Folyosók - A Szökevény

Nem azért vagyok olyan, amilyen mert ott van a ruhámon az X, sokkal inkább egyszerű védekezési mechanizmus. Nem merek közel engedni senkit magamhoz, mert ami a családommal történt, az után ez nem is meglepő, de a másik a képességem. Nem mindig szerencsés, ha az illető látja a másik érzelmeit, miközben a sajátjaimat nem biztos, hogy pontosan tudom kifejezni. Egyetlen előnye a dolognak, hogy pontosan tudom, ha a szavak mögött valódi jelentés van vagy csak az illető felindultságból mondta. Most is pontosan látom Jake érzéseit, amik elég kuszák, aggódás, értetlenség és sok más érzés. A viselkedésem és a tetteim valószínűleg hatással voltak rám, ahogy az is, hogy csak körbe nézek a terembe, majd kilépek.
- Nem valószínű, hogy lenn lesz, de mivel úgyis oda megyünk az óra végén is megkereshetjük a barátodat.
Szinte a legelejétől kezdve azon gondolkodom, hogy mi az, ami esetleg segíthet neki, hogy megtaláljuk a barátját, és még mindig ezen gondolkodom. Egy DNS alapú keresőgép túl sok lenne, még ha képes is lennék rá, túl sok lenne az érzelem, ami eltűnhet a világból. Nem, ennél egyszerűbb dologra van szükség. Ekkor egy ötlet kezdett el a fejembe kialakulni. Összpontosítani kezdtem és lassan materializálódni kezdett egy gép a kezembe. Komoly dolgot nem hozok létre, egy egyszerű arcfelismerő berendezés, amit Zeno arcára állítottam be. Ugyan szó szerint nem ismerem a srácot, nem láttam az arcát, vagyis aki nem látta, amit én, az ezt mondaná. Emlékek alapján már ismerem az arcot, amit keresünk. A gépet az ajtó felé helyezem, majd a következő pillanatban egy kisebb gép is megjelenik a kezembe, ami összeköttetésben van a felhelyezett géppel, arra van, hogy jelezze, ha a keresett személy arra jár. Nem tudom mennyit fogott fel Jake a dologból, de nem nagyon zavarom össze a magyarázattal, ha esetleg rákérdez a dologra, akkor elmondom.
- Tudsz jobbat, mint hogy az órára menni? Lehet ott, de nem biztos, viszont, ha itt állunk, akkor nem fog történni semmi. Talán a professzor tud segíteni. A barátod meg lesz, csak megfelelő helyen kell keresni, azt viszont nem tudom, hogy hol.
Magyarázok a gépre nem kitérve. Nem tudom hol lehet a barátja, de meg fogjuk találni.

Nem éppen barátságos belépő, de ki kell derítenem a dolgot, hogy mégis mi van, viszont nem akartam megsérteni senkit. Nem nagyon tudok megállapítani sokat az emlékekből. Ködös és zavaros, mint valami részeg látomásai.
- Nem biztos, amit ki tudtam venni az érzelmekből az alapján ezt tudtam levonni, de tévedhetek. Az érzelmek elég kuszák.
Magyarázok a srácnak, de nem tudom mennyit ért ebből. Nem akarok belemenni a képességem működését. Belőni pontosan nem tudom, az érzelmek zavartsága miatt.
- Nem hiszem, de talán a prof tud segíteni. Vagy ha ő nem, akkor tud mondani valakit, aki tud.
Mondom, majd kilépek a szobából és a elindulok a földszintre, az órára, amire nekem is mennem kellene, de közben más feladatomat is el kell látnom. Nem is értem X-et, hogy így miért várja el az óra látogatást egy X-mentől.

