Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?
Az oldal alapítása: 2013. szeptember (A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
chatbox
promónk
Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)
Userinfo: Főkarakter Név: Hiranneth Sovngarde Mutáns név: Mágus Születési dátum és hely: 1963. december 22., Helsingør, Dánia Besorolás: Törvényen kívüli
Képesség(ek):
Elsődleges képesség: Életre keltés Osztályozás: Alfa mutáns Aktiválódás: 7 éves kor Képesség jelenlegi szintje: Bármire koncentrál, az életre kel. Kezdetben csak kisebb tárgyakat sikerül maga mellé toborozonia, amik nem rendelkeznek saját tudattal, azt csinálják, ami "gazdájuknak" helyes, tehát nem képesek fel-alá rohangálni és saját kis életet gyártani maguknak, szimplán egy védelmi parancsot követnek, miután felébresztették őket. Parancsokat is teljesítenek, de elsődlegesen a lány biztonságáért vannak. Egészen addig védik, ameddig darabokra nem törnek, tehát ha olyan ütést kapnak, amitől egy váza alapjáraton összetörne, akkor azzal együtt, hogy darabokra esik, nem fog tudni tovább mozogni. Egyelőre csak erős koncentrálással képes életet lehelni a tárgyakba, úgy kb. negyed óra hosszát, utána a felkeltett dolog leáll, illetve akkor, ha valami történik a lánnyal: elájul, elalszik. Nagyobb dolgoknál (pl. autó), nem biztos, hogy százszázalékig sikerül felkeltenie, vagy csak részben. Amennyiben ismeri az adott tárgy működését, abban az esetben képes normálisan használni, elindítani azt. A tárgy méretétől és anyagától is függ az, hogy mennyire kell koncentrálnia. Egy páncélajtót például nem lehet hip-hop megmozdítani, ellentétben egy sima, fa ajtóval szemben. Képesség távlatai: Végső stádiumban rövid időre halott élőlényeket is képes feltámasztani. Személyeknél sem kapják vissza a tudatukat, szimplán egy feltámasztott, agyhalott zombit kap maga mellé. Tovább fejlesztve természetesen kevesebb koncentrálást igényel a tárgy méretétől, anyagától függetlenül, kivéve a halott élőlényeknél, náluk továbbra is nehezebb. Illetve a tárgyak hosszabb ideig maradnak életben.
Jellem: Határozott és nyugodt megjelenése egy lobbanékony, nehéz természetet takar. Ha nem kapja meg azt, amit akar, akkor tesz róla, hogy az övé legyen. Sose kezd el agyalni a negatívumokon, mindig azt az utat nézi, ami közelebb vezeti céljához. Kleptomániás volna? Talán... Egy kicsit. De ő még tud határt húzni és nem viszi túlzásba. Csakis az érték a fontos, nem az, hogy egy számára fikarcnyit érő tárgyat lokodjon. Ha netán mégis elbukna és nem sikerülne megszereznie amit akar, na akkor mindenki meneküljön, amerre lát, mert a leányzó nem viseli túl jól a vereséget. Kisebb kirohanásait hatalmas kavalkád követi egészen addig, ameddig neki nem lesz jó. Ez a veszély nem sokakat fenyeget. Megrögzött magányos farkas, utálja, ha loholnak utána, vagy épp késztetést érez arra, hogy ő loholjon mások után. Nem kell neki olyan, akiben nem tud bízni, ha már a saját apjában is csalódnia kellett. Nem szereti, ha valaki füllent. Ha ő egyenes, akkor mások is legyenek azok, fő a bizalom, ugyebár. Ezt leszámítva egyáltalán nem érdekli az, amit gondolnak róla. Ameddig ő jól érzi magát a saját bőrében, addig senkinek nincs joga beleszólnia.
Kinézet, megjelenés: Magassága egy tinédzserével vetekszik, kicsi a bors, de erős. Nála inkább a viselkedésére lehetne mondani azt, hogy erős, ugyanis a karjaiban aligha van némi izom. Nem az a sportolós fajta, ezért a kondija se túl jó. Azért futni tud, ha olyan a helyzet, de alapjáraton nehezen veszi rá magát a mozgásra. Hátközépig érő, festett, szőke haja van, amit nagy gyakorisággal hord hullámokban. Kifejezetten világos és sima bőre van, amit ugyan nem szeret, viszont a napozás sincs ínyére, így hát marad hófehérke. Élénk kék szemei vannak, amit fekete szemfestékkel emel ki. Öltözködési stílusa változó, van amikor mamuszban mászkál az utcákon, és van, amikor magassarkúban tipeg végig.
