogy meg akarják ölni sokadszor, vagy hogy a pasija szarba sem veszi, az már olyan dolog, amivel nem egyszerű megbírkózni. Mondanám, hogy én majd segítek, de hát alig ismerem őt, és miért kéne a pártfogásomba vennem? Jó nekem egyedül, akár ott is hagyhattam volna a pizzériában, vagy most a mellékutcában, végülis megmentettem, a többi már rajta áll. Az az áldott jó szívem. Van nekem olyan? Nem is tudom, végülis sajnálom, én is ilyen voltam, és magamtól kellett megtanulnom túlélni, ráadásul még látok benne valami olyan törékenységet, ami miatt mégsem akartam lekoptatni. Jőjjön akkor, és megpróbálunk kitalálni. - Ha nem tudod fejleszteni a képességedet, akkor magadat. Gyorsaság, reflexek, lőfegyverhasználat, szükséges esetén pusztakezes harc is. Nálunk a birtokon rengeteg az olyan diák, akinek a képessége elméleti jellegű, vagy passzív, és ha meg akarják védeni magukat, akkor kénytelenek... erősebbé válni. Nem mondom, hogy mindenki legyen katona, de az alapok ismerete nem árt. Ha akarod, jobb dolgom most úgysincs. – A pénz nem akadály, hiszen ide oda mozgatom a számokat, akár egy szigetet is vehetnék magamnak. Csak éppen ronggyá unnám magamat, ha olyan életet élnék, ha mindent csak a pénznek rendelnék alá. Jobb úgy, hogy ha megpróbálok átlagos lenni, beilleszkedni, és megélni a napjaimat. - Nem hinném. Nem ismerem túlzottan, de eddig minden héten más csajjal láttam. Nem tudom, hogy mióta vagytok együtt, de az elmúlt hónapokban is vagy nyolc-tíz különböző bulával kavart. Sajnálom Faye, biztosan szar lehet most ezt így hallani, megesik, hogy az ember ennyire mellétenyerel a dolgoknak.. – Csóválom a fejemet, én aztán nem vagyok rossz ember, és nekem is előfordul, hogy együtt futok lányokkal egy ideig, de így nem szoktam megalázni senkit. Mintha ennek a Logannek Faye ott lett volna állandó barátnőnek, amolyan vésztartaléknak a hódítások között. Ez így valóban elég pocsék érzés lehet. Én minimum kikaparnám az illető szemét, ha lány lennék, de kétlem, hogy Faye ilyen odavágós, inkább magában szenvedős típus. Ezt érzem akkor is, amikor hozzám bújva sirdogál. A legtöbb most, amit tehetek, hogy határozottságot adok, és nem hagyom, hogy belesüppedjen ebbe a mocsárba. Ideje, hogy felnőjjön a királylány stílusból, és kemény csaj legyen. Jó, bájos, hogy ilyen törékeny talán valahol a kettő között kell lennie a végleges hozzáállásának. A szobámban megkapja az italt, el is nevetem magam óhatatlanul, ahogyan rossz az íze. - Whiskey. A legtöbben nem az ízéért isszuk, hanem a hatásáért. Átmelegít, és átmenetileg önbizalmat ad. Vagy segít felejteni. Mind rádfér kislány. Na de akkor beszéljük meg, hogy mi lesz. Akarsz értesíteni valakit? A bátyádat mondjuk? Maradhatsz itt pár napot, van egy üres ágy most, nem foglak bántani. Leselkedni sem, hidd el, nem szorulok rá. – Ezzel nem azt mondom, hogy nem tetszik, mert ha nem így lenne, akkor nem csókoltam volna meg, de attól még nem hozom olyan helyzetbe, hogy tovább növeljem a megalázottságát. Ha kell, akkor átmegyek egy másik szobába. Ez a pár nap most a lelki feltöltődésről szól majd, aztán ha úgy dönt, hogy valamit kezdene magával, akkor maradok a városban én is.