//Bocsi a késésért és a rövidségért//

A diákok mindig valami rosszaságot tesznek, amit aztán nekünk kell helyrehoznunk. Szerencsére általában mindig meg tudjuk oldani, mert leginkább a birtokon rendetlenkednek. Ritka az, amikor valaki eltűnik és napok múlva kerül elő. A képességem sokat segít, hogy embereket megtaláljak vagy legalább egy vonalon elindulnak, de az ajtóból nem fogom tudni , hogy mi történt itt. Eltelik egy kis idő, majd rászólok a srácra, hogy beengedhetne, mire bejutok a szobába. A képességem folyamatosan aktív, így nemigazán tűnik fel semmi egy külső nézelődőnek, hogy mit csinálok. Elkezdem elemezni az érzelmi emlékeket, néhányon gyorsan túl lépek, mert úgy érzem, hogy nem igazán tartozik rám, ami viszont megragad az pár nappal korábban történt. Elkezdem itt feltérképezni, de nem jutok sehova. Jó 5 perc eltelik kivülről nézve semmivel, majd megszólalok.
- Pontosan nem tudom hol van, de sejtéseim szerint a birtokon.
Nem vagyok ebben 100% biztos, de az emlékek alapján arra jutottam, hogy ennek van a legnagyobb valószínűsége, úgyhogy el is indulhatnánk megkeresni.

//Az emlékeket rád bízom, mert nem nagyon ismerem a karaktereket//

Nem olyan nagy baj, ha óra előtt 5 perccel a szobádban vagy, hiszen gyakorlatilag csak leugrasz az épület egyik végéből a másikba. Nem nagy kunszt, csak elég gyorsan kell futni és nem szabad fellökni senkit. Az érzések már világosak, hogy nem teljesen minden van rendben. Volt róla tippem, hogy valószínű, hogy valaki valahonnan nem tért vissza, de ki kell deríteni, ha tudni akarom, hogy valójában mi történt. Ránézésre rá kell jönnöm, hogy a tippem jó volt. Nem kell a prof gondolatolvasási képessége, hiszen az érzelmek elárulják. Aggódás, döbbenet, félelem és rengeteg kérdés. Én sem vagyok sokkal idősebb a srácnál, tehát még én is abban a korban vagyok, amikor a buli fontosabb, mint az iskola.
- Akkor miért nem ezzel kezded? Nem vagyok sokkal idősebb, hogy ne tudjam mi a helyzet, viszont a szobában lévő érzelmek segíthetnek elindulni valamerre.
Remélem beenged, mert akkor tudok koncentrálni és összeszedni azokat az érzelmi benyomásokat, amik alapján összetudom szedni a képkockákat, akár a történet azon részeit, amit nem mondott el Jake és esetleg Zeno nyomait is megtalálom, hogy mi járhatot a fejében. Mert ugyan gondolatolvasó nem vagyok de egy hozzáértő ember, aki látja az érzelmeket, össze tudja rakni érzelemből is, hogy mi járhatott az illető fejében, akinek az érzelmeit vizsgálja. Ha eddig nem engedett be, akkor rászólok.
- Beengedsz vagy sem? Mert állhatunk itt holnap déi, de nem lesz meg a haverod!
Többet nem szólok, csak várok, hogy mi történik.

Nem mintha szent lennék, de nekem van felmentésem, hogy nem mindig vagyok órán. Most viszont a prof azzal a feladattal bízott meg, hogy a későn kelőket és a lógókat keressem meg és küldjem órára. A képességemmel könnyen érzékelhetem, ha valaki van a szobában. Már sikerült is néhány embert megtalálnom és órára küldeni. Szerencsére nem volt túl sok bulizó, inkább lustaságok és hétalvók, akik "elfelejtettek órát húzni". Nem számít. Ekkor valami furcsára leszek figyelmes, aggódás, harag és egyéb érzelmek is keveregnek ki az egyik szobából. Suliban vagyunk, így akár mondhatnám, hogy a vizsgák vagy a dolgozatok miatt történik, de ennek nem valami, hanem valaki a tárgya. Ekkor a szobából kikukkant az egyik diák, ha jól tudom, akkor Jakenak hívják, de bár nem ismerek sok mindenkit, csak hallomásból, mintha ez rémlene. Látom rajta, hogy nem igazán örül a megjelenésemnek. Viszont lassan óra lesz, így ott kellene már lennie, ahogy nekem is a dolgom után kellene járnom. Elindulok azz ajtóhoz, majd kopogok.
- Minden rendben?
Kérdezek és várom a választ, lévén, hogy tudom, hogy vannak benn.

*