Előtörténet: Koppenhága hideg városában látta meg először a fényt, az év leghidegebb szakaszában. A család mindig is tudta, hogy leány gyermek fogja ékesíteni a család nevét. Mint minden normális család, naná, hogy ők is örültek a jöttének. Egyedül az apa volt az, aki reménykedett fia érkezésében. Születése óta nem ápolt túj jó viszonyt édesapjával, de hát ez van, ha nem tudja végre felfogni azt, hogy lánya van, akkor ideje lesz elfogadni Hirannethet. Hiranneth édesanyja egy gazdag családból származó úrihölgy volt, édesapja pedig az amerikai katonaságnál szolgált. Ebből adódóan gazdag környéken laktak, viszonylag a kellő szeretetben, amit a leányzó felé nyújtottak. Sokat foglalkoztak vele, már-már agyonbabusgatták, de nem a szülei. Apja állandóan a katonai bázison dolgozott, csak hétvégén járkált haza néhanapján, amikor felesége várta otthon a saját főztjével. Meg persze az újabb gyerekcsinálás céljából. Nem igen törődött bele az elsőszülött lányába, ezért akart egy fiút is, aki majd ha felcseperedik, a katonai nyomdokaiba léphet. De ez sajnos nem történhetett meg. Miután a leányzó elmúlt hat éves, a "családi idill" kezdett összeomlani. Kiderült, hogy édesanyja többé nem eshet teherbe. Apja emiatt Hirat okolta és olyan szörnyűségeket vágott a fejéhez, hogy bár meg ne született volna. Kitört a vita, lassacskán a szülők kezdtek eltávolodni egymástól, egészen addig, ameddig meg nem történt a tragédia. A Sovngarde család úrnője a haláloságyán feküdt, s utolsó perceit húzta. Egy betegség terítette le a lábáról, a rák. A hosszú ideig takargatott betegség végül eluralkodott a testén és a túlvilágra száműzte őt. Hiranneth erről semmit se tudott, csak annyit mondtak neki a takarítók: Az édesanyád most elfoglalt. A rákövetkező napra elhunyt és elkezdődött a temetése napja is. Egy évre a tragédiára, Hiranneth-tel furcsa dolgok kezdek el történni. - Hira, kész a vacsora. - szólalt meg a lány ajtaja előtt a bébiszitter. Mivel nem hallott választ, bátorkodott belépni a kislányos szobába. Nagy megdöbbenésére sikítva hagyta el azt, mikor megpillantotta Hirannethet mozgó tárgyak kavalkádja között. A leányzó, anyja halála után barátokra talált. Ezek a barátok a szobájában lévő tárgyak sokasága volt, akikkel szórakozni tudott. Elkezdte feléleszteni a körülötte lévő tárgyakat, pusztán azzal, hogy rájuk koncentrált. Egész jól elvolt, hisz' anyja helyét semmi sem tudta pótolni. Egészen addig, ameddig apja parancsára ki nem ürítették a szobáját. Ő nagyon is jól tudta miféle erőt birtokol lánya, ezért el is ítélte őt. Soha többé nem láthatta édesapját, aki szó szerint gyűlölni kezdte őt. Dániát elhagyva, továbbra is Amerikában szolgált, rá se hederítve egyetlen lányára. Utálta, ha tehette volna, a két kezével pusztította volna el, de addig, ameddig lányát a szolgálók veszik körbe, egy ujjal sem érhettett hozzá. Szomorú, hogy egy apa ennyire tartja a saját gyermekét, bár már a kezdetektől fogva furcsa volt az egész családdal. Feleségét magára hagyta, holott tudta milyen beteg. Még a temetésre se ment el, s miután asszonya elhunyt, a házat is ritkán látogatta meg. A régen vidám szobácskába most hatalmas csend honolt. Mindent elvittek, mindent, ami mozdítható és veszélyes lehet. Ahogy a szoba változott át, úgy tűnt el az a tündéri kislány is. Fél évig dekkolt a szobában tök egyedül, amikor egyszercsak egy jótevője tévedt a szobába. A szobalány ruhában lévő nő az éjszaka közepén lepte meg őt. Hosszú éveken át dolgozott a leányzó apjának, de most ideje volt letérni erről az útról és megmenteni ezt a szegény párát. Habár a lány képességéről mit sem tudott, kötelességének érezte szárnyai alá vennie. - Gyere, nem lesz semmi baj. Újra láthatod a barátaidat is. - a mosolygó arc, annyira meggyőző volt, hogy Hira azonnal a nő oldalára állt. Később már az utcán bandukoltak, egy kisebb faluban, a várostól messze. Nem volt túl gazdag környék, inkább szegényes, de az ott lévő emberek boldogsága bevilágította a szürke terepet. Voltak persze zsiványok, akik abból éltek, hogy a lopott cuccokat adták el a piacon. Sajnos Hira élete is erre a sorsra jutott. Letért a jó útról és a szabályokat áthágva zsebelte ki áldozatait. Képességét itt nem furcsaságként fogták fel, sokkal inkább hasznosnak gondolták. Tizenéves korára profi tolvaj lett. Nem volt olyan dolog, amit ne tudott volna ellopni. Ha valamit meg akart szerezni, az az övé is lett. Mutánsképességére hagyatkozva sorban sétáltak ki az értékek a házakból, tárcákból és táskákból, anélkül, hogy bárki észrevette volna. A sok-sok összegyűjtött pénzből pedig tovább folytatta tolvaj életét, immáron az USA-ban, hogy megtalálja apját és végre revansot vegyen, amiért elítélték őt.
Úúúú... mostanság ez a PB az egyik nagy kedvencem, úgyhogy próbálok nem elfogult lenni az ET-d kapcsán. Igazán életrevaló lánynak tűnik, valahogy rákényszerítette az élet, hogy a kezdeti családi idilből nem csak a képessége, hanem a történtek folytán tolvajjá válljon. A dráma azért kell, de mindenképpen jó sztoriindító, igazán élveztem olvasni a lapodat, és remélem, még nagyobb izgalmakba keveredsz, hiszen ha valaki, hát te biztosan főhőssé tudsz vállni a saját történetedben, és másokét is fel tudod forgatni. Elfogadtalak, foglalózz kérlek, és tiéd a terep!
Kezdőlap 
by 
Igazán életrevaló lánynak tűnik, valahogy rákényszerítette az élet, hogy a kezdeti családi idilből nem csak a képessége, hanem a történtek folytán tolvajjá válljon. 
A dráma azért kell, de mindenképpen jó sztoriindító, igazán élveztem olvasni a lapodat, és remélem, még nagyobb izgalmakba keveredsz, hiszen ha valaki, hát te biztosan főhőssé tudsz vállni a saját történetedben, és másokét is fel tudod forgatni. Elfogadtalak, foglalózz kérlek, és tiéd a terep! 