Az az igazság, hogy most túlságosan sok rossz jött össze egyszerre és nem hiszem, hogy képes lennék normális módon kezelni, ha még ő is nekiállna leugatni, hogy ne nyafogjak. Ahhoz képest, ahogyan a pizzériában kezelte a dolgokat... azért most egészen jól megy neki, pedig lássuk be baromi rosszul indult ez az egész. Letámadott, meg aztán ott volt az a csók... aztán persze még a második is nem sikerült valami jól kezdeni, de végeredményében azt hiszem megmentette az életemet és azért ez elég nagy szó. Még nem sokan tettek ilyesmit értem, és ezért még minden bizonnyal a bátyám is hálás lenne neki, pedig ő nem igazán van oda a birtok említésétől sem és hát... azt sem értékelné, ha tudná, hogy valaki megcsókolt kétszer. Logannel se nagyon sikerült megbékélnie. - Én nem tudom, hogy ilyesmit lehet-e, hogy... tudom-e úgy fejleszteni. Ha nem, akkor... akkor hogyan fejlesszek mást? - én nem vagyok katona, nem voltam soha. Igazából még tesiből se voltam sosem kiemelkedő, valahogy nem megy nekem valami jól, pedig mindig nagyon igyekeztem. A lábaim túlságosan hosszúak, magas vagyok a lányokhoz képest, de nem tudom igazán kihasználni a termetemet. Lehet, hogy jó kézilabdázó lenne belőlem, vagy kosaras... de nem hiszem, hogy meg lenne a célzásom, vagy mondjuk más készségeim hozzá. Szerintem még csak a kezembe sem tudnék fogni teszem azt egy pisztolyt, de ha ezt tanulnám tuti, hogy Aaron ott helyben hülyét is kapna, pedig azt hiszem talán igaza van Jamienek... muszáj lenne fejleszteni magamat valahogy. De most az első lépés, hogy biztos helyre menjünk a második sokk feldolgozása után. Így már tényleg sok ez nekem, de... nem tudom mégis hogyan tudnám ledolgozni magamban mindet. Loganre építettem... a francba is, szeretem és erre kiderül, hogy ő csak totálisan átvert? - Ezt te sem gondolod igazán komoly ugye? Mármint... hogy lehiggad. - nem, valahogy a hangjából nem ezt érzem egyáltalán. Ő nem az a típus azok alapján, amit elmondott és ha most is valami lányt fűz valahol, akkor mégis hogy a fenébe higgadna le egyáltalán? Nem fog miattam majd homlok egyenest megváltozni és hirtelen felhagyni azzal, amit eddig csinált igaz? Ezt szerintem nem is gondolja komolyan, csak talán megnyugtatni próbál vele, de nem vagyok ennyire naiv... nincs ez így. Átvert... csúnyán kihasznált és ez már már tényleg sok. Maximum próbálok talpon maradni legalább amennyire lehetséges, legalább amíg a motorra kerülök, ott már pár könnycseppnek azért utat engedek. Nem borulhatok ki, már így is totálisan szét vagyok csúszva, nem szabad ennél is jobban. Ezek után a nagy kérdő tekintet az udvaron... azt hiszem ha nem karolná át a derekamat, tényleg nem biztos, hogy talpon tudnék maradni. E miatt aztán érthető módon kell is irányítania, betessékelni, leültetni, hogy ne zuhanjak össze véglegesen. A poharat is úgy kell a kezembe nyomnia. Kérdés nélkül hajtom fel és persze jön is a fintor, mert... valami istentelenül pocsék az íze. Kész csoda, hogy nem jön vissza. - Ez... mi? Valami rettenetes. - megrázkódom tőle, bár tény és való, hogy pár pillanatra a pocsék így kb. mindent kihesseget a fejemből. Örülök annak is, hogy le tudtam nyelni egyáltalán. Másra se nagyon van erőm, pedig telefonálnom kellene a bátyámnak, vagy... valami, csak hát fogalmam sincs, hogy mégis hogyan fogok innen felállni és elintézni ezt. Nem tudom, hogy mi lesz... tényleg nem tudom.
Kezdőlap 
by